Magyar Hírlap, 1970. október (3. évfolyam, 273-303. szám)

1970-10-27 / 299. szám

2 1970. OKTÓBER 27. KEDD HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap ­ A képviselő kérdez , a miniszter válaszol Megkezdte munkáját a D­VSZ kongresszusa Parlamenti tudósításainkban ülésszak­ról ülésszakra közreadjuk a képviselők felszólalásait. E felszólalások a napiren­den szereplő témát kiteljesítik, gazdagít­ják, s nagy szerepük van abban, hogy az ország közvéleménye teljes képet alkothat az országgyűlés munkájáról, vitáiról, tör­vényhozó tevékenységéről. A képviselők szavait pontosan rögzítik az ülésszak jegyzőkönyvei. De távolról sem csak a gondos archiválás, az ország­­gyűlések írott krónikája tart számot a fel­szólalásokra. Megannyi fontos, közérdekű észrevételre az országgyűlés fórumán azonnal választ ad egy-egy napirend elő­adója, legyen az a kormány elnöke, vagy bármely tárca, országos főhatóság vezető­je. Valamennyi elhangzott javaslat gyors és részletes értékelésére azonban nem vállalkozhat az ülésszak. Részben az idő miatt, részben pedig azért, mert — a fel­szólalások örvendetes gondolatgazdagsága, közérdekűsége, tematikai sokszínűsége ré­vén — a bennük rejlő, megfontolásra ér­demes kezdeményezések, alapos elemzést, gondos tanulmányozást kívánnak. A javaslattól a d­öntésig Ezek aztán a képviselői javaslatok ér­tékes és tiszteletben tartott listájára ke­rülnek. Az őszi ülésszak után a Miniszter­­tanács külön felhívta a miniszterek figyel­mét az elhangzott javaslatok mielőbbi vizsgálatára, s ennek nyomán az intéz­kedésekre. S most hadd kövessük a legfrissebb parlamenti javaslatok útját. Ezúttal az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­riumba látogatunk. Nem véletlenül, hi­szen az őszi ülésszakon — az új tervtör­vény élénk vitájában — gyakran szóba került az ÉVM. — Valóban tekintélyes javaslatlistát kaptunk a képviselőktől — mondja dr. Pintér László, a minisztérium igazgatási és jogi főosztályának vezetője. — Csak­nem 20 képviselő várja ezekben a napok­ban a miniszter válaszát. Ez a munka természetesen nem új, hi­szen évek óta kialakult rendje van a par­lamenti javaslatok körültekintő megvála­szolásának ebben a minisztériumban is. A főosztályvezető asztalán fekvő határo­zatok, dokumentumok, dossziék erről ta­núskodnak.­­ A javaslatokat — témáik szerint — két főosztály között osztottuk szét. A fő­osztályok és osztályaik egyebek között ar­ra keresnek és adnak választ, hogy az adott témában mit tettünk már, meny­nyiben kíván intézkedést, esetleg jogsza­bálymódosítást egy-egy javaslat, véle­ményt adnak arról is, hogy mennyiben időszerű és indokolt a képviselők elgon­dolásának megvalósítása. A legutóbbi ülésszaknak az építőipari tárcát érintő ja­vaslataira október 27-ig kötelesek választ adni a főosztályok. Ezeket aztán mi to­vábbítjuk a miniszternek, az illetékes szakminiszter-helyettesek jóváhagyásával. A végleges válaszról aztán a miniszter dönt. Ami nagyon megéri! Számos olyan javaslat van, amely nem csupán egy tárca hatáskörébe tartozik. Ilyenkor az első helyen megjelölt minisz­ter felelős a válaszért, de előbb egyezteti azt a többi tárcával is.­­ A fentiek alapján tehát nem is olyan egyszerű a képviselői javaslatok gondos, minden részletében kielégítő megválaszo­lása. — Kétségtelen, sok munkával jár, de nagyon megéri. Az Építésügyi és Város­­fejlesztési Minisztérium nagyon sokra be­csüli a képviselők javaslataiban rejlő ér­tékeket, s erre minden okunk megvan. E javaslatok egyfelől igazolják a tárca cél­kitűzéseit, másrészt pedig hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy korábbi tervein­ket időnként felülvizsgáljuk és módosít­suk. A képviselők parlamenti megnyilat­kozásainak három fő csoportját különböz­tethetjük meg. Az első: találkozik a mi törekvéseinkkel, s a válaszainkban már arról számolhatunk be, hogy a javaslata a megvalósulás útján van. A második: ér­vekkel, tényekkel dokumentáljuk, hogy e pillanatban a népgazdaság