Magyar Hírlap, 1971. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1971-02-23 / 54. szám

2 1971. FEBRUÁR 23. KEDD HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap Mecseki példa ^ 0' Qs^ Bányászbrigádok a közéletben A Mecsek szénvidékét járva, többször is arra lettem figyelmes, hogy akár Pécs, akár Komló egy-egy új parkjáról, járdá­járól, vagy az iskolák és bölcsődék fel­szereléséről, az állami gondozottak segíté­séről esett szó, a tájékoztatók előbb-utóbb szóba hozták valamelyik szocialista brigád nevét. Ugyanígy jártam, amikor a Sport­os kultúrélet híreiről érdeklődtem. Egy fiatalember a Mecseki Szénbá­nyáknál így fogalmazta meg ezt a jelen­séget: — A mi szocialista brigádjaink már kez­dik kinőni a munkahelyek falait, és egy­re nagyobb közéleti szerepet játszanak az üzemek körüli lakónegyedekben is. Ez nem olyan nagy csoda, mert a munkahe­lyi brigádtag a város lakója is, akinek nem mindegy, hogy családjával milyen környezetben él. A közösségi összefogás erejét a munkahelyén megismerte, már nem csak véleménye van a dolgokról, hanem kezdeményezni is mert. Elgondolkoztató szavak. Új jelenségre hívják fel a figyelmet, amelyben az első pillanatban kételkedhetünk, de ha hozzá­fűzöm a látott példákat és az összegyűj­tött adatokat, mindjárt elfogadhatóbbá vá­lik a kijelentés. Pécsett és környékén csak a helyi bá­nyaipar szocialista brigádjai 56 iskolában, 25 óvodában és bölcsődében segítettek játszóteret, sportpályát építeni, kijavítot­ták az öreg berendezéseket, festették a falakat, s a barkácsoló kedvű brigádtagok játékokat is készítettek a kicsinyeknek. Amikor a csilléslegény vagy az öreg vá­jár mázolta a gyerekpadokat és a frissiben felállított hintát, nemcsak a szűkebb bá­nyásztársadalom érdekében fáradozott, hanem a város és a tágabb haza intézmé­nyeit gyarapította, a jövő emberkéit tette boldogabbá. Igaz, hogy a társadalmi mun­kába induló brigádok saját maguk és csa­ládjuk számára készítik a jobb járdákat, a maguk örömére, szórakozására is építenek kirándulóhelyeket, turistaházat, sportpá­lyákat, de az általuk patronált 20 árva és állami gondozott gyerek látogatása, szórakoztatása és nevelése, anyagi támo­gatása bizony egyáltalán nem tartozik önös érdekhez. Ebben már a társadalmi felelősség, a tudatos szociális kapcsolatok lelhetők fel. Néhány évvel ezelőtt örömmel adtunk hírt egy-egy ilyen lelkes, önzetlen brigád­munkáról. Ma már jóformán az sem tű­nik fel, hogy Pécs és Komló 490 szocialis­ta bányászbrigádja egy év alatt 60—70 ezer órányi társadalmi munkát végez. A jelenség kezd általánossá válni. A munká­ban összeszokott dolgozók szívesebben és könnyebben végzik a társadalmi munkát, ha együtt megy az egész brigád, mint ha a lakóhelyükön szerveznek alkalmi társu­lásokat. — A szocialista brigádok nagy tömeg­befolyása a munkahelyen és a városban politikai erőt is jelent — mondta Gungl János, a tröszt KISZ-bizottságának ágit. prop. titkára, s arra hívta fel a figyelmet, hogy szakmai és politikai oktatásban részt vevők 80 százaléka szocialista brigádtag. A közösen vállalt kulturális és tanulási feladatok jól ösztönzik az egyént, hogy ön­maga és a közösség érdekében is műve­lődjön. Népnevelők és agitátorok sora nem tudná elérni azt, amit ma egy-egy brigád saját kezdeményezésére elvégez, lelkese­désből, tudatos, jó előre megfontolt prog­ramként. Sok bányász fejezi be minden évben az általános iskolai tanulmányo­kat, több százan rendszeresen