Magyar Hírlap, 1971. február (4. évfolyam, 32-59. szám)
1971-02-23 / 54. szám
Magyar Hírlap NÉPGAZDASÁG-VILÁGGAZDASÁG 1971. FEBRUÁR 23. KEDD 7 Bevételek, kiadások — helyi döntésekkel ) \ 73^^ / (79 ' ' V/1 Hatáskör is, pénz is — Az önállóság anyagi feltételei Bemutatjuk a tanácsi gazdálkodás újdonságait Kiemelkedően jelentős rendelet jelent meg a közelmúltban: közzétették a tanácsok költségvetésének, fejlesztési alapjának szabályozásáról és gazdálkodásuk rendszeréről szóló kormányhatározat végrehajtási utasítását. Háromféle forrás Ismeretes, hogy az említett kormányhatározat — más jogszabályokkal együtt — meghatározza a tanácsok gazdasági szerepkörét, egyszersmind megadja az önálló cselekvés gazdasági alapját, vagyis körvonalazza azokat a jövedelmeket, amelyekkel a tanácsok rendelkeznek. A tanácsi önállóságról szóló jogszabályok fontos mozzanatai annak a folyamatnak, amely 1968. január elsején indult el. ,A közös alapelv az, hogy a lakosság igényeinek kielégítésében azok a helyi szervek legyenek felelősek, amelyek a legjobban ismerik a helyi szükségleteket, s ennélfogva leginkább képesek a kielégítésükhöz szükséges feladatok meghatározására is. A tanácsok a jövőben több helyben képződő jövedelemhez jutnak. Ezek a korábbinál jobban kifejezik a tanács irányítása alá tartozó terület gazdasági fejlettségét, s módot adnak a fejlesztésre is. A folyamatos kiadásokat a költségvetési bevételek fedezik, s a fejlesztési alapból finanszírozzák a beruházásokat. A költségvetési bevételek háromféle forrásból képződnek. A tanácsokat illetik a felügyeletük alatt működő költségvetési szervek bevételei, továbbá a lakosság adója, az illetékeik és díjak. Ezek az úgynevezett saját források. Az úgynevezett megosztottaz állami költségvetés és a tanácsok közös forrásai közé tartozik a tanács hatásköri területén működő valamennyi vállalat, szövetkezet illetményadójának és eszközlekötési járulékának egy része, továbbá ugyanezen gazdasági egységek városi és községi hozzájárulása. A fejlesztési alap ugyancsak saját és megosztott forrásokból tevődik össze. Saját forrás: a lakosság községfejlesztési és telekadója, az út- és közműfejlesztési hozzájárulás, a vállalatok, valamint a kisipari, illetve általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek által fizetett telekhasználati díj, s végül a jogszabályban meghatározott külön bevételek. Megosztott forrás: a vállalatok, szövetkezetek, városi és községi hozzájárulásainak fejlesztési alapba kerülő része, és a tanácsi vállalatok értékcsökkenési leírásának a tanácsok számára elvont hányada. A saját bevételek teljes egészében, a megosztott bevételek pedig meghatározott arányban gyarapítják a tanácsok jövedelmét. Mindezeken kívül a tanácsok a terület fejlettségétől függően az országgyűlés döntése alapján állami támogatásban is részesülnek. Van miből... A felsorolt jövedelmek a tanácsok önálló gazdasági cselekvésének pénzügyi biztosítékai. Egyszerűen fogalmazva: van miből önállósulniuk. A bevételi források stabilak, s az állami támogatás kivételével egy részüket a tanács közvetlenül, más részüket pedig közvetett módon bővítheti is. A lakosság adóit például, jogszabályok szerint, részben a tanácsok állapítják meg. Aközvetett gazdasági hatásnak elsősorban a vállalatoktól származó bevételeknél van jelentősége. Az adózás mértékét ugyan nem a tanács állapítja meg (például az eszközlekötési járulék esetében), de a maga munkájával növelheti az adózás alapját. Ha ugyanis a tanács jól gazdálkodik bevételeivel, és a hozzá tartozó területet hathatósan fejleszti, növekednek bevételei is. A jövedelemelosztás vázolt formájának fontos új vonása: a tanácsok a területükön működő valamennyi vállalat jövedelméből részesednek, akár minisztériumi, akár tanácsi vállalatról van szó. A felügyelet jellegétől függetlenül, azok a jövedelmek, amelyek a területi fejlettséget reprezentálják, a