Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)
1970-09-21 / 263. szám
6 1970. SZEPTEMBER 21. HÉTFŐ X ^] KALIÚRA - MŰVÉSZET Y¥ UPC[ Micro Hirlip --------------"7—7-------------------------------------SHZRT— Szövetséget a giccs ellen! v wi ('JFelnőttekn ek és gyermekeknek „Ha bánat gyötri kend, igyon nagyot, ez a rend.” A meggondolkodtató jó tanács egy zöld cserépfiaskó oldalán díszeleg. Mellette, ugyancsak mázas cserépen parasztasszony figurája, kezében szépen pingált hímestojást tart. A polcokon kerámiaköcsögök, fafaragások, tálak, rafiából font figurák sorakoznak. A gyűjtemény legérdekesebb darabja az a két tál, amelyet a Zala megyei Czug János népművész mester készített A jókora edények belsejében cserépplasztika látható. A naiv bájjal megformált, és színezett figurák a cserépedény-készítés munkafolyamatait mutatják be Van-e helyette más? Mindezt a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége elnökének, dr. Pilis Pálnénak szobájában láthattam. A kamarakiállításnak is beillő gyűjtemény némi bepillantást enged a szövetség műhelyeibe, képet ad arról, mi mindent szállítanak a hazai és külföldi boltokba. A látogatásra tulajdonképpen a giccs tovább tartó tobzódása késztetett. A turistaszezon érkeztével ízléstelen áruk tömege lepte el a Balaton környékét, a főváros és más turisztikai szempontból fontos városok kapualjait. Már akkor türelmetlenül sütöttük el a „viharágyút”, figyelmeztettünk a várható nyári giccsinvázióra, de hiába. Illetékes helyeken azzal érveltek — elfogadható indoklással —, hogy mindaddig nem is tudjuk felvenni igazán a harcot a giccs ellen, míg nem adunk helyette ízléses, szép ajándéktárgyakat, drágábbat és olcsóbbat, kinek-kinek igénye szerint. Nos, sok segítséget várunk ehhez többek között a szövetségtől is, amely a népművészet számos műfajában valóban elsőrangút képes nyújtani, hiszen több mint nyolcezer munkása — közöttük hétszáz elismert népművész, nyolcvanan a népművészet mestere, tízen az ifjú népművész cím birtokosai — szállítja a szebbnél szebb tájjellegű alkotásokat. Nézzünk hát tüzetesebben széjjel a szövetség házatáján, azokon a tájakon készülnek, ahol hagyományuk van. Nem engedjük például, hogy a matyó hímzést Pécsett csinálják, vagy hogy a kalocsai mintákat a hajdúsági műhelyekben készítsék — még ha képesek is lennének rá. Értékük így állandóvá válik. — Szólni kellene arról, hogy lehet-e elég vásárfiát kapni a szövetség termékeiből? — Mint említettem, sokszorosára nőtt termelésünk az elmúlt időszakban. Népi faragások, hímzések, szövések, cserépmunkák kerültek a boltokba. Számtalan apró ajándéktárgyról gondoskodtunk, amelyek népi kovácsműhelyekben, gyertyaöntő vagy kékfestő műhelyekben készültek. Nagy sikert arattunk a szépen hímzett konfekcióruhákkal, hímzett blúzokkal, férfiingekkel is. Világszerte reneszánszát éli a folklór, nálunk talán örvendetesen erősebben mint másutt. Ez egyrészt biztatást jelent, hogy — a tárgynál maradva — sikerül az ízléstelen gicscset az ősi magyar népművészet értékeinek mai hordozóival kiszorítani. De azt is meg kell mondanom, hogy bár évi háromszázmilliós értékben termelünk, ez kevés. A fokozást pedig nehezíti a kedvezőtlen anyagellátás, és néhány olyan gazdasági körülmény, amelynek orvoslására ugyan ígéretet kaptunk. Ami tehát a