Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1971-01-16 / 16. szám

2 1971. JANUÁR 16. SZOMBAT HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap 4. A nyitott kapu városa­­... és környéke A Sopronba érkező vendégek rendsze­rint nemcsa­k magát a várost és közvet­­len­ körny­ét látogatják, hanem a közeli, sőt stabíran az észak-dunántúli turiszti­kai nevezetességeket is. A SZOT-üdülők­­ből minden üdülési turnus alatt a Volán­nal kötött megállapodás alapján autó­busz-kirándulásokat szerveznek még Kő­szegre és Pannonhalmára is, s a zord tél, a hófúvások miatt legfeljebb cserélgetik egy kicsit a napi programokat. A szomszédos falvakba tett kirándulá­sok azonban, főleg ha nem csupán az úti­könyvekben feltüntetett látnivalók iránt érdeklődik az utas, néha kellemetlen él­ményeket is adnak. A cenki kastélyépítők Széchenyi Istvánt 1835-ben Sopron első díszpolgárává választották. A cenki gróf valóban sokat tett ezért a városért is. Ösztönzésére selyemtenyésztő részvény­­társaság alakult, takarékpénztár nyílt, gőzmalom épült s a szabadságharc kitö­rése előtti években elkészült a Sopron— bécsi vasút, amely az országban a máso­dik, a Dunántúlon az első vaspálya volt. Soprontól jó tíz kilométerre van csupán Nagycenk, benne a Széchenyiek kastélya. E földben nyugszik a legnagyobb ma­gyar. Szinte hihetetlen, hogy ugyanak­kor, amikor Sopronban minden követ, minden tárgyat féltő gonddal számon tar­tanak és védnek. Itt, Cenken, a kastély, amely szinte sértetlenül vészelte át a háborút, utána majdhogynem helyrehoz­hatatlanul elpusztulhatott. Omladozó kerítés mögött hóban tiport gyalogúton mentünk át a pompás fenyők és öreg szilfák között. Innen nézve a kastély téglával berakott ablakaival még mindig kísértetházra emlékeztet. A sarki melléképületből szívélyes, pi­rospozsgás férfi jött elő: Hajdú Gyula bácsi, a zsírraktár főnöke. Figyelmezte­tett, hogy el ne csússzunk a zsiradéktól sikamlós lépcsőkön, aztán elmondta, hogy 1962-ben javították meg a tetőt, s ma már kőművesek dolgoznak odaát a főépület­ben. Megmutatta, hol lesz majd a Széchenyi-múzeum, hol a közlekedési múzeum, melyik szárnyban nyitnak lo­vaglóiskolát, vadászszállót. A raktár he­lyén, ahol álltunk, étterem és bár lesz majd. Útmutatásával megleltük a főépületben dolgozó­ kőműveseket is. Több nagy szo­ba belső vakolása, a díszmennyezet ki­alakítása már befejeződött, mivel olaj­kályhákkal is jól fel vannak szerelve, a hat-nyolc kőműves télen is nyugodtan folytathatja a belső munkákat. A brigádvezető, aki nem mondta meg a nevét, mert már úgyis túl sokat nyi­latkozott a sajtóban, rádióban, mint ma­gánember azért megjegyezte, hogy leg­utóbb hagymát válogattak a romkastély­ban, s ezután már csak a falu gyerme­kei játszották itt a Tenkes kapitányát. Pellengér A Sopron környéki kirándulások so­rán a legnehezebben lenyelhető élmé­nyem Fertőrákoson volt, közvetlenül a feledhetetlen kőfejtő és barlangszínház megtekintése után. A falu piacán áll egy pellengér. Ez a tornyos építmény, amelynek oldalát va­laha a büntetett jobbágynép háza, karja csiszolta fényesre, adta az ötletet, hogy megkérdezzem, miként fegyelmezik mos­tanában Fertőrákoson a rakoncátlan ál­lampolgárokat. Nem is kellett messzire menni, mert a pellengérrel éppen szem­ben