Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)

1970-09-19 / 261. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP FÓRUM 1970. SZEPTEMBER 19. SZOMBAT 3 Átadta megbízólevelét az EAK új nagykövete Losonczi Pál, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken fogadta Moustafa Ahmed Moukhtar rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Egyesült Arab Köztársaság új magyaror­szági nagykövetét, aki átadta megbízóle­velét A megbízólevél átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Puja Frigyes, a külügyminiszter első he­lyettese, Pesti Endre vezérőrnagy és Fer­tő József, a Külügyminisztérium proto­­kollosztályának megbízott vezetője. Al. A. Moukhtar rendkívüli és meghatalmazott nagykövet beszéde Moustafa Ahmed Moukhtar nagykövet megbízólevelének átadásakor beszédében a többi között hangsúlyozta: — Engedje meg, elnök úr, hogy éljek a lehetőséggel, és felszabadulásuk 25. év­fordulója alkalmából kifejezzem önnek — Gamal Abdel Nasszer elnök, az Egye­sült Arab Köztársaság népe, s a magam nevében Magyarország felvirágzására és a magyar nép boldogságára irányuló legőszintébb jókívánságaimat. A magyar nép áldozatkész és lelkes akaraterejével e negyedszázadban az élet minden terü­letén előrehaladt, az önök szocialista rendszere szilárd alapokon áll.­­ Ami minket illet, az Egyesült Arab Köztársaságban harcoltunk és harcolunk azok ellen, akik szembehelyezkednek a népek akaratával, akik az erőre, a kény­szerre és a fegyveres beavatkozásra ala­pozott politikájukat próbálják makacsul érvényesíteni. A szocializmust azért épít­jük, hogy jólétet teremtsünk a tömegek­nek, amelyeket az idegen hatalombitorlók hosszú századokon keresztül megfosztot­tak jogaiktól és megélhetési forrásaiktól. — Céljaink hasonlóak; nekünk nem ne­héz megértenünk egymást, nem nehéz erőfeszítéseinket egyesítenünk a gyümöl­csöző együttműködés érdekében, mert nagy és sok lehetőséggel rendelkezünk, együttműködési területeink szélesek és kiterjedtek, szándékaink eltökéltek és erősek.­­ A magyar nép és a magyar kormány baráti és őszinte magatartása, nagy meg­próbáltatásaink idején nyújtott testvéri támogatása erősítette és fokozta kapcso­latainkat, amelyek elnök úrnak az Egye­sült Arab Köztársaságban tett legutóbbi látogatásával tovább szilárdultak. Az Egyesült Arab Köztársaság — bízva ifjúi életerejében, ügyének igazságában és él­vezve a baráti országok támogatását — sohasem fogja elfelejteni az önök orszá­gának nemes magatartását. Feladatomnak tekintem, hogy tovább szilárdítsam és erősítsem az országaink között kialakult kiváló kapcsolatokat. Losonczi Pálnak, az Elnöki Losonczi Pál a nagykövet beszédére vá­laszolva hangsúlyozta: — Jólesett hallanom nagykövet úr sza­vait, amelyekkel hazánk felszabadulásá­nak 25. évfordulójáról megemlékezett, és tolmácsolta őexcellenciája Gamal Abdel Nasszernek, az Egyesült Arab Köztársa­ság elnökének és az Egyesült Arab Köz­társaság népének jókívánságait. Köszö­nöm meleg szavait, amelyekkel a Magyar Népköztársaság fejlődését és a magyar nép szorgalmát oly elismerően méltatta.­­ A Magyar Népköztársaság kormánya és népe mély együttérzéssel követi az Egyesült Arab Köztársaság népének hő­sies erőfeszítéseit, örül azoknak a nagy és maradandó sikereknek, amelyeket a gaz­daság és társadalom fejlesztésében, hazá­ja függetlenségének megszilárdításában és megvédésében elért.