Magyar Hírlap, 1970. november (3. évfolyam, 304-333. szám)

1970-11-22 / 325. szám

Misgyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP - FÓRUM­O­, NOVEMBER 22, VASÁRNAP 3 Caglayangil sajtókonferenciája (Folytatás az 1. oldalról) Hum sajtó főosztályának vezetője üdvözöl­te a vendégeket, majd a török külügymi­niszter válaszolt a kérdésekre. Bevezetőben hangsúlyozta: — Itt-tar­tózkodásunk során azt tapasztaltuk, hogy a magyar nép mind az ipar, mind a me­zőgazdaság terén rendkívül szép sikereket ért el. Különösen nagyra értékeljük kul­turális eredményeiket, valamint a törté­nelmi műemlékek gondos ápolását és vé­delmét. Arra a kérdésre, hogyan értékeli a ma­gyar vezetőkkel folytatott tárgyalásait, a török külügyminiszter kijelentette: — Magyarországi látogatásunk során az a megtiszteltetés ért, hogy fogadott Lo­soncit Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fecsó Jenő miniszterelnök, továbbá al­kalmam volt több ízben eszmecserét foly­tatni Péter János külügyminiszter kollé­gámmal. Elmondhatom, hogy tárgyalá­sainkat a megértés, a nyílt és őszinte lég­kör jellemezte. Megállapítottuk, hogy szá­mos kérdésben azonos, vagy egymáshoz közelálló a nézetünk, s azon fáradoztunk, hogy közelebb hozzuk álláspontjainkat olyan kérdésekben is, amelyekben még bizonyos eltérések mutatkoznak. Az európai biztonság kérdéséről szól­va Caglayangil hangoztatta, hogy nagyra becsüli Magyarországnak az összeurópai biztonsági konferencia összehívására tett erőfeszítéseit, s megjegyezte, hogy kor­mánya is pártolja e konferencia gondo­latát. E fontos tanácskozás kimenetelét azonban nem lenne helyes a véletlenre bízni. Ezért a földrészünk biztonságával összefüggő kérdéseket konferenciasoroza­ton kellene megvitatni annak érdekében, hogy az előkészítő munka teljes legyen. Ebben az irányban a két kormánynak közösen kellene munkálkodnia. A sajtókonferencián Péter János kül­ügyminiszter török kollégája szavaihoz kapcsolódva kijelentette: teljes mérték­ben egyetért az elmondottakkal. — Örülök mindannak, ami itt kollé­gám részéről — főleg az európai bizton­ságot szolgáló együttműködésünkről — el­hangzott. A magam részéről nagy vára­kozással tekintek ilyen irányú közös mun­káink elé — mondotta Péter János. (A jelenlevő török újságírók kérdésére válaszolva, külügyminiszterünk kifejtet­te, hogy Magyarország kész az ipari kooperációra török partnerekkel, állami és magánszektorokkal egyaránt. Közös közlemény a török külügyminiszter magyarországi látogatásáról (MTI) Péter Jánosnak, a Magyar Nép­­köztársaság külügyminiszterének meghí­vására Ihsan Sabri Caglayangil, a Török Köztársaság külügyminisztere 1970. no­vember 17. és 21. között hivatalos látoga­tást tett Magyarországon. Látogatása során a magas rangú török vendéget fogadta Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő, a Miniszter­­tanács elnöke. A Török Köztársaság külügyminisztere és kísérete Budapesten kívül látogatást tett Szigetváron, Pécsett és Egerben, va­lamint a két nép közös történelmében ne­vezetes más helyeken. Tudományos és műszaki intézmények meglátogatása során kiemelkedő eredményeket ismert meg, amelyeket Magyarország gazdasági, társa­dalmi és kulturális téren ért el. A tárgyalásokon részt vettek: Magyar részről: Hollai Imre külügymi­niszter-helyettes, Zágor György, a Magyar Népköztársaság ankarai nagykövete, dr. Pehr Imre, dr. Bányász Rezső és Matusek Tivadar, a Külügyminisztérium főosztály­­vezetői, valamint más minisztériumok ve­zető munkatársai. Török részről: Ismail Soy­sal, a Török