tanácsok kasszájába folynak be. (Ilyen a már említett illetményadó, az eszközlekötési járulék, a városi és községi hozzájárulás stb.).lési célok eléréséhez is adhatnak pénzt a tanácsok, s ezzel növelhetik saját bevételeiket. Természetesen megfordítva is érvényes ez, amikor a vállalatok adnak saját jószántukból a tanácsoknak pénzt valamely közös cél megvalósítására A múltban főleg az utóbbira volt példa, s ezzel kapcsolatban fel kell hívni a vállalatok figyelmét arra, hogy jól gondolják meg: mikor és mire adnak, mert saját forrásaik kimerítése termelésük fejlesztését akadályozhatja. A városi és községi hozzájárulás részben a megszűnt kommunális adó helyébe lépett, de nem helyettesíti azt. A hozzájárulás alapja ma a bruttó nyereség, s nem a vállalati fejlesztési alap. A befolyó összeget a tanácsok megosztják a költségvetés és a fejlesztési alap között A városi és községi hozzájárulás tehát a létesítmények megfelelő szinten tartását is szolgálja. A rendelkezés szerint a hozzájárulást a mezőgazdasági termelőszövetkezetek is fizetik, bár korábban nem fizettek kommunális adót Ez különösen a községeknél fontos, ahol az adóbevételek nagy része a mezőgazdaságból származik. Öt év milliárdjai A jövedelmeket a fejlettségi szintnek megfelelően differenciálták. Néhány különösen támogatásra szoruló megye, például Bács, Borsod, Csongrád, Hajdú és Szabolcs kiemelt állami hozzájárulást kap majd, hogy a kulturális, kommunális színvonal emelkedjék. Az említett forrásokból 1971. és 1975. között a tanácsi költségvetési alapba, a tervek szerint, 115,3 milliárd, a fejlesztési alapba pedig 9,4 milliárd forint kerül. Ezzel a pénzzel kell a tanácsoknak tervüket megvalósítani. A feladat megoldásának a pénzügyi lehetőségek mellett van még egy, nagyon fontos személyi feltétele is: a tanácsi apparátus gazdasági hozzáértése. Az önállóság ugyanis nemcsak a bevételek növekedését jelenti, hanem elköltésük viszonylagos szabadságát is. Azért mondjuk viszonylagosnak ezt, mert vannak kötelező előirányzatok, amelyeket minden körülmények között be kell tartani, kiiktatásuk nem engedhető meg. Ilyenek például a béralapra, az utak fenntartására és felújítására, a vállalati kezelésben levő lakóépületek fenntartásához nyújtott támogatásra, a költségvetési intézmények felújítási eszközeinek kiegészítésére szolgáló összegek A fejlesztési alapból mindenképpen teljesíteni kell a célcsoportos beruházások előirányzatát; ez utóbbihoz tartozik a lakásépítési előirányzat is, amely szerint öt év alatt a tanácsoknak 53,2 milliárd forintot kell lakásépítésre fordítaniuk. Jog és felelősség Mindezeken túl szabad a döntés. Mód nyílik a kiadási tételek közötti átcsoportosításra is. A tanácsoknak a népgazdasági tervvel összhangban álló, középtávú pénzügyi tervet kell készíteniük, amely a népgazdasági és a tanácsi fejlesztési terv megvalósulásához, valamint a lakosság igényeinek magasabb szintű kielégítéséhez kapcsolódik. A tanácsi munka tehát a jövőben mind színvonalasabb gazdasági szakértelmet kíván, s több felelősséggel is jár. Hiba esetén a Pénzügyminisztérium, amely eddig a „jó nagybácsi” szerepét töltötte be, nem foltozza be a hiányokat. A tanács jövedelmével és hatáskörével tehát a tanácsi dolgozók felelőssége is egyenes arányban növekszik. Lovász Péter Érdekeltségi kapcsolatok A tanácsok tehát a jövőben valamenynyi vállalattal érdekeltségi kapcsolatba kerülnek. Nemegyoldalú kapcsolat ez, hiszen a tanácsnak módjában áll majd az is, hogy a helyi igényekkel összhangban álló vállalati célok megvalósítását pénzzel segítse. Közös vállalati és tanácsi beruházás lehet például egy lakótelep, vízmű vagy út építése Közvetlen terme •• Ötven éves a szovjet állami tervbizottság *• * Ünnepi gyűlés a Kreml kongresszusi palotájában Tegnap a Kremlben, a kongresszusi palotában Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más szovjet párt- és állami vezetők részvételével, ünnepi gyűlésen emlékeztek meg arról, hogy Lenin rendelete alapján, 50 évvel ezelőtt megalakult az állami tervbizottság. A gyűlésen, amelyen Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Mongólia, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia tervhivatalainak küldöttségei, valamint több szocialista állam moszkvai nagykövetségének munkatársai is részt vettek. Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára felolvasta az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelső Tanács Elnöksége , és a minisztertanács üdvözlő levelét. Ezt követően Nyikolaj Bajbakov, a minisztertanács elnökhelyettese, az állami tervbizottság elnöke mondott beszédet. Visszatekintett a tervbizottság fél évszázados múltjára, majd arról beszélt, hogy a szocialista gazdasági integráció következetes fejlesztése minőségileg új követelményeket támaszt a tervezéssel szemben. A szocialista országok tervező szerveinek vezetői nevében Vaclav Hula, a csehszlovák kormányelnök helyettese szólalt fel és üdvözölte a szovjet tervbizottság vezetőit a fél évszázados jubileum alkalmából. Nézőpont Ötezer budapesti lakást díszítenek immár két hónapja tökéletesen süket telefonkészülékek. Tetszetős lakásdekoráció a telefon, ha szól, de permanens mérgelődésre ingerel, ha némán néz farkasszemet velünk. Hát még ha nyugtalanító c élkommentárokat is hallunk-olvasunk hozzá. Az új lágymányosi telefonközpont históriája hovatovább az utóbbi esztendők legkülönösebb beruházási botrányává dagad. Érthető ez a jelző, ha csak hevenyészve is vázoljuk a sztori előzményeit és a sajátos magyarázatokkal fűszerezett következményeket. Tavaly áprilisban nagyszabású sajtókonferencián jelentették be a posta illetékesei, hogy december 15-én bekapcsolják az épülő lágymányosi crossbar központot. Ilyen módon ötezer új előfizető kaphat telefont és sok ezer régi állomás száma változik — így az előzetes közlés. Az ötezer készüléket felszerelték, a módosult számokat is tartalmazó új közületi telefonkönyvet már novemberben kinyomtatták, de az állomások hallgatnak, a könyvek pedig a raktárakban várják, hogy számaik a múló idővel avuljanak, s hogy végül is eleve felhasználható állapotban kerüljenek az előfizetőkhöz. December 15 múltán csendesek voltak a telefonok is, s egy ideig a némaságukért magyarázattal tartozó illetékesek is. Aztán csordogálni kezdtek a nyilatkozatok — esőbb újabb határidőiket hintve szét, majd áttérve a teljes határidő-nélküliségre. A sorrendben legutóbbi sajtónyilatkozás már csak a dőlt betűkkel szedett, de ettől csupán időbeli amorfitájában elmosódóbb „hamarosan” időhatározóval jelölte a központ üzembe helyezésének napját. (S hogy ez a nap december helyett, finoman szólva, jócskán a tavaszba nyúlik, azt a nyilatkozat ama közlése sejteti, hogy bekapcsolás előtt húsz nappal majd közlik az időpontot.) Igaz, kaptunk indokot is, ám éppen ez érdemel — sajátos tanulságai miatt — némi figyelmet. A központot a világhírű svéd Ericcson gyár építi, szereli — olyan korszerű és kifogástalan minőségben (így a nyilatkozat), hogy hazai gyártásra a licencét is megvásároltuk. „A bajok abból eredtek — olvassuk —, hogy az új svéd központnak együtt kell dolgoznia a meglevő Rotary rendszerű telefonközpontokkal.” Ezt a magyar fél a megrendeléskor közölte a svéd céggel, az elfogadta a feltételeket, de „a kivitelezés nem sikerült kifogástalanul az Ericcson szerelőinek”. Lám, ilyen emelkedett, európai modorban, ilyen jól öltözött mondattal is leírható a botrány: „nem sikerült kifogástalanul". Ám korántsem a tapintatos kifejezésmód, sokkal inkább bizonyos lényegi motívumok nyilvános mellőzése az, ami a nyilatkozatokban rendre-sorra feltűnést kelt. Nevezetesen az, ki felelős ezért és ki fizeti a kárt? gondoljuk meg: sok tízmillióba került '■'\J a központ, újabb milliókba az új te- ssiefonkönyv, nem kevés milliókba ötezer