Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)

1970-09-17 / 259. szám

. 4 1970. SZEPTEMBER 17. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA Bagyor Hírlap KÜLFÖLDI L­A­P­O­K­B­Ó­L _____ ___ ___ ___ j-w ^__ Szerdai számában a 6.oj U fi 18i lap athéni tudósító­ijain I fi Sl B44r­ jának kommentár­ját a Földközi-ten­ger keleti felén folytatott közös amerikai—an­gol hadmozdulatokról A szemleíró rámutat, hogy Washington, leplezni igyekezve a Pentagon földközi­tengeri katonai tevékenységének agresz­­szív lényegét, mint mindig, most is az el­csépelt szovjetellenes koholmányokhoz fo­lyamodik, így az­ amerikai hadügyminiszter mun­katársa azzal akarta igazolni az amerikai „katonai jelenlét” kiterjesztését (több ezer mérföldnyire az Egyesült Államok partjai­tól), hogy a NATO déli szárnyát „fenye­geti a földközi-tengeri szovjet hadiflotta”. Valójában másról van szó. A tudósító­­rámutat, hogy a mostani gyanús mester­kedések igazi indítékát az athéni újságok tárják fel. Ezek tettek említést arról a le­vélről, amelyet körülbelül két hónappal ezelőtt 70 amerikai szenátor intézett Ni­xon elnökhöz. Ebben az amerikai „héják” támogatásukról biztosították „azt a vilá­gosan megfogalmazott politikát, amelyet az Egyesült Államok saját érdekei bizto­sítása és védelme céljából a keleti és dél­európai országokban folytatni kell”. . „Nem más népek érdekeit védik, hanem reakciós rendszereket támogatnak és sa­ját stratégiai pozícióikat őrzik azok, akik ismét hadmozdulatokat kezdeményeznek a Földközi-tengeren” — összegezi a cikk­író. Favzi El-Szajed, az Arab­­ Szakszervezetek Nemzet-U­gruSz JíV­közi Szövetségének fő­ ,­titkára interjút adott a szovjet lapnak, amelyben a Szakszervezeti Vi­lágszövetség megalakulásának 25. évfordulójá­ról beszélt. Az interjú méltatja a Szakszervezeti Világszövetség kiemelkedő szerepét a munkásosztály tömörítésében, szolidaritá­sának megszilárdításában. Az arab szakszervezetek az úgynevezett munkabizottság révén szoros kapcsolatot tart az SZVSZ-el és más szakszervezeti szövetségekkel. Különösen jelentőssé vált a bizottság munkája most, amikor rend­kívül élesen merül fel a közel-keleti konfliktus, amikor számos arab terület még mindig izraeli megszállás alatt van. Ezekben a napokban az arab szakszerve­zetek jelentős segítséget és támogatást kaptak a nemzetközi munkásmozgalomtól és a Szakszervezeti Világszövetségtől — mondotta Favzi El-Szajed. A munkabi­zottság minden lehetőt megtesz, hogy a Szakszervezeti Világszövetség vezetése alatt tömörítsen minden arab munkás­szervezetet. Az arab munkások az egész világ dolgozóival együtt lépnek fel a Pa­lesztinai nép jogos követeléseinek védel­mében. Az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége szoros kapcsolatot tart fenn a szovjet szakszervezetekkel és törekszik ezek további fejlesztésére és megszilárdí­tására — mondotta Favzi El-Szajed. .„wwii ,hwir, f.ifi.­ Szerdai szá­­mában a lap a Ishipa­­­fi ÉJ) fa ŐS .. foglalkozik ÍSmUjb Hil n ÉUi rHhrr Románia tör-E M Kf M­­usU ténelmének OMAIUL COMunUUJI CIKTRAL U FJUmOulUI tOllUUlN­ ROMM egyik legsöté­tebb esemé­nyével, a militarista-fasiszta diktatúra hata­lomra jutásának 30. évfordulójával. A cikk bevezetőben részletes áttekintést nyújt azokról a nemzetközi körülmények­ről, amelyek Antonescu tábornok fasiszta rendszerének hatalomra jutását megköny­­nyítették. A fasizmus előretörésével szem­ben „1940 végére a Szovjetunióra maradt az a fő akadály az egész Európa leigázá­sára irányuló tervek útjában” — állapít­ja meg a bukaresti újság. A cikk ezután megállapítja, hogy Anto­nescu hatalomra jutása után megnyitot­ták az országhatárokat a náci csapatok előtt, a fasiszta kormány pedig csatlako­zott a hármas paktumhoz, bekapcsolva Romániát a német hegemónia alatt álló államok politikai-katonai tömbjébe. „A militarista-fasiszta diktatúra elkövette azt a szörnyűséges bűntényt, hogy az országot a nép akarata ellenére beletaszította a szovjetellenes háborúba — hangsúlyozza a lap, kiemelve, hogy ez a lépés ember­életek százezreit követelte, s az ország le­rombolásához vezetett. A cikk végül méltatja azt az önfelál­dozó harcot, amely a Román­­Kommunis­ta Párt vezetésével folyt a fasiszta dikta­túra ellen. A rizspalántázás időszakában jártunk Koreában. Éppen szárazság volt. Ezt csak onnan tudtuk, hogy­ egyrészt majdhogy­nem át lehetett gázolni száraz lábbal a Tedong folyó mellékágain, másrészt mond­ták.