Magyar Hírlap, 1970. november (3. évfolyam, 304-333. szám)
1970-11-22 / 325. szám
4 1970. NOVEMBER 22. VASÁRNAP HAZAI KORKÉPMagyar Hírlap KSH-jelentés ! A keresők száma elérte az ötmilliót A Központi Statisztikai Hivatal, az 1970. január 1-i népszámlálás teljes anyagából, egyszázalékos mintavétel — lényegében százezer lakosra kiterjedő adatgyűjtés — alapján részletes feldolgozást készít A kötet az év végére készül el, de néhány fontosabb, főleg a népesség demográfiai és foglalkozási összetételére, valamint a lakáshelyzetre vonatkozó adatot már most külön közzétettek. A jelentés szerint az ország 10 millió 316 ezer lakosából — a január 1-i állapot szerint — ötmillió-ötezer a férfi és ötmillió 311 ezer a nő. Ezer férfire 1061 nő jut, tehát 12-vel kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt. A világháború következményeként előállott nőtöbblet az utóbbi negyedszázadban fokozatosan csökkent. 1960—1970 között tovább tartott a népesség öregedési folyamata: a gyermekkorúak száma 14 százalékkal csökkent, az öregkorúaké 28 százalékkal nőtt. A házasok aránya mindkét nemnél kisebb mértékben csökkent, az elváltak száma jelentősen növekedett. Az aktív keresők száma az idén elérte az ötmilliót; a nyugdíjasok, járadékosok száma csaknem megháromszorozódott. Több mint 140 ezer nő részesül gyermekgondozási segélyben. Az iparban és építőiparban dolgozók együttes aránya 1960- ban nem érte el a mezőgazdasági keresőkét, ám az idén az ipari dolgozók száma egymagában is jóval felülmúlja a mezőgazdasági foglalkozásúakét. A lakásállomány összetételére vonatkozó adatok javulást tükröznek: a komfortos lakások aránya tíz év alatt 13 százalékról 24 százalékra, a félkomfortos lakásoké 7 százalékról 10 százalékra nőtt, a komfort nélkülieké 80 százalékról 66 százalékra csökkent. ---------m 2 9 Kihirdették az idei Eötvös-verseny eredményét Szombaton délután az Eötvös Loránd Tudományegyetem Fizikai Intézetének előadótermében kihirdették az 1970. évi Eötvös-verseny eredményét: 700—700 forintos első díjat kapott Blahó Gábor, a budapesti Eötvös Gimnázium IV. osztályos tanulója, tanára Zentai Károly és Harmat Péter fizikus hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem, a mosonmagyaróvári Kossuth Gimnázium volt tanulója, tanára Krajnik József, ötszáz-ötszáz forintos második díjat nyert Bajmóczy Ervin, a budapesti Fazekas Gimnázium IV. osztályos tanulója, tanára Hutai Ferenc és Tichy-Bács Ádám, a budapesti Eötvös Gimnázium IV. osztályos tanulója, 400 forintos harmadik díjban részesült Mosó Tamás, a budapesti Eötvös Gimnázium IV. osztályos tanulója. A győztesek jutalmait Vermes Miklós Kossuth-díjas középiskolai tanár adta át. Ezután Kunfalvi Rezső, a Középiskolai Matematikai Lapok szerkesztője kihirdette a folyóirat 1969—70. évi fizikai pontversenyének eredményét. Az idei versenyen 128 iskola 842 tanulója vett részt. A különböző korosztályokban első díjat nyert Prőhle Péter, a budapesti Bikszádi úti általános iskola, Tegze Miklós, a Kölcsey Ferenc Gimnázium, Traply Endre, a Fazekas Mihály Gimnázium, Iglói Ferenc, Szeged, Radnóti Miklós Gimnázium, Berkes Enikő, Kossuth Zsuzsa Gimnázium, Gál Péter, Fazekas Mihály Gimnázium és Sailer Kornél, Ózd, József Attila Gimnázium. Ma