Magyar Hírlap, 1970. november (3. évfolyam, 304-333. szám)

1970-11-22 / 325. szám

6 1970. NOVEMBER 22. VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap ­ KÜLFÖLDI LAPOKBÓL ■HÍ Mtok p| Ék A belgrádi lap ff U ílwM IL», szombati számában a M || VTm MA megállapítja, hogy ■ wmr M n kiegyensúlyozott légkörben folyt le a Magyar Szocialista Mun­káspárt hétfőn kezdődő X. kongresszusának előkészítése. A lap Milorad Sztevancsevnek, a Tan­­jug budapesti tudósítójának terjedelmes cikkét közli. A cikk szerint a kongresszus előtti időszakban olyan értékelés alakult ki, hogy „az általános belső helyzet, amelyben a tizedik, jubiláris pártkong­resszus összeül — sok komoly nehézség ellenére — kedvezőbb és szilárdabb, mint egyes korábbi hasonló tanácskozások előtt volt Vitathatatlan, hogy ez a kiegyensú­lyozott légkör a kongresszus előkészítése alatt nagy lehetőséget adott a kommunis­táknak és a pártonkívülieknek, hogy tel­jesebben és objektívabban értékeljék az eddigi eredményeket, és áttekintsék a jö­vőbeni fejlődés irányát”. A jugoszláv tu­dósító hangoztatja, hogy az előkészítés idején „az új gazdasági mechanizmus al­kalmazásával összefüggő kérdések ural­kodtak”, és hogy a mechanizmus eddigi gyakorlati eredményeit alapjában pozití­van értékelték Magyarországon. A cikk rámutat, hogy az eredmények felmérésén túl a pártkongresszus előtti tanácskozáso­kon „elegendő szó esett egyes negatív je­lenségekről is, amelyek az építés terén jelentkeztek”, és az előkészületek „igazi munkalégkörben” fejeződtek be. __ A lap szombati NEUES DEUTSCH LAND kommentárjában a lengyel—nyugatné­met szerződés szövegének nyilvánosságra ho­zatalával összefüggésben méltatja a megállapo­dás jelentőségét. A szerződés, amelyben az NSZK egy­szer és mindenkorra, nemzetközi jogi ér­vénnyel elismerte Lengyelország nyugati határát, az európai békét és biztonságot szolgálja. Az NDK már megalapításának napján elismerte a potsdami szerződés­ben nemzetközi jogi érvénnyel, végérvé­nyesen megállapított Odera—Neisse-ha­­tárvonalat. A lap rámutat: most az NSZK-n a sor, hogy átültesse a valóságba a lengyel— nyugatnémet szerződés betű szerinti tar­talmát és szellemét. Hozzáteszi, hogy ez megköveteli a jobboldali erők elleni har­cot és a revansista uszítás megakadályo­zását. A lap szombati ^ ^1*4®'*** An 1Z: WTWAMIQKAL ovivi . , mentálja a Kí­nai Népköztársaság jogainak helyreállításáról az ENSZ-közgyűlésen megtartott szavazás eredményét. A vezércikk szerint „az Egyesült Álla­mok rendíthetetlen kizáró politikája ku­darcot vallott”­­, majd rámutat, hogy Nixonnak már másfél éve, Johnsonnak, Kennedynek és Eisenhowernek pedig már hosszú idő óta olyan megoldáson kellett volna fáradoznia, amely lehetővé tette volna, hogy Tajvan az ENSZ tagja ma­radjon, ugyanakkor azonban a Kínai Nép­­köztársaság bekerülhessen az ENSZ és a Biztonsági Tanács állandó tagjai sorába. Mint a pénteki szavazás mutatja, nagyon nehéz ma már ilyen megoldás érdekében tevékenykedni. A Komszomolsz­­kaja Pravda meg­ KOMCOMOflbCKflfl kezdte Trofim Po­­n Dfl D­fi dolin hamarosan ■ I w !”