Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1971-01-14 / 14. szám
Egy reprezentatív felmérés adatai Munkaerő-vándorlási korlátok között Január 1-től tanácsi rendelet szabályozza a fővárosi gyárak, üzemek, intézmények munkaerő-felvételét A kötelező munkaerő-közvetítés új szabályozásáról Pápai Judit, a fővárosi tanács munkaügyi főosztályának osztályvezetője nyilatkozott az MTI munkatársának. — Közismert, hogy az elmúlt esztendőkben Budapesten felgyorsult és indokolatlan méretűvé vált a munkaerő-vándorlás. Vizsgálódásaink során megállapítottuk, hogy az üzemek, vállalatok dolgozóinak 30—40 százaléka a törzsgárdatagsághoz szükséges időt — 3—5 esztendőt — egyetlen munkahelyen sem éri el. A munkahelycserék egy része szükséges, a népgazdaság számára is kívánatos, túlnyomó többsége viszont indokolatlan, feltétlenül káros, fegyelemrontó. Sajnos, a munkaerőhiány kedvez a vándorlóknak, igazságtalan előnyöket teremt számukra. A fővárosi állami iparban például 1970. első három negyedévében 1000 foglalkoztatott munkásra 265 felvétel, illetve 314 kilépés jutott. Az egészségtelenül magas számok igazolják, hogy a vállalatok még mindig, több energiát fordítanak a munkaerő megszerzésére, mint megtartására. Válogatás nélkül felvesznek mindenkit, még akkor is, ha munkakönyvének tanúsága szerint huzamosabb ideig sehol sem maradt meg. Érdemes néhány adatot megemlíteni egy reprezentatív felmérésünkből, 45 vállalat egy-egy gyáregységénél végzett vizsgálatunkból. E szerint az újonnan felvettek körülbelül 30 százaléka 3 hónapon belül megszüntette munkaviszonyát, a belépők további 25—30 százaléka legfeljebb egy évig maradt meg munkahelyén, s csupán a felvettek 40 százalékánál van meg annak az esélye, hogy két vagy több évig marad meg ugyanazon a munkahelyen. Természetesen közrejátszik a munkaerő-csábítás is: a vállalatok többsége gyakran fizet magasabb bért új munkájának, csakhogy megszerezze. 1969 második negyedévében már 61,6 százaléka kapott magasabb bért új helyén, mint előző munkáltatójánál. A kötelező munkaerő-közvetítésről alkotott tanácsi rendelet célja, hogy mérsékelje ezt az indokolatlanul nagy vándorlást, biztosítsa a termelés bővítéséhez szükséges munkáskezeket a krónikus munkaerőhiánnyal küzdő iparágakban, biztosítsa a kereskedelem és a szolgáltatás fejlesztésével összefüggő munkaerő-szükségletet. A Munka Törvénykönyvének módosítása ugyan lényegesen megkönnyítette a munkahely-változtatást, a vándorlók jelentős része azonban még ezeket az előírásokat sem tartja be, munkahelyét a felmondási idő letelte nélkül, jogellenesen hagyja el, s nem ritka eset, hogy egyesztendőn belül többször is munkahelyet változtat. A rendelet ezért kötelezően előírja a munkaerő-közvetítést azok számára, akik előző munkahelyüket jogellenesen — „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel — szüntetik meg, akiket előző munkahelyükről fegyelmi úton bocsátottak el, s akik a munkára jelentkezést megelőző egy esztendőn belül két vagy több alkalommal változtattak munkahelyet. Nem vonatkozik a felsorolt kritériumok egyike sem azokra, akik az építőipar, az építőanyag-ipar, valamint a textilipar területén kívánnak elhelyezkedni. Ugyancsak kivételek a közüzemek: az Elektromos Művek, a Gázművek, a Vízművek, a Csatornázási Művek, a Távfűtő Művek, a Temetkezési Vállalat, a Kéményseprő Vállalat, a Köztisztasági Hivatal, a Fürdőigazgatóság, a Budapesti Közlekedési Vállalat, a Földalatti Vasút, a kerületi ingatlankezelő vállalatok, illetve a Budapesti Postaigazgatóság. Hamarosan kialakítjuk — a különböző minisztériumoktól kapott rangsorolás alapján — azoknak a további vállalatoknak a körét is, ahol a munkaerőhiány a legsúlyosabb, s enyhítése népgazdasági vagy lakossági érdek. Ezeket természetesen mentesítjük a munkaerő-közvetítési kötelezettség alól. Kötelező a munkaközvetítés továbbá vidéki dolgozók alkalmazásánál, kivéve, ha naponta bejárnak fővárosi