Magyar Hírlap, 1970. november (3. évfolyam, 304-333. szám)

1970-11-22 / 325. szám

4 1970. NOVEMBER 22. VASÁRNAP HAZAI KORKÉPMagyar Hírlap KSH-jelentés­­ ! A keresők száma elérte az ötmilliót A Központi Statisztikai Hivatal, az 1970. január 1-i népszámlálás teljes anya­gából, egyszázalékos mintavétel — lénye­gében százezer lakosra kiterjedő adat­gyűjtés — alapján részletes feldolgozást készít A kötet az év végére készül el, de néhány fontosabb, főleg a népesség de­mográfiai és foglalkozási összetételére, valamint a lakáshelyzetre vonatkozó ada­tot már most külön közzétettek. A jelentés szerint az ország 10 millió 316 ezer lakosából — a január 1-i állapot szerint — ötmillió-ötezer a férfi és ötmil­lió 311 ezer a nő. Ezer férfire 1061 nő jut, tehát 12-vel kevesebb, mint tíz évvel ez­előtt. A világháború következményeként előállott nőtöbblet az utóbbi negyedszá­zadban fokozatosan csökkent. 1960—1970 között tovább tartott a né­pesség öregedési folyamata: a gyermek­korúak száma 14 százalékkal csökkent, az öregkorúaké 28 százalékkal nőtt. A háza­sok aránya mindkét nemnél kisebb mér­tékben csökkent, az elváltak száma jelen­tősen növekedett. Az aktív keresők száma az idén elérte az ötmilliót; a nyugdíjasok, járadékosok száma csaknem megháromszorozódott. Több mint 140 ezer nő részesül gyermek­­gondozási segélyben. Az iparban és épí­tőiparban dolgozók együttes aránya 1960- ban nem érte el a mezőgazdasági kereső­két, ám az idén az ipari dolgozók száma egymagában is jóval felülmúlja a mező­­gazdasági foglalkozásúakét. A lakásállomány összetételére vonatko­zó adatok javulást tükröznek: a komfor­tos lakások aránya tíz év alatt 13 száza­lékról 24 százalékra, a félkomfortos laká­soké 7 százalékról 10 százalékra nőtt, a komfort nélkülieké 80 százalékról 66 szá­zalékra csökkent. ---------m 2 9 Kihirdették az idei Eötvös-verseny eredményét Szombaton délután az Eötvös Loránd Tudományegyetem Fizikai Intézetének előadótermében kihirdették az 1970. évi Eötvös-verseny eredményét: 700—700 forintos első díjat kapott Blahó Gábor, a budapesti Eötvös Gimnázium IV. osztá­lyos tanulója, tanára Zentai Károly és Harmat Péter fizikus hallgató, Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem, a mosonmagyar­óvári Kossuth Gimnázium volt tanulója, tanára Krajnik József, ötszáz-ötszáz forintos második díjat nyert Bajmóczy Ervin, a budapesti Faze­kas Gimnázium IV. osztályos tanulója, tanára Hutai Ferenc és Tichy-Bács Ádám, a budapesti Eötvös Gimnázium IV. osztá­lyos tanulója, 400 forintos harmadik díj­ban részesült Mosó Tamás, a budapesti Eötvös Gimnázium IV. osztályos tanulója. A győztesek jutalmait Vermes Miklós Kossuth-díjas középiskolai tanár adta át. Ezután Kunfalvi Rezső, a Középiskolai Matematikai Lapok szerkesztője kihirdet­te a folyóirat 1969—70. évi fizikai pont­versenyének eredményét. Az idei verse­nyen 128 iskola 842 tanulója vett részt. A különböző korosztályokban első díjat nyert Prőhle Péter, a budapesti Bikszádi úti általános iskola, Tegze Miklós, a Köl­csey Ferenc Gimnázium, Traply Endre, a Fazekas Mihály Gimnázium, Iglói Ferenc, Szeged, Radnóti Miklós Gimnázium, Ber­kes Enikő, Kossuth Zsuzsa Gimnázium, Gál Péter, Fazekas Mihály Gimnázium és Sailer Kornél, Ózd, József Attila Gimná­zium. Ma kezdődik a Bartók zenei