Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1971-01-14 / 14. szám

Egy reprezentatív felmérés adatai Munkaerő-vándorlás­i korlátok között Január 1-től tanácsi rendelet szabályoz­za a fővárosi gyárak, üzemek, intézmé­nyek munkaerő-felvételét A kötelező munkaerő-közvetítés új szabályozásáról Pápai Judit, a fővárosi tanács munkaügyi főosztályának osztályvezetője nyilatkozott az MTI munkatársának. — Közismert, hogy az elmúlt eszten­dőkben Budapesten felgyorsult és indo­kolatlan méretűvé vált a munkaerő-ván­dorlás. Vizsgálódásaink során megállapí­tottuk, hogy az üzemek, vállalatok dolgo­zóinak 30—40 százaléka a törzsgárdatag­­sághoz szükséges időt — 3—5 esztendőt — egyetlen munkahelyen sem éri el. A mun­kahelycserék egy része szükséges, a nép­gazdaság számára is kívánatos, túlnyomó többsége viszont indokolatlan, feltétlenül káros, fegyelemrontó. Sajnos, a munkaerő­­hiány kedvez a vándorlóknak, igazságta­lan előnyöket teremt számukra. A fővá­rosi állami iparban például 1970. első há­rom negyedévében 1000 foglalkoztatott munkásra 265 felvétel, illetve 314 kilépés jutott. Az egészségtelenül magas számok igazolják, hogy a vállalatok még mindig, több energiát fordítanak a munkaerő megszerzésére, mint megtartására. Válo­gatás nélkül felvesznek mindenkit, még akkor is, ha munkakönyvének tanúsága szerint huzamosabb ideig sehol sem ma­radt meg. Érdemes néhány adatot meg­említeni egy reprezentatív felmérésünk­ből, 45 vállalat egy-egy gyáregységénél végzett vizsgálatunkból. E szerint az újon­nan felvettek körülbelül 30 százaléka 3 hónapon belül megszüntette munkaviszo­nyát, a belépők további 25—30 százaléka legfeljebb egy évig maradt meg munka­helyén, s csupán a felvettek 40 százalé­kánál van meg annak az esélye, hogy két vagy több évig marad meg ugyanazon a munkahelyen. Természetesen közrejátszik a munkaerő-csábítás is: a vállalatok több­sége gyakran fizet magasabb bért új mun­kájának, csakhogy megszerezze. 1969 má­sodik negyedévében már 61,6 százaléka kapott magasabb bért új helyén, mint elő­ző munkáltatójánál.­­ A kötelező munkaerő-közvetítésről alkotott tanácsi rendelet célja, hogy mér­sékelje ezt az indokolatlanul nagy ván­dorlást, biztosítsa a termelés bővítéséhez szükséges munkáskezeket a krónikus munkaerőhiánnyal küzdő iparágakban, biztosítsa a kereskedelem és a szolgálta­tás fejlesztésével összefüggő munkaerő-szükségletet. A Munka Törvénykönyvé­nek módosítása ugyan lényegesen meg­könnyítette a munkahely-változtatást, a vándorlók jelentős része azonban még ezeket az előírásokat sem tartja be, mun­kahelyét a felmondási idő letelte nélkül, jogellenesen hagyja el, s nem ritka eset, hogy egy­­esztendőn belül többször is munkahelyet változtat. A rendelet ezért kötelezően előírja a munkaerő-közvetítést azok számára, akik előző munkahelyüket jogellenesen — „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel — szüntetik meg, akiket elő­ző munkahelyükről fegyelmi úton bocsá­tottak el, s akik a­ munkára jelentkezést megelőző egy esztendőn belül két vagy több alkalommal változtattak munkahe­lyet. Nem vonatkozik a felsorolt kritériu­mok egyike sem azokra, akik az építőipar, az építőanyag-ipar, valamint a textilipar területén kívánnak elhelyezkedni. Ugyan­csak kivételek a közüzemek: az Elektro­mos Művek, a Gázművek, a Vízművek, a Csatornázási Művek, a Távfűtő Művek, a Temetkezési Vállalat, a Kéményseprő Vállalat, a Köztisztasági Hivatal, a Für­dőigazgatóság, a Budapesti Közlekedési Vállalat, a Földalatti Vasút, a kerületi in­gatlankezelő vállalatok, illetve a Buda­pesti Postaigazgatóság. Hamarosan kiala­kítjuk — a különböző minisztériumoktól kapott rangsorolás alapján — azoknak a további vállalatoknak a körét is, ahol a munkaerőhiány a legsúlyosabb, s enyhí­tése népgazdasági vagy lakossági érdek. Ezeket természetesen mentesítjük a mun­kaerő-közvetítési kötelezettség alól. Köte­lező a munkaközvetítés továbbá vidéki dolgozók alkalmazásánál, kivéve, ha na­ponta bejárnak fővárosi munkahelyükre.