Magyar Hírlap, 1970. november (3. évfolyam, 304-333. szám)

1970-11-22 / 325. szám

2 1970. NOVEMBER 22. VASÁRNAP HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap Krónika ,­­20 UP 2 Történelem — a pártkongresszusok tükrében Holnap délután kezdi tanácskozását Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc szék­házában az MSZMP X. kongresszusa. Az 1956. évi ellenforradalom legyőzése után 1957 júniusában ült össze az MSZMP országos értekezlete, amelyen az ideigle­nes Központi Bizottság politikáját jóvá­hagyták, meghatározták a párt további munkájának irányvonalát, elfogadták az új szervezeti szabályzatot, s megszüntették a pártszervek ideiglenes jellegét. Ám ezt az országos értekezletet nem soroljuk a kongresszusok közé, gazdaságpolitikai terveinek teljesítése, a gazdasági fejlődés hozzájárult ahhoz, hogy előbbre haladjunk a szocializmus felépítése útján. A nemzeti jövedelem az előirányzottnál nagyobb mértékben — 39—40 százalékkal emelkedik. A gazda­sági fejlődés kiegyensúlyozottabbá vált, a növekedés üteme a társadalmi termelés döntő ágaiban, meghaladta a tervezettet. Az ipari termelés öt év alatt 34 százalék­kal emelkedett. A termelés emelkedésének 55 százalékát fedezte a termelékenység. A­­mezőgazdasági termelés — csökkenő lét­szám mellett — 16­—17 százalékkal emel­kedett, gyorsabban, mint az előző évek­ben.” A párt Irányelvei mindennapi életünk­ről megállapítják, hogy „öt év alatt a munkások és az alkalmazottak reáljöve­delme átlagosan 30—32 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér mintegy 17 szá­zalékkal emelkedett". És a jövő felé... A Központi Bizottság az utóbbi években elért gazdasági eredmények folytatásaként javasolja a X. kongresszusnak, hogy a ne­gyedik ötéves tervben az egy főre jutó jö­vedelem 25—27 százalékkal, az egy kere­sőre jutó reálbér 16—17 százalékkal emel­kedjék. Az átlagnál nagyobb mértékben növekedjék a jól dolgozó, a társadalomnak többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete, termelőszövetkezeti tagok jöve­delme. Biztosítani kell, hogy 1971—75 kö­zött négyszázezer lakás épüljön fel, ezzel teljesítjük a 15 éves lakásépítési tervet, 1975-ig az egymillió új lakás felépítését. „Pártunk álláspontja, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Az életszínvonal további eme­lésének, az életkörülmények javításának feltételeit a jövőben is a termelés, a ter­melékenység emelésével kell megterem­teni. Céljaink elérésének nagy emelése a dolgozók szocialista munkaversenyének széles körű kibontakozása. Előrehaladá­sunk, társadalmi és egyéni boldogulásunk megkívánja, hogy mindenki a legjobb tu­dása’szerint dolgozzon a kitűzött célok mielőbbi eléréséért.” R. J. I. 1959: Folytatódik az ép­itőmunka A párt VII. kongresszusa a teljes kon­szolidáció után, 1959. november végén ült össze. A kongresszus határozatilag mond­ta ki, hogy „a párt magáénak vallja a magyar munkásmozgalom forradalmi ha­gyományait, utóda a Magyar Kommunista Pártnak s a két munkáspárt egyesülésé­ből létrejött Magyar Dolgozók Pártjának. E történelmi folytonosságnak megfelelően a Magyar Szocialista Munkáspárt jelen­legi kongresszusa a hetedik kongresszus a magyar kommunista munkásmozgalom történetében”. A VII. kongresszus megállapította, hogy „szocialista társadalmi rendünk csak ak­kor lehet szilárd, népünk csak akkor élhet bőségben, ha országunk népgazdasága fej­lett, korszerű technikával, magas munka­termelékenységgel, gazdaságosan termelő iparunk és mezőgazdaságunk van”. Ennek megfelelően e kongresszus határozatainak középpontjába a szocializmus alapjainak lerakása került. Az itt elfogadott új ötéves terv fő feladataként a modern technikán alapuló iparosítás továbbfejlesztését és a mezőgazdaság szocialista átszervezését ha­tározták meg. A kongresszus a történelmi változásokat vizsgálva, rámutatott, hogy a szocialista építés új szakaszában a gazda­sági és a kulturális munka kerül előtérbe. A kommunista munkastílusról megállapí­tották, hogy azt az „elvi politika, a töme­gek iránti bizalom és nyíltság, lendület és gyakorlatiság” jellemzi. 