Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)

1970-09-21 / 263. szám

6 1970. SZEPTEMBER 21. HÉTFŐ X ^] KALIÚRA - MŰVÉSZET Y¥­ UPC[ Micro Hirlip --------------"7—7---------------­----------------------SHZRT— Szövetséget a giccs ellen! v wi ('JFelnőttekn ek és gyermekeknek „Ha bánat gyötri kend, igyon nagyot, ez a rend.” A meggondolkodtató jó ta­nács egy zöld cserépfiaskó oldalán dísze­leg. Mellette, ugyancsak mázas cserépen parasztasszony figurája, kezében szépen pingált hímestojást tart. A polcokon ke­rámiaköcsögök, fafaragások, tálak, ra­fiából font figurák sorakoznak. A gyűj­temény legérdekesebb darabja az a két tál, amelyet a Zala megyei Czug János népművész mester készített A jókora edények belsejében cserépplasztika lát­ható. A naiv bájjal megformált, és színe­zett figurák a cserépedény-készítés mun­kafolyamatait mutatják be Van-e helyette más? Mindezt a Háziipari és Népi Iparmű­vészeti Szövetkezetek Országos Szövetsé­ge elnökének, dr. Pilis Pálnénak szobá­jában láthattam. A kamarakiállításnak is beillő gyűjtemény némi bepillantást enged a szövetség műhelyeibe, képet ad arról, mi mindent szállítanak a hazai és külföldi boltokba. A látogatásra tulaj­donképpen a giccs tovább tartó tobzódá­sa késztetett. A turistaszezon érkeztével ízléstelen áruk tömege lepte el a Bala­ton környékét, a főváros és más turiszti­kai szempontból fontos városok kapual­jait. Már akkor türelmetlenül sütöttük el a „viharágyút”, figyelmeztettünk a várható nyári giccsinvázióra, de hiába. Illetékes helyeken azzal érveltek — el­fogadható indoklással —, hogy mindad­dig nem is tudjuk felvenni igazán a har­cot a giccs ellen, míg nem adunk helyet­te ízléses, szép ajándéktárgyakat, drá­gábbat és olcsóbbat, kinek-kinek igénye szerint. Nos, sok segítséget várunk ehhez töb­bek között a szövetségtől is, amely a népművészet számos műfajában valóban elsőrangút képes nyújtani, hiszen több mint nyolcezer munkása — közöttük hét­száz elismert népművész, nyolcvanan a népművészet mestere, tízen az ifjú nép­művész cím birtokosai — szállítja a szebbnél szebb tájjellegű alkotásokat. Nézzünk hát tüzetesebben széjjel a szö­vetség házatáján, azokon a tájak­on készülnek, ahol­ hagyo­mányuk van. Nem engedjük például, hogy a matyó hímzést Pécsett csinálják, vagy hogy a kalocsai mintákat a hajdú­sági műhelyekben készítsék — még ha képesek is lennének rá. Értékük így ál­landóvá válik. — Szólni kellene arról, hogy lehet-e elég vásárfiát kapni a szövetség termé­keiből? — Mint említettem, sokszorosára nőtt termelésünk az elmúlt időszakban. Népi faragások, hímzések, szövések, cserép­munkák kerültek a boltokba. Számtalan apró ajándéktárgyról gondoskodtunk, amelyek népi kovácsműhelyekben, gyer­tyaöntő vagy kékfestő műhelyekben ké­szültek. Nagy sikert arattunk a szépen hímzett konfekcióruhákkal, hímzett blú­zokkal, férfiingekkel is. Világszerte re­neszánszát éli a folklór, nálunk talán ör­vendetesen erősebben mint másutt. Ez egyrészt biztatást jelent, hogy — a tárgy­nál maradva — sikerül az ízléstelen gics­­cset az ősi magyar népművészet értékei­nek mai hordozóival kiszorítani. De azt is meg kell mondanom, hogy bár évi háromszázmilliós értékben termelünk, ez kevés. A fokozást pedig nehezíti a ked­vezőtlen anyagellátás, és néhány olyan gazdasági körülmény, amelynek orvoslá­sára ugyan ígéretet kaptunk. Ami