Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1971-01-14 / 14. szám

2 1971. JANUÁR 14. CSÜTÖRTÖK HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap A nyitott kapu városa 2. Városszépítők és díszpolgárok A soproniéi azt mondják, a város tör­ténetének felületes ismerete bámészkodás­­ra, megismerése cselekvésre késztet. A múlt egyik nagy tanulsága, hogy a helyi vezetésnek, a helyi politikának jelentősé­gét nem szabad lebecsülni. Amikor derék, tiszta emberek álltak a város élén, még a vészterhes időkben is volt fejlődés, a csa­pásokat könnyebb volt átvészelni. Természetesen a politikai hagyomá­nyokból keveset lehet módosítás nélkül átvenni. A helyi kormányzat évszázado­kon át a gazdag polgároknak, a Várkerü­let lakóinak kezén volt, s a kurucdombi szegénységnek például kevés beleszólás adatott az ügyek intézésébe. A város jö­vője iránti érdeklődés egyre szélesebb körben terjed. Ennek természetesen fel­tételei vannak. A város vezetői elmondot­ták, hogy csak azoktól az emberektől le­het elvárni a közügyekkel való őszinte törődést, a helyes ítéletet, akiknek az alapvető lakás- és ellátási problémáik megoldottak A műemlékek restaurálásá­ra költött milliókat sem mindenki helye­selte kezdetben, ám amióta az északi és déli új lakótelep épül, a műemlék házakra nagyobb szeretettel néznek az új beton­épületek lakói is. Idegenek tették A közélet régi szervezeti keretei közül is hasznosítani lehet módosított formában néhányat, de a legfontosabbnak azt te­kintették, hogy a város szeretete az újabb generációban töretlenül fennmaradjon és erősödjék. A soproniakat II. Lajos király figyel­meztette először egy 1525-ben kelt leiratá­ban, hogy a fő tér szépségét ne csorbít­sák. Kor­án felismerték azt is, hogy a Tűz­torony, a Szent Mihály- és a Boldogasz­­szony-templom triászát sem szabad meg­zavarni. A látogató kissé meg is mosolyogja, hogy a meggondolatlanul lebontott régi helyén épült új tanácsházáról, amely 1395-ben készült el, s méreteivel, eklekti­kus stílusával kissé megzavarja a fő tér varázslatos hangulatát, a helybeliek szük­ségesnek tartják hangsúlyozni, hogy két, miskolci születésű műépítész, Hinträger Móric és Károly készítette. Mintha bizony az elhatározás, és jóváhagyás felelősségét is a két miskolcira lehjetne hárítani. A lokálpatriotizmus nem zárja ki, sőt feltételezi azt, hogy a vendégeket szívesen fogadják, mert vágynak látni arcukon a csodálkozást, a lelkesedést. A hagyaték és annak ápolása egyaránt kápráztató. Másfél-két évtizede Sopron — határsávi helyzete miatt — bizonyos elkülönültsé­gében senyvedett. Ám amikor újra na­gyobb méretekben megindult az idegen­­forgalom, kiderült, hogy mind a műem­lékek feltárása és restaurálása, mind az új építkezések tekintetében nagy előre­lépés történt. Sopron nem csipkerózsika­­álomból ébredt, hanem megmutatta so­kat gazdagodott arculatát, öt múzeuma, négy magángyűjteménye és mindenekelőtt utcái, házai, templomai, könyvtárai, le­véltára hetekre elegendő látnivalót kínál. A Soproni Szemle című helytörténeti folyóirat az idén 25. évfolyamához érke­zett. A szemle értékelését — amelynek szerkesztésében több egyetemi tanár, s a város szellemi életének kiválóságai vesz­nek részt — így hamarjában meg sem illik próbálni. Egy nagy erénye azonban