Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1971-01-20 / 20. szám

Napirenden: a pályaválasztás Csaknem 35 ezer fővárosi fiatal szakmát választ — Kik jelentkezzenek gimnáziumba? — Szakközépiskola vagy szakmunkásképzés? Az 1970—71-es tanévben a fővárosban mintegy 19 ezer fiatal fejezi be tanul­mányait az általános iskolákban. Hama­rosan ismét napirendre kerül tehát a pályaválasztás, a munkaerő-szükséglet és a képesség, a vágyak és lehetőségek ösz­­szehangolásának nagy és felelősségteljes feladata. A fővárosi tanácsnál részlete­sen tájékoztatták lapunkat arról, hogy milyen lehetőségek közül választhatnak az idén végző fiatalok. A budapesti gimnáziumokba 5200 fő­városi és 800 vidéki, a szakközépiskolák­ba 5800 budapesti, 2000 vidéki, a gép- és gyorsíró iskolákba 1000 fővárosi, 300 vi­déki, a szakmunkásképző intézetekbe 7000 budapesti és 13 800 vidéki gyermek vehető fel a következő tanévre. Ebben az időszakban az összes új mun­kaerő csaknem 40 százalékát segéd- és betanított munkára, mintegy 35 százalé­kát szakmunkára, 15 százalékát szakmai középfokú képesítéssel ellátható munka­körre és 10 százalékát felsőfokú végzett­séget megkövetelő munkára igényli a népgazdaság. Gimnáziumi körzetek Mindenképpen helyeselhető a főváros vezetőinek álláspontja, amely szerint gimnáziumba elsősorban azok a tanulók jelentkezzenek, akik később felsőfokú in­tézményben szándékoznak tovább tanul­ni. A gimnáziumba kerülő fiatalok egy része szakosított osztályokban folytathat­ja tanulmányát. Budapest számos kerü­letében több gimnázium és egyéb közép­fokú oktatási intézmény működik, ám van olyan kerület is, ahol mindössze egy gimnázium működik. Éppen ezért a fő­városi tanács végrehajtó bizottsága ha­tározatot hozott megfelelő gimnáziumi körzetek kialakításáról. A körzetesítés célja: az összes férőhelyek, az általános és szakosított tantermi osztályok arányos ■— a fővárosi lakosság igényeinek meg­felelő kijelölése, hogy lakóhelye miatt senkit ne érhessen hátrány. Budapesten nyolc körzet van. Az első számú körzet iskoláiban tanul­hatnak tovább az V., XVIII. és XIX. ke­rület tanulói; a második körzetbe a IX., XX. és XXI. kerület; a harmadik kör­zetbe a IV., VI., XIII., a negyedik számú körzetbe a XI. és XXII. kerület; az ötö­dik körzetbe az I., II., III., XII. kerület, a hatos körzetbe a VII., VIII. kerület, a hetes körzetbe a XIV., XV., XVI. kerület, a nyolcas számú körzetbe a X. és XVII. kerületben lakó általános iskolások tar­toznak. Szeptemberben 182 gimnáziumi el­ső osztályban kezdődik meg a fiatalok ta­nítása, ebből 69,5 általános tantervű, 61 nyelvi, 46,5 természettudományos, és 5 egyéb szakosított osztály lesz. Ki jelentkezhet szakközépiskolába ? A szülőknek joga van gyermeke fel­vételét körzeten kívül levő gimnáziumba is kérnie. Ez esetben azonban vállalnia kell azt a kockázatot, hogy ha gyerme­két nem veszik fel, saját körzetén kívüli gimnáziumba, akkor esetleg férőhely hiá­nyában egyetlen gimnáziumba sem nyer­het felvételt. Szakközépiskolába felvételüket kérhe­tik azok az általános iskolai tanulók, akik a VIII. osztályt akár az idén, akár az el­múlt években sikeresen elvégezték, de 17. életévüket szeptember 1-ig nem, töl­tik be. A felvétel elsődleges feltétele az egészségi alkalmasság, amelyet előző­leg alkalmassági vizsgálat állapít meg. Ez teljesen díjtalan, és Budapesten a Szakmunkástanulók Országos Egészség­­védelmi Intézete (VII. kerület, Kertész u. 32.) végzi. A felvétel elbírálásánál — a tanulmányi eredmény ismerete mellett — igen lényeges a tanuló személyiségére vonatkozó pszichológiai, pedagóg­iai jel­lemzés és javaslat. A tanuló szakmai rá­termettségéről még a felvétele elbírálása előtt meg kell győződni. A szakmunkásképző iskolába a jelent­kezés február 1-én kezdődik. A jelent­kezési lapokat az osztályfőnökök adják ki a diákoknak. Minden tanuló csak­ egy lapot állíthat ki. A kitöltött lapokat az általános