Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)

1970-09-22 / 264. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP FÓRUM 1970. SZEPTEMBER 22. KEDD 3 Megkezdődött a magyar—mongol együttműködési bizottság ülésszaka­ Hétfő délután a Parlament épületében megkezdődött a magyar—mongol gazda­sági és műszaki-tudományos együttműkö­dési kormányközi bizottság negyedik ülés­szaka. A két delegációt Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, illetve Szonomin Luvszan, a mongol miniszter­­tanács első elnökhelyettese, a két tagozat elnöke vezeti. Fehér Lajos megnyitó beszédében külön üdvözölte a mongol delegáció vezetőjét, aki ebben a minőségben most első ízben látogatott hazánkba. Utalt a két ország egyre mélyülő együttműködésére, az ez év júliusában aláírt hosszú lejáratú hitel­­nyújtási és kereskedelmi megállapodá­sokra, amelyek nyomán Magyarország és Mongólia között tovább bővül a külkeres­kedelmi forgalom. Szonomin Luvszan ugyancsak méltatta a kapcsolatok fejlődését, s utalt arra, hogy a következő ötéves terv időszakában húsz százalékkal nő a két ország árufor­galma. Magyarország elsősorban fogyasz­tási cikkeket, gépeket, ipari berendezése­ket, alkatrészeket, gyógyszereket szállít, s állati termékeket, bőröket, színes­féme­ket kap cserébe. Mint mondotta, igen je­lentősnek tartja a mostani ülésszakot, mert itt az együttműködés továbbfejlesz­tésének újabb lehetőségeit tárják fel. A két miniszterelnök-helyettes beszéde után megkezdődött a napirendi pontok érdemi tárgyalása. KÖZÉLET­I DIPLOMÁCIA Román vezetők köszönete Nicolae Ceausescu, a Román Kommu­nista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, Ion Gheorghe Maurer, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratban mondott köszönetet Kádár Já­nosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, Lo­­sonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Fock Jenő­nek, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének, Románia felszabadu­lásának 26. évfordulója alkalmából küldött jókívánságaikért. Stefan Voitec, a Román Szocialista Köztársaság nagy nemzetgyűlésének el­nöke Kállai Gyulának, a Magyar Népköz­­társaság országgyűlése elnökének, Corne­­liu Manescu, a Román Szocialista Köztár­saság külügyminisztere Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszteré­nek küldött köszönő táviratot. Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Moussa Traoré ál­lamfőt a Mali Köztársaság nemzeti ünne­pe alkalmából. Fehér Lajos fogadta V. V. Mackevicset Fehér Lajos, a kormány elnökhelyette­se hétfőn baráti beszélgetésen fogadta V. V. Mackevicset, a Szovjetunió mezőgazda­­sági miniszterét. A fogadáson jelen volt dr. Gergely István mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes és A. M. Szorokin, a budapesti szovjet nagykövetség ideiglenes ügyvivője. Roland Leroy és Louis Aragon Budapesten A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának meghívására hétfőn Budapestre érkezett Roland Leroy, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizott­ságának tagja és Louis Aragon író, a párt központi bizottságának tagja. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Aczél György, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára és Óvári Miklós, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osz­tályának vezetője fogadta. Vályi Péter fogadást adott Vályi Péter pénzügyminiszter hétfőn es­te a Gellért-szállóban fogadást adott a szocialista országok takarékpénztárainak budapesti konferenciájára érkezett dele­gációk tiszteletére. A fogadáson megjelent dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is. — A konferencia ma kezdődik. Dr. Sík Endre fogadta A. Kornejcsukot Dr. Sík Endre, az Országos Béketanács elnöke fogadta Alekszandr Kornejcsukot, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársa­ság Legfelsőbb Tanácsa elnökségének el­nökét, a Béke-világtanács elnökségének tagját. A beszélgetésen részt vett Sebes­tyén Nándorné, az Országos Béketanács titkára. Igazságügyi küldöttség utazott