­­ A Magyar Népköztársaság támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Egyesült Arab Köztársaság — az arab nép érdekeit szem előtt tartva — tesz az iz­raeli agresszió következményeinek felszá­molására, a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozata szellemében. Ugyanakkor nyugtalansággal tölt el ben­nünket az, hogy Izrael — semmibe véve a nemzetközi közvélemény felháborodá­sát — változatlanul folytatja agresszív politikáját és aláaknázza mindazokat az erőfeszítéseket, amelyek e térségben az igazságos békére irányulnak a Biztonsá­gi Tanács 1967. november 22-i határozata alapján. — Külön öröm számomra, hogy a közel­múltban Gamal Abdel Nasszer elnök úr meghívására az Egyesült Arab Köztársa­ságba látogathattam, s ott személyesen is tapasztalhattam az Egyesült Arab Köz­társaság szorgalmas és dolgos népének el- Tanács elnökének válasza tökéltségét, amellyel boldog jövőjének alapjait rakja le. Tapasztalhattam azt a határozott elszánságot is, amellyel az önök népe készen áll eddig elért eredmé­nyeinek és hazája függetlenségének meg­védésére a nap mint nap rá leselkedő tá­madásokkal szemben. E látogatás felejt­hetetlen élményekkel gazdagított. Megis­merhettem Egyiptom ősi kultúráját, az ország szépségeit, az emberi akarat győ­zelmét a sivatag felett. Gamal Abdel Nasszer elnök úrral és az ország más ve­zetőivel rendkívül hasznos eszmecseréket folytathattam, amelyek tovább erősítet­ték a népeinket és országainkat összekö­tő szálakat. Biztos vagyok abban, hogy kölcsönös törekvéseink gyümölcsözőek lesznek, baráti kapcsolataink még szoro­sabbá, együttműködésünk még elmélyül­tebbé válik az élet minden területén. Meggyőződésem, hogy ön, nagykövet úr, nagymértékben elősegíti majd kapcsola­taink és együttműködésünk fejlődését. Biztosíthatom, hogy felelősségteljes meg­bízatásának teljesítésében mindenkor szá­míthat a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és hivatalos szervei messzemenő támogatására. Koszorúzás a Hősök terén A megbízólevél átadása után a nagy­követ bemutatta Losonczi Pálnak a kísé­retében megjelent M. F. Kamel nagykö­vetségi tanácsost, D. A. F. Haggag nagy­követségi harmadtitkárt, X. A. A. Des­­souky kulturális attasét és H. M. Afifi nagykövetségi attasét. Az Elnöki Tanács elnöke szívélyesen elbeszélgetett a nagy­követtel, aki ezután a Hősök terén meg­koszorúzta a magyar hősök emlékművét. K ŐZÉ L E T — Dl PL Q M Á C I A Üdvözlő távirat A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága táviratban üdvözölte az Uruguayi Kommunista Pártot, megalaku­lásának 50. évfordulója alkalmából. Németh Károly hazautazott Pénteken délután hazautazott a buda­pesti pártbizottság küldöttsége, amely Németh Károlyinak, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjának, a pártbizottság el­ső titkárának vezetésével több napos lá­togatást tett a csehszlovák fővárosban. A delegációt a központi pályaudvaron Karel Beranek, a prágai városi pártbizott­ság titkára, a CSKP KB cseh irodájának tagja, valamint dr. Jaroslav Pospisil, a pártbizottság titkára búcsúztatta. Ott volt dr. Kovács Béla, a Magyar Népköztársa­ság nagykövetségének ügyvivője is. A FAO vezérigazgatója Budapesten A FAO VII. európai regionális konfe­renciájának budapesti ülésszakára pénte­ken hazánkba érkezett A. H. Boerma, a FAO (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazda­­sági Szervezete) vezérigazgatója. A ven­déget a Ferihegyi repülőtéren dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszter és Kazareczki Kálmán miniszter­­helyettes, a FAO magyar nemzeti bizott­ságának elnöke fogadta. A FAO budapesti ülésszakára dr. J. Spiteri, ipari, mezőgazdasági és kereske­delmi miniszter vezetésével pénteken mál­tai küldöttség érkezett hazánkba. Tordai Jenő Olaszországban Tordai Jenő külkereskedelmi miniszter­­helyettes olaszországi tartózkodása során megtekintette a Bariban rendezett 34. nemzetközi vásárt, s megnyitotta a vásár magyar napját. A magyar napon jelen volt dr. Bényi József római magyar nagy­követ Tordai Jenő külkereskedelmi miniszter­helyettes Rómában megbeszélést folyta­tott dr. Renzo Forma külkereskedelmi ál­lamtitkárral, valamint az olasz kereske­delem-fejlesztési intézet (ICE) vezetői­vel. A megbeszéléseken a két országot érintő kereskedelmi kérdésekről tárgyal­­tak. Gosztonyi János Prágában Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja, a központi bizottság titkára a szo­cialista országok központi pártlapjai és a nyugati államok kommunista újságjai fő­­szerkesztőinek