Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1971-01-14 / 14. szám
1971. JANUÁR 1.. CSÜTÖRTÖK KUITORA - MŰVÉSZET Magyar Hírlap Baráti országok kultúrája Budapesten Az idén is gazdag programmal várják az érdeklődőket a baráti országok budapesti kulturális központjai. A Bolgár Kultúra — mint Nino Nikolov igazgató elmondotta — klubot alakít a Magyarországon tanuló bolgár fiatalok és bolgár szakos magyar diákok számára. Készülnek a bulgarista fordítók munkásságát bemutató gyűjtemények kiadására. Tervezik egy évkönyv kiadását, amely Budapesten magyarul, Szófiában pedig bolgárul jelenik majd meg, s rendszeresen beszámol akét ország kulturális kapcsolatainak fejlődéséről A budapesti Csehszlovák Kultúra márciusban lesz 20 éves, ebből az alkalomból a pozsonyi Nemzeti Színház szólistái vendégszerepelnek — jelentette be Jan Goethe igazgató. Február 24-ről, a csehszlovák-magyar kulturálisegyezmény aláírásának 10. évfordulójáról egyhónapos rendezvénysorozattal emlékeznek meg. A Lengyel Kultúra e hó második felében Varsói napok Budapesten címmel rendez színes, szórakoztató sorozatot — tájékoztatott Stanislaw A. Sobacki igazgató. Varsó felszabadulásának 26. évfordulóján a Fővárosi Művelődési Házban lengyel költői est lesz. Az év során A. Wajda hét filmjén kívül mintegy félszáz lengyel filmújdonságot mutatnak be. Az NDK kulturális és tájékoztató intézete új, modern épületében — egyebek között — Dürer születésének 500. évfordulója alkalmából nyit májusban reprodukciós kiállítást, továbbá amatőr képzőművészköröket mutat be. Heribert Reisenweber igazgató elmondotta még: központjuk megrendezi a két ország tudományos szakembereinek ankétjait, bemutatja a magyar érdeklődőknek a Robotron 300 nevű NDK számítógépet. (új filmek p.\\ 01 \ Riport, művészet, kaland EMBERÖLÉSSEL VÁDOLVA. A hajdani kitűnő szovjet operatőr, Mihail Romm munkatársa, Borisz Volcsek, aki a hatvanas években áttért a rendezésre, ezúttal iránydrámával lép a magyar nézők elé. Filmjének alaptémája voltaképpen napihírnyi: verekedés közben részeg, suhancok megölnek egy 17 esztendős gimnazistát, aki a vele üldögélő leány védelmében fogadta el a nyilvánvaló kihívást. A történet a maga teljességében a bíróságon bomlik ki. Tanúvallomások hangzanak el, az ügyész kérdez, a vádlottak felelnek, a védők szeretnék az enyhítő körülményeket fellelni. S közben mind teljesebbé válik a kép: kiderül, hogy itt voltaképpen egy folyamat befejező aktusa zajlik. Feltárul az út, amelyen a négy vádlott — részben a maguk hibájából, részben rosszul értelmezett szülői szeretet s a környezet közönye miatt — idáig jutott Éles és egyvonalú a kép. Leonyid Agranovics, a forgatókönyv írója inkább aláhúz, mint árnyal. Nem a jellemeket próbálja egyéníteni, hanem a jelenséget, mint a társadalmunktól idegen visszataszító rákfenét leplezi le, a maga riasztó mivoltában. A film riportszinten, néhol publicisztikusan kívánja az érzelmeket felkelteni. Borisz Volosek tehetségét dicséri, hogy ez kétségtelenül sikerül is. Hatásos munka ez a film, jelenetei gondosan szerkesztettek, cselekménye pergő, a figyelmet lekötő. Célja, hogy a garázdaságot, a huliganizmust filmszerű eszközökkel kipellengérezze, elítélje. A film felvételeit V. Makarovval együttműködve ugyancsak Borisz Volcsek készítette. Színészei korrektül tolmácsolják feladatukat, csupán a négy vádlott hajba kapása mesterkélt. 