kezdődik a Bartók zenei hét Szegeden Szeged a mai naptól — korábbi szín- vonalas rendezvényei után — ühílépiesténei héttel emlékezik Bartók Bélára, születésének idei 90. évfordulója alkalmából. A tiszteletadás ezúttal azért is szól a nagy művésznek Szegeden, mert annak idején ez volt a második vidéki magyar, város, ahol önálló szerzői estet adott és később is a főváros után ide járt a leggyakrabban vendégszereplésre. Az ünnepi hét keretében ma, vasárnap a szegedi Bartók Béla Művelődési Központban felavatják Szabó Iván szobrászművész Bartók domborművét és emlékkiállítást nyitnak meg a budapesti Bartók Archívumnak a helyi kutatók által kiegészített dokumentumaiból. A hét folyamán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zene- és énektanárképző szakának szegedi tagozata, valamint a Szegedi Tanárképző Főiskola, a szegedi Karnagy Klub és a Szegedi Szimfonikus Zenekar rendez Bartók-hangversenyeket. Ezenkívül több előadóest foglalkozik Bartók művészetével, a színház pedig a Kékszakállú herceg várát mutatja be. A munkaerő-vándorlás temérdek oka közül az egyik: az emberek „csak úgy általaiban” nem érzik jól magukat ott, ahol dolgoznak. Ki másnak, mint a vezetőnek feladata, hogy — persze, elvtelen engedékenység nélkül — beosztottainak kedveit keresse? . . Ezt fontolgatjuk Konkoly Bélával, az 1959-ben alapított jászboldogházi ,Aranykalász Tsz elnökével. (Külön elnöki dolgozószoba nincs.’Ahol diskulálunk, még négy asztalnál dolgoznak. „Majd akkor gondolkodunk nagyobb székház építéséről, ha befejeződött a negyvenkétmillió forintos szarvasmarhatelep építése” — említi az elnök.) Tizenegy esztendővel ezelőtt is fontolgatott valamit ez a szép szál férfi. Azon töprengett, még abban az évbenvagy csak a következőben legyen termelőszövetkezeti gazda. A messze földön híres, jómódú jószágtenyésztő a korábbi időpontot választotta. Azokat, akik akkor vele tartottak, szintén inkább a bölcs mérlegelés, mint a hirtelen támadt lelkesedés vezérelte. — Biztos jövőt vártunk a szövetkezettől, nem csodát reméltünk — emlékezik az elnök. — Más tsz-ek szomorú példájából tudtuk, hogy egyedül a kormány bőkezű támogatásából nem lehet megélni, dolgozni kell. Munkára tanítani, nevelni senkit sem kellett. A tagság zöme földet hozott magával, aki anélkül jött, szintén már korábban megtanult helytállni. A másén. Az újszülött szövetkezeti vezetősége — egyszerűen szólva — gavallériával kezdte. Másutt a közösbe vitt jószág, felszerelés értékének 75 százalékát fizették ki a gazdáknak, mi a teljes értéket. Percnyi pontossággal fizettük a földjáradékot is. Ugyanakkor a gazdák lelkiismeretesen behozták a kezdéshez szükséges szalmát, vetőmagot, egyebet jó hangulatban bontott zászlót a szövetkezet; a kedvező légkörben majdnem önmagától indult meg a munkaverseny. A versengés mai formájának középpontjában a szocialista, illetve a szocialista címért küzdő brigádok állanak. A verseny állását tizenegy tagú bizottság negyedévenként értékeli. Jelenleg tíz brigád verseng a szocialista címért. A legfrissebb eredményhirdetés szerint Matók Sándor, Mahart Dávid, Baráth Sándor és Balla János brigádja halad az élen. A versenymozgalomban részvevők száma a tavalyi évhez képest az idén kevés híján