Magyar Hírlap, 1971. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1971-02-23 / 54. szám

Magyar Hírlap NÉPGAZDASÁG-VILÁGGAZDASÁG 1971. FEBRUÁR 23. KEDD 7 Bevételek, kiadások — helyi döntésekkel ) \ 73^^ / (79 ' ' V/1 Hatáskör is, pénz is — Az önállóság anyagi feltételei Bemutatjuk a tanácsi gazdálkodás újdonságait Kiemelkedően jelentős rendelet jelent meg a közelmúltban: közzétették a ta­nácsok költségvetésének, fejlesztési alap­jának szabályozásáról és gazdálkodásuk rendszeréről szóló kormányhatározat vég­rehajtási utasítását. Háromféle forrás Ismeretes, hogy az említett kormány­­határozat — más jogszabályokkal együtt — meghatározza a tanácsok gazdasági szerepkörét, egyszersmind megadja az önálló cselekvés gazdasági alapját, vagyis körvonalazza azokat a jövedelmeket, amelyekkel a tanácsok rendelkeznek. A tanácsi önállóságról szóló jogszabályok fontos­ mozzanatai a­nnak a folyamatnak, amely 1968. január elsején indult el. ,A közös alapelv az, hogy a lakosság igényei­nek kielégítésében azok a helyi szervek legyenek felelősek, amelyek a legjobban ismerik a helyi szükségleteket, s ennél­fogva leginkább képesek a kielégítésük­höz szükséges feladatok meghatározására is. A tanácsok a jövőben több helyben képződő jövedelemhez jutnak. Ezek a korábbinál jobban kifejezik a tanács irá­nyítása alá tartozó terület gazdasági fej­lettségét, s módot adnak a fejlesztésre is. A folyamatos kiadásokat a költségvetési bevételek fedezik, s a fejlesztési alapból finanszírozzák a beruházásokat. A költségvetési bevételek háromféle forrásból képződnek. A tanácsokat illetik a felügyeletük alatt működő költségve­tési szervek bevételei, továbbá a lakosság adója, az illetékeik és díjak. Ezek az úgy­nevezett saját források. Az úgynevezett megosztott­­az állami költségvetés és a tanácsok közös forrásai­ közé tartozik a tanács hatásköri területén működő va­lamennyi vállalat, szövetkezet illetmény­adójának és eszközlekötési járulékának egy része, továbbá ugyanezen gazdasági egységek városi és községi hozzájárulása. A fejlesztési alap ugyancsak saját és megosztott forrásokból tevődik­ össze. Sa­ját forrás: a lakosság községfejlesztési és telekadója, az út- és közműfejlesztési hozzájárulás, a vállalatok, valamint a kisipari, illetve általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek által fizetett te­lekhasználati díj, s végül a jogszabály­ban meghatározott külön bevételek. Meg­osztott forrás: a vállalatok, szövetkeze­tek, városi és községi hozzájárulásainak fejlesztési alapba kerülő része, és a ta­nácsi vállalatok értékcsökkenési leírásá­nak a tanácsok számára elvont hányada. A saját bevételek teljes egészében, a megosztott bevételek pedig meghatározott arányban gyarapítják a tanácsok jöve­delmét. Mindezeken kívül a tanácsok a terület fejlettségétől függően az ország­­gyűlés döntése alapján állami támoga­tásban is részesülnek. Van miből... A felsorolt jövedelmek a tanácsok ön­álló gazdasági cselekvésének pénzügyi biztosítékai. Egyszerűen fogalmazva: van miből önállósulniuk. A bevételi források stabilak, s az állami támogatás kivételé­vel egy részüket a tanács közvetlenül, más részüket pedig közvetett módon bő­vítheti is. A lakosság adóit például, jog­szabályok szerint, részben a tanácsok ál­lapítják meg. A­­közvetett gazdasági ha­tásnak elsősorban a vállalatoktól szár­mazó bevételeknél van jelentősége. Az adózás mértékét ugyan nem a tanács álla­pítja meg (például az eszközlekötési já­rulék esetében), de a maga munkájával növelheti az adózás alapját. Ha ugyanis a tanács jól gazdálkodik bevételeivel, és a hozzá tartozó területet hathatósan fej­leszti, növekednek bevételei is. A jövedelemelosztás vázolt formájának fontos új vonása: a tanácsok a területü­kön működő valamennyi vállalat jövedel­méből részesednek, akár minisztériumi, akár tanácsi vállalatról van szó. A fel­ügyelet jellegétől függetlenül, azok a jö­vedelmek, amelyek a területi fejlettséget reprezentálják, a tanácsok kasszájába folynak be. (Ilyen a már említett illet­­ményadó, az eszközlekötési járulék, a vá­rosi és községi hozzájárulás stb.).