hét Szegeden Szeged a mai naptól — korábbi szín-­ vonalas rendezvényei után — ühílépiesté­­nei héttel emlékezik Bartók Bélára, szü­letésének idei 90. évfordulója alkalmából. A tiszteletadás ezúttal azért is szól a nagy művésznek Szegeden, mert annak idején ez volt a második vidéki magyar, város, ahol önálló szerzői estet adott és később is a főváros után ide járt a leggyakrab­ban vendégszereplésre. Az ünnepi hét keretében ma, vasárnap a szegedi Bartók Béla Művelődési Köz­pontban felavatják Szabó Iván szobrász­művész Bartók domborművét és emlék­­kiállítást nyitnak meg a budapesti Bar­tók Archívumnak a helyi kutatók által kiegészített dokumentumaiból. A hét fo­lyamán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola zene- és énektanárképző szakának szegedi tagozata, valamint a Szegedi Ta­nárképző Főiskola, a szegedi Karnagy Klub és a Szegedi Szimfonikus Zenekar rendez Bartók-hangversenyeket. Ezen­kívül több előadóest foglalkozik Bartók művészetével, a színház pedig a Kéksza­kállú herceg várát mutatja be. A munkaerő-vándorlás temérdek oka közül az egyik: az emberek „csak úgy általaiban” nem érzik jól magukat ott, ahol dolgoznak. Ki másnak, mint a veze­tőnek feladata, hogy —­ persze, elvtelen engedékenység nélkül — beosztottainak kedveit keresse? .­­ .­­ Ezt fontolgatjuk Konkoly Bélával, az 1959-ben alapított­ jászboldogházi ,Arany­­kalász Tsz elnökével. (Külön elnöki dol­gozószoba nincs.­­’Ahol diskul­álun­k, még négy asztalnál dolgoznak. „Majd akkor gondolkodunk nagyobb székház építésé­ről, ha befejeződött a negyvenkétmillió forintos szarvasmarhatelep építése” — említi az elnök.) Tizenegy esztendővel ezelőtt is fontol­gatott valamit ez a szép szál férfi. Azon töprengett, még abban az évben­­vagy csak a következőben legyen termelőszö­vetkezeti gazda. A messze földön híres, jómódú jószágtenyésztő a korábbi idő­pontot választotta. Azokat, akik akkor vele tartottak, szintén inkább a bölcs mérlegelés, mint a hirtelen támadt lel­kesedés vezérelte. — Biztos jövőt vártunk a szövetkezet­től, nem csodát reméltünk — emlékezik az elnök. — Más tsz-ek szomorú példá­jából tudtuk, hogy egyedül a kormány bő­kezű támogatásából nem lehet megélni, dolgozni kell. Munkára taní­tani, nevelni senkit sem kellett. A tagság zöme földet hozott magával, aki anélkül jött, szintén már korábban megtanult helytállni. A másén. Az újszülött szövetkezeti vezető­sége — egyszerűen szólva — gavallériá­val kezdte. Másutt a közösbe vitt jószág, felszerelés értékének 75 százalékát fizet­ték ki a gazdáknak, mi a teljes értéket. Percnyi pontossággal fizettük a föld­já­radékot is. Ugyanakkor a gazdák lelkiis­meretesen behozták a kezdéshez szüksé­ges szalmát, vetőmagot, egyebet jó hangulatban bontott zászlót a szö­vetkezet; a kedvező légkörben majdnem önmagától indult meg a munkaverseny. A versengés mai formájának középpont­jában a szocialista, illetve a szocialista címért küzdő brigádok állanak. A ver­seny állását tizenegy tagú bizottság ne­gyedévenként értékeli. Jelenleg tíz bri­gád verseng a szocialista címért. A leg­frissebb eredményhirdetés szerint Matók Sándor, Mahart Dávid, Baráth Sándor és Balla János brigádja halad az élen. A versenymozgalomban részvevők száma a tavalyi évhez képest az idén ke­vés híján megkétszereződött. Ennnek