közeljövőben tőlünk telik , megteszszük, de érezzük, többet várnak el tőlünk. A giccs elleni harcban tehát szövetségesünk a szövetség. Jó lenne, ha több, iparművészettel és ajándéktárggyal foglalkozó kisipari egység csatlakozna az ízléstelenség ellen küzdők táborához. Addig is ismételten a tanácsok ipari osztályaihoz fordulunk: fokozottan ellenőrizzék, mik kerülnek a kapualjak portáljaiba, nagy trafikok pultjai mögé és a vásári standokra. Esztergomi László ízléses vásár fiát — Az alapító okmányt 1953-ban keltezték — mondta az elnök. — Ebben az évben kormányhatározat született a népművészetek iparszerű fejlesztésére, jelentős állami támogatással lehetővé vált a folklór már-már feledésbe merülő szépségeinek mentése. Jutott arra is, hogy idős népi iparművészek anyagi támogatásban részesüljenek, tájházak szülessenek, amelyek múzeumi hitelességgel őrzik a különböző tájegységek népi hagyományainak tárgyi elemeit, pályázatokat hirdessünk, és a beérkezett műveket honorálni is tudjuk — és lehetne sorolni tovább. Magam 1958 óta dolgozom a szövetségnél. Napjainkig az egyre növekvő igényeket követve, tizenötszörösére emelkedett a termelésünk. Célunk az volt, hogy összegyűjtsük a népművészet kallódó mestereit és segítségükkel értékeset adjunk a vásárlóknak, bemutassuk a hazai és külföldi közönségnek, mennyi szépség rejlik a magyar folklórban. — És talán az is, hogy pótoljanak egy régóta kielégítetlen igényt? — Valóban, nálunk nincsen hagyománya például a bizsukészítésnek — mint Csehszlovákiában; az ajándéktárgyak jó része pedig évek óta zugműhelyekben készül. Az egyre növekvő hazai és külföldi turisztika azonban igényli a „vásárfiát”, olyan darabokat, amelyek a hazatérés után is megőrzik a meglátogatott tájak hangulatát, jellegzetességeit. Talán ez okozza a balatoni kagylóhéjvitorlások, tátott szájú békahamutartók és egyéb sületlenségek máig sem hervadó sikerét. Veszi hazánkfia, vásárolja külföldi, abban a hitben, hogy ez az igazi balatoni. Pedig hát giccs a javából. — Magam is számtalanszor bosszankodom, amikor vásárokon vagy üdülőhelyeken megpillantom az ezekhez hasonló kacatokat. Arra törekszünk, hogy műhelyeinkben olcsón megvásárolható szép népművészeti tárgyakat is készítsünk. Egy szekrényből elővéve maroknyi apró fafaragást mutat. Van ezek között még könyvjelzőnek használható parányi sulykolófa és ivócsanak is. — Ezeket már öt forintért meg lehet venni, de akadnak tíz, tizenöt forintos és száz forint alatt is remek cikkeink. Valamennyi zsűrizett, etnikailag hiteles. Nemzetközi védettség — Mit ért a hitelességen? — Cikkeink nemzetközi területi védettséget élveznek. Ez azt jelenti, hogy csak X Y 41 Zenés játékok - kevés zenével GOLDONI: SZMIRNAI KOMÉDIÁSOK. Napjaink színháza — de napjaink nézőközönsége is — szereti a végletes megfogalmazásokat. Erre minden bizonnyal a kor is inspirál, a maga végletesen feszült drámáival és keserű, tragikomikus helyzeteivel. De közelebbről is az abszurd színpad lisztes képű filozófus bohócai, meg az antiszínház groteszk ellenhősei a maguk meghökkentő fogalmazásaival és fejtetőre állított világképével. Mindez ugyancsak arra szoktatta a szegény nézőt, hogy igazán csak a nagyon nyomatékos, sokkoló hatású megfogalmazásoknak higgjen. E tény a komédia játékstílusát is önnön végletei felé