Magyar Hírlap, 1970. október (3. évfolyam, 273-303. szám)

1970-10-19 / 291. szám

4 1970. OKTÓB­ER­­9. HÉTFŐ NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar RtRlIP ­ Az FKP lapja szombati szá­mában közli a központi bi­zottság­ határozatát, amelyet a legutóbbi plé­­numon a párt alapításának 50. évfordulója­­ alkalmából hoztak. A határozat megállapítja, hogy az 50­­ év alatt a párt igazi forradalmi munkás - ■ párttá vált. Nemzeti jelentőségre emelte­­ a munkásosztály harcát, egyúttal pedig az internacionalizmus, az egész világ dolgozóival, a nemzetközi forradalmi­­ munkásmozgalommal, a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, a francia kolonializmus által elnyomott népekkel, a nemzeti felszabadítási mozgalmakkal, a béke és haladás valamennyi erőivel való szolidaritás védelmezőjének bizo­nyult. Az FKP Központi Bizottsága bizottsá­­­­got létesített a párt alapításának 50. év­fordulója alkalmából decemberben ren­dezendő ünnepségek előkészítésére és le­bonyolítására. A bizottság elnöke Gaston Plissonnier, a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára. DUBNÁBAN BEFEJEZŐDÖTT a nem­zetközi atomfizikai konferencia, ame­lyet az Egyesült Atomkutató Intézet szer­vezett a nemzetközi atomenergia ügy­nökség támogatásával. (TASZSZ) TOKIÓBAN BEFEJEZTE MUNKÁJÁT a Japán Kommunista Párt Központi Bi­zottságának plénuma. A párt XI. kong­resszusán hozott határozatok alapján megvitatták a pártépítés kérdéseit, vala­mint a párt álláspontjának kérdését a közelgő parlamenti választásokkal kap­csolatban. Megfelelő határozatokat hoz­tak. (TASZSZ) NÉGYNAPOS HIVATALOS LÁTOGA­TÁSRA szombaton Etiópiába érkezett McNamara, a Világbank elnöke, hogy újabb hitelnyújtásokról tárgyaljon az etiópiai vezetőkkel. (UPI) NIXON ELNÖK BEFEJEZTE az Egye­sült Államok négy szövetségi államában tett választási körútját és vasárnap visz­­szaérkezett Washingtonba. Az elnök meg­érkezése után kijelentette, hogy a hiva­talos politika ellenzői „kisebbséget” al­kotnak, majd felszólította a „csendes többséget”, hogy hallassa szavát. (Reuter) KÜLFÖLDI LAPOKBÓL «k A Wsshin­§^OB ál­' 173 R fi fi tAl /«»biztatott iz-V VlirnBH Iz­raeli vezető körök változatlanul sza­­botálják­ a Biztonsági Tanács határozatainak teljesítését és — mint Eban külügyminiszter New Yorkbean­ kijelentette — továbbra is el­zárkóznak az elől, hogy folytassák a Jarring vezette közvetett béketárgyal­ásokat — álla­pítja meg a lap vasárnapi számában Nyiko­­láj Bragin. Eközben az óceánon túlról bőségesen érkeznek a Phantom típusú vadászbom­bázók és más, támadó jellegű fegyverek Izraelbe. Az Egyesült Államok tíz nap­pal ezelőtt négyszázötvenmillió dollár értékű hitelkeretet nyitott Tel Aviv szá­mára és ezt az összeget a jövő évben kétszeresére kívánják emelni. Mindez ismételten bizonyítja, hogy a közel-keleti helyzet elmérgesedéséért Izrael mellett­­az Egyesült Államok viseli a felelőssé­­­­get . Cikkében Bragin hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió következetesen síkraszáll a közel-keleti válság politikai rendezése mellett. A nemzetközi közvélemény ebből a szempontból értékeli a válság rende­zését célzó szovjet béketervet is. A cikkíró emlékeztet arra, hogy Ahvar Szadat megválasztásakor a szavazók túl­nyomó többsége az elhunyt Nasszer el­nök harcostársának megválasztása mel­lett döntött. Az egyiptomi nép részéről megnyilvánult bizalom jelzi annak a po­litikának helyességét, amelyet az EAK a többi arab országgal együtt folytat az izraeli agresszió következményeinek