Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)
1970-09-17 / 259. szám
1970. SZEPTEMBER 17. CSÜTÖRTÖK KULTÚRA - MŰVÉSZET Magyar Hírlap Premier ma y Qj{ Q 0j Rajzok, boszorkányok, szellemek és gyilkosok TRILÓGIA. Talán nem is kell példákka bizonyítanunk — hiszen még nemcsak az eredeti „minta”, hanem egy sor későbbi feldolgozás is klasszikusnak számít —, hogy a homéroszi eposzok milyen kiapadhatatlan források az új és legújabb kori széppróza, képzőművészet, drámairodalom számára is. Párizsnak, a pásztorkirályfinak részt hozó ítélete, a trójai háború számos epizódja, Odüsszeusz félelmetes és furcsa kalandjai, a testét-lelkét majdnem elpusztító, hosszú „bolyongás”, amely után mégis hazaérkezik Ithakába, különböző műfajoknak és művészi elképzeléseknek szállították és szállítják a témát, vagy legalábbis az „alapanyag”-ot. A műfajok közül — a XX. században — természetesen nem maradhatott el a film sem: született már Homérosz ihlette, romantikus látványfilm á la Hollywood (vagy ha úgy tetszik: Hollywood ihlette monstre film á la Homérosz) ugyanúgy, mint az „Iliász” és az „Odüsszeia” egy-egy mozzanatát jelképessé felnagyító kamarafilm is. Bodrossy Félix most színes, polanimációs rajzfilmet alkotott, amely három egymáshoz kapcsolódó részben — ezért lett Trilógia a címe a vállalkozásnak — mutatja meg (Hésiodosz műve, a „Munkák és napok” alapján) Hellász isteneinek születését, majd a trójai háborút és Odüsszeusz hazatalálását Pénelopé karjai közé. Ám nemcsak Hésiodosz és Homérosz művei szolgáltak alapul a filmhez, hanem az antik görög vázafestészet remekei is. A Trilógia középső része, a Trójai háború előtt Szilágyi János György, a neves kutató szól arról, hogy e vázafestmények még gazdagabb képet adnak (s valóban képet adnak) a korabeli mítoszokról, mint az eposzok. Kitűnő gondolat volt e vázákat — e több ezer év előtti álló „filmek”et — most mozgóképek sorává komponálni. Ismeretterjesztés is, meg bravúros látványosság is Bodrossy Félix munkája. És nemcsak ez: dráma is. A forgatókönyvet író — azaz az eredeti szövegrészeket egy, a ma nézőjét nemcsak ismeretekkel, hanem gondolatokkal is szolgálni kívánó koncepció szerint összeállító — Trencsényi Waldapfel Imre érezhetően arra törekedett, hogy a mítoszok nyelvén szóló antik életbölcsesség lényegét tárja elénk. Vagyis, hogy bár béke és béke között különbség van — az igazi béke az, amely az egyén és a közösség erkölcsi méltóságát gazdagítja —, a háború tüzével nem szabad könnyelműen játszani. Hiszen, lám, még a győztesek közé tartozó Odüsszeusz is majdnem elvesztette mindenét a háború miatt. (Ezt a gondolatot erősíti meg Devecseri Gábor bevezetője is a harmadik rész előtt, Agamennon és családja sorsára utalva.) A gondolat és a látvány, a klasszikus szöveg és a klasszikumihlette modern technika általában szinkronban vannak egymással a Trilógiában. Néhol azonban — nyilván a bravúr csábítására — Bodrossy képei ellentmondanak az antik aktuális mondanivalónak. Kissé szadisztikus, például, ahogyan Odüsszeusz egy szuperwestern hős modorában sorra lenyilazza a kérőket. A szöveg — amit Sinkovits Imre kiváló tolmácsolásában hallottunk — mást sugall: sokkal kevésbé hetyke, sokkal bölcsebb, okosabb ekkor már, mint régebben Ithaka fejedelme. Lehetne még találni néhány túlillusztrálást, meg néhány kihagyott lehetőséget is Bodrossy Félix képei között. Így is mindenképpen több, mint csak ismeretterjesztés a Trilógia. Technikailag, de mondanivalójában is úttörő produkció ez, amelyet bizonyára követhet majd egyszer—például — egy, a magyar folklór tárgyi emlékei alapján alkotott film a régi magyar életről. A magyar naiv eposz tudjuk — hiányzik, de sok olyan monda és mese van, ami szintén segíthetné egy ilyen film megszületését. , , boszorkányperere ígk, hogy’ a történelem olykor tükör is, amelyben ma- gunk korára is lelhetünk bizonyos párhuzamokat. Nyilvánvaló, hogy Vaclav Kaplicky történelmi regénye, amely hiteles dokumentumok alapján idézte fel az utolsó boszorkányperek egyikét, ezért mozgatta meg a csehszlovák „új hullám” ismert forgatókönyvírójának, Esther