iskola március 1-ig továbbítja a szakma szerinti képzésre kijelölt szak­munkástanuló-iskolába. A felvétel az ál­talános iskolát végzettek részére március 1-én kezdődik. A középiskolát végzettek felvétele június 20-tól augusztus 15-ig tart. Az iskoláztatásra való jelentkezés lépcsőzetes lezárása azt a célt szolgálja, hogy a középiskolába jelentkezett, de fel nem vett­ tanulók még jelentkezhessenek szakmunkásképzésre. A tanulóknak, egyetlen szakmában sem kell felvételi vizsgát tenniük. A szakmunkásképző is­kolába való felvételnek általában nincse­nek tanulmányi eredménybeli megköté­sei, mégis szükséges a figyelmet felhívni arra, hogy az elméleti tudást igénylő szakmákban elsősorban a jobb tanulmá­nyi eredményt elérő tanulók számíthat­nak felvételre. (Ilyen, a többi között az elektrotechnikai, elektromos, vegyipari stb. szakma.) Az országgyűlés 1969 decemberében fogadta el a szakmunkásképzésről szóló törvényt. Ennek értelmében az idén ta­nulói szabadság helyett, a leendő szak­munkások már oktatási szünetet kapnak. A nyári oktatási szünet legalább 30 nap, a téli és tavaszi szünet pedig egy, illetve két hét lehet. A leendő szakmunkások minimális ösztöndíja havonta 40 forint, a maximális pedig 700 forint. A leendő szakmunkások az ösztöndíjon és a tel­jesítménybéren felül jutalmat és társa­dalmi ösztöndíjat is kaphatnak. Az új óraterv szerint az elméleti gyakorlat arányában továbbra is a gyakorlati ok­tatásra kell a több időt fordítani. Ennek megfelelően azoknál a szakmáknál, ahol a képzés ideje 3 év, a jelenlegi 24—76 százalékos elméleti—gyakorlati oktatási arány 31—69 százalékra módosul. Azok­nál a szakmáknál, ahol a képzési idő 2 év, 27—73 százalékos ez az arány. Budapesten az idén a középiskolákban előreláthatóan 15 655 fiatal fejezi be ta­nulmányait. Közülük 7445 leány. A fia­talok jelentős része közvetlenül érettségi után munkába lép. A tanulmányaikat befejező ipari technikumot végzettek elhelyezkedésével kapcsolatban különö­sebb probléma nem várható, mert a vál­lalatok a fiatalokat szakképzettségüknek megfelelő termelőmunkában azonnal tudják foglalkoztatni. A mezőgazdasági technikumban végző fővárosi fiatalok száma viszonylag kevés, de megfelelő elhelyezkedésük ennek el­lenére sem biztosított. A közgazdasági szakirányú középiskolát végzettek viszont évek óta könnyű szerrel el tudnak he­lyezkedni. Ez a helyzet az idén is. Szaktanfolyamokat rendeznek Budapesten több nagyüzem a hiányzó szakmunkásállomány pótlására és egyes speciális feladatok elvégzésére szaktan­­folyamokat rendez a gimnáziumban érett­ségizettek számára. A középiskolák ne­gyedik osztályát" Végzettek — az általá­nos iskolásoktól eltérően — nem jelent­­eeté.a alap kitövésével, hanem,, a válasz­tott szakmát oktató iskolákhoz benyúj­tott kérelem, vagy személyes jelentkezés útján kérhetik felvételüket. A tanulók­nak általában nem kell felvételi vizsgát tenniük. Ez azonban az idén sem csök­kenti a fiatalok és a családok pályavá­lasztási gondjait, amelyeknek megoldásá­ra már most készülnek a fővárosi tanács illetékesei is. Fahidy József Manapság merőben új profiljuk van az úgynevezett „hosszú téli esték”-nek, hi­szen leköt a tv-műsor. Olykor mégis hoz­zájuthatunk kiadós emberi beszélgetések­hez. Különösen, ha valaki tudatosan ke­resi és szervezi az alkalmakat, ráadásul még a témát is. Sajnos, ritkák ezek, rit­kák, de mindenképpen hasznosak. Tapintatosan, jó néhány „televíziómen­tes” hétfő estén csengettem különböző fog­­lalkozású emberek ajtajain. Amint tehet­tem, ugyanazon témára tereltem a szót: sikerek és kudarcok. Tulajdonképpen a sikerélmények után kutattam. Riporteri mércével ugyan, de mégis oknyomozóan, mert gyakoriságuk­ból más fontos életkérdésekről is hírt, tu­dósítást, információt kaphat az ember. Például a munkahely légköréről, a veze­tői munkastílusról, a ... Ám a magános meditálás helyett nyi­latkozzanak inkább a beszélgetések