tehát a közeljövőben tőlünk telik , megtesz­­szük, de érezzük, többet várnak el tő­lünk. A giccs elleni harcban tehát szövetsé­gesünk a szövetség. Jó lenne, ha több, iparművészettel és ajándéktárggyal fog­lalkozó kisipari egység csatlakozna az ízléstelenség ellen küzdők táborához. Ad­dig is ismételten a tanácsok ipari osztá­lyaihoz fordulunk: fokozottan ellenőriz­zék, mik kerülnek a kapualjak portáljai­ba, nagy trafikok pultjai mögé és a vá­sári standokra. Esztergomi László ízléses vásár fiát — Az alapító okmányt 1953-ban kel­tezték — mondta az elnök. — Ebben az évben kormányhatározat született a nép­művészetek iparszerű fejlesztésére, jelen­tős állami támogatással lehetővé vált a folklór már-már feledésbe merülő szép­ségeinek mentése. Jutott arra is, hogy idős népi iparművészek anyagi támoga­tásban részesüljenek, tájházak szülesse­nek, amelyek múzeumi hitelességgel őr­zik a különböző tájegységek népi hagyo­mányainak tárgyi elemeit, pályázatokat hirdessünk, és a beérkezett műveket ho­norálni is tudjuk — és lehetne sorolni tovább. Magam 1958 óta dolgozom a szö­vetségnél. Napjainkig az egyre növekvő igényeket követve, tizenötszörösére emel­kedett a termelésünk. Célunk az volt, hogy összegyűjtsük a népművészet kal­lódó mestereit és segítségükkel értékeset adjunk a vásárlóknak, bemutassuk a ha­zai és külföldi közönségnek, mennyi szépség rejlik a magyar folklórban. — És talán az is, hogy pótoljanak egy régóta kielégítetlen igényt? — Valóban, nálunk nincsen hagyomá­nya például a bizsukészítésnek — mint Csehszlovákiában; az ajándéktárgyak jó része pedig évek óta zugműhelyekben készül. Az egyre növekvő hazai és kül­földi turisztika azonban igényli a „vásár­fiát”, olyan darabokat, amelyek a haza­térés után is megőrzik a meglátogatott tájak hangulatát, jellegzetességeit.­­ Talán ez okozza a balatoni kagyló­­héjvitorlások, tátott szájú békahamutar­tók és egyéb sületlenségek máig sem hervadó sikerét. Veszi hazánkfia, vásá­rolja külföldi, abban a hitben, hogy ez az igazi­ balatoni. Pedig hát giccs a ja­vából. — Magam is számtalanszor bosszanko­dom, amikor vásárokon vagy üdülőhe­lyeken megpillantom az ezekhez hasonló kacatokat. Arra törekszünk, hogy műhe­lyeinkben olcsón megvásárolható szép népművészeti tárgyakat is készítsünk. Egy szekrényből elővéve maroknyi apró fafaragást mutat. Van ezek között még könyvjelzőnek használható parányi sulykolófa és ivócsanak is. — Ezeket már öt forintért meg lehet venni, de akadnak tíz, tizenöt forintos és száz forint alatt is remek cikkeink. Va­lamennyi zsűrizett, etnikailag hiteles. Nemzetközi védettség — Mit ért a hitelességen? — Cikkeink nemzetközi területi védett­­séget élveznek. Ez azt jelenti, hogy csak ­­X Y 41 Zenés játékok - kevés zenével GOLDONI: SZMIRNAI KOMÉDIÁSOK. Napjaink színháza — de napjaink néző­­közönsége is — szereti a végletes megfo­galmazásokat. Erre minden bizonnyal a kor is inspirál, a maga végletesen feszült drámáival és keserű, tragikomikus hely­zeteivel. De közelebbről is az abszurd színpad lisztes képű filozófus bohócai, meg az antiszínház groteszk ellenhősei a maguk meghökkentő fogalmazásaival és fejtetőre állított világképével. Mindez ugyancsak arra szoktatta a szegény né­zőt, hogy igazán csak a nagyon nyoma­tékos, sokkoló hatású megfogalmazások­nak higgjen. E tény a komédia játékstí­lusát is önnön