teherbíró­­képessége — vagy az iparág fejlesztési koncepciója — nem teszi lehetővé a meg­valósítást. Az ilyen jellegű javaslatok száma az utóbbi időben csökkent, a kép­viselők egyre inkább olyan javaslatokkal élnek, amelyek szinkronban vannak az országos törekvésekkel és elgondolások­kal. A harmadik típust azok a javaslatok képezik, amelyek számunkra is új lehe­tőségeket érzékeltetnek, köztük olyanokat, amelyekre a minisztérium esetleg még nem gondolt. Valamennyien elfogadták Az­ ÉVM körültekintésére, vezetésének alaposságára jellemző, hogy a képviselői javaslatokra adott válaszokat eddig vala­mennyi képviselő elfogadta, azokkal tel­jes egészében egyetértett. — Bár a legutóbbi ülésszakon elhang­zott észrevételek most vannak feldolgozás alatt, ragadjunk ki néhányat a különösen értékes javaslatok közül. — Itt van például Gál Andrásné deb­receni képviselő javaslata. Azt indítvá­nyozta, hogyan lehetne gyártani és az új épületekbe szerelvényként beépíteni, a lakások természetes tartozékaivá tenni a különböző háztartási gépeket. Noha szak­embereink már gondoltak erre, a javaslat nagyon időszerű, s minden valószínűség szerint meggyorsítja e fontos téma szak­mai kidolgozását, tervezőmérnökeinknek — a Kohó- és Gépipari Minisztériummal társulva — feladja a leckét. Hasonlóan egybevág a negyedik ötéves terv lakás­­építési programjának egyik izgalmas kér­désével Molnár István budapesti képvi­selő javaslata: fordítsunk nagyobb gon­dot az új lakótelepek szociális és kom­munális létesítményeinek építésére. De sorolhatnánk tovább az értékes, feltétlen figyelmet érdemlő képviselői javaslatok sokaságát. Kezdeményezésre ösztönöz . A válaszok gondos előkészítésén túl­menően, a minisztérium egyéb vonatko­zásban is nyer a képviselők javaslatai­val? — Évek óta kedvező tapasztalataink vannak e tekintetben. A minisztériumon belül az egyes főosztályokat és osztályo­kat kezdeményezésre ösztönzik a képvi­selők, számos — addig talán csak „lap­pangó” — gondolat ölt testet a különböző tervekben, legyenek azok rövidebb vagy hosszabb távra szóló tervek. Érthető te­hát, hogy a minisztertől kezdve, az ÉVM valamennyi osztályának beosztott mun­katársáig, megkülönböztetett figyelemmel kísérjük az Országgyűlés munkáját, ben­ne a képviselők felszólalásait. Néhány nap múlva — a többi minisz­terhez hasonlóan — Bondor József is szá­mos levél alá kanyarítja majd a nevét. A címzettje mindegyiknek képviselő lesz. A képviselő kérdezett — a miniszter vá­laszol. Ez a dolgok rendje. Ez a parlamentünk rendje. És az életünk rendje is. K. Gy. J. ápolva — élénk figyelemmel és rokon­­szenvvel kíséri a haladó erők harcát a világ minden részében. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség munkájából eb­ben a szellemben veszi ki részét a ma­gyar ifjúság és kommunista tömegszerve­zete, a KISZ. Ezután a Magyar Úttörőszövetség vörös nyakkendős küldöttei köszöntötték szeg­fűcsokrokkal a delegátusokat, majd az el­nöklő Szüts Pál bejelentette: a kongresz­­szus címére számos üdvözlő távirat érke­zett. Táviratban kívánt sok sikert a kong­resszus munkájához Pham Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke, Nguyen Huu Tho, a Dél­vietnami Felszabadítási Front központi bizottsága elnöksége elnöke, a Dél-viet­nami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának elnöke, Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság Állam­tanácsának elnöke, Ludvík Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság el­nöke, Jumzsagim­ Cedenbal, a Mongol Népköztársaság miniszterelnöke, valamint Sinka Stevens, Sierra Leone miniszter­­elnöke. A DÍVSZ végrehajtó bizottságának ne­vében Angelo Oliva, a világszövetség el­nöke mondott megnyitó beszédet. Hang­súlyozta: " Ez a kongresszus fontos politikai ese­mény a DÍVSZ életében, s nem túlzás azt, mondani, hogy most a budapesti tanács­kozás felé fordul öt földrész fiataljainak figyelme. A békéért és a haladásért har­coló ifjúság képviselőire, kongresszusunk­ra