Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1971-01-14 / 14. szám

Magyar Hírlap NÉPGAZDASÁG - V­I­L­A­G­G­A­Z­D­A­S­A­G 1971. JANUÁR 14. CSÜTÖRTÖK 1 Fogyasztói árak, árrendszer (4.) Mi határozza meg az árak színvonalát? Cikksorozatunkban eddig az áralaku­lás többé-kevésbé gyakorlati összefüggé­seit elemeztük. Befejezésül — teljesség­re természetesen nem törekedve — meg­kíséreljük a kérdés elvi oldalait össze­gezni. Fogyasztás, termelés Az életszínvonal növekedése szempont­jából valamennyiünk számára fontos kérdés: mi határozza meg a fogyasztói árszínvonalat? Általánosságban elmondható, hogy a fogyasztói árszínvonal elsősorban az or­szág gazdasági fejlettségének függvénye. Csak azt fogyaszthatjuk el, amit meg­termeltünk, tehát a fogyasztói árszínvo­nal meghatározásának legfőbb követel­ménye, hogy a meglevő fogyasztási cik­kek árának összege, a fogyasztói árualap nagysága forintban megegyezzék a la­kosság jövedelmével. Ennek az egyensú­lyi követelménynek az érvényesülése egyfelől természetesen a jövedelmek ala­kulásától függ. E pillanatban azonban fontosabb számunkra az, hogy az egyen­súlyi helyzet milyen árképzési módszer segítségével érhető el. Kiindulópontunk a nemzeti jövedelem. Közismert, hogy ezt felosztjuk fogyasz­tási és felhalmozási részre. Csakhogy a lakosság többsége nem vesz részt köz­vetlenül a fogyasztási cikkek termelésé­ben. Egy részük közvetve vagy közvet­lenül beruházási javakat termel, más ré­szük pedig állami vagy társadalmi fel­adatokat lát el (egészségügyi, államappa­rátus, honvédelem stb.). Másoknak pe­dig, például a nyugdíjasoknak, eltartot­taknak van jövedelmük, de a termelés­ben már nem vesznek részt. A fogyasz­tási javak aröszegének a lakosság jö­vedelmével úgy kell egyensúlyban állnia, hogy ez utóbbi rétegek jövedelme is el­költhető legyen fogyasztási javakra. A szocialista társadalmi rend alapve­tő sajátossága, hogy a termelt javakat a végzett munka társadalmi hasznossága alapján osztja fel. E törvényszerűség ér­vényesülését a bér-, a jövedelem- és az árpolitika együttesen határozzák meg. Az elv egyrészt az, hogy mindenki lehetőleg munkája szerint részesedjék a pénzjöve­delmekből, másrészt, hogy egyidejűleg az árak is a termelőmunka arányait fejez­zék ki. Ez nálunk még nem érvényesül teljesen, hiszen a korábban megmereve­dett árakon csak fokozatosan lehet vál­toztatni. Másrészt életszínvonal-politikai meggondolások ma is szükségessé teszik, hogy a fogyasztói árakban ne érvénye­sítsük mindenütt a ráfordításokat Dotáció, forgalmi adó A lakosság különböző rétegei más-más fogyasztási cikkekre költik el jövedelmü­ket. Ez módot ad az államnak arra, hogy — ha egyes rétegek életszínvonalának szempontjából szükséges — az árak meg­állapításánál ne vegye tekintetbe a va­lóságos ráfordításokat. Az alacsony ke­resetűek például jövedelmük legnagyobb részét létfenntartási cikkekre költik. Ha az állam e cikkek árait a többihez ké­pest alacsonyan tartja, akkor mérsékli a jövedelemelosztásból adódó életszínvo­nal-különbségeket, s növeli a kisebb jö­vedelműek vásárlóképességét a jobban keresők terhére. Erre az árpolitikai lépésre a fejlett­ségnek viszonylag alacsonyabb szintjén van szükség, de később is csak óvatos változtatásokat lehet­­megengedni. Jelen­leg nálunk dotálják jó néhány fogyasz­tási cikk — például a kenyér, a liszt, a tejtermékek, a zsír és az étolaj, a húské­szítmények, a baromfi, a tüzelőanyagok, a személyszállítás —k árát, valamint a lakbért és néhány más szolgáltatást. Ugyanakkor forgalmi adóval terhelnek más termékeket, elsősorban élvezeti cik­keket, hogy a dotáció fedezetét megte­remtsék. A nagycsaládok életszínvona­lának emelésére szolgál, hogy viszony­lag alacsony a gyermekholmik, a tansze­rek, az oktatás és a játékok, valamint más, ezzel kapcsolatos fogyasztási cik­kek ára. Az életszínvonal szempontjából, igen jelentős az egészségügyi és a kultu­rális szolgáltatások árának