■ SS?' aWfc *■ megjelenő doku­­menUm­e*OoSzel£sének kivonatos közlését. A könyv főhőse Georgij Lonov, akit Nyugaton Gordon Lonsdale-ként ismernek, s mindmáig a „szovjet mesterfelderítő” címével ruháznak fel. Az 1922-ben született Georgij Lonovot a Nagy Honvédő Háború előestéjén, ami­kor bevonult katonának, voltaképpen csak egyetlen tulajdonsága különböztette meg a többi újonctól: szinte tökéletesen be­szélt angolul, franciául és németül. Georgij Lonov fáradságos munkával át­változott Gordon Lonsdale kanadai állam­polgárrá. A helyszínen sajátítja el az angol nyelv kanadai akcentusait, sötét angol szö­vetből készült ruháit „kanadaiasan­” viseli. Belülről is „átgyúrja” önmagát átlag­­kanadaivá, aki társaságban vagy egyedül semmiben sem különbözik a többiektől. Körülményes aprólékossággal tanulmá­nyoz több vidéket, települést, várost, eze­ket beépíti „életrajzába”, ezekről mesél majd angol ismerőseinek, hiszen úticélja — kanadai állomással — Anglia. Végig­csinálja a szabályos, legális papírok meg­szerzésének meglehetősen idegtépő mun­káját. Lenov alias Lonsdale sorsának további alakulásáról a dokumentumelbeszélés újabb folytatásai adnak majd hírt. Slatty frlírgraph­ kormány Bonnhoz fűződő viszonya rosszabbo­dik, az angol—francia együttműködés pedig — még katonai kérdésekben is — egyre szívélye­sebbé válik. A brit konzervatív lap vezércikk­ben támadja a bonni kormányt. Ahlers úr, aki részletekbe is bocsátko­zott és világosan fejezte ki magát, magas helyet foglal el a bonni hierarchiában, és rendszeresen részt vesz a kabinet ülésein. Mi több, feltűnő, hogy a bonni kormány, miközben tegnap magánúton sajnálkozá­sát fejezte ki a brit nagykövetség előtt, nem vont vissza semmi lényegeset abból, amit Ahlers mondott. A vezércikk írója felháborodik Ahlers ama kijelentése miatt, hogy Anglia „nem európai” módon foglal állást, amikor nem hajlandó pénzzel hozzájárulni a NATO javasolt új pénzügyi alapjához, s hogy ez veszélyeztetheti a szigetország közös piaci csatlakozását. A cikkíró arra gyanakszik, hogy Bonn ingadozni kezd az angol EGK-tagság kér­désében, majd érezhetően hidegháborús éllel veti fel a kérdést: „Lehet, hogy ez a Brandt-féle Ostpolitik részegítő korá­nak egyik első eredménye?” németek 4. fal­si &L. Az első lépcső A lengyel—nyugatnémet tárgyalások utolsó szakasza november 3-án, kedden délelőtt 10 órakor kezdődött. Pontosan délelőtt tíz órakor. Az NSZK delegációját vezető Walter Scheel, úgy, ahogy az egy precíz német külügyminisztertől elvárha­tó, fél perccel tíz előtt megállt a fogadó­terem bejárata előtt, megnézte óráját, megigazította haját, helyére illesztette nyakkendőjét, majd másodpercnyi pon­tossággal átlépte a küszöböt. — Üdvözlöm a külügyminisztérium épületében. Hogy töltötte az éjszakát? — Jedrychowski lengyel külügyminiszternek ezek a szavai vezették be a tárgyalásokat. A gépkocsi sebessége A megbeszéléseknek ez az utolsó sza­kasza igen érdekes volt a Varsóban ösz­­szegyűlt újságírók számára. Egyik érde­kességét éppen a titkosság jelentette. A delegációk már az első napon megálla­podtak, hogy nem adnak hivatalos tájé­koztatást az érdemi részletekről és csak nagy általánosságban tájékoztatják a közvéleményt. S mint ahogy az lenni szo­kott, ez a titkosság csak fokozta a sajtó képviselőinek