végletei felé tolta — nyil­ván ezért jött újra divatba a mutatvá­nyos színpad, a vásári színjáték, a go­romba farce is. A mai rendező számára ez azt jelenti, hogy raktárában meg kell keresnie a harsányabb eszközöket, az erőteljesebb műfogásokat; a nézőtér ugyancsak elkapatott közönsége nem jön indulatba a diszkrétebb és árnyaltabb hatásoktól. Ezért örvendetes, hogy épp a legfiatalabb, tehát a kor tendenciáira legérzékenyebben reagáló rendezőnemze­dékben akad egynéhány művész, aki a harsányságnak ezt a modern igényét jól megérti és kielégíti. Ezek közé soroljuk most már az ifjú Szirtes Tamást is, aki klasszikus és modern vígjátékok dinami­­kus-harsány megrendezésével szinte új vonulatát teremtette meg a József Attila Színház valóban megújulásra szoruló já­tékrendjének. Ezúttal is merész megol­dásokat vártunk tőle, s bár most sem végzett rossz munkát, Goldonitól úgy lát­szik, egy kissé megszeppent. Éppen Gol­donitól? — csodálkoztunk el kifelé jö­vet —, hiszen a vígjáték nagy velencei mestere éppen hogy ösztönzi a színpad­ra alkalmazókat az erőteljesebb színek használatára. Nos, a hangütés ezúttal is jó volt. Ez a nálunk nagyszínpadon még sohasem játszott vígjáték csellengő, keveset érő, de nagyra látó itáliai komédiásokról szól, akiket egy ravasz impresszárió, hiúságu­kat kihasználva, fondorlattal elad egy török kereskedőnek, aki valami szmirnai mulató számára keres „lányokat”. A ma­guk kellető, majd csúfosan felsülő éne­kes színészek története sok szatirikus és komikai lehetőséget rejt magában, an­nál is inkább, mert a jellemgyengeségek, amelyek itt gúny tárgyává lesznek (hiú­ság, beképzeltség, szakmai féltékenység), ma sem ismeretlenek a színházi tájakon, s így e harmadfélszáz esztendős sztori­nak rengeteg mai áthallása van. Mindezt Szirtes is jól érzékeltette; az a fergetegség azonban, amit beköszöntő­jében ígért, mégis elmaradt, s a komi­kus helyzetek áradatából végül csak né­hányat játszott ki alaposan — ezeket is mintha csupán színészeinek játékos ked­ve tette volna hangsúlyossá. A mai néző ízléséhez alighanem Káló Flórián karikírozó kedve, Szabó Ottó groteszk fintora, Szemes Mari primadon­­na-persziflázsa áll közelebb, és persze Bodrogi Gyula nagy rutinnal tálalt bur­­leszk eszközei (ha nem viszi őket ízlés­telen túlzásokba). A korrektebb és visz­­szafogottabb eszközöket használó szerep­lők itt kevésbé hatásosak. Az új fordítás, amelynek során Karinthy Ferenc a Gol­­doni-szövegekbe csempészte a maga mu­latságos nyelvi leleményeit, ugyancsak a játékos szertelenség felé mutatott. Hogy Fényes Szabolcs zenéje segíthette-e vol­na a rendezőt, azt nem tudjuk — mert szinte alig kaptunk belőle valamit. A (_ JEVGENYIJ SVARC: HÓKIRÁLYNŐ. A Bartók Színház idei első bemutatója fel­vonultatta a rokonszenves gyermekszín­pad számos erényét. A kiváló színpadi író, Romhányi József által átdolgozott és sok esztendő után újrarendezett mesejá­tékát kedvesen, játékosan és meleg em­berséggel hozták a legfiatalabb nézőkö­zönség elé. Both Béla rendezése nemes eszközökkel gazdagította ezt a vendég­váró (mert saját társulattal nem rendel­kező) színházat, talán csak az igazi köny­­nyedséget, a varázsos lebegést hiányol­tuk a súlyosabb anyagokhoz szokott rendező munkájában. A szakember számára egy gyerekelő­adás jól alkalom arra, hogy a drámai hatóeszközök lehetőségi körét