járnak a továbbképző szaktanfolyamokra és isme­retterjesztő előadásokra, sőt, legutóbb a komlói iparitanuló-otthonban tanúja voltam, amikor a Zobák-akna brigádveze­tői jövendő munkatársaikat keresték fel. Amolyan szemrevételezés volt ez, a bánya életének ismertetése, s buzdítás a tanulás­ra. A szocialista brigádok közéleti szerepe— mondja Fábián Béla, a szakszervezet köz­­gazdasági bizottságának vezetője —, első­sorban a munkahelyen érződik, ahol kö­zösen értékelik mindannyiuk tevékeny­ségét. A gyorsan kibontakozó brigádön­­korm­ányzat olyan új vonása az üzemi de­mokráciának, hogy hatása túlterjed a bá­nyán. Itt a Mecsek vidékén kialakult szemlélet, hogy a brigád megkérdezése nélkül munkahelyi döntés nem születhet. Pedig a bányákban gyakran kell áthelyez­ni a csapatokat egyik munkahelyről a másikra, de a vezetők minden esetben megbeszélik a változást, vagy az egész közösséggel, vagy a brigád választott ve­zetőjével. Ugyanígy bevonják minden olyan döntés előtti vitába, ha jutalmazás­ról, fegyelmiről, kitüntetésről vagy üdü­lési beutalóról van szó. A brigád dönti el, ki érdemli meg legjobban az új lakást. A végzett munka értéke, és a közösségi ma­gatartás a kollektíva legfőbb mércéje, mert 6—700 méteres mélységben állan­dóan egymásra vannak utalva. Nemcsak egymás teljesítménybérét tudják befolyá­solni, hanem olykor társaik életét is men­tik. A brigádvezetők, s a munkahelyi irá­nyítók jogköre most tovább bővül, mert a közeljövőben a prémiumról is a termelő munkában részt vevő szakmai és társa­dalmi vezetők döntenek. Joga lesz a bri­gádvezetőnek beleszólni, hogy ez az em­ber többet, amaz pedig kevesebbet érde­mel. Elsősorban ő tudja, ki miként dolgo­zik, s nem az üzemvezető. — A közösségi gondolkodás és felelős­ségérzet egy bizonyos fokán ez az önálló­ság mindenütt megvalósítható — folytat­ja Fábián Béla. — A társadalmi és em­beri fejlődésre gyakorolt hatása mellett, ennek rendkívül nagy lehet a gazdasági haszna is. — Bányánk tavaly komoly termelési gondokkal küzdött. A Kossuth-akna bri­gádjainak kezdeményezésére a kongresz­­szusi versenyben vetélkedő brigádok ala­posan megváltoztatták a helyzetet. A Me­cseki Szénbányák történetében először ad­tak egy negyedévben 92 ezer tonnával többet a tervezettnél. A termelékenység novemberben és decemberben 18—19 szá­­­zalékkal nőtt. Az évi tervet végülis 102,3 százalékra teljesítettük. Büszkék is munkájuk eredményére. A kom­lói Béke­szálló éttermében borozgató vájárok fejből sorolták azokat az új üze­mi csúcsokat, amelyeket a versenystatisz­tikusok és a két bányaváros közvélemé­nye is egyaránt nyilvántart. Kosztolányi Péter fejtési brigádja 130 százalékos ered­ménnyel 3 ezer tonna többletet ért el. Ez Zobákon csúcs! — mondták. (A statiszti­ka 129,3 százalék és 3175 tonnát jegyzett fel.) Pécsbányán Kovács Mózes ifjúsági brigádja azért híres, mert naponta fejen­ként 15 csille szenet termett. Az újhegyi Németi József öntőbrigádjának 159 száza­lékát is ismerték, s végül ragaszkodtak, hogy a lakáskarbantartókról is írjak, mert 45 bányászlakást 15 nappal hama­rább adtak át. A virtust meg nem vető bányászközvélemény így tartja számon az eredményeket. Követelik is az aknákban, hogy rendszeresen írják ki, melyik csa­pat mennyit dolgozott. S most ismét egy új mozgalmat kezd­tek el a brigádok. Ezzel megváltoztatták a bánya majd minden tervét. A Fábos-bri­­gád javaslatára a szabad szombati és va­sárnapi túlórák nélkül akarják