tolta — nyilván ezért jött újra divatba a mutatványos színpad, a vásári színjáték, a goromba farce is. A mai rendező számára ez azt jelenti, hogy raktárában meg kell keresnie a harsányabb eszközöket, az erőteljesebb műfogásokat; a nézőtér ugyancsak elkapatott közönsége nem jön indulatba a diszkrétebb és árnyaltabb hatásoktól. Ezért örvendetes, hogy épp a legfiatalabb, tehát a kor tendenciáira legérzékenyebben reagáló rendezőnemzedékben akad egynéhány művész, aki a harsányságnak ezt a modern igényét jól megérti és kielégíti. Ezek közé soroljuk most már az ifjú Szirtes Tamást is, aki klasszikus és modern vígjátékok dinamikus-harsány megrendezésével szinte új vonulatát teremtette meg a József Attila Színház valóban megújulásra szoruló játékrendjének. Ezúttal is merész megoldásokat vártunk tőle, s bár most sem végzett rossz munkát, Goldonitól úgy látszik, egy kissé megszeppent. Éppen Goldonitól? — csodálkoztunk el kifelé jövet —, hiszen a vígjáték nagy velencei mestere éppen hogy ösztönzi a színpadra alkalmazókat az erőteljesebb színek használatára. Nos, a hangütés ezúttal is jó volt. Ez a nálunk nagyszínpadon még sohasem játszott vígjáték csellengő, keveset érő, de nagyra látó itáliai komédiásokról szól, akiket egy ravasz impresszárió, hiúságukat kihasználva, fondorlattal elad egy török kereskedőnek, aki valami szmirnai mulató számára keres „lányokat”. A maguk kellető, majd csúfosan felsülő énekes színészek története sok szatirikus és komikai lehetőséget rejt magában, annál is inkább, mert a jellemgyengeségek, amelyek itt gúny tárgyává lesznek (hiúság, beképzeltség, szakmai féltékenység), ma sem ismeretlenek a színházi tájakon, s így e harmadfélszáz esztendős sztorinak rengeteg mai áthallása van. Mindezt Szirtes is jól érzékeltette; az a fergetegség azonban, amit beköszöntőjében ígért, mégis elmaradt, s a komikus helyzetek áradatából végül csak néhányat játszott ki alaposan — ezeket is mintha csupán színészeinek játékos kedve tette volna hangsúlyossá. A mai néző ízléséhez alighanem Káló Flórián karikírozó kedve, Szabó Ottó groteszk fintora, Szemes Mari primadonna-persziflázsa áll közelebb, és persze Bodrogi Gyula nagy rutinnal tálalt burleszk eszközei (ha nem viszi őket ízléstelen túlzásokba). A korrektebb és viszszafogottabb eszközöket használó szereplők itt kevésbé hatásosak. Az új fordítás, amelynek során Karinthy Ferenc a Goldoni-szövegekbe csempészte a maga mulatságos nyelvi leleményeit, ugyancsak a játékos szertelenség felé mutatott. Hogy Fényes Szabolcs zenéje segíthette-e volna a rendezőt, azt nem tudjuk — mert szinte alig kaptunk belőle valamit. A (_ JEVGENYIJ SVARC: HÓKIRÁLYNŐ. A Bartók Színház idei első bemutatója felvonultatta a rokonszenves gyermekszínpad számos erényét. A kiváló színpadi író, Romhányi József által átdolgozott és sok esztendő után újrarendezett mesejátékát kedvesen, játékosan és meleg emberséggel hozták a legfiatalabb nézőközönség elé. Both Béla rendezése nemes eszközökkel gazdagította ezt a vendégváró (mert saját társulattal nem rendelkező) színházat, talán csak az igazi könynyedséget, a varázsos lebegést hiányoltuk a súlyosabb anyagokhoz szokott rendező munkájában. A szakember számára egy gyerekelőadás jól alkalom arra, hogy a drámai hatóeszközök lehetőségi körét ellenőrizze. A