Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)

1971-04-09 / 99. szám

Magyar Hírlap HAZA! KÖRKÉP FÓRUM X 1 32­0 / 1971. ÁPRILS 9. PÉNTEK 3 K ö Z É L E T — Dl P L O M Á C I A Aczél György előadása az I. kerületben Csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára előadást tartott időszerű bel- és külpoli­tikai kérdésekről. Az előadáson részt vet­tek a főváros I. kerületének pártszerve­zeti titkárai, párt- és KISZ-propagandis­­tái, valamint szakszervezeti aktivistái. Az előadás után Aczél György talál­kozott a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Állami Népi Együttes, illetve a Népművelési Intézet vezetőivel és tagjai­val, munkatársaival. A találkozón jelen volt Kada István, az I. kerületi pártbi­zottság első titkára. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bar­­tik Andrásnak, az MSZMP budapesti bi­zottsága alosztályvezetőjének, dr. Ger­gely Károlynak, a Schöpf-Merei Kórház igazgató főorvosának, Kovács Emilnek, a Csepel Vas- és Fémművek tanácsadójá­nak, Poór Józsefnek, a Medicor Művek Röntgengyára igazgatójának eredményes munkásságuk elismeréséül, nyugállomány­ba vonulásuk alkalmából; Thury Zsuzsa írónőnek, írói munkássága elismeréséül, Rados Dezsőnek, a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola nyugalmazott tanárának eredményes munkássága elismeréséül, 80. születésnapja alkalmából, dr. Sándor Pál­nak, a filozófiai tudományok doktorának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tan­székvezető egyetemi tanárának eredmé­nyes munkássága elismeréséül, 70. szüle­tésnapja alkalmából, Gerevich László Kossuth-díjasnak, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, a Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézete igazgatójának eredményes munkássága elismeréséül, 60. születésnapja alkalmá­ból a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetése­ket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke adta át Michal Krukowski elutazott Csütörtökön elutazott Michal Kru­kowski, a Lengyel Népköztársaság mun­ka- és bérügyi bizottságának elnöke, aki az időszerű munkaügyi kérdéseket ta­nulmányozta néhány napig hazánkban. A vendéget Lázár György munkaügyi miniszter és Tadeusz Hanuszek, Len­gyelország nagykövete búcsúztatta. Kanada nagykövete végleg elutazott hazánkból Thomas Wainman-Wood, Kanada rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete csü­törtökön végleg elutazott hazánkból. A nagykövetet dr. Nagy Lajos, a Külügy­minisztérium protokollosztályának veze­tője búcsúztatta. Fogadás az NDK nagykövetségén Dr. Herbert Plaschke, a Német Demok­ratikus Köztársaság nagykövete csütörtö­kön este fogadást adott abból az alkalom­ból, hogy Heinz Naue kereskedelmi ta­nácsos hatévi küldetése befejeztével visz­­szautazik az NDK-ba. Búcsúztatása al­kalmából egyben bemutatta az új keres­kedelmi tanácsost, dr. Kurt Rödigert. A fogadáson részt vett Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyet­tese, Gyenes András külügyminiszter-he­lyettes, Tordai Jenő külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, továbbá a magyar po­litikai és gazdasági élet több vezető kép­viselője. Ott volt a budapesti diplomá­ciai képviseletek több vezetője és tagja. Választási nagygyűlések Lenke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szem­le szerkesztő bizottságának vezetője csü­törtökön Egerbe látogatott. A pártszék­házban Heves megye és Eger város párt­os állami vezetői fogadták, majd a megye és a város helyzetéről, fejlődéséről foly­tattak eszmecserét. Délután Egerben, a Finomszerelvény­gyár művelődési házában választási nagy­gyűlést rendeztek, amelyen a város üze­meinek, hivatalainak, intézményeinek, is­koláinak képviseletében több mint kétez­ren vettek részt. Választási beszédében Bankó Valéria ismertette közéletünk fej­lődésének eredményeit és az időszerű nemzetközi kérdéseket. Választási nagygyűlést tartottak Ajkán a városi művelődési központban is, ahol jelen volt a Veszprém megye 11. válasz­tókerületéhez tartozó Ajka, Halimba, Nyi­­rád, Öcs, Szőc és Padragkút lakosságának több mint 700 képviselője. Müller János­nak, a Hazafias Népfront ajkai városi bizottsága titkárának üdvözlő szavai után Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, országgyűlési képvi­selőjelölt mondott beszédet. Dr. Ajtai Miklós, a kormány elnökhe­lyettese csütörtökön Zalaegerszegre láto­gatott. A párt- és tanácsi vezetők társa­ságában felkereste a Zala Bútorgyárat, majd megtekintette a híres falumúzeu­mot és az Országos Olajipari Múzeumot. Délután a Hazafias Népfront zalaegersze­gi városi bizottsága választási nagygyű­lést rendezett, amelyen dr. Ajtai Miklós