Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)
1970-09-17 / 259. szám
. 4 1970. SZEPTEMBER 17. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA Bagyor Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL _____ ___ ___ ___ j-w ^__ Szerdai számában a 6.oj U fi 18i lap athéni tudósítóijain I fi Sl B44r jának kommentárját a Földközi-tenger keleti felén folytatott közös amerikai—angol hadmozdulatokról A szemleíró rámutat, hogy Washington, leplezni igyekezve a Pentagon földközitengeri katonai tevékenységének agreszszív lényegét, mint mindig, most is az elcsépelt szovjetellenes koholmányokhoz folyamodik, így az amerikai hadügyminiszter munkatársa azzal akarta igazolni az amerikai „katonai jelenlét” kiterjesztését (több ezer mérföldnyire az Egyesült Államok partjaitól), hogy a NATO déli szárnyát „fenyegeti a földközi-tengeri szovjet hadiflotta”. Valójában másról van szó. A tudósítórámutat, hogy a mostani gyanús mesterkedések igazi indítékát az athéni újságok tárják fel. Ezek tettek említést arról a levélről, amelyet körülbelül két hónappal ezelőtt 70 amerikai szenátor intézett Nixon elnökhöz. Ebben az amerikai „héják” támogatásukról biztosították „azt a világosan megfogalmazott politikát, amelyet az Egyesült Államok saját érdekei biztosítása és védelme céljából a keleti és déleurópai országokban folytatni kell”. . „Nem más népek érdekeit védik, hanem reakciós rendszereket támogatnak és saját stratégiai pozícióikat őrzik azok, akik ismét hadmozdulatokat kezdeményeznek a Földközi-tengeren” — összegezi a cikkíró. Favzi El-Szajed, az Arab Szakszervezetek Nemzet-UgruSz JíVközi Szövetségének fő ,titkára interjút adott a szovjet lapnak, amelyben a Szakszervezeti Világszövetség megalakulásának 25. évfordulójáról beszélt. Az interjú méltatja a Szakszervezeti Világszövetség kiemelkedő szerepét a munkásosztály tömörítésében, szolidaritásának megszilárdításában. Az arab szakszervezetek az úgynevezett munkabizottság révén szoros kapcsolatot tart az SZVSZ-el és más szakszervezeti szövetségekkel. Különösen jelentőssé vált a bizottság munkája most, amikor rendkívül élesen merül fel a közel-keleti konfliktus, amikor számos arab terület még mindig izraeli megszállás alatt van. Ezekben a napokban az arab szakszervezetek jelentős segítséget és támogatást kaptak a nemzetközi munkásmozgalomtól és a Szakszervezeti Világszövetségtől — mondotta Favzi El-Szajed. A munkabizottság minden lehetőt megtesz, hogy a Szakszervezeti Világszövetség vezetése alatt tömörítsen minden arab munkásszervezetet. Az arab munkások az egész világ dolgozóival együtt lépnek fel a Palesztinai nép jogos követeléseinek védelmében. Az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége szoros kapcsolatot tart fenn a szovjet szakszervezetekkel és törekszik ezek további fejlesztésére és megszilárdítására — mondotta Favzi El-Szajed. .„wwii ,hwir, f.ifi. Szerdai számában a lap a Ishipafi ÉJ) fa ŐS .. foglalkozik ÍSmUjb Hil n ÉUi rHhrr Románia tör-E M Kf MusU ténelmének OMAIUL COMunUUJI CIKTRAL U FJUmOulUI tOllUUlN ROMM egyik legsötétebb eseményével, a militarista-fasiszta diktatúra hatalomra jutásának 30. évfordulójával. A cikk bevezetőben részletes áttekintést nyújt azokról a nemzetközi körülményekről, amelyek Antonescu tábornok fasiszta rendszerének hatalomra jutását megkönynyítették. A fasizmus előretörésével szemben „1940 végére a Szovjetunióra maradt az a fő akadály az egész Európa leigázására irányuló tervek útjában” — állapítja meg a bukaresti újság. A cikk ezután megállapítja, hogy Antonescu hatalomra jutása után megnyitották az országhatárokat a náci csapatok előtt, a fasiszta kormány pedig csatlakozott a hármas paktumhoz, bekapcsolva Romániát a német hegemónia alatt álló államok politikai-katonai tömbjébe. „A militarista-fasiszta diktatúra elkövette azt a szörnyűséges bűntényt, hogy az országot a nép akarata ellenére beletaszította a