Magyar Hírlap, 1970. október (3. évfolyam, 273-303. szám)

1970-10-18 / 290. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1970. OKTÓBER 18. VASÁRNAP 5 A BVT elnökségének ülése (TASZSZ) A Béke-világtanács elnöksé­ge pénteken az európai biztonság kérdésé­vel foglalkozott, a küldöttek méltatták a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírásá­nak jelentőségét. Az ülésen felszólalt a nemzetközi Lenin-békedíjjal kitüntetett Martin Niemöller és Szingh indiai kül­ügyminiszter is. A vezetőség kiáltványt intézett az imperializmus ellen harcoló latin-amerikai népekhez, és méltatta az elhunyt Vasszernek, az EAK volt elnöké­nek életművét Romes Csandra, a Béke-világtanács fő­titkára megállapította, hogy az 1970-es esztendőben jelentősen bővült a nemzet­közi békemozgalom befolyása és ereje. Az imperialista erők fokozzák agresszív te­vékenységüket, és élezik a nemzetközi helyzetet, de ugyanakkor pozitív esemé­nyek is történtek — például a DIFK bé­kés kezdeményezése, vagy a szovjet— nyugatnémet szerződés — amely fontos szerepet tölt be a feszültség enyhítésé­ben. FKP-PSU tárgyalás (MTI) Pénteken Párizsban megbeszé­lés folyt az FKP Központi Bizottságá­nak székházában a Francia Kommunista Párt és a PSU (Egyesült Szocialista Párt) küldöttségei között. Az FKP kül­döttsége élén Georges Marchais főtitkár­­helyettes állt, míg a PSU küldöttségét Michel Rocard főtitkár vezette. A megbeszélésről kiadott közlemény szerint a két párt elhatározta, hogy há­rom munkacsoportot alakít a politikai egyezmény alapjainak előkészítésére. Egy negyedik munkacsoportot azzal a fel­adattal bíztak meg, hogy közös progra­mot és taktikát dolgozzon ki a tavaszi községtanácsi választások előkészítésére. Libanoni kormányprogram (AP, Reuter) Szaeb Szalum, Libanon új miniszterelnöke szombaton délelőtt ismer­tette a parlamentben kormánya program­ját. A program támogatást ígér a palesztinai gerilláknak, azzal a kikötéssel, hogy tisz­teletben tartják az ország szuverenitását és biztonsági érdekeit. Kilátásba helyezi a hadsereg megerősítését, modernizálását, s az izraeli támadások célpontjául szolgáló déli települések védelmének fokozását. A katonapolitika célját abban jelöli meg, hogy a hadsereg kizárólag saját ügyeivel foglalkozzék. McNamara Világbank-elnök elutazott Jugoszláviából (MTI) Szombaton befejezte egyhetes hivatalos jugoszláviai látogatását Robert McNamara, a Világbank elnöke. McNa­mara tárgyalásokat folytatott a jugoszláv kormány vezetőivel, a gazdasági élet kép­viselőivel, s megtekintette Jugoszláviá­nak azokat a területeit, amelyek első­sorban igényelnek hiteleket a nemzetközi pénzügyi szervezettől. A Világbank el­nöke tanácskozott Tito jugoszláv elnök­kel is. Feszültség Calabriában (MTI) Továbbra is feszült a helyzet Calabriában. A hatóságok katonai egy­ségeket vontak össze Battipaglia és Villa San Giovanni körül, hogy biztosítsák a vastói forgalmat, valamint a kikötő mű­ködését. A dél-olaszországi tartományban kirob­bant zavargások átterjedtek Messinára és Palermóra is, ahol különböző fasiszta szervezetek, a lakosság gazdasági és szo­ciális elégedetlenségét kihasználva, za­vargásokat szítanak. A szakszervezeteknek és a demokrati­kus erőiknek Catanzaróban sikerült meg­fékezniük azokat a fasiszta kezdeménye­zésű megmozdulásokat, amelyek — a tartományi székhely körüli vita jegyé­ben — megpróbálták szembeállítani Catanzarót Calabriával. ­ Bonni államférfiak a belpolitikai helyzetről (MTI) Szombaton mind Brandt kancel­lár, mind az ellenzék két vezetője, Bör­zei és Strauss nyilatkozott az NSZK bel­politikai helyzetéről. Brandt magabizto­san ítélte meg a kormánykoalíció hely­zetét. A két ellenzéki vezető támadta ugyan a kormányt, de szavaikból kitűnt, hogy az ellenzék jelenleg nem kívánja átvenni a kormányzást. Strauss új választásokban látja a ki­vezető utat. A Stuttgarter Zeitung