Magyar Hírlap, 1970. november (3. évfolyam, 304-333. szám)
1970-11-22 / 325. szám
6 1970. NOVEMBER 22. VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL ■HÍ Mtok p| Ék A belgrádi lap ff U ílwM IL», szombati számában a M || VTm MA megállapítja, hogy ■ wmr M n kiegyensúlyozott légkörben folyt le a Magyar Szocialista Munkáspárt hétfőn kezdődő X. kongresszusának előkészítése. A lap Milorad Sztevancsevnek, a Tanjug budapesti tudósítójának terjedelmes cikkét közli. A cikk szerint a kongresszus előtti időszakban olyan értékelés alakult ki, hogy „az általános belső helyzet, amelyben a tizedik, jubiláris pártkongresszus összeül — sok komoly nehézség ellenére — kedvezőbb és szilárdabb, mint egyes korábbi hasonló tanácskozások előtt volt Vitathatatlan, hogy ez a kiegyensúlyozott légkör a kongresszus előkészítése alatt nagy lehetőséget adott a kommunistáknak és a pártonkívülieknek, hogy teljesebben és objektívabban értékeljék az eddigi eredményeket, és áttekintsék a jövőbeni fejlődés irányát”. A jugoszláv tudósító hangoztatja, hogy az előkészítés idején „az új gazdasági mechanizmus alkalmazásával összefüggő kérdések uralkodtak”, és hogy a mechanizmus eddigi gyakorlati eredményeit alapjában pozitívan értékelték Magyarországon. A cikk rámutat, hogy az eredmények felmérésén túl a pártkongresszus előtti tanácskozásokon „elegendő szó esett egyes negatív jelenségekről is, amelyek az építés terén jelentkeztek”, és az előkészületek „igazi munkalégkörben” fejeződtek be. __ A lap szombati NEUES DEUTSCH LAND kommentárjában a lengyel—nyugatnémet szerződés szövegének nyilvánosságra hozatalával összefüggésben méltatja a megállapodás jelentőségét. A szerződés, amelyben az NSZK egyszer és mindenkorra, nemzetközi jogi érvénnyel elismerte Lengyelország nyugati határát, az európai békét és biztonságot szolgálja. Az NDK már megalapításának napján elismerte a potsdami szerződésben nemzetközi jogi érvénnyel, végérvényesen megállapított Odera—Neisse-határvonalat. A lap rámutat: most az NSZK-n a sor, hogy átültesse a valóságba a lengyel— nyugatnémet szerződés betű szerinti tartalmát és szellemét. Hozzáteszi, hogy ez megköveteli a jobboldali erők elleni harcot és a revansista uszítás megakadályozását. A lap szombati ^ ^1*4®'*** An 1Z: WTWAMIQKAL ovivi . , mentálja a Kínai Népköztársaság jogainak helyreállításáról az ENSZ-közgyűlésen megtartott szavazás eredményét. A vezércikk szerint „az Egyesült Államok rendíthetetlen kizáró politikája kudarcot vallott”, majd rámutat, hogy Nixonnak már másfél éve, Johnsonnak, Kennedynek és Eisenhowernek pedig már hosszú idő óta olyan megoldáson kellett volna fáradoznia, amely lehetővé tette volna, hogy Tajvan az ENSZ tagja maradjon, ugyanakkor azonban a Kínai Népköztársaság bekerülhessen az ENSZ és a Biztonsági Tanács állandó tagjai sorába. Mint a pénteki szavazás mutatja, nagyon nehéz ma már ilyen megoldás érdekében tevékenykedni. A Komszomolszkaja Pravda meg KOMCOMOflbCKflfl kezdte Trofim Pon Dfl Dfi dolin hamarosan ■ I w !”■ SS?' aWfc *■ megjelenő dokumenUme*OoSzel£sének kivonatos közlését. A könyv főhőse Georgij Lonov, akit Nyugaton Gordon Lonsdale-ként ismernek, s mindmáig a „szovjet mesterfelderítő” címével ruháznak fel. Az 1922-ben született Georgij Lonovot a Nagy Honvédő Háború előestéjén, amikor bevonult katonának, voltaképpen csak egyetlen tulajdonsága különböztette meg a többi újonctól: szinte tökéletesen beszélt angolul, franciául és németül. Georgij Lonov fáradságos munkával átváltozott Gordon Lonsdale kanadai állampolgárrá. A helyszínen sajátítja el az angol nyelv kanadai akcentusait, sötét angol szövetből készült ruháit „kanadaiasan” viseli. Belülről is „átgyúrja” önmagát átlagkanadaivá, aki társaságban vagy egyedül semmiben sem különbözik a többiektől. Körülményes aprólékossággal tanulmányoz több vidéket, települést, várost, ezeket beépíti „életrajzába”, ezekről mesél majd angol ismerőseinek, hiszen