fiatal közönség azonnal jelzi ugyanis, ha a színi feszültség csökken. Most például az derült ki, milyen fontos a gyerekek számára a látvány, a mutatós díszlet. Koós Iván csillogó mesevilágát nagyon élvezték, de azonnal csökkent a figyelem, mihelyst egyes jeleneteket a rendező a függvény előtt játszatott. A gyerekek számára ez nem kívánatos, elidegenítő hatás volt. Jól reagálnak azonban az összetettebb effektusokra (látvány, szó, zene), ezért csak sajnálni lehet, hogy Lendvay Kamilló játékos muzsikájából szintén igen keveset kaptunk csupán. Tanulság továbbá, hogy a gyermek is a jó és odaadó színész munkájára ügyel leginkább: Svarc játékánál akkor volt igazán feszült a csend, amikor Tábori Nóra, Miklósy György, Haumann Péter, Káló Flórián vagy Csűrös Karola volt a színpadon. Lukácsy András Vasárnap megnyílt tárlatok A Körös menti kulturális hetek keretében tegnap képzőművészeti kiállítás nyílt Mezőberényben. A tárlaton a békési járás 12 festőművésze és grafikusa állított ki alkotásokat. Katona Kiss Ferenc festőművész tárlata vasárnap ünnepélyesen nyílt meg a szentesi hetek keretében, a SzentesiVárosi Tanács V. B. és a Koszta József Múzeum közös rendezésében. A gyulai vármúzeumban Bolgár ikonok címmel nyílt érdekes kiállítás vasárnap. A 650 éves vár falai között korhű környezetben vitték a közönség elé 42 híres bolgár ikon színes fotoreprodukcióját. Pártos Istvánnak, az 1962-ben meghalt somogyi születésű festőművésznek Kaposvárottt rendeztek emlékkiállítást. NAGYVILÁG • NAGYVILÁG -NAGYVILÁG • NAGYVILÁG A BUKARESTI ALBATROS KÖNYVKIADÓ gondozásában megjelent a mai magyarországi novellák Föld, csillag című kétkötetes, közel 800 oldalas antológiája, 32 szerző 42 alkotásával. Az antológia értékes, 65 oldalas bevezető tanulmányát Kántor Lajos írta, aki egyúttal a könyvben szereplő írói portrék és jegyzetek szerzője is. Az induló párizsi színházi évad során F. Sagan új darabbal jelentkezik, A. Barsacq rendezi és Zongora a fűben a címe. Az Athénée Színház felújítja Csehov Ivanov című művét. Anouilh, akinek a múlt évadban két darabját játszották, új művel jelentkezik, címe: A Színház avagy az élet, mint olyan. A kis Hachette Színház a diáknegyedben folytatja Ionesco A kopasz énekesnő és A lecke című bohózatának előadását, amely immár a tizenötödik esztendejébe lép. Az újdonsült akadémikus egyébként új darabbal is szerepel a listán: a montparnasse-i Gaston Báty Színház most mutatta be Öldöklősdi című darabját, amely egy városban dúló járványról szól. R. Weingarten, A nyár című poétikus színmű szerzője Aliz a Luxembourg kertben című darabjával jelentkezik. A Városi Színház Labiche Florentin szalmakalapját és Giraudoux Trójában nem lesz háború című művét újítja fel. Szakértők véleménye szerint nem lehet megmenteni a 4500 évvel ezelőtt Kheopsz fáraó emlékére épült Naphajót. A nedvesség és a hőmérsékleti változások hatására a hajó faanyagának 50 százaléka elporladt. A Naphajót 1954-ben Kamal Al Malakh egyiptomi mérnök egy föld alatti teremben találta meg a Kheopsz piramishoz vezető út építése közben. Paul Mazurski amerikai rendező az Alice a csodák országában új filmváltozatát készíti. A főszerepet Jeanne Moreau alakítja Dr. Ann Charpman, az újzélandi Waikato Egyetem professzora lesz az első nő, aki részt vesz az Antarktiszra