1962: Uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok Az MSZMP VIII. kongresszusát 1962 no­vemberében hívták össze. A kongresszus előtti hónapokban a Központi Bizottság nyilvánosságra hozta a kongresszusi irányelveket, ami azóta is gyakorlattá vált, valamint ismertette a törvénysértő perek lezárásával foglalkozó határozatát is. A kongresszus a társadalom szocialista átalakításával elért eredményeket össze­gezve, megállapította, hogy „a mezőgazda­ság szocialista átszervezésével egész nép­gazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, befejeztük a szocializmus alapjainak le­rakását. A magyar nép új történelmi je­lentőségű győzelmet aratott, a szocializ­mus teljes felépítésének korszakába lé­pett”. A kongresszus a továbbiakban meg­állapította: „A szocializmus alapjainak le­rakása után az osztályharc jellege válto­zik, formái és eszközei módosulnak. Az osztályharc fő területei jelenleg: a szocia­lista gazdaság megerősítése, fejlesztése és a szocialista tudat kialakítása. Ezért az osztályharcban a szervezés, a meggyőzés és az ideológiai harc került előtérbe.” En­nek szellemében a párt helyesen folytatta a szövetségi politikáját, amely a szocia­lista nemzeti egység megteremtését cé­lozta.­­ 1966: Cél a szocializmus teljes felépítése A IX. kongresszus 1966. november 23-án kezdődött. A szocialista munka kongresz­­szusa volt, amely megállapította, hogy „a legközelebbi négy esztendőben is a szocia­lizmus teljes felépítése marad pártunk és népünk történelmi feladata”. A kongresz­­szus állásfoglalása szerint „a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének fontos eleme a helyi szervek jogkörének kiszéle­sítése. Az új gazdasági mechanizmus be­vezetésével nagyobb lehetőség nyílik a de­mokrácia fejlesztésére az üzemekben,... A dolgozók anyagilag is érdekeltté válnak abban, hogy a vezetők figyelmét idejeko­rán felhívják a gazdálkodás hiányossá­gaira, s velük együtt közreműködjenek a hibák kijavításában.” A kongresszus ha­tározata szerint növelni kell az ország­­gyűlés szerepét. A IX. kongresszus határozata megálla­pította: „Gazdasági feladataink a követ­kező időszakban alapvetően a harmadik ötéves terv céljainak megvalósítására és ezzel egyidejűleg a gazdasági irányítás új mechanizmusának kidolgozására és beve­zetésére irányulnak. A harmadik ötéves terv célja: folytatjuk hazánkban a szocia­lista társadalom teljes felépítését, tovább gyarapítjuk az ország erőforrásait, emel­jük a nemzeti jövedelmet és rendszeresen javítjuk a lakosság életkörülményeit, kulturális és szociális ellátását.” A határozat népgazdasági fejezete ki­mondta: „El kell érnünk az ipari termelés évi 6 százalékos növekedését, ennek 10 százalékát a termelékenység emelkedésé­vel kell fedeznünk. A mezőgazdasági ter­melés a megelőző öt év átlagához képest 13—15 százalékkal emelkedjék. A beruhá­zások összege öt év alatt érte el a 250—260 milliárd forintot. A dolgozók reáljövedel­me 14—16 százalékkal legyen magasabb,” biztosan halad a szocializmus teljes fel­építésének útján...” A szocialista gazdasági munkáról szól­va az Irányelvek megállapítják, hogy „a párt IX. kongresszusán elfogadott gazda­ságpolitikai célokat elértük■ Fejlődött, gyarapodott hazánk, növekedett a nem­zeti vagyon. A harmadik ötéves terv jó 1970: Magasabb szinten... A X. kongresszus irányelvei megálla­pítják, hogy a IX. kongresszus határoza­tait megvalósítva „a párt eredményesen alkalmazta hazánk viszonyaira a marxiz­mus—leninizmus nemzetközi érvényű ta­nításait, a szocialista társadalom építése során jelentkező új feladatokra a munkás­osztály, a dolgozó nép érdekeinek megfe­lelő megoldási módokat dolgozott ki. Erő­sebb lett a népi hatalom; nagy eredmé­nyek születtek a gazdasági, a kulturális életben; emelkedett