Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)
1970-09-22 / 264. szám
Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP FÓRUM 1970. SZEPTEMBER 22. KEDD 3 Megkezdődött a magyar—mongol együttműködési bizottság ülésszaka Hétfő délután a Parlament épületében megkezdődött a magyar—mongol gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság negyedik ülésszaka. A két delegációt Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, illetve Szonomin Luvszan, a mongol minisztertanács első elnökhelyettese, a két tagozat elnöke vezeti. Fehér Lajos megnyitó beszédében külön üdvözölte a mongol delegáció vezetőjét, aki ebben a minőségben most első ízben látogatott hazánkba. Utalt a két ország egyre mélyülő együttműködésére, az ez év júliusában aláírt hosszú lejáratú hitelnyújtási és kereskedelmi megállapodásokra, amelyek nyomán Magyarország és Mongólia között tovább bővül a külkereskedelmi forgalom. Szonomin Luvszan ugyancsak méltatta a kapcsolatok fejlődését, s utalt arra, hogy a következő ötéves terv időszakában húsz százalékkal nő a két ország áruforgalma. Magyarország elsősorban fogyasztási cikkeket, gépeket, ipari berendezéseket, alkatrészeket, gyógyszereket szállít, s állati termékeket, bőröket, színesfémeket kap cserébe. Mint mondotta, igen jelentősnek tartja a mostani ülésszakot, mert itt az együttműködés továbbfejlesztésének újabb lehetőségeit tárják fel. A két miniszterelnök-helyettes beszéde után megkezdődött a napirendi pontok érdemi tárgyalása. KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA Román vezetők köszönete Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, Ion Gheorghe Maurer, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratban mondott köszönetet Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének, Románia felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából küldött jókívánságaikért. Stefan Voitec, a Román Szocialista Köztársaság nagy nemzetgyűlésének elnöke Kállai Gyulának, a Magyar Népköztársaság országgyűlése elnökének, Corneliu Manescu, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztere Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének küldött köszönő táviratot. Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Moussa Traoré államfőt a Mali Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Fehér Lajos fogadta V. V. Mackevicset Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese hétfőn baráti beszélgetésen fogadta V. V. Mackevicset, a Szovjetunió mezőgazdasági miniszterét. A fogadáson jelen volt dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes és A. M. Szorokin, a budapesti szovjet nagykövetség ideiglenes ügyvivője. Roland Leroy és Louis Aragon Budapesten A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására hétfőn Budapestre érkezett Roland Leroy, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja és Louis Aragon író, a párt központi bizottságának tagja. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Óvári Miklós, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője fogadta. Vályi Péter fogadást adott Vályi Péter pénzügyminiszter hétfőn este a Gellért-szállóban fogadást adott a szocialista országok takarékpénztárainak budapesti konferenciájára érkezett delegációk tiszteletére. A fogadáson megjelent dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is. — A konferencia ma kezdődik. Dr. Sík Endre fogadta A. Kornejcsukot Dr. Sík Endre, az Országos Béketanács elnöke fogadta Alekszandr Kornejcsukot, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökét, a Béke-világtanács elnökségének tagját. A beszélgetésen részt vett Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács titkára. Igazságügyi küldöttség utazott Bukarestbe Dr. Markója Imrének, az igazságügyminiszter első helyettesének vezetésével hétfőn igazságügyi küldöttség utazott Bukarestbe, a román igazságügyi szervek munkájának