Köztársaság budapesti nagykövete, Oktay Iseen, Oktay Cankardes és Erdem Erner, a külügyminisztérium főosztályvezetői. Az őszinteség, a szívélyesség és a köl­csönös megértés légkörében lefolyt tár­gyalások során a két miniszter eszmecse­rét folytatott a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről és áttekintette a számos területen kielégítően fejlődő török—ma­gyar kapcsolatokat. A nemzetközi helyzetről folytatott vé­leménycsere során a felek kifejezték szi­lárd elhatározásukat, hogy továbbra is megtesznek minden tőlük telhetőt a béke erősítéséért, az államok közötti együttmű­ködés fejlesztéséért, a nemzetközi érint­kezés általánosan elfogadott elveinek tisz­teletben tartása alapján. A felek nagyra értékelték a megalaku­lásának 25. évfordulóját ünneplő Egyesült Nemzetek Szervezetét, kifejezték hűségü­ket e szervezet alapeszméihez, megerősí­tették az ENSZ megszilárdítására irá­nyuló őszinte törekvésüket, s méltatták azt a szerepet, amelyet az ENSZ a nem­zetközi béke, biztonság és együttműködés érdekében betölt. A két külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a béke és a világ biztonsága szem­pontjából rendkívül jelentős lenne a ha­tékony nemzetközi ellenőrzéssel történő, általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezmény megkötése. Ezért támogatnak minden konstruktív lépést, amely ezt a célt elősegíteni hivatott. Kiemelték : az atomsorompó-egyezmény nagy jelentősé­gét, mint olyan lépést, amely a nukleáris fegyverek korlátozásához vezet. Továbbra is támogatják azokat a törekvéseket, me­lyek útját kívánják állni a tengerek és az óceánok mélyén tömegpusztító fegyverek elhelyezésének és meg akarják tiltani a biológiai és vegyi fegyverek létrehozását, gyártását, felhalmozását és alkalmazását. A miniszterek behatóan tanulmányoz­ták az európai kérdéseket. Kiemelték az európai biztonság és együttműködés prob­lémái megoldásának szükségességét. Meg­elégedéssel fogadták a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között alá­írt, valamint a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztár­saság által pa­rafált szerződéseket, mint fontos lépése­ket az európai enyhülés útján. Meggyőző­désük, hogy e szerződések, valamint a folyamatban levő egyéb tárgyalások pozi­tív eredményei, továbbá az érdekelt álla­mok közötti érintkezések, konzultációk és tárgyalások jelentős mértékben hozzájá­rulnak a feszültség csökkentéséhez, Euró­pa biztonságához, és az együttműködés kérdéseivel foglalkozó konferencia, illető­leg ilyen értekezletsorozat összehívásához. Ennek sikere jelentősen elősegítené a meglevő problémák megoldását. A miniszterek megvizsgálták a külön­böző nemzetközi konfliktusokat is. Kifejezték aggodalmukat a közel-keleti helyzet miatt. Az elhúzódó konfliktus sú­lyos veszélyeket rejt magában. Szükséges­nek ítélik meg a tűzszüneti megállapodás meghosszabbítását, valamint azt, hogy Jarring nagykövet folytassa közvetítő te­vékenységét. A Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának megfelelően az izraeli erőknek ki kell vonulniuk a megszállt arab területekről. E határozat kedvező alapot nyújt az igazságos és tartós béke megteremtésére a Közel-Keleten, biztosít­ja az arab országok jogainak és jogos ér­dekeinek megóvását. Az ugyancsak aggasztó délkelet-ázsiai helyzet kapcsán hangsúlyozták szilárd meggyőződésüket, hogy e konfliktust az 1954. évi genfi szerződések alapján, béké­sen és tárgyalások útján kell megoldani. Ihsan Sabri Caglayangil tájékoztatta a magyar külügyminisztert a legutóbbi cip­rusi