fel­számolása, a körzet békéje és bizton­sága érdekében. érz /­t­­ ____ A Csehszlovák Szocia­lFrCtViulvTlVov lista Párt központi na­pilapja ismerteti a cseh kormány ülését, ahol a nemzetgazdaság talpraállításának eredményeiről tárgyaltak. A Cseh Árhivatal előterjesztése 1970. első félévéről, az árak ellenőrzéséről s az árak alakulásának hatásáról arra a meg­állapításra vezet, hogy a stabilizációs in­tézkedések eredményesek voltak. Az első félévet úgy lehet jellemezni, mint a piac fokozatos megnyugvásának időszakát. A második félév során a kereskedelem a belső piacon fokozatosan hozzálátott a strukturális problémák megoldásához. A most következő időszakban már a kará­csonyra is gondolnak, hogy semmiféle áruból ne legyen hiány az üzletekben, amelyeket — többek között — ötvenhét teljesen új élelmiszeripari termékkel töl­tenek fel. A kormány elrendelte, hogy az árhivatal továbbra is kísérje figyelem­mel a gazdasági helyzetet, s arról rend­szeresen tegyen jelentést. A londoni lap Kong-SUNDAY EXPRESS kongi tudósítójána* . jelentése „majdnem bizonyosra veszi”, hogy Csou En-laj kínai miniszterelnök néhány hónapon belül, fel­tehetően még karácsony előtt Európába lá­togat. A jelentés szerint Csou En-laj fontos­nak tartja, hogy Londonba utazzék, ez­zel is hozzájárulva a London és Peking közötti kapcsolatok gyors javulásához. A kínai miniszterelnök európai útjának második állomása — a lap szerint — Franciaország lesz. — Hollós Ervin: Y l [ u S ) Rendőrség, csendőrség, VKF/2. 8. Korai kapcsolatok a Gestapóval A politikai rendőrség két nagy csoportra oszlott. Az egyik­­főcsoport az államférfiak személyes biztonságának a szol­gálatát látta el, ennek vezetője Hain Péter volt. A másik főcsoport — ez több alcsoportból állt — az egyes politikai mozgalmak, szervezetek ellenőrzését és felderítését vé­gezte. A legfontosabb az ún. baloldali alcsoport volt. Ide tar­toztak a kommunista, szociáldemokrata, szakszervezeti nyomozások. A jobboldali alcsoport feladata főleg a nyit lacker­eszt­es párt ellenőrzése és az ott levő illegális cso­­­portok felderítése, az időszakonként feltűnő különböző­­jobboldali pártok és csoportok, valamint a német kisebb­ség szervezeteinek, a Volksbundnak és Héjjas Iván ún. alföldi brigádjának ellenőrzése volt. . A készenléti csoport végezte a befutó jelentések, fel­jelentések, bejelentések ellenőrzését. A sajtócsoport a baloldali sajtót ellenőrizte, tanulmányozta. Javaslatokat tett a cenzúra szigorítására, esetleg folyóiratok, lapok be­szüntetésére, vagy elkobzására. Külön csoport ellenőrizte a vallási szektákat. A­ kormányzósági csoport feladata a kormányzó személyének biztosítása volt. Ugyanazt a célt szolgálta a kormányzósági helyszínelő csoport is, amely kifejezetten személyi biztonsági szolgálat volt.­­ 1924-ben szervezték meg a telefonellenőrzést külön de­­stektívcsoporttal. Bár a telefonhallgatás a Belügyminisz­­­­térium közigazgatási osztályához tartozott, ettől függet­lenül igénybe vette a csendőrnyomozó központi parancs- írnokság, a VKF/2. és a politikai osztály is. Az osztály ve­­ezetője határozta meg, hogy kinek a telefonját kell figyel­ünk A lehallgatott anyagot folyamatosan gépelték, s je­lentést adtak róla reggel és este, ezekből egy példányt a­­belügyminiszter is kapott. A közigazgatási osztálynak ez fő részlege a Belügyminisztérium V. emeletén, elkülönít­­ésve, titkosan és bizalmasan működött, létezéséről sokan jár ott dolgozók közül sem tudtak.­­ Az 1920-as évek elején szervezték meg a levélcenzúrát.