megkétszereződött. Ennnek megfelelően növekedett a jutalmazásra szánt összeg is százezer forintra. — Az igazi jutalom természetesen az a jólét,amit a munka nyújt az embereknek — folytatja a házigazda. — Az első zárszámadás idején, 1960-ban a háztáji hozamán felül, dolgozó tagonként átlagosan évi 18 530 forintot osztottunk. És minden évben többet, tavaly már 31 934 forintot. Az öregek jövedelmét úgy egészítjük ki, hogy a háztáji hozamával együtt elérje a havi 1200 forintot. A nyolcezer holdas közös birtok bőven termő földjéről származó jövedelem azért is oly nagy, mert a sok aranykoronás talajt szakszerűen művelik. Kilenc mérnök, huszonkét mezőgazdasági iskolában érettségizett szakember tudása nem vész, nem veszhet itt kánba. Az Aranykalász Tsznek minden gazdája, aki elvégzi a kétéves szakmunkásképző tanfolyamot, tíz százalékkal magasabb jövedelemben részesül. Félszázan vívták ki maguknak eddig ezt a kedvezményt. A szövetkezet rajtuk kívül harminckét traktorost, vontatást, szerelőt segített szakképzettséghez. Tanulni természetes dolog Boldogházán. A tagság tizenöt százaléka vesz részt politikai oktatáson; a télen kezdődő tsz-akadémiára, a kertészeti és mezőgazdasági szakkörre, a traktoros továbbképzésre szintén sokan jelentkeztek. Három esztendeje kezdték gyermekeik csereüdültetését a boldogháziak. A Német Demokratikus Köztársaság wittenbergi járásából jöttek a német lurkók, a magyarok pedig utaztak oda. A német pajtásokkal a szövetkezet megismertette Szolnok megyét, kirándulást szervezett számukra a fővárosban, a Balatonhoz. „Került, amibe került, egy fontos, hogy jól érezték magukat” — ennyit mond az elnök a költségekről. Közhelynek hatna, sőt Jásziboldogszázán esetleg mosolyt is keltene Konkoly Béla szerénységét, kedvességét eysegítni. Ilyennek nevelték szülei, ilyennek szokták — és szerették — meg gazdatársai. Mindannyian vele örültek, amikor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulója alkalmából őt a Vörös Csilláig Érdemrenddel tüntette ki. A november 7-i ünnepségsorozat keretében avatták fel Jászboldogházán a Hűtőgépgyár radiátorüzemét. Meg lehetne éppen részletesen írni, milyen az új gyár, de kíméljük a helyet... Röviden: olyan, amilyen üzemeket megígért a párt, amilyenek megteremtésén fáradozik a kormány. Egészséges, derűs, modern. Dolgozóinak átlagos életkora harminc év; ilyen korú a vezetője is: Szalóky Ferenc. Cseppnyi meglepetés sem tükröződik arcán, amikor ez az első kérdésünk: — Mit tesz a jászberényi Hűtőgépgyár, mit tesz ön azért, hogy az új üzemben jól érezzék magukat az emberek? — A Hűtőgépgyár azt tette, hogy „házhoz szállította” a munkahelyet — ez a találó válasz. — Dolgozóink java boldogházi. Az üzem létesítése előtt naponta legalább három órát töltöttek úton. Azok kedvéért, akik az öt kilométernyire fekvő Jánoshidáról járnak dolgozni, kérésünkre a 7. számú AKÖV autóbuszjáratot indított. Ez olyannyi: a munkásoké, ha termelési tanácskozást tartunk, a busz annak befejezése után indul Jánosholdára. Állíthatom, mindenki, akitől a radiátorüzem részére kértünk, adott. Az Aranykalász Tsz elnöke az első szóra megindította a boltba a hússzállítást. Varga Illés, a MESZÖV elnöke szintén az első szóra megígérte, „kiszorít” egy kis pénzt