1 vfgJKbziATÉK. Némileg zavarba ejtő Kri'W Czysztof Zanussi első nagyjátékfilmje. A vj lengyel sajtó úgy ünnepelte a Kristálystruktúrát (ez volt az eredeti cím), mint az 1969-es esztendő legjobb produkcióját. Ami Zanussi rendezői kvalitásait és Trefán Matyjaszkiewicz operatőri teljesítményét illeti, az elismerés valóban indokolt. A fiatal művész igazán mestere a hangulatoknak, s munkatársával emlékezetesen szép beállításokban ábrázolja Jan és felesége, Anna falusi magányát Vitánk Krzysztof Zanussival nem is annyira mint rendezővel van, hanem mint a forgatókönyv írójával. A történet ugyanis, amelyet előad, meglehetősen motiválatlannak tűnik. Két életformát állít szembe egymással: a sikeres, de felszínes Marekét és a mélyen érző, gondolkodó, de visszahúzódó Janét. Hajdan jó barátok voltak, s mindketten a városban éltek, a tudomány útját járták. Utóbb Jan egy kis faluba költözött a meteorológiai megfigyelőállomást kezelni. A film nem indokolja, miért fordított hátat Jan a világnak, s azt sem, hogy ha már ezt választotta és belesimult , lassan bele is szürkült — ebbe az életformába, miért akarná hajdani professzora visszavinni a tudományos életbe (holott már Jan azokat a matematikai műveleteket is elfelejtette, amelyeket a harmadik évfolyamon tanultak). Az egyenlet ismeretlenjei nem oldódnak meg. Annyi azonban világos, hol Zanussi szíve kétségtelenül Janhoz és feleségéhez, a kis tanítónőhöz húz. A film cselekménye csehovi szélességgel hömpölyög. Tulajdonképpen nem történik benne semmi, legfeljebb annyi, hogy a két barát szembenéz egymással, és Jan nem enged a hírnév, a város csábításának. Marad továbbra is a saját kis világában, ahol kedves könyveit olvasgathatja, filozofálhat, élvezheti a természet szépségét, örülhet feleség szerelmének, bíbelődhet apró semmiségekkel, s nézheti azt a valódi, de jelképnek is beillő havas csúcsot, amelyre már bizonnyal nem fog feljutni. A három színész: Jan Myslowicz (Jan), Jan Zarnecki (Marek) és a sajátos egyéniségű Barbara Wrzesinska (Anna) természetes játékukkal hitelessé teszik a kamaradrámát A filmet, amelyet 20-án mutatnak be a Puskinban, mindezek alapján csak a művészfilmek kedvelőinek ajánlhatjuk. IDEGEN A COWBOYOK KÖZÖTT. Minden bizonnyal annál nagyobb lesz a tábora ennek az immár tizenkét esztendős színes, kétrészes, szélesvásznú cowboyhistóriának. Közönségsikerét a műfajon kívül a parádés szereposztás indokolja. Hősei között olyan ismert művészeket találunk, mint „őfelsége kapitányaként” a tévében is látott Gregory Peck (James Mackay), az 1948-as angol film felejthetetlen Oféliája, Jean Simmons (Julies Maragon), az egykor nagyport felvert Baby Doll címszereplőnője, Caroll Baker (Patrícia Terris) és Charlton Heston (Steve Leech), de kitűnő jellemábrázoló a nálunk kevéssé ismert Burl Ives is. A filmet a Corvinban az elmúlt héten bemutatott Funny girl készítője, Wyl- Ham Wyler rendezte, akinek kisujjában van a kalandtörténetek forgatási sikerreceptje is. A cselekmény magától értetődően nem nélkülözi a nagy lovasvágtákat, a dörgő fegyvereket és a festői tájakat. S ebben a műfajban mi egyebet kívánhatunk? Ábel Péter Minden végző általános iskolás tovább tanulhat Jutalom, prémium a szakmunkástanulóknak Az idén 19 ezer kisdiák fejezi be tanulmányait a budapesti általános iskolákban. Az 1971—72-es tanév tervszámai azt mutatják, hogy kivétel nélkül mindegyikük tovább tanulhat valamilyen formában. A fővárosi gimnáziumok 6000, a szakközépiskolák 7800, a gép- és gyorsíró iskolák 1300 első osztályos növendéket vesznek fel, a szakmunkásképző intézetek pedig 20 ezernél több fiatalt várnak. A gimnáziumokban az általános ismereteket nyújtó osztályokon kívül szakosított tantervű osztályok is nyílnak. A szakközépiskolások tanéve egy hónappal hosszabb lesz, mint a gimnáziumokban, mert a nyári időszakban a tanulók 2—4 hetes, összefüggő szakmai gyakorlatot végeznek. A szakmunkásképzésben a tanulóbér eltörlése után egységesen érvényesül az új ösztöndíjrendszer. A minderről most megjelent végrehajtási rendelet bővíti a tanulók anyagi ösztönzésének formáit, lehetőséget nyújt az ösztöndíjon és a teljesítménybérein felül jutalom, prémium fizetésére is. Gazdag program a 700 éves Győr ünnepén Várossá nyilvánításának 700. évfordulóját ünnepli az idén Győr. A jubileumi ünnepségsorozatot három szakaszosra tervezik. A március 28-ig tartó első szakasz kiemelkedő eseménye lesz a január 17-i díszünnepség, Bartók Béla utolsó győri hangversenyének emlékezetére. Ebből az alkalomból a nagy zeneköltő munkásságáról dr. Ortutay Gyula