­­ Szeretnénk megnyugtatni az aggo­dalmaskodókat, hogy noha a munkaerő­közvetítő hivatalok következetesen alkal­mazzák az új rendeletet, egyetlen eszter­gályost sem küldenek majd az építőipar­ba segédmunkásnak azért, mert ott éppen hiány van anyagmozgatókból. Figyelembe veszik továbbá azt is, hogy a dolgozó új munkahelye ne essék túlságosan messzire lakásától.­­ A rendelet betartását, betartatását szigorúan ellenőrizzük, a munkaközvetí­tési előírások megszegését komoly anyagi szankciókkal sújtjuk. A rendelet önmagá­ban nem oldja meg Budapest munkaerő­gondjait, jó eszköze lehet viszont az indo­kolatlan mérvű vándorlás mérséklésének. Start a téli kikutóból Manőverek a jégtörővel Pontban három óra tizenhat perckor futottunk ki az újpesti öbölből, téli kikö­tőből, a Zala fedélzetén, utat törni egy messzi útról hazaérkező hajónknak, a Gyöngyösnek. Itt a fagy, „beállt a Duna”, előző délután már kilencvenszázalékos jegesedést jelentettek. Szőrfi Sándor, a telelő parancsnoka vette Komáromból a rádióüzenetet: a Gyöngyös a Felső-Du­­náról útban van egy tankuszállyal haza­felé, estére védett öbölbe szeretne érkez­ni. Utat — bejáratot — kell tehát törni neki. A Zalának ez a jégtörés új szolgálata. A telelő régi jégtörője kiöregedett — fa­teste volt még —, decemberben verték szét. Indulunk. Megrázkódik a hajó. Két métert sem törtünk előre, ismét hátra húzunk, úgy futunk neki a nagy táblá­nak. Zörög a hajó, mint a kövezetlen útra szaladt autó. Jégen jár, jeget tör. Tejszínhabos havas táblákat zúz és szép nagy tükröket tör: tavasz, üveges kell ide! — A Meder utcai bejáratig kell csak eljutnunk — mondja a kapitány —, odáig a Gyöngyös a Nagy-Dunán még le tud jutni. „Jégbe fagyott város”, hajóuszály bár­ka utcasorok közt törünk előre. — Már majdnem mindenki itt van — mutat bi­rodalmán végig a telelő parancsnoka —, akik pedig még kint rekedtek, azokért befűtve, készenlétben áll több gőzösünk is. A nyári üdülőhajók — a Deák, a Vi­­segrád — a hajójavító mellett horgonyoz, előttünk pedig a dunai úszó bár, a Jooki Klub Bár, a pesti vízen ringó, táncos szórakozóhely. Úgy tudjuk, csak egy hajó adott otthont nyáron a lemezkedvelők­nek. Kettő van belőlük! A „TSZ 401-es" — ezen a nyitott hajótesten táncoltak a fiatalok őszig, a hűvösség érkeztével zárt teremmel, fedélzettel pedig a Petőfi vet­te át tőle a szolgálatot. A Petőfi nyáron Esztergom és Budapest között hajózott, s ősszel váltotta fel a TSZ 401-est. Az újpesti pontnál kikötővárotrész tik­lálunk. A kikötőket is behúzták már ide, itt áll a Surány, a Zebegény, a Lupaszi­get, az Esztergom, a Nagymaros, a Szi­getmonostor, összesen huszonkét kikötő­házacska. Füstölgő kémények: a Duna menti kikötők most egy utcában, egymás mellett élnek. A két Sirály, a két vízi­busz a parton ponyvákkal letakarva. Felülvizsgálat, javítás, s kora tavasszal az újrafestés. A Meder utca előtt parthoz kell áll­nunk: a Pécs érkezik. A Pécs is készen­léti hajó, akárcsak a Tatabánya: a kinn­rekedt, jéggel birkózó hajókat, uszályo­kat vontatja be. Dunaújvárosból jött, kö­ves uszályt hozott biztonsági öbölbe. A halértékesítő bárkái is itt állnak már Újpesten: a Pontyot, a Harcsát tegnap szedte össze a Tatabánya és húzta fel a telelőbe. A Ponty fedélzetén egy piros út térén vakkendős kisfiú integet: a Ponty­ról, mer­t már innen, Újpestről jár ta­vaszig iskolába. Az átkelőhajók a Me­der utcai öbölnél telelnek: a Szundi, a Tudor, a Babszem Jankó fedélzetéről jégcsapok csüngenek. Az öböl bejáratánál vadkacsák — északi vendégek.