szom­bati számában megjelent interjúban ki­jelentette: nagyon tartózkodó álláspontot foglal el a kancellár elleni konstruktív bizalmatlansági indítvány felvetése ügyé­ben. Bartel, a CDU—CSU parlamenti frakciójának elnöke egy kölni gyűlésen ki­jelentette: ha az ellenzék iránti bizalom tovább növekszik, adott időben azt mon­daná barátainak: az idő elérkezett. A jelenlegi időszakban azonban az unióban senki sem törekszik a hatalom átvéte­lére. Nem lenne valami „vidám érzés” — fűzte hozzá — egy olyan alapvető kérdés miatt, mint a szovjet—nyugatnémet szer­ződés, esetleg megbuktatni a kormányt. Losonczi Pál távirata Anvar el Szadatnak Excellenciádnak, az Egyesült Arab Köztársaság elnökévé történt megválasztása al­kalmából, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar nép és a magam nevé­ben őszinte örömömet és jókívánságaimat fejezem ki. Meggyőződésem, hogy az egyiptomi nép, egységben az Arab Szocialista Unióval és az Egyesült Arab Köztársaság kormányával, folytatva a Gamal Abdel Nasszer által meg­jelölt utat, eltökélten tovább kívánja szilárdítani és fejleszteni az országa politikai, társadalmi és gazdasági fejlődésében eddig elért kimagasló eredményeket. Ebben a szándékában, kitartó törekvéseiben az általános emberi haladásért ugyanúgy, mint az izraeli agresszió felszámolásáért folytatott küzdelemben az egyiptomi nép mindig szá­míthat a magyar nép támogatására és szolidaritására. Népeinket és országainkat a baráti kapcsolatok szoros szálai fűzik egymáshoz. A Ma­gyar Népköztársaság a jövőben is arra törekszik, hogy baráti kapcsolatait tovább mé­lyítse az Egyesült Arab Köztársasággal. A nemzetközi imperializmus ellen és a béke biztosításáért folytatott közös harcunk a két ország népének és az egész világ haladó erőinek javát szolgálja. Az Egyesült Arab Köztársaság népének országépítő munkájához, függetlenségét vé­delmező antiimperialista harcához további nagy sikereket, Excellenciádnak felelősség­teljes küldetése ellátásához jó egészséget kívánok. LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Az EAK új elnöke letette a hivatali esküt (Reuter, AFP) Anvar Szadat, az EAK megválasztott elnöke szombaton délután, magyar idő szerint délután fél hatkor le­tette a hivatali esküt az egyiptomi nem­zetgyűlés előtt. A nemzetgyűlés rendkívüli ülését Sabib Sukeir, a nemzetgyűlés elnöke nyitotta meg, új­fent ismertetve a népsza­vazás hi­vatalos végeredményét. Ezek után Szadat, az 1964-ben proklamált alkotmány 104. cikkelyében foglalt eskü szövegének meg­felelően, ígéretet tett arra, hogy őrködni fog a köztársasági államformán, tisztelet­ben tartja az alkotmányt és a törvénye­ket, szem előtt tartja a nép érdekeit és gondoskodik az ország területi integritá­sának és biztonságának oltalmáról. Szadat, akinek elnöksége mellett el­söprő többséggel döntött az egyiptomi nép, pénteken már megkezdte tárgyalá­sait az új , minden bizonnyal kollektív a vezetés összetételéről. Az elnök első nagyobb beszédére ma délután kerül sor. A jelek szerint Anvar Szadat ekkor vázolja majd részletesen bel- és külpolitikájának fő elemeit. Schumann megbeszélése Binh asszonnyal Harcok Phnom Penhnél, viszonylagos csend Dél-Vietnamban (AP) Maurice Schumann francia kül­ügyminiszter szombaton megbeszélést folytatott Nguyen Thi Binh asszonnyal, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mány külügyminiszterével. Az egyórás megbeszélésen Nixon amerikai elnök leg­utóbbi javaslatairól volt szó. Bind asz­­szony megmagyarázta, hogy kormánya miért veti el az amerikai elnök javas­latait. Mint távozóban újságírók előtt kijelentette, Schumann külügyminiszter megértést tanúsított a DRFK szempontjai iránt. (UPI, AFP) Phnom Penh-i jelentések szerint a kambodzsai légierő szombaton a fővárostól 32 kilométerrel északra haj­tott végre nagyarányú légitámadásokat a Mekong folyó mindkét oldalán a felsza­badító