Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1971-01-14 / 14. szám

Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP FÓRUM 11. JANUÁR 14. CSÜTÖRTÖK 3 Elutazott a VDK kormányküldöttsége Szerda délelőtt elutazott a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánykül­döttsége, amely a magyar-vietnami gaz­dasági és műszaki-tudományos együttmű­­ködési bizottság első ülésszaka és a két ország közötti segély- és hitelnyújtási megállapodás aláírása alkalmából tartóz­kodott hazánkban. A delegációt Le Thanh Nghi, a Vietnami Dolgozók Pártja Politi­kai Bizottságának tagja­, a VDK minisz­terelnök-helyettese vezette. A küldöttség búcsúztatására a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány­­elnökhelyettese, dr. Jávor Ervin, az Országos Tervhivatal elnökhe­lyettese, Gyenes András külügyminiszter­­helyettes, Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, Kardos János vezér­őrnagy. Ott volt Hoang Cuong, a VDK budapesti nagykövete és Le Huu Var­, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A Varsóba továbbutazó vietnami küldött­ség búcsúztatásánál jelen volt Tadeusz Hanuszek, Lengyelország budapesti nagy­követe is. (MTI) Le Thanh , Nghi miniszterelnök­helyettes vezetésével szerdán délután Varsóba érkezett a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság kormányküldöttsége. A küldöttséget a repülőtéren Mieczyslaw Jagielski miniszterelnök-helyettes fogadta. A WDK küldöttsége részt vesz az 1969- b­en alakított lengyel—vietnami gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottság ülésszakán. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Lu­kács József, a Világosság című folyóirat főszerkesztőjének eredményes munkája elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A ki­tüntetést dr. Várkonyi Péter, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hivatalának el­nöke adta át. A kitüntetés átadásánál je­len volt Móna Gyula, az MSZMP KB osz­tályvezető-helyettese. Bemutatkozó látogatás ■ Péter János külügyminiszter bemutat­kozó látogatáson fogadta Ammad Gherth Abdullát, Kuwait állam új magyarországi nagykövetét, aki a közeljövőben adja át megbízólevelét. Marian Dmochowski elutazott Szerdán elutazott Magyarországról Marian Dmochowski lengyel külkereske­delmi miniszterhelyettes, aki Budapesten aláírta az 1971. évre szóló magyar—len­gyel árucsere-forgalmi és fizetési jegyző­könyvet. A Ferihegyi repülőtéren Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes és a Külkereskedelmi Minisztérium több vezető munkatársa búcsúztatta. Ott volt Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztár­saság budapesti nagykövete. Elutazott a kubai fiatalok küldöttsége Szerdán elutazott hazánkból a Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának négytagú küldöttsége, amely a KISZ KB meghívására tett láto­­gatást Magyarországon. A küldöttséget Francisco Garcia, a kubai KISZ közpon­ti bizottságának titkára vezette. Itt-tar­­tózkodásuk alatt a kubai ifjúsági veze­tők a magyar fiatalok életével, mozgalmi munkájával ismerkedtek. Fogadta őket Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára és dr. Horváth Ist­ván, a KISZ központi bizottságának első titkára is. A francia nőküldöttség a SZOT-ban A Magyarországon tartózkodó francia nőszövetségi delegáció szerdán megláto­gatta a Budapesti Csokoládégyárat. Dél­után fogadta a küldöttséget Gál László, a SZOT titkára, s rövid tájékoztatást adott a magyar szakszervezetek jelenlegi helyzetéről és a SZOT nőbizottságának munkájáról. A delegáció baráti eszme­cserét folytatott a SZOT nőbizottság né­hány tagjával a szakszervezeteknek a dolgozó nők érdekében kifejtett tevé­kenységről. A MIÉ közgyűlése Az iparjogvédelem erkölcsi és anyagi tényező Tegnap, szerdán délután, számos köz­életi személyiség jelenlétében a Technika Házában tartotta évi közgyűlését a Ma­gyar Iparjogvédelmi Egyesület. Míg a meghívottak gyülekeztek, dr. Horváth Gyula, az egyesület főtitkára időt szakí­tott a Magyar Hírlap részére. , — A gazdasági reform bevezetése a ma­gyar iparjogvédelem újjászületését hozta — mondotta dr. Horváth