Magyar Hírlap, 1970. november (3. évfolyam, 304-333. szám)
1970-11-22 / 325. szám
Misgyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP - FÓRUMO, NOVEMBER 22, VASÁRNAP 3 Caglayangil sajtókonferenciája (Folytatás az 1. oldalról) Hum sajtó főosztályának vezetője üdvözölte a vendégeket, majd a török külügyminiszter válaszolt a kérdésekre. Bevezetőben hangsúlyozta: — Itt-tartózkodásunk során azt tapasztaltuk, hogy a magyar nép mind az ipar, mind a mezőgazdaság terén rendkívül szép sikereket ért el. Különösen nagyra értékeljük kulturális eredményeiket, valamint a történelmi műemlékek gondos ápolását és védelmét. Arra a kérdésre, hogyan értékeli a magyar vezetőkkel folytatott tárgyalásait, a török külügyminiszter kijelentette: — Magyarországi látogatásunk során az a megtiszteltetés ért, hogy fogadott Losoncit Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fecsó Jenő miniszterelnök, továbbá alkalmam volt több ízben eszmecserét folytatni Péter János külügyminiszter kollégámmal. Elmondhatom, hogy tárgyalásainkat a megértés, a nyílt és őszinte légkör jellemezte. Megállapítottuk, hogy számos kérdésben azonos, vagy egymáshoz közelálló a nézetünk, s azon fáradoztunk, hogy közelebb hozzuk álláspontjainkat olyan kérdésekben is, amelyekben még bizonyos eltérések mutatkoznak. Az európai biztonság kérdéséről szólva Caglayangil hangoztatta, hogy nagyra becsüli Magyarországnak az összeurópai biztonsági konferencia összehívására tett erőfeszítéseit, s megjegyezte, hogy kormánya is pártolja e konferencia gondolatát. E fontos tanácskozás kimenetelét azonban nem lenne helyes a véletlenre bízni. Ezért a földrészünk biztonságával összefüggő kérdéseket konferenciasorozaton kellene megvitatni annak érdekében, hogy az előkészítő munka teljes legyen. Ebben az irányban a két kormánynak közösen kellene munkálkodnia. A sajtókonferencián Péter János külügyminiszter török kollégája szavaihoz kapcsolódva kijelentette: teljes mértékben egyetért az elmondottakkal. — Örülök mindannak, ami itt kollégám részéről — főleg az európai biztonságot szolgáló együttműködésünkről — elhangzott. A magam részéről nagy várakozással tekintek ilyen irányú közös munkáink elé — mondotta Péter János. (A jelenlevő török újságírók kérdésére válaszolva, külügyminiszterünk kifejtette, hogy Magyarország kész az ipari kooperációra török partnerekkel, állami és magánszektorokkal egyaránt. Közös közlemény a török külügyminiszter magyarországi látogatásáról (MTI) Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására Ihsan Sabri Caglayangil, a Török Köztársaság külügyminisztere 1970. november 17. és 21. között hivatalos látogatást tett Magyarországon. Látogatása során a magas rangú török vendéget fogadta Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke. A Török Köztársaság külügyminisztere és kísérete Budapesten kívül látogatást tett Szigetváron, Pécsett és Egerben, valamint a két nép közös történelmében nevezetes más helyeken. Tudományos és műszaki intézmények meglátogatása során kiemelkedő eredményeket ismert meg, amelyeket Magyarország gazdasági, társadalmi és kulturális téren ért el. A tárgyalásokon részt vettek: Magyar részről: Hollai Imre külügyminiszter-helyettes, Zágor György, a Magyar Népköztársaság ankarai nagykövete, dr. Pehr Imre, dr. Bányász Rezső és Matusek Tivadar, a Külügyminisztérium főosztályvezetői, valamint más minisztériumok vezető munkatársai. Török részről: Ismail Soysal, a Török Köztársaság budapesti nagykövete, Oktay Iseen, Oktay Cankardes és Erdem Erner, a külügyminisztérium főosztályvezetői. Az őszinteség, a szívélyesség és a kölcsönös megértés légkörében lefolyt tárgyalások során a két miniszter eszmecserét folytatott a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről és áttekintette a számos területen kielégítően fejlődő török—magyar kapcsolatokat. A nemzetközi helyzetről folytatott véleménycsere során a felek kifejezték szilárd elhatározásukat, hogy továbbra is megtesznek minden tőlük telhetőt a béke erősítéséért, az államok közötti együttműködés fejlesztéséért, a nemzetközi érintkezés általánosan elfogadott elveinek tiszteletben tartása alapján. A felek nagyra értékelték a megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő Egyesült Nemzetek Szervezetét, kifejezték hűségüket e szervezet