Magyar Hírlap, 1970. október (3. évfolyam, 273-303. szám)
1970-10-19 / 291. szám
4 1970. OKTÓBER9. HÉTFŐ NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar RtRlIP Az FKP lapja szombati számában közli a központi bizottság határozatát, amelyet a legutóbbi plénumon a párt alapításának 50. évfordulója alkalmából hoztak. A határozat megállapítja, hogy az 50 év alatt a párt igazi forradalmi munkás - ■ párttá vált. Nemzeti jelentőségre emelte a munkásosztály harcát, egyúttal pedig az internacionalizmus, az egész világ dolgozóival, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalommal, a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, a francia kolonializmus által elnyomott népekkel, a nemzeti felszabadítási mozgalmakkal, a béke és haladás valamennyi erőivel való szolidaritás védelmezőjének bizonyult. Az FKP Központi Bizottsága bizottságot létesített a párt alapításának 50. évfordulója alkalmából decemberben rendezendő ünnepségek előkészítésére és lebonyolítására. A bizottság elnöke Gaston Plissonnier, a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára. DUBNÁBAN BEFEJEZŐDÖTT a nemzetközi atomfizikai konferencia, amelyet az Egyesült Atomkutató Intézet szervezett a nemzetközi atomenergia ügynökség támogatásával. (TASZSZ) TOKIÓBAN BEFEJEZTE MUNKÁJÁT a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma. A párt XI. kongresszusán hozott határozatok alapján megvitatták a pártépítés kérdéseit, valamint a párt álláspontjának kérdését a közelgő parlamenti választásokkal kapcsolatban. Megfelelő határozatokat hoztak. (TASZSZ) NÉGYNAPOS HIVATALOS LÁTOGATÁSRA szombaton Etiópiába érkezett McNamara, a Világbank elnöke, hogy újabb hitelnyújtásokról tárgyaljon az etiópiai vezetőkkel. (UPI) NIXON ELNÖK BEFEJEZTE az Egyesült Államok négy szövetségi államában tett választási körútját és vasárnap viszszaérkezett Washingtonba. Az elnök megérkezése után kijelentette, hogy a hivatalos politika ellenzői „kisebbséget” alkotnak, majd felszólította a „csendes többséget”, hogy hallassa szavát. (Reuter) KÜLFÖLDI LAPOKBÓL «k A Wsshin§^OB ál' 173 R fi fi tAl /«»biztatott iz-V VlirnBH Izraeli vezető körök változatlanul szabotálják a Biztonsági Tanács határozatainak teljesítését és — mint Eban külügyminiszter New Yorkbean kijelentette — továbbra is elzárkóznak az elől, hogy folytassák a Jarring vezette közvetett béketárgyalásokat — állapítja meg a lap vasárnapi számában Nyikoláj Bragin. Eközben az óceánon túlról bőségesen érkeznek a Phantom típusú vadászbombázók és más, támadó jellegű fegyverek Izraelbe. Az Egyesült Államok tíz nappal ezelőtt négyszázötvenmillió dollár értékű hitelkeretet nyitott Tel Aviv számára és ezt az összeget a jövő évben kétszeresére kívánják emelni. Mindez ismételten bizonyítja, hogy a közel-keleti helyzet elmérgesedéséért Izrael mellettaz Egyesült Államok viseli a felelősséget . Cikkében Bragin hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió következetesen síkraszáll a közel-keleti válság politikai rendezése mellett. A nemzetközi közvélemény ebből a szempontból értékeli a válság rendezését célzó szovjet béketervet is. A cikkíró emlékeztet arra, hogy Ahvar Szadat megválasztásakor a szavazók túlnyomó többsége az elhunyt Nasszer elnök harcostársának megválasztása mellett döntött. Az egyiptomi nép részéről megnyilvánult bizalom jelzi annak a politikának helyességét, amelyet az EAK a többi arab országgal együtt folytat az izraeli agresszió következményeinek