meg­felelően növekedett a jutalmazásra szánt összeg is százezer forintra. — Az igazi jutalom természetesen az a jólét,­­amit a munka nyújt az emberek­nek — folytatja a házigazda. — Az első zárszámadás idején, 1960-ban a háztáji hozamán felül, dolgozó tagonként átla­gosan évi 18 530 forintot osztottunk. És minden évben többet, tavaly már 31 934 forintot. Az öregek jövedelmét úgy egé­szítjük ki, hogy a háztáji hozamával együtt elérje a havi 1200 forintot. A nyolcezer holdas közös birtok bőven termő földjéről származó jövedelem azért is oly nagy, mert a sok aranykoronás ta­lajt szakszerűen művelik. Kilenc mérnök, huszonkét mezőgazdasági iskolában érett­ségizett szakember tudása nem vész, nem veszhet itt kánba. Az Aranykalász Tsz­­nek minden gazdája, aki elvégzi a két­éves szakmunkásképző tanfolyamot, tíz százalékkal magasabb jövedelemben ré­szesül. Félszázan vívták ki maguknak ed­dig ezt­ a kedvezményt. A szövetkezet rajtuk kívül harminckét traktorost, von­­tatást, szerelőt segített szakképzettség­hez. Tanulni természetes dolog Boldog­házán. A tagság tizenöt százaléka vesz részt politikai oktatáson; a télen kezdődő tsz-akadémiára, a kertészeti és mezőgaz­dasági szakkörre, a traktoros továbbkép­zésre szintén sokan jelentkeztek. Három esztendeje kezdték gyermekeik csereüdültetését a boldogháziak. A Né­met Demokratikus Köztársaság witten­bergi járásából jöttek a német lurkók, a magyarok­ pedig utaztak oda. A német pajtásokkal a szövetkezet megismertette Szolnok megyét, kirándulást szervezett számukra a fővárosban, a Balatonhoz. „Került, amibe került, egy fontos, hogy jól érezték magukat” — ennyit mond az elnök a költségekről. Közhelynek hatna, sőt Jásziboldogszá­­zán esetleg mosolyt is keltene Konkoly­­ Béla szerénységét, kedvességét e­ysegí­t­­ni. Ilyennek nevelték szülei, ilyennek szokták — és szerették — meg gazdatár­­sai. Mindannyian vele örültek, amikor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulója alkalmából őt a Vörös Csilláig Érdemrenddel tüntette ki. A november 7-i ünnepségsorozat kere­tében avatták fel Jászboldogházán a Hű­tőgépgyár radiátorüzemét. Meg lehetne éppen részletesen írni, milyen az új gyár, de kíméljük a helyet... Röviden: olyan, amilyen üzemek­et megígért a párt, ami­lyenek megteremtésén fáradozik a kor­mány. Egészséges, derűs, modern. Dolgo­zóinak átlagos életkora harminc év; ilyen korú a vezetője is: Szalóky Ferenc. Cseppnyi meglepetés sem tükröződik ar­cán, amikor ez az első­ kérdésünk: — Mit tesz a jászberényi Hűtőgépgyár, mit tesz ön azért, hogy az új üzemben jól érezzék magukat az emberek? — A Hűtőgépgyár azt tette, hogy „ház­hoz szállította” a munkahelyet — ez a találó válasz. — Dolgozóink java boldog­házi. Az üzem létesítése előtt naponta legalább három órát töltöttek úton. Azok kedvéért, akik az öt kilométernyire fekvő Jánoshidáról járnak dolgozni, ké­résünkre a 7. számú AKÖV autóbuszjá­ratot indított. Ez olyannyi: a munká­soké, ha termelési tanácskozást tartunk, a busz annak befejezése után indul Já­­nosholdára. Állíthatom, mindenki, akitől a radiátorüzem részére kértünk, adott. Az Aranykalász Tsz elnöke az első szóra megindította a boltba a hússzállítást. Varga Illés, a MESZÖV elnöke szintén az első szóra megígérte, „kiszorít” egy kis pénzt arra, hogy