­­ A bronzbarnára sült hegyek alatt ugyanis a völgyek és síkságok teli voltak vízzel, elöntötték a teraszosan kialakított szeszélyes alakú táblákat. A talajt trak­torok és púpos hátú, magas patájú vízi­­bivalyok húzta hengerekkel egyengették. Férfiak tisztították a csatornákat, hosszú nyelű ásóval. Egy fogta a nyelet, kettő kötélen rántotta előre az ásó vasát a ra­gacsos, sáros földben. A nagyobb töltések oldalában színes zászlók, tarka feliratok. A brigádok jel­vényei. Az 1270 új víztároló nemcsak villany­energiát ad, hanem biztonságossá is te­szi a termelést. A rizsföldön a talaj-előkészítést nagyob­­bára férfiak, a palántázást asszonyok vé­gezték. Fél lábszárig a vízben állva bo­szorkányos ügyességgel duggatták a pa­lántákat. Egy tűzésnél mindig kettőt, se többet, se kevesebbet. Egymás mellett két­­három asszony fel sem egyenesedett, amíg végig nem ért a hosszú soron. A szövetkezetben, amely 1954-ben ala­kult, 600 család 800 hektár földet művel, rizst, gyümölcsöt termeszt és juhokat tart. A háború alatt 400 ház porig égett és so­kan meghaltak. A központban egyetlen házat sem hagyott épen a háború. A falu teljesen újjáépült, s van villany és veze­tékes rádió. Akárcsak a városok, a fal­vak népe is eltüntette a pusztítás nyo­mait. Szép eredmények ezek, amelyekhez nagyjából hasonlókat sorolna fel egy szov­jet, bolgár, vagy éppen magyar szövetke­zeti elnök. Sajátosan koreaivá akkor vált a beszámoló, amikor az öntözésről, a rizs­ről és a háborúról esett szó. A földesúr idején a falu lakóinak fele éhezett. Esős időben, mert ha szárazság pusztított, kárba veszett a munka, és még nagyobb volt a nyomorúság. Akkor 900 tonnánál soha nem volt több itt a termés, most kedvezőtlen időben is megterem a 3400 tonna. A rizspalántákat ma már az­zal a tudattal ültetik, hogy egész biztosan lesz termés. Az öntözőrendszerek kiépíté­se áldás az egész népnek, és áldás a pa­­­­rasztoknak. A palántázó asszonyokkal, akik bemu­tatták nekünk tudományukat, arról be­szélgettünk, lehet-e, és ha igen, mikor le­het majd megoldani a rizs gépi palántá­zását? — A termést már kombájn takarítja be, de a palántázáson törhetik a fejüket a mérnökök, tudósok. Pontosan egyenlő távolságra, két szálat, és mindig csak két szálat leszúrni a víz alá, az iszapos föld­be, ez nem egyszerű. Bizonyára megold­ják majd, de mi nem várhatjuk ölbe tett kézzel. És palántáznak tovább. Előbb biztonságossá tették a rizsterme­lést, az egész nép élelmezésének legfőbb bázisát, aztán túllépnek a monokultúrán. — A kukorica is meg fog teremni ná­lunk, mert ha kell, azt is öntözzük — mondta magabiztosan az elnök. Fokozatosan hasznosítják a dombolda­lakat is. Nagyszabású gyümölcstelepítési programot dolgoztak ki, és több mint fél­millió hektáron már termőre fordultak az almafák. Hazaszeretet és elszántság Látszólag csendes, indulatmentes a ko­reai ember. Sokat mosolyog, ritkán nevet Színházban, sporteseményeken is csak tapsol, de nem engedi szabadjára a szen­vedélyt. Még a népmesék hősei is, ha le­het, csellel, nem fegyverrel győznek. Igazságvágya, önérzete teszi jó és el­szánt harcossá. Ha jogos érdekeiben sér­tik, nem ismer lehetetlent. Amikor annak idején a „Sherman” cir­káló feljött a Tedong folyón, tarisznyába dugott késekkel csoportosultak össze az álmélkodó parasztok, aztán késsel és íjjal támadtak a hadihajóra. És győztek. A japánok igáját többször is megpró­bálták lerázni. 