nemcsak a tervet teljesíteni, hanem 100 ezer tonná­val többet is adni. A hivatalos termelési értekezleteket meg sem váró brigádok röpgyűléseken csatlakoztak, s a mozgalom már elterjedt a Zobákon kívül, a Kos­suth-, a Szabolcs-, a Bétka-, a pécsbányai, a vasasbányai és a szászvári aknában, a hidasi és a nagymányoki brikettgyárban, és a kisegítő üzemekben. Tizenhat-tizenhét ezer ember munkáját, energia- és vagon­ellátását stb. kellett a vállalatvezetésnek átszerveznie, hogy a mozgalom akadály­talanul terjedhessen, de megéri, mert legalább 1,7 forinttal lesz olcsóbb a szén tonnája. S a megtakarításból prémiumra, jutalomra és nyereségre is telik. így válik a szocialista brigád olyan tár­sadalmi és gazdasági tényezővé, amelyik­kel már minden vezetőnek számolnia kell. Rátkai J. István Tervek a fővárosban a szolgáltatások fejlesztésére Háromszázötvenmillió forintot megha­ladó összeget költenek az idén a főváros­ban a lakossági ipari, kereskedelmi és áruszállítási szolgáltatások fejlesztésére, ezzel várhatóan 11-12 százalékkal eme­lik a szolgáltatások 1970-hez mért volu­menét. Különösen magas, 47 százalékos fejlesz­téssel számolnak a textiltisztítási tevé­kenységben; e szolgáltatási ág 1971-es tel­jesítményértékét 257 millió forintosra tervezik. Teljes kapacitással megkezdi működését a Fővárosi Patyolat Vállalat műszakonként 100 mázsás teljesítményű, új kelenföldi nagymosodája, bővítik, fel­újítják a Ruhatisztító Kisz Vasgyár utcai és Szekszárdi úti mosodáját. A lakáskar­bantartó tevékenység szolgáltatási értéke az idén már eléri a 344 millió forintot. A lakáskarbantartás munkafolyamatainak további gépesítését tervezik, újabb bar­­kácsműhelyeket nyitnak s létrehoznak egy barkácsszövetkezetet is. A gépkocsijavító szervizhálózat a kü­lönböző fejlesztések, beruházások eredmé­nyeként 45 millió forinttal termelhet töb­bet az idén, mint 1970-ben. .Még az idén felépítenek két automata gyormosóállo­­mást is. Az elektroakusztikai és háztartási gépek javításánál kisebb mértékű, mint­egy 15 millió forintos fejlődést terveznek. Az egyéb ipari javítási tevékenységek­nél körülbelül négyszázalékos teljesít­ménynövekedés várható. ME GYE I LA P S Z E M L É m­mmmm. mm — — jtin A Szombathelyen meg- BMijelenő újság vezércikket fffwll mkxSrlS közöl Markovits Ilona mMnww am nem mr tollából Nők a kapun belül címmel. Ebből idézünk: Asszonyok, ha sok munkára, fáradtságra panaszkodnak, még manapság is megkap­hatják a férjüktől: „Kellett nektek egyen­jogúság!” „A termelésben csak akkor szá­míthatunk a nőre, ha elmúlt 40 éves, és túl van a gyermekgondozási segélyen” — mondogatják mások ... Széles e hazában, és így Vas megyében sem maradtak meg a nők csupán a fakanál mellett. Gazda­sági fejlődésünk eredményeként a megyé­ben az összes foglalkoztatottak 41 száza­léka nő. Arányaiban azonos az országos­sal; hazánkban ma a keresők ugyancsak 41 százalékát a „gyengébb nem” alkotja. Ott állnak a nők a szövőgépek mellett, a katedrán, a betegek ágyánál, a pult má­sik oldalán. Csirkefarmokat üzemeltet­nek, boszorkányos ügyességgel kopogtat­ják az író- és számológépeket. Tehát ka­pun belül vannak... A tíz év alatt a me­gyében újonnan munkába álltak között 23,2 százalékban voltak nők, de a szak­mával rendelkező nők száma ugyanezen idő alatt mindössze 4 százalékkal emelke­dett. A negyedik ötéves tervidőszakban a fiatalokon kívül az iskolából kikerülő és a háztartásokban dolgozó nők azok, akikre mint új munkaerőre számítani lehet. Nálunk a nők jogi egyenlősége már nem­­ ,,téma”.