­­ A főpostán egy csoport működött, amely a politikai rend­­őzőrségnek jelentette a megjelölt nevekre és címre érkező újlevélposta-küldeményeket. Ezeket a leveleket az illetékes t.csoport elolvasta, és szükség esetén lefényképeztette, é■majd visszaborítékolva a postahivatal továbbküldte. A kormányzó azzal is megbízta Hetényit, hogy egyes minisztériumokban és állami hivatalokban tartsa számon a tisztviselők politikai beállítottságát. Ezért a politikai nyomozó főcsoport egy-egy detektívet, majd csoportokat helyezett el a kijelölt intézményekben. Ilyen detektív­­csoportok épültek ki 1924 és 1938 között a miniszterel­nökségen, a Belügy-, a Közoktatásügyi, a Népjóléti Mi­nisztériumokban, a MÁV-nál, a Nemzeti Banknál, az ér­telmiségi kormánybiztosságnál, a vezérkari főnökségnél, sőt még a VKF 2-n is. Tehát még olyan minisztériumok­ban, illetve testületekben is, amelyek a politikai osztály felső hatóságai voltak. Egymás ellenőrzésének félelme­tes apparátusa jött ezáltal létre. A VKF/2. is hálózatot épített ki a különböző minisztériumokban, és bizonyos mértékig ellenőrizte a politikai osztály munkáját is. Hetényi és Schweinitzer igen szoros együttműködést alakítottak ki a párizsi, a római és a berlini rendőrség­gel, ezek politikai osztályaival. Ez az együttműködés in­formációk, hírek, szervezetekről és azok vezetőiről szer­zett ismeretek kölcsönös kicseréléséből állt, de egyes rendőri intézményekkel való közös akció formájában is megnyilvánult. A rendőrségi kongresszusok gyakran ad­tak alkalmat ilyen kapcsolatok teremtésére, bővítésére. A Bécsben tartott rendőrkongresszus határozta el és va­lósította meg a nemzetközi bűnügyi rendőrségi bizottság felállítását bécsi székhellyel. A nemzetközi rendőrbizott­ság elnöke a bécsi rendőrfőnök, Hans Schober, később Otto Steinhaus, majd 1940-től kezdve Heydrich, a Ges­tapo egyik vezetője, Himmler helyettese lett. A bizottság központját hamarosan Berlinbe helyezték. Különböző ta­nulmánycsoportok szervezésével és utaztatásával mind szorosabbra vonták a német—olasz—magyar—lengyel, ál­talában az európai, különösen a tengelyhatalmak rend­őrségeinek együttműködését. Különösen figyelemre méltó az a kapcsolat, amely a ma­gyar politikai rendőrséget a fasiszta Németország hason­ló funkciójú intézményéhez, a Himmler vezette birodal­mi titkosrendőrséghez fűzte. 1933 novemberében egy Ber­linbe kiküldött delegáció (dr. Boór Aladár miniszteri ta­nácsos, a közbiztonsági osztály vezetője, dr. Csurgay Ti­bor miniszteri tanácsos és dr. Schweinitzer József m. kir. rendőrtanácsos) tárgyalásokat folytatott a német birodal­mi belügyminisztérium, a porosz belügyminisztérium és a porosz titkosrendőrség megbízottaival a kommunizmus, illetőleg a kommunista propaganda ellen való védekezés tárgyában. A belügyminiszterhez intézett jelentésben töb­bek között a következő áll: „Az ülést megnyitó elnöki beszédben Gottheimer birodalmi belügyminiszteri állam­titkár melegen üdvözölt bennünket és hangoztatta, hogy a kommunistákkal szemben való helyes és erélyes véde­kezés terén Magyarország több mint egy évtizeddel meg­előzte Németországot, s így bizonyára fognak tőlünk ta­nulhatni, viszont mi is az utóbbi évek német eseményei­ből bő tapasztalatokat fogunk meríthetni. Megfelelő válasz után megkezdődtek az 5 napon keresztül tartó tárgyalá­sok, amelyek során egyrészt kicseréltük tapasztalatain­kat, másrészt megbeszéltük az egységes védekezés lehe­tőségeit, amely védekezés most már — amidőn a kommu­nista párt és mozgalom