készülék pénzügyileg befagyasztott felszerelése, és lám, nem tudni miért hogyan történhetett ez és ki téríti meg a nyilvánvaló kárt? Ericcson követte el a hibát? Ezt olvastuk, de vajon tartalmazott a szerződés kártérítési kikötést és behajtjuk azt? Eltűnődünk: ha ez vagy az a magyar cég követ el hasonló — minek is nevezzük — hibát exportrendelése teljesítésekor, nemcsak kártérítünk, de sajtója is akad az ügynek, s aligha marad el az önelsajnáló sóhaj, hogy persze, hol vagyunk mi még a világszínvonaltól Igaz — csak találgathatunk — nem tudni pontosan, mi történt, hogyan történt. Nem láthatni, miként is szerelhettek hónapokig a szemünk láttára olyanképp a külhoniak, hogy csak legeslegvégén tűnjön ki a nyilvánvalóan elemi hibaözön, ami most, az immár kéthónapos javító-átszerelés után is csak a „hamarosan”-nal körülírható időre helyezi az átadás napját. Nem tudni, hogy ott északon, vagy talán idelent délen felel-e vak,’... ezért jó lenne pedig ha tudnánk, közlésére is szívest helyet szorítanánk, ha erre — igazi tájékoztatásként — feleletet kapunk. Mert a fél tájékoztatás olykor éppen hiányával ingerlőbb a hallgatásnál is. S ha már a némaságról van szó, igaz, a csendes telefon — amelyen orvost a beteg, előadót a hivatal, szerkesztőt a szerkesztőség hasztalan hív — önmagában is elég ok a mérgelődésre. Kár ez még tetézni is! Tábori Andr é telefonbotrány I 1 HORIZONT Búzakereskedelmi megállapodás Az ötvenhét ország képviselőinek részvételével Cenfben rendezett nemzetközi búzaértekezleten megegyezés született egy három évre vonatkozó búzakereskedelmi megállapodásra. A július 1-én életbe lépő egyezmény nem tartalmaz árstruktúrát, vagy azzal összefüggő jogokat és kötelezettségeket, sem az importáló országok olyan kötelezettségeit, hogy megszabott mennyiségű vagy százalékarányú búzát vásárolnak az exportáló országoktól. Az egy hónapig tartó értekezlet nem tudott megállapodni e kulcsfontosságú tényezők kérdésében, ezért évek óta először szabad világpiaca lesz a búzának. Áremelkedés Angliában Brit hivatalos jelentés szerint egy év alatt 8,5 százalékkal emelkedtek a létfenntartási költségek, s a drágulási hullám decemberben és januárban tovább gyorsult. Ha az 1962. januári árszínvonalat száznak vesszük, januárbanaz árak elérték a 147 pontot. Az angol kormányt súlyosan aggasztja az infláció várható hatása a fizetési mérlegre. Bár jelenleg pozitív a brit külkereskedelmi mérleg, a belső árak gyors emelkedése egyre inkább aláássa az angol kivitel versenyképességét és nyereségességét. A Financial Times attól fél, hogy a következő néhány évben lehetetlennek bizonyul a kivitel volumenének lényeges növelése. Cementprogram Lengyelországban A lengyel kormány a következő öt évben több mint 16 milliárd zlotyt ruház be a cementgyártó iparba, hogy felszámolják a cementtermelés és az építkezés növekedése közötti aránytalanságot, és megszüntethesse az importot A szovjet kereskedelmi flotta A Szovjetunió tengeri flottaügyi minisztériuma kollégiumának tagja újságírók kérdéseire válaszolva közölte, hogy a szovjet kereskedelmi flotta az idén sokkal intenzívebben fejlődik, mint az elmúlt években. Csupán a külföldi szállítások körülbelül 11,5 százalékkal emelkednek. Gyorsan fejlődik a vonalhajózás is. A szovjet hajók a 36 nemzetközi útvonalon, melyek közül a legrövidebb a Szovjetunió—Japán, a leghosszabb pedig a balti kikötőket Új-Zélanddal összekötő útvonal, több mint 7 millió tonna árut szállítanak. Az idén újabb tankhajóikat, faáruk, ércek, gabona és gyümölcs szállítására alkalmas hajókat állítanak üzembe a Szovjetunió nemzetközi hajójáratain. Egy mondatban Japánban a belső légi járatokon a viteldíjakat öt százalékkal emelik — közölte a japán közlekedésügyi miniszter. Nigériában atomerőművet építenek — jelentették be az energiagazdálkodási szakemberek Lagosban megtartott évi konferenciáján; az atomerőmű 1985-re készül el