alapeszméihez, megerősítették az ENSZ megszilárdítására irányuló őszinte törekvésüket, s méltatták azt a szerepet, amelyet az ENSZ a nemzetközi béke, biztonság és együttműködés érdekében betölt. A két külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a béke és a világ biztonsága szempontjából rendkívül jelentős lenne a hatékony nemzetközi ellenőrzéssel történő, általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezmény megkötése. Ezért támogatnak minden konstruktív lépést, amely ezt a célt elősegíteni hivatott. Kiemelték : az atomsorompó-egyezmény nagy jelentőségét, mint olyan lépést, amely a nukleáris fegyverek korlátozásához vezet. Továbbra is támogatják azokat a törekvéseket, melyek útját kívánják állni a tengerek és az óceánok mélyén tömegpusztító fegyverek elhelyezésének és meg akarják tiltani a biológiai és vegyi fegyverek létrehozását, gyártását, felhalmozását és alkalmazását. A miniszterek behatóan tanulmányozták az európai kérdéseket. Kiemelték az európai biztonság és együttműködés problémái megoldásának szükségességét. Megelégedéssel fogadták a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között aláírt, valamint a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság által parafált szerződéseket, mint fontos lépéseket az európai enyhülés útján. Meggyőződésük, hogy e szerződések, valamint a folyamatban levő egyéb tárgyalások pozitív eredményei, továbbá az érdekelt államok közötti érintkezések, konzultációk és tárgyalások jelentős mértékben hozzájárulnak a feszültség csökkentéséhez, Európa biztonságához, és az együttműködés kérdéseivel foglalkozó konferencia, illetőleg ilyen értekezletsorozat összehívásához. Ennek sikere jelentősen elősegítené a meglevő problémák megoldását. A miniszterek megvizsgálták a különböző nemzetközi konfliktusokat is. Kifejezték aggodalmukat a közel-keleti helyzet miatt. Az elhúzódó konfliktus súlyos veszélyeket rejt magában. Szükségesnek ítélik meg a tűzszüneti megállapodás meghosszabbítását, valamint azt, hogy Jarring nagykövet folytassa közvetítő tevékenységét. A Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának megfelelően az izraeli erőknek ki kell vonulniuk a megszállt arab területekről. E határozat kedvező alapot nyújt az igazságos és tartós béke megteremtésére a Közel-Keleten, biztosítja az arab országok jogainak és jogos érdekeinek megóvását. Az ugyancsak aggasztó délkelet-ázsiai helyzet kapcsán hangsúlyozták szilárd meggyőződésüket, hogy e konfliktust az 1954. évi genfi szerződések alapján, békésen és tárgyalások útján kell megoldani. Ihsan Sabri Caglayangil tájékoztatta a magyar külügyminisztert a legutóbbi ciprusi fejleményekről és megismételte Törökország őszinte kívánságát, hogy a konfliktusra békés megoldást találjanak a sziget függetlensége alapján. A két külügyminiszter kifejezte reményét, hogy a ciprusi török és görög közösségek képviselői között folyó előzetes megbeszélések utat nyitnak az összes érdekelt felek közötti egyeztetett és tárgyalásos megoldás előtt, amely biztosítja a két népközösség törvényes jogait és jogos érdekeit, s lehetővé teszi, hogy békében és biztonságban éljenek. A kétoldalú kapcsolatok vizsgálata során a két miniszter utalt e kapcsolatok történelmi alapjaira. Örömmel állapították meg, hogy az utóbbi években különösen a kereskedelmi, a gazdasági és a kulturális területen eredményeket értek el. Őszinte szándékuk, hogy további erőfeszítéseket tesznek a két fél számára kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztésére. A felek egyetértettek abban, hogy megerősítik gazdasági és kereskedelmi kapcsolataikat. Tanulmányozzák a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének új lehetőségeit, hogy ösztönözzékaz ipari együttműködés különböző formái, ezen belül közös vállalkozások létrejöttét. A felek erőfeszítéseket tesznek a kulturális kapcsolatok fejlesztésére. Ennek keretében különösen a két nép közös múltjával kapcsolatos tudományos kutatásokban fokozzák az együttműködést. A miniszterek nagy megelégedéssel nyilatkoztak a látogatás eredményeiről; török külügyminiszter első ízben látogatott a Magyar Népköztársaságba. A látogatás a két ország közötti baráti kapcsolatok fejlesztésének új, fontos szakasza. Törökország külügyminisztere a maga és küldöttsége nevében őszinte köszönetét fejezte ki a meleg