csemegeprofillal ÁFÉSZ-boltot lehessen nyitni Boldogihá­­zán. Tudja, a mieink megszokták, hogy Jászberényben majdnem fővárosi válasz­tékból vásárolhattak... Nagy András, a községi tanács elnöke karon fogott, úgy mutatta meg az üzem dolgozóinak szánt házhelyeket. — Úgy másfél tucat fiatal szeretne építeni. Most a vezérigazgatósággal együtt törjük a fejünket, honnan lehetne kedvező feltételekkel kölcsönt szerezni az építtetőknek. Az építés — nagy ügy. Az, hogy az üzem területén mosógép, centrifuga és hajszárító (!) álljon a dolgozók rendel­kezésére — kicsi. Mégsem jelentéktelen, mivel megszerzésük szándéka a gondos­kodás jele. Olyan fokú gondoskodásé, ami nem törvény szabta kötelessége az üzemnek. Igaz, a dolgozók fogadj-istene méltó a gyár adjon­ istenéhez. A boldogházi, ko­rábban Jászberényben foglalkoztatott kollektíva már túlteljesítette kongresz­­szusi felajánlását. Annyi radiátort készí­tett terven felül, amennyi ezerkétszáz kétszobás lakáshoz elegendő. További apróságok az üzem részéről: ötszáz cserép dísznövény, hogy otthonias legyen a munkahely. Emlékplakett az avatóünnepről. A gyermekek karácsonyi megajándékozásához már most, novem­ber derekán megkezdődött a vásárlás. A községi óvoda a radiátorüzemtől kapott kölcsön olaj kályhát addig is, amíg a dol­gozók társadalmi munkában felszerelik a központi fűtést. — Nem hiszem, hogy Boldogházáról bárki elkívánkozzék — jegyzi meg Sza­lóky Ferenc. — Ebben a községben tíz év alatt hét kilométer villanyhálózat, tíz kilométer vízvezeték, kultúrház, strand­fürdő, mozi, hattantermes iskola épült Azt nem tudom, mennyi társadalmi mun­káival, de azt igen, hogy a tanácselnök a társadalmi munkáért aranyérmet ka­pott ... Jászboldogházáról írva szójáték kínál­kozik arról, hogy ebben a faluban fehér­lenek a boldog jászok házai. Az eredmé­nyek, a perspektívák jelentősebbek, hogy­­sem engedhetnénk a csábításnak. A va­lóság ennyi: az elégedett emberek közsé­ge ez a település. Borváró Zoltán Gyárat avattak a(Íjfíszságban . (p ) Boldogházi hétköznapok ­­ Budapesti beszélgetés \/' p o­­ rt if f 1 / Le docteur hongrois — Algériában (OJT) Negyven magyar orvos dolgozik évek óta Algériában — a két ország közötti technikai-tudományos segítségnyújtási egyezmény alapján. A TESCO szervezé­sében (az Egészségügyi Minisztérium ja­vaslata alapján) közreműködnek a pusz­tító népbetegségek felszámolásában, a fokozottabb egészségügyi ellátás meg­szervezésében. Dr. Bíró Sándor, a Kútvölgyi úti Kór­ház belgyógyásza néhány hete tért haza, három évig a Sidi-Bel-Abbes-i kilenc­­száz ágyas központi területi kórház fer­tőző, belgyógyászati és kardiológiai osz­tályának volt a vezetője. Felesége — a műegyetem vilamosmérnöki tanszékének tanársegéde — ezalatt matematikát ok­tatott a város leánygimnáziumában. A főorvos sorra mutatta fényképeit, levetí­tette a maga készítette filmeket — és mesélt... Szavai — a személyes élmé­nyek lánca — mozaikszerűen kirajzolták a múlt ellentmondásaitól terhes, de már fejlődő, változó Algéria képét. Sidi-Bel-Abbes volt hajdanán az ide­genlégió kiképzési központja, Orántól nyolcvan kilométerre délre fekszik. Je­lenleg Algéria ötödik legnagyobb vá­rosa. Még most is élesen elkülönül a franciák és az arabok építette negyed. Központja — kicsiben — Párizst min­tázza: a