arra, hogy csemegeprofillal ÁFÉSZ-boltot lehessen nyitni Boldogiházán. Tudja, a mieink megszokták, hogy Jászberényben majdnem fővárosi választékból vásárolhattak... Nagy András, a községi tanács elnöke karon fogott, úgy mutatta meg az üzem dolgozóinak szánt házhelyeket. — Úgy másfél tucat fiatal szeretne építeni. Most a vezérigazgatósággal együtt törjük a fejünket, honnan lehetne kedvező feltételekkel kölcsönt szerezni az építtetőknek. Az építés — nagy ügy. Az, hogy az üzem területén mosógép, centrifuga és hajszárító (!) álljon a dolgozók rendelkezésére — kicsi. Mégsem jelentéktelen, mivel megszerzésük szándéka a gondoskodás jele. Olyan fokú gondoskodásé, ami nem törvény szabta kötelessége az üzemnek. Igaz, a dolgozók fogadj-istene méltó a gyár adjon istenéhez. A boldogházi, korábban Jászberényben foglalkoztatott kollektíva már túlteljesítette kongreszszusi felajánlását. Annyi radiátort készített terven felül, amennyi ezerkétszáz kétszobás lakáshoz elegendő. További apróságok az üzem részéről: ötszáz cserép dísznövény, hogy otthonias legyen a munkahely. Emlékplakett az avatóünnepről. A gyermekek karácsonyi megajándékozásához már most, november derekán megkezdődött a vásárlás. A községi óvoda a radiátorüzemtől kapott kölcsön olaj kályhát addig is, amíg a dolgozók társadalmi munkában felszerelik a központi fűtést. — Nem hiszem, hogy Boldogházáról bárki elkívánkozzék — jegyzi meg Szalóky Ferenc. — Ebben a községben tíz év alatt hét kilométer villanyhálózat, tíz kilométer vízvezeték, kultúrház, strandfürdő, mozi, hattantermes iskola épült Azt nem tudom, mennyi társadalmi munkáival, de azt igen, hogy a tanácselnök a társadalmi munkáért aranyérmet kapott ... Jászboldogházáról írva szójáték kínálkozik arról, hogy ebben a faluban fehérlenek a boldog jászok házai. Az eredmények, a perspektívák jelentősebbek, hogysem engedhetnénk a csábításnak. A valóság ennyi: az elégedett emberek községe ez a település. Borváró Zoltán Gyárat avattak a(Íjfíszságban . (p ) Boldogházi hétköznapok Budapesti beszélgetés \/' p o rt if f 1 / Le docteur hongrois — Algériában (OJT) Negyven magyar orvos dolgozik évek óta Algériában — a két ország közötti technikai-tudományos segítségnyújtási egyezmény alapján. A TESCO szervezésében (az Egészségügyi Minisztérium javaslata alapján) közreműködnek a pusztító népbetegségek felszámolásában, a fokozottabb egészségügyi ellátás megszervezésében. Dr. Bíró Sándor, a Kútvölgyi úti Kórház belgyógyásza néhány hete tért haza, három évig a Sidi-Bel-Abbes-i kilencszáz ágyas központi területi kórház fertőző, belgyógyászati és kardiológiai osztályának volt a vezetője. Felesége — a műegyetem vilamosmérnöki tanszékének tanársegéde — ezalatt matematikát oktatott a város leánygimnáziumában. A főorvos sorra mutatta fényképeit, levetítette a maga készítette filmeket — és mesélt... Szavai — a személyes élmények lánca — mozaikszerűen kirajzolták a múlt ellentmondásaitól terhes, de már fejlődő, változó Algéria képét. Sidi-Bel-Abbes volt hajdanán az idegenlégió kiképzési központja, Orántól nyolcvan kilométerre délre fekszik. Jelenleg Algéria ötödik legnagyobb városa. Még most is élesen elkülönül a franciák és az arabok építette negyed. Központja — kicsiben — Párizst