Magyar Hírlap, 1971. február (4. évfolyam, 32-59. szám)
1971-02-24 / 55. szám
Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP X FÓRUM 1971. FEBRUÁR 24. SZERDA 3 Koszorúzás a szovjet hősök emlékművénél A szovjet hadsereg megalakulásának 53. évfordulója alkalmából kedden, délelőtt koszorúzási ünnepség volt a hazánk felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök gellérthegyi emlékművénél. A szovjet és a magyar himnusz hangjai után elsőként a magyar fegyveres erők nevében helyezett el koszorút Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Benkei András belügyminiszter és Papp Árpád vezérőrnagy, a munkásőrség országos parancsnoka. Ezt követően a Szovjetunió budapesti nagykövetségének képviseletében F. J. Tyitov nagykövet, valamint V. K. Gvozd altábornagy, katonai és légügyi attasé koszorúzott. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Böjti János külügyminiszterhelyettes és Pióker Ignác, az országos elnökség tagja, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága képviseletében Ilrisz László, a központi bizottság titkára és Kiss László, a központi bizottság tagja, a Csepel Vas- és Fémművek KISZ-bizottságának titkára koszorúzott. A szocialista országok Budapesten akkreditált katonai és légügyi attaséinak koszorúját E. Birlea ezredes, a Román Szocialista Köztársaság, A. Gerovski ezredes, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, valamint E. Wislicz-Iwanszyk ezredes, a Lengyel Népköztársaság katonai és légügyi attaséja helyezte el. A szovjet hadsereg képviseletében B. P. Ivanov vezérezredes, P. M. Petrenko altábornagy és M. I. Szorokin altábornagy koszorúzott. A Magyar Partizán Szövetség részéről Gábor István alelnök és Somogyi Miklós, a szövetség országos bizottságának tagja, a Magyar Honvédelmi Szövetség képviseletében Kiss Lajos vezérőrnagy, a szövetség főtitkára, dr Csonka Tibor ezredes és Szabó Mihály alezredes, főtitkárhelyettesek koszorúztak. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság nevében dr. Ligeti Lajos alelnök és Ottó István nyugalmazott vezérőrnagy, az országos elnökség tagja helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. A koszorúzási ünnepség — amelyen részt vett a magyar néphadsereg tábornoki és parancsnoki karának számos tagja, továbbá a társ fegyveres testületek, a Honvédelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa, valamint I. V. Tutarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői parancsnokságának magyarországi képviselője — az Internacionálé hangjaival ért véget. * Az évforduló alkalmából a szovjet hadsereg ideiglenesen hazánkban állomásozó csapatainak parancsnoksága a Mező Imre úti temetőben nyugvó szovjet hősök sírjainál rendezett — ugyancsak kedden — koszorúzási ünnepséget, ahol a magyar néphadsereg képviselői is elhelyezték a kegyelet és a hála virágait Fogadás a szovjet nagykövetségen A szovjet hadsereg megalakulásának 53. évfordulója alkalmából V. K. Gvozd altábornagy, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja kedden fogadást adott a nagykövetségen. Megjelent a fogadáson Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Benkei András belügyminiszter, Borbándi János, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, dr. Mihályfi Ernő, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság elnöke, továbbá politikai és társadalmi életünk számos más ismert személyisége. Részt vett a fogadáson a magyar néphadsereg tábornoki és parancsnoki karának sok tagja, a társ fegyveres testületek több vezetője. F. J. Tyitov nagykövettel az élen ott voltak a szovjet nagykövetség diplomatái, I. V. Tutarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői parancsnokságának magyarországi képviselője, valamint B. P. Ivanov vezérezredes vezetésével a szovjet hadsereg ideiglenesen hazánkban állomásozó csapatai parancsnokságának magas rangú képviselői. Megjelent a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője, katonai és légügyi attaséja. Ünnepségek, koszorúzások országszerte Kedden országszerte megemlékeztek a szovjet hadsereg és hadiflotta