­lési célok eléréséhez is adhatnak pénzt a tanácsok, s ezzel növelhetik saját be­vételeiket. Természetesen megfordítva is érvényes ez, amikor a vállalatok adnak saját jószántukból a tanácsoknak pénzt valamely közös cél megvalósítására A múltban főleg az utóbbira volt példa, s ezzel kapcsolatban fel kell hívni a válla­latok figyelmét arra, hogy jól gondolják meg: mikor és mire adnak, mert saját forrásaik kimerítése termelésük fejlesz­tését akadályozhatja. A városi és községi hozzájárulás rész­ben a megszűnt kommunális adó helyébe lépett, de nem helyettesíti azt. A hozzá­járulás alapja ma a bruttó nyereség, s nem a vállalati fejlesztési alap. A be­folyó összeget a tanácsok megosztják a költségvetés és a fejlesztési alap között A városi és községi hozzájárulás tehát a létesítmények megfelelő szinten tartá­sát is szolgálja. A rendelkezés szerint a hozzájárulást a mezőgazdasági terme­lő­szövetkezetek is fizetik, bár korábban nem fizettek kommunális adót Ez külö­nösen a községeknél fontos, ahol az adó­bevételek nagy része a mezőgazdaságból származik. Öt év milliárdjai A jövedelmeket a fejlettségi szintnek megfelelően differenciálták. Néhány kü­lönösen támogatásra szoruló megye, pél­dául Bács, Borsod, Csongrád, Hajdú és Szabolcs kiemelt állami hozzájárulást kap majd, hogy a kulturális, kommuná­lis színvonal emelkedjék. Az említett forrásokból 1971. és 1975. között a tanácsi költségvetési alapba, a tervek szerint, 115,3 milliárd, a fejlesz­tési alapba pedig 9,4 milliárd forint ke­rül. Ezzel a pénzzel kell a tanácsoknak tervüket megvalósítani. A feladat meg­oldásának a pénzügyi lehetőségek mel­lett van még egy, nagyon fontos szemé­lyi feltétele is: a tanácsi apparátus gaz­dasági hozzáértése. Az önállóság ugyanis nemcsak a bevételek növekedését jelen­ti, hanem elköltésük viszonylagos sza­badságát is. Azért mondjuk viszonyla­gosnak ezt, mert vannak kötelező elő­irányzatok, amelyeket minden körülmé­nyek között be kell tartani, kiiktatásuk nem engedhető meg. Ilyenek például a béralapra, az utak fenntartására és fel­újítására, a vállalati kezelésben levő la­kóépületek fenntartásához nyújtott támo­gatásra, a költségvetési intézmények fel­újítási eszközeinek kiegészítésére szolgá­ló összegek A fejlesztési alapból min­denképpen teljesíteni kell a célcsoportos beruházások előirányzatát; ez utóbbihoz tartozik a lakásépítési előirányzat is, amely szerint öt év alatt a tanácsoknak 53,2 milliárd forintot kell lakásépítésre fordítaniuk. Jog és felelősség Mindezeken túl szabad a döntés. Mód nyílik a kiadási tételek közötti átcsopor­tosításra is. A tanácsoknak a népgazda­sági tervvel összhangban álló, középtávú pénzügyi tervet kell készíteniük, amely a népgazdasági és a tanácsi fejlesztési terv megvalósulásához, valamint a la­kosság igényeinek magasabb szintű kielé­gítéséhez kapcsolódik. A tanácsi munka tehát a jövőben mind színvonalasabb gazdasági szakértelmet kíván, s több fe­lelősséggel is jár. Hiba esetén a Pénz­ügyminisztérium, amely eddig a „jó nagybácsi” szerepét töltötte be, nem fol­tozza be a hiányokat. A tanács jövedel­mével és hatáskörével tehát a tanácsi dolgozók felelőssége is egyenes arány­ban növekszik. Lovász Péter ­ Érdekeltségi kapcsolatok A tanácsok tehát a jövőben valameny­­nyi vállalattal érdekeltségi kapcsolatba kerülnek. Nem­­egyoldalú kapcsolat ez, hiszen a tanácsnak módjában áll majd az is, hogy a helyi igényekkel összhang­ban álló vállalati célok megvalósítását pénzzel segítse. Közös vállalati és tanácsi beruházás lehet például egy lakótelep, vízmű vagy út építése Közvetlen terme­ •• Ötven éves a szovjet állami tervbizottság *• * Ünnepi gyűlés a Kreml kongresszusi palotájában Tegnap a Kremlben, a kongresszusi pa­lotában Leonyid Brezsnyev, Alekszej Ko­szigin, Nyikolaj Podgornij és más szovjet párt- és állami vezetők