mintázza: a sugárutak központi térbe tartanak. Sok a modern épület, de jócskán akad düledezett falú, egészségtelen viskó is, különösen az arab városrészben. — Az emberek eleinte idegenkedve fogadtak. A sűrűn lefátyolozott nők látványát három év alatt sem tudtam megszokni ... Igazán otthon nem az első orvosi sikerek után éreztem magam, hanem amikor kollégáim meghívtak misuira, aminek külön szertartása van. Hatalmas pálma-, olaj- és narancsfák tövében, nyílt tűzön, speciálisan fűszerezett birkát sütöttek a tiszteletünkre. Az algériai egészségügyi hálózat francia minta alapján alakult ki. Például a kórház, ahol dolgoztam, évente állami támogatást kap, de egyébként önállóan gazdálkodik. Társadalombiztosításban a lakosságnak körülbelül a 35 százaléka részesül. A kórházban csak azokat a betegeket gondozhattuk, akik befizették a foglalót, 100—150 dinárt (600—900 forint). — Itthon belgyógyászattal, és ezen belül is kardiológiával foglalkoztam. Teljesen új területet jelentett számomra, amikor Algériában megbíztak a fertőző osztály vezetésével. Legtöbbet a higiéniai és műszaki problémákkal küszködtem. Jellemző példa az EKG-gép esete. Senki nem tudott arról, hogy van-e a kórháznak ilyen műszere. Végül a pincében találtam rá. Megfeledkeztek róla, mert nem volt hozzá szakemberük. A lakosság többsége — a fiatalok kivételével — mélyen vallásos. A gyógyításban még mindig a marabukra, a varázslókra hallgatnak. A tudatlanság és a babona szörnyű példáival találkoztam. Egyszer éjszaka hoztak be a kórházba egy hat év körüli eszméletlen, lázas kislányt. Középfülgyulladása volt, s a „szakértő” maradt szamárürüléket kent a gennyes fülbe. Szerencsére meg lehetett menteni. Betegei megszerették, bíztak benne, munkatársaival pedig a lehető legjobb kapcsolata alakult ki. „Le docteur hongrois’’ (a magyar orvos), így emlegették városszerte. Kétszáz kilométeres körzetből jöttek hozzá a betegek; tudták, hogy mindenkivel egyformán foglalkozik. Amikor Bel Khodzsa úr, a város legidősebb orvosa megbetegedett, hozzá fordult. Dr. Hassani polgármester úr — akinek a fia szintén a betege volt — jó barátja lett, azóta is leveleznek. A különböző fertőző betegségek mellett súlyos gondot okozott a gennyes agyhártyagyulladás-járvány. A betegséget egyszerre több száz gyermek kapta meg. A járvány alatt megszervezte a lakosság védekezését, s mivel hozzájutott a megfelelő mennyiségű szulfonamidhoz, sikerült megfékezni ezt a veszélyes kórt a körzetében. Elutazásakor a város vezetősége külön köszönetet mondott neki, hogy a gyerekek részére ingyenes védőgyógyszert biztosított. Ha akadt egy kis ideje, a családdal a környéken kószált. Szabadsága alatt pedig a Szahara nevezetesebb oázisaiba látogatott el. Jártak Mascarában, Ghardaiában, El-Goléában, Adrarban és Timimounban. — Tudtuk, bárhová is megyünk, személyünkben egy kicsit a szocialista Magyarországot ítélik meg. A Sidi-Bel-Abbes-i kultúrház klubjában volt a külföldi és a helyi értelmiségiek találkozóhelye. Ismerősem gyakran megkértek: meséljek hazánkról, hogyan élnek, dolgoznak, szórakoznak nálunk az emberek. A követségtől kölcsönkaptunk néhány dokumentumfilmet. Így próbáltuk bemutatni az országot, de talán egy kicsit munkánkkal is ... Bossányi Katalin