fennállásának 53. évfordulójáról. Békéscsabán az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatoktól érkeztek vendégek a magyar fegyveres erők képviselőinek részvételével rendezett ünnepségre. Győrött, a Rába Művelődési Ház volt a színhelye az ünnepi megemlékezésnek. Somogy megyében több helyen rendeztek KISZ—Komszomol találkozót. A Szolnok megyei Törökszentmiklóson a Vasas Művelődési Házban tartottak ünnepi nagygyűlést. Ugyancsak országszerte megkoszorúzták a hazánk felszabadulásáért vívott harcokban elesett szovjet katonák emlékműveit. Miskolcon, a Hősök terén, Szolnokon a városi temetőben, valamint a belvárosi emlékműnél, Kecskeméten a Szabadság téri, Dunaújvárosban az óvárosi, Kaposvárott a Szabadság parkban levő emlékműnél rótták le kegyeletüket a helyi párt, állami és tömegszervezetek, valamint a fegyveres testületek képviselői. Koszorúzási ünnepségek voltak az ország más vidékein is. Az általános és a középiskolákban történelem, illetve osztályfőnöki órákon emlékeztek meg a tanulóifjúság előtt a pedagógusok a szovjet hadseregről. Megállapították a képviselői és tanácsi választókerületek számát Az Elnöki Tanács a fővárosban, és a megyei tanácsok területén az országgyűlési választókerületek számát az alábbiak szerint állapította meg: Budapesten 67, Baranya megyében 14, Bács-Kiskun megyében 20, Békés megyében 15, Borsod- Abaúj-Zemplén megyében 26, Csongrád megyében 16, Fejér megyében 13, Győr- Sopron megyében 15, Hajdú-Bihar megyében 18, Heves megyében 12, Komárom megyében 10, Nógrád megyében 8, Pest megyében 29, Somogy megyében 12, Szabolcs-Szatmár megyében 20, Szolnok megyében, 15, Tolna megyében 9, Vas megyében 10, Veszprém megyében 14, Zala megyében 9. Az országgyűlési képviselőket és a helyi tanácsok tagjait választókerületenként választják. Minden országgyűlési választókerület egy országgyűlési képviselőt, minden tanácsi választókerület pedig egy tanácstagot választ. A helyi tanácsok meghatározott számú fővárosi, illetőleg megyei tanácstagot választanak. Az Elnöki Tanács meghatározta a fővárosi és a megyei tanácsok tagjainak a számát is. Így Budapesten 201, Baranya megyében 90, Bács-Kiskun megyében 115, Békés megyében 90, Borsod-Abaúj- Zemplén megyében 119, Csongrád megyében 89, Fejér megyében 78, Győr- Sopron megyében 85, Hajdú-Bihar megyében 106, Heves megyében 85, Komárom megyében 70, Nógrád megyében 72, Pest megyében 120, Somogy megyében 77, Szabolcs-Szatmár megyében 118, Szolnok megyében 90, Tolna megyében 70, Vas megyében 6g, Veszprém megyében 85, Zala megyében 70 megyei tanácstagot választanak. Az országgyűlési képviselőket, valamint a városi, a fővárosi kerületi és a községi tanácsok tagjait a választópolgárok általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján választják. A fővárosi tanács és a megyei tanácsok tagjait a helyi tanácsok választják. Zárszámadáson a pénzügyminiszter Huszadik közgyűlését tartotta kedden a solti Szikra Termelőszövetkezet. A jubileumi ünnepségen Vályi Péter pénzügyminiszter is részt vett. A gazdaság 1970. évi eredményeiről D. Papp Gyula, a tsz elnöke adott számot a tagságnak. Az ünnepi közgyűlésen a pénzügyminiszter is szót kért. A pénzügyi fegyelem megtartására, a gazdaságosabb, olcsóbb élelmiszer-termelés lehetőségeire hívta fel az eddig is okosan gazdálkodó Soltiak figyelmét. TAPASZTALATCSERE Meglett embereknek még ma is maradandó élménye az az idő, amikor — jó negyed százada — megismerkedtünk a tapasztalatcsere fogalmával és gyakorlatával. Friss szellő volt ez, egy közösségibb kor beköszöntének első fogalma. Addig féltve őrzött eljárásokat, titkolt fogásokat adott át egyik szakember a másiknak, egyik munkacsoport a másiknak. Azért, mert átérezték, hogy minden termelési tapasztalat, minden szakmai többlet új erőforrás a közös munkában; amit egy ember, egy brigád, egy üzemrész, egy vállalat jól vagy jobban tud, azt szocialista becsületből közkinccsé kell ternni az egész ágazatban, sőt, az egész népgazdaságban. A tapasztalatcserének az az újszerűsége, látványos, itt-ott kampányszerű korszaka természetesen nem