sugárutak központi térbe tarta­nak. Sok a modern épület, de jócskán akad düledezett falú, egészségtelen vis­kó is, különösen az arab városrészben. — Az emberek eleinte idegenkedve fo­gadtak. A sűrűn lefátyolozott nők lát­ványát három év alatt sem tudtam meg­szokni ... Igazán otthon nem az első or­vosi sikerek után éreztem magam, ha­nem amikor kollégáim meghívtak mi­­suira, aminek külön szertartása van. Ha­talmas pálma-, olaj- és narancsfák tö­vében, nyílt tűzön, speciálisan fűszerezett birkát sütöttek a tiszteletünkre. Az algériai egészségügyi hálózat francia minta alapján alakult ki. Például a kór­ház, ahol dolgoztam, évente állami tá­mogatást kap, de egyébként önállóan gazdálkodik. Társadalombiztosításban a lakosságnak körülbelül a 35 százaléka ré­szesül. A kórházban csak azokat a be­tegeket gondozhattuk, akik befizették a foglalót, 100—150 dinárt (600—900 fo­rint). — Itthon belgyógyászattal, és ezen be­lül is kardiológiával foglalkoztam. Tel­jesen új területet jelentett számomra, amikor Algériában megbíztak a fertőző osztály vezetésével. Legtöbbet a higié­niai és műszaki problémákkal küszköd­tem. Jellemző példa az EKG-gép esete. Senki nem tudott arról, hogy van-e a kórháznak ilyen műszere. Végül a pin­cében találtam rá. Megfeledkeztek róla,­­ mert nem volt hozzá szakemberük. A lakosság többsége — a fiatalok ki­vételével — mélyen vallásos. A gyógyí­tásban még mindig a marabukra, a va­rázslókra hallgatnak. A tudatlanság és a babona szörnyű példáival találkoztam. Egyszer éjszaka hoztak be a kórházba egy hat év körüli eszméletlen, lázas kis­lányt. Középfülgyulladása volt, s a „szak­értő” maradt szamárürüléket kent a gennyes fülbe. Szerencsére meg lehetett menteni. Betegei megszerették, bíztak benne, munkatársaival pedig a lehető legjobb kapcsolata alakult ki. „Le docteur hong­rois’’ (a magyar orvos), így emlegették városszerte. Kétszáz kilométeres körzet­ből jöttek hozzá a betegek; tudták, hogy mindenkivel egyformán foglalkozik. Amikor Bel Khodzsa úr, a város legidő­sebb orvosa megbetegedett, hozzá for­dult. Dr. Hassani polgármester úr — aki­nek a fia szintén a betege volt — jó ba­rátja lett, azóta is leveleznek. A különböző fertőző betegségek mel­lett súlyos gondot okozott a gennyes agy­hártyagyulladás-járvány. A betegséget egyszerre több száz gyermek kapta meg. A járvány alatt megszervezte a lakos­ság védekezését, s mivel hozzájutott a megfelelő mennyiségű szulfonamidhoz, sikerült megfékezni ezt a veszélyes kórt a körzetében. Elutazásakor a város ve­zetősége külön köszönetet mondott neki, hogy a gyerekek részére ingyenes védő­gyógyszert biztosított. Ha akadt egy kis ideje, a családdal a környéken kószált. Szabadsága alatt pe­dig a Szahara nevezetesebb oázisaiba lá­togatott el. Jártak Mascarában, Ghar­­daiában, El-Goléában, Adrarban és Ti­­mimounban. — Tudtuk, bárhová is megyünk, sze­mélyünkben egy kicsit a szocialista Ma­gyarországot ítélik meg. A Sidi-Bel-Ab­bes-i kultúrház klubjában volt a külföl­di és a helyi értelmiségiek találkozó­­helye. Ismerősem gyakran megkértek:­­ meséljek hazánkról, hogyan élnek, dol­goznak, szórakoznak nálunk az emberek. A követségtől kölcsönkaptunk néhány dokumentumfilmet. Így próbáltuk bemu­tatni az országot, de talán egy kicsit munkánkkal is ... Bossányi Katalin

Next