úticélja — kanadai állomással — Anglia. Végigcsinálja a szabályos, legális papírok megszerzésének meglehetősen idegtépő munkáját. Lenov alias Lonsdale sorsának további alakulásáról a dokumentumelbeszélés újabb folytatásai adnak majd hírt. Slatty frlírgraph kormány Bonnhoz fűződő viszonya rosszabbodik, az angol—francia együttműködés pedig — még katonai kérdésekben is — egyre szívélyesebbé válik. A brit konzervatív lap vezércikkben támadja a bonni kormányt. Ahlers úr, aki részletekbe is bocsátkozott és világosan fejezte ki magát, magas helyet foglal el a bonni hierarchiában, és rendszeresen részt vesz a kabinet ülésein. Mi több, feltűnő, hogy a bonni kormány, miközben tegnap magánúton sajnálkozását fejezte ki a brit nagykövetség előtt, nem vont vissza semmi lényegeset abból, amit Ahlers mondott. A vezércikk írója felháborodik Ahlers ama kijelentése miatt, hogy Anglia „nem európai” módon foglal állást, amikor nem hajlandó pénzzel hozzájárulni a NATO javasolt új pénzügyi alapjához, s hogy ez veszélyeztetheti a szigetország közös piaci csatlakozását. A cikkíró arra gyanakszik, hogy Bonn ingadozni kezd az angol EGK-tagság kérdésében, majd érezhetően hidegháborús éllel veti fel a kérdést: „Lehet, hogy ez a Brandt-féle Ostpolitik részegítő korának egyik első eredménye?” németek 4. falsi &L. Az első lépcső A lengyel—nyugatnémet tárgyalások utolsó szakasza november 3-án, kedden délelőtt 10 órakor kezdődött. Pontosan délelőtt tíz órakor. Az NSZK delegációját vezető Walter Scheel, úgy, ahogy az egy precíz német külügyminisztertől elvárható, fél perccel tíz előtt megállt a fogadóterem bejárata előtt, megnézte óráját, megigazította haját, helyére illesztette nyakkendőjét, majd másodpercnyi pontossággal átlépte a küszöböt. — Üdvözlöm a külügyminisztérium épületében. Hogy töltötte az éjszakát? — Jedrychowski lengyel külügyminiszternek ezek a szavai vezették be a tárgyalásokat. A gépkocsi sebessége A megbeszéléseknek ez az utolsó szakasza igen érdekes volt a Varsóban öszszegyűlt újságírók számára. Egyik érdekességét éppen a titkosság jelentette. A delegációk már az első napon megállapodtak, hogy nem adnak hivatalos tájékoztatást az érdemi részletekről és csak nagy általánosságban tájékoztatják a közvéleményt. S mint ahogy az lenni szokott, ez a titkosság csak fokozta a sajtó képviselőinek érdeklődését. A küldöttségek szóvivőinek egy-egy értekezlete szinte egyébből sem állott, mint ravaszul megfogalmazott kérdésekből és monoton egyformasággal érkező „sajnos, erre nem adhatok választ” a feleletekből. Meglehetősen elszaporodtak a találgatások. Sokan a legintimebb részleteket is tudni vélték. Az Európa-szálló klubjában berendezett sajtóközpontban azonban nemigen akadt ember, aki azon a pénteken megjósolta, volna, hogy hajnalra megállapodás születik a parafálásról Sokat idézték a tárgyalás hetében von Wechmar nyugatnémet szóvivő kijelentését. „Most egyes sebességgel haladunk” — mondta az első tárgyalási nap után. — „mint tudjuk, a gépkocsiknak általában négy sebességük van és egy pedig — hátra.” Ezt a fokozatot, a hátramenetet, Varsóban nem kapcsolták be. Európa szempontjából nagy fontosságú szerződés parafálására került sor a lengyel fővárosban. Olyan aktusra, amelynek nyomán a háború után kialakult másik német állammal is rendezheti viszonyát az új Lengyelország. Anélkül, hogy a múltat felidéznénk, nyugodtan elmondhatjuk, évtizedeken át úgy látszott, hogy erre a rendezésre nem kerülhet sor. Walter Scheel pohárköszöntőjében a Jablonna-kastélyban úgy nyilatkozott, hogy a szerződés csak első lépcsője lehet a kapcsolatok fejlődésének. Többről van szó itt, mint államközi viszony rendezéséről. Beidegződéseket, történelmi előítéleteket kell megváltoztatni. Látogatás Auschwitzban A varsói Történeti Múzeumban nyugatnémet újságírókkal együtt néztem meg azokat a filmeket, amelyeket ott szünet nélkül vetítenek. Szemünk előtt dőlt romba