fogadtatásért és a szívélyes vendéglátásért, amelyben magyarországi tartózkodásuk során részesültek. Süleyman Demirel miniszterelnök nevében a Török Köztársaság külügyminisztere hivatalos törökországi látogatásra hívta meg Fock Jenőt, a Minisztertanács elnökét. Ihsan Sabri Caglayangit ugyancsak meghívta Törökországba Péter János külügyminisztert. A meghívásokat örömmel elfogadták. Időpontjukat a későbbiekben, diplomáciai úton állapítják meg. Budapest, 1970. november 2. MAGASLATOKON Taggyűlések, pártértekezletek, politikai tanácskozások mottónak választott jelszavai között ezt olvashattuk az elmúlt hetekben a leggyakrabban: „...pártunk és népünk nagy társadalmi programja a legközelebbi négy esztendőben a szocializmus teljes felépítésének magasabb szinten való folytatása legyen.” A mondat a kongresszusi irányelvek szavait idézi. Nem lelkendezik hangos hurrázással és nem ígér lehetetlent. Reális munkaprogramra utal 1. Ne is tekintsük hát soha alkalmi események vászonra festett jelszavának, hanem olyan célkitűzésnek, amelyik jelen van minden hétköznapunkon. Egyforma érvénnyel akkor is, ha egy emberről, akkor is, ha nagyobb közösségről beszélünk. Nincs tehát szükség a jelszavak misztifikációjára. Mindenki értse napjaink legfontosabb tennivalóját úgy, ahogy azt napjaink aktualitása megfogalmazta: magasabb szinten. Egyre feljebb lépünk a szocializmus, a kommunizmus lépcsőin. A fejlődés törvényeit jól ismerő kommunista párt vezetésével jutottunk el egy fokra és most tovább haladunk. Nem kezdődik valami egészen új a Magyar Szocialista Munkáspárt holnap megnyíló tizedik kongresszusával, nincs is szükség semmiféle szenzációs fordulatra. Egy hosszabb út egyik állomására érkeztünk. Valószínűleg meg sem álltunk és meg sem állunk egy percre sem. Azt sem állítjuk, hogy a jövőben kevesebb lesz a nehézség — egy azonban bizonyos, a X. kongresszus irányelveiben és a népgazdaság negyedik ötéves tervében megfogalmazott program, impozáns fejlődés ívének fontos szakaszát jelenti az ország felemelkedésének új történetében. A Magyar Szocialista Munkáspárt elévülhetetlen történelmi érdeme, hogy biztosította a szocialista építés folyamatosságát marxista-leninista alapokon. A párt és a nép közötti kölcsönös bizalom, a szocialista forradalom szolgálatába állította és állítja a dolgozók alkotó, teremtő erőit. Nem táplál a párt olyan illúziókat, hogy semmiféle hiba elő nem fordulhat a rendkívül bonyolult folyamat megszervezésében és irányításában, hogy minden intézkedés a legtökéletesebben és legpontosabban éppen akkor születik meg, amikor arra szükség van. De tudjuk a gyakorlatból, hogy a szocialista építést vezető és irányító párt képes arra, hogy felismerje a tennivalókat. Tudjuk, éppen ezért lehetséges, hogy figyelmünket a társadalmi átalakulás folyamán törvényszerűen jelentkező ellentmondások feltárására és leküzdésére irányíthassuk. Így a megoldás a fejlődést, a folyamatos, megrázkódtatások nélküli előrelépést szolgálja. Tudjuk, hogy a szocializmus felépítése " nem mentes a zökkenőktől és azt is tudjuk, hogy sokkal hosszabban tartó folyamat ez, mint valaha is elképzeltük. Mégsem vagyunk idegesek és türelmetlenek. Inkább a tenniakarás munkahőfoka, hétköznapi hőmérséklete serkent és melegít bennünket, amelynek forradalmiságát nem jelzik ugyan látványos lobbanások, de a tűz elolthatatlanul ég és hevít. Így lépünk korszakváltóan is egyre magasabb szintre. A visszapillantó ember kétségkívül a szocializmus magyarországi építése történelmi határkörének tekintheti a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusát, amelyik 1962 szeptemberében tanácskozott és megállapíthatta: ......népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. A magyar nép új, történelmi jelentőségű győzelmet aratott, a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett . . .” Ez a kongresszus felvázolta a tennivalókat s az első eredményekről már számot is adhatott a IX. kongresszus, egyben hangsúlyozva: „a párt, a forradalmárok számára a gazdasági építőmunka az osztályharc központi kérdése”. Egyben óriási lehetőség is, hiszen szinte felmérhetetlen erejű és hatásfokú energiák szabadultak fel a szocialista termelési viszonyok kialakulásával a termelőerők továbbfejlesztésére, az egész népgazdaság, a kultúra felvirágoztatására, a dolgozó lakosság