induló legközelebbi expedícióban. A négytagú expedíció tagjaként novemberben és decemberben végez majd kutatásokat az antarktiszi Taylorvölgyben. Párizs, Nyugat-Berlin, Zürich és Bielefeld mutatta be Marcel Mihalovici román születésű francia zeneszerző Krapp című operáját, amelynek 260 oldalas partitúrája tulajdonképpen Beckett Az utolsó hangszalag című drámájának a megzenésített változata. Washingtonban, az igazságügy-minisztérium szomszédságában megnyílt egy pornográf könyveket árusító bolt és egy sztriptízt játszó mozi, melyben először Sjeman Kíváncsi vagyok című filmjét vetítik, amelyben a filmbeli szexhullám teljes kelléktára megtalálható. Már az első héten 86 000 dollár bevételt értek el. A szovjet nemzetiségek hatrészes irodalomtörténeti gyűjteményének első kötetét a moszkvai Nauka kiadóvállalat jelentette meg. A gyűjteményt több száz szakember és a szövetségi és autonóm köztársaságok 63 tudományos kutatóintézete állította össze. Tunéziai közlés szerint a harmadik karthágói filmfesztiválra — október 11 és 18 között — 46 ország jelentette be részvételét 106 művészi és dokumentumfilmmel. Nagy részben gépesítik a moszkvai Lenin Könyvtár olvasótermeit. Az olvasók „rendeléseit" csőposta továbbítja, a kért könyveket a szalagrendszeren közlekedő kétezer tartály viszi el a megfelelő asztalokhoz. Jövő év május—júniusában adják elő sorozatosan a párizsi Sportpalotában J. Valentin Hatvanhárom nap című kantátáját, amely a kommün századik évfordulóján idézi viszsza években a nagy világtörténelmi esemény történetét. Bartók Béla életéről és munkásságáról monográfia jelent meg Moszkvában. A neves zeneszerzővel foglalkozó művet Izrael Nyesztyev moszkvai zenetudós írta. A szerző megállapítja, hogy Bartók neve az egyik legelőkelőbb helyet foglalja el a XX. század zeneszerzői között. Nyesztyev hangsúlyozza, hogy Bartók Béla a zenei kifejezőeszközök megújítására irányuló tevékenységében sohasem szakította el egymástól a modern és a klasszikus zenét. A zenetudós részletesen elemzi Bartók örökségét és alkotóelveit. Megállapítja, hogy Bartók zenéjét a Szovjetunióban fáradhatatlanul népszerűsítik olyan kiváló művészek, mint Szvjatoszlav Richter, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij, Kirill Kondrasin. Irakban 40 000—60 000 éves sírokat tártak fel, s azokban, többek között mintegy nyolcféle mezei virág maradványaira bukkantak. Az archeológusok úgy vélik, hogy az ember már a kőkorszakban igen szerethette a virágokat. Feltételezik, e vidéken úgy temetkeztek, hogy a holttestet virágágyba helyezték. Robert Kennedy kétszáz barátja és csodálója elhatározta, hogy könyvet ír róla. Köztük van Lauren Bacall, J. K. Galbraith, Coretta King, Shirley MacLane és Hubert Humphrey. HEMINGWAY mindig hevesen tiltakozott ifjúkori újságcikkeinek megjelenése ellen. Most az Egyesült Államokban közreadják azokat az írásokat, amelyek 1917— 1918-ban jelentek meg a Kansas City Star nevű újságban. Ifjú riporter korában Hemingway kórházakba, a rendőrségre és pályaudvarokra járt híranyagért, a megismerkedett későbbi regényeinek egyik fő témájával: a betegséggel, az erőszakkal és a halállal. A kötetet bevezető tanulmány szerint a húszéves Hemingway rendkívül szorgalmas újságíró volt. Egy-egy nap gyakran hét írása is megjelent lapjában.