felszámolása, a körzet békéje és biztonsága érdekében. érz /t ____ A Csehszlovák SzocialFrCtViulvTlVov lista Párt központi napilapja ismerteti a cseh kormány ülését, ahol a nemzetgazdaság talpraállításának eredményeiről tárgyaltak. A Cseh Árhivatal előterjesztése 1970. első félévéről, az árak ellenőrzéséről s az árak alakulásának hatásáról arra a megállapításra vezet, hogy a stabilizációs intézkedések eredményesek voltak. Az első félévet úgy lehet jellemezni, mint a piac fokozatos megnyugvásának időszakát. A második félév során a kereskedelem a belső piacon fokozatosan hozzálátott a strukturális problémák megoldásához. A most következő időszakban már a karácsonyra is gondolnak, hogy semmiféle áruból ne legyen hiány az üzletekben, amelyeket — többek között — ötvenhét teljesen új élelmiszeripari termékkel töltenek fel. A kormány elrendelte, hogy az árhivatal továbbra is kísérje figyelemmel a gazdasági helyzetet, s arról rendszeresen tegyen jelentést. A londoni lap Kong-SUNDAY EXPRESS kongi tudósítójána* . jelentése „majdnem bizonyosra veszi”, hogy Csou En-laj kínai miniszterelnök néhány hónapon belül, feltehetően még karácsony előtt Európába látogat. A jelentés szerint Csou En-laj fontosnak tartja, hogy Londonba utazzék, ezzel is hozzájárulva a London és Peking közötti kapcsolatok gyors javulásához. A kínai miniszterelnök európai útjának második állomása — a lap szerint — Franciaország lesz. — Hollós Ervin: Y l [ u S ) Rendőrség, csendőrség, VKF/2. 8. Korai kapcsolatok a Gestapóval A politikai rendőrség két nagy csoportra oszlott. Az egyikfőcsoport az államférfiak személyes biztonságának a szolgálatát látta el, ennek vezetője Hain Péter volt. A másik főcsoport — ez több alcsoportból állt — az egyes politikai mozgalmak, szervezetek ellenőrzését és felderítését végezte. A legfontosabb az ún. baloldali alcsoport volt. Ide tartoztak a kommunista, szociáldemokrata, szakszervezeti nyomozások. A jobboldali alcsoport feladata főleg a nyit lackeresztes párt ellenőrzése és az ott levő illegális csoportok felderítése, az időszakonként feltűnő különbözőjobboldali pártok és csoportok, valamint a német kisebbség szervezeteinek, a Volksbundnak és Héjjas Iván ún. alföldi brigádjának ellenőrzése volt. . A készenléti csoport végezte a befutó jelentések, feljelentések, bejelentések ellenőrzését. A sajtócsoport a baloldali sajtót ellenőrizte, tanulmányozta. Javaslatokat tett a cenzúra szigorítására, esetleg folyóiratok, lapok beszüntetésére, vagy elkobzására. Külön csoport ellenőrizte a vallási szektákat. A kormányzósági csoport feladata a kormányzó személyének biztosítása volt. Ugyanazt a célt szolgálta a kormányzósági helyszínelő csoport is, amely kifejezetten személyi biztonsági szolgálat volt. 1924-ben szervezték meg a telefonellenőrzést külön destektívcsoporttal. Bár a telefonhallgatás a Belügyminisztérium közigazgatási osztályához tartozott, ettől függetlenül igénybe vette a csendőrnyomozó központi parancs- írnokság, a VKF/2. és a politikai osztály is. Az osztály veezetője határozta meg, hogy kinek a telefonját kell figyelünk A lehallgatott anyagot folyamatosan gépelték, s jelentést adtak róla reggel és este, ezekből egy példányt abelügyminiszter is kapott. A közigazgatási osztálynak ez fő részlege a Belügyminisztérium V. emeletén, elkülönítésve, titkosan és bizalmasan működött, létezéséről sokan jár ott dolgozók közül sem tudtak. Az 1920-as évek elején szervezték meg a levélcenzúrát. A