szovjetellenes háborúba — hangsúlyozza a lap, kiemelve, hogy ez a lépés emberéletek százezreit követelte, s az ország lerombolásához vezetett. A cikk végül méltatja azt az önfeláldozó harcot, amely a RománKommunista Párt vezetésével folyt a fasiszta diktatúra ellen. A rizspalántázás időszakában jártunk Koreában. Éppen szárazság volt. Ezt csak onnan tudtuk, hogy egyrészt majdhogynem át lehetett gázolni száraz lábbal a Tedong folyó mellékágain, másrészt mondták. A bronzbarnára sült hegyek alatt ugyanis a völgyek és síkságok teli voltak vízzel, elöntötték a teraszosan kialakított szeszélyes alakú táblákat. A talajt traktorok és púpos hátú, magas patájú vízibivalyok húzta hengerekkel egyengették. Férfiak tisztították a csatornákat, hosszú nyelű ásóval. Egy fogta a nyelet, kettő kötélen rántotta előre az ásó vasát a ragacsos, sáros földben. A nagyobb töltések oldalában színes zászlók, tarka feliratok. A brigádok jelvényei. Az 1270 új víztároló nemcsak villanyenergiát ad, hanem biztonságossá is teszi a termelést. A rizsföldön a talaj-előkészítést nagyobbára férfiak, a palántázást asszonyok végezték. Fél lábszárig a vízben állva boszorkányos ügyességgel duggatták a palántákat. Egy tűzésnél mindig kettőt, se többet, se kevesebbet. Egymás mellett kéthárom asszony fel sem egyenesedett, amíg végig nem ért a hosszú soron. A szövetkezetben, amely 1954-ben alakult, 600 család 800 hektár földet művel, rizst, gyümölcsöt termeszt és juhokat tart. A háború alatt 400 ház porig égett és sokan meghaltak. A központban egyetlen házat sem hagyott épen a háború. A falu teljesen újjáépült, s van villany és vezetékes rádió. Akárcsak a városok, a falvak népe is eltüntette a pusztítás nyomait. Szép eredmények ezek, amelyekhez nagyjából hasonlókat sorolna fel egy szovjet, bolgár, vagy éppen magyar szövetkezeti elnök. Sajátosan koreaivá akkor vált a beszámoló, amikor az öntözésről, a rizsről és a háborúról esett szó. A földesúr idején a falu lakóinak fele éhezett. Esős időben, mert ha szárazság pusztított, kárba veszett a munka, és még nagyobb volt a nyomorúság. Akkor 900 tonnánál soha nem volt több itt a termés, most kedvezőtlen időben is megterem a 3400 tonna. A rizspalántákat ma már azzal a tudattal ültetik, hogy egész biztosan lesz termés. Az öntözőrendszerek kiépítése áldás az egész népnek, és áldás a parasztoknak. A palántázó asszonyokkal, akik bemutatták nekünk tudományukat, arról beszélgettünk, lehet-e, és ha igen, mikor lehet majd megoldani a rizs gépi palántázását? — A termést már kombájn takarítja be, de a palántázáson törhetik a fejüket a mérnökök, tudósok. Pontosan egyenlő távolságra, két szálat, és mindig csak két szálat leszúrni a víz alá, az iszapos földbe, ez nem egyszerű. Bizonyára megoldják majd, de mi nem várhatjuk ölbe tett kézzel. És palántáznak tovább. Előbb biztonságossá tették a rizstermelést, az egész nép élelmezésének legfőbb bázisát, aztán túllépnek a monokultúrán. — A kukorica is meg fog teremni nálunk, mert ha kell, azt is öntözzük — mondta magabiztosan az elnök. Fokozatosan hasznosítják a domboldalakat is. Nagyszabású gyümölcstelepítési programot dolgoztak ki, és több mint félmillió hektáron már termőre fordultak az almafák. Hazaszeretet és elszántság Látszólag csendes, indulatmentes a koreai ember. Sokat mosolyog, ritkán nevet Színházban, sporteseményeken is csak tapsol, de nem engedi szabadjára a szenvedélyt. Még a népmesék hősei is, ha lehet, csellel, nem fegyverrel győznek. Igazságvágya, önérzete teszi jó és elszánt harcossá. Ha jogos érdekeiben sértik, nem ismer lehetetlent. Amikor annak idején a „Sherman” cirkáló feljött a Tedong folyón, tarisznyába dugott késekkel csoportosultak össze az álmélkodó parasztok, aztán késsel és íjjal támadtak a hadihajóra. És győztek. A japánok igáját többször is megpróbálták lerázni. 