van a községi tanács épülete. A ta­nácstitkárnőtől nem lehet zokon venni, hogy nem tudja miként használták az ablakból látható pellengért. Az viszont már sértette a fülemet, hogy a falu szép­ségeiről ejtett dicsérő szavaimra így vá­laszolt: — Igen szép az, ami régről megvan. De most piszkos, rendetlen község ez. „Jobb a békesség” jelszóval nem mond­tam neki, hogy erről talán a község ve­zetői is tehetnek, hanem napjaink bűn­eseteiről, kihágásairól érdeklődtem. A felelet: — Itt minden bűnt — a gyilkosságtól a legkisebbig — megtalálhat, ami csak az országban létezik. Már csak egy kérdésem volt. — Maga ugye nem fertőrákosi. Az öntudatos válasz: — Fertőhomoki vagyok, mondani a nyolcszázötven lelket számláló község minden gondját, örömét. Elégedetten mesélték, hogy a hajdan nagy hírű Micsurin Termelőszövetkezet már kikapaszkodott az átmeneti hullám­völgyből. Javasolták, hogy feltétlen men­jünk fel a falu fölötti kis temetőbe, ahol Szerb Antalnak, s a környéken megölt több ezer mártírnak állítottak méltó em­léket. Napjaink derűsebb témáihoz érkezvén elmesélték a szövetkezet által nemrég megnyitott Hány Istók-pince sikerét, ahol a helyi téesz borait, hideg készítményeit mérik. Istók egyébként Jókai Mór nád közt bujkáló, félvad szegénylegényéből lett e pince névadójává. A nagy mese­mondó sem sejthette, hogy hősét egykor sűrűn szidalmazzák majd a balfi me­nyecskék. Az új pince egyébként már megtette az első lépéseket a nemzetközi hírnév felé. A minap Bader Nándor, a termelőszövetkezet böllérje egy osztrák turistatársaság szeme láttára szúrta le és dolgozta fel a disznót, amelyből aztán a toros ebédet megrendezték. Amikor a híres balfi víz és a fürdő várható fejlesztése került szóba, Szabó Gyula egy pillanatra elkomorult: — Az építés megkezdődött és már meg tudom mutatni a terveket is. Ez lesz itt a százhetven ágyas gyógyszálló, ez az új fürdő. Hosszú utánajárás, baráti kap­csolatok révén sikerült a rajzokat meg­szerezni. — Mint a falu gazdája, nem kapta meg hivatalosan ? — Mi csak a területkijelölést intéztük. Túl a hatáskörön E fogyatékosságokat tapasztalván, Ko­csis Józseftől, a Soproni Városi Tanács elnökhelyettesétől úgyis, mint ország­­gyűlési képviselőtől, külön megkérdez­tem, hogyan alakul Sopron és a vonzás­körében levő községek kapcsolata. El­mondta, hogy vannak a várost és környé­két egyaránt érintő beruházások. Kellő ütemben halad a fertői vízmű építése, amelynek ügyében korábban interpellált a Parlamentben. Még az idén húszmillió forintos költséggel megkezdik a Fertő-tó menti üdülőtelepek fejlesztését. Az út­építés, a villamos és a csatornahálózat bővítése mellett hozzálátnak a tó kotrá­sához, a­ strandolásra alkalmas újabb partszakaszok kialakításához. Aztán a témát jobban közelítve meg­említette, hogy a város körül több olyan község van, ahonnan a munkaképes la­kosság több mint fele a soproni üze­mekbe jár be dolgozni. Nem kizárt, hogy e községek egyikét-másikát Sopronbán­­falvához és Brenbergbányához hasonlóan a városhoz csatolják. Igazságtalan lenne csak a soproniak szemére vetni, de itt is, másutt is, meg­lehetősen elsorvadt az a kapcsolat, ami a régi helyi újságok címeiben mint .....és környéke, ...