munkahelyükre. Szeretnénk megnyugtatni az aggodalmaskodókat, hogy noha a munkaerőközvetítő hivatalok következetesen alkalmazzák az új rendeletet, egyetlen esztergályost sem küldenek majd az építőiparba segédmunkásnak azért, mert ott éppen hiány van anyagmozgatókból. Figyelembe veszik továbbá azt is, hogy a dolgozó új munkahelye ne essék túlságosan messzire lakásától. A rendelet betartását, betartatását szigorúan ellenőrizzük, a munkaközvetítési előírások megszegését komoly anyagi szankciókkal sújtjuk. A rendelet önmagában nem oldja meg Budapest munkaerőgondjait, jó eszköze lehet viszont az indokolatlan mérvű vándorlás mérséklésének. Start a téli kikutóból Manőverek a jégtörővel Pontban három óra tizenhat perckor futottunk ki az újpesti öbölből, téli kikötőből, a Zala fedélzetén, utat törni egy messzi útról hazaérkező hajónknak, a Gyöngyösnek. Itt a fagy, „beállt a Duna”, előző délután már kilencvenszázalékos jegesedést jelentettek. Szőrfi Sándor, a telelő parancsnoka vette Komáromból a rádióüzenetet: a Gyöngyös a Felső-Dunáról útban van egy tankuszállyal hazafelé, estére védett öbölbe szeretne érkezni. Utat — bejáratot — kell tehát törni neki. A Zalának ez a jégtörés új szolgálata. A telelő régi jégtörője kiöregedett — fateste volt még —, decemberben verték szét. Indulunk. Megrázkódik a hajó. Két métert sem törtünk előre, ismét hátra húzunk, úgy futunk neki a nagy táblának. Zörög a hajó, mint a kövezetlen útra szaladt autó. Jégen jár, jeget tör. Tejszínhabos havas táblákat zúz és szép nagy tükröket tör: tavasz, üveges kell ide! — A Meder utcai bejáratig kell csak eljutnunk — mondja a kapitány —, odáig a Gyöngyös a Nagy-Dunán még le tud jutni. „Jégbe fagyott város”, hajóuszály bárka utcasorok közt törünk előre. — Már majdnem mindenki itt van — mutat birodalmán végig a telelő parancsnoka —, akik pedig még kint rekedtek, azokért befűtve, készenlétben áll több gőzösünk is. A nyári üdülőhajók — a Deák, a Visegrád — a hajójavító mellett horgonyoz, előttünk pedig a dunai úszó bár, a Jooki Klub Bár, a pesti vízen ringó, táncos szórakozóhely. Úgy tudjuk, csak egy hajó adott otthont nyáron a lemezkedvelőknek. Kettő van belőlük! A „TSZ 401-es" — ezen a nyitott hajótesten táncoltak a fiatalok őszig, a hűvösség érkeztével zárt teremmel, fedélzettel pedig a Petőfi vette át tőle a szolgálatot. A Petőfi nyáron Esztergom és Budapest között hajózott, s ősszel váltotta fel a TSZ 401-est. Az újpesti pontnál kikötővárotrész tiklálunk. A kikötőket is behúzták már ide, itt áll a Surány, a Zebegény, a Lupasziget, az Esztergom, a Nagymaros, a Szigetmonostor, összesen huszonkét kikötőházacska. Füstölgő kémények: a Duna menti kikötők most egy utcában, egymás mellett élnek. A két Sirály, a két vízibusz a parton ponyvákkal letakarva. Felülvizsgálat, javítás, s kora tavasszal az újrafestés. A Meder utca előtt parthoz kell állnunk: a Pécs érkezik. A Pécs is készenléti hajó, akárcsak a Tatabánya: a kinnrekedt, jéggel birkózó hajókat, uszályokat vontatja be. Dunaújvárosból jött, köves uszályt hozott biztonsági öbölbe. A halértékesítő bárkái is itt állnak már Újpesten: a Pontyot, a Harcsát tegnap szedte össze a Tatabánya és húzta fel a telelőbe. A Ponty fedélzetén egy piros út térén vakkendős kisfiú integet: a Pontyról, mert már innen, Újpestről jár tavaszig iskolába. Az átkelőhajók a Meder utcai öbölnél telelnek: a Szundi, a Tudor, a Babszem Jankó fedélzetéről jégcsapok csüngenek. Az öböl bejáratánál vadkacsák — északi vendégek. Récék, sarki búvárok és bukók várják a Zalát, törje meg a jeget — a halak de riadnak! —, vacsora kell már, hisz sötétedik. Egy gácsér — zöldbarna tollbokréta — peckesen kihúzza magát, s úgy néz szembe a Zala előretörő páncélsarkantyújával. Nem repül el. Mint a pesti járókelők az úttesten, az utolsó pillanatban ugrik csak félre. Különben szépen híznak északi vendégeink itt Pest felett. Kihasználják az időt. Márciusig maradnak, akkor indulnak útnak, haza, északra, családot alapítani. Visszafordulunk a csatornán, amit vágtunk, már szépen beúszhat majd a Gyöngyös — visszaútban még kicsit szélesítjük is ezt az utat, aprítjuk a jeget. Sötét lesz, mire parthoz állunk. A Zala lámpásai kihunynak. Felettünk nyitott az ég — hideg éjszakánk lesz, mondja a kapitány —, a jégtörő árbocára tűzve a Sirius és az Orion mutatja a hajósnak a Déli K. J. p )VV 4 1971. JANUÁR 14. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap ____________HAZAI KORKÉP m . A LEMP köz-trybuna Ludu p°nti laPia - A testvéri szövetség ereje” című kommentárjában a többi között a következőket írta: 1971 első napjai bővelkedtek Lengyelország nemzetközi helye és kapcsolatai, az ország népe, valamint Európa és a világ békés jövője szempontjából jelentős eseményekben. Ezek közé kell számítani Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Jaroszewicz miniszterel-nök moszkvai és NDK-beli látogatását, valamint a LEMP KB titkársága tagjainak Prágában, Berlinben, Budapesten, Bukarestben és Szófiában, a testvérpártok központi bizottságában folytatott eszmecseréjét. E látogatások bizonyítják, hogy a LEMP és a lengyel kormány kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a szocialista közösség országaihoz fűződő testvéri kapcsolataink erősítésének. Ez biztosítja távlataink még szélesebb kibontakoztatását, s egyben hozzájárul szövetségünk erőinek növeléséhez, s éppen e célkitűzések alkotják a lengyel külpolitika alapját. Külpolitikánk talpköve a Szovjetunióval fenntartott barátság volt és marad. Döntően ez biztosítja függetlenségünket és biztonságunkat... A Trybuna Ludu kiemeli a jelenlegi lengyelországi szovjet gabonaszállítások nagy jelentőségét _______ A jövő héten Pájffrizsban újra kötalgériaikőolajtárgyalásokkal és Pompidou elnöknek a „kemény és határozott” francia politikára vonatkozó utasításával foglalkozik a francia lap. „A szakítás kísértete” című vezércikkében azt írja, hogy a két ország közötti kapcsolatok a legsúlyosabb válságon mentek át, amióta Algéria elnyerte függetlenségét. Ugyanakkor a Le Monde mérsékletre int és annak a véleményének ad kifejezést, hogy a szakítás mindkét ország számára káros lenne. Rámutat arra, hogy Algériának, földrajzi fekvésénél fogva, kulcsfontosságú szerepe van Franciaország földközi-tengeri politikájában és a két ország közötti együttműködés, megszakítás veszélybe juttatná ezt a politikát. súlyozza, hogy az olajkérdésben folyt tárgyalásokon a francia félnek végre be kell látnia: ma már nem lehet úgy tárgyalni Algériával, mint akkor, amikor az még csak épphogy kiemelkedett a gyarmati sorból. Algéria már kinőtt a kiskorúságból, s ma már van egy jól működő algériai olajtársaság, vannak saját szakemberei és képes az ország nyersanyagkincsének saját erőből való kiaknázására. Ugyanakkor Algéria nagyszabású iparosítási programot indított el, amelyhez jelentős beruházásokra van szükség. Az Humanité rámutat, hogy minden frankból, amelyet a francia fogyasztó a benzinért fizet, csak 7,9 centime jut Algériának, ugyanakkor a francia állam 47,5 centimet fölöz le adó fejében. Megvan tehát a lehetőség arra, hogy növeljék az Algériának juttatandó részt. A milánói konzerva- CORRIERE VELLA SERAtív Polgári lap a spanyolországi helyzettel, egy közeli kormányátalakítás lehetőségével foglalkozik. A lap párizsi tudósítója azt írja, hogy francia politikai körökben találgatják: miért mondta le Franco Schumann francia külügyminiszter madridi látogatását? A legkézenfekvőbb az a magyarázat, hogy Franco földühödött a nemzetközi közvélemény reagálásán, amely a burgosi per kapcsán a spanyolországi rendszer ellen irányult. Különösen a francia állásfoglalások ingerelték, mert a francia rádióadások jól hallhatók Spanyolországban. Mások szerint értnél többről van szó. Feltételezik, hogy a legközelebbi napokban mélyreható átalakulás lesz a spanyol kormányban. A