Gyula főtitkár. — Egyesületünk taglétszáma 1968 közepe óta ötszázról több mint ezerszázra, jogi személy tagjainak száma pedig harminc­ról negyvennyolcra emelkedett. Ma már nyolc megyében — Borsodban, Bács-Kis­­kunban, Békésben, Győr-Sopronban, Sza­­­bolcs-Szatmárban, Fejérben és Csongrád­­ban működik területi szervezetünk. Túl­zás nélkül állíthatom, hogy az a konfe­rencia, amelyet tavaly ősszel a Nemzet­közi Iparjogvédelmi Egyesület (AIPPI) magyar csoportjával együtt rendeztünk az iparjogvédelem és az ipari fejlődés köl­csönhatását vizsgálva, új lendületet adott munkánknak. — Méltó helyére került-e már ez a jog­ágazat a szocialista gazdaságban? — Igen. Az erősödő iparjogvédelem nem csupán hazánk erkölcsi tekintélyét növeli a nagyvilágban, de ezzel szoros összefüg­gésben anyagi előnyökkel is jár. Mi ver­senyzőnk a tőkés államokkal, de ez egy­általán nem zárja ki, hogy tanuljunk is kiváló szakembereiktől. Dr. Jochen Krie­ger az NSZK-ból és Florent Gevers Bel­giumból — kapásból mondom a példát — fontos ismereteket közölt velünk a véd­jegy-figyelőszolgálatról és a számítógépek e területen történő alkalmazásának lehe­tőségéről. — Mi ad különös jelentőséget a mai közgyűlésnek?­­ — Egyesületünk „Iparjogvédelmi em­lékérmet” alapított, ezt évenként egysz­er adományozzuk, az adományozásra ma ke­rül sor először. Nyugalmazott egyetemi tanár kapja e kitüntetést. Ő volt az, aki fáradhatatlanul szorgalmazta a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület megalapítását mindaddig, amíg ez 1958-ban megtörtént. Egyesületünknek hat éven át ügyvezető elnöke volt. Őszinte öröm számunkra, hogy az iparjogvédelmi emlékérem első tulajdonosa a magyar iparjog kiváló mű­velője, a nyolcvanöt esztendős dr. Beck Salamon, B. Z. A VDSZ elnökségének ülése • Munkaverseny a IV. ötéves tervben Tegnap tartotta ez évi első ülését a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének el­nöksége. Az elnökség foglalkozott a szak­­szervezet XXI. kongresszusának előké­szítésével, majd megvitatta a szocialista munkaversenynek a 4. ötéves tervidősza­kára és ezen belül az idei évre szóló főbb célkitűzéseit. A nehézipari miniszter és a szakszervezet vezetői kidolgozták a ver­seny irányelveit, amelyek a többi között kimondják, hogy a termelés hatékonysá­gának növelése érdekében a fő cél a munkatermelékenység javítása, a fajlagos anyagráfordítások csökkentése, az álló- és fogyóeszközök fokozott kihasználása, a termelési szerkezet korszerűsítésének meggyorsítása, a nemzetközi munkameg­osztásban való részvétel fokozása, a tudo­mányos eredmények gyors hasznosítása, továbbá a szakmai képzés, a szervezés és vezetés színvonalának emelése. Már az új ötéves tervidőszak első évé­ben, tehát az idén is, fokozott feladatok hárulnak a vegyiparra, mint a népgaz­daság kiemelt ágára. Míg az ipar egé­szének 6 százalékkal, a vegyiparnak mint­egy 9 százalékkal kell növelnie termelé­sét. A vegyipari dolgozóknak a tavalyinál 10,6 százalékkal több nitrogénműtrágyát és 6,6 százalékkal több foszforműtrágyát kell előállítaniuk. A gumiipar 16,7 szá­zalékkal több személygépkocsi-abroncsot és 13 százalékkal több­ tehergépkocsi-ab­roncsot bocsát a felhasználók rendelkezé­sére. A gyógyszeriparnak az export fokv­­ásával hozzá kell járulnia az ország devizabevételeinek további növeléséhez. Az elnökségi ülésen tárgyalt munka­­versenycélokat a jövő hónap elején a szakszervezet a központi vezetőség elé terjeszti és ekkor vitatják meg a szak­­szervezetekre háruló közvetlen feladato­kat. ■ / JÁTÉKSZABÁLY A történetet — mondhatnám — az egész ország ismeri. A televízió Kicsoda—Micsoda? című műsorának egyik adásában a játékvezető és a zsűri hibát követett el. Egy kérdésre megtévesztő választ adtak: sportnak mi­nősítették a bikaviadalt. Így zsákutcába vezették a szimpatikus barkochbázót, aki ennek következtében kiesett a további küzdelemből. Az ügyet aztán vasárnap este a műsor szervezői-vezetői rendbe­ tették. Módot adtak a versenyzőnek, hogy ismét próbálkozzék a „harmadik menet­ben”, s ez — mint láttuk­ hallottuk — si­keres volt. Az egész dolog „sportszerű” voltát