1919-ben kétmillió paraszt lázadt fel, de átmeneti sikerek után a ja­pánok a forradalmi tapasztalatok és köz­ponti irányítás híján indult spontán lá­zadást kegyetlen mészárlással fojtották el. A japánok elleni felszabadító harc tör­ténetének első időszaka olyan, mint egy népi hősköltemény. A leggyakrabban használt fegyver az íj, a görbe kard és a kés volt. E tárgyak egy része — köztük egy fából faragott ágyú — még ma is látható a hadtörténeti mú­zeumban. Kim Ir Szen és harcostársai a kedve­zőbb ellenállás helyét keresve északra, Mandzsúria hegyei közé húzódtak, ahol megteremtették első szabad közösségeiket. „Fegyvert adni nem tudunk, fegyvert mindenki az ellenségtől szerezzen!” — ez volt a parancs, s az ellenállók lesben áll­va ugrottak rá a japán csendőrökre, ka­tonákra, s így fegyverezték fel magukat. Emellett házilag gyártották a kézigráná­tot, s ha kellett, a hadviselés legősibb tak­tikája szerint a hegyormokról sziklagör­geteget zúdítottak a támadókra. Mutattak egy falragaszt, amelyen a japánok tízezer von jutalmat ígérnek Kim Ir Szen kézre adójának. Ez a pénz nem talált gazdára Az amerikaiak támadása előtt nem volt sok idejük — alig öt esztendő — a nép­hadsereg szervezésére és felszerelésére. Szokták mondogatni, hogy a haditech­nika mai fejlettségének fokán már nincs jelentősége a személyes bátorságnak és találékonyságnak. Napjainkban éppen a vietnami és indokínai háború cáfolja ezt tételt, de a koreai felszabadító háború­ban is tapasztalniuk kellett a támadóknak, hogy a hazaszeretetet és az elszántságot objektív tényezőként kell számításba ven­ni a stratégiai tervek elkészítésénél. A fegyverszünet­ megkötése óta tizenhét év telt el, s nem nehéz elképzelni, hogy ezt a csaknem két évtizedet a KNDK nép­hadserege is maradéktalanul felhasználta a harci készültség fokozására. Az országban járva sokfelé lehet látni katonákat az építkezéseken éppúgy, mint a rizsföldeken felgyűrt nadrágban, fél­lábszárig a vízben állva. De Phenjanban sziréna jelzi az idő múlását, s az ország állandó riadókészültségben van. Solymár József Pillantás a Tízezer Szépség Kilátójáról 2. 1 \| Q ' ( \ j Rizsföldek és katonák Koreai—Magyar Barátság Tsz A rizspalántázó asszonyokat hosszú időn át csak a gépkocsi ablakán át csodálhat­tuk, de aztán az umbuni Koreai—Magyar Barátság Termelőszövetkezetben szemé­lyesen is megismerkedhettünk velük. Ebben a szövetkezetben gyakran for­dulnak meg magyarok, mert Nagykátán van a testvérszövetkezetük, s a kollek­tíva vezetői szívesen ápolják a barátsá­got. " Az elnök megmutatta a falu két isko­láját, óvodáját, bölcsődéjét, a boltot, ahol legyezőt vettem és rövid áttekintést adott a falu fejlődéséről eredményeit. Bár a kép még nem teljes, máris sok min­den nyilvánvaló a népszámlálásból. Az Egyesült Államok lakossága 204—205 mil­lió között van. A népességnövekedés a 60-as években 24,5 millió volt — szemben az 50-es évek 28,3 milliós növekedésével. Folytatódott az elmúlt tíz évben is a „nyu­gatra vándorlás”: a Csendes-óceán mel­lett fekvő államok lakossága az 1960-as népszámlálás óta 23 százalékkal nőtt 1950-ben a Csendes-óceán mellett fekvő államokban és a déli államokban az or­szág lakosságának 37,5 százaléka élt, most 41,6 százaléka. A legnépesebb állam je­lenleg Kalifornia — 1,7 millió emberrel él itt több, mint New York államban. New York városa egyébként változatlanul a legnagyobb amerikai város: lakossága az eddigi számítások szerint 7 millió 770 ezer, ami 1960-hoz képest 0,1 százalékos csök­kenést jelent. Az elővárosokban most 12 millióval több ember él, mint 1960-ban A városban lakók száma jelenleg 136,4 millió, szemben az 1960-as 118,4 millióval. Bonni parafálás Magyar-HSZK hosszú lejáratú kereskedelmi és gazdasági-műszaki megállapodás (MTI) A szeptember 8-tól 16-áig Bonn­ban folytatódott magyar-NSZK gazda­sági tárgyalások eredményeként, szep­tember 16-án a két ország képviselői hosszú lejáratú, öt évre szóló árucsere­forgalmi és gazdasági-műszaki együttmű­ködési megállapodást parafáltak. A