a nép életszínvonala; erősödtek a párt tömegkapcsolatai, meg­szilárdult a magyar nép egysége ... A ma­gyar társadalom dinamikusan fejlődik. Óriás ház épül Óbudán Gyors ütemben épül Budapest új lakó­telepe, a modern óbudai városrész. Szov­jet házgyár elemeiből építették fel az or­szág legnagyobb, 888 lakásos, 300 méter hosszú lakóházát az Árpád-híd óbudai hídfőjénél. A napokban megkezdték a la­kások műszaki átadását, hamarosan be­költöznek az első lakók. Elvek és törvények A SZÁMVETÉS NEHÉZ FELADAT. Mind tisztábban látjuk a sokféle össze­függést, a különböző tervek által meg­nyitott távlatokat. Még egy-egy szorosan körülhatárolt, kiforrott területen is ne­­­­héz felmérni az elmúlt négy évet, a IX. kongresszus iránymutatásait követő ered­ményeket. Így van ez az állam és a jog területén is. Idézzük fel, mi volt ennek az irány­­mutatásnak az alapvető sommázata. „A munkásosztály hatalmát megvalósító ál­lam funkciójára a kapitalizmusból a kommunizmusba való hosszú, történelmi átmenet egész időszakában szükség van ... az állam működésében az elnyomó funk­ciók mindinkább­­csökkennek, és nagyobb szerepet kap az egyszerű dologi igazgatás, a gazdasági és kulturális szervezés alkotó­munkája, az emberek mindennapi gond­jaival való foglalkozás.” MI TÖRTÉNT EZEN A TÉREN? Nem egyszerű leltározásról van szó. Egyébként sem lehet egy nevezőre hozni az egész társadalmi és gazdasági fejlődésért fele­lős párt alapvető állásfoglalásait egyet­len „szakterületen” jelentkező és az ott realizált feladatokkal. A tág politikai perspektívák leszűkülnek, de konkretizá­lódnak is, míg eljutnak a jog műhelyébe. Ilyen módon érvényesülnek a jogalkotás­ban is a párt iránymutatásai. A példák hosszú sora tanúskodik erről: népszapo­rodás — anya- és gyermekvédelem —, gyermekgondozási segély —, műszaki fej­lődés, kulturális haladás — az alkotó em­ber megbecsülése —, a szellemi alkotások jogának több törvényben való összefog­lalása, a szocialista demokratizmus erő­sítése. Ezt mutatja az új lendület az in­tenzív gazdálkodás útján — a gazdaság­­irányítás reformja — a gazdasági és jogi szabályozó rendszer teljes kiépítése, majd­­folyamatos továbbfejlesztése. Ahol a kitűzött feladat még nem vált jogilag megfogalmazott „készáruvá”, ott sem bizonytalankodásról, huzavonáról van szó, hanem indokolt és alapos elméleti előkészítés, valamint az előzetes intézke­dések sora jelzi az előző pártkongresszus által megindított és most betetőzendő fej­lődést. Ez a helyzet például a tanácstör­vény esetében. A KONGRESSZUS ELŐESTÉJÉN nem az egyszerű számvetés elkészítését tart­juk időszerűnek, hanem néhány alapvető tanulság kiemelését. Az elmúlt négy évben a kongresszus nyomán kirajzolódott legfontosabb álla­mi feladatok előtérbe állították a jogal­kotást. Ezeket a feladatokat az illetékes állami szervek tervszerűen teljesítették. Mind több történt annak érdekében is, hogy az alapvető szabályok eljussanak és tudatosodjanak az érdekelteknél. Ha ezen a területen sajtónk mérlegét felállítjuk, megállapíthatjuk, hogy rendszeres és eredményes munkára tekinthetünk vissza. De ne áltassuk magunkat. A jog propa­gálása még nem jelenti a jog hatályosu­­lását. A központi akarat és az állampol­gár viszonyában rendkívül jelentős köz­benső szerepe van a jogalkalmazásnak, az eseti ügyek hivatalos intézésének. Ahol is fő feladat „az emberek mindennapi gondjaival való foglalkozás”. HA VISSZAIDÉZZÜK a IX. kongresz­­szus iránymutatását, a jogalkalmazó mun­ka becsületét, az itt mutatkozó tenden­ciákat és a megnyilvánuló társadalmi ér­deklődést is a méltó helyre kell tennünk A tanácsi, igazságügyi munka területén várható új törvényekkel kapcsolatban is ez lesz az egyik legfontosabb feladat. A közvélemény tájékoztatásánál sem sza­bad csak a „Kék fény” izgalmasságát ,ke­resni,­ hanem a hivatalok hétköznapjait is segíteni kell az értékes munka dicséreté­vel és a hibák türelmetlen bírálatával. Az