alacsony szín­vonala is. Ezeknek terhét a társadalom közösen viseli, s az egyén esetenként in­gyen vagy kis költséggel jut hozzá a gyógyszerekhez, netán a mozijegyhez. Miből? Természetesen az államilag támogatott alacsony árak költségvetési teherként je­lentkeznek, amelynek kiegyenlítéséről valamilyen módon gondoskodnunk kell. Ez vagy úgy történik, hogy egyes cik­kek árát magasabban állapítják meg (lényegében ez a helyzet a szesz, a do­hány és más élvezeti cikkek, de még a ruházati termékek esetében is), vagy pe­dig úgy, hogy a kifizetett bérek összegét kénytelenek vagyunk alacsonyabbra szabni. Amikor tehát a hazai áron húst veszünk, gondoljunk arra, hogy emiatt más cikkeket drágábban kapunk meg, s ugyancsak emiatt valamivel alacsonyabb is a pénzbeli jövedelmünk. Emellett természetesen gazdasági szem­pontból sem mindegy, hogy valamilyen terméket olcsóbban adunk-e, mint amennyi munkát ráfordítottunk. De az életszínvonal-politikai meggondolásokból eredő áreltérítések gyakran háttérbe szo­rítják a gazdasági megfontolásokat. Az államnak az ilyen típusú áreltérítéseket mégis mindaddig alkalmazni kell, amíg jelentősek azok az okok, amelyek szük­ségessé teszik. Fokozatosság A közgazdasági követelményeknek megfelelő árrendszer kialakítása — amely mélyreható árreformot feltételez — sokévi munkát kíván. Az árreform csak úgy mehet végbe, ha egyetlen számottevő lakossági­­csoport életszínvonal-emelését sem korlátozza, s hatékonyságának feltétele a kínálat je­lentős bővülése, ami viszont csak anya­gi lehetőségeink növelésével biztosítható. A fogyasztói árreform valamennyi fel­adatát nem oldhatjuk meg a közeljövő­ben. Fő arányaiban húsz éve alig módo­sult árrendszerünk radikális korszerűsí­tése rendkívül nagyarányú ármozgást vonna maga után. Ezért az árpolitikai intézkedéseket csak­­ megfontoltan, az életszínvonal-emelés előirányzatainak teljesítésével együtt lehet megvalósíta­ni. A gazdaságpolitika célja az, hogy ösztönözze az árcsökkenéseket ott, ahol erre lehetőség van, és elejét vegye az in­­doklatlan áremelkedésnek, de ne akadá­lyozza a fejlődéssel szükségképp együtt­járó vállalati áremeléseket Lovász Péter horizont • HORIZONT • horizont A Hatok és Nagy-Britannia tárgyalásai Brüsszelben folytatódtak a Nagy-Bri­tannia közös piaci tagságáról tavaly meg­kezdődött tárgyalások. Sir Con O’Neill, Nagy-Britannia képviselője sürgette, hogy fogadják el országa javaslatait arról, milyen mértékben kell majd hozzájárul­nia a Közös Piac költségvetéséhez. Sze­rinte a tárgyalások megszakadhatnak, ha túlságosan sokat kívánnak a tagállamok. Amint ismeretes, Nagy-Britannia azt ja­vasolta, hogy a Közös Piac költségveté­séhez való hozzájárulásának aránya 13— 15 százalék legyen. (Az Európai Közös­ségek Bizottsága 20—25 százalékot java­solt.) Sir Con O’Neill a keddi­­tárgyalá­son kijelentette, hogy az ilyen arányú hozzájárulás azt jelentené: a Közös Piac jelenlegi tagállamai ennél kevesebbet fi­zetnének, és ugyanakkor nyernének a mezőgazdasági kivitelen. A lengyel szénbányászat felajánlása A lengyel szénbányászok képviselőinek Rybnikben megtartott nagygyűlésén az egész ország népgazdasága szempontjá­ból jelentős kezdeményezés született. A LEMP felhívására a bányászok vállal­ták, hogy az idén 900 ezer tonna kősze­net termelnek terven felül. A vállalás jelentőségét értékelve a Trybuna Ludu kommentárjában kiemeli, hogy az idei terv 144,1 millió­ tonna szén kitermelését irányozta elő. A mostani felajánlással az évi termelés várhatóan meghaladja majd a 145 millió tonnát. Nissan-gyár az EAK-ban? A DPA hírügynökség jelentése szerint a japán Nissan Motor Company személy­gépkocsi-alkatrészeket összeszerelő üze­met kíván létesíteni az Egyesült Arab Köztársaságban. A cég kérelmével rövi­desen az EAK kormányához fordul. A Nissan Motor Company szóvivője korai­­­­ak minősítette azokat a japán sajtóje­lentéseket, amelyek közölték, hogy há­rom éven belül 20 ezer