‘­Gazdasági, egzisztenciális,­egyen­­jogúságuk kiteljesítésében is túljutottunk már az elhatározásokon. Hogy végül is ne legyen majd nőkérdés, ahhoz a termelő- és munkahelyeken, városon és falun kö­vetkezetes munkára van szükség. S ebből sem a nő, sem a férfi részvétele nem hiányozhat. ..... JB r'r A Zalaegerszegen ZAIAI M megjelenő lap cik­k IWWtprjiítmkét közöl A kapa­......... oltáshiány ellenére címmel. A megyei pártbizottság gazdaságpoli­tikai osztályának kezdeményezésére az építő­ipar vezetőivel tárgyalták meg a negyedik öt­éves terv időszakának építőipari problémáit. Idézünk e cikkből. Elmondják a kivitelezők, hogy a párt­bizottsági határozatban is szereplő korsze­rű építési technológiák bevezetéséhez, a korszerű szerkezetek alkalmazásához a tervezőktől is több megértésre lenne szük­ség. El kellene érni, hogy az épületeknél elsősorban a funkció legyen a lényeg, s ne essék kétségbe a tervező, ha egy mellék­utcában, vagy más félreeső helyen épült üzemnek a könnyű szerkezetek miatt — úgymond — nem tud kellő szépségű hom­lokzatot tervezni. Majd a többi között ez olvasható a cikkben:.— Az építőipari szervezetek ve­zetői látszólag okkal irigyelt emberek, hi­szen kevés szakmában mondhatják el, hogy úgy kapkodnak értük, mint az építő­kért. Ugyanakkor azonban azt is látni kell, hogy gyakran bizony nem utánuk kapkodnak, hanem „elkapják” őket, ha nem teljesül a határidő, ha nem jól vá­lasztják meg az építés sorrendjét, ha rossz a minőség stb. Bányi Imrét, a taná­csi építőipari vállalat igazgatóját például éppen erről a tanácskozásról cipelte el egy agilis fiatalasszony, mondván, hogy úszik az új lakás, s mivel ő nem tud úszni, pró­bálkozzék az igazgató... Területi küldöttértekezletek Készülődés a szakszervezetek XXII. kongresszusára A Szakszervezetek Budapesti Tanácsától kapott tájékoztatás szerint a főváros szak­­szervezeti tagsága megválasztotta küldöt­teit a szakmai kongresszusokra, továbbá a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának küldöttértekezletére. Mint a SZOT-ban elmondták, országo­san is befejeződtek a szakmák területi küldöttértekezletei, amelyeken megvá­lasztották a mintegy 200 budapesti, illetve megyei bizottságot, továbbá a szakmai kongresszuson, ezenkívül az SZMT—SZBT küldöttértekezletein részt vevőket. Befejezésükhöz közeledik a vállalati szakszervezeti tanácsok és a szakszerve­zeti bizottságok választása Csongrád, Fe­jér, Vas, Borsod, Nógrád és Somogy me­gyében, vagyis azokon a helyeken, ahol az elsők között kerül sor a szakszervezetek megyei tanácsainak küldöttértekezleteire. A területi küldöttértekezleteket a Szak­­szervezetek Budapesti Tanácsának február 26-i és 27-i értekezlete vezeti be, ahol 262 küldött képviseli a főváros szervezett dol­gozóit. Március 4. és 12. között a 19 me­gyei szakszervezeti tanács tartja meg ér­tekezletét és választja meg vezető szer­veit A 19 szakmai szakszervezet kongresz­­szust L.mdtékes S. és Storais II. között zaj­lik le. Elsőként március 8-án és 9-én a művészszakszervezet, utolsóként pedig április 16-án és 17-én a MEDOSZ tartja kongresszusát. E kongresszusokon választ­ják meg azokat a küldötteket, akik a szakszervezetek május 4. és 8. között tar­tandó, XXII. kongresszusán képviselik a szervezett dolgozókat. A szakszervezetek különböző állami szerveknél konzultációkat kezdeményez­tek a dolgozók javaslatai és