1919-ben kétmillió paraszt lázadt fel, de átmeneti sikerek után a japánok a forradalmi tapasztalatok és központi irányítás híján indult spontán lázadást kegyetlen mészárlással fojtották el. A japánok elleni felszabadító harc történetének első időszaka olyan, mint egy népi hősköltemény. A leggyakrabban használt fegyver az íj, a görbe kard és a kés volt. E tárgyak egy része — köztük egy fából faragott ágyú — még ma is látható a hadtörténeti múzeumban. Kim Ir Szen és harcostársai a kedvezőbb ellenállás helyét keresve északra, Mandzsúria hegyei közé húzódtak, ahol megteremtették első szabad közösségeiket. „Fegyvert adni nem tudunk, fegyvert mindenki az ellenségtől szerezzen!” — ez volt a parancs, s az ellenállók lesben állva ugrottak rá a japán csendőrökre, katonákra, s így fegyverezték fel magukat. Emellett házilag gyártották a kézigránátot, s ha kellett, a hadviselés legősibb taktikája szerint a hegyormokról sziklagörgeteget zúdítottak a támadókra. Mutattak egy falragaszt, amelyen a japánok tízezer von jutalmat ígérnek Kim Ir Szen kézre adójának. Ez a pénz nem talált gazdára Az amerikaiak támadása előtt nem volt sok idejük — alig öt esztendő — a néphadsereg szervezésére és felszerelésére. Szokták mondogatni, hogy a haditechnika mai fejlettségének fokán már nincs jelentősége a személyes bátorságnak és találékonyságnak. Napjainkban éppen a vietnami és indokínai háború cáfolja ezt tételt, de a koreai felszabadító háborúban is tapasztalniuk kellett a támadóknak, hogy a hazaszeretetet és az elszántságot objektív tényezőként kell számításba venni a stratégiai tervek elkészítésénél. A fegyverszünet megkötése óta tizenhét év telt el, s nem nehéz elképzelni, hogy ezt a csaknem két évtizedet a KNDK néphadserege is maradéktalanul felhasználta a harci készültség fokozására. Az országban járva sokfelé lehet látni katonákat az építkezéseken éppúgy, mint a rizsföldeken felgyűrt nadrágban, féllábszárig a vízben állva. De Phenjanban sziréna jelzi az idő múlását, s az ország állandó riadókészültségben van. Solymár József Pillantás a Tízezer Szépség Kilátójáról 2. 1 \| Q ' ( \ j Rizsföldek és katonák Koreai—Magyar Barátság Tsz A rizspalántázó asszonyokat hosszú időn át csak a gépkocsi ablakán át csodálhattuk, de aztán az umbuni Koreai—Magyar Barátság Termelőszövetkezetben személyesen is megismerkedhettünk velük. Ebben a szövetkezetben gyakran fordulnak meg magyarok, mert Nagykátán van a testvérszövetkezetük, s a kollektíva vezetői szívesen ápolják a barátságot. " Az elnök megmutatta a falu két iskoláját, óvodáját, bölcsődéjét, a boltot, ahol legyezőt vettem és rövid áttekintést adott a falu fejlődéséről eredményeit. Bár a kép még nem teljes, máris sok minden nyilvánvaló a népszámlálásból. Az Egyesült Államok lakossága 204—205 millió között van. A népességnövekedés a 60-as években 24,5 millió volt — szemben az 50-es évek 28,3 milliós növekedésével. Folytatódott az elmúlt tíz évben is a „nyugatra vándorlás”: a Csendes-óceán mellett fekvő államok lakossága az 1960-as népszámlálás óta 23 százalékkal nőtt 1950-ben a Csendes-óceán mellett fekvő államokban és a déli államokban az ország lakosságának 37,5 százaléka élt, most 41,6 százaléka. A legnépesebb állam jelenleg Kalifornia — 1,7 millió emberrel él itt több, mint New York államban. New York városa egyébként változatlanul a legnagyobb amerikai város: lakossága az eddigi számítások szerint 7 millió 770 ezer, ami 1960-hoz képest 0,1 százalékos csökkenést jelent. Az elővárosokban most 12 millióval több ember él, mint 1960-ban A városban lakók száma jelenleg 136,4 millió, szemben az 1960-as 118,4 millióval. Bonni parafálás Magyar-HSZK hosszú lejáratú kereskedelmi és gazdasági-műszaki megállapodás (MTI) A szeptember 8-tól 16-áig Bonnban folytatódott magyar-NSZK gazdasági tárgyalások eredményeként, szeptember 16-án a két ország képviselői hosszú lejáratú, öt évre szóló árucsereforgalmi és gazdasági-műszaki együttműködési megállapodást parafáltak. A