akadémikus tart előadást; a hangverseny színhelyén, a Kisfaludy Színháznál pedig emléktáblát lepleznek le. . Az ünnepségek második szakasza a Győr felszabadulásának évfordulóján tartandó ünnepi tanácsüléssel kezdődik, amelyen felolvassák az 1271-ben kelt, várossá nyilvánító királyi oklevelet és átadják a Pro urbe kitüntetéseket. A Xantus János Múzeumban várostörténeti kiállítás nyílik, este bemutatják Halmos László zeneszerző Óda Győrhöz című oratóriumát Áprilisban országos nyelvtudományi tanácskozás lesz Győrött és megrendezik a hagyományos Szép magyar beszéd vetélkedő országos döntőjét Az augusztus 20-ával kezdődő harmadik szakaszban felavatjáka jubileumi emlékművet és átadják az új városközpontot Ide figyeljetek, gyerekek!"HÍM A Vidám Színpad kabaréja a legkisebbeknek ! Egy pályája delelőjén álló színésznő, Ruttkai Éva nemrégiben több nyilatkozatában is igen szívesen emlékezett viszsza arra a tényre, hogy pályáját — alig több mint háromévesen — Lakner Arthur hajdani gyermekszínházában kezdte el. Kishegyi Árpád, a kitűnő operabuffó, a művészi útját felvázoló minapi tévéműsorban már a színház hajdani állandó figuráit is megidézte, hogy pályakezdésének hangulati motívumait érzékeltetni tudja. A harmincas-negyvenes években működő és akkoriban roppant népszerű Lakner-színház munkájának elemző kritikai értékelése még várat magára — ahogyan a többi magánszínház munkájának művészi értékéről sem született még alapos elemzés, holott ez elég sürgős volna ahhoz, hogy a két világháború közötti színháztörténet reális képe kikerekedjék. Ami „Lakner bácsit” illeti, annyi mindenesetre figyelemre méltó, hogy művészi életünk mai derékhadának számos olyan jeles képviselője van, aki ott indult. Az említetteken kívül Galambos Erzsi, Örkényi Éva, Zsolnay Hédi, Lakatos Gabriella, Pápai Erzsi, Harkányi Endre, Ruttkai Ottó —, hogy csak az ismertebb neveiket említsük, s azokét, akik idehaza dolgoznak. A lista arra vall, hogy egy hasznát máris regisztrálhatjuk ennek a valamikori gyerekszínháznak: értékeket fedezett fel a magyar színházművészet számára. Mindezt azzal kapcsolatban írtuk le, hogy a Vidám Színpad új vállalkozása, a komoly sikerre esélyes hétvégi gyermekkabaré, karakterében erősen utal a Lakner-színházra, azonkívül, hogy szövegében is hivatkozik rá, mintegy deklaráltan vállalva a jogutódságot. Ennek oka bizonyára az is, hogy az alkotógárda három kulcsembere — a rendező Kalmár Tibor, a táncokat betanító Igaz Lucy és a zenét összeállító Ullmann Ottó — szoros kapcsolatban állt annak idején a gyerekszínházzal, ők is ott kezdték. A kapcsolat felismerése és vállalása mégis lényegibb okokra vezethető vissza alighanem. A legkisebbek nívós szórakoztatásának ez a módja — a kabaré- és revüelemekre épülő, ifjú színészeket is felvonultató gyermekesztrád — az elmúlt húsz évben hiánycikk volt nálunk, s akik most újra meg akarják honosítani, a legjobb ismert hagyományhoz nyúlnak vissza, ami rendelkezésre áll. Újjáteremtették a műsorvezető-mesemondó-konferanszié figuráját, akinek az a funkciója, hogy állandó szoros kapcsolatot tartson fenn azzal ez izgő-mozgó ifjú közönséggel, amelynek figyelme, mint ismeretes, oly könnyen szerteszét szaladozik. Olykor a nézőtér gyerekseregének megszólaltatásával, olykor egy-egy kis jelenetbe való közvetlen bevonásukkal sikerült elmosni a színészek és nézők közötti merev határt. Az „ellenlábas” szerepében Csala Zsuzsa lépett fel: figuráját még bátrabban be lehetett volna építeni a műsorba. A felnőtt szereplők, mellett megjelentek kedves gyerekszínészek is: Kalmár Péter, Zsoldos Gábor meg a többiek. A legtehetségesebbnek a kitűnően éneklő tízesztendős Jogi Judit bizonyult: ő volt a műsor sztárja — kissé túlzottan is az. Az előadás lelke — amint a címből is gyanítható — az örökifjú Alfonzó volt. Szereplése harsányabb hangokat kevert a műsorba, de ez éppen nem vált annak hátrányára. Annak azonban örültünk volna — ha már egyszer nevét adja a műsorhoz —, hogyha