megállapodás az eddigieknél széle­sebb alapokra helyezi a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat és a kereskedel­mi kapcsolatokon túl a gazdasági-műszaki kooperációra is kiterjed. A megállapodás célul tűzi ki az árucsere-forgalom mind­két irányban való, évről évre történő bő­vítését és annak kiegyenlített harmonikus fejlődését. Ennek keretében előirányozza, hogy az NSZK a magyar árukra még fennálló beviteli korlátozásokat megszün­teti. Mindkét fél konkrét intézkedésekkel se­gíti elő az érdekelt vállalatok és gazda­sági intézmények közötti termelés műszaki kooperációügyletek létrejöttét. Ennek megfelelően a felek különféle kedvezmé­nyekkel könnyítik meg a kooperációs te­vékenységet. A megállapodást a két delegáció veze­tője, magyar részről Mádai István, a Kül­kereskedelmi Minisztérium főosztályveze­tője, az NSZK részéről dr. Peter Hermes, a külügyminisztérium tárgyaló nagykö­vete parafálta. A megállapodás aláírására Budapesten fog sor kerülni. A francia szakszervezeti akcióegység felé (MTI) A francia szakszervezeti moz­galom egységének kialakítása szempont­jából jelentős találkozóra került sor ked­den a két legnagyobb francia szakszerve­zet, a CGT és a CFDT vezetői között. (A két szakszervezet a francia szervezett dol­gozók háromnegyedét tömöríti.) A találkozóról kiadott közlemény sze­rint a két szakszervezet vezetői megálla­podtak abban, hogy több kérdésben közös fellépéssel törekszenek a dolgozók jogos követeléseinek érvényesítésére, így, közös harcot folytatnak azért a követelésért, hogy a dolgozók munkabérének vásárló­ereje ne csökkenjen, hanem fokozatosan emelkedjék, hogy a munkabérek megálla­pításánál biztosítsák a havi 800 frankos, minimális munkabért; közös küzdelmet folytatnak a szakszervezetek szabadság­­jogainak védelmében és azok kiterjeszté­séért, a nyugdíjak emeléséért, az adó­rendszer demokratikus megreformálá­sáért. Az Humanité ezzel kapcsolatban rámu­tat arra, hogy a két szakszervezet veze­tőinek találkozója új szakaszt nyit a szak­­szervezeti akciók jobb összehangolásához, és további találkozók során, folytatják majd az erőfeszítést abban az irányban, hogy közös álláspontokat dolgozzanak ki a még vitás kérdésekben is. A harmadik nagy francia szakszerve­zeti szövetség, a szociáldemokrata irány­zatú Force Ouvriére vezetői azonban egyelőre még nem hajlandók csatlakozni a teljes szakszervezeti akcióegység kiala­kítására irányuló törekvésekhez. André Bergeron, a Force Ouvriére főtitkára ki­jelentette, hogy a CGT és CFDT közeledé­se után sem lát okot a Force Ouvriére ed­digi magatartásának alapvető megváltoz­tatására. A KNDHI kormányának memoranduma (MTI) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya szerdán memoran­dumot tett közzé, amelyben követeli az amerikai csapatok haladéktalan kivonását Dél-Koreából. A memorandum hangsú­lyozza, hogy ez az ország egyesítésének elsőrendű feltétele. A KNDK kormánya — mutat rá a dokumentum — síkraszáll amellett, hogy ezt­­követően kössenek bé­keszerződést, amely előirányozná Észak és Dél hadseregeinek jelentős létszám­­csökkentését, lehetővé tenné a szabad, de­mokratikus választások megtartását Észa­kon és Délen egyaránt, és az egységes kormány létrehozását. Az egész koreai népnek ki kell nyilvánítania akaratát ab­ban a kérdésben, milyen rendszerű le­gyen az ország az egyesítés­ után. A KNDK kormánya — hangsúlyozza a memorandum — határozottan követeli, hogy az ENSZ változtassa meg a „koreai kérdésben” hozott valamennyi „határoza­tát”. A KNDK kormánya követeli, tegyék lehetővé számára, hogy elküldhesse saját képviselőit az ENSZ közgyűlésére, amely megvitatja a „koreai kérdést”. ♦ (AFP) Háromezer madridi építőmun­kást elbocsátottak állásából, mert részt vettek a munkásbizottságok által kezde­ményezett, nagyszabású sztrájkakcióban Az elbocsátásokat a múlt héten letartóz­tatások előzték meg, amelynek során a rendőrség igyekezett begyűjteni a mun­kásbizottságok vezetőit.

Next