­ Récék, sarki búvárok és bukók várják a Zalát, törje meg a jeget — a halak de riad­nak! —, vacsora kell már, hisz sötéte­dik. Egy gácsér — zöldbarna tollbokréta — peckesen kihúzza magát, s úgy néz szembe a Zala előretörő páncélsarkan­tyújával. Nem repül el. Mint a pesti já­rókelők az úttesten, az utolsó pillanatban ugrik csak félre. Különben szépen híz­nak északi vendégeink itt Pest felett. Ki­használják az időt. Márciusig maradnak, akkor indulnak útnak, haza, északra, csa­ládot alapítani. Visszafordulunk­­ a csatornán, amit vágtunk, már szépen beúszhat majd a Gyöngyös — visszaútban még kicsit szé­lesítjük is ezt az utat, aprítjuk a jeget. Sötét lesz, mire parthoz állunk. A Zala lámpásai kihunynak. Felettünk nyitott az ég — hideg éjszakánk lesz, mondja a ka­pitány —, a jégtörő árbocára tűzve a Sirius és az Orion mutatja a hajósnak a Déli K. J. p )V­V 4 1971. JANUÁR 14. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap ____________HAZAI KORKÉP m . A LEMP köz-trybuna Ludu p°nti laPia - A testvéri szövet­ség ereje” című kommentárjában a többi között a következőket írta: 1971 első napjai bővelkedtek Lengyel­­ország nemzetközi helye és kapcsolatai, az ország népe, valamint Európa és a világ békés jövője szempontjából jelen­tős eseményekben. Ezek közé kell számí­tani Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Jaroszewicz miniszterel-­­nök moszkvai és NDK-beli látogatását, valamint a LEMP KB titkársága tagjai­nak Prágában, Berlinben, Budapesten, Bukarestben és Szófiában, a testvér­pártok központi bizottságában folytatott eszmecseréjét. E látogatások bizonyítják, hogy a LEMP és a lengyel kormány kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a szocialista kö­zösség országaihoz fűződő testvéri kap­csolataink erősítésének. Ez biztosítja táv­lataink még szélesebb kibontakoztatását, s egyben hozzájárul szövetségünk erői­nek növeléséhez, s éppen e célkitűzések alkotják a lengyel külpolitika alapját. Külpolitikánk talpköve a Szovjetunió­val fenntartott barátság volt és marad. Döntően ez biztosítja függetlenségünket és biztonságunkat... A Trybuna Ludu kiemeli a jelenlegi lengyelországi szovjet gabonaszállítások nagy jelentőségét _______ A jövő héten Pá­jff­rizsban újra köt­algériai­­kőolaj­­tárgyalásokkal és Pompidou elnöknek a „kemény és határozott” francia politikára vonatkozó utasításával fog­lalkozik a francia lap. „A szakítás kísértete” című vezércik­kében azt írja, hogy a két ország közötti kapcsolatok a legsúlyosabb válságon mentek át, amióta Algéria elnyerte füg­getlenségét. Ugyanakkor a Le Monde mérsékletre int és annak a véleményének ad kifejezést, hogy a szakítás mindkét ország számára káros lenne. Rámutat ar­ra, hogy Algériának, földrajzi fekvésénél fogva, kulcsfontosságú szerepe van Fran­ciaország földközi-tengeri politikájában és a két ország közötti együttműködés, megszakítás veszélybe juttatná ezt a po­litikát. súlyozza, hogy az olaj­kérdésben f­olyt tárgyalásokon a francia félnek végre be kell látnia: ma már nem lehet úgy tár­gyalni Algériával, mint akkor, amikor az még csak épphogy kiemelkedett a gyar­mati sorból. Algéria már kinőtt a kisko­rúságból, s ma már van egy jól működő algériai olajtársaság, vannak saját szak­emberei és képes az ország nyersanyag­kincsének saját erőből való kiaknázásá­ra. Ugyanakkor Algéria nagyszabású ipa­rosítási programot indított el, amelyhez jelentős beruházásokra van szükség. Az Humanité rámutat, hogy minden frankból, amelyet a francia fogyasztó a benzinért fizet, csak 7,9 centime jut Algé­riának, ugyanakkor a francia állam 47,5 centimet fölöz le adó fejében. Megvan tehát a lehetőség arra, hogy növeljék az Algériának juttatandó részt. A milánói konzerva- CORRIERE VELLA SERA­tív Polgári lap a spanyolországi hely­zettel, egy közeli kormányátalakítás lehetősé­gével foglalkozik. A lap párizsi tudósítója azt írja, hogy francia politikai körökben találgatják: miért mondta le Franco Schumann fran­cia külügyminiszter madridi látogatá­sát? A legkézenfekvőbb az a magyarázat, hogy Franco földühödött a nemzetközi közvélemény reagálásán, amely a bur­­gosi per kapcsán a spanyolországi rend­szer ellen irányult. Különösen a francia állásfoglalások ingerelték, mert a francia rádióadások jól hallhatók Spanyolország­ban. Mások szerint értnél többről van szó. Feltételezik, hogy a legközelebbi napok­ban mélyreható átalakulás lesz a spa­nyol kormányban. A