több,eredeti számmal jelentkezik, és kevesebbet használ fel jól ismert tréfáiból. Vagy talán egy újszülöttnek? ... Mindent összevetve ez a kellemes zenés-táncos gyermekprodukció megajándékozott egy tökéletes „félidővel”, és talán a gyerekek észre sem vették, hogy a második részben valamelyest csökkent az iram. A műfaj újrafeltámasztásának kísérlete, úgy tűnik,, sikerrel járt. A gyerekesztrád hajdani megteremtője, Lakner Arthur, 1945-ben a fasizmus áldozata lett. Leánya a felszabadulás után csak rövid időre tudta újjáéleszteni a népszerű vállalkozást. Örömmel regisztráljuk most, hogy jelentkeztek művészek, akik azt a hagyományt, ami Lakner bácsi színházában előremutató és követésre érdemes, tovább akarják vinni. Lukácsy András A MAGYAR HSHISRv/rye/vere W . (^AranyJ^noS javításai Madách Tragédiájában Köztudomású, hogy Madách Imre drámai költeménye, Az ember tragédiája Arany János számos apró nyelvi javításával jelent meg 1862. január 16-án. Ezek a tartalmon nem változtattak, de a Tragédia nyelvi formájának művésziségéhez nagyban hozzájárultak, s így jelentősen elősegítették a mű „közönségsikerét”. Mai szóval Aranyt tekinthetjük a könyv „sajtó alá rendezőjének”, akit maga Madách hatalmazott fel az ilyen jellegű változtatásokra, s akinek apró szövegmódosításai — a szerző jóváhagyásával — végleg benne maradtak Az ember tragédiája szövegében. Arany nagy gonddal küszöbölte ki a mű nyelvi és verselési döccenőit, a nyomdai levonatokat is ő javította, először hasábosan, azután oldalak szerint tördelve, végül a szemleíveket. A 4140 sor terjedelmű Tragédiának egy 7 soros részletével próbálom bemutatni, mit és hogyan javított Madách művében Arany. A tizenkettedik (phalanster) színben Madách többek között ezt mondatja a tudóssal Ádámnak, az eredeti kézirat szerint: Négyezred év után a nap kihűl. Növényeket nem szül többé világunk Ez a négyezred év hát a mienk, Hogy a napot pótolni megtanuljuk Elég idő, hiszem, a tudománynak. Fűtőszerűl kínálkozik a víz, Ez oxidált legtűztartóbb anyag. 1. „Növényeket nem szül többé világunk." Arany e mondat utolsó szavát nagyon általánosnak érezhette, s egy pontosabb — emberarcúbb — szóval cserélte föl: „Növényeket nem szül többé a föld...” 2. „Elég idő, hiszem, a tudománynak." Madáchnak ebben a sorában — pontosabban: a kiemelt részben — nem jók a jambusok. Arany úgy tette zengőbbé a sort, hogy az elvont tudomány szót a személyesebb tudásunk szóalakkal helyettesítette: „Elég idő tudásunknak, hiszem." 3. „Fűtpszerűl kínálkozik a víz...” Mi nem tetszhetett ebben a sorban Arany Jánosnak? Először is talán a kissé mesterkélt szórend. Azután, hogy a kínálkozik a víz jóhangzása nem kifogástalan, szótagjai nem eléggé zengők. A kínálkozik szót nem találta pontosan' ideillőnek. Végül azzal sem lehetett megelégedve, hogy a sor felépítése aránytalan, azaz a két hosszú, négy szótagos szó (fűtőszerűi, kínálkozik) nem körbezárja, hanem — egymás után elnyúlva — ''megelőzi a két rövid, egy szótagost (a, víz). Arany így tette pontosabbá és művészibbé ezt a sort: „Fűtőszerű, a víz ajánlkozik .. A magyar nyelv értelmező szótára szerint az ajánlkozik nemcsak személyre, hanem — bár ritkán — dologra is vonatkozhat; ilyenkor azt jelenti: ’alkalmasnak, használhatónak mutatkozik, kínálkozik’. Arany Jánosnak kitűnő magyar nyelvérzéke volt. Ebben a mondatban jobbnak érezte az ajánlkozik szót, mert nyilván arra gondolt — a falanszterbeli tudós gondolatvilágába képzelve magát , hogy e korlátolt tudós vélekedése szerint a víz majd szinte ajánlja, tanácsolja, hogy fűtsenek vele. A kínálkozik szóban viszont Arany nagyon is benne érzi a kínálás fogalmát, talán ezért nem tartja helyénvalónak ebben a mondatban. Az ember tragédiájának egy más helyén nem kifogásolja a kínálkozik használatát, mert ott ilyen kapcsolatban fordul elő: „Vehetne ön vásárfiát nekem, / E szépítőszer mint kínálkozik." Éva mondja ezt Ádámnak a londoni vásárban, a tizenegyedik színben. " Dr. Pásztor Emil