kedvesen színezte az a Kaján-ka­rikatúra, amely, ezután mindig megjele­nik a képernyőn (meg is jelent már egy ízben), amikor a barkochbázó játékos hi­bás vagy nem kielégítő választ kap. Az igazságnak tehát a zsűri és a játék­vezető eleget tett, s nem is vesztegetnénk szót rá, ha nem szolgálna alkalmat né­hány gondolattársításra. A hiba elköveté­sekor seregnyi ember ugrott talpra, és­­ igazságot követelt. Cikkeket, leveleket ír­tak, telefonáltak, sürögtek-forogtak, hogy az osztó igazság elégtételt szolgáltasson. Honnét, az emberi lélek milyen zugai­ból szökken elő e jog- és igazságérzet? Mi táplálja a harci kedvet? Mi ad ösz­tönzést a cikkezéshez, a levélíráshoz, a te­lefonáláshoz az ilyen és ehhez hasonló ügyekben? A pszichológusok biztosan tudják. Jó­magam csak következtetek. Úgy érzem, azért volt e nagy fölbuzdulás, mert sé­­relme­t szenvedett a homo ludens, a játé­kos ember, mert sérelmet szenvedett a játék szabálya. Idézzük csak tanúnak gyermekkorunkat, a játékok sokféle faj­táját, a játékok törvényeit. Ki sérthette meg e törvényeket? Senki! A „Lánc, lánc, eszterlánc” így szólt: „ ... cérna volna, se­lyem volna, mégis kifordulna, forduljon ki az aranyos Józsika...” —, s a Józsika kifordult, mert ez volt a szabály, a játék szabálya. Vagy idézzük tanúnak felnőtt magunkat: ha valaki az ultiparti során nem tesz színre színt, hanem elvéti, már kórusban zúg a kiáltás, hogy p renonsz! De vajon mindig kiáltunk-e? Vajon mindig munkálkodik-e bennünk a jog- és igazságérzet? Vajon akkor is talp­ra szökkenünk-e, ha nem egy játék sza­bályait, hanem mindennapi életünk, munkánk szabályait sértik meg? Sokan kiáltanak, egyre többen vannak azok, akik érzékenyen reagálnak társa­dalmi és gazdasági életünk visszásságaira. A párt X. kongresszusa elé terjesztett be­számoló is utal erre: „Az állampolgárok jogait megalapozó és kiszélesítő szocialis­ta demokrácia, az egyéni és közösségi ér­deket jobban kifejező szocialista gazda­ságirányítási reform a korábbinál jobban tudatosította a végzett munka és az össz­társadalmi érdek közötti kapcsolatot, fej­lesztette a tömegek igazságérzetét. Jobban meggyökereztette, hogy a szocializmus­ban a boldogulás alapja a munka, és az igazi személyes boldogulás csak a közös­ség érdekével összhangban kereshető. Ugyanakkor társadalmunk átmeneti tala­ján tovább élnek, részben újratermelőd­nek, illetve átmenetileg felélénkülnek még a polgári erkölcs maradványai. Az utóbbi időben fejlődésünk alárendelt kí­sérő jelenségként, de felerősödött az in­dividualizmus, az egoizmus, az anyagias­ság.” Fejlődő társadalomban élünk, e fejlődő társadalom törvényei, a szocialista állam által alkotott és szankcionált, a munkás­­osztály és a dolgozók érdekeit szolgáló magatartási szabályok szerint. E szabá­lyok érvényre juttatása, valamint a dol­gozók, az állampolgárok jogszerű maga­tartásának egyre általánosabbá válása je­lenti együtt a szocialista törvényesség érvényesülését. Vannak tehát „játékszabályok” társadal­mi életünkben is. Fejlődésünk során e szabályok maguk is fejlődnek. A társa­dalom előrehaladásának következtében a túlhaladott jogszabályokat újak váltják fel, és sorra rendeződnek mindazok a vi­szonyok, amelyek jelenleg csak hézago­san, nem eléggé áttekinthetően szabályo­zottak. Ez azonban meglehetősen hosszú folyamat, s rendkívül nagy körültekintést, alaposságot kíván a jog alkotóitól és gya­korlóitól egyaránt. De az élet nem szabályozható pusztán paragrafusokkal, s még sokáig találkoz­hatunk majd olyanokkal, akik megsértik szocializmust építő társadalmunk demok­ratikus játékszabályait. Lesznek a jövőben is, akik tétováznak szükséges intézkedések megtételével. Lesznek, akik az össztársa­dalmi érdek kárára mindenféle manipu­lációkkal igyekeznek többletnyereségre szert tenni, ahelyett, hogy a munkát szer­veznék jobban, a termelékenységet növel­nék, s az önköltséget hökkentenék. Ta­lálkozni fogunk a munkafegyelem lazítói­­val, akik mintegy szívességből járnak be munkahelyükre, s olyanokkal is, akik jog­talan haszonra tesznek szert. S élnek majd közöttünk ezután is karrieristák, talpnya­­lók, az