hozható ugyanúgy vissza a mi mai, fejlettebb viszonyaink közé. Ma megvan a tapasztalatcserének a maga szervezettsége. Az ágazati irányító hatóságok, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a különböző társadalmi szervezetek mindennapos tevékenységgé tették a tapasztalatok átadásának és átvételének a folyamatát. A műszaki-technikai tapasztalatcserének széles medreket tárnak fel az egymást követő tudományos és gyakorlati konferenciák, nemzetközi szimpozionok, országhatárokon belül és kívül lebonyolított cserelátogatások, hosszabb-rövidebb tanulmányi kirándulások. A szakmunkások és a műszakiak társasági beszélgetéseiben is jelentős helyet kapnak a közvetlen munkahelyi élmények. Az, hogy mit, hol, hogyan változtatnak egy-egy üzem vagy gazdaság technológiájában, gyártási folyamatában és ezzel milyen kudarcok és sikerek jártak. A szakmai tapasztalatcsere a közlekedőedények funkcióját tölti be a termelésben, mert elősegíti, hogy a műszaki-technikai színvonalban ne legyenek kirívó különbségek; nagyjában-egészében érvényesüljön az a törekvés, hogy az elmaradottabb termelő egységek és termelőerők igyekezzenek felzárkózni az élenjárókhoz. Érdekes kérdés: vajon a termelés tartományában mindennapossá vált tapasztalatcsere mennyire lépett át hazánkban a termelésirányítás tanulságainak, a politikai és erkölcsi normák átadásának és átvételének tartományába? Vajon a politika végrehajtásának műveletében mennyire képes tanulni, egyik hatóság a másiktól, egyik hivatal a másiktól, egyik vezető testület a másiktól? Bizonyos általános tanulságokat nemcsak „ellesni” lehet, hanem megtanulni és megtanítani is. A tapasztalatcsere a mi körülményeink között nem szorítkozhat a gyárak és gazdaságok termelési folyamataira, hanem ki kell terjednie, társadalmi méretekben, minden közhasznú műveletre, az ügyintézéstől az emberekkel való bánásmódig a hivatali munka minden általános érvényű normájára, a tömegpolitikai gyakorlattól a kultúrpolitikai irányításig mindenféle közéleti tevékenységre. Két példa ennek az elgondolásnak az igazolására. Mindkettő negatív, hogy még inkább aláhúzza a pozitív tennivalókat. Egy fontos intézményünk élén hibát hibára halmozott valaki. Saját feje után ment, pedig volt körülötte bölcs koponya elég, intézményen belül is, intézményen kívül is. Nem hatottak rá az országos feladatok állandó sürgetései, nem befolyásolták saját kollektívájának meg nem szűnő figyelmeztetései. Egyedül akarta megváltani a világot. Természetes, hogy csúfosan megbukott, fel kellett menteni a vezetés alól. De ez a felmentés tulajdonképpen leváltás volt. Ez a vezető most átkerült egy testvérintézményhez, alacsonyabb „rendfokozattal”. Az ottani vezetőt ugyanolyan jelenségek veszik körül, mint egykor őt. De a leváltott vezető hiába teszi ki a lelkét, hiába magyarázza, hogy ő mit és hogyan csinált rosszul, milyen általános normákat sértett meg. A másik intézmény még le nem váltott vezetője nem hallgat rá, másra sem hallgat, ugyanúgy megy a saját feje után, fejjel a falnak ... Képtelen a más kárából, egy másik vezető, egy másik intézmény kudarcából, tapasztalataiból hasznos tanulságokat meríteni. A másik példa rövidebb. Adva van egy kiváló mezőgazdasági mérnök, aki hosszú időn át az egyik gépgyárban működött, mint üzemvezető. Megállta a helyét. De mint annyiszor, úgy segítettek rajta, hogy ártottak neki. Beajánlották ugyanis valamelyik nagy termelőszövetkezet főagronómusának, sokkal magasabb fizetéssel. Ebben a pozícióban még szintén beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ám rövidesen ő lett az elnök. Ekkor mintha kicserélték volna, valóságos rémuralmat teremtett, s ennek nemcsak ő, hanem az egész közösség itta meg a levét. Túlméretezett tervekkel, voltaképpen illúziókkal társalgott, s alig állt szóba az emberekkel, közvetlen munkatársaival. Nem figyelt a többi szövetkezetre sem. Hamarosan kitelt a sora, más szövetkezethez került, sajnos ismét elnöknek. Kiderült, hogya saját kárából is képtelen volt tanulni. Nemcsak tapasztalatcserére alkalmatlan, hanem saját keserves tapasztalatai sem