és vidéken fejeződött ki. Pedig a társadalmi, politikai hatást tekintve nem kellene oly mereven meg­tartani a közigazgatásban, az ügyintézés­ben meghatározott illetékességet. Olyan téma ez, amelyet talán érdemes lenne napirendre tűzni a népfront, a társadal­mi szervek valamely fórumán. Nyáron ötezren A soproniak most maradéktalanul és többszörösen igaznak érzik a város cí­merében a nyitott kapu szimbólumát. Nyáron mintegy ötezer vendég pihen, üdül, gyógyul itt, s a téli zimankó sem ijeszti el teljesen a látogatókat. A jegyzetfüzetben maradt számos adat­ból egy hangulatilag még nagyon ide kí­vánkozik ez írás végére. Tavaly Sopron város területén mindössze 16 betöréses lopás történt. Nemcsak szép város, de becsületes, jó kedélyű város is. Megérdem­li a megkülönböztetett törődést, amely­ben része van. Solymár József A balti f­ürdő Balfon, a tanácsházán kis megbeszé­lést tartott éppen Szabó Gyula elnök a véradást szervező nőtanácsi és vöröske­resztes vezetőkkel: Bodnár Mihálynéval, id. Szalai Imrénével és ifj. Kassai Gyu­­­­lánéval. Ők szíves szóval igyekeztek el­ Területfejlesztés Szolnok megyében Az új tervidőszak végén az összes keresők 32 százaléka már az iparban dolgozik A negyedik ötéves terv idején hazánk iparilag leggyorsabban fejlődő országré­sze a Nagy-Alföld lesz. A foglalkozta­tottak számát véve alapul: részesedése az ország iparában a mai 18 százalékról 21—22 százalékra emelkedik. Szolnok megye fejlődése még gyorsabbnak ígér­kezik. A tervciklus végén az összes ke­resők 32 százaléka az iparban dolgozik majd. Karcag, Mezőtúr, a kunszentmártoni és a tisztafüredi járás — ezek azok a terü­letek, amelyeken a kormány nyújtotta segítséggel élve a megyei vezetés a leg­többet tud tenni az iparfejlesztés meg­gyorsításáért. A főváros közelsége ked­vező körülmény a megye számára. A Budapesten öt év alatt felszabadítandó mintegy húszezer ipari munkahely je­lentős hányada Szolnok megyének jut. A megye központi támogatásban része­sülő településein kereken egy és negyed milliárd forint értékű ipari beruházásra kerül sor. Az egy munkahelyre jutó fej­lesztési költség megközelíti a 150 ezer forintot; korábban egy munkahely létesí­tésére csak 90—100 ezer forintot költöt­tek. Neon fények Kunszentmártonban Szolnok megye valamennyi települé­sét, ahol a jelenlegi ötéves tervben új munkaalkalom kínálkozik, igen hossza­dalmas lenne felsorolni; azokról azon­ban bővebben szólhatunk, amelyek a me­gye 120 millió forintos iparfejlesztési alapjából is részesülnek. Tiszafüred ed­dig legkorszerűbb létesítménye a tavaly megnyílt, 300 embert foglalkoztató alu­míniumgyár. Itt a tervidőszak végéig to­vábbi négyszáz dolgozó helyezkedhet el. A Magyar Hajó- és Darugyár Tiszafü­redre települő gyáregysége 400 új dol­gozót vár, százzal növelik a járási épí­tő és vegyesipari ktsz tagjainak számát. Másfél évtizede lehet, hogy Kunszent­mártonban a községi tanács vb elhatá­rozta: valahány új bolt nyílik ezután, annak neonfeliratúnak kell lennie. Mi tagadás, a határozat itt-ott lekicsinylő visszhangra talált, körülbelül erre: „Mi­nek oda hivalkodás, ahol a­z, ipart csak hírből ismerik?.” Az iparra­­ vonatkozó megjegyzésben akadt egy kis túlzás, de kétségkívül igazság is ... Azóta megin­dult a nagyközség iparosodása. A Pan­nónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfek­ció