burgosi per felszínre hozta az Opus Dei, úgynevezett technokratái és a katonai kaszt közötti rivalizálást. A megkegyelmezés az Opus Dei győzelme volt, és most „kártalanítani” kell a katonai vezetőket. Ezért, az egyensúly helyreállítása érdekében, távoznia kellene a kormányból Carrero Blanco admirálisnak, miniszterelnök-helyettesnek ,és ezzel egyidejűleg Gregorio López Bravo külügyminiszternek, aki az Opus Deihez közelálló MATESA vállalat korábbi pénzügyi botrányába keveredett, minthogy akkor ő volt az iparügyi miniszter, és felelősség terheli a történtekért. Ha ezek a hírek helytállóak, akkor feltehető, hogy Franco el akarta halasztani a francia kült.Tomvizier látogatását mindaddig, amíg López Bravúrnak az utódját kijelöli. Második helyen az USA után Ugrásszerűen nőtt a francia fegyverexport (MTI) A Le Monde szerint Franciaország 1970-ben jelentősen fokozta fegyverexportját és az ebből származó bevételek a múlt évben elérték a 7 milliárd 210 millió frankot, holott 1969-ben még csak 2 milliárd 510 millió frankot tettek ki. Ezzel a nyugati világban Franciaország az Egyesült Államok mögött a második helyre került a fegyverexportban és megelőzte e téren. Nagy-Britanniát. E nagyarányú előreugrás elsősorban a Mirage vadászrepülőgépek széles körű exportjára vezethető vissza: a múlt évben kötött egyezmények alapján Franciaország Líbiának, Spanyolországnak, , Pakisztánnak, Brazíliának, Argentínának, Ausztráliának és Kolumbiának szállít Mirage- gépeket. A másik jelentős tétel a haditengerészeti megrendelések keretébe tartozik, az NSZK ugyanis tavaly húsz rakétavető gyorsnaszádot vásárolt Franciaországtól. A Le Monde szerint a francia fegyverexport gyors növekedése elsősorban annak következménye, hogy a francia kormány nem fűz politikai feltételeket a fegyverek eladásához. Kissingert akarták elrabolni? Állítólagos összeesküvők pere az USA-ban (Reuter) Washingtonban kedden többhetes vizsgálati fogság után vádat emeltek hat személy, köztük három lelkész és egy apáca ellen, mert állítólag összeesküvést szőttek Henry Kissingernek, Nixon elnök tanácsadójának elrablására, valamint a washingtoni kormányépületek fűtőberendezéseinek felrobbantására. Az igazságügy-minisztérium közleménye szerint az összeesküvőket a 47 éves Philip Berrigan lelkész irányította, aki hároméves börtönbüntetését tölti, mert a vietnami háború elleni tiltakozásul katonai behívókat semmisített meg. Az igazságügy-minisztérium nyilatkozata nem szól az összeeesküvés politikai hátteréről. Ismeretes viszont, hogy Edgar Hoover, az FBI igazgatója tavaly november 27-én egy szenátusi albizottság előtt kijelentette, hogy a szervezkedés résztvevői rá akarták kényszeríteni az Egyesült Államokat a délkelet-ázsiai bombázások beszüntetésére és a politikai foglyok szabadon bocsátására. A vádirat azt állítja, hogy az összeesküvők február 22-én, George Washington születésnapján akarták dinamitos robbantással üzemképtelenné tenni a kormányhivatalok fűtőberendezéseit, a rákövetkező napon pedig elrabolták volna Kissingert, az elnök nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó tanácsadóját. Ezt követte volna a „háborúellenes összeesküvők” követeléseinek előterjesztése. Mérgesgáz-konvojok Okinawa szigetén (Reuter, TASZSZ) Valósággal elnéptelenedett szerda hajnalban Okinawa szigetének több falva: a kora reggeli órákban Miszako, Iszikava, Guszikava és más kisebb települések lakosait teherautókon szállították távolabbi körzetekbe. A kilakoltatás oka az volt, hogy szerda reggel kezdte meg az amerikai katonaság az Okinawában tárolt 13 000 tonna mérges gáz (mustárgáz és ideggázok) első rakományának elszállítását. Az éjszaka folyamán az előre kijelölt útvonal mentén több száz diák tüntetéseken és nagygyűléseken tiltakozott a mérges gázok szállítása és a lakosság egészségének veszélyeztetése ellen. A tüntetéseket a helyi rendőrség gyors és kíméletlen intézkedésekkel oszlatta szét.