vár a feladat, hogy az új helyzetnek megfelelő, az ifjúsági mozgalomban be­következett változásokat tükröző progra­mot dolgozzon ki. Szünet következett, majd megválasztot­ták a kongresszus 35 tagú elnökségét , amelynek a magyar fiatalok képviseleté­ben dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára is tagja lett. Elfogadták a tanács­kozás ügyrendjét, meghatározták témáit. Elfogadták a tanácskozás ügyrendjét, meghatározták napirendjét, a kongresz­­szus egyebek között a fiatalok antiimpe­­rialista egységfrontjának erősítésével, az indokínai népek harcának támogatásával, az arab népek iránti szolidaritással, a DIVSZ elmúlt négyévi tevékenységének értékelésével, valamint a következő esz­tendők akcióprogramjának összeállításá­val foglalkozik majd. Délután J. M. Tyazselnyikovnak, a Komszomol központi bizottsága első titkárának elnökletével folytatódott a ta­nácskozás. Nagy taps köszöntötte a szó­noki emelvényre lépő Xuan Thuyt, a Vetnami Dolgozók Pártja Központi Bi­zottságának titkárát, államminisztert, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetőjét. Xuan Thuy elöljáróban a vietnami nép forró, testvéri üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak. A VDK párizsi delegá­ciójának vezetője hangsúlyozta: a viet­nami nép az imperializmus elleni harc első soraiban küzd. Az USA-agresszorok és csatlós csapataik súlyos bűntényeket követnek el a vietnami nép ellen, s úgy tűnik, még mindig abban bizakodnak, hogy megtörik Vietnam ellenállása. A vietnami nép azonban legyőzhetetlen! — mondta a kongresszus részvevőinek vi­haros tapsa közben. Xuan Thuy a továbbiakban részletesen szólt a párizsi tárgyalásokról. Elmondot­ta, hogy kezdeményezéseik sorra meghiú­sultak, nem kaptak érdemleges választ a VDK 4 pontos és a DNFF 10 pontos ja­vaslatára éppúgy, mint a DVK ideigle­nes forradalmi kormányának 1970. szep­tember 17-én közzétett, logikus és meg­oldást ajánló 8 pontos javaslatára sem. Az idén októberben Nixon békekezdemé­nyezés címén 5 pontba foglalt „megol­dást” javasolt. Nyilvánvaló: ez a javas­lat a világ közvéleményének félreveze­tését szolgálja, nem érdemi válasz a viet­nami kezdeményezésekre. A vietnami nép békét kíván, olyan békét, amely biztosí­ja szabadságát, függetlenségét, önrendel­kezési jogát, s nem olyant, amelyben to­vábbra is rab marad. Xuan Thuy végezetül felhívta a világ ifjúságát: akcióikkal, demonstrációikon leplezzék le az imperialisták mesterke­déseit, nyújtsanak támogatást a szabad­ságukért küzdőknek, követeljék, hogy minden indokínai nép saját maga intéz­hesse ügyeit. Ezután Huyn Tuan, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front ifjúsági szervezete küldöttségének vezetője emel­kedett szólásra, s tolmácsolta Dél-Viet­nam harcoló fiataljainak üdvözletét. A dél-vietnami küldöttség vezetője ja­vasolta a tanácskozás részvevőinek: ítél­jék el az amerikai imperialisták vietna­mizálási tervét, fejezzék ki szolidaritásu­kat az indokínai népek jogos harca iránt. Huyn Tuan felszólalását hosszan tartó taps üdvözölte, majd Do Van Hien, a Vietnami Demokratikus Köztársaság if­júsági szervezete delegációjának vezetője lépett a szónoki emelvényre, s átadta az észak-vietnami fiatalok testvéri üdvözle­tét a tanácskozás részvevőinek. Köszönetet mondott a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnek és a haladó fiataloknak azért a támogatásért, amelyet az indokínai felszabadító erőknek nyújta­nak. Arra kérte a fiatalokat, hogy terjesz­­szék ki a vietnami szolidaritási mozgal­mat, szervezzenek újabb szolidaritási ak­ciókat az agresszorok ellen küzdők támo­gatására. Kifejtette még a véleményét dr. In So­kan, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront ifjúsági szervezetének képviselője, Sit­­honh Hibouan Hyond, a Laoszi Hazafias Ifjúsági Front végrehajtó bizottságának állandó tagja, Kan Dal Yun, a DIVSZ ko­reai alelnöke, Szüts Pál, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának elnöke és