Magyar Hírlap, 1970. október (3. évfolyam, 273-303. szám)
1970-10-19 / 291. szám
Magyar Hírlap Saját(os) hírmagyarázatunk Pszichológust Azt mondja kedvenc napilapjaim egyikének a cikke, hogy baj van a munkahelyi pszichológusokkal. Hogy mi a baj? Hát az, hogy rossz munkakörülmények között dolgoznak. Az egyik nemhogy munkalélektani laboratóriumot és különszobát nem kapott, hanem még saját íróasztalt és szekrényt sem. A másiknak ugyan van külön íróasztala, de ha szobatársa beteg, vagy szabadságra megy, "ő kénytelen helyette munkaügyi ügyintéző lenni, vagyis adminisztrálni. Minek folytassam? Akad olyan is, aki ideiglenesen kilépett a gyárból és elment pincérnek. Az újságíró tudja is a megoldást: tessék az üzemi pszichológusoknak ,laboratóriumot s megfelelő elhelyezést biztosítani, hogy „a közérzet formálóinak jobb legyen a közérzete”. Hát ez fontos. Mindjárt el is képzelem, miszerint a vizsgált üzemben ott ül a laboratóriumában vagy egy ahhoz csatlakozó különszobában az egyik pszichológus és belép hozzá egy adminisztrátor. — Na, mi a baj? — kérdezi szakértő hanghordozással a jó közérezetű pszichológus. — Tetszik tudni — hangzik a válasz —, egy szobába vagyunk összezsúfolva hetem.. Ha közülünk csak négy telefonál és kettő gépel, már nem tud dolgozni a hetedik. . — Ő, nem tesz semmit — mondja erre a közérzet formálója —, a fő, hogy nekem van külön szobám, ön egyébként okos, szép és lendületes, bízzon magában és akkor olyan idegzete lesz, hogy a plafonon is tud majd dolgozni. Az adminisztrátor ilyeténképpen önbizalommal telítve, fickándozó közérzettel él. Ó, ha mindnyájunknak rendelkezésére állana egy ilyen pszichológus . Mert erre szükség volna. Mit olvasok például egy másik cikkben? Azt, hogy a Tüsped nem szállítja a központi fűtéses házakig a tüzelőt. Mert kevés a lehordó. Így hát az ingatlankezelő saját állományában szerződtet szállító- és rakodómunkásokat, minek terheit pediglen áthárítja ezentúl a lakókra. Vagyis a tüzelővállalat nem szállít, nincs munkás, na és kész. Ezzel szemben azt olvasom, hogy ugyancsak nincs a gomba módra ,szaporodó zenés-műsoros szórakozóhelyeken ze-nész, énekes, konferanszié, illetve mégis van. Ezt úgy kell érteni, hogy nincs képzett szórakoztató káder („még a legreprezentatívabb fővárosi szórakozóhelyek műsorai is kritikán aluliak”), ezzel szemben van bőségesen dilettáns, akiknek jobb híján ki kell adni a működési engedélyt. Arra kell gondolnom, hogy talán a szórakoztatóiparban helyezkedtek el gomba módra a volt tüzelőlehordók. Engem, mint lakót és mint időnként szórakozó polgárt a fent említett jelenségek nyugtalanítanak. Talán mást is. Tessék nekünk pszichológust juttatni, hogy kacagva fizessük drágábban a tüzelőlehordást, amit a tüzelőszállító nem vállal, és gyönyörködjünk, hiszen az egész csak szuggesztió és önszuggesztió dolga, „alapvető zenei tudást is nélkülöző zenészek, alpári módon viccelő konferansziék, mindenkinek i s táncolni nem tudó táncosok” produkcióiban. Ha már csendesen üldögélni szórakozóhelyeken nem tudunk, mert akkor ki fizetné meg a zene- és műsordíjat, pótlékot, százalékot, hogy a vendéglátóipar jövedelmezőbb legyen. Na de aztán mit olvasok? Hát azt, hogy nagy tervek vannak a takarítás megoldására. A szakszerű nyilatkozat kifejti, hogy akár a főbérlő olyan szerződést is köthet az ingatlanközvetítővel, amelyben „a lakbér összege a takarítási díjat is magában foglalja”. Hát ez gyönyörű! Ámbár a nyilatkozó hozzáfűzi: „ez a probléma nem oldható meg néhány hónap, vagy 1—2 év alatt”. Meg aztán azt is olvasom, hogy csökken a háztartási munka. Például „öt év múlva a jelenleginél lényegesen több gyorsfagyasztott és konyhakész étel kerül forgalomba”. . . . Nem egy-két év alatt... öt év múlva ... Hirtelen világosság gyűl az agyamba. Mit követelek én pszichológust mindenkinek, amikor máris van kollektív pszichológusunk. A nyilatkozók és a sajtó hatékony együttműködésének hála, minden problémánkra megkapjuk a megnyugtató választ: — Rendben lesz minden, semmi gond, semmi sötét pesszimizmus, lesz itt takarítás, háztartási munka csökkentés, jobb közlekedés, ifjú zeneművészek a szórakozóhelyek műsorában, tüzelőlehordó udvarias és szerény minőségben — istenem, egy-két-öt év persze kell hozzá, de már ma örülhetünk, nemde! Én mondom, s tessék elhinni: kár különszoba meg laboratórium az üzemi pszichológusnak, egyáltalán kár képezni a „közérzet formálóit”, elég ide egy, egyetlenegy bűvös szó, amelyet mondjon ki minden illetékes, visszhangozzanak lapok, rádió, televízió. — Lesz, lesz, lesz! Aki elhiszi, boldog, aki nem, azon már úgysem segít a pszichológia, de nem is kell törődni az