burgosi per felszínre hozta az Opus Dei, úgynevezett technok­ratái és a katonai kaszt közötti rivalizá­lást. A megkegyelmezés az Opus Dei győzelme volt, és most „kártalanítani” kell a katonai vezetőket. Ezért, az egyen­súly helyreállítása érdekében, távoznia kellene a kormányból Carrero Blanco admirálisnak, miniszterelnök-helyettes­nek ,és ezzel egyidejűleg Gregorio López Bravo külügyminiszternek, aki az Opus Deihez közelálló MATESA vállalat ko­rábbi pénzügyi botrányába keveredett, minthogy akkor ő volt az iparügyi mi­niszter, és felelősség terheli a történ­tekért. Ha ezek a hírek helytállóak, akkor fel­tehető, hogy Franco el akarta halasztani a francia kült.Tom­vizier látogatását mindaddig, amíg López Bravúrnak az utódját kijelöli. Második helyen az USA után Ugrásszerűen nőtt a francia fegyver­export (MTI) A Le Monde szerint Franciaor­szág 1970-ben jelentősen fokozta fegyver­exportját és az ebből származó bevételek a múlt évben elérték a 7 milliárd 210 millió frankot, holott 1969-ben még csak 2 milliárd 510 millió frankot tettek ki. Ezzel a nyugati világban Franciaország az Egyesült Államok mögött a második helyre került a fegyverexportban és meg­előzte e téren. Nagy-Britanniát. E nagyarányú előreugrás elsősorban a Mirage vadászrepülőgépek széles körű exportjára vezethető vissza: a múlt év­ben kötött egyezmények alapján Fran­ciaország Líbiának, Spanyolországnak, , Pakisztánnak, Brazíliának, Argentínának, Ausztráliának és Kolumbiának szállít Mirage- gépeket. A másik jelentős tétel a haditengerészeti megrendelések keretébe tartozik, az NSZK ugyanis tavaly húsz rakétavető gyorsnaszádot vásárolt Fran­ciaországtól. A Le Monde szerint a francia fegyver­­export gyors növekedése elsősorban an­nak következménye, hogy a francia kor­mány nem fűz politikai feltételeket a fegyverek eladásához. Kissingert akarták elrabolni? Állítólagos összeesküvők pere az USA-ban (Reuter) Washingtonban kedden több­hetes vizsgálati fogság után vádat emel­tek hat személy, köztük három lelkész és egy apáca ellen, mert állítólag össze­esküvést szőttek Henry Kissingernek, Nixon elnök tanácsadójának elrablására, valamint a washingtoni kormányépületek fűtőberendezéseinek felrobbantására. Az igazságügy-minisztérium közlemé­nye szerint az összeesküvőket a 47 éves Philip Berrigan lelkész irányította, aki hároméves börtönbüntetését tölti, mert a vietnami háború elleni tiltakozásul ka­tonai behívókat semmisített meg. Az igazságügy-minisztérium nyilatko­zata nem szól az összeeesküvés politikai hátteréről. Ismeretes viszont, hogy Edgar Hoover, az FBI igazgatója tavaly novem­ber 27-én egy szenátusi albizottság előtt kijelentette, hogy a szervezkedés részt­vevői rá akarták kényszeríteni az Egye­sült Államokat a délkelet-ázsiai bombá­zások beszüntetésére és a politikai fog­lyok szabadon bocsátására. A vádirat azt állítja, hogy az összees­küvők február 22-én, George Washington születésnapján akarták dinamitos rob­bantással üzemképtelenné tenni a kor­mányhivatalok fűtőberendezéseit, a rá­következő napon pedig elrabolták volna Kissingert, az elnök nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó tanácsadóját. Ezt kö­vette volna a „háborúellenes összeeskü­vők” követeléseinek előterjesztése. Mérgesgáz-konvojok Okinawa szigetén (Reuter, TASZSZ) Valósággal elnépte­lenedett szerda hajnalban Okinawa szi­getének több falva: a kora reggeli órák­ban Miszako, Iszikava, Guszikava és más kisebb települések lakosait teherautókon szállították távolabbi körzetekbe. A kila­koltatás oka az volt, hogy szerda reggel kezdte meg az amerikai katonaság az Okinawában tárolt 13 000 tonna mérges gáz (mustárgáz és ideggázok) első rako­mányának elszállítását. Az éjszaka folyamán az előre kijelölt útvonal mentén több száz diák tünteté­seken és nagygyűléseken tiltakozott a mérges gázok szállítása és a lakosság egészségének veszélyeztetése ellen. A tüntetéseket a helyi rendőrség gyors és kíméletlen intézkedésekkel oszlatta szét.

Next