társaságában pénteken délután fogadta Gosztonyi Jánost, a Nép­szabadság főszerkesztőjét, aki a Rudé Právo megjelenésének ötvenedik évfor­dulója alkalmából rendezendő ünnepsé­gekre érkezett a csehszlovák fővárosba. Vasil Bilak baráti beszélgetés során tá­jékoztatta a testvérlapok főszerkesztőit a csehszlovák politikai és gazdasági hely­zetről, s válaszolt a vendégek kérdéseire. A találkozón jelen volt Miroslav Moc, a Rudé Právo főszerkesztője, a CSKP KB titkárságának tagja is. Dunaújvárosba érkezett Constanta küldöttsége Dunaújváros román testvérvárosából, Constantából pénteken este — Coiciu Vir­gil mérnöknek, a Constantai városi tanács végrehajtó bizottsága elnökhelyettesének vezetésével — háromtagú küldöttség ér­kezett a Duna-parti városba. A városi ta­nácsházán dr. Maróti János, a végrehajtó bizottság elnöke köszöntötte a román ven­dégeket. Elutazott az ankarai küldöttség Pénteken este elutazott Budapestről az Ekrem Bartas főpolgármester vezetésével Budapesten járt ankarai küldöttség. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke búcsúztatta. Jelen volt Ismail Soysal, a Török Köztársaság ma­gyarországi nagykövete. NÉVTÁBLÁK­kor S­ajátos hierarchiája van a közhivatalok, irodák névtábláinak, sokfajta medi­­tálásra adhat alkalmat tanulmányozásuk. Tanulságosan lehetne beszélni például küllemükről is, a cikornyásan vésett réz­­táblácskákról, a méltóságteljes, feketén aranybetűs üveglapocskákról, amelyek hatalmat sejtetnek már a küszöb előtt; az egyszerű kartonra gépelt névmutatók­ról, amelyekből bőven jut minden egyes ajtószárnyra és amelyek puritán egysze­rűséggel közük: a kilincs mögött Szabó János, Nagy Pál, Kovács István talál­ható. Nem a névtáblák külcsínyes mondani­valóiról akarok azonban értekezni. Ezek a küllemi különbözőségek éppoly antri­­butumai a hivatali személyiségeknek, mint az íróasztalok megjelenési formá­ja: beosztáshoz illeszkedő külsejük a fa­ragott mahagónitól a sima fenyőfadesz­káig. Ezeknek a külsőségeknek azonban nincs meghatározó jelentőségük, ha egy­formán jó munka folyik minden névtáb­lás hivatali ajtó mögött. Ez esetben nincs jelzőrendszeri rangjuk, csak eligazító jel­legük. Sokkal inkább sérti a szememet, ami­kor a névtáblákon csak neveket olvasok. Csupán ennyit: „Szabó János, Tót Pál, Kovács István.” Az ügyintéző hivatalno­kok, előadók nevei mellett általában sem­mit sem találni. Imigyen zárja el őket a hivatal a külső világ elől, puszta ne­vükkel a személytelenség ködében ülnek s így alakul ki az a sajátos légkörű biro­dalom, amit nagybetűkkel a HIVATAL­NAK nevez a közvélemény. Az ügyfél bekopogtat és belépve legfeljebb arra em­lékszik a névtáblákról, hogy itt kell ül­nie Szabó Jánosnak, Tóth Pálnak és Ko­vács Istvánnak, de fogalma sincs arról, hogy kinek a fiókja őrzi azt a pecsétet, amelyiknek nyomatéka éppen az ő aktá­járól hiányzik. Ez a személytelenség, ez a névtáblás puritanizmus nem vezet jóra, negligál­hatja azt a jogos társadalmi követelést, amelyet így fogalmaz meg a pártkong­resszusi irányelvek egyik mondata: „... Fokozódjék a hivatali dolgozók sze­mélyi felelőssége, csökkenjen a bürokrá­cia.’’ A nyilvánosságnak, a gyors és jó ügy­intézést megkövetelő közvélemény­nek ugyanis pontosan kell tudnia, hogy Szabó János nem csupán névtábla-tulaj­donos valahol a hivatalban, hanem ép­pen ő az, aki a házadót, a családi pótlé­kot, a telekügyet, a kerítésperpatvart in­tézi. Az ügyfélnek tudnia kell, hogy ép­pen Szabó Jánoshoz kell mennie elintéz­ni az ügyét, hogy Szabó János intézi el az ügyet és esetleg ő az, aki késedelme­sen, bürokratikusan kezeli az aktákat. Tehát nem a hivatal, hanem Szabó János dolgozik rosszul vagy jó. Nincs szükség hisztérikus rohamokra és igazságtalan lenne kígyót-békát kia­bálni a hivatalokra, általános bürokra­tizmussal vádolni a köztisztviselőket. Alaptalannak tartok minden olyan félel­met, hogy a forradalmi átalakulás után valami megcsontosodott új konzervativiz­mus merevítené meg