lapozgatás közben is szembetűnik, az, hogy a tegnapot éppúgy megőrzésre, fel­dolgozásra méltó múltnak tekinti, mint az ó- vagy a középkort o­kozik. Kis és nagy feladatok egymás mel­lett szerepelnek. Megvitatják, hol legyen az új strandfürdő, színes villamos égőket szerelnek fel társadalmi munkában a Ku­­rucdomb öreg malmának szélvitorlájára. A városszépítők foglalkoznak azzal is, hogy Sopronban két évtizeddel ezelőtt több nem eléggé megfontolt tér- és utca­név átkeresztelés történt. A lakosság azonban kitart a régi nevek mellett. Még a tanácsüléseken is Várkerületről, Lövér körútról beszélnek. A Szent György utcát kétszer nevezték­­el, de a régi név él ma is. A város életének folytonossága, de emellett az idegenforgalom is azt kívánja, hogy a történelmi neveket állítsák helyre. Reklamáció a Pro Urbe miatt Tavaly adták ki először a Pro Urbe em­lékplakettet. Nyolcan kapták meg, köz­tük Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács el­nökhelyettese, dr. Dercsényi Dezső, az Or­szágos Műemlékfelügyelőség igazgatóhe­lyettese, a helyiek közül pedig Tátzy-Hor­­noch Antal kétszeres Kossuth-díjas és dr. Vendel Miklós professzor, valamint dr. Friedrich Károly, a fáradhatatlan idegen­­vezető, aki nemcsak a fél országnak is­merőse már, hanem mintegy háromezer előadást tartott külföldön is Sopronról.. A nagy helytörténész, dr. Csatkai Endre időközben elhunyt, így utcát és emléktáb­lát kap hálás városától. Az emlékplakettek ünnepélyes átadása után levél érkezett a városi tanácshoz dr. Juhász László nyelvész kandidátustól, aki arra figyelmeztetett, hogy az űrbe csak Rómának és a fővárosoknak jár. Az egyéb városok latin elnevezése civitas, a nagy­községeké oppidum. Ám most már kínos lenne ily hirtelen újabb keresztelőt tar­tani. Megkezdték Sopronban a díszpolgárok névsorának áttekintését, mert újból ado­mányozni kívánják ez a címet. Az első díszpolgár Széchenyi István volt, a város­ban járt zeneszerzők közül Johann Strausst, Goldmarkot és a gyermekévei­ben itt élt Lehár Ferencet választották díszpolgárrá. A város vezetői úgy érzik, hogy a de­mokratizmus kiterjesztésének további nagy lehetőségei vannak. Gondot okoz azonban, hogy a 45 e­zer lakosú városban a tájékoz­­tatás, a lakossággal való véleménycsere kialakult formái nem mindig bizonyulnak elegendőnek. A tervekről, a döntésekről nem elég csupán a tanácstagok, a nép­frontbizottság segítségével tájékoztatni a lakosságot. Úgy érzik, lap kellene. A ter­­­­jesztés mai feltételei között nem lenne sem indokolt,­­sem célszerű az országos és megyei napilapokkal versengeni, de a helytörténeti folyóirat mellett egy, az idő­szerű feladatokkal foglalkozó hetilap meg­indítását nagyon szükségesnek ítélik. Nem tekinthető teljesen véletlennek, hogy itt Sopronban épül manapság az or­szág egyetlen XX. századi vára, a Bagoly, vagy ahogy az utóbbi időben mondják, a Hobby-vár. A városi tanács, mivel rend a lelke mindennek, építési engedélyt adott erre a furcsa építményre, s az üdülők né­pes seregéből az, akinek erre kedve van, elzarándokolhat az Alsó-Lövérekbe. A 15 éve készülő családi vár, amelyet nyilván a sok régi kő ihletében készítenek, kissé értelmetlennek tűnő kreáció, viszont kö­zelében újra megnyitották a hangulatos Alpesi Csárdát. Solymár József (Következik: CÉHEK ÉS GYÁRAK) Alapszabály Az évszázados múltra tekintő Város­szépítő Egyesület feltámasztásával Sopron az ország számos városának és községé­nek adott, jó példát. Észre kellett venni e társaság hiányát, hiszen a régi egyesület munkájának nyomaival folyton találkoz­hatunk a Károly-kilátó­tól kezdve a bel­város öntöttvas padjaiig. Az egyesület új­bóli életrehívását a városi népfrontbizott­ság kezdeményezte, s a módosított alap­szabályt a Hazafias Népfront országos titkársága 10 ezer példányban küldte szét a városokba, községekbe. Ma a Városszépítő Egyesületnek Sop­ronban csaknem ezer tagja van. Az üze­mek, intézmények mint testületek léptek be, és van jó 300 városon kívüli tag is Az egyesület, amely a befolyt tagdíjakból jelentős összeggel is rendelkezik, ezen­kívül a társadalmi munkát szervezi, ta­nácsadói jogkörrel részt vesz minden fon­tosabb beruházás kitűzésében, elbírálásá­ban. Művészeti szakbizottsága a régi vá­ros arculatának változásait vigyázza, s a köztéri szobrok, emlékművek, emléktáb­lák jóváhagyására hivatott. A városren­dezési szakbizottság a távlati tervekkel, az új városrészek kialakításával foglal­. Építkezés, városrendezés Havonta új épülettömbök Dunaújvárosban — A Belváros rendezési terve — Ifjúsági ház Pécsett (MTI) Dunaújvárosban 1971-ben 636 lakást épít a 26. Építőipari Vállalat. A Castrumban kilenc, a Szórád Márton úton négy középmagas házat építenek fel, amelyek ft mind tízszintesek lesznek. A városban mindössze egy ötszintes lakóház­­épül. Az építkezéseket úgy ütemezték, hogy márciustól kezdve minden hónap­ban legalább egy-egy épülettömböt adja­nak át. A lakásokat szőnyegpadlóval bo­rítják, s a falakat festés­­helyett tapétáz­zák. Szerdán tartotta idei első ülését az V. ke­rületi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Na­pirenden a Belváros 1971. évi rendezési terve szerepelt. Bejelentették, hogy elké­szült a belvárosi rekonstrukciós terület­hez kapcsolódó üzletsorok beruházási programja, amelynek megvalósításához várhatóan jövőre látnak hozzá. A kerület rendezése során több régi, el­avult épületet szanálnak. Lebontják a Vármegye utca 3. és 9., a Vadász utca 13. és a Kecskeméti utca 3. számú házakat Jó néhány új, modern irodaház is helyet kap a kerületben. Az ülésen bejelentették, még, hogy ta­vaszra elkészül a Március 15. téri park rendezése, valamint a Veres Pálné utcai játszótér. A KISZ Baranya megyei bizottsága szerdán tartotta idei első ülését Pécsett és ezen megvitatták az ifjúsági törvény tervezetével kapcsolatos helyi javaslato­kat. Az ülésen részt vettek a pécsi Jog­­tudományi Egyetem fiatal tanárai és hallgatói is, akik előzőleg jogászi alapos­sággal tanulmányozták a tervezetet. A pécsi-baranyai KISZ-isták számos fon­tos, érdekes javaslatot terjesztettek elő. Több ifjúsági létesítmény sorsáról is határozott a KISZ-bizottság. Pécsett meg­kezdik a központi ifjúsági ház építésének előkészítését, ez 19 millió forintos beru­házás lesz, Sikondán úttörőtábor, Komlón pedig úttörőház épül majd. Szerte a me­gyében 20-25 új ifjúsági klubot rendez­nek be az év folyamán. 