Bukarestbe Dr. Markója Imrének, az igazságügy­miniszter első helyettesének vezetésével hétfőn igazságügyi küldöttség utazott Bu­karestbe, a román igazságügyi szervek munkájának tanulmányozására. Vince József bemutatkozó látogatása Jan Piller, a CSKP KB elnökségének tagja, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke hétfőn be­mutatkozó látogatáson fogadta Vince Jó­zsefet, a Magyar Népköztársaság prágai nagykövetét, s szívélyes beszélgetést foly­tatott vele. Külügyminisztériumi küldöttségünk Hanoiban A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának meghívására Gyenes András külügyminiszter-helyet­tes vezetésével magyar külügyminisztériu­­mi küldöttség érkezett Hanoiba. A kül­döttséget a repülőtéren Hoang Van Lei külügyminiszter-helyettes fogadta. Jelen volt Jakus Jenő, a Magyar Népköztársa­ság hanoi nagykövete. Román építésügyi küldöttség érkezett Budapestre Bondor József építésügyi és városfej­lesztési miniszter meghívására hétfőn dél­után Petre Blajovicinak, a román helyi közigazgatási ügyek állami bizottsága el­nökének vezetésével román építésügyi küldöttség érkezett Budapestre. A de­legáció egy hétig tartózkodik Magyar­­országon és eszmecserét folytat a két or­szág építésügyi együttműködésének fej­lesztéséről. A Ferihegyi repülőtéren Bondor József miniszter és dr. Papp Lajos, a Miniszter­­tanács tanácsi hivatalának elnöke fogad­ta a román vendégeket. Ott volt Dumitru Turcus, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete is. * A magyar—román közvetlen, kétoldalú építésügyi együttműködésről szóló megál­lapodást ez év májusában Budapesten ír­ták alá. Ezt megelőzően csak esetenkénti tanulmányutak és a magyar—román mű­szaki, tudományos együttműködési vegyes bizottság közvetítésével volt kétoldalú építésügyi együttműködés a két ország között. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium tevékenységének megfelelő ügykört Romániában három országos fő­hatóság, az építőanyag-ipari minisztérium, az ipari építési minisztérium és a helyi közigazgatási ügyek állami bizottsága látja el. A Budapesten megkötött megállapodás e három romániai partner­rel 1970-re és az 1971—1975-ös időszakra 26 témában irányoz elő kölcsönös tanul­mányutat és intézkedik nyolc román és hat magyar intézet, illetve hét-hét terme­lő vállalat közvetlen kapcsolatának kiépí­téséről a kölcsönös építőanyag-ipari áru­cseréről. Nemzetközi élelmiszeripari tanácskozás Balatonszéplakon A Központi Élelmiszeripari Kutató In­tézet rendezésében szeptember 21. és 25. között Balatonszéplakon — valamennyi KGST tagország részvételével — nemzet­közi élelmiszeripari tanácskozás nyílik. Ezzel kapcsolatban dr. Vas Károly, az in­tézet igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja tájékoztatta la­punk munkatársát.­­ A balatonszéplaki konferencia prog­ramjában szereplő előadások az élelmiszer tartósításában alkalmazott ionizáló sugár­zások dózisának mérésével, gyümölcsök és zöldségek, illetve a burgonya tárolási ide­jének növelésével, a növényeknek a be­tegségekkel szemben tanúsított ellenálló­képességének változásával, a beérés fo­lyamatának sugárzással történő szabályo­zásával, a húsokat támadó mikroorganiz­musok elpusztításának módszereivel fog­lalkozik majd. EMBERCENTRIZMUSÁ'^'M Senkinek sem mindegy, hogyan élünk. Igaz, voltak idők e hazában amikor a hogyan helyett a minek, s voltak idők — nem is olyan régen — amikor a minek he­lyett a miért volt a kérdés. Sokan, nagyon sokan hittük is a miért élünk alapkérdés jogosságát és vallottuk a választ, amely pontokba foglalva, tételesen vázolta az emberi élet célját akárcsak a katekizmus „Mi végett vagyunk a világon?” alapkér­désére adott válasza. S e válasz gyermek­korunk emlékeiből kitörölhetetlenül meg­maradt; avégett vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük és csak ne­ki szolgáljunk... Így tanították, hogy nem önmagunkért, nem az emberért vagyunk a világon, ha­nem egy felsőbbrendű lény feltétel nél­küli szolgálatáért, sok felsőbbrendű lény szolgálatáért, mert az