részvételével, ün­nepi gyűlésen emlékeztek meg arról, hogy Lenin rendelete alapján, 50 évvel ezelőtt megalakult az állami tervbizottság. A gyűlésen, amelyen Bulgária, Magyar­­ország, a Német Demokratikus Köztársa­ság, Mongólia, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia tervhivata­lainak küldöttségei, valamint több szocia­lista állam moszkvai nagykövetségének munkatársai is részt vettek. Mihail Szusz­­lov, az SZKP Politikai Bizottságának tag­ja, a központi bizottság titkára felolvasta az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelső Tanács Elnöksége , és a minisztertanács üdvözlő levelét. Ezt követően Nyikolaj Bajbakov, a mi­nisztertanács elnökhelyettese, az állami tervbizottság elnöke mondott beszédet. Visszatekintett a tervbizottság fél évszá­zados múltjára, majd arról beszélt, hogy a szocialista gazdasági integráció követke­zetes fejlesztése minőségileg új követel­ményeket támaszt a tervezéssel szemben. A szocialista országok tervező szervei­nek vezetői nevében Vaclav Hula, a cseh­szlovák kormányelnök helyettese szólalt fel és üdvözölte a szovjet tervbizottság vezetőit a fél évszázados jubileum alkal­mából. Nézőpont Ötezer budapesti lakást díszítenek im­már két hónapja tökéletesen süket telefonkészülékek. Tetszetős lakásdekorá­ció a telefon, ha szól, de permanens mér­­gelődésre ingerel, ha némán néz farkas­szemet velünk. Hát még ha nyugtalanító c élkommentárokat is hallunk-olvasunk hozzá. Az új lágymányosi telefonközpont his­tóriája hovatovább az utóbbi esztendők legkülönösebb beruházási botrányává da­gad. Érthető ez a jelző, ha csak heve­nyészve is vázoljuk a sztori előzményeit és a sajátos magyarázatokkal fűszerezett következményeket. Tavaly áprilisban nagyszabású sajtó­­konferencián jelentették be a posta ille­tékesei, hogy december 15-én bekapcsol­ják az épülő lágymányosi crossbar köz­pontot. Ilyen módon ötezer új előfizető kaphat telefont és sok ezer régi állo­más száma változik — így az előzetes közlés. Az ötezer készüléket felszerelték, a módosult számokat is tartalmazó új közületi telefonkönyvet már november­ben kinyomtatták, de az állomások hall­gatnak, a könyvek pedig a raktárakban várják, hogy számaik a múló idővel avuljanak, s hogy végül is eleve felhasz­nálható állapotban kerüljenek az előfi­zetőkhöz. D­ecember 15 múltán csendesek voltak a telefonok is, s egy ideig a néma­ságukért magyarázattal tartozó illetéke­sek is. Aztán csordogálni kezdtek a nyi­latkozatok — esőbb újabb határidőiket hintve szét, majd áttérve a teljes határ­idő-nélküliségre. A sorrendben legutóbbi sajtónyilatkozás már csak a dőlt betűk­kel szedett, de ettől csupán időbeli amor­­fitájában elmosódóbb „hamarosan” idő­határozóval jelölte a központ üzembe helyezésének napját. (S hogy ez a nap december helyett, finoman szólva, jócs­kán a tavaszba nyúlik, azt a nyilatkozat ama közlése sejteti, hogy bekapcsolás előtt húsz nappal majd közlik az idő­pontot.) Igaz, kaptunk indokot is, ám éppen ez érdemel — sajátos tanulságai miatt — némi figyelmet. A központot a világhírű svéd Ericcson gyár építi, szereli — olyan korszerű és kifogástalan minőségben (így a nyilatkozat), hogy hazai gyártásra a licencét is megvásároltuk. „A bajok ab­ból eredtek — olvassuk —, hogy az új svéd központnak együtt kell dolgoznia a meglevő Rotary rendszerű telefonköz­pontokkal.” Ezt a magyar fél a megren­deléskor közölte a svéd céggel, az elfo­gadta a feltételeket, de „a kivitelezés nem sikerült kifogástalanul az Ericcson szerelőinek”. Lám, ilyen emelkedett, európai modor­ban, ilyen jól öltözött mondattal is leír­ható a botrány: „nem sikerült kifogásta­lanul". Ám korántsem a tapintatos ki­fejezésmód, sokkal inkább bizonyos lé­nyegi motívumok nyilvános mellőzése az, ami a nyilatkozatokban rendre-sorra feltűnést kelt. Nevezetesen az, ki felelős ezért és ki fizeti a kárt? gondoljuk meg: sok tízmillióba került '■'\J a központ, újabb milliókba az új te- ssiefonkönyv, nem kevés milliókba ötezer