hagytak benne nyomot. A két negatív példa azt a pozitívumot húzza alá, hogy szóbeszédből, újsághírekből, rádió- és tévériportokból épp eleget tudunk egymásról. A földrajzi tájak, városok és községek, népgazdasági ágak és munkahelyek nagyon közel kerültek egymáshoz. Csak az a meglepő, hogy bizonyos általános érvényű társadalmi és politikai tapasztalatok semmibevevése ennek ellenére megismétlődik, mert a szélesebb értelemben vett társadalmi tapasztalatcsere megóvó és előrelendítő ereje nem érvényesül eléggé. Sok mindent előre lehet tudni. Így például azt, hogy minden termelő kollektíva egyúttal politikai és társadalmi közösség, szocialista munkaközösség is. Továbbá azt is, hogy az állami törvényeken és rendeleteken túl joggal nem szankcionálható törvényszerűségek is hatnak minden szocialista közösség életében, s ezeket tiszteletben kell tartani. Végül azt is, hogy ahol ugyanazokat a hibákat követik el, mint amelyek már másutt súlyos kudarcokat eredményeztek, ott rendszerint ugyanazokkal a kudarcokkal kell megfizetni a tapasztalatok lebecsülését. Időszerű feladatként kínálkozik most, hogy az új tanácstörvény végrehajtásánál mindenütt nagyon figyeljenek a helyi tanácsok egymásra és az országos irányítás segítségére. A tavaszi választások előtt és alatt nyilván sok szó esik majd a tanácsok megújult és bővült munkájáról. Aztán megkezdődik maga az új tanácsi szolgálat. Sok útkeresést és tévedést takaríthatnánk meg mindenütt, ha a tapasztalatcsere, a sokoldalú konzultáció módszereit az állami életben is fokozottan alkalmaznánk. FEKETE SÁNDOR Tanács vb-ülések a megyékben A Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága kedden Egerben tartott ülésén a felnőttoktatás helyzetéről, a dolgozók általános és középiskoláinak munkájáról tanácskozott. A Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága keddi ülésén a többi között a járási tanácsok helyébe lépő hivatalok megszervezéséről tárgyalt. A megyében korábban már csökkentették a járások számát. A Csongrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága szegedi ülésén a javító-szolgáltató tevékenység helyzetét értékelték. A Vas megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága határozatot hozott arról, hogy a jövőben a városokban csak „A” kategóriájú okleveles építészmérnökök tervezhetnek, s falun is megszigorítják az építési hatósági tevékenységet. A Hajdú-Bihar megyei Tanács irányítása alatt működő ipari vállalatok a harmadik ötéves terv időszakában 65,5 millió forintot kaptak termelésük fejlesztésére, a megye kisipari termelőszövetkezetei pedig 70 millió forintot ruháztak be hasonló céllal — jelentették be tegnap a Hajdú-Bihar megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának debreceni ülésén. A Zala megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat munkáját értékelte. A Nógrád megyei Tanács vb-ülésén bejelentették, hogy a negyedik ötéves terv időszakában megépül az új megyei postahivatal s megkezdik egy Crossbar rendszerű távbeszélő központ felszerelését. A Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Ózd város általános rendezési tervéről döntött a keddi ülésen. A Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a tavalyi ár- és belvízkárok helyreállításával foglalkozott. A Komárom megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a megye művészeti életéről tárgyalt • • Ülést tart a fővárosi tanács (Tudósítónktól.) A fővárosi tanács csütörtökön ülést tart. Az ülés első napirendi pontja: a tanács rendelkezése alatt álló lakások elosztásáról, az igénylések társadalmi elbírálásáról szóló tanácsi rendelet alkotása. A második: a lakbérövezetekről, a lakásépítési hozzájárulás és a lakáshasználatba-vételi díj részbeni vagy teljes elengedéséről szóló tanácsi rendelet és a részletfizetési kedvezményről szóló tanácsi rendelet alkotása. A két napirendi pont előadója dr. Jeney György, a lakásügyi főosztály helyettes vezetője lesz. Farkas Aladárné dr., a vb titkára terjeszti a tanácsülés elé a budapesti választókerületekre és a fővárosi tanácstagok számára vonatkozó javaslatot