életnívójának emelésére — egyszóval a humánus, művelt, szocialista életkörülmények kialakítására. Az egész népgazdaság intenzív fejlesztésének szakasza következhetett el, amelynek a tapasztalatok alapján kitűnő eszköze a gazdasági irányítás új módja, s amelynek nagy célja a gazdaságos termeléssel meggyorsítani a nemzeti jövedelem és az életszínvonal növelését. Politikai erjesztője a szocialista demokratizmus, az igazságosság erősödése. Lépjünk-e előbbre, érjünk-e magasabb szintre? Egységesen igenli ezt a dolgozó nép, és e nemzeti egység nemcsak a célt tekintve szocialista, hanem immár azért is, mert az egységet szinte teljesen szocialista osztályok összefogása valósítja meg. (A lakosság 97 százalékát alkotják a szocialista szektorban dolgozók: a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiségiek és alkalmazottak. Magasabb szinten folytatni a munkát — mondja a párt az üzemnek, a termelőszövetkezetnek, az egyetemnek, az általános iskolának és külön-külön minden egyes dolgozó, alkotó embernek. A program és a napi munka, a munka és a személyes felelősség szinkronját követeli a gazdaságpolitika irányvonala a ma emberétől — így lehet gyorsabb ütemben fejleszteni a társadalmi termelés hatékonyságát. Ez a szocializmus továbbfejlődésének útja — mondja a párt és még hozzáfűzi nem kis örömünkre és büszkeségünkre, egyben azt a célt is szolgálja, hogy Magyarország az iparilag közepesen fejlett országok sorából minél előbb az iparilag fejlett országok közé emelkedjék. Mindez valóban magasabb szintet jelent. Fogadjuk meg tehát, hogy holnaptól jobban dolgozunk, szorgalmasabbak és tehetségesebbek leszünk? Az ilyen látványos fogadkozásnak vajmi kevés értelme, és főleg csekély és sekély eredménye lenne. A reális számvetés, a józan szorgalom, a megfontolt, de mégis forradalmi hevületű előrehaladás jellemzi az utóbbi évek munkáját, és a párt mérlegkészítő kongresszusait. Most sem lesz másként. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa — mint az irányelvek hangsúlyozzák — megvonja a legutóbbi négy év munkájának mérlegét és kitűzi az újabb feladatokat. A Központi Bizottság, a párt, a nép elé tárja ennek az időszaknak legfontosabb kérdéseit.. . (mert) a párt nem áll meg történelmi útján, szakadatlanul kutatja a szocializmus fejlődése során napirendre kerülő új feladatok helyes megoldását. Tevékenységében, harcában a munkásosztály, a dolgozó nép támogatására épít, így, csak így érhetünk valamennyien a szocialista építés magasabb szintjére, ahonnan nemcsak messzebb láthatunk, hanem gyorsabban is juthatunk újabb magaslatokra. SOLTÉSZ ISTVÁN KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Sleiman Frangic köztársasági elnöknek, a Libanoni Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a moszkvai magyar jubileumi kiállítás megszervezésében, illetve kivitelezésében kifejtett munkásságuk elismeréséül Varsányi Tamást és Komjáth Istvánt a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, Nagy Lajost a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki. A kitüntetéseket az Elnöki Tanács megbízásából Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes adta át. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter a csehszlovák autójavító fejlesztési igazgatóság vezetőjének, Stanislav Cisarnak, a több éves eredményes együttműködésért elismerő köszönetét fejezte ki és a magyar Közlekedés Kiváló Dolgozója kitüntetést adományozta. Péter János fogadása Péter János külügyminiszter szombaton fogadást adott a Külügyminisztérium vendégházában Rács Pál külügyminiszterhelyettesnek e tisztsége alól történt felmentése, valamint Hollai Imrének külügyminiszter-helyettessé való kinevezése alkalmából. A fogadáson részt vettek a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, valamint Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Böjti János, Gyenes András és Marjai József külügyminiszter-helyettesek. Elutazott az NSZBT küldöttsége Szombaton elutazott Budapestről a Német—Szovjet Baráti Társaság küldöttsége, amely Kurt Thieme főtitkár vezetésével tett látogatást hazánkban. A delegációt elutazása előtt fogadta dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Ferihegyi repülőtéren Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és a társaság vezető munkatársai búcsúztatták a vendégeket