Krumbachovának és a Néma barrikád világhírű alkotójának, Otakar Vavrának képzeletét. Hármuk filmje anélkül, hogy keresett parabola volna, a modern lélektan eszközeivel vizsgálja hogyan és miképpen alakulhatott ki az a helyzet, amely lehetővé tette ártatlan emberek tömeges lefogását, megvádolását, elítélését. Vavra az okot a légkörben keresi, a meghunyászkodásban, a félelemben, abban, hogy mindenki azt remélte: őt és családját elkerüli a gyilkos gyanú. Ez a baljós légkör azonban nem a semmiből keletkezett. Előidézője volt a vak hit, a türelmetlenség, a bizalmatlanság. A Boszorkányper története — mint a valóságban — a cselekményt apró jelentéktelen eseményből — egy koldusasszony babonás ostobaságából indítja, aki azért keveredett a boszorkányság gyanújába, mert a megszentelt ostyát a templomból hazavitte a tehenének, ő csak az első volt. Boblig von Edelstein az inkvizítor gondoskodott a többiről, s mert akkor a hit és a vagyonszerzés nem állt oly messze egymástól, a gyanúsítottak köre főként a vagyonosabb polgárokra terjedt ki. Népes és kitűnő szereplőgárda eleveníti meg a sötét drámát. Az alakítások közül kiemelkedik Vladimir Smeral nagyerejű játéka. A nemrégiben bemutatott A különös úr humanista hőse ezúttal a kapzsi, fanatikus inkvizítort személyesíti meg sokszínűen, hatásosan. FEKETESZAKÁLL SZELLEME. A Vörösmarty kertmozibam már játszották a Disneycég tipikus amerikai humorú szórakoztató filmjét, s most a filmszínházak is műsorukra tűzték. Robert Stevenson, az ismert rendező szemmel láthatólag nem akar mást, mint szórakoztatni. Módszere az, hogy kigúnyolja a hagyományos kísértetlegendát, mint műfajt, de bizonyos mértékig komolyan is veszi. A szereplőgárdából két színészre hívnánk fel a figyelmet. A kitűnő Peter Ustinov Feketeszakállként szemmel láthatólag kitűnően szórakozik, és azon az alapon, hogy kísérletet nehéz realista módszerekkel átélni, harsányan bolondozik Elsa Lanchaster az egyik vénkisasszony, Emily alakítója nem más, mint Charles Laughton özvegye, aki maga is kedvelt filmcsillag. Az atlétatrénert játszó Dean Jones kedves és jelentéktelen, míg Suzanne Pleshette (Jo Anne Baker tanárnő) legalább szép. CSAK A HALOTT VÁLASZOLHAT. Aki abban a hiedelemben ül be a nézőtérre, hogy ez a lengyel krimi meglehetősen szövevényes, az nem is fog csalódni. Detektív legyen a talpán, aki kiigazodik a meggyilkolt bankpénztáros halálának rejtélyében. S tegyük hozzá, ebben nem a mi szerény rejtvényfejtői képességünk a hibás. Sylwester Checinski, a rendező és Andrzej Wydrzynski, a forgatókönyvíró ugyanis túlságosan összekuszálja a szálakat, elelveszti a nyomokat. A közönséges bűnügyből utóbb kémhistória válik, majd az események menetébe belejátszik a negyedszázados múlt, a fasiszta megszállás. . Azt csak dicsérni lehet, hogy a film igyekszik a műfaj bizonyos sémáit és megszokott figuráit egyéníteni, de az egyénítés nemegyszer keresetté válik. A főszereplő, Ryszard Filipski (Wojcik kapitány) a lengyel film új csillaga, tehetséges jellemszínész. Ábel Péter Nyolcvanhetedik évadját nyitotta meg társulati ülésével tegnap az Operaház. Az idei tervekről Lukács Miklós igazgató a következőket mondotta az MTI munkatársának: — Ünnepi feladat számunkra ebben az évadban Bartók három színpadi művének felújítása, amelynek bemutatóját a szeptember 26-án kezdődő magyar operák hete keretében tartjuk. Immár tradíció, hogy évadonként egy-egy új magyar művet mutatunk be, most Ránki György Az ember tragédiája című operáját tűztük műsorra. — Felújítjuk az idén Richard Strauss Rózsalovagját, a Wagner-tetralógiából pedig a Siegfriedet. Az Erkel Színházban kerül sor Johann Strauss Cigánybárójának, valamint a Pillangókisasszonynak és a Gianni Schiccinek a felújítására, és Donizetti Csengőjének bemutatására. Balettműsorunk a Rosszul őrzött lány című klasszikus művel gazdagodik, amelynek betanítására Sir Frederick Asthont hívták meg, akinek koreográfiájával ez a darab már világsikert aratott. Az Operaház balettegyüttese decemberben Bukarestben vendégszerepel, az operatársulat pedig a tavasszal az NSZK-ban turnézik. Előreláthatólag 