érdeklődését. A küldöttsé­gek szóvivőinek egy-egy értekezlete szin­te egyébből sem állott, mint ravaszul megfogalmazott kérdésekből és monoton egyformasággal érkező „sajnos, erre nem adhatok választ” a feleletekből. Megle­hetősen elszaporodtak a találgatások. So­kan a legintimebb részleteket is tudni vélték. Az Európa-szálló klubjában be­rendezett sajtóközpontban azonban nem­igen akadt ember, aki azon a pénteken megjósolta, volna, hogy hajnalra megál­lapodás születik a parafálásról Sokat idézték a tárgyalás hetében von Wechmar nyugatnémet szóvivő kijelenté­sét. „Most egyes sebességgel haladunk” — mondta az első tárgyalási nap után. — „mint tudjuk, a gépkocsiknak általában négy sebességük van és egy pedig — hát­ra.” Ezt a fokozatot, a hátramenetet, Var­sóban nem kapcsolták be. Európa szem­pontjából nagy fontosságú szerződés pa­­rafálására került sor a lengyel főváros­ban. Olyan aktusra, amelynek nyomán a háború után kialakult másik német ál­lammal is rendezheti viszonyát az új Lengyelország. Anélkül, hogy a múltat felidéznénk, nyugodtan elmondhatjuk, évtizedeken át úgy látszott, hogy erre a rendezésre nem kerülhet sor. Walter Scheel pohárköszön­tőjében a Jablonna-kastélyban úgy nyi­latkozott, hogy a szerződés csak első lép­csője lehet a kapcsolatok fejlődésének. Többről van szó itt, mint államközi vi­szony rendezéséről. Beidegződéseket, tör­ténelmi előítéleteket kell megváltoztatni. Látogatás Auschwitzban A varsói Történeti Múzeumban nyu­gatnémet újságírókkal együtt néztem meg azokat a filmeket, amelyeket ott szünet nélkül vetítenek. Szemünk előtt dőlt rom­ba Varsó. A robbantóosztagok házról ház­ra, utcáról utcára jártak és semmisítet­ték meg az értékeket. Az összeomló há­zakon fehér keresztek voltak. A német parancsnokság művészettörténészt alkal­mazott, aki megjelölte a legértékesebb­­ épületeket Ha nem marad idő a város­­ teljes lerombolására, a németek először­­ ezeket kívánták a levegőbe repíteni. De maradt idejük az egész városra. — Nehéz tárgyalások lesznek — mond­ta egy nyugatnémet kolléga Frankfurtból, és arcán látszott a filmek hatása. Zielona Gorában és Szczeczinben — Varsóba érkezésem előtt­— láttam azt a készülődést, amely a nyugatnémet újság­íródelegáció várható látogatásának szólt. — Meg akarjuk mutatni nekik, mit tettünk a huszonöt év alatt. De azt is ak­arjuk, hogy jól érezzék magukat. Úgy fogadjuk őket, ahogy régen várt vendéget illik — mondták a program szervezői. Walter Scheel ahelyett, hogy az első hét végén Bonnba utazott volna, váratla­nul kirándulást iktatott programjába, Krakkóba látogatott. Megkérte a lengyel külügyminisztérium munkatársait, vigyék el őt Auschwitzba, tisztelegni akar a ha­lottak előtt. Lengyelektől tudom, hogy Varsóban nagyra értékelték a külügymi­niszternek ezt a gesztusát. Szükségszerű lépés Húsz éve mondják a lengyelek: addig nem lehet beszélni az NSZK-val való vi­szony rendezéséről, amíg bizonytalan a határkérdés. Húsz éve mondják: minden szerződés első pontja csak az Odera— Neisse-határ elismerése lehet.