erők állásai ellen. Dél-Vietnam területén a harci tevé­kenység csaknem szünetelt. A DNFF tü­zérsége szombatra virradó éjjel a saigond és az amerikai csapatok hat állása ellen intézett támadást, míg az amerikai B- 52-es légierődök immár nyolcadik napja csupán Laosz területét bombázták. Az amerikai katonai parancsnokság bejelentése szerint szombaton megkezdő­dött a Dél-Vietnamban harcoló amerikai csapatok kivonásának ötödik szakasza, amelynek során 40 ezer katonát szállíta­nak haza. Jelenleg 384 ezer amerikai ka­tona tartózkodik Dél-Vietnamban. A saigoni hadseregre nézve lesújtó adatok láttak napvilágot a saigoni la­pokban. Do Cao Tri tábornok, a fővárost is magában foglaló harmadik katonai körzet parancsnoka egy bizalmas jellegű tájékoztatón közölte a hadügyminiszté­rium képviselőivel, hogy a saigoni had­sereg minden száz katonájából átlag 75 dezertál, míg a többi 25-ből legfeljebb 10 harcol.. Azt is hozzáfűzte, hogy minden elesettre 9 eltűnt jut, akiknek a többsé­ge dezertál. Jobboldali tömörülés Törökországban (AP) Egyesült három kisebb konzerva­tív török párt. Az alig néhány képviselő­­házi mandátummal rendelkező Nemzeti Párt és az Új Törökország Párt — egy szombati közlemény szerint — elhatároz­ta, hogy csatlakozik a 15 képviselőt szám­láló Bizalom Párthoz, amely a jobboldali ellenzék második legerősebb pártja. Az akció célja egy kommunistaellenes jobb­oldali „Nemzeti Front” létrehozása, ame­lyet a pártok szerint „az ország jelenlegi szomorú és lehangoló állapota” indokol. Gromiko és Rogers első megbeszélése (Folytatás az 1. oldalról) szó. Valójában azonban a határozott szovjet állásfoglalások csupán reagáltak a Fehér Házból elindított hidegháborús kampányra. Katon befejezte egyhetes kaliforniai láto­gatását és Nixon elnök különgépén New Yorkba repült. Ceausescu az ENSZ-köz­­gyűlés 25. ülésszakának jubileumi ünnep­ségeire érkezett az Egyesült Államokba és hétfőn szólal fel az ENSZ-ben. Újabb magas rangú vendégek az ENSZ székhelyén (Reuter) Ivan Basev bolgár külügymi­niszter pénteken Párizsból New Yorkba érkezett, hogy részt vegyen az ENSZ-köz­­gyűlés 25. jubiláns ülésszakán. Basevet a repülőtéren Geraszimov, Bulgária wa­shingtoni nagykövete és Tarabanov, Bul­gária állandó ENSZ-képviselője fogadta. (UPI) Ceausescu román államfő szám­ Kaunda figyelmeztetése (Reuter) A Londonban tartózkodó Kaunda zambiai államfő felszólította a brit kormányt, gondolja meg még egyszer, hogy felújítja-e fegyverszállításait Dél- Afrikának. A felhívás követi az előző napi figyelmeztetést, amelyben Kaunda Nagy-Britanniának a nemzetközösségből való kizárására célzott a fegyverüzlet folytatása esetén. A szombati napon Kaunda találkozott Wilson volt miniszterelnökkel, és az ár­nyékkormány külügyminiszterével, Hea­­ley-vel (előző nap Heath miniszterelnök­kel tárgyalt). Wilson és Healey ismét le­szögezték a Munkáspárt álláspontját, amely ellenzi a dél-afrikai fegyverüzletet HÚSZMILLIÓ DOLLÁR összegű köl­csönt folyósítanak Izraelnek — közölte a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank. (TASZSZ) VI. PÁL PÁPA szombaton magánki­hallgatáson fogadta Wyszynski lengyel bí­borost. Egyórás beszélgetésükön szóba került a nyugati lengyel területek egyház­­jogi státusa is. (AP) Quebec Mélyülő válság A földkerekségnek egy nyugodtabb ré­széből érkeznek ezekben a napokban kü­lönös hírek. Olyan államból, amelynek változatlanul II. Erzsébet angol királynő az államfője, s amelyet általában a nyu­galom országaként tart számon a közvé­lemény. Hogy az észak-amerikai konti­nens hatalmas, világrésznyi állama, és kü­lönösen annak keleti tartománya milyen súlyos feszültségekkel teli, arra sokan csak most, a friss események kapcsán döb­bentek rá. Quebec, Kanada legnagyobb tartomá­nya ásványkincsekben — különösen szí­nesfémekben és timföldben — gazdag te­rület, fejlett iparral. Hatmillió