1971 szeptemberében cserevendégjátékot rendeznek a moszkvai Bolsoj és a Magyar Állami Operaház között. Számos világhírű külföldi művészt láthat ebben az évadban is a közönség, a többi között fellép hazánkban Renata Scotto, Nicolai Gedda, Mario del Monaco, Giacomo Aragall és Anja Silja. Számítanak továbbá Grace Bumbry, Montserrat Gaballe, Peter Schreier és Raina Kabaivanska szereplésére is. Ismét ellátogat hozzánk új műsorával Antonia Gades és együttese. Október végén a szovjet kultúra napjai alkalmából néhány kiváló szovjet művész is szerepel majd az Operaházban, illetve az Erkel Színházban. irodája, Máriássy Félix rendező pedig a Magyar Film- és Tv-művészek Szövetsége nevében ismertette a gazdag és színes programot. Az idén — amint az már ismeretes — a szakmai tanácskozások középpontjában filmművészetünk jelenlegi helyzete áll. Ehhez kapcsolódik a Balázs Béla stúdió nyilvános vitája, amelybe az elképzelések szerint a közönség is bekapcsolódik. A 8 versenyfilm mellett 4 új játékfilm és 2 még be nem mutatott tévéprodukció, valamint néhány figyelemre méltó külföldi alkotás is szerepel a vetítési tervben. Két másfél órás műsorban láthatja majd a pécsi közönség a Balázs Béla stúdió korábbi legjelentősebb, illetve legfrissebb munkáit. A tavalyihoz képest változás történt a díjak kiosztásában. A fődíj és a közönségdíj mellett ezúttal a társadalmi zsűri döntése értelmében jutalmazzák az operatőröket, a forgatókönyírókat és a zeneszerzőket is. Kiadják a szövetség játékfilmes szakosztálya szavazatainak alapján a legjobb férfi és női alakítás, illetve a legjobb férfi és női epizodista díját is. Az eseménysorozatba újra bekapcsolódik a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, amely hanglemeznapokat tart Pécsett. Ennek keretében Bartóké-hangversenyt rendeznek, valamint könnyűzenei bemutatót. A pécsi filmszemlére természetesen ellátogatnak a vetítésre kerülő filmek alkotói és szereplői, s a szakma különböző képviselői. Mintegy 30 külföldi vendég, köztük a Nápoly négy napja rendezője, Nanny Loy és a neves lengyel művész, Janus Morgenstein is jelezte érkezését. Á. P. Sok érdekességet ígér a pécsi filmszemle Szerdán a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában sajtótájékoztatót rendeztek az október 5—10 között sorra kerülő, immár hagyományos pécsi filmszemléről. Bernáth László a szemle sajtó- Kezdődik az évad az Állami Operaházban. Két évtizede működik a Déryné Színház Huszadik születésnapját ünnepli a Déryné Színház. Ebből az alkalomból a színház vezetősége tegnap sajtóértekezleten számolt be az együttes munkájáról és terveiről. Az idei jubileumi évad nagy eseménye lesz Az ember tragédiájának bemutatója. A színház feladatának tekinti, hogy megismertesse közönségével Madách remekét. Az előadást Szécsi Ferenc rendez. Ismét szerepel opera is a Déryné műsortervében. A 14 premier között két új magyar darab lesz: Végh Antal Menekülők című drámája, valamint Szeptember végén címmel egy Szendrey Júlia életéről szóló ifjúsági színmű, amelyet Pápa Nelly dramatizált Kertész Erzsébet regényéből. A legközelebbi bemutató a Sándor Mátyás lesz, amelyet Verne Gyula regényéből írtak színpadra, s amelynek rendezését Both Béla, a Nemzeti Színház igazgatója vállalta. Nemzetközi együttműködés - népművelésben Érdekes eszmecsere színhelye volt a közelmúlt napokban Balatonalmádi: hét európai szocialista ország népművelési intézeteinek igazgatói találkoztak. A tanácskozást a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával a budapesti Népművelési Intézet kezdeményezte és hívta össze; igazgatója, Ács Miklósné tartotta a vitaindító előadást is. Őt kérdeztük meg: mi volt a négynapos nemzetközi értekezlet célja, mi tette szükségessé megrendezését? Ami összeköt ? A miénkhez hasonló intézet az európai szocialista országok közül Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban, Romániában és a Szovjetunióban működik — mondotta. — Hasonló, de nem ugyanaz, hiszen az egyes intézetek funkciói sokban eltérnek egymástól. Elsősorban azért láttuk kívánatosnak ezt a tanácskozást, hogy megállapítsuk, mi a