tanulmányozására. Vince József bemutatkozó látogatása Jan Piller, a CSKP KB elnökségének tagja, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke hétfőn bemutatkozó látogatáson fogadta Vince Józsefet, a Magyar Népköztársaság prágai nagykövetét, s szívélyes beszélgetést folytatott vele. Külügyminisztériumi küldöttségünk Hanoiban A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának meghívására Gyenes András külügyminiszter-helyettes vezetésével magyar külügyminisztériumi küldöttség érkezett Hanoiba. A küldöttséget a repülőtéren Hoang Van Lei külügyminiszter-helyettes fogadta. Jelen volt Jakus Jenő, a Magyar Népköztársaság hanoi nagykövete. Román építésügyi küldöttség érkezett Budapestre Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter meghívására hétfőn délután Petre Blajovicinak, a román helyi közigazgatási ügyek állami bizottsága elnökének vezetésével román építésügyi küldöttség érkezett Budapestre. A delegáció egy hétig tartózkodik Magyarországon és eszmecserét folytat a két ország építésügyi együttműködésének fejlesztéséről. A Ferihegyi repülőtéren Bondor József miniszter és dr. Papp Lajos, a Minisztertanács tanácsi hivatalának elnöke fogadta a román vendégeket. Ott volt Dumitru Turcus, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete is. * A magyar—román közvetlen, kétoldalú építésügyi együttműködésről szóló megállapodást ez év májusában Budapesten írták alá. Ezt megelőzően csak esetenkénti tanulmányutak és a magyar—román műszaki, tudományos együttműködési vegyes bizottság közvetítésével volt kétoldalú építésügyi együttműködés a két ország között. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium tevékenységének megfelelő ügykört Romániában három országos főhatóság, az építőanyag-ipari minisztérium, az ipari építési minisztérium és a helyi közigazgatási ügyek állami bizottsága látja el. A Budapesten megkötött megállapodás e három romániai partnerrel 1970-re és az 1971—1975-ös időszakra 26 témában irányoz elő kölcsönös tanulmányutat és intézkedik nyolc román és hat magyar intézet, illetve hét-hét termelő vállalat közvetlen kapcsolatának kiépítéséről a kölcsönös építőanyag-ipari árucseréről. Nemzetközi élelmiszeripari tanácskozás Balatonszéplakon A Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet rendezésében szeptember 21. és 25. között Balatonszéplakon — valamennyi KGST tagország részvételével — nemzetközi élelmiszeripari tanácskozás nyílik. Ezzel kapcsolatban dr. Vas Károly, az intézet igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja tájékoztatta lapunk munkatársát. A balatonszéplaki konferencia programjában szereplő előadások az élelmiszer tartósításában alkalmazott ionizáló sugárzások dózisának mérésével, gyümölcsök és zöldségek, illetve a burgonya tárolási idejének növelésével, a növényeknek a betegségekkel szemben tanúsított ellenállóképességének változásával, a beérés folyamatának sugárzással történő szabályozásával, a húsokat támadó mikroorganizmusok elpusztításának módszereivel foglalkozik majd. EMBERCENTRIZMUSÁ'^'M Senkinek sem mindegy, hogyan élünk. Igaz, voltak idők e hazában amikor a hogyan helyett a minek, s voltak idők — nem is olyan régen — amikor a minek helyett a miért volt a kérdés. Sokan, nagyon sokan hittük is a miért élünk alapkérdés jogosságát és vallottuk a választ, amely pontokba foglalva, tételesen vázolta az emberi élet célját akárcsak a katekizmus „Mi végett vagyunk a világon?” alapkérdésére adott válasza. S e válasz gyermekkorunk emlékeiből kitörölhetetlenül megmaradt; avégett vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük és csak neki szolgáljunk... Így tanították, hogy nem önmagunkért, nem az emberért vagyunk a világon, hanem egy felsőbbrendű lény feltétel nélküli szolgálatáért, sok felsőbbrendű lény szolgálatáért, mert az élet céljának ilyetén ábrázolása lélektanilag feltételezte mindazok szolgálatát, akik a hatalom