Magyar Hírlap, 1970. október (3. évfolyam, 273-303. szám)
1970-10-20 / 292. szám
tyM 2 1970. OKTÓBER 20. KEDD HAZAI KÖRKÉPMagyar Hírlap A fogyasztók szervezkedése Szükség van a társadalmi ellenőrzésre A Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke egy 1967-ben kibocsátott utasításával hozta létre a Fogyasztók Tanácsát, amelynek vezetését ez év elején dr. Forgács Tibor, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem professzora vette át. Tőle kérdeztük meg, tulajdonképpen mi tette az utóbbi években világszerte időszerűvé a fogyasztók szervezkedését? Kiszolgáltatottság — A tőkésországokban, az ún. „fogyasztói társadalomban” — az ipar és a kereskedelem szuggesztív hatására — egy időben olyan szemlélet alakult ki, mintha a gazdasági életben minden a vevő érdekében történnék. A fogyasztók azonban kénytelenek voltak rájönni arra, hogy a szervezetlen fogyasztó szinte kiszolgáltatott helyzetben van ... Sokáig mi is abban a hitben éltünk, hogy szocializmust építő társadalomban „minden az emberért történik”, hogy mi csak szükségletre termelünk stb. Csakhogy bizonyos érdekellentétek nálunk is mutatkoznak. A háborút követő kezdeti nehézségek leküzdése után egyre jobban fokozódtak a fogyasztói igények, és végre egyszer s mindenkorra szeretnénk megszabadulni attól az ellenszenves szemlélettől, amit a pesti humor úgy fogalmazott meg, hogy „ez van, ezt kell szeretni...” A fogyasztó megfelelő minőséget és megfelelő választékot igényel. Azt kérdeztük a professzortól, hogy a monopolizált helyzetben levő vállalatok fokozódó önállósága nem veszélyezteti-e még jobban a fogyasztói érdekeket? — Jobban nem veszélyezteti, de bizonyos jelenségekre fel kell figyelnünk. A régi gazdasági rendszerben olykor a centralizmust vitték túlzásba. Most arra kell ügyelnünk, ne vigyük túlzásba gazdasági életünk egyoldalú demokratizmusát. Az elmúlt években az irányító szervek kezéből itt-ott kicsúszott az irányítás — sajnos, olyankor is, amikor a vállalati érdek szembekerült a fogyasztók, sőt a társadalom érdekeivel is. Egy tőkés vállalat menedzsere felelősséggel tartozik az általa vezetett vállalat tulajdonosainak. A szocializmusban a társadalom a vállalat tulajdonosa — a mi vállalatvezetőinknek sem szabad tehát megfeledkezniük az össztársadalmi érdekek kielégítéséről. — Ezek a körülmények még indokoltabbá teszik a Fogyasztók Tanácsa működését. Alkalmas-e azonban — mai felépítésében — a fogyasztói érdekvédelemre? — Nem vagyunk egyedül. Működnek különböző minőségellenőrző intézetek is...matosan, értékes adatokat begyűjteni, amelyek azután alapját képezik további lépéseinknek. — Több-kevesebb sikerrel már eddig is igyekeztünk megteremteni a fogyasztók érdekvédelmének a feltételeit. Sokra értékeljük, hogy a Szabványügyi Hivatal lehetővé tette ennek a fejlődőképes társadalmi mozgalomnak az elindítását. Ha a fogyasztók körében valódi tömegbázist tudunk majd biztosítani, ha erre irányuló erőfeszítéseinket a sajtó, a rádió, a televízió, az egyes tömegszervezetek, az egész társadalom az eddiginél jobban fogja támogatni, akkor idővel ki fogjuk nőni ma még szűk kereteinket... S. D. Az önellenőrzés — Elfogulatlannak tarthatja-e a fogyasztó azt a minőségi önellenőrzést, amelyet az ipar és a kereskedelem maga végez? — Eddigi tapasztalataink alapján elfogulatlannak kell elfogadnunk ezt a minőségellenőrzést. A vizsgálatokat ezekben az intézetekben általában az érvényes szabványok figyelembevételével, tudományos felkészültséggel végzik. Az is kétségtelen azonban, hogy megállapításaik nem mindig egyeznek a fogyasztók érdekeivel. Szükség van tehát társadalmi ellenőrzésre is! A Fogyasztók Tanácsa megszervezésekor elődeink nem látták értelmét saját, országos apparátus felállításának, hanem megállapodtak a Hazafias Népfront és a Nőtanács vezetőivel, és e tömegmozgalmak aktivistáiból alakítottak ki — mintegy nyolcszáz önkéntes levelezőből — egy társadalmi gárdát. Ez a gárda módszeresen gyűjti a fogyasztók tapasztalatait, és minden kedvezőtlen jelenségről tájékoztatja a központi titkárságot. A beérkező jelzéseket négy albizottság: az élelmiszerrel, a bútorral, a háztartási felszerelésekkel és a ruházati cikkekkel foglalkozó albizottság tanulmányozza, és ezek teszik meg a szükséges intézkedéseket. A hatáskör — Van-e megfelelő hatásköre a Fogyasztók Tanácsának arra, hogy álláspontját kellő hangsúllyal képviselje, akkor is, ha a gyártó vállalat vét a fogyasztói érdekek ellen? — Nekünk nem nagyobb hatáskörre, nem hatalmi eszközökre van szükségünk, hanem nagyobb tömegbázisra, és a nyilvánosság fokozott támogatására. Megvan és meglesz a lehetőségünk arra, hogy orvosoltassuk a fogyasztók jogos panaszait. A Fogyasztók Tanácsa által országszerte rendezett fogyasztói ankétokon, a szakbizottságaink által kibocsátott körkérdésekre beérkezett válaszok feldolgozása során fogyasztók százaitól van módunk folva. Happy end nélkül A történet szívfacsaró, kellemesen hátborzongató és mégis megható — a történet az úgynevezett hálás témák közül való. Szorgalmasan A fiatalember, akiről szó van, huszonhét esztendős, s jelenleg a balassagyarmati szociális otthon lakója. A betegség, amelynek hosszú latin neve csak a szakorvosok számára mond sokat, négyéves korában támadta meg, s huszonhárom év alatt alapos munkát végzett. Juhász László — így hívják e történet hősét — teljesen mozgásképtelen, testi ténykedésének maximumát a leves kikanalazása és a toll kézbentartása jelenti. Egyedül az írás az, amelyben teljes értékűt tud produkálni. A betegség azonban csak a testet tartja hatalmában, a szellem sértetlen maradt. Osztályfőnökének véleménye szerint Juhász László tehetségesebb az átlagnál, gyors felfogóképességgel és remek stílusérzékkel rendelkezik —s a gimnázium esti tagozatán idén nyáron szerzett 4,7-es átlageredményű érettségi bizonyítványa is erről tanúskodik. Mert bármilyen furcsának tűnik, Juhász László négy évvel ezelőtt elérhetetlennek látszó célt tűzött maga elé: esti tagozaton az érettségi megszerzését. Erről a négy esztendőről szólva — ha csak néhány szó erejéig is — okvetlen meg kell emlékezni arról a hősies erőfeszítésről, a már szinte emberfeletti akaraterőről, amellyel a fiúnak sikerült elérni célját. Szólni kell az osztálytársak, a tanárok és a szociális otthon személyzetének emberségéről, néhány hivatalos szerv anyagi áldozatvállalásáról. Egyik érettségi után írt levele, melyben tanulótársairól emlékezett meg, azonban minden másnál beszédesebb: „Jóságukkal mindennap letörölték arcomról a sorstól kapott könnyeimet. És minden olyan természetes volt, olyan magától értetődő. A szívem egy darabjai vitték magukkal, és hagyták itt az övékét. S bár a kezem béna, most mégis mindnyájuttat szeretném magamhoz ölelni. Ez alatt a négy év alatt embernek éreztem magam. Teljes jogú embernek.” Bányászszakszervezeti vezetők tanácskozása Az európai szocialista országok bányászszakszervezetének vezetői október 20. és 22. között a Magyar Bányaipari Dolgozók Szakszervezete rendezésében tanácskoznak az ipari forradalom, a szakmai képzés és ezzel kapcsolatosan a szakszervezetek feladatairól. A tanácskozáson részt vesz az SZVSZ nemzetközi bányásztagozatának főtitkára, Attilio Francini, valamint a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és Magyarország bányászszakszervezetének vezetői. Nemzetközi kongresszus a víz minőségéről A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében hétfőn megkezdte négynapos tanácskozását a II. vízminőségi és víztechnológiai nemzetközi kongresszus. A tanácskozáson 250 hazai hidrológus, geológus, vegyész és biológus, s 18 országból 126 külföldi szakember vitatja meg a folyók, a tavak és a felszín alatti vizek minőségével, az ivó-, öntöző- és ipari víz beszerzésével és a szennyezettséggel összefüggő fizikai-kémiai és biológiai problémákat. A kongresszuson megjelent és köszöntötte a tanácskozást Koloman Megay, a Nemzetközi Vízellátási Szövetség elnöke. Dr. Bogárdi János akadémiai levelező tag, az MTA vízgazdálkodás-tudományi bizottságának elnöke, egyetemi tanár nyitotta meg a kongresszust. Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese és Illés György, a Magyar Hidrológiai Társaság ügyvezető elnöke, a vízellátási és csatornázási főigazgatóság vezetője tartott bevezető előadást a vízminőség javításának legégetőbb kérdéseiről és a kongresszus feladatairól. A kongresszusra több mint 100 hazai és külföldi szakember küldte el dolgozatát. Csaknem egymilliárd forint a szövetkezeti szolgáltatások fejlesztésére A kisipari szövetkezetek a lakosságnak nyújtott javítások, szolgáltatások fejlesz- tésére a negyedik ötéves terv időszakában közel egymilliárd forint beruházást terveznek. A legdinamikusabban a gépkocsijavítás és -karbantartás növekszik, az új ötéves terv időszakában több mint kétszeresére. Jelenleg több szervizüzem épül, például Baján, Gyöngyösön, Ózdon, Budapesten, és a közeljövőben átadják rendeltetésének a szentendrei és a szombathelyi szervizüzemet is. A fejlesztés során az új létesítmények mellett a már meglevők rekonstrukciójára és korszerűsítésére is gondolnak. Modern hibamegállapító és vizsgáló műszerek, automata mosóberendezés, fényezőkamra és a többi korszerű berendezés emeli majd az autójavító és karbantartó tevékenység színvonalát. Jelentősen, mintegy 80 százalékkal kívánják fejleszteni a háztartási gépjavítást, az elektroakusztikai berendezések javítását pedig másfélszeresére növelik. Felkészülnek a színestelevízió-készülékek és az automata mosógépek javítására is. A tervek szerint az első színestévé-javító fiókot 1971-ben nyitják meg Budapesten. Gyors ütemben fejlesztik a mosás- és vegytisztító szolgáltatást, előreláthatólag mintegy 80 százalékkal, 10—15 újabb létesítmény üzembe helyezésére kerül sor. Így például Budapesten új mosodát építenek. Gondolnak a szolgáltatóház-hálózat fejlesztésére is. E téren azonban fokozottabban figyelembe veszik a gazdaságosság szempontjait, és csak a várhatóan kielégítő forgalmú helyeken kerül sor ilyen — több szolgáltatófiókot egyesítő — beruházásra. Így is előreláthatólag mintegy 200—250 szolgáltatóház áll majd a lakosság rendelkezésére. Új várostervezési tényező - a mozgásigény Huszonegy évvel ezelőtt kezdődött meg Budapesten a nagyarányú lakásépítkezés. Az akkori 464 ezer fővárosi lakásból az eltelt idő alatt 30 ezret lebontottunk, s 177 ezer szebb kivitelű, kényelmesebb, jobban felszerelt lakást építettünk. Ez év végére tehát mintegy 640 ezer lakás lesz Budapesten. Hasonló mértékű a perspektíva is: az ezredfordulóig — 150 ezer lakás szanálásával — 410 ezer új lakást építenek a fővárosban. Mégsem helyes az a felfogás, amely a városalakításban egyedül a lakásépítést tekinti fontosnak és jellemzőnek. Igen szükséges a lakóépületeket kiegészítő és kiszolgáló, korszerű intézményhálózat kialakítása is. Egy városrész megtervezésekor az alapvető szakigazgatási, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási, szórakozási intézményekért túl számolni kell a felnőtt lakosság egyre fokozódó művelődésiés testnevelési igényeivel is. E szükségletekre hívta fel a figyelmet Radnai Ferenc, a fővárosi tanács osztályvezetője, a Magyar Urbanisztikai Társaság legutóbbi klubnapján. Elgondolkoztató adatok vallanak a probléma aktualitásáról és fontosságáról. A civilizációs betegségek java része — köztük a szív- és érbántalmak — mozgáshiányból adódik. A városi életforma átalakítása tehát egyre sürgetőbb feladat. Nemcsak a fiatal korosztálynak kell lehetővé tenni a szabad levegőn való mozgást, játékot, sportot, hanem a felnőtteknek is. Jelenleg azonban még a versenyzők is szűkiben vannak az edzőpályáknak, a tömegsport objektív feltételei még nem alakultak ki. Érdekes