készülék pénzügyileg befagyasztott fel­szerelése, és lám, nem tudni miért­ ho­gyan történhetett ez és ki téríti meg a nyilvánvaló kárt? Ericcson követte el a hibát? Ezt olvastuk, de vajon­ tartalma­zott a szerződés kártérítési kikötést és behajtjuk azt? Eltűnődünk: ha ez vagy az a magyar cég követ el hasonló — mi­nek is nevezzük — hibát exportrendelése teljesítésekor, nemcsak kártérítünk, de sajtója is akad az ügynek, s aligha ma­rad el az önelsajnáló sóhaj, hogy persze, hol vagyunk mi még a világszínvonal­tól Igaz — csak találgathatunk — nem tudni pontosan, mi történt, hogyan tör­tént. Nem láthatni, miként is szerelhet­tek hónapokig a szemünk láttára olyan­képp a külhoniak, hogy csak legesleg­végén tűnjön ki a nyilvánvalóan elemi hibaözön, ami most, az immár kéthóna­pos javító-átszerelés után is csak a „ha­­marosan”-nal körülírható­ időre helyezi az átadás napját. Nem tudni, hogy ott északon, vagy talán idelent délen felel-e vak­,’... ezért j­ó lenne pedig ha tudnánk, közlésére is szívest helyet szorítanánk, ha erre — igazi tájékoztatásként — feleletet ka­punk. Mert a fél tájékoztatás olykor ép­pen hiányával ingerlőbb a hallgatásnál is. S ha már a némaságról van szó, igaz, a csendes telefon — amelyen orvost a beteg, előadót a hivatal, szerkesztőt a szerkesztőség hasztalan hív — önmagá­ban is elég ok a mérgelődésre. Kár ez még tetézni is! Tábori Andr­ é telefonbotrány I­ 1 H­ORIZONT Búzakereskedelmi megállapodás Az ötvenhét ország képviselőinek rész­vételével Cenfben rendezett nemzetközi búzaértekezleten megegyezés született egy három évre vonatkozó búzakereskedelmi megállapodásra. A július 1-én életbe lé­pő egyezmény nem tartalmaz árstruktú­rát, vagy azzal összefüggő jogokat és kö­telezettségeket, sem az importáló orszá­gok olyan kötelezettségeit, hogy megsza­bott mennyiségű vagy százalékarányú búzát vásárolnak az exportáló országok­tól. Az egy hónapig tartó értekezlet nem tudott megállapodni e kulcsfontosságú tényezők kérdésében, ezért évek óta elő­ször szabad világpiaca lesz a búzának. Áremelkedés Angliában Brit hivatalos jelentés szerint egy év alatt 8,5 százalékkal emelkedtek a lét­­fenntartási költségek, s a drágulási hul­lám decemberben és januárban tovább gyorsult. Ha az 1962. januári árszínvona­lat száznak vesszük, januárban­­az árak elérték a 147 pontot. Az angol kormányt súlyosan aggasztja az infláció várható hatása a fizetési mérlegre. Bár jelenleg pozitív a brit külkereskedelmi mérleg, a belső árak gyors emelkedése egyre in­kább aláássa az angol kivitel verseny­képességét és nyereségességét. A Finan­cial Times attól fél, hogy a következő né­hány évben lehetetlennek bizonyul a ki­vitel volumenének lényeges növelése. Cementprogram Lengyelországban A lengyel kormány a következő öt év­ben több mint 16 milliárd zlotyt ruház be a cementgyártó iparba, hogy felszá­molják a cementtermelés és az építkezés növekedése közötti aránytalanságot, és megszüntethesse az importot A szovjet kereskedelmi flotta A Szovjetunió tengeri flottaügyi mi­nisztériuma kollégiumának tagja újság­írók kérdéseire válaszolva közölte, hogy a szovjet kereskedelmi flotta az idén sokkal intenzívebben fejlődik, mint az elmúlt években. Csupán a külföldi szál­lítások körülbelül 11,5 százalékkal emel­kednek. Gyorsan fejlődik a vonalhajózás is. A szovjet hajók a 36 nemzetközi út­vonalon, melyek közül a legrövidebb a Szovjetunió—Japán, a leghosszabb pedig a balti kikötőket Új-Zélanddal összekötő útvonal, több mint 7 millió tonna­­ árut szállítanak. Az idén újabb tankhaj­óikat, faáruk, ércek, gabona és gyümölcs szál­lítására alkalmas hajókat állítanak üzem­be­ a Szovjetunió nemzetközi hajójára­tain. Egy mondatban Japánban a belső légi járatokon a vi­teldíjakat öt százalékkal emelik — kö­zölte a japán közlekedésügyi miniszter. Nigériában atomerőművet építenek — jelentették be az energiagazdálkodási szakemberek Lagosban megtartott évi konferenciáján; az atomerőmű 1985-re készül el

Next