ellenőrizze. A fiatal közönség azonnal jelzi ugyanis, ha a színi feszültség csökken. Most pél­dául az derült ki, milyen fontos a gye­rekek számára a látvány, a mutatós dísz­let. Koós Iván csillogó mesevilágát na­gyon élvezték, de azonnal csökkent a fi­gyelem, mihelyst egyes jeleneteket a ren­dező a függvény előtt játszatott. A gyere­kek számára ez nem kívánatos, elide­genítő hatás volt. Jól reagálnak azonban az összetettebb effektusokra (látvány, szó, zene), ezért csak sajnálni lehet, hogy Lendvay Kamilló játékos muzsikájából szintén igen keveset kaptunk csupán. Ta­nulság továbbá, hogy a gyermek is a jó és odaadó színész munkájára ügyel leg­inkább: Svarc játékánál akkor volt iga­zán feszült a csend, amikor Tábori Nó­ra, Miklósy György, Haumann Péter, Ká­ló Flórián vagy Csűrös Karola volt a színpadon. Lukácsy András Vasárnap megnyílt tárlatok A Körös menti kulturális hetek kere­tében tegnap képzőművészeti kiállítás nyílt Mezőberényben. A tárlaton a békési járás 12 festőművésze és grafikusa állított ki alkotásokat. Katona Kiss Ferenc festőművész tárlata vasárnap ünnepélyesen nyílt meg a szen­tesi hetek keretében, a Szentesi­­Városi Tanács V. B. és a Koszta József Múzeum közös rendezésében. A gyulai vármúzeumban Bolgár ikonok címmel nyílt érdekes kiállítás vasárnap. A 650 éves vár falai között korhű környe­zetben vitték a közönség elé 42 híres bol­gár ikon színes fotoreprodukcióját. Pártos Istvánnak, az 1962-ben meghalt somogyi­ születésű festőművésznek Kapos­vár­o­ttt rendeztek emlékkiállítást. NAGYVILÁG • NAGYVILÁG -NAGYVILÁG • NAGYVILÁG A BUKARESTI ALBATROS KÖNYVKIADÓ gondozásában meg­jelent a mai magyarországi no­vellák Föld, csillag című kétkö­tetes, közel 800 oldalas antológiá­ja, 32 szerző 42 alkotásával. Az antológia értékes, 65 oldalas be­vezető tanulmányát Kántor Lajos írta, aki egyúttal a könyvben szereplő írói portrék és jegyze­tek szerzője is. Az induló párizsi színházi évad során F. Sagan új darabbal jelentkezik, A. Barsacq rendezi és Zongora a fűben a címe. Az Athénée Színház felújítja Csehov Ivanov című művét. Anouilh, akinek a múlt évadban két darabját játszották, új művel jelentkezik, címe: A Színház avagy az élet, mint olyan. A kis Hachette Színház a diáknegyedben folytatja Ionesco A kopasz énekesnő és A lecke című bohózatának előadását, amely immár a tizenötödik esztendejébe lép. Az újdonsült akadémikus egyébként új darabbal is szerepel a listán: a montparnasse-i Gaston Báty Színház most mutatta be Öldök­­lősdi című darabját, amely egy városban dúló járványról szól. R. Weingarten, A nyár című poétikus színmű szerzője Aliz a Luxembourg kertben című darabjával jelentkezik. A Városi Színház Labiche Florentin szalmakalapját és Giraudoux Tró­jában nem lesz háború című művét újítja fel. Szakértők véleménye szerint nem lehet megmenteni a 4500 évvel ezelőtt Kheopsz fáraó emlékére épült Naphajót. A nedvesség és a hőmérsékleti változások hatására a hajó fa­anyagának 50 százaléka elpor­ladt. A Naphajót 1954-ben Kamal Al Malakh egyiptomi mérnök egy föld alatti terem­ben találta meg a Kheopsz pi­ramishoz vezető út építése közben. Paul Mazurski amerikai rendező az Alice a csodák or­szágában új filmváltozatát ké­szíti. A főszerepet Jeanne Mo­reau alakítja Dr. Ann Charpman, az új­­zélandi Waikato Egyetem pro­fesszora lesz az első nő, aki részt vesz