1971. napirendjén A népfrontmunka mezőgazdasági témái Hogyan lehet kulturáltan felhasználni a mezőgazdasági dolgozók, szabad idejét, milyen távlatai vannak a kertbarát­ moz­galomnak, melyek a mezőgazdasági la­kosság foglalkoztatottsági problémái? — ezek lesznek a fő témái az idén a Haza­fias Népfront mezőgazdasági bizottságá­nak, határozták el a szerdai munkaérte­kezleten. Az 1971-es program megtárgya­lásán részt vett dr. Soós Gábor, a mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese is. Mérleget vonva a két és fél éve mű­ködő bizottság eddigi tevékenységéről, megállapították, hogy bevált a testület munkaformája, a tapasztalatcserék, ke­­rekasztal-beszélgetések szervezése. Külö­nösen eredményes volt a földtörvénnyel, a termelőszövetkezeti demokráciával kap­csolatos ankétsorozat. A napirendre kerülő témák között sze­repel az idén a termelőszövetkezeti öre­gek helyzete, a mezőgazdasági munkaerő­utánpótlás problémája. Várható továbbá, hogy még az idén összehívják az agrár­szakember-klubok vezetőinek országos konferenciáját. Patyolat-ellenakció ? Hatmillió megrendelés — munkaerőhiány Nem késhet a megoldás — A határidő és a bizalom összefüggései — Tudja ön —kérdem az új XV. kerü­leti Patyolat-fiókban az izgatott hölgyet —, tudja-e ön, asszonyom, hogy a Pa­tyolat 1950-ben még alig 640 ezer buda­pesti megrendelőt szolgált ki és idén már 6 milliónál is több fővárosi megrendelő különféle ruhaneműjét mossa, tisztít­ja ...” — És maga tudja-e — kérdez vissza indulatosan a fenti hölgy —, hogy nekem december 17-re ígérte a Patyolat (írás­ban!), hogy kimossa sima piperében az ágyneműmet és azóta már ötödször va­gyok itt... ? — Azt nem tudom — mondom —, hogy kegyed hányadszor van itt, de azt tudom, hogy még néhány tízezer budapesti la­kos jár elcsúszott határidejű sima pipere és kilós ügyben a Patyolat 160. fióküzle­tébe — mert nem tudom, tudja-e asszo­nyom, hogy 1950-nel szemben, amikor még csak 23 fiu­k volt, ma már... Gyorsított vállalás - lassan ... Nem, valójában nem szakadt meg itt a párbeszédünk, de helyesebb, ha a továbbiak — főképpen az említett hölgy részéről elhangzottak — nem kapnak na­gyobb nyilvánosságot. Arról van szó tehát, hogy az elmúlt néhány héten a Patyolathoz adott sima pipere és kilós holmi (ágynemű, asztal­nemű) tisztítása sokat — és egyre többet — késik. December 10-én még 18 napra vállalták ezeket a fehérneműket, most pedig 22 napra ígérik az átvételi papíron. — Én kérem beírom a február 3-át, de azt tanácsolom a kedves félnek, hogy legfeljebb 10-én jöjjön. — Ezt az egyik VIII. kerületi fiókban mondotta nekem a csinos, pedagógiai" hajlamokkal megál­dott kiszolgálólány. — Én nem panaszkodhatom most már — így az egyik budai fióküzletben a ve­zetőnő —, mert a december végére ígért pipere- és kilós csomagok is megérkez­tek. (Január 11-én.) Több mint 20, a város különböző ré­szein levő fióküzletben voltam, és azt láttam — sőt az ottlevő felektől is hal­lottam —, hogy legtöbb esetben most kapják meg a december közepére ígért fehérneműt. És akik most hozzák az ágyneműt mo­satni? Megnézik a 22 napos pipere­határidőt — és nem hiszik el. Egy részük „express”-be adja — kb. egyharmadával több pénzért. És végül itt bezárul a kör: a gyorsított vállalás határideje is eltoló­dik és­­ a fél a sima piperedíjat fizeti. Azért, mert a Patyolat ebben az esetben a határidőt, hogy úgy mondjam, saját kockázatára vállalta és mivel vállalásá­nak