kérdései ügyében. A vasasszakszervezet például a KGM illetékeseivel tárgyalt a túlórák, a munkaerő-vándorlás kérdéseiről, a törzs­gárda nagyobb megbecsüléséről és egyéb közérdekű problémákról. A Szakszerveze­tek Budapesti Tanácsa a fővárosi tanács vezetőivel vitatta meg a lakásügyi ren­deletek végrehajtásával kapcsolatos ja­vaslatokat, továbbá a főváros ellátását és közlekedését érintő észrevételeket. Bár a vállalatok önállósága ma már elég nagy ahhoz, hogy a dolgozók javaslatainak nagy többségét saját hatáskörükben meg­oldják, a szakszervezetek véleménye sze­rint az állami szervek főleg politikai és erkölcsi támogatással lényegesen meg­gyorsíthatják a vállalatok intézkedéseit A Szegeden megje­lenő lap Általános d­u­ttfr­o­s­sítsunk? című ve» HÍRLAP idé-A gépkocsi-tulajdonos tanító ünnepség­re ment. Figyelmen kívül hagyva a KRESZ előírását, ivott és berúgott. Ám a volán mellett — hazafelé menet — bi­zonytalankodott és gázolt. Ami követke­zett, az természetes: rendőrségi vizsgálat, vádirat, bírói ítélet. Ami ezután követke­zett, az már nem volt természetes , men­tőakció indult, hogy a lapok ne közöljék a bírósági ítéletet, mert az a pedagógus­kor lejáratását jelenti. Mit szólnak a szü­lők, mit a gyer­mekek, ha olvassák, mi tör­tént. A lapok név szerint megírták az ese­tet! A megyében mintegy háromezer peda­gógus dolgozik — egy közülük megbot­lott... A hírközlő szervek feladatukat, hivatásukat teljesítették, amikor a felelőt­len egyént név szerint megemlítették. Ír a cikk a tanácsapparátus egyik kap­zsi dolgozójáról is, aki megtévedt, majd így folytatja: Szó van itt, vagy szó lehet ezekben az esetekben — és másokban — általánosításról? Nincs! Honnan hát az in­díték, hogy e közlemények általános ér­vényűvé tették volna: a pedagógusok mind felelőtlenek, a tanácsi dolgozók mind korruptak? Egy hamis szemléletből, amely a mundér becsületét nem azon a területen védi, ahol szükséges volna. i­ A Szabolcs-Szat-Magyarország Ságban . Bürget Lajos Mi van a kosárban? címmel írt riportot. Idézünk be­­lőle: Olajos halat akart. Szardínia volt. 3,80-as kolbászt keresett. Négy negyvenes volt. Olcsó kakaó kellett volna. Csak hol­landit kapott. Citrompótló helyett citrom került a kosárba. Típusnápolyi sem volt. Tubusos mustár helyett üvegest vett. Amikor paradicsom-ivólót keresett — megmosolyogták. Lisztet csak kétkilós cso­­magban kapott — szétméretni szégyellte. Száraz tészta csak nyolctojásos volt. A kéttojásos? Majd jön ... És mi van, ha kap? alcím alatt ez ol­vasható: A boltvezető elém tesz egy szál 3,80-as kolbászt. Gusztustalan, mócsingos, a mó­­csingon az állatorvosi pecsét nyoma. A héj lehúzásakor rátapad az áru 10 száza­léka. Olcsó, de rossz. — Nyíregyházi készítmény — sóhajt az eladó. — Látná a debrecenit! Micsoda kü­lönbség! A disznósajt sem különb. Az egyik, mint a zsírszalonna. A másik, mint a fű­részpor. A parizer a boltban frissen még szép. Otthon? Még a hűtőszekrényben szi­vaccsá változik. A félbarna kenyér már egészen barna — ha van. A lecsókolbászon átüt a marhafaggyú szaga. A bébiételek közül csak kettő-három fajta közül válo­gathat. Majd így folytatja: A vevő jelzése le­gyen parancs a kereskedő részére. Mind­ez társuljon azzal, hogy a boltvezetők a kereskedelempolitikai irányelveknek meg­felelően értékeljék rendeléskor a helyze­tet. Nem kétséges, hozzá kell hogy járul­jon ehhez a helyes anyagi ösztönzés, ami ezen a ponton már nem vállalati belügy.

Next