Vállalat 1969-ben 180, a martfűi Ti­sza Cipőgyár 260 dolgozóval kezdte meg itt a munkát. A két üzem 1975-ig össze­sen több mint ezer fővel növeli létszá­mát; száz-száz munkahellyel bővül a Fatömegcikk Készítő Ktsz és a Vörös Csillag Ruházati Ktsz. Az előző évtized fordulóján a mező­túri Villamos és Géptechnikai Cikkek Gyára még sok keserűséget okozott a megyei vezetésnek. Röviden szólva: kép­telen volt magára találni. A kétségbe­esett próbálkozásokra jellemző, hogy még műanyag sakkfigurák készítését is elkezdte volna, ha ez — hihetetlennek tűnő indokkal — meg nem hiúsítják. Egy minőségellenőrző intézmény a kisze­melt sakkfigura-alapanyagot tartotta al­kalmatlannak, mivel az — nem elírás! — 150 Celsius-fok körüli hőmérsékleten deformálódott... több — 800 munkahely — a Könnyűipa­ri Gépgyártó Vállalaté. Karcag a közé a négy-öt város közé tartozik, amelyekből a legutóbbi évtized­ben a legnagyobb arányú volt az elván­dorlás. A nem kívánatos mértékű folya­mat megállítása érdekében a városban 1968. és 1970. között majdnem 900 ipari munkaalkalmat teremtettek; több mint felét az 1969-ben települt Híradótechni­kai Vállalatnál. A munkahelyek száma a negyedik ötéves terv idején 1400-zal nagyobbodik. Ezen belül 500-zal a Hír­adótechnikai Vállalat, 400-zal pedig a Szerszámgépipari Művek, amely a szó szép értelmében Karcag város szülötte. Az egykori gépjavító állomásból fejlő­dött, fejlődik korszerű üzemmé. A kar­cagi ktsz-ek közül a Ruházati Ktsz na­gyobbodása — 300 munkahellyel — a legjelentősebb. Az elmondottakon kívül 1975-ig bezá­rólag Szolnok megyében további, mint­egy nyolcezer ipari munkahely létesül. Napjainkban a lakosság 35—36 százalé­ka a mezőgazdaságban, 30 százaléka az iparban keresi kenyerét. A tervidőszak végére ez az arány megfordul. A munkaképes korú nők számáról — természetesen — van adata a megyei ta­nács vb-nek, van arról is, hány nő foly­tat kereső foglalkozást. Azt azonban in­kább becsülni, mint mérni képes a ta­nács, hogy az állásban nem levő nők közül hányan kívánnak komolyan elhe­lyezkedni. A női munkahelyek tervezésé­nél a tanácsi vezetők nem akartak a túl­zás hibájába esni. Számításuk szerint a nők foglalkoztatottsága ma 55—60 szá­zalékos, a tervidőszak végén 8—10 szá­zalékkal jobb lesz. Bizonyos, hogy Szolnok megye ötéves iparfejlesztési terve az alfától sosem jut­na el az ómegáig, ha nem segítenék a kormányintézkedések és a különböző szintű tanácsok. Új üzem telepítése ese­tén — például — a beruházó éppúgy nyereségadó-kedvezményt kap két évre, mintha kétszáz főt meghaladó, illetve 50 százalékos termelési kapacitásbővítést végezne. A kedvezmény az új dolgozók betanítási költségeinek fedezetéül szol­gál. Mezőtúron, Kisújszálláson, Kun­szentmártonban a tanács helyiséget biz­tosított a munkások oktatására. Tisza­füreden a tanács segített megnyerni az embereket, hogy a fővárosban tanulja­nak, s később majd községükben hasz­nosítsák a tanultakat. Az arány megfordul Ugyanerre a gyárra ma büszke a vá­ros. Fontosságára jellemző, hogy 1968. és 1970. között 120 új munkahelyet létesí­tettek benne. Ez a szám — persze — el­törpül az 1250 mellett, ahány új ipari munkahelyet Mezőtúron a negyedik öt­éves tervben teremtenek. Ezekből a leg­ Mi lesz a sorsa a megszűnt Gyűrűfű