közös, munkánkban, mi köt össze minket — s hogyan lehet ennek alapján megteremteni országaink hatékonyabb együttműködését a szocialista népművelésben. — S megtalálták ezeket a közös vonásokat? — Igen, és ehhez a találkozót előkészítő, csaknem egyévi, előzetes levelezés is hozzásegített. Végül személyesen is tisztázhattuk: közös feladatunk az országainkban folyó népművelő munka módszerbeli segítése és e munka szerepének kijelölése a népművészet hagyományainak megőrzésében, továbbfejlesztésében. Mindkét témának a megbeszélésen egyegy napot szenteltünk; a másik két napon az eddigi együttműködés eredményeit tettük mérlegre. Megállapíthattuk: hasznosak voltak a mostanáig kialakult kétoldalú kapcsolataink is, de közös érdekünk, hogy ezek most már tágabb, a két ország közötti kölcsönös együttműködéssé fejlődjenek. A tanácskozás egyik jelentős eredményét éppen abban látom, hogy elindultunk ezen az úton, időben megkapjuk nemzetközi rendezvényeik jegyzékét. — S a többi javaslat? — Ugyancsak mi kezdeményeztük, cseréljük ki rendszeresen tapasztalatainkat a népművelés különböző nemzetközi szervezeteiben (például az amatőr művészeti szövetségekben) való részvételünkről. Magyar részről javasoltuk továbbá, hozzunk létre a hét ország tervezett együttműködésének koordinálására nemzetközi dokumentációs és információs központot. A tanácskozás bolgár részvevői a nemzetközi amatőr művészeti fesztiválok összehangoltabb és sűrűbb megrendezését sürgették. E javaslatokat — egyebek mellett — a tanácskozás ajánlásba foglalta össze, s a dokumentumot a magyar Művelődésügyi Minisztérium elé terjeszti, hogy az hivatalosan továbbítsa az érintett országok illetékes minisztériumaihoz. Mi az elképzeléseinket addig is részletesen kidolgozzuk, s megküldjük partnereinknek véleménycserére. — Mikorra tervezik a legközelebbi hasonló tanácskozást? — Amit erre válaszolhatok, az mostani, első összejövetelünk egyik legpozitívabb eredménye: ezentúl évenként megvitatjuk közös problémáinkat. Jövőre az NDK- ban, Lipcsében találkozunk, s már a témában is megegyeztünk: arról lesz szó, mi az intézeteink feladata az ifjúság iskolán kívüli művelődésének segítésében, a felnövekvő nemzedékek kulturális nevelésében. G. Sz. I. Ajánlás hét minisztériumnak — Milyen javaslatok hangzottak el az együttműködés megjavítására, s melyiknek várható a közeli megvalósulása? — Teljes egyetértéssel találkozott például J. A. Vlagyimirovnak, a moszkvai Központi Tudományos Metodikai Intézet igazgatójának az a javaslata, hogy állítsuk ki időnként a művelődési intézmények tervrajzait, és szorgalmazzuk a legjobbak megvalósítását; az első ilyen kiállítás jövőre meg is nyílik Moszkvában, a hét ország által beküldött anyagból. Ugyancsak elfogadták a mi javaslatunkat egy nemzetközi eseménynaptár kiadására, amelynek hivatása szintén az, hogy segítse országaink együttműködését. Intézetünk vállalta e kiadvány megszerkesztését is, amennyiben az egyes országoktól Egyetemi tanévnyitó Gödöllőn, Veszprémben és Sopronban Gödöllőn, az agrártudományi egyetem tanévnyitó ünnepi nyilvános ülésén tegnap az egyetem több mint 1500 hallgatóját dr. Pethő György rektor köszöntötte. Ezután öt mezőgazdásznak arany, Felcser János nyugalmazott agrármérnöknek pedig gyémántdiplomát adtak át, végül 76 első éves hallgatót, akik a nyáron részt vettek a tiszai árvíz védekezési munkáiban az Árvízvédelemért éremmel tüntették ki A veszprémi Vegyipari Egyetem ugyancsak tegnap tartotta tanévnyitó ünnepségét, amelyen részt vett dr. Bélák Sándor, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektora, valamint több társegyetem képviselője is. Az ünnepségen dr. Káldy Pál rektor az elmúlt év oktatási és tudományos eredményeit, valamint az idei terveket ismertette. A soproni Erdészeti és Faipari Egyetem a Liszt Ferenc Művelődési Központban tartotta tanévnyitóját. Dr. Gál János rektor köszöntötte a vendégeket. Ezt követően felavatták az egyetem új doktorait, majd a 60 évvel ezelőtt végzett Seemayer Felise bukaresti lakos átvette gyémántdiplomáját. Huszonhat ötven éve végzett erdőmérnök aranydiplomát kapott.