nem tett eleget, viseli ennek anyagi következményeit is. A sima pipere és a kilós vállalás határidejének — több esetben háromhetes — eltolódásáért azonban ki vállalja a kockázatot? És tu­lajdonképpen van-e itt egyáltalában koc­kázat, anyagi vagy egyéb következmény? Kit szidjon a megrendelő? A Patyolatot­ az ilyen késés miatt lát­hatólag anyagi következmények nem ter­helik. A fél kifizeti a díjat háromhetes késés után is. A vállalat dolgozói számára viszont a határidő-eltolódás prémiumkiesést jelent. Ne szidjuk tehát ezeket a lányokat és asszonyokat... — De hát akkor kit szidjunk? — Ezt kérdezték tőlem az egyik IX. kerületi fiókban a jelenlevő felek. Ezt kérdeztem én is dr. László Gyulá­tól, a Patyolat igazgatójától, aki erre a kérdésre szintén nem tudott válaszolni. De elmondta azt — amit már sajtófoga­dáson, televízióban is elmondott —, hogy katasztrofális a munkaerőhiány. Igaz, hogy 1970. október 29. óta üzemel a mo­dern, nagy teljesítményű kelenföldi üzemegység, de ha nem lesz elég munka­erő ... A Patyolat Csengery" úf£ái főhadiszál­lásán sok mindent megtudtam ennek a kulcsfontosságú szolgáltató vállalatnak a munkájáról, a munka arányairól. Csak néhány adat: 1970. december 1-én a ki­lós mosásba 169 mázsát, sima piperébe pedig 14 542 darab fehérneműt adtak be. 1971. január 5-én 254 mázsát vettek fel kilós mosásba és 23 278 darabot piperébe. Egyébként az igazgató azt is mondta nekem, hogy ne csak a késésekről írjak, hanem arról is, hogy minél többen, mi­nél sürgősebben , legalább ötszázan jöj­jenek dolgozni a Patyolathoz. Leírtam. Nem hiszem azonban, hogy ez meg­oldaná a Patyolat munkaerő-gazdálkodá­si gondjait. Viszont tudom, hogy ezt meg kell oldani, mert a nyújtott szolgáltatá­sok elsősorban a dolgozó nők otthoni munkáját könnyítik meg. Az ígéret szép szó... A megoldás azonban más szempontból is igen fontos. Lehet ugyanis, hogy az említett határidő-eltolódások anyagi fele­lőssége nem terheli a Patyolatot, de az erkölcsi ódium feltétlenül reá súlyosodik. Még akkor is, ha ennek a nyomását nem érzi most és közvetlenül. Az adott szó, az ígéret megtartásának kötelezettsége, úgy érzem, nemcsak az egyénnel szemben támasztott jogos morális követelmény, hanem államunk, társadalmunk minden intézményének alapvető kötelessége is. Lehet, hogy csak egy csepp (bár elég súlyos csepp) ebben a tengerben a kilós és a pipere vállalt határidőinek eltoló­dása, de súlyosbítja ezt a tényt — ismét morálisan —, hogy már azok se hisznek az ígéretben („De azt tanácsolom a ked­ves félnek, hogy legfeljebb 10-én jöj­jön”), akik ezt írásban ígérik. Ha a munkaerőhiány nagy termelési gond (és meg kell oldani), akkor az ígé­retekbe helyezett bizalom hiánya még nagyobb gond és ezt nemcsak meg kell, hanem meg is lehet oldani. Valamilyen kompromisszummal addig is, amíg a tel­jes kapacitással történő termelés ezt vég­legesen és megnyugtatóan megoldja. És akkor majd azt a gusztusos karton­ra tűzött reklám díszzsebkendőcskét, amelyet László Gyula igazgató távozóban ajándékozott nekem, nyugodtabban te­szem szivarzsebembe. És az a sok bizta­tó új szolgáltatás, amiről tegnap este a televízióban az igazgató beszélt, zavarta­­lanabb örömet okoz majd az egyszerű „kilós”, vagy „sima piperés” tévénézők­nek is. Bóda? Pál

Next