utcák, utak akarnak, motorizált fenegyerekei, s olyanok is, akik alattom­­ban mérgezik egy kisebb vagy nagyobb kollektíva életét. Lesznek gyermekeikkel nem törődő szülők, és szüleikkel nem tö­rődő gyermekek. De — s ez a lényeg! — ezeknek a száma egyre csökken, méghoz­zá olyan százalékban, amilyen mértékben erősödik társadalmunkban a szocialista közszellem. A párt X. kongresszusa annak a köz­szellemnek az erősítésére szólított fel, amelyben a társadalom pozitív erői, a szo­cializmus hívei a hangadók, amely nem tűri el a társadalomellenes magatartást, a cinizmust, a fegyelmezetlenséget, a kö­zösség megkárosítását, s — tegyük hozzá — az egyén megkárosítását. A meglevő, olykor kiigazításra szoruló, vagy még megalkotásra váró jogszabályok is sokat segíthetnek e közszellem megerő­sítésében. A jogszabály azonban csak ak­kor teljesítheti hivatását, ha az emberek tudnak élni e jogokkal, s ha azokat a sza­bályokat is természetesnek, kötelezőnek tekintik, amelyek nincsenek kodifikálva: a tisztességes, emberi magatartás etikai szabályait. J­ó lenne, ha a lélek képernyőjén mindig megjelenne egy-egy­ figyelmeztető jel (mint az említett karikatúra a tv képer­nyőjén), amikor valaki vét mindennapi életünk játékszabályai ellen. S hogy ez így legyen, azért sokat kell tenni család­nak, iskolának, társadalmi és tömegszer­vezeteknek egyaránt. A homo ludens kiáltson akkor, amikor játékról van szó, s a homo sapiens akkor, ha nehezebb és felelősségteljesebb, de becsületbeli dolog is kiáltani. PÉTERI ISTVÁN Javul a lakásállomány minősége­­ Az 1970. január 1-i népszámlálás fo­lyamatban levő részletes adatfeldolgozási kiadványaiból megtudhatjuk, hogy orszá­gunknak a fenti időpontban 10 millió 313 ezer 597 lakosa volt. Ez a több mint tíz­millió hazánkfia 3 156 817 lakásban lakott. A fentiekből megállapítható, hogy a tíz év alatti 354 553 főnyi létszámnövekedés­­re 399 092 lakás jutott. Más szóval és go­romba számítással 35 újszülöttre negy­ven új lakás jutna elméletben. Tehát minden nyolcadik új honpolgárra két új lakás is jutna. Pillanatig sem kétséges, hogy ez csak elméletben van így, mert a gyakorlatban a szaporulattal egy időben, ha nem is azonos számban, de mégsem elhanyagolható tényezőként, sok lakás használhatatlanná válik, más szóval sza­nálásra kerül. Másfelől sok az olyan la­kásigénylő, aki eddig­ társbérletben vagy albérletben lakott, és most jutott önálló lakáshoz. Sokan költöznek az eddiginél nagyobb lakásba és átadják eddigi laká­sukat olyanoknak, akiknek eddig nem volt saját lakásuk. Az elmúlt évtized alatt nemcsak a laká­sok száma növekedett, hanem a lakásál­lomány minőségi összetétele is lényegesen megjavult. 1960-ban még túlnyomó volt az egyszo­bás lakások száma. 1970-ben már — sze­rény mértékben ugyan — meghaladta a két- és többszobások száma az egyszobá­sakét. 1 583 691-pzel szemben 1 573 526 volt az egyszobás lakás. Ez az arány az 1970-es év folyamán még jelentősen to­vább javult — bár a pontos adatokat még nem ismerhetjük —, mert az új lakások túlnyomó része már két vagy több szobá­val épül. A főváros lakásállománya tíz év alatt 535 858-ról 630 705-re emelkedett. Ha az 1970. évi szaporulatot is hozzászámítjuk, akkor a növekedés jóval meghaladja a százezret. A fenti állományból a főváros­ban 317 739 volt az egyszobások és 312 966 — tehát egy árnyalattal kevesebb a két- és többszobásoké. 1960 óta a fővárosban is lényegesen javult a lakáshelyzet. Nagy városaink közül a lakásállomány aránylagosan Pécsett gyarapodott legélén­kebben, és a minőségi összetétel is ott a legkedvezőbb. A lakások száma tíz év alatt 32 568-ról 44 352-re emelkedett. Ezek közül 17 128 az egyszobás és jóval na­gyobb, szám szerint 27 224 a két- és több­szobások száma. A megyék között is Ba­ranya vezet a minőségi összetételben. A 79 873 lakásból kevesebb, mint egyhar­­mad, pontos számmal 25 195 az egyszo­bás, a többi két-, három- vagy többszo­bás. Megyéink közül — ez id­ő szerint — Szabolcsban a legrosszabb a helyzet mi­nőségi szempontból. A 158 466 lakás több mint a felének, 84 093 lakásnak csak egy szobája van.

Next