főpostán egy csoport működött, amely a politikai rendőzőrségnek jelentette a megjelölt nevekre és címre érkező újlevélposta-küldeményeket. Ezeket a leveleket az illetékes t.csoport elolvasta, és szükség esetén lefényképeztette, é■majd visszaborítékolva a postahivatal továbbküldte. A kormányzó azzal is megbízta Hetényit, hogy egyes minisztériumokban és állami hivatalokban tartsa számon a tisztviselők politikai beállítottságát. Ezért a politikai nyomozó főcsoport egy-egy detektívet, majd csoportokat helyezett el a kijelölt intézményekben. Ilyen detektívcsoportok épültek ki 1924 és 1938 között a miniszterelnökségen, a Belügy-, a Közoktatásügyi, a Népjóléti Minisztériumokban, a MÁV-nál, a Nemzeti Banknál, az értelmiségi kormánybiztosságnál, a vezérkari főnökségnél, sőt még a VKF 2-n is. Tehát még olyan minisztériumokban, illetve testületekben is, amelyek a politikai osztály felső hatóságai voltak. Egymás ellenőrzésének félelmetes apparátusa jött ezáltal létre. A VKF/2. is hálózatot épített ki a különböző minisztériumokban, és bizonyos mértékig ellenőrizte a politikai osztály munkáját is. Hetényi és Schweinitzer igen szoros együttműködést alakítottak ki a párizsi, a római és a berlini rendőrséggel, ezek politikai osztályaival. Ez az együttműködés információk, hírek, szervezetekről és azok vezetőiről szerzett ismeretek kölcsönös kicseréléséből állt, de egyes rendőri intézményekkel való közös akció formájában is megnyilvánult. A rendőrségi kongresszusok gyakran adtak alkalmat ilyen kapcsolatok teremtésére, bővítésére. A Bécsben tartott rendőrkongresszus határozta el és valósította meg a nemzetközi bűnügyi rendőrségi bizottság felállítását bécsi székhellyel. A nemzetközi rendőrbizottság elnöke a bécsi rendőrfőnök, Hans Schober, később Otto Steinhaus, majd 1940-től kezdve Heydrich, a Gestapo egyik vezetője, Himmler helyettese lett. A bizottság központját hamarosan Berlinbe helyezték. Különböző tanulmánycsoportok szervezésével és utaztatásával mind szorosabbra vonták a német—olasz—magyar—lengyel, általában az európai, különösen a tengelyhatalmak rendőrségeinek együttműködését. Különösen figyelemre méltó az a kapcsolat, amely a magyar politikai rendőrséget a fasiszta Németország hasonló funkciójú intézményéhez, a Himmler vezette birodalmi titkosrendőrséghez fűzte. 1933 novemberében egy Berlinbe kiküldött delegáció (dr. Boór Aladár miniszteri tanácsos, a közbiztonsági osztály vezetője, dr. Csurgay Tibor miniszteri tanácsos és dr. Schweinitzer József m. kir. rendőrtanácsos) tárgyalásokat folytatott a német birodalmi belügyminisztérium, a porosz belügyminisztérium és a porosz titkosrendőrség megbízottaival a kommunizmus, illetőleg a kommunista propaganda ellen való védekezés tárgyában. A belügyminiszterhez intézett jelentésben többek között a következő áll: „Az ülést megnyitó elnöki beszédben Gottheimer birodalmi belügyminiszteri államtitkár melegen üdvözölt bennünket és hangoztatta, hogy a kommunistákkal szemben való helyes és erélyes védekezés terén Magyarország több mint egy évtizeddel megelőzte Németországot, s így bizonyára fognak tőlünk tanulhatni, viszont mi is az utóbbi évek német eseményeiből bő tapasztalatokat fogunk meríthetni. Megfelelő válasz után megkezdődtek az 5 napon keresztül tartó tárgyalások, amelyek során egyrészt kicseréltük tapasztalatainkat, másrészt megbeszéltük az egységes védekezés lehetőségeit, amely védekezés most már — amidőn a kommunista párt és mozgalom