­­ Az utóbbi 25 év két legfontosabb ténye számunkra talán az, hogy egysé­ges, egynemzetiségű szocialista Lengyel­­ország jött létre és nyugati határainkon túl szocialista Németország létezik — mondta beszélgetésünk során a Zielona Gora-i rádió főszerkesztő-helyettese. — Egy­­ esetleges lengyel—nyugatnémet megállapodás háromra kerekítené az örvendetes változások számát. A szerződést szerdán parafálták. Pén­teken pedig nyilvánosságra hozták szö­vegét. A szerződés kimondja: „A Len­gyel Népköztársaság és a Német Szövet­ségi Köztársaság egybehangzóan megál­lapítják, hogy az meglevő határ, amely­nek vonalát az 1945. augusztus 2-i, pots­dami értekezlet határozatának IX. feje­zetében, közvetlenül Swinoutscie (Swi­nemünde)-től nyugatra, a Balti-tenger­től kiindulva, s innen az Odera folyó mentén a Nysa-Luzycka (Lausitzer- Neisse) folyótorkolatig, majd a Nysa- Luzicka (Lausitzer-Neisse) mentén Cseh­szlovákia határáig állapítottak meg, a Lengyel Népköztársaság nyugati állam­határát képezi.” Aki beutazza a két folyó mentének városait, aki felmegy a Frankfurt am Odernél ívelő hídra, aki megismerkedik a pozitív példával, az NDK—lengyel vi­szonnyal, az bízvást állíthatja, hogy ennek a határnak elismerése nyugatnémet rész­ről nem kompromisszum, nem fegyverle­tétel, hanem a helyzet józan mérlegelé­séből következő szükségszerű lépés. Több mint 25 évvel a háború után nem lehet megkérdőjelezni, sem a negyedszázaddal korábbi intézkedések jogosságát, sem azt, hogy ennyi idő múltán gyökeresen meg­változott a potsdami egyezmény által érintett terület. Huszonöt év éppen elég idő ahhoz, hogy egy nép levonja a törté­nelmi tanulságokat. Lengyelország hasz­nos partnere lehet Nyugat-Nérmetország­­nak. Lengyel érdek a technológiai ta­pasztalatok átvétele, s a nyugatnémet ipar számára fontos piac lehet egy har­minckétmilliós ország Európa szívében. A két ország kapcsolatainak normalizá­lása pedig egész Európa számára örven­detes. Kereszty András (Vége.) ENSZ-közgyűlés Koreai vita a politikai bizottságban Szarka Károly: Oszlassák fel a „koreai bizottságot"! (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés 1. szá­mú, politikai bizottságában pénteken kezdték meg a Koreával kapcsolatos problémák megvitatását. A napirenden három javaslat szerepel: az amerikai és más külföldi csapatok kivonása, a „Ko­rea egyesítésével és újjáépítésével fog­lalkozó ENSZ-bizottság” feloszlatása, a bizottság beszámolójának meghallgatása. Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője felszólalásában emlí­tést tett arról, hogy az imperialistáknak korábban sikerült diszkriminációs határo­zatot ráerőszakolniuk a bizottságra, amely megakadályozza a KNDK képviselőinek részvételét a vitában. Az Egyesült Államok Dél-Koreában ál­lomásozó csapatainak létszámcsökkenté­sével kapcsolatos propagandakampány a szovjet delegátus szerint csupán azt a célt szolgálja, hogy elvonja a nemzetközi köz­vélemény figyelmét arról a veszélyről, amelyet Dél-Korea amerikai megszállása hordoz magában.