fejleményekről és megismételte Tö­rökország őszinte kívánságát, hogy a konfliktusra békés megoldást találjanak a sziget függetlensége alapján. A két kül­ügyminiszter kifejezte reményét, hogy a ciprusi török és görög közösségek képvi­selői között folyó előzetes megbeszélések utat nyitnak az összes érdekelt felek kö­zötti­­ egyeztetett és tárgyalásos megoldás előtt, amely biztosítja a két népközösség törvényes jogait és jogos érdekeit, s lehe­tővé teszi, hogy békében és biztonságban éljenek. A kétoldalú kapcsolatok vizsgálata so­rán a két miniszter utalt e kapcsolatok történelmi alapjaira. Örömmel állapítot­ták meg, hogy az utóbbi években különö­sen a kereskedelmi, a gazdasági és a kul­turális területen eredményeket értek el. Őszinte szándékuk, hogy további erőfeszí­téseket tesznek a két fél számára kölcsö­nösen előnyös kapcsolatok fejlesztésére. A felek egyetértettek abban, hogy meg­erősítik gazdasági és kereskedelmi kap­csolataikat. Tanulmányozzák a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének új lehetőségeit, hogy ösztönözzék­­az ipari együttműködés különböző formái, ezen belül közös vállal­kozások létrejöttét. A felek erőfeszítéseket tesznek a kultu­rális kapcsolatok fejlesztésére. Ennek ke­retében különösen a két nép közös múlt­jával kapcsolatos tudományos kutatások­ban fokozzák az együttműködést. A miniszterek nagy megelégedéssel nyi­latkoztak a látogatás eredményeiről; tö­rök külügyminiszter első ízben látogatott a Magyar Népköztársaságba. A látogatás a két ország közötti baráti kapcsolatok fejlesztésének új, fontos szakasza. Törökország külügyminisztere a maga és küldöttsége nevében őszinte köszönetét fejezte ki a meleg fogadtatásért és a szí­vélyes vendéglátásért, amelyben magyar­­országi tartózkodásuk során részesültek. Süleyman Demirel miniszterelnök nevé­ben a Török Köztársaság külügyminiszte­re hivatalos törökországi látogatásra hív­ta meg Fock Jenőt, a Minisztertanács el­nökét. Ihsan Sabri Caglayangit ugyan­csak meghívta Törökországba Péter János külügyminisztert. A meghívásokat öröm­mel elfogadták. Időpontjukat a későbbiek­ben, diplomáciai úton állapítják meg. Budapest, 1970. november 2. MAGASLATOKON Taggyűlések, pártértekezletek, politikai­­ tanácskozások mottónak választott jel­szavai között ezt olvashattuk az elmúlt hetekben a leggyakrabban: „...pártunk és népünk nagy társadalmi programja a legközelebbi négy esztendőben a szocia­lizmus teljes felépítésének magasabb szinten való folytatása legyen.” A mondat a kongresszusi irányelvek szavait idézi. Nem lelkendezik hangos hurrázással és nem ígér lehetetlent. Reá­lis munkaprogramra utal 1. Ne is tekintsük hát soha alkalmi események vászonra fes­tett jelszavának, hanem olyan célkitűzés­nek, amelyik jelen van minden hétközna­punkon. Egyforma érvénnyel akkor is, ha egy emberről, akkor is, ha nagyobb közösségről beszélünk. Nincs tehát szük­ség a jelszavak misztifikációjára. Min­denki értse napjaink legfontosabb tenni­valóját úgy, ahogy azt napjaink aktuali­tása megfogalmazta: magasabb szinten. Egyre feljebb lépünk a szocializmus, a kommunizmus lépcsőin. A fejlődés tör­vényeit jól ismerő kommunista párt veze­tésével jutottunk el egy fokra és most to­vább haladunk. N­em kezdődik valami egészen új a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt holnap megnyíló tizedik kongresszusával, nincs is szükség semmiféle szenzációs fordulat­ra. Egy hosszabb út egyik állomására ér­keztünk. Valószínűleg meg sem álltunk és meg sem állunk egy percre sem. Azt sem állítjuk, hogy a jövőben kevesebb lesz a nehézség — egy azonban bizonyos, a X. kongresszus irányelveiben és a nép­gazdaság negyedik ötéves tervében meg­fogalmazott program, impozáns fejlődés ívének fontos szakaszát jelenti az ország felemelkedésének új történetében. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt elévülhetet­len történelmi érdeme, hogy biztosította a szocialista építés folyamatosságát marxis­ta-leninista alapokon. A párt és a nép közötti kölcsönös bizalom, a szocialista forradalom szolgálatába állította és állít­ja a dolgozók alkotó, teremtő erőit. Nem táplál a párt olyan illúziókat, hogy semmiféle hiba elő nem fordulhat a rendkívül bonyolult folyamat megszerve­zésében és irányításában, hogy minden intézkedés a legtökéletesebben és legpon­tosabban éppen akkor születik meg, ami­kor arra szükség van. De tudjuk a gya­korlatból, hogy a szocialista építést ve­zető és irányító párt képes arra, hogy fel­ismerje a tennivalókat. Tudjuk, éppen ezért lehetséges, hogy figyelmünket a tár­sadalmi átalakulás folyamán törvénysze­rűen jelentkező ellentmondások feltárá­sára és leküzdésére irányíthassuk. Így a megoldás a fejlődést, a folyamatos, meg­rázkódtatások nélküli előrelépést szolgál­ja. Tudjuk, hogy a szocializmus felépítése " nem mentes a zökkenőktől és azt is tudjuk, hogy sokkal hosszabban tartó fo­lyamat ez, mint valaha is elképzeltük. Mégsem vagyunk idegesek és türelmetle­nek. Inkább a tenniakarás munkahőfoka, hétköznapi hőmérséklete serkent és me­legít bennünket, amelynek forradalmisá­­gát nem jelzik ugyan látványos lobba­­nások, de a tűz elolthatatlanul ég és he­vít. Így lépünk korszakváltóan is egyre magasabb szintre. A visszapillantó ember kétségkívül a szocializmus magyarországi építése tör­ténelmi határkörének tekintheti a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt VIII. kong­resszusát, amelyik 1962 szeptemberében tanácskozott és megállapíthatta: ......nép­gazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, befejeztük a szocializmus alapjainak le­rakását. A magyar nép új, történelmi je­lentőségű győzelmet aratott, a szocializ­mus teljes felépítésének korszakába lé­pett . . .” Ez a kongresszus felvázolta a tennivalókat s az első eredményekről már számot is adhatott a IX. kongresszus, egyben hangsúlyozva: „a párt, a forra­dalmárok számára a gazdasági építőmun­ka az osztályharc központi kérdése”. Egy­ben óriási lehetőség is, hiszen szinte fel­mérhetetlen erejű és hatásfokú energiák szabadultak fel a szocialista termelési vi­szonyok kialakulásával a termelőerők to­vábbfejlesztésére, az egész népgazdaság, a kultúra felvirágoztatására, a dolgozó la­kosság életnívójának emelésére — egy­szóval a humánus, művelt, szocialista életkörülmények kialakítására. A­z egész népgazdaság intenzív fejleszté­sének szakasza következhetett el, amelynek a tapasztalatok alapján kitűnő eszköze a gazdasági irányítás új módja, s amelynek nagy célja a gazdaságos terme­léssel meggyorsítani a nemzeti jövedelem és az életszínvonal növelését. Politikai erjesztője a szocialista demokratizmus, az igazságosság erősödése. Lépjünk-e előbbre, érjünk-e magasabb szintre? Egységesen igenli ezt a dolgozó nép, és e nemzeti egység nemcsak a célt tekintve szocialista, hanem immár azért is, mert az egységet szinte teljesen szo­cialista osztályok összefogása valósítja meg. (A lakosság 97 százalékát alkotják a szocialista szektorban dolgozók: a mun­kásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiségiek és alkalmazottak.