Németországban is illegálissá vált — könnyen egy nevezőre hozható... A német megbízottak részletesebben ismertették velünk az átalakulás előtti idők kommunista üzelmeit, mi pedig közöltük velük minden ama tapasztalatainkat, amelyeket az illegális kommunista propaganda terén az évek folyamán szereztünk, s amely közléseket hálás köszönettel vették tudomásul. Az egységes védekezésre vonatkozó megállapodásainkat írásba foglaltuk, mégpedig a német megbízottak kívánságára csak egészen röviden, inkább elvi téren mozogva, hogy aztán az egyes gyakorlati kérdésekben az eljárás és megoldás annál elasztikusabb legyen.” A magyar politikai rendőrség tapasztalataival siethetett a berendezkedő német fasiszták segítségére. A jelentés büszkén, hivalkodva jegyzi meg: „A foglyok őrzését és a bizonyos időközökben a foglyok között következetesen tapasztalható mozgalmak mikénti ellenőrzését illetőleg — a zalaegerszegi táborban szerzett tapasztalataink alapján — különböző tanácsokkal láttuk el a németeket.” Persze, ők is tanulhattak a náciktól. Az ámulat hangján méltatják a német szervezettséget, „a német alaposságnak megfelelő elméleti és gyakorlati kiképzést”, a „berlini nagy dimenziókat”. „... dacára az átalakulás óta eltelt idő rövid voltának, a német organizációs képesség már eddig is szép eredményeket produkált. Természetesen eredményei még nem hasonlíthatók össze a mieinkkel, ellenben amit produkáltak, az már fel van dolgozva, sőt, egész kis múzeumuk van kommunista propagandával kapcsolatos tárgyakból” — írja az 1933-as jelentés. A megtekintett koncentrációs táborokkal kapcsolatban pedig: „Legyen szabad megjegyeznünk, hogy a Németországban látottak megerősítettek bennünket abban a régi véleményünkben, hogy nálunk is kívánatos volna hasonló intézmények ... létesítése.” Az 1935-ös — Himmler személyes részvételével — folytatott tárgyalások lényege is „a kommunista mozgalmak elleni közös védekezés volt”. (Következik: 9. ÁLLAMRENDÉSZETI OSZTÁLY) Forrongó nemzetközösség Dobpergés és virágeső köszöntötte Károly walesi herceget, amikor a Fidzsi-szigetek központjába, Suvába érkezett, hogy a királynőt képviselje annál az ünnepi aktusnál, amely az utolsó brit gyarmatok egyikét a 127. független ENSZ-tagállammá változtatta. A csendes-óceáni szigetvilág e kis darabkája felvonultatta egzotikumait a brit korona várományosának: törzsi táncosok és énekesek adtak kápráztató műsort, fidzsi törzsfőnökök 75 leölt sertést és 12 hatalmas élő teknősbékát ajándékoztak neki, a sziget lányai pálmalevelekből font szőnyegeket terítettek az útra, valahányszor a walesi herceg kocsijából kilépett. Fidzsi tehát nem gyarmat többé. A trónörökös azonban elsősorban azt jött ünnepelni, hogy a több száz szigetből álló ország továbbra is kapcsolatban marad Angliával. A hajdani brit világbirodalom örökségét ápoló nemzetközösség tagjainak száma Fidzsivel harmincra emelkedett. Idestova fél évszázada lesz annak, hogy 1926-ban a londoni birodalmi konferencián Nagy-Britannia és hat domíniuma úgy döntött: „a Brit Nemzetközösség tagjaként szabadon társul egymással”, öt évnek kellett eltelnie, míg az úgynevezett westminsteri statútummal törvényerőre emelkedett ez a döntés, amelynek értelmében a nemzetközösségi tagországok „belügyi vagy külügyi tekintetben semmiben sincsenek egymásnak alá- vagy fölérendelve”. A háború utáni Anglia helyzetének további gyengülését a birodalmon belül az is jelképezte, hogy két évvel a győzelem után a nemzetközösség