személygépkocsi­ra kell növelni a tervezett üzem évi ter­helési kapacitását. Kínai kormányküldöttség Ceylonban Paj Hsziang-kuo külkereskedelmi m­­iszter vezetésével kínai kereskedelmi kormányküldöttség utazott Ceylonba. Befejeződött a moszkvai banktanácskozás A hitel­politikáról és az alaptőkéről Moszkvában szerdán befejeződött a Nemzetközi Beruházási Bank tanácsának második ülése, amely jóváhagyta a bank hitel- és kamatpolitikájának elveit. A jegyzőkönyvet Bulgária, Csehszlovákia Lengyelország, Magyarország, Mongólia,­­ Német Demokratikus Köztársaság, Ro­mánia és a Szovjetunió képviselői írták alá. A szocialista országok megállapodtak abban, hogy január végéig a megállapí­tott arányok szerint 175 millió transzfe­rábilis rubelt fizetnek be, ezen belül 52,5 millió rubelt szabadon átváltható valutá­ban vagy aranyban. A tanács ülésének résztvevői megha­tározták a bank irányító struktúráját és státusait az 1971-es évre, megállapítot­ták a bank alaptőkéjéhez való hozzájáru­lások rendjét és határidejét. A bank alaptőkéje egymilliárd transzferábilis ru­bel, ennek csaknem egy­harmada szaba­don átváltható valuta vagy arany. A jegyzőkönyv ünnepélyes aláírásakor ■ a bolgár nemzeti bank elnöke üdvözöli­ Románia küldöttségét a Nemzetközi Be­ruházási Bankba való belépésük alkalmá­ból. Romániát,­ mint hírül adtuk, kedden egyhangúlag felvették az új pénzügyi és hitelszervezetbe. Bővülő választék Több ruházati cikket a könnyűipar A textil- és ruházati ipartól 1971-ben, a negyedik ötéves terv első­ esztendejé­ben elsősorban a jó minőségű, korszerű áruk választékának bővítését, és néhány keresett cikkeik időnkénti hiányának megszüntetését várják a fogyasztók. Idén a tavalyinál négy százalékkal több, mint­egy 28,5 milliárd forint értékű árut kér a belkereskedelem. A Könnyűipari Mi­nisztériumtól kapott tájékoztatás szerint a vállalatok többségének termelési és belföldi szállítási előirányzata — az im­portlehetőségeket is figyelembe véve — általában biztosítja az 1971. évi belkeres­kedelmi forgalomhoz szükséges árufede­zetet A felsőkonfekció-kereslet kielégítésé­hez szükséges kapacitást a szövetkezeti és a helyiipari vállalatokkal együtt biz­tosítják, de a kötött felső- és alsóruhá­zati Cikkek választékának bővítéséhez még számottevő importra van szükség. A vállalatok 1971. évi előirányzataiból kitűnik, hogy a pamutipari gyárak több­sége 1970-he­z képest 5—10 százalékos termelésnövelést tervez, s előrelátható­lag mintegy 44,6 millió négyzetméternyi terméket ad át a belkereskedelemnek. Ebből 26,6 millió négyzetméter az ágy­neműanyag, 3 millióval több, mint amennyi tavaly a boltokba került. A ter­vezett termékmennyiség a számításba vett importtal együtt fedezi a várható szükségletet. A Győri Textilipari Válla­lat 1971-ben 4 millió 300 ezer pelenkát ad a belkereskedelemnek, 20 százalékkal többet, mint 1970-ben. A gyapjúipari vállalatok 10,7 millió négyzetméternyi anyagot szállítanak, amiből a múlt évinél 11 százalékkal töb­bet adnak a konfekcióiparnak. A Magyar Gyapjúfonó 10 százalékkal növeli az ol­csó cikkek — kártolt gyapjú, műszál, fér­fi és női ruhaszövet — mennyiségét A selyemipar szerény tervekkel dolgo­zik, mert a kereskedelmi készletek ala­kulása és a várhatóan mérsékelten nö­vekvő forgalom az elmúlt évinél néhány százalékkal kevesebb selyemáru szállí­tását igényli. Jóval dinamikusabb — 13 százalékos — termelésnövekedést tervez a kötszövő­­ipar. Férfi-, női és gyermekpulóverek­ből, pólóingből, garbóból, mellényből, kardigánból mégsem képes teljes egészé­ben fedezni az igényeket, ezekből a cik­kekből importra szorulunk. Ugyanez a helyzet a női és gyermek-harisnyanad­rágoknál, noha a Budapesti Harisnyagyár csaknem 50 százalékkal növeli az idén a belföldi értékesítést. A három nagy ruhaipari vállalat kö­zül a Vörös Október Férfiruhagyár ter­melési előirányzata alig haladja meg a tavalyit. Ennek megfelelően mérsékelten növeli a