Varsó. A robbantóosztagok házról házra, utcáról utcára jártak és semmisítették meg az értékeket. Az összeomló házakon fehér keresztek voltak. A német parancsnokság művészettörténészt alkalmazott, aki megjelölte a legértékesebb épületeket Ha nem marad idő a város teljes lerombolására, a németek először ezeket kívánták a levegőbe repíteni. De maradt idejük az egész városra. — Nehéz tárgyalások lesznek — mondta egy nyugatnémet kolléga Frankfurtból, és arcán látszott a filmek hatása. Zielona Gorában és Szczeczinben — Varsóba érkezésem előtt— láttam azt a készülődést, amely a nyugatnémet újságíródelegáció várható látogatásának szólt. — Meg akarjuk mutatni nekik, mit tettünk a huszonöt év alatt. De azt is akarjuk, hogy jól érezzék magukat. Úgy fogadjuk őket, ahogy régen várt vendéget illik — mondták a program szervezői. Walter Scheel ahelyett, hogy az első hét végén Bonnba utazott volna, váratlanul kirándulást iktatott programjába, Krakkóba látogatott. Megkérte a lengyel külügyminisztérium munkatársait, vigyék el őt Auschwitzba, tisztelegni akar a halottak előtt. Lengyelektől tudom, hogy Varsóban nagyra értékelték a külügyminiszternek ezt a gesztusát. Szükségszerű lépés Húsz éve mondják a lengyelek: addig nem lehet beszélni az NSZK-val való viszony rendezéséről, amíg bizonytalan a határkérdés. Húsz éve mondják: minden szerződés első pontja csak az Odera— Neisse-határ elismerése lehet. Az utóbbi 25 év két legfontosabb ténye számunkra talán az, hogy egységes, egynemzetiségű szocialista Lengyelország jött létre és nyugati határainkon túl szocialista Németország létezik — mondta beszélgetésünk során a Zielona Gora-i rádió főszerkesztő-helyettese. — Egy esetleges lengyel—nyugatnémet megállapodás háromra kerekítené az örvendetes változások számát. A szerződést szerdán parafálták. Pénteken pedig nyilvánosságra hozták szövegét. A szerződés kimondja: „A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság egybehangzóan megállapítják, hogy az meglevő határ, amelynek vonalát az 1945. augusztus 2-i, potsdami értekezlet határozatának IX. fejezetében, közvetlenül Swinoutscie (Swinemünde)-től nyugatra, a Balti-tengertől kiindulva, s innen az Odera folyó mentén a Nysa-Luzycka (Lausitzer- Neisse) folyótorkolatig, majd a Nysa- Luzicka (Lausitzer-Neisse) mentén Csehszlovákia határáig állapítottak meg, a Lengyel Népköztársaság nyugati államhatárát képezi.” Aki beutazza a két folyó mentének városait, aki felmegy a Frankfurt am Odernél ívelő hídra, aki megismerkedik a pozitív példával, az NDK—lengyel viszonnyal, az bízvást állíthatja, hogy ennek a határnak elismerése nyugatnémet részről nem kompromisszum, nem fegyverletétel, hanem a helyzet józan mérlegeléséből következő szükségszerű lépés. Több mint 25 évvel a háború után nem lehet megkérdőjelezni, sem a negyedszázaddal korábbi intézkedések jogosságát, sem azt, hogy ennyi idő múltán gyökeresen megváltozott a potsdami egyezmény által érintett terület. Huszonöt év éppen elég idő ahhoz, hogy egy nép levonja a történelmi tanulságokat. Lengyelország hasznos partnere lehet Nyugat-Nérmetországnak. Lengyel érdek a technológiai tapasztalatok átvétele, s a nyugatnémet ipar számára fontos piac lehet egy harminckétmilliós ország Európa szívében. A két ország kapcsolatainak normalizálása pedig egész Európa számára örvendetes. Kereszty András (Vége.) ENSZ-közgyűlés Koreai vita a politikai bizottságban Szarka Károly: Oszlassák fel a „koreai bizottságot"! (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés 1. számú, politikai bizottságában pénteken kezdték meg a Koreával kapcsolatos problémák megvitatását. A napirenden három javaslat szerepel: az amerikai és más külföldi csapatok kivonása, a „Korea egyesítésével és újjáépítésével foglalkozó ENSZ-bizottság” feloszlatása, a bizottság beszámolójának meghallgatása. Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője felszólalásában említést tett arról, hogy az imperialistáknak korábban sikerült diszkriminációs határozatot ráerőszakolniuk a bizottságra, amely megakadályozza a KNDK képviselőinek részvételét a vitában. Az Egyesült Államok Dél-Koreában állomásozó csapatainak létszámcsökkentésével kapcsolatos propagandakampány a szovjet delegátus szerint csupán azt a célt szolgálja, hogy elvonja a nemzetközi közvélemény figyelmét arról a veszélyről, amelyet Dél-Korea amerikai megszállása hordoz magában. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, amelyet az ENSZ zászlaját felhasználva, az amerikai katonai agresszió teljesen lerombolt, erős, független, szocialista állammá, Ázsia vezető ipari hatalmainak egyikévé vált, amely mind több ENSZ-tagállammal tart fenn gyümölcsöző kapcsolatokat — jelentette ki pénteken Szarka Károly, hazánk állandó ENSZ-képviselője a koreai vitán. Szarka Károly hangsúlyozta, hogy a magyar ENSZ-küldöttség a Dél-Koreában levő külföldi megszálló erők kivonása, és az úgynevezett koreai bizottság feloszlatása mellett fog szavazni. A magyar delegátus hangsúlyozta: miután megakadályozták, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselője jelen lehessen a koreai kérdés vitáján, most csak az a fél van jelen a világszervezetben, amely a súlyos helyzetért leginkább felelős. A továbbiakban Szarka Károly rámutatott, hogy az úgynevezett „Korea egyesítésére és újjáépítésére alakított ENSZ- bizottság” már létrehozása óta képtelen bárminemű érdemleges tevékenység kifejtésére. — Minden tagállam érdeke, hogy az ENSZ-et többé ne használják fel az imperialista politika álcázására, következésképpen oszlassák fel ezt a bizottságot — mondotta. A Kongói Népköztársaság képviselője a tagországok nagy csoportja nevében határozati javaslatot terjesztett elő a „Korea egyesítésével és újjáépítésével foglalkozó ENSZ-bizottság” feloszlatására. Döntés Trabzonban a szovjet gép eltérítőiről (AP, AFP) A törökországi Trabzon város törvényszéke szombaton egy döntésben „politikai bűncselekménynek” minősítette annak a két litván származású géprablónak a tettét, akik október 15-én fegyveresen Törökországba kényszerítették az Aeroflot egyik Antonov—24-es gégét és megölték N. Kurcsenko légikisaszszonyt A döntés azzal a következménnyel járhat, hogy a török kormány nem ad helyt a Szovjetunió kiadatási kérelmének, hivatkozva arra, hogy a török törvények értelmében politikai bűncselekményt elkövető külföldieket nem adhatnak ki külföldi hatóságoknak. Ismeretes, hogy a szovjet kormány közönséges bűncselekményként kezeli az esetet, s ezen az alapon kérte a két gyilkos géprabló kiadását. A török ügyész most fellebbezhet a trabzoni esküdtszékhez. A kiadás csak akkor történhet meg, a két bűnöző csak akkor nyerheti el megérdemelt büntetését, ha az esküdtszék köztörvényes bűncselekménynek mondja ki a géprablást és a légikisasszony meggyilkolását. Befejeződtek a lengyel-jugoszláv tárgyalások (MTI) Mitja Ribicsics, a szövetségi végrehajtó tanács elnöke jugoszláviai látogatásra hívta meg Józef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnököt. A meghívást Mirko Tepovac nyújtotta át, aki ugyanakkor saját nevében meghívta Belgrádba Stefan Jedrychowski külügyminisztert A Tepavac és Jedrychowski tárgyalásairól kiadott közös közlemény hangoztatja: a két külügyminiszter megelégedéssel állapította meg, hogy a lengyel— jugoszláv politikai, kulturális, tudományos és különösen gazdasági kapcsolatok az utóbbi időben kedvezően fejlődnek. A lengyel és jugoszláv külügyminiszter nagy figyelmet szentelt az időszerű nemzetközi kérdések elemzésének. Egybehangzóan kiemelték a Szovjetunió és az NSZK, valamint Lengyelország és az NSZK államközi szerződése létrejöttének nagy jelentőségét Aláhúzták: rendkívül nagy súlya van az Odera—Neisse-határ végleges elismerésének. A felek meggyőződése, hogy az NDK és az NSZK kapcsolatainak rendezése elősegítené az európai béke és biztonság erősítését.