az Antarktiszra in­duló legközelebbi expedíció­ban. A négytagú expedíció tagjaként novemberben és de­cemberben végez majd kuta­tásokat az antarktiszi Taylor­­völgyben. Párizs, Nyugat-Berlin, Zü­rich és Bielefeld mutatta be Marcel Mihalovici román szü­letésű francia zeneszerző Krapp című operáját, amely­nek 260 oldalas partitúrája tu­lajdonképpen Beckett Az utol­só hangszalag című drámájá­nak a megzenésített változata. Washingtonban, az igazság­ügy-minisztérium szomszédsá­gában megnyílt egy pornográf könyveket árusító bolt és egy sztriptízt játszó mozi, melyben először Sjeman Kíváncsi va­gyok című filmjét vetítik, amelyben a filmbeli szexhul­lám teljes kelléktára megta­lálható. Már az első héten 86 000 dollár bevételt értek el. A szovjet nemzetiségek hat­részes irodalomtörténeti gyűj­teményének első kötetét a moszkvai Nauka kiadóvállalat jelentette meg. A gyűjteményt több száz szakember és a szö­vetségi és autonóm köztársasá­gok 63 tudományos kutatóin­tézete állította össze. Tunéziai közlés szerint a harmadik karthágói filmfesz­tiválra — október 11 és 18 kö­zött — 46 ország jelentette be részvételét 106 művészi és do­kumentumfilmmel. Nagy részben gépesítik a moszkvai Lenin Könyvtár ol­vasótermeit. Az olvasók „ren­deléseit" csőposta továbbítja, a kért könyveket a szalag­rendszeren közlekedő kétezer tartály viszi el a megfelelő asztalokhoz. Jövő év május—júniusában adják elő sorozatosan a pári­zsi Sportpalotában J. Valentin Hatvanhárom nap című kan­tátáját, amely a kommün szá­zadik évfordulóján idézi visz­­sza években a nagy világtörté­nelmi esemény történetét. Bartók Béla életéről és munkásságáról monográfia jelent meg Moszkvában. A neves zeneszerzővel foglalkozó művet Izrael Nyesztyev moszkvai zenetudós írta. A szerző megálla­pítja, hogy Bartók neve az egyik legelőkelőbb helyet foglalja el a XX. század zeneszerzői között. Nyesztyev hangsúlyozza, hogy Bartók Béla a zenei kifejezőeszközök megújítására irá­nyuló tevékenységében sohasem szakította el egymástól a mo­dern és a klasszikus zenét. A zenetudós részletesen elemzi Bartók örökségét és alkotóelveit. Megállapítja, hogy Bartók zenéjét a Szovjetunióban fáradhatatlanul népszerűsítik olyan kiváló művészek, mint Szvjatoszlav Richter, Gennagyij Rozs­­gyesztvenszkij, Kirill Kondrasin. Irakban 40 000—60 000 éves sírokat tártak fel, s azokban, többek között mintegy nyolc­féle mezei virág maradványai­ra bukkantak. Az archeológu­sok úgy vélik, hogy az ember már a kőkorszakban igen sze­rethette a virágokat. Feltéte­lezik, e vidéken úgy temetkez­tek, hogy a holttestet virág­ágyba helyezték. Robert Kennedy kétszáz ba­rátja és csodálója elhatározta, hogy könyvet ír róla. Köztük van Lauren Bacall, J. K. Galbraith, Coretta King, Shir­ley Mac­Lane és Hubert Humphrey. HEMINGWAY mindig hevesen tiltakozott ifjúkori újságcikkei­nek megjelenése ellen. Most az Egyesült Államokban közreadják azokat az írásokat, amelyek 1917— 1918-ban jelentek meg a Kansas City Star nevű újságban. Ifjú ri­porter korában Hemingway kór­házakba, a rendőrségre és pálya­udvarokra járt híranyagért, a megismerkedett későbbi regényei­nek egyik fő témájával: a beteg­séggel, az erőszakkal és a halál­lal. A kötetet bevezető tanulmány szerint a húszéves Hemingway rendkívül szorgalmas újságíró volt. Egy-egy nap gyakran hét írása is megjelent lapjában.

Next