a népi állam szer­veit, a közhivatalokat, az igazgatási appa­rátust. Napjainkban éppen ennek az el­lenkezőjét tapasztaljuk. A hatáskörök de­centralizálása, az első fokú döntések kö­zelítése a cselekmény színhelyéhez, és sok más intézkedés, kezdeményezés az eleven demokratizmust táplálja Éppen ez az élő és forradalmi cselekvés, társadal­mi mozgás tárta fel az ügyintézés, a hi­vatal belső tartományainak visszásságait és fogalmazta meg a követelést, vagy ha úgy tetszik, a jelszót: fokozódjék a köz­hivatali dolgozók személyi felelőssége, csökkenjen a bürokrácia. N­em akarok mondanivalómmal a való­ság talajáról elrugaszkodni, tudom, hogy semmiféle kinyilatkoztatás nem ja­vít a helyzeten. Nem árt, ha hivatali vo­natkozásokban is odafigyelünk Lenin in­tésére: „Ne közvetlenül a lelkesedésre építsünk, hanem a nagy forradalom szül­te lelkesedés segítségével a személyes ér­dekekre, a személyes érdekeltségre.” Min­denekelőtt változzon át minden HIVA­TAL ügyintézők, előadók kollektívájára, amelyen belül a tisztviselő és ügyfél egy­formán tudja, hogy kinek mi a feladata , és a hivatalfőnök is pontosan tudja, kit kell jutalmaznia vagy büntetni, di­csérni vagy elmarasztalni. A demokratizmus szélesedik, a hivatali ügyintézés közelebb kerül az ügyfélhez. Vagyis az ember is közelebb kerül az em­berhez. Ez a dolog lényege, így vállal­hatunk egymásért, egymás ügyeiért köl­csönösen és személyesen felelősséget. Talán túlzó fontoskodás hivatali ügy­intézésről beszélve költői verssorokat idézni. Keszthelyi Zoltán azt mondja az egyik versében: „Úgy kell élnem, mintha épségben érném meg / a jövő századot, / a hetedik mennyországot, / ahol nap­rendszerek randevúznak , s az új ember mosolyogva lapozza / a huszadik század könyvét.” A költő nem mondja ki, de nyilván­valóan sejteti a sorok között, hogy kol­lektív kívánságot fogalmazott meg, vagyis valamennyiünknek vigyázniunk kell egymás hosszú és zavartalan életé­re. Valahol itt kapcsolódik a költői sza­vakkal megfogalmazott vágy a hétközna­pokhoz, a dolgos és bajos hetek, hóna­pok, évek apró-cseprő, kisebb-nagyobb ügyeihez. És mert demokratikus állam­­rendszerünkben, igazgatási struktúránk­ban a közhivatalnokok mindennapi éle­tünk részesei, munkájuk és magatartá­suk örömet vagy bosszúságot okozhat, oldhatja vagy felerősítheti a modern embert körülhullámzó hatásokat. Nem túlzás tehát azt mondani, ronthatják vagy javíthatják általános közérzetün­ket. A névtáblákkal kezdtem, de persze, hogy nem róluk akartam beszélni. Azt hiszem jogos kívánság, közös érdek, hogy ne csak hivatalnokokat, hanem élő, ügyet elintéző embereket jelezzenek. Sze­mélyes felelősséggel dolgozó embereket. A névtábla mögött legyenek ott az élő, hús-vér Szabó Jánosok, akiket tisztelünk vagy érdemük szerint szidunk. SOLTÉSZ ISTVÁN Klaus Gysi látogatásai Klaus Gysi, a Német Demokratikus Köz­társaság kulturálisügyi minisztere pénte­ken Komárom megyébe látogatott. Pénteken délután pedig Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes társasá­gában megtekintette a 67. Országos Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Kiállítást és Vásárt. • Mezőgazdasági újítók és feltalálók tanácskozása Pénteken a MEDOSZ-székházban ta­nácskozást tartottak a mezőgazdaság, az erdészet és a vízgazdálkodás legkiválóbb újítói és feltalálói. A konferencián dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ titkára, majd dr. Gergely István mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes elemezte az újítómozgalom eredményeit, tendenciáit. A miniszterhelyettes elmondta, hogy a legutóbbi öt évben 30 000 újítást nyúj­tottak be az élelmiszer-gazdaság dolgozói, ebből több mint 15 000-et a gyakorlatban is hasznosítottak. A haszon megközelíti a 400 millió forintot, s az újítókat és fel­találókat 27 milliárd forinttal díjazták alkotásaikért. A beszámolót vita követte, majd a ta­nácskozás részvevői együttesen megte­kintették a mezőgazdasági kiállítást.

Next