lépcsőfokain nálunk feljebb állottak. A misztikus és a tapasztalható felsőbbrendűség kora lejárván, tudatunk lassan átállott az eszme szolgálatára, mert nem jött el még az ideje annak, hogy szolgálat nélkül is elképzelhessük az életet. S a boldogabb jövőt ígérő eszme ugyancsak feltétel nélküli hitre buzdította az embereket és a miértre meggyőződéssel váltottuk, hogy a jövőért, így a várható jövő távoli boldogsága lépett elő életcéllá s ma már töprenghetünk, vajon mi volt a különbség e között az életcél és a túlvilági boldogságba vetett hit és remény között? Bizony töprenghetünk, mert sokszor magunkat sem érthetjük, hogyan vehettük át ilyen „egy az egyhez” arányban a megfoghatatlanba és olykor elképzelhetetlenbe vetett hit idealista filozófiáját, amikor céljaink töményen materiálisak voltak. Mentségünk csak a jószándék lehet. Akkor is szocialista társadalmi rendet, kizsákmányolás nélküli — szolgaság nélküli — emberi életet szándékoltunk megteremteni, általános jólétet, ám egyelőre még nem önmagunknak, hanem talán unokáinknak képzeltük el a földi paradicsomot. És az évek múltával mégis felbukkant a kérdés: hogyan élünk mi és hogyan kellene élnünk? Egyszerű és talán kissé cinikus lehetne a lakonikus rövidségű válasz: jól. Jól kellene élnünk, mert csak egyszer él az ember, ezt is megtanultuk a filozófiával. Volt idő, amikor szinte eretnekségnek hatott ez az „önző” válasz, pedig Marx, Engels és Lenin — korunk legnagyobb alkotó gondolkodói — sohasem mondották és sehol sem vallották azt, hogy a szocialista társadalmi rendet valóra váltó emberek, generációk csak és kizárólag a távoli jövő érdekében munkálkodjanak. A szocialista építés a jelent is célozza és ennek „felfedezése” nyitott új kapukat az ideológiában, a társadalom- és gazdaságtudományokban. Így a kérdés egyenes felvetése ma már indokolt: az ember van-e a szocializmusért, vagy a szocializmus az emberért? S a válasz ugyancsak egyértelmű és világos: a szocializmus, úgy is, mint eszmekör és úgy is, mint eszköz, egyedül és csakis az ember szolgálatára hivatott. E tétel felismeréséből született a kommunista pártok többségének reálpolitikája, s e reálpolitika napjainkban ugyanolyan forradalmi erővel és hatással söpörhet végig Európán és az egész világon, mint egy és negyed évszázaddal ezelőtt a „kommunizmus kísértete”. A szocializmus — a kizsákmányolásmentes, demokratikus és humanista társadalmi rend — célja tehát az emberi lét szebbé és az emberi élet jobbá tétele. S ez vonatkozik a mi életünkre és a jövő nemzedékek sorsára is. Érdekeltségünk tehát a társadalom és az egyén sorsának összefüggéseit tekintve közvetlenebbé vált. E sorsközösséget példázzák az MSZMP kongresszusi irányelvei, amelyek sorában a gazdasági célok túlnyomó többsége a jelen jobbátételét szorgalmazza. A készülő negyedik ötéves terv nem csupán évtizedek múlva termelő és hasznosítható nagy beruházásokkal számol. A lakásproblémát tárgyaló irányelvek is arra serkentenek például, hogy a megoldásból már ez a nemzedék is profitáljon. A párt művelődési és kultúrpolitikája is a mának szól és nem véletlen az sem, hogy a tudományos fokozatok elérésének alapfeltétele lett, hogy a pályázó tudós napjaink szellemi, gazdasági vagy műszaki problémáit oldja meg. A közszükségleti és divatcikkek gyártásának növekvő és tervezett üteme, az életszínvonal és a vásárlóerő emelését szolgáló célok mind a ma emberének javát szolgálják, s ezért teszik népszerűbbé, mint bármikor valaha is a szocializmus eszméit, a párt politikáját a legszélesebb néprétegek körében. Az embercentrikus szocialista társadalmi és gazdasági szemlélet nem tesz különbséget az én és a mi között. Az igazi demokratizmus ugyanis nemcsak a közéletre, a törvényességre, az emberi jogok egyenlőségére vonatkozik, hanem az egyén és a társadalom viszonyára is. És éppen ez a pont az, ahol némelyek megfeledkeznek a mi fogalmáról és csak az ént tekintik