felmérést készítettek az Üllői úti lakótelep felnőtt lakosságának mozgásigényéről. A megkérdezettek 49 százaléka szívesen váltana bérletet egy közeli uszodába, 30 százalékuk rendszeresen eljárna úszni, s a lakóknak mindössze 8—10 százaléka volt közömbös a kérdésben. A városrendezők az igényekre való tekintettel a Népligetben uszodát és strandot is építtetnek. Mivel a városi ember számára az úszás a leghozzáférhetőbb és az egyik legideálisabb sportág, több uszodára is szükség volna. Még egy 130 ezer lakosú városnak több strandja, úszómedencéje is van, az ugyanennyi lélekszámú XI. kerületnek mindössze egy, a Gellért. A párizsi ifjúság háza mintájára Budapesten is több művelődési sportkombinátot kellene építeni. E centrumokban zajlana a környék lakosságának kulturális és sportélete. A dolgozók megnövekedett szabad idejével csak fokozódna e művelődésügyi központok jelentősége. Az MTI budapesti tanácsa és az Urbanisztikai Társaság több napos ankétot rendez a közeljövőben a felnőtt testnevelés, a tömegsport szükségességéről, s annak gyakorlati feltételeinek biztosításáról. H. V. A. Türelmetlenül A történet mégsem végződik happy enddel. Maga az érdekelt nem meghatottságot és felszabadultságot, hanem türelmetlenséget érez. Miért türelmetlen ? Négy éven át, a balassagyarmati szociális otthonba kerülésének időpontjától kezdve, tanulással kötötte le magát. Ez volt munkája, szórakozása egyaránt. Nyár elején ez az elfoglaltság megszűnt. A huszonhét éves, minden új iránt élénken érdeklődő fiatalembernek még akkor sem jelentenének megfelelő társaságot az otthon idős, beteg lakói, ha mozgásában nem volna ennyire korlátozott. Tudni kell azt is, hogy betegsége, ha közvetlenül nem is befolyásolja idegállapotát, közvetve azért kihat rá. Most, hogy a tanulás, a „munkaterápia” befejeződött a számára, tartani lehet tőle: kedélyállapota rosszabbra fordul. Új elfoglaltságot adna — véli —, ha megszerzett tudását kisgyerekek korrepetálásával hasznosítaná. Saját állapota miatt leginkább testileg, vagy akár szellemileg fogyatékos fiatalok jönnének számításba , s természetesen olyan intézmények, ahol ilyen gyerekekkel foglalkoznak. A másik elfogadható lehetőség szerint fordítással kötné le magát. Hiszen — mint mondja — nem véletlenül tanult magánszorgalomból négy éven keresztül oroszt. Boldogan? Mit lehet tenni Juhász László jövőjének érdekében? A testi és szellemi fogyatékosok továbbképzésével és foglalkoztatásával Magyarországon a Szociális Intézetek Központja foglalkozik. Különféle speciális intézményeiben 1800 ember számára jut férőhely, a nyilvántartásba vett fogyatékosok száma jóval több ennél, ötezer. Juhász Lászlót is a SZIK karolta fel. Bár a fiú szociális otthont gondozott, amint ilyen, nem részesíthető tanulmányt segélyben, „félillegálisan” havonta még 300 forintot kapott, hogy abból orosztanárját fizesse. A segélyt az érettségi után továbbra is kiutalják a számára — ez a 300 forint, s a velejáró nyelvtanulás azonban nem oldja meg véglegesen foglalkoztatását. Dr. Baróczi Péter, a központ igazgatója, akit Juhász László a közelmúltban, segélykérő levéllel keresett fel, a legmesszebb menő támogatását helyezte kilátásba a fiatalember korrepetitor álláskérelmével kapcsolatban: „lemondani senkiről nem szabad, ezt az ügyet is megoldjuk valahogy". Pedig nem könnyű a helyzete: az irányítása alatt álló intézetekben kizárólag önellátó betegek nyerhetnek felvételt. A másik lehetőség, a fordítói munkakör megszerzése sem megy egykönnyen. Ha sikerülne is megfelelő munkáltatót, s a fordításhoz előkészítő segítőtársat találni, akkor is sok apróság várna még elintézésre — ezek közül az egyik, hogy szociális otthoni ellátott csak az illetékes tanács külön engedélyével vállalhat munkát... * Juhász László életének egy boldog korszaka ért véget a tanulás befejeztével. Nemcsak rajta múlik: kezdődik-e egy másik? Baranyai László