rész­vevői. Természetesen a kötelező diszkré­ció határain belül. * Partnerem vidéki tudományos intézet munkatársa, aki egyébként nem adta fel budapesti illetőségét. Most éppen szabad­ságon van „itthon”. A negyvenesek nem­zedékéhez tartozik, tehát olyan ember, akinek már illik valami komolyat felmu­tatnia. Meg kell adni, tudományos pálya­futásának adatai szépen ívelő karriert rajzolnak elénk. Rendszeresen jelennek meg publikációi, két könyvet írt. Éveket töltött külföldön állami ösztöndíjjal. És így tovább. Furcsa módon, sokkal kevesebbet beszél a sikerekről, mint azokról a dolgokról, amelyek sértik, s amelyek bántják, mint divatosan és elegánsan kifejezi magát: „zavarják a mobilitásomat”. — Nem valószínű — mondja —, hogy a gerontológia szakembere egyértelműen öregnek nevezné a főnökömet. Sprintem mégsem tartozik azon ritkább egyénisé­gek, alkatok közé, akik életük utolsó sza­kaszaiban is friss kontaktusban tudnak maradni a tudományos tempóval, a szak­mai sodrással. Ragaszkodik olyan elvek­hez, amelyek ma már nem számíthatnak szinteknek. Természetesen, minderről ő nem tud, inkább bennünket vádol, mert azt hiszi, hogy a fiatalok etikátlan agresz­­szivitással őt, a személyt támadják. Talán féltékeny azokra, akik, bár mélyen tiszte­lik életművének teljességét, nem haboz­nak vitába szállni vele, ha a tudományos előrelépés ezt úgy kívánja? Ilyen légkör­ben rosszul érzem magam, és minden szakmai sikerhez keserű íz vegyül. Meny­nyivel lendületesebb lenne a tempónk, ha közösen és őszintén örülhetnénk egymás sikerének! * Munkásasszony, havi ezerhatszázas át­laggal. A férje vasutas. Két gyermekük van, az egyik általános iskolás, a másik gimnazista. Szövetkezeti lakásban élnek, nemrég vásárolt bútorok között. Nem fe­lejtik el az új­ vendég figyelmét felhívni a legfrissebb gyarapodásra, a szőnyegre, amelynek dicsérik a mintáját és a minő­ségét. Mindezt valahogy így foglalja ösz­­sze az asszony: — Jutottunk valamire. Kereken megkérdezem: — Megbecsülik a gyárban? Dicsekszik. — A tavalyi április negyediki ünnepsé­gen kaptam meg a kiváló jelvényt, pénz­jutalommal együtt. Az ünnepség elnöksé­gébe is beültettek. — Tehát jól van. — Nem mondhatnám. Szerintem az a legnagyobb baj, hogy a bérezésnél nem tesznek eléggé különbséget a jó munkás és a rossz munkás között — kezdi sorolni a bajokat, és érezni a fogalmazáson, a tempón, hogy nem először beszél ezekről. — Mindenki meghatározott összeget kap. Fizetéskor azután nagy az egyezke­dés, vagyis az elégedetlenség, hiszen bent jól ismerjük, hogy ki az, aki csak bent van a műhelyben, és ki az, aki dolgozik is. Mégis egyforma a pénz, mindenkit egy szatyorba tettek a fixbérezéssel. Az egyik brigád többet keres a másiknál, de azon belül az emberek között nincs kereseti kü­lönbség. Jó így a gyárnak, hogy éppen a legjobb­­munkások keserednek el minden borítékosztásnál ? — Aligha jó. Mi bántja még ezenkívül? — Nem árulja el a férjemnek, majd én szólok, ha kibuggyan belőlem. Nehéz a második műszak. Boldogan vállalom a családomért, de nagyon jólesne, ha néha megdicsérné az uram a tiszta lakást, a jó vacsorát. * Amikor belépett a gyárkapun, a portás hozzáigazította az órát. Önmaga sem ta­gadja, hogy ebből presztízskérdést csinált. Pontosan és becsületesen kidolgozott nyugdíjé­veket gyűjtött arra az időre, ami­kor le kell tenni a szerszámot. — Hogyan emlékszik vissza a gyárra? — Nemcsak emlékszem, hanem most is vele élek. Bejárok, körülnézek, ha kell, segítek a fiataloknak és örülök, ha szí­vesen fogadják. De volt három hónap, amikor felé sem néztem a volt munkahe­lyemnek. A nyugdíjazáskor nagyon meg­sértettek. — Hogyan ? — A brigádom kitett magáért, az utolsó nap délutánján szép ünnepséget rendezett, megittunk négy üveg hárslevelűt, és ezüst cigarettatárcát kaptam a szaktársaktól. Aztán délben jött a kézbesítő asszony, és mondja, hogy levelet hozott az igazgató elvtárstól. Izgalommal bontogattam, azt