élet céljának ilye­tén ábrázolása lélektanilag feltételezte mindazok szolgálatát, akik a hatalom lép­csőfokain nálunk feljebb állottak. A misztikus és a tapasztalható felsőbbren­dűség kora lejárván, tudatunk lassan átállott az eszme szolgálatára, mert nem jött el még az ideje annak, hogy szolgálat nélkül is elképzelhessük az életet. S a bol­dogabb jövőt ígérő eszme ugyancsak fel­tétel nélküli hitre buzdította az embe­reket és a miértre meggyőződéssel váltot­tuk, hogy a jövőért, így a várható jövő távoli boldogsága lépett elő életcéllá s ma már töprenghetünk, vajon mi volt a kü­lönbség e között az életcél és a túlvilági boldogságba vetett hit és remény között? Bizony töprenghetünk, mert sokszor ma­gunkat sem érthetjük, hogyan vehettük át ilyen „egy az egyhez” arányban a megfoghatatlanba és olykor elképzelhe­tetlenbe vetett hit idealista filozófiáját, amikor céljaink töményen materiálisak voltak. Mentségünk csak a jószándék le­het. Akkor is szocialista társadalmi ren­det, kizsákmányolás nélküli — szolgaság nélküli — emberi életet szándékoltunk megteremteni, általános jólétet, ám egye­lőre még nem önmagunknak, hanem ta­lán unokáinknak képzeltük el a földi pa­radicsomot. És az évek múltával mégis felbukkant a kérdés: hogyan élünk mi és hogyan kellene élnünk? Egyszerű és talán kissé cinikus lehetne a lakonikus rövidségű válasz: jól. Jól kellene élnünk, mert csak egyszer él az ember, ezt is megtanultuk a filozófiával. Volt idő, amikor szinte eret­nekségnek hatott ez az „önző” válasz, pe­dig Marx, Engels és Lenin — korunk leg­nagyobb alkotó gondolkodói — sohasem mondották és sehol sem vallották azt, hogy a szocialista társadalmi rendet va­lóra váltó emberek, generációk csak és kizárólag a távoli jövő érdekében mun­kálkodjanak. A szocialista építés a je­lent is célozza és ennek „felfedezése” nyi­tott új kapukat az ideológiában, a társa­dalom- és gazdaságtudományokban. Így a kérdés egyenes felvetése ma már indo­kolt: az ember van-e a szocializmusért, vagy a szocializmus az emberért? S a vá­lasz ugyancsak egyértelmű és világos: a szocializmus, úgy is, mint eszmekör és úgy is, mint eszköz, egyedül és csakis az ember szolgálatára hivatott. E tétel felis­meréséből született a kommunista pártok többségének reálpolitikája, s e reálpoli­tika napjainkban ugyanolyan forradalmi erővel és hatással söpörhet végig Európán és az egész világon, mint egy és negyed évszázaddal ezelőtt a „kommunizmus kí­sérte­te”. A szocializmus — a kizsákmányolásmen­tes, demokratikus és humanista tár­sadalmi rend — célja tehát az emberi lét szebbé és az emberi élet jobbá tétele. S ez vonatkozik a mi életünkre és a jövő nemzedékek sorsára is. Érdekeltségünk te­hát a társadalom és az egyén sorsának összefüggéseit tekintve közvetlenebbé vált. E sorsközösséget példázzák az MSZMP kongresszusi irányelvei, amelyek sorában a gazdasági célok túlnyomó többsége a jelen jobbátételét szorgalmazza. A készü­lő negyedik ötéves terv nem csupán évti­zedek múlva termelő és hasznosítható nagy beruházásokkal számol. A lakás­­problémát tárgyaló irányelvek is arra serkentenek például, hogy a megoldásból már ez a nemzedék is profitáljon. A párt művelődési és kultúrpolitikája is a má­nak szól és nem véletlen az sem, hogy a tudományos fokozatok elérésének alap­­feltétele lett, hogy a pályázó tudós nap­jaink szellemi, gazdasági vagy műszaki problémáit oldja meg. A közszükségleti és divatcikkek gyártásának növekvő és tervezett üteme, az életszínvonal és a vá­sárlóerő emelését szolgáló célok mind a ma emberének javát szolgálják, s ezért te­szik népszerűbbé, mint bármikor valaha is a szocializmus eszméit, a párt politiká­ját a legszélesebb néprétegek körében. Az embercentrikus szocialista társadal­mi és gazdasági szemlélet nem tesz különbséget az én és a mi között. Az iga­zi demokratizmus ugyanis nemcsak a köz­életre, a törvényességre, az emberi jogok egyenlőségére vonatkozik, hanem az egyén és a társadalom viszonyára is. És éppen ez a pont az, ahol némelyek meg­feledkeznek a mi fogalmáról