­­ A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság, amelyet az ENSZ zászlaját fel­használva, az amerikai katonai agresszió teljesen lerombolt, erős, független, szo­cialista állammá, Ázsia vezető ipari ha­talmainak egyikévé vált, amely mind több ENSZ-tagállammal tart fenn gyü­mölcsöző kapcsolatokat — jelentette ki pénteken Szarka Károly, hazánk állandó ENSZ-képviselője a koreai vitán. Szarka Károly hangsúlyozta, hogy a magyar ENSZ-küldöttség a Dél-Koreában levő külföldi megszálló erők kivonása, és az úgynevezett koreai bizottság feloszla­tása mellett fog szavazni. A magyar delegátus hangsúlyozta: mi­után megakadályozták, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képvise­lője jelen lehessen a koreai kérdés vitá­ján, most csak az a fél van jelen a világ­­szervezetben, amely a súlyos helyzetért leginkább felelős. A továbbiakban Szarka Károly rámu­tatott, hogy az úgynevezett „Korea egye­sítésére és újjáépítésére alakított ENSZ- bizottság” már létrehozása óta képtelen bárminemű érdemleges tevékenység kifej­tésére. — Minden tagállam érdeke, hogy az ENSZ-et többé ne használják fel az imperialista politika álcázására, követke­zésképpen oszlassák fel ezt a bizottságot — mondotta. A Kongói Népköztársaság képviselője a tagországok nagy csoportja nevében hatá­rozati javaslatot terjesztett elő a „Korea egyesítésével és újjáépítésével foglalkozó ENSZ-bizottság” feloszlatására. Döntés Trabzonban a szovjet gép eltérítőiről (AP, AFP) A törökországi Trabzon vá­ros törvényszéke szombaton egy döntés­ben „politikai bűncselekménynek” mi­nősítette annak a két litván származású géprablónak a tettét, akik október 15-én fegyveresen Törökországba kényszerítet­­ték az Aeroflot egyik Antonov—24-es gé­gét és megölték N. Kurcsenko légikisasz­­szonyt A döntés azzal a következménnyel jár­hat, hogy a török kormány nem ad helyt a Szovjetunió kiadatási kérelmének, hi­vatkozva arra, hogy a török törvények ér­telmében politikai bűncselekményt elkö­vető külföldieket nem adhatnak ki kül­földi hatóságoknak. Ismeretes, hogy a szovjet kormány kö­zönséges bűncselekményként kezeli az esetet, s ezen az alapon kérte a két gyil­kos géprabló kiadását. A török ügyész most fellebbezhet a trabzoni esküdtszék­hez. A kiadás csak akkor történhet meg, a két bűnöző csak akkor nyerheti el meg­érdemelt büntetését, ha az esküdtszék köztörvényes bűncselekménynek mondja ki a géprablást és a légikisasszony meg­gyilkolását. Befejeződtek a lengyel-jugoszláv tárgyalások (MTI) Mitja Ribicsics, a szövetségi vég­rehajtó tanács elnöke jugoszláviai látoga­tásra hívta meg Józef Cyrankiewicz len­gyel miniszterelnököt. A meghívást Mir­ko Tepovac nyújtotta át, aki ugyanakkor saját nevében meghívta Belgrádba Ste­­fan Jedrychowski külügyminisztert A Tepavac és Jedrychowski tárgyalá­sairól kiadott közös közlemény hangoz­tatja: a két külügyminiszter megelége­déssel állapította meg, hogy a lengyel— jugoszláv politikai, kulturális, tudomá­nyos és különösen gazdasági kapcsolatok az utóbbi időben kedvezően fejlődnek. A lengyel és jugoszláv külügyminiszter nagy figyelmet szentelt az időszerű nem­zetközi kérdések elemzésének. Egybe­hangzóan kiemelték a Szovjetunió és az NSZK, valamint Lengyelország és az NSZK államközi szerződése létrejötté­nek nagy jelentőségét Aláhúzták: rendkí­vül nagy súlya van az Odera—Neisse-ha­­tár végleges elismerésének. A felek meg­győződése, hogy az NDK és az NSZK kapcsolatainak rendezése elősegítené az európai béke és biztonság erősítését.

Next