hittem, levélben köszöni meg a harminc évemet, ha már személyesen nem ér rá. Hát az állt benne, hogy ilyen és ilyen pa­ragrafus alapján ettől és ettől az időtől felmond, nem tart igényt a munkámra. Mint, amit egy lógósnak szoktak küldeni. Mondták a szaktársak, ne vegyem a szí­vemre, ez a hivatalos formája a nyugdí­jazásnak. De én a szívemre vettem! Mert például, ha vasárnap is be kellett jönni a műhelybe, amikor hajrázni kellett, nem firtattam semmiféle paragrafust. Sem én, sem a többiek, hanem dolgoztunk a gyárért, ahogy a becsület kívánta. — Aztán mégis kibékült? — Hát... a gyárra miért haragudjak? Fújja a füstöt. — Nem könnyű nyugdíjasnak lenni. Ta­lán nehezebb is, mint a műhelyben iz­zadni. * Sikerek, kudarcok? Véletlenül, a sors kiszámíthatatlan szeszélye folytán, vagy valamiféle törvényszerűséggel rakódva egymás mellé egy ember életében? Ele­gendő az egyéni siker a harmonikus elé­gedettséghez? Mi a szerepe a társadalmi megbecsülésnek, a munkahelyi klímának? Megannyi fontos kérdés, amelyek nem kis mértékben talán éppen a vezetés tudomá­nyához tartoznak és attól várnak válaszo­kat. De arra mindenképpen szükség van, hogy a vezetők módszeresen, tudományos kiszámítottsággal építsenek a sikerélmény ösztönző hatására. Ez talán e rövid inter­júmozaikból is kiderül Soltész István . Sikerekről és kudarcokról Sikerélmény, munkahelyi légkör- A tudományos kutató és a munkásasszony — Miért zsörtölődik a nyugdíjas ? , WIM 2 1971. JANUÁR 20. SZERDA HAZAI KORKÉP Megyei Hírlap Vitaülés az ifjúsági törvénytervezetről Pécsett, a Hazafias Népfront és a KISZ — az Igazságügy-minisztérium felkérésé­re — széles körű vitára bocsátotta a tör­vénytervezetet a városban. A munkába bevonták az üzemek és a vállalatok, az ügyészségek és a bíróságok,­­ valamint a különféle fokozatú oktatási intézmények — elsősorban az egyetemek és a főiskolák — vezetőit, munkatársait, az ott dolgozó, illetve tanuló fiatalokat. A vélemények összegezésére a Hazafias Népfront és a KISZ pécsi bizottsága ked­den vitaülést rendezett az Orvostudomá­nyi Egyetemen. A tanácskozáson dr. László Jenő, az Igazságügy-minisztérium kodifikációs bizottságának titkára tájé­koztatta a részvevőket a törvényelőkészítő munkáról, majd megkezdődött a vita. A vitaülés tanulságait az elnöklő dr. Szoloczki Mihály, a Pécsi Jogtudományi Egyetem dékánja összegezte. Kétezer-hatszáz pedagógusjelölt kezdi meg tanulmányait Ebben az évben a tanárképző főiskolák, a tanító- és óvónőképző intézetek nappali tagozatán összesen 2610-en kezdhetik meg tanulmányaikat. A jelentkezőket, akár a korábbi években is, a területi elv alapján veszik fel. A gyógypedagógiai tanárképző főisko­lára és a tanítóképzők tanítói szakára, il­letve az óvónőképzőkbe pályázók jelent­kezési iratait március 25-ig kell beadni. A tanárképző főiskolákra és a tanítóképző intézetek népművelő-könyvtáros szakára jelentkező hallgatók anyagát a középisko­láknak május 2-ig kell megküldeniük a területileg illetékes pedagógusképző in­tézmény címére. Szabolcs-Szatmárban a tanítói pályára jelentkezők iratait is a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolára kell eljuttatni. A pedagógusképzőkben a felvételi vizs­gák június 25. és július 10. között lesznek. A gyógypedagógiai tanárképző főiskolára, a tanítóképzők tanítói szakára, valamint az óvónőképzőkbe pályázóknak a felvéte­lit megelőzően alkalmassági vizsgát kell tenniük, április 5. és 13. között. Helyreállították a szamosközi villamos berendezéseket Elkészült, s­ február­ első­ napjaiban en- ■ nepélyesen átadják rendeltetésének a fe­­hérgyarmati 120 20 kW-os transzformátor­állomást, és a hozzá tartozó 23 kilométer hosszúságú, 120 kilowattos távvezetéket. Az új transzformátor-állomás teljesít­ménye hatszor nagyobb a réginél, ame­lyet a múlt évi­ árvíz tett tönkre. Ezzel befejeződött a Szamosközben az árvíz által megrongált villamos berende­zések helyreállítása.

Next