és csak az ént tekintik az embercentrikus szemlélet és gyakorlat tárgyának. Ezért bélyegzik meg a kongresszusi irányelvek a harácso­­lást, a jogtalan haszonszerzést, amely nemegyszer éppen a mai élet megjavítá­sát célzó közös törekvéseket megcsúfol­va, a szabadabb boldogulási lehetőségek­kel visszaélve virágzik. A közösen mun­kálkodó társadalom egyéneinek jogos kö­vetelése az ilyesfajta egoizmus leleplezé­se és társadalomellenes mivoltának kimu­tatása. A bizonyító tétel végtelenül egy­szerű: a társadalmi tendtelés egyénre ju­tó részének általában egyensúlyban kell lennie a végzett munka társadalmi hasz­nosságával. Az indokolatlanul magas egyéni jövedelmek alapja így aligha le­het más, mint a spekuláció, vagy mások munkájának kihasználása. Végeredmény­ben ez is, az is a kizsákmányolás marad­ványa, emberileg igazságtalan előny szer­zése, mások kárára. A máért is munkál­kodó nép igazságérzete csak elítélheti azo­kat, akik kivonják magukat a közös mun­ka , közös eredmény és olykor a közös gond kötelezettségei alól és lebecsülik an­nak közös örömeit. Remélhető, hogy az irányelvek reflektorfényétől elvesztik furfangos tájékozódó képességüket az ilyesfajta közösségellenes gondolkodású emberek. Várható az is, hogy a társa­dalom javát szolgáló valóban kiemelkedő munka, szellemi vagy művészi teljesít­mény mindig elnyeri méltó — és joggal kiemelkedő — jutalmát. Hiszen ez felté­tele is a tehetség és az alkotókedv teljes kibontakozásának, amelyből az egész nép­nek — és tegyük hozzá —, az egész szo­cialista világrendszernek haszna szárma­zik. A mát és a jövőt formáló közös munkálko­dás eredményességéből fakadó öröm minden becsületes állampolgár­­ öröme. Milyen boldogan próbáltuk ki a végre üzembe helyezett metrót, milyen örömmel vándoroltak százezrek az első átkelésre az Erzsébet-hídon, mennyire tudunk örven­dezni egy-egy új, szép, hasznos gyárt­mány megjelenésének. Joggal érezhetjük, hogy mindebben a mi munkánk is ben­ne van, a mi szándékunk gyümölcse is minden jó, ami az életet szebbé, kényel­mesebbé teszi. S ugyanilyen súllyal, de ellenkező előjellel érezhetjük saját fele­lősségünket is, a hibák miatt. És ez szük­séges, mert társadalmi méretekben mérle­gelve: minél több a felelős, annál bizto­sabb a hibák társadalmi erővel történő megszüntetése is. Senkinek sem mindegy, hogyan élünk ma és mindnyájan. Ezért jó, ha a kongresz­­szusi irányelveket ilyen „önző” szemszög­ből is tanulmányozzuk. Mert az irányel­­vekből világosan kiderül: a szocializmus az emberért van, csakis az emberért. „Pártunk álláspontja, hogy a szocializ­mus építésének együtt kell járnia a dol­gozók életszínvonalának rendszeres eme­lésével ... Előrehaladásunk, társadalmi és egyéni boldogulásunk megkívánja, hogy mindenki legjobb tudása szerint dolgoz­zon a kitűzött célok mielőbbi eléréséért” — mondják az irányelvek. Azért mondja ezt a párt, hogy még jobban élhessünk mindnyájan ma, holnap és holnapután... HORVÁTH MIHÁLY Vasutasokat tüntettek ki Árvízvédelemért emlékéremmel Árvízvédelemért emlékéremmel tün­tettek ki 615 vasutast. Hétfőn a MÁV vezérigazgatóságán az árvízi védekezés során kitűnt 35 vasutasnak Rödönyi Ká­roly miniszterhelyettes, a MÁV vezér­­igazgatója nyújtotta át az emlékérmet. A többi kitüntetett az illetékes vasút­­igazgatóságokon veszi át a kitüntetését. A debreceni vasútigazgatóságon 112, a szegedin 270, a budapestin 36, a MÁV járműjavító szolgálatánál 182, a MÁV Közegészségügyi Intézetében pedig 15 dolgozó kap Árvízvédelemért emlékér­met. A Magyar Államvasutak szintén súlyos árvízkárokat szenvedett. Ezek összesen 100 millió forintra tehetők. A vasutasok mégis azonnal az árvíz sújtotta lakosság megsegítésére siettek. Az ár levonulása után csaknem 69 ezer vasúti kocsit bo­csátottak az építési anyagok szállítására. Az árvízkárosultaknak több mint 9 mil­lió forintot ajánlottak fel, Csengeren pe­dig 130 lakás újjáépítését vállalták. Mint­egy 400 vasutas dolgozó maga is árvíz­­károsult, számukra a MÁV 400 ezer fo­rint rendkívüli segélyt fizetett ki.

Next