falunak? A Zelicségben fekvő Gyűrűfűn, amely lakóinak elvándorlása folytán a közel­múltban teljesen kihalt, biztonsági intéz­kedéseket tesznek. A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat kikapcsolta a villanyt, nehogy egy esetleges vezeték­szakadás tüzet, vagy balesetet okoztan A posta leszerelte és elszállította a falu egyetlen telefonkészülékét. A volt gyűrű­fűi lakosok betemetik a feleslegessé vált kutakat, amelyek között 30—35 méter mélyek is akadnak, és veszélyt jelentenek az oda tévedő emberekre, állatokra. A rendőrség — a munkásőrség segítségével — rendszeresen ellenőrzi a néptelen falut, nehogy bűnözők, csavargók húzódjanak meg az elhagyott épületekben. Az illetékes ibafai tanács a közeljövő­ben tartandó ülésén határozatot hoz a ki­halt falu sorsáról, s akkor kérni fogja­ az Elnöki Tanácsot, hogy törölje Gyűrűfűt a községek nyilvántartásából, és külterület­ként csatolja Ibafához. A tanács minden­esetre törölte a volt gyűrűfűi lakosokat az 1971. évi adókivetés és községfejlesz­tési hozzájárulás listájáról. A sajtó híradása nyomán országszerte élénk érdeklődést váltott ki az elnépte­lenedett zselici falu jövője. A főváros XI. kerülete egész éven át működő ifjúsági tábor kialakításának a gondolatával fog­lalkozik. Még a tavasz folyamán döntés születik, hogy az ország első kihalt falu­ja a XI. kerületé lesz-e. Lakások, gyermekintézmények Segíteni a segítőt — körülbelül így jel­lemezhetnénk a különböző szintű Szol­nok megyei tanácsok feladatkörét. Át­gondoltan lehet csak a megye szakmun­kásképzését úgy irányítani, hogy a Szol­nokon közeljövőben megnyíló vegyipari, finommechanikai és műszerészképző szak­­középiskola a Munkaügyi Minisztérium által Szolnokra, Mezőtúrra, Kunszent­­mártonba és Törökszentmiklósra terve­zett iparitanuló-iskolával, valamint a szolnoki 120 helyes tanműhelyfejlesztés­sel együtt sokoldalú szakemberek kép­zését tegye lehetővé. A letelepülő szak­emberek számára csaknem minden he­lyi tanács igyekszik lakást juttatni. Csa­ládi ház és társasház építését az OTP az átlagosnál magasabb kölcsönnel, hosz­­szabb lejárati idővel támogatja. Lakás­­ingatlan vétele, vagy helységek közötti cseréje esetén az állam illetékmentesí­téssel ad könnyítést. Az iparfejlesztés egyik eredményeként a megye lakosságának pénzbevétele éven­te körülbelül 280—300 millió forinttal növekszik. Ebből is következik, hogy a megyében öt év alatt előreláthatólag mintegy 12 ezer lakás épül magánerő­ből. A kereskedelem a forgalom várható növekedésére főként peremterületi bol­tok nyitásával készül, de két szép áru­házzal is bővíti hálózatát. A tiszafüredi ÁFÉSZ áruházában az idén már vásá­rolhatunk, a kunszentmártoni áruházat mostanában alapozzák. A nők fokozott bevonása a munkába szükségessé teszi a különféle gyermekin­tézmények fejlesztését. Némileg csökken­ti a gondokat, hogy a demográfiai hul­lám Szolnok megyében is elvonulóban van; az általános iskolások száma — pél­dául — a tavalyihoz képest a jelenlegi tanévben már 25 százalékkal kisebb. A bölcsődei helyek számát ennek ellenére 1628-ról 1918-ra, az óvodás napközis he­­lyekét 10 000-ről 11 880-ra, az általános ikolai napközis csoportok számát 284­ •"•1 334-re növelik. A jövő érdekében történik ez is ... Borváró Zoltán

Next