az embercentrikus szemlélet és gyakorlat tárgyának. Ezért bélyegzik meg a kongresszusi irányelvek a harácsolást, a jogtalan haszonszerzést, amely nemegyszer éppen a mai élet megjavítását célzó közös törekvéseket megcsúfolva, a szabadabb boldogulási lehetőségekkel visszaélve virágzik. A közösen munkálkodó társadalom egyéneinek jogos követelése az ilyesfajta egoizmus leleplezése és társadalomellenes mivoltának kimutatása. A bizonyító tétel végtelenül egyszerű: a társadalmi tendtelés egyénre jutó részének általában egyensúlyban kell lennie a végzett munka társadalmi hasznosságával. Az indokolatlanul magas egyéni jövedelmek alapja így aligha lehet más, mint a spekuláció, vagy mások munkájának kihasználása. Végeredményben ez is, az is a kizsákmányolás maradványa, emberileg igazságtalan előny szerzése, mások kárára. A máért is munkálkodó nép igazságérzete csak elítélheti azokat, akik kivonják magukat a közös munka , közös eredmény és olykor a közös gond kötelezettségei alól és lebecsülik annak közös örömeit. Remélhető, hogy az irányelvek reflektorfényétől elvesztik furfangos tájékozódó képességüket az ilyesfajta közösségellenes gondolkodású emberek. Várható az is, hogy a társadalom javát szolgáló valóban kiemelkedő munka, szellemi vagy művészi teljesítmény mindig elnyeri méltó — és joggal kiemelkedő — jutalmát. Hiszen ez feltétele is a tehetség és az alkotókedv teljes kibontakozásának, amelyből az egész népnek — és tegyük hozzá —, az egész szocialista világrendszernek haszna származik. A mát és a jövőt formáló közös munkálkodás eredményességéből fakadó öröm minden becsületes állampolgár öröme. Milyen boldogan próbáltuk ki a végre üzembe helyezett metrót, milyen örömmel vándoroltak százezrek az első átkelésre az Erzsébet-hídon, mennyire tudunk örvendezni egy-egy új, szép, hasznos gyártmány megjelenésének. Joggal érezhetjük, hogy mindebben a mi munkánk is benne van, a mi szándékunk gyümölcse is minden jó, ami az életet szebbé, kényelmesebbé teszi. S ugyanilyen súllyal, de ellenkező előjellel érezhetjük saját felelősségünket is, a hibák miatt. És ez szükséges, mert társadalmi méretekben mérlegelve: minél több a felelős, annál biztosabb a hibák társadalmi erővel történő megszüntetése is. Senkinek sem mindegy, hogyan élünk ma és mindnyájan. Ezért jó, ha a kongreszszusi irányelveket ilyen „önző” szemszögből is tanulmányozzuk. Mert az irányelvekből világosan kiderül: a szocializmus az emberért van, csakis az emberért. „Pártunk álláspontja, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével ... Előrehaladásunk, társadalmi és egyéni boldogulásunk megkívánja, hogy mindenki legjobb tudása szerint dolgozzon a kitűzött célok mielőbbi eléréséért” — mondják az irányelvek. Azért mondja ezt a párt, hogy még jobban élhessünk mindnyájan ma, holnap és holnapután... HORVÁTH MIHÁLY Vasutasokat tüntettek ki Árvízvédelemért emlékéremmel Árvízvédelemért emlékéremmel tüntettek ki 615 vasutast. Hétfőn a MÁV vezérigazgatóságán az árvízi védekezés során kitűnt 35 vasutasnak Rödönyi Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója nyújtotta át az emlékérmet. A többi kitüntetett az illetékes vasútigazgatóságokon veszi át a kitüntetését. A debreceni vasútigazgatóságon 112, a szegedin 270, a budapestin 36, a MÁV járműjavító szolgálatánál 182, a MÁV Közegészségügyi Intézetében pedig 15 dolgozó kap Árvízvédelemért emlékérmet. A Magyar Államvasutak szintén súlyos árvízkárokat szenvedett. Ezek összesen 100 millió forintra tehetők. A vasutasok mégis azonnal az árvíz sújtotta lakosság megsegítésére siettek. Az ár levonulása után csaknem 69 ezer vasúti kocsit bocsátottak az építési anyagok szállítására. Az árvízkárosultaknak több mint 9 millió forintot ajánlottak fel, Csengeren pedig 130 lakás újjáépítését vállalták. Mintegy 400 vasutas dolgozó maga is árvízkárosult, számukra a MÁV 400 ezer forint rendkívüli segélyt fizetett ki.