Madeleine Riffaud, a világhírű francia újságírónő. Ezután Angela Oliva, a DÍVSZ elnöke olvasta fel a VIII. kongresszus üzenetének szövegét, amelyet a fiatalok vietnami, laoszi és kambodzsai testvéreiknek küld­tek. Az elnöklő J. M. Tyazselnyikov vége­zetül bejelentette, hogy újabb üdvözletek érkeztek a VIII. kongresszushoz, többek között Todor Zsivkovtól, a Bolgár Nép­­köztársaság Minisztertanácsa elnökétől, Szufanuvong hercegtől, a Laoszi Hazafias Front Pártja központi bizottságának elnö­kétől, valamint Jasszer Arafattól, a Pa­lesztinai Felszabadítási Front vezetőjétől. (Folytatás az 1. oldalról) A szakszervezeti jogok érvényesülésének tapasztalatairól tárgyalt a SZOT-elnökség A Szakszervezetek Országos Tanácsá­nak elnöksége hétfőn ülést tartott a SZOT székházában. A tanácskozás elé ter­jesztett javaslatok alapján a szakszerve­zeti jogok érvényesülésének tapasztala­tairól és a szakszervezeti taggyűlésekről tárgyaltak. A jelentés szerint a szakszervezeti tag­gyűlések rendszeresekké váltak, de ez a fejlődés helyenként ellentmondásos. Né­hol helytelenül értelmezik a szakszerve­zeti tanácsnak azt a jogát, hogy a szak­­szervezeti tanács az alapszervezet legfőbb fóruma. Megfeledkeznek arról, hogy ez­zel a nézettel a közvetlen demokratizmust adják fel. A SZOT elnöksége határozottan állást foglalt abban, hogy a szakszervezeti tag­gyűlést továbbra is az alapszerv legfel­sőbb fórumának kell tekinteni. A válasz­tott vezető testületeknek e tanácskozáso­kon kell a szervezett dolgozók véleményét kikérni és a korábbi határozatok végre­hajtásáról beszámolni. Indokolt azonban, hogy a szakszervezeti taggyűlések kötele­ző megtartásában több szabad kezet kap­janak az alapszervezetek. Lehetővé kell tenni, hogy évente ne négyszer, hanem kétszer legyen kötelező a taggyűlés, az­zal a fenntartással, hogy minden esetben, amikor a döntésre kerülő téma indokolja, össze lehessen hívni a taggyűlést. Ezt a javaslatot majd a szakszervezetek kong­resszusa elé terjesztik. Az új Munka Törvénykönyvében rög­zített szakszervezeti jogok hatályba lépése óta csaknem három év telt el. Ezért vizs­gálták meg a jogok érvényesülésének ta­pasztalatait. Megállapították, hogy a vállalati kollektívák megelégedéssel fo­gadták a kibővített szakszervezeti jogo­kat, s élnek velük, gyakorolják azokat. A SZOT elnöksége megállapította, hogy a szakszervezeti jogok köre elegendő, újabbak kialakítása nem szükséges, a meglevőket kell határozottabban alkal­mazni. Az elnökség felkérte a szakszer­vezetek központi vezetőségeit, hogy kü­lönös gonddal foglalkozzanak a szakszer­vezeti szerveket megillető jogok érvénye­sítésével, s e téma hangsúlyozottan szere­peljen a tisztségviselők oktatásában. A felsőbb szintű szakszervezeti testületek az eddiginél hatékonyabb oktató-nevelő és irányító munkával gondoskodjanak ar­ról, hogy a vállalati szakszervezeti szer­vek az érdekvédelem és az üzemi demok­rácia éppen olyan fontos részének tekint­sék az ellenőrzési és a véleményezési jog­kört, mint az egyetértési és döntési ha­táskört.­­ Az elnökség meghallgatta a két ülés között végzett szakszervezeti munkáról és a lakosság életviszonyait érintő idő­közben megjelent kormányintézkedések­ről szóló beszámolót. Timmer József, a SZOT titkára beszá­molt a Szakszervezeti Világszövetség ju­bileumi ülésszakáról. A KISZ KB fogadást adott A Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség központi bizottsága hétfőn este a Duna-Intercontinentalban fogadást adott a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség Budapesten ülésező VIII. kongresszusa tiszteletére. A fogadáson — amelyen megjelent társadalmi és politikai életünk számos ismert személyisége, a KISZ és a DÍVSZ több vezetője — dr. Horváth István, a KISZ központi bizottságának első titkára mondott pohán köszöntők FELSZABADÍTÁS I. LÁNGOLÓ ,­ II. ÁTTÖRÉS Színes, szélesvásznú szovjet film A panoráma-szélesvásznú filmszínházak után, október 29-től a cinemascope mozik műsorán

Next