Németországban is illegálissá vált — könnyen egy nevezőre hozható... A német meg­bízottak részletesebben ismertették velünk az átalakulás előtti idők kommunista üzelmeit, mi pedig közöltük ve­lük minden ama tapasztalatainkat, amelyeket az illegá­lis kommunista propaganda terén az évek folyamán sze­reztünk, s amely közléseket hálás köszönettel vették tu­domásul. Az egységes védekezésre vonatkozó megállapo­dásainkat írásba foglaltuk, mégpedig a német megbízot­tak kívánságára csak egészen röviden, inkább elvi téren mozogva, hogy aztán az egyes gyakorlati kérdésekben az eljárás és megoldás annál elasztikusabb legyen.” A magyar politikai rendőrség tapasztalataival siethe­tett a berendezkedő német fasiszták segítségére. A je­lentés büszkén, hivalkodva jegyzi meg: „A foglyok őrzé­sét és a bizonyos időközökben a foglyok között követke­zetesen tapasztalható mozgalmak mikénti ellenőrzését il­letőleg — a zalaegerszegi táborban szerzett tapasztala­taink alapján — különböző tanácsokkal láttuk el a né­meteket.” Persze, ők is tanulhattak a náciktól. Az ámulat hangján méltatják a német szervezettséget, „a német alaposság­nak megfelelő elméleti és gyakorlati kiképzést”, a „ber­lini nagy dimenziókat”. „... dacára az átalakulás óta el­telt idő rövid voltának, a német organizációs képesség már eddig is szép eredményeket produkált. Természete­sen eredményei még nem hasonlíthatók össze a mieink­kel, ellenben amit produkáltak, az már fel van dolgozva, sőt, egész kis múzeumuk van kommunista propagandá­val kapcsolatos tárgyakból” — írja az 1933-as jelentés. A megtekintett koncentrációs táborokkal kapcsolatban pedig: „Legyen szabad megjegyeznünk, hogy a Németor­szágban látottak megerősítettek bennünket abban a régi véleményünkben, hogy nálunk is kívánatos volna hason­ló intézmények ... létesítése.” Az 1935-ös — Himmler személyes részvételével — foly­tatott tárgyalások lényege is „a kommunista mozgalmak elleni közös védekezés volt”. (Következik: 9. ÁLLAMRENDÉSZETI OSZTÁLY) Forrongó nemzetközösség Dobpergés és virágeső köszöntötte Ká­roly walesi herceget, amikor a Fidzsi-szi­­getek központjába, Suvába érkezett, hogy a királynőt képviselje annál az ünnepi ak­tusnál, amely az utolsó brit gyarmatok egyikét a 127. független ENSZ-tagállam­­má változtatta. A csendes-óceáni szigetvilág e kis da­rabkája felvonultatta egzotikumait a brit korona várományosának: törzsi táncosok és énekesek adtak kápráztató műsort, fidzsi törzsfőnökök 75 leölt sertést és 12 hatalmas élő teknősbékát ajándékoztak neki, a sziget lányai pálmalevelekből font szőnyegeket terítettek az útra, valahány­szor a walesi herceg kocsijából kilépett. Fidzsi tehát nem gyarmat többé. A trónörökös azonban elsősorban azt jött ünnepelni, hogy a több száz szigetből álló ország továbbra is kapcsolatban ma­rad Angliával. A hajdani brit világbiro­dalom örökségét ápoló nemzetközösség tagjainak száma Fidzsivel harmincra emelkedett. Idestova fél évszázada lesz annak, hogy 1926-ban a londoni birodalmi konferen­cián Nagy-Britannia és hat domíniuma úgy döntött: „a Brit Nemzetközösség tag­jaként szabadon társul egymással”, öt évnek kellett eltelnie, míg az úgyneve­zett westminsteri statútummal törvény­erőre emelkedett ez a döntés, amelynek értelmében a nemzetközösségi tagorszá­gok „belügyi vagy külügyi tekintetben semmiben sincsenek egymásnak alá- vagy fölérendelve”. A háború utáni Anglia helyzetének további gyengülését a biro­dalmon belül az is jelképezte, hogy két évvel a győzelem után a nemzetközösség