nevéből hivatalosan is törölték a „brit” szót. Mindamellett az államcsoportosuláson belüli laza szálak állták a politikai viszontagságokat, és még a gyarmatok egész sorának függetlenné válása sem szakította meg őket. Most azonban a brit korona köré tömörülő országok politikai csoportosulását alighanem minden eddiginél súlyosabb veszély fenyegeti. Azokban az órákban, amikor a brit birodalmi eszme jövőjét szimbolizáló trónörökös megtekinthette, hogyan vonták le több mint száz esztendő után az Union Jacket — a brit lobogót — a Fidzsi-szigeteken, két esemény is utalt erre. Nyerere tanzániai elnök Londonba érkezett, hogy figyelmeztesse a júniusban hatalomra jutott tory kormányt: ne újítsa fel a fegyverszállításokat a független Afrika esküdt ellenségének, a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaságnak, mert ez a lépés nemcsak Afrikában, hanem a nemzetközösségen belül is szakadást idézhet elő. És szinte ezzel egyidejűleg a nemzetközösség parlamenti konferenciájának canberrai ülésszaka megkapta Kaunda zambiai elnök táviratát, amely burkolt formában ugyan, de bejelentette, hogy Zambia távozik a nemzetközösségből, ha a Heath-kormány ragaszkodik a fegyverszállításokhoz. A távirat visszhangja nyomán vajmi kevés kétség maradt aziránt, hogy Zambiát követné a nemzetközösséghez tartozó afroázsiai országok nagy része. Még súlyosabb figyelmeztetést hozott az a misszió, amely — ugyancsak a zambiai elnök vezetésével — az Afrikai Egységszervezet megbízásából ezekben a napokban járt a brit fővárosban. Kenneth Kaunda ugyan azt mondta, hogy a brit kormány ugyanazt az üzenetet kapta, mint a dél-afrikai fehér rendszereket támogató Franciaország és NSZK, repülőtéri nyilatkozata azonban túlment az egyszerű figyelmeztetésen: „Nagy-Britannia nem tulajdonosa a nemzetközösségnek, és ha olyasmit tesz, ami káros a közösségre — ha például fegyvereket ad el Dél-Afrikának —, meg kell büntetni, mint akármely más tagországot is megbüntetnénk.” Angliát megbüntetni? Milyen büntetésről lehetne szó tulajdonképpen? A londoni Economist még augusztus közepén felvázolta a volt gyarmatok lehetséges következtetéseit. „Az egyik lehetőség az egybehangolt gazdasági akció Nagy-Britannia ellen, az ilyen akció azonban nagyobb kárt okozna az afrikaiaknak, mint Nagy-Britanniának. A másik az lenne, hogy megkísérelnék kiűzni Nagy-Britanniát a nemzetközösségből.” Nagy-Britannia kizárása cseppet sem tűnik talaj táján, irreális elképzelésnek. Kofi Busia ghánai miniszterelnök, aki Kaundával csaknem egyidejűleg járt Heath-nél, szólt erről a lehetőségről a fegyverszállítások felújítása esetére. Csaknem négy hónapja, hogy az új brit kormány kilátásba helyezte a dél-afrikai fegyverszállítások újrakezdését a „létfontosságú nemzetközi szállítási útvonalak védelmére”, és az Indiai-óceán térségében állítólag fenyegető „szovjet veszélyre” hivatkozva. A brit világszerepnek ezt a felújított változatát — a dél-afrikai fegyverszállításokkal együtt — néhány nappal a Kauada vezette misszió érkezése előtt hagyta ismét jóvá a brit konzervatív párt blackpooli kongresszusa. A Heath-kormány tehát nem mutat hajlandóságot arra, hogy engedjen a nemzetközösségi országok nyomásának. Márpedig, ha Angliát kizárnák a nemzetközösségből, vagy esetleg a tömeges exodus mellett döntenek a tagországok, a brit égisz alatt létrehozott nemzetközösséggel együtt nehezen kiheverhető csapást szenvedne a brit birodalmi törekvések új tory változata is. Szászi József