­ Magasabb szinten folytatni a munkát — mondja a párt az üzemnek, a termelőszö­vetkezetnek, az egyetemnek, az általános iskolának és külön-külön minden egyes dolgozó, alkotó embernek. A program és a napi munka, a munka és a személyes fe­lelősség szinkronját követeli a gazdaság­­politika irányvonala a ma emberétől — így lehet gyorsabb ütemben fejleszteni a társadalmi termelés hatékonyságát. Ez a szocializmus továbbfejlődésének útja — mondja a párt és még hozzáfűzi nem kis örömünkre és büszkeségünkre, egyben azt a célt is szolgálja, hogy Magyarország az iparilag közepesen fejlett országok so­rából minél előbb az iparilag fejlett or­szágok közé emelkedjék. M­indez valóban magasabb szintet jelent. Fogadjuk meg tehát, hogy holnaptól jobban dolgozunk, szorgalmasabbak és te­hetségesebbek leszünk? Az ilyen látván­­yos fogadkozásnak vajmi kevés értelme, és főleg csekély és sekély eredménye len­ne. A reális számvetés, a józan szorgalom, a megfontolt, de mégis forradalmi hevüle­­tű előrehaladás jellemzi az utóbbi évek munkáját, és a párt mérlegkészítő kong­resszusait. Most sem lesz másként. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt X. kongresszusa — mint az irányelvek hangsúlyozzák — megvonja a legutóbbi négy év munkájá­nak mérlegét és kitűzi az újabb feladato­kat. A Központi Bizottság, a párt, a nép elé tárja ennek az időszaknak legfonto­sabb kérdéseit.. . (mert) a párt nem áll meg történelmi útján, szakadatlanul ku­tatja a szocializmus fejlődése során na­pirendre kerülő új feladatok helyes meg­oldását. Tevékenységében, harcában a munkásosztály, a dolgozó nép támogatá­sára épít, így, csak így érhetünk valamennyien a szocialista építés magasabb szintjére, ahonnan nemcsak messzebb láthatunk, hanem gyorsabban is juthatunk újabb magaslatokra. SOLTÉSZ ISTVÁN K­Ö­Z­É­L­E­T­I DI­P­L­O­M­Á­C­I­A Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Slei­­man Frangic köztársasági elnöknek, a Li­banoni Köztársaság nemzeti ünnepe al­kalmából. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a moszkvai magyar jubileumi kiállítás megszervezésében, illetve kivitelezésében kifejtett munkásságuk elismeréséül Var­sányi Tamást és Komjáth Istvánt a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, Nagy Lajost a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki. A kitüntetéseket az Elnöki Tanács megbízásából Szalai Béla külkereskedel­mi miniszterhelyettes adta át. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter a csehszlovák autója­vító fejlesztési igazgatóság vezetőjének, Stanislav Cisarnak, a több éves eredmé­nyes együttműködésért elismerő köszöne­tét fejezte ki és a magyar Közlekedés Ki­váló Dolgozója kitüntetést adományozta. Péter János fogadása Péter János külügyminiszter szombaton fogadást adott a Külügyminisztérium ven­dégházában Rács Pál külügyminiszter­helyettesnek e tisztsége alól történt fel­mentése, valamint Hollai Imrének kül­ügyminiszter-helyettessé való kinevezése alkalmából. A fogadáson részt vettek a Budapesten akkreditált diplomáciai kép­viseletek vezetői, valamint Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Böjti János, Gyenes András és Marjai József külügyminiszter-helyettesek. Elutazott az NSZBT küldöttsége Szombaton elutazott Budapestről a Né­met—Szovjet Baráti Társaság küldöttsé­ge, amely Kurt Thieme főtitkár vezetésé­vel tett látogatást hazánkban. A delegá­ciót elutazása előtt fogadta dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Ferihegyi repülőtéren Nagy Mária, az MSZBT főtit­kára és a társaság vezető munkatársai bú­csúztatták a vendégeket

Next