nevéből hivatalosan is törölték a „brit” szót. Mindamellett az államcsoportosulá­son belüli laza szálak állták a politikai viszontagságokat, és még a gyarmatok egész sorának függetlenné válása sem szakította meg őket. Most azonban a brit korona köré tömö­rülő országok politikai csoportosulását alighanem minden eddiginél súlyosabb veszély fenyegeti. Azokban az órákban, amikor a brit birodalmi eszme jövőjét szimbolizáló trónörökös megtekinthette, hogyan vonták le több mint száz eszten­dő után az Union Jacket — a brit lobo­gót — a Fidzsi-szigeteken, két esemény is utalt erre. Nyerere tanzániai elnök Londonba ér­kezett, hogy figyelmeztesse a júniusban hatalomra jutott tory kormányt: ne újít­sa fel a fegyverszállításokat a független Afrika esküdt ellenségének, a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaságnak, mert ez a lé­pés nemcsak Afrikában, hanem a nemzet­­közösségen belül is szakadást idézhet elő. És szinte ezzel egyidejűleg a nemzet­közösség parlamenti konferenciájának canberrai ülésszaka megkapta Kaunda zambiai elnök táviratát, amely burkolt formában ugyan, de bejelentette, hogy Zambia távozik a nemzetközösségből, ha a Heath-kormány ragaszkodik a fegyver­szállításokhoz. A távirat visszhangja nyo­mán vajmi kevés kétség maradt aziránt, hogy Zambiát követné a nemzetközösség­hez tartozó afroázsiai országok nagy ré­sze. Még súlyosabb figyelmeztetést hozott az a misszió, amely — ugyancsak a zam­biai elnök vezetésével — az Afrikai Egy­ségszervezet megbízásából ezekben a na­pokban járt a brit fővárosban. Kenneth Kaunda ugyan azt mondta, hogy a brit kormány ugyanazt az üzenetet kapta, mint a dél-afrikai fehér rendszereket tá­mogató Franciaország és NSZK, repülő­téri nyilatkozata azonban túlment az egy­szerű figyelmeztetésen: „Nagy-Britannia nem tulajdonosa a nemzetközösségnek, és ha olyasmit tesz, ami káros a közösségre — ha például fegyvereket ad el Dél-Af­­rikának —, meg kell büntetni, mint akár­­mely más tagországot is megbüntetnénk.” Angliát megbüntetni? Milyen büntetés­ről lehetne szó tulajdonképpen? A lon­doni Economist még augusztus közepén felvázolta a volt gyarmatok lehetséges következtetéseit. „Az egyik lehetőség az egybehangolt gazdasági akció Nagy-Bri­tannia ellen, az ilyen akció azonban na­gyobb kárt okozna az afrikaiaknak, mint Nagy-Britanniának. A másik az lenne, hogy megkísérelnék kiűzni Nagy-Britan­­niát a nemzetközösségből.” Nagy-Britannia kizárása cseppet sem tűnik talaj táján, irreális elképzelésnek. Kofi Busia ghánai miniszterelnök, aki Kaundával csaknem egyidejűleg járt Heath-nél, szólt erről a lehetőségről a fegyverszállítások felújítása esetére. Csaknem négy hónapja, hogy az új brit kormány kilátásba helyezte a dél-afrikai fegyverszállítások újrakezdését a „létfon­tosságú nemzetközi szállítási útvonalak védelmére”, és az Indiai-óceán térségé­ben állítólag fenyegető „szovjet veszély­re” hivatkozva. A brit világszerepnek ezt a felújított változatát — a dél-afrikai fegyverszállításokkal együtt — néhány nappal a Kauada vezette misszió érkezé­se előtt hagyta ismét jóvá a brit konzer­vatív párt blackpooli kongresszusa. A Heath-kormány tehát nem mutat hajlan­dóságot arra, hogy engedjen a nemzetkö­zösségi országok nyomásának. Márpedig, ha Angliát kizárnák a nem­zetközösségből, vagy esetleg a tömeges exodus mellett döntenek a tagországok, a brit égisz alatt létrehozott nemzetközös­séggel együtt nehezen kiheverhető csa­pást szenvedne a brit birodalmi törekvé­sek új tory változata is. Szászi József

Next