lakosa Ka­nada összlakosságának 18 százalékát je­lenti. Jellegzetessége: itt telepedett le a régebbi és a közelebbi múltban is Kana­da francia nyelvű lakosainak jelentős ré­sze. A tartomány lakóinak döntő többsé­ge, mintegy 80 százaléka franciául beszél Kanadához viszonyítva a francia lakos­ság nem túlságosan jelentős. Tény, hogy az elmúlt évszázadok során erőszakos an­­golosítási kísérletek mutatkoztak hivata­los részről, amely érthető módon váltotta ki a magát joggal egyenrangúnak tartó francia lakosság elkeseredését és ellenál­lását. A francia nyelvű lakosság koncent­rálódása következtében és főleg Quebec gazdasági ereje folytán nem tűnt teljesen vágyálomnak az a törekvés, hogy a tar­tományt kiszakítsák a kanadai államszö­vetség szervezetéből és az önálló állam­ként alakuljon meg. Az utóbbi időben ez a mozgalom újabb virágzását kezdte élni. A korábban „csen­des forradalomnak” nevezett félig legális összeesküvés 1963 óta mind gyakrabban jelentkezett bombák robbantásával és más erőszakos cselekményekkel is. Ebben közrejátszott az a tény, hogy a tartomány vezetői és a központi kormány halogatták bizonyos sürgető gazdasági reformok vég­rehajtását, és Quebec a kanadai átlagos életszínvonal mögé esett vissza. Sokan az Egyesült Államok gazdasági behatolásá­nak is tulajdonították ezt a kényszerű ál­lapotot, fokozódott az USA-ellenes han­gulat, ezzel párhuzamosan nőtt a Francia­­ország iránti szimpátia, amely erősödő gazdasági kapcsolatokban is realizálódott. A szeparatista törekvéseknek lendületet adott de Gaulle 1967-es látogatása, ami­kor is a francia államfő szokatlanul drá­mai felkiáltása (Éljen a szabad Quebec! Éljen Franciaország!) magas hőfokra he­vítette az indulatokat. Az elszakadási törekvés alapállásából kiindulva a québeci politikai tömörülése­ket bizonyos árnyaltság, eltérő álláspontok jellemzik. A Québeci Republikánus Párt, vagy a Nemzeti Függetlenségi Tömörülés nevű csoportosulás kevésbé szélsőséges, míg a Hitelpártiak Tömörülése, vagy a Québeci Felszabadítási Front nem válogat az eszközökben céljai elérése és hatalma demonstrálása érdekében. Jellemző a sze­paratista mozgalom sokszínűségére, hogy az 1970-ben megválasztott új tartományi miniszterelnök, Robert Bourassa — akár­csak elődjei közül jó néhányan — szimpati­zál az elszakadási törekvésekkel, az em­berrablók egyik kiszemelt túsza a napok­ban mégis kormányának egyik minisztere lett A legszélsőségesebb csoportok képvise­lői, akik közéleti személyek elrablásával próbálnak eredményt elérni Kanadában, merőben különböznek a Közel-Kelet vagy Dél-Amerika gerilláitól. A világszerte so­kat vitatott politikai harci módszer az utóbbiaknál inkább okszerűbb, mint Ka­nadában. A québeci emberrablók fő cél­ja semmiképpen sem haladó, hiszen egy évszázados államalakulat felbontását cé­lozza. Trudeau miniszterelnök péntek esti rádióbeszédében célzást is tett arra vo­natkozóan, hogy a front — amelynek cél­ja az ország megosztása — éppen az ellen­kező hatást éri el, vagyis „összekovácsolja Kanada népeit”. Közben a válság tovább mélyül. A miniszterelnök kénytelen volt elhalasztani moszkvai útját, betiltották a frontot, egyidejűleg bevezették a katonai szükségállapotot. A pénteken életbe lépett szükségállap­ot-törvényhez eddig csupán kétszer nyúltak, békeidőben azonban még sohasem alkalmazták. A Párizsban élő Richard Bizier, a Québeci Felszabadítási Front alapítója a szükségállapot kihirdetéséről úgy nyilat­kozott, hogy az hadüzenet a front ellen. „Minthogy a szövetségi kormány hadat üzent a frontnak, a front felveszi a har­cot” — mondotta. Ez a kijelentés arra utal, hogy a kanadai válság nemcsak el­mélyülhet, de sokáig el is húzódhat. A mostani helyzet már-már feledteti, hogy a szervezet sérelmeiben jogos panaszok is meghúzódnak. A front mostani tevékeny­sége a világközvélemény negatív ítéletét váltja ML­ B­­A.

Next