megállapodás az eddigieknél szélesebb alapokra helyezi a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat és a kereskedelmi kapcsolatokon túl a gazdasági-műszaki kooperációra is kiterjed. A megállapodás célul tűzi ki az árucsere-forgalom mindkét irányban való, évről évre történő bővítését és annak kiegyenlített harmonikus fejlődését. Ennek keretében előirányozza, hogy az NSZK a magyar árukra még fennálló beviteli korlátozásokat megszünteti. Mindkét fél konkrét intézkedésekkel segíti elő az érdekelt vállalatok és gazdasági intézmények közötti termelés műszaki kooperációügyletek létrejöttét. Ennek megfelelően a felek különféle kedvezményekkel könnyítik meg a kooperációs tevékenységet. A megállapodást a két delegáció vezetője, magyar részről Mádai István, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, az NSZK részéről dr. Peter Hermes, a külügyminisztérium tárgyaló nagykövete parafálta. A megállapodás aláírására Budapesten fog sor kerülni. A francia szakszervezeti akcióegység felé (MTI) A francia szakszervezeti mozgalom egységének kialakítása szempontjából jelentős találkozóra került sor kedden a két legnagyobb francia szakszervezet, a CGT és a CFDT vezetői között. (A két szakszervezet a francia szervezett dolgozók háromnegyedét tömöríti.) A találkozóról kiadott közlemény szerint a két szakszervezet vezetői megállapodtak abban, hogy több kérdésben közös fellépéssel törekszenek a dolgozók jogos követeléseinek érvényesítésére, így, közös harcot folytatnak azért a követelésért, hogy a dolgozók munkabérének vásárlóereje ne csökkenjen, hanem fokozatosan emelkedjék, hogy a munkabérek megállapításánál biztosítsák a havi 800 frankos, minimális munkabért; közös küzdelmet folytatnak a szakszervezetek szabadságjogainak védelmében és azok kiterjesztéséért, a nyugdíjak emeléséért, az adórendszer demokratikus megreformálásáért. Az Humanité ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a két szakszervezet vezetőinek találkozója új szakaszt nyit a szakszervezeti akciók jobb összehangolásához, és további találkozók során, folytatják majd az erőfeszítést abban az irányban, hogy közös álláspontokat dolgozzanak ki a még vitás kérdésekben is. A harmadik nagy francia szakszervezeti szövetség, a szociáldemokrata irányzatú Force Ouvriére vezetői azonban egyelőre még nem hajlandók csatlakozni a teljes szakszervezeti akcióegység kialakítására irányuló törekvésekhez. André Bergeron, a Force Ouvriére főtitkára kijelentette, hogy a CGT és CFDT közeledése után sem lát okot a Force Ouvriére eddigi magatartásának alapvető megváltoztatására. A KNDHI kormányának memoranduma (MTI) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya szerdán memorandumot tett közzé, amelyben követeli az amerikai csapatok haladéktalan kivonását Dél-Koreából. A memorandum hangsúlyozza, hogy ez az ország egyesítésének elsőrendű feltétele. A KNDK kormánya — mutat rá a dokumentum — síkraszáll amellett, hogy eztkövetően kössenek békeszerződést, amely előirányozná Észak és Dél hadseregeinek jelentős létszámcsökkentését, lehetővé tenné a szabad, demokratikus választások megtartását Északon és Délen egyaránt, és az egységes kormány létrehozását. Az egész koreai népnek ki kell nyilvánítania akaratát abban a kérdésben, milyen rendszerű legyen az ország az egyesítés után. A KNDK kormánya — hangsúlyozza a memorandum — határozottan követeli, hogy az ENSZ változtassa meg a „koreai kérdésben” hozott valamennyi „határozatát”. A KNDK kormánya követeli, tegyék lehetővé számára, hogy elküldhesse saját képviselőit az ENSZ közgyűlésére, amely megvitatja a „koreai kérdést”. ♦ (AFP) Háromezer madridi építőmunkást elbocsátottak állásából, mert részt vettek a munkásbizottságok által kezdeményezett, nagyszabású sztrájkakcióban Az elbocsátásokat a múlt héten letartóztatások előzték meg, amelynek során a rendőrség igyekezett begyűjteni a munkásbizottságok vezetőit.