belkereskedelmi értékesítést is; az idén 10 ezerrel több férfiöltöny és 15 ezerrel több férfinadrág kerül a bol­tokba, mint tavaly. A zalaegerszegi és a kaposvári ruhagyár néhány százalékkal több gyermekruházati cikket ad a bel­kereskedelemnek. Pénzosztás márciustól Mennyi nyereségrészesedés várható? (Folytatás az 1. oldalról.) A KÖNNYŰIPARI MINISZTÉRIUM vállalatainál előzetes számítások sze­rint, az 1969. évi visszaesés után 1970-ben csaknem 20 százalékkal nőtt az átlagos nyereség, s ezzel az 1968. évi jó eredményeket is túlhalad­ták. A siker fő forrása, hogy a termelést 5 százalékkal növelték, mégpedig úgy, hogy időközben a munkáslétszám egy szá­zalékkal csökkent. Vagyis a termelékeny­ség erőteljesen javult. Év végi részesedés­ként átlagosan IS—19 napi bérnek meg­felelő összeget fizetnek ki, az átlagot azonban túlhaladja a rövidáru-, a nyom­da-, a kötszövő- és a ruhaipar. Elmarad viszont az átlagtól a pamut-, a len­ken­­deripar. 1970-ben egyébként a könnyűipari tárca egyetlen vállalata sem volt veszteséges. 4—5 vállalatnál azonban az átlagot jóva­ meghaladó bérfejlesztés csaknem teljes egészében felemésztette a részesedési ala­pot, így legfeljebb a tartalékalap felhasz­nálásával fizethetnek év végi részesedést A MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELME­ZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMTÓL kapott információk szerint az­ élelmiszeripari trösztök és vállalatok árbevétele előzetes adatok szerint mintegy 6 milliárd forint­tal haladta túl az 1969. évit. Elsősorban a hús-, a tej-, a baromfi-, valamint a ga­bonafeldolgozó ipar értékesített jóval több árut, mint az előző évben. Mindösz­­sze három szakma — a konzerv-, a cukor- és a likőripar­i árbevétele maradt el a tavalyitól. A nyereség összességében az előző évihez hasonló, vagy annál valami­vel alacsonyabb, öt vállalatnál számíta­nak nyereségnövekedésre, másutt kisebb­­nagyobb mértékben csök­kent a nyereség, aminek elsősorban a rossz időjárás, a ter­mészeti csapásokkal járó nyersanyag- és alapanyagellátási problémák az okai. Az év végi nyereségrészesedés az élel­miszeriparban várhatóan átlagosan né­hány nappal kevesebb lesz, mint az előző évben. Ezt a csökkenést az egyéni jöve­delmeknél részben pótolta a tavaly vég­rehajtott, az előző évinél nagyobb mér­tékű bérfejlesztés. AZ ÉPÍTÉSÜGYI ÉS VÁROSFEJ­LESZTÉSI MINISZTÉRIUM vállalatai ta­valy a termelést — a tervnek megfelelően — 7 százalékkal növelték. Az építőipari árszínvonal is a számított keretek között, átlagosan 2—3 százalékkal emelkedett, s ezen belül a szabad árformába tartozó munkák árszintje — 4—5­­százalékkal nőtt. A nyereség azonban nincs arányban a bevételek emelkedésével, mert az anyag- és fuvarköltségek növekedése fel­emésztette a haszon egy részét, s így va­lamelyest csökkent az építőipari renta­bilitása. Az ágazatban képződő nyereség végeredményben túlhaladta az előző évit. A vállalatok a lehetőségekkel élve, a nyereségrészesedés terhére már év közben növelték a dolgozók keresetét. A bérek év közbeni javítása miatt mintegy 10 szá­zalékkal kevesebb lesz ugyan a feloszt­ható év végi részesedés, a személyi jöve­delem növekedése azonban túlhaladja a négy százalékot. Fokozódó magyar-finn áruforgalom A Külkereskedelmi Minisztériumban most összesített előzetes adatok szerint a magyar—finn áruforgalom értéke ta­valy első ízben haladta meg a 20 millió dollárt. A korábbi években tapasztalt forgalomingadozás után 1969-ben és 1970-ben az áruszállítások fellendültek. A magyar vállalatok tavaly 10 millió dollár értékű árut exportáltak Finnor­szágba és onnan 10,3 millió dollár érték­ben vásároltak különböző termékeket Új áruházak Zalában Zalaegerszegen új áruházak és üzlet­sorok épülnek, illetve nyílnak. Szerdán a város központjában két új áruház épí­tését kezdték meg. A Centrum Áruház és a lakberendezési áruház építési költ­sége 42 millió forint. Mindkettő 1973-ban nyitik meg.

Next