efféle adjuramistendemindjárt típusú kötözködő fráterekkel. Gombó Tál Toll hegyen Tiszta vizet a pohárba! Kis plakátok jelentek meg a villamosok reklámtábláin, ezzel a négyszavas felírással: „Ne szennyezd a vizet!” — Eltűnődhetünk rajta, vajon hogyan tehetünk eleget ennek a követelménynek mi, egyszerű villamosozó pesti polgárok? — A Duna-parti nagymosások már régen megszűntek... Nem marad más hátra: elzárjuk fürdőszobánk vízcsapjait és — nem mosakszunk. Jaj, de magas ...! Építészeti hír: „A tokiói lakáshiány enyhítésére 350 méter magas, százemeletes házak építését tervezik.” — Arról nem szól a krónika, hogy vajon ezekhez a szuperházakhoz Magyarországról szállítják-e a liftfelszerelést. Kunszery Gyula HUMOR HIÚINA NÖVÉNYOLAJIPARI ES MOSOSZERGYÁRTO ORSZÁGOS VÁLLALAT A BIOLUNA enzimes, fehéríts mosópor. :arca Egyesíti a legjobb mosószerek minden előnyös tulajjdonságát. A mosott ruha lágy fogású, a fehérnemű fehérebb lesz, a színes kelme csillogóbb. A BIOLUNA használatival az áztatás és mosás egy műveletben elvégezhető. VILÁGSZÍNVONAl HA EGYSZER MEGPRÓBÁLJA, MINDIG EZT HASZNÁLJA! KAJÁN A SAJÓIK. Záróra Lassan elhalkul a pompás partvidék. Csendesedik a vízimádók hátrahagyott papírhulladékainak szilaj csörgése, selymes zúzegése. Két nyugdíjas néni az együttérző őszi viharok segítségével félig tisztára varázsolja a strandot, a kempinget, a mólót, és a lemeztelenített táj majd új szemetesökre vár a hó vékony köpenyealatt. Vonatra szállt a zenekarok rémüvöltése és nagyvárosi barlangokba költözött. Megszállottként követték őket az ősemberkülsejű, legmodernebb fiatalok és most a fürdőtelep harapós ebei végre végigalhatják a hosszabbodó éjszakákat. Minden zár. Lezárják a Nemzetközi Fasort, mely a szuperszállót köti össze a „Petrence bár” kerthelyiségével. Határozatba hozatott, hogy a rendbe hozott fasoron át tulipános taxik fogják hordozni a szálló vendégeit a tavasszal megnyitandó gémeskútba, amelynek fenekén betyárpecsenyét fog sütni a község tűzoltózenekara, persze, valutáért. Míg fürge ásók forgatják fel a fasor kemény földjét, addig nemkülönben szerény csákányok hozzákezdenek az egyetlen népbüfé bontásához. Ugyanis az nemcsak, hogy egy centivel kijjebb áll, mint a házsor, de ezenfelül negyedosztályú árai vannak, s ez igen zavarja a helyi vendéglátóipar tekintélyes felépítményét. Bezár a zenés tejcsarnok, az osztályon felüli gyermekvendéglő, a fodrász, a pék, a szabó, a suszter, a népbolt, a talponálló, a bölcsőde, a gépállomás, a csillagvizsgáló, meg az összes fölöslegessé vált idényintézmény. Még szerencse, hogy a község állandó lakói húsz kilométeres körzetben orvost találhatnak, harangozót, anyakönyvvezetőt és virágkertészt. Bezárják még Igric Almos tejfölhamisítót, Napóleon Ilona gombaárust, Lujza Benedek cipőfűző-nagykereskedőt (nyáron jeges) és még pár más káros elemet őszre jár. Itt a zárások ideje. D. E 1970. OKTÓBER 10, HÉTFŐ 9 Pedállal visszafelé Izgalmas technikai kísérletről szerezhettek tudomást a minap az újságolvasók. A hír Japánból érkezett. A felkelő nap hazájában az emberi erőt állították a repülés szolgálatába, kísérleti repülőgépükön pedálmeghajtást alkalmaztak. A kísérlet során a gép harminc centiméter magasságban szelte át a horizontot és — nem végleges számítások szerint — mintegy ötméternyi utat tett meg. Ez a kísérlet mindnyájunk szívét örömmel és szép reményekkel töltheti el. Íme, a büszke Ember, aki a saját lábával már 228 centi magasba és 8 méter 90 cm meszsze ugrik, most gépet szerkesztett, mely 30 centi magasba és 5 méternyi messzeségbe röpíti. Igaz ugyan, hogy vannak már húszezer méter magasságban és kétezer kilométeres sebességgel döcögő szerkezeteink, de az is igaz, hogy a sztratoszférában nem lehetett idáig pedálozni. Mostantól fogva viszont már biciklin is lehet repülni — és megvallom: számomra igen rokonszenves módja ez a repülésnek. Az ilyen repülő nem vihet magával bombát, nem zuhanhat le és nem ütközhet össze: az ilyen repülő csak hangtalanul szökken egyet — és szerencsésen meg is érkezik. A pedálmeghajtású járműveket a szárazföldön is el kéne terjeszteni. Hajtsa pedál az autókat is: legyen vidám dodzsem minden nagyváros, nincs többé gyorshajtás, alkoholszonda, benzinkút-keresgélés! Később a motorkerékpárokat is pedálosítani lehetne, ezzel rögtön kiküszöbölhetnénk a bukósisakot, a hengert és a gyertyadugulást — a lármáról nem is beszélve. Ez a japán kísérlet azt mutatja, hogy a visszafejlődésben sincs megállás. Nincs messze tán az idő, amikor az ember helyváltoztatásához már nemcsak motor, de pedál és kerék sem kell: ha valahol dolgunk akad, csak odasétálunk és kész'...'. Kaposy Mikim