elmúlt négy év másik alapvető ta­nulsága a jog és az átlagállampolgár — köznapian fogalmazva, a rendcsináló­k és a rendet szeretők — viszonyának alaku­lása. Az állam és a jog elméletileg egy tőről fakadnak, közvéleményünkben is szorosan egybefonódó fogalmak. A IX. kongresszus sokoldalúan megalapozta és kibontotta azt a problémát, hogy az ál­lam a sokféle egyéni, csoport- és össz­társadalmi érdekek egyeztetésének, az összhang biztosításának ne csak központi karmestere legyen, de engedje ezeket az érdekeket a maguk szintjén és a törvé­nyesség keretei között kibontakozni. Üze­mi demokrácia, szövetkezeti önigazgatás, tanácsi önkormányzat: mindezek ennek az elvnek különböző megnyilvánulási for­mái. A JOGI RENDEZÉS így csak a szüksé­ges mértékben és csak meghatározott ma­gasabb szinten állami privilégium. Álta­lános társadalmi fejlődésünk és a szocia­lista demokratizmus megerősödése lehe­tővé teszi, hogy a törvényes rend kiala­kítása, őrzése és fejlesztése az érdekelt kisebb közösségeknek is szívügye és bel­ső kötelessége legyen. Ennek sokféle út­ja, módja van. A fő tanulság, hogy amit jogi téren a X.­ kongresszus várhatóan adni fog, azt az állampolgárok túlnyomó többsége már úgy nem könyvelheti el, ez majd az állami szervek feladata lesz. A jog már nem hatályosulhat, sőt, a teljes szabályozottság sem alakulhat ki az ér­dekeltek aktív közreműködése nélkül. Így az állampolgárok még közelebb ke­rülnek a joghoz, a különböző közösségek még több lehetőséget kapnak saját ren­dezett viszonyaik kialakításához, így a vázolt feladatok a jövőben nem ,,kincs­tári”, nemcsak hivatali feladatok lesznek, hanem a legszélesebb összefogást igénylik. Dr. Szép György M­­unkasikerek a kongresszus tiszteletére Sorra futnak be a kongresszusi munka­verseny eredményeiről a jelentések. A vállalások teljesítésével köszöntik az üze­mek dolgozói az MSZMP hétfőn összeülő X. kongresszusát. Az alábbiakban néhány jelentős versenyeredményről számolunk be olvasóinknak. A GANZ-MÁVAG és a Ganz Villamos­­sági Művek tizenhárom csuklós villamost adott át a BKV-nak határidő előtt. Ugyancsak határidő előtt bocsátotta a Budapesti Közlekedési Vállalat részére az Ikarus azt a hatvan­kétszáz személyt be­fogadó csuklós autóbuszt, amelynek gyár­tását éppen a kongresszusi versenyben vállalt a gyár kollektívája. AZ ÓZDI KOHÁSZOK a terven felül gyártott 17 ezer tonna nyersvassal­ és a több mint 18 ezer tonna martinacéllal tettek ki magukért. A Magyar Vagon- és Gépgyár üzemeiben ötvenmillió forinttal csökkentették a gyártás önköltségét. A BORSODI SZÉNBÁNYÁK száz szo­cialista brigádja jelentette szombaton­, teljesítette a tizedik kongresszus tisztele­tére tett felajánlását,, befejezte éves ter­vét. A széntermelésben különösen jó eredményt értek el a sajószentpéteri Terv­táró gépesített frontfejtésén dolgozó szo­cialista brigádok. A nagy teljesítményű lengyel maróhenger és az önjáró biztosí­tó berendezések gondos kezelésével, a magasabb fokú technika sikeres alkalma­zásával jelentősen csökkentették a terme­lési költséget is. A MECSEKI SZÉNBÁNYÁKNÁL most szombaton háromharmados, a£áz teljes termelőnapot tartottak. Föld alatt és a külszínen mindenki dolgozott, hogy ezzel a többlettel is segítsék az országos szén­gondok enyhítését. A ZOBÁK-BÁNY­A szombaton reggel arról adott hírt Komlóról, hogy az 1964 óta szenet adó és sok természeti csapást, viszontagságot megért bánya, pénteken rekorderedményt ért el: 282 vagon kitű­nő minőségű szenet küldtek felszínre, ami 30 Vagonnal­ több, mint a bánya jelenlegi operatív terve. A VIDEOTON a szovjet Togliatti autó­gyár Zsiguli kocsijaiba készíti az autórá­diókat. A gyár rádió I. üzemében a párt­­kongresszus tiszteletére indult munkaver­senyben tíz nappal megrövidítették a ter­vezett határidőt. Szombaton az üzem ve­zetője közölte, hogy az idei 11 ezer dara­bos szovjet export utolsó példányai is le­kerültek a szalagról.

Next