beszédet mondott. Választási nagygyűlés zajlott le Békés­csabán, a Széchenyi-ligetben is. A dísz­­elnökségben helyet foglalt többek között dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter, Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei bizottságának első titkára és Nyári Sán­dor, a Hazafias Népfront Békés megyei titkára. A nagygyűlésen dr. Korom Mi­hály mondott választási beszédet a mint­egy négyezer főnyi közönség előtt. Tegnap délután Budapesten, a XII. ke­rületben, a MOM Szakasits Árpád Műve­lődési Házban került sor választási nagy­gyűlésre, amelyen Bugár Jánosné, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának fő­titkár-helyettese, a főváros 49-es válasz­tókerületének képviselőjelöltje találko­zott a választókkal. Az ünnepi díszbe öltöztetett színházte­remben ott voltak a környező gyárak, in­tézmények, a Közlekedési Építő Vállalat, a posta-vezérigazgatóság, a János-kórház, a Központi Fizikai Kutató Intézet, a Ma­gyar Optikai Művek munkáskollektívái­nak küldöttei, a kerület lakosságának képviselői. Dr. Reischl Antal, a HNF bu­dapesti bizottsága alelnökének megnyitó szavai után Bugár Jánosné lépett a mik­rofon elé. Szólt a kerületnek a legutóbbi választások óta elért fejlődéséről, gyara­podásáról, a helyi és az országos gondok­ról, tervekről egyaránt. Ezt­ követően szá­mos hozzászólás hangzott el. A Hazafias Népfront ózdi városi bi­zottsága, valamint a városi, üzemi KISZ- bizottság az első választó fiatalok részvé­telével rendezett nagygyűlést az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Központban. A nagy­gyűlés szónoka, dr. Horváth István, a KISZ központi bizottságának első titkára, Borsod megye 15. számú választókerüle­tének országgyűlési képviselőjelöltje volt. A Hazafias Népfront Vas megyei bi­zottsága Gencsapátiban rendezett válasz­tási nagygyűlést, ahol Kovács Antal, a Vas megyei pártbizottság első titkára, a megye 4. számú választókerületének or­szággyűlési képviselőjelöltje találkozott a választókkal. Celldömölkön dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes, országgyűlési képviselőjelölt a pedagógu­sokkal, művelődésügyi dolgozókkal talál­kozott, s a közoktatás- és művelődésügy időszerű kérdéseiről tartott tájékoztatót. Szabad hétfő? KGST-országok belkereskedelmi tanácskozása Április 5. és 8. között Budapesten tar­totta harmadik ülésszakát a KGST-or­szágok belkereskedelmi miniszteri tanács­kozó testületének közgazdasági és tudo­mányos munkacsoportja. Az ülésszak jegyzőkönyvét csütörtökön este írták alá a Budapest-szállóban. Az ülésszak munkájáról Keserű János­né belkereskedelmi miniszterhelyettes, a munkacsoport elnöke nyilatkozott. El­mondta, hogy a tanácskozáson a csehszlo­vák, az NDK-beli és a szovjet belkeres­kedelmi minisztérium tájékoztatója hasz­nos tapasztalatokat nyújtott a kereske­delemben náktttk , napirendre kerülő munkaidő-csökkentés előkészítéséhez. A rövidített munkaidő általában nem a napi munkaidő csökkentését, hanem a heten­kénti, kéthetenkénti szabadnap biztosítá­sát jelenti. A kereskedelem szabadnapjá­ra a legritkább esetben kerülhet szom­baton sor, de közel lehet a hét végi pi­henőnapokhoz, s erre legalkalmasabbnak a hétfő látszik. Keserű Jánosné befejezésül elmondta, hogy a következő években bevezetik az elektronikát a kereskedelemben, kidol­gozzák a kereskedelem intergációs folya­matait, tárgyalnak a KGST-tagországok belkereskedelmi tervezési módszereiről. N SZEMBESÍTÉS /32 N­ incs ártatlanabbnak látszó dolog a vi­lágon, mint egy több milliós példány­ban készült kérdőív, a maga megszokott, sablonos rubrikáival. S olykor nincs ná­la árulkodóbb és veszedelmesebb se. Például olyankor, mikor a kérdezettek jóhiszeműen kitöltik a rovatokat s nem tudják, vagy csak egy részük tudja, hogy a kérdező milyen szándékokat rejtett a gör­be hátú kérdőjelek mögé. Kezes madarat könnyű megfogni, mert gyanútlan. Ilyesmiken tűnődik az ember, ha ar­chívumokban matat, s egyszerre kezébe akad egy választási számlálólap. Nem új, nem is nagyon régi, a félmúltból való, az elsüllyedt rendszer utolsó, 1939-ben le­zajlott képviselőválasztásának céljait szol­gálta. Ez a számlálólap sok mindent akar tud­ni, első pillantásra azt hihetné valaki, hogy általános népszámlálásra szánták, ahol számba kell venni az országúti eper­fákat is. De nem. Harminckét évvel ez­előtt ennek alapján választották Magyar­­országon az országgyűlési képviselőket. A hemzsegő kérdések közül most csak a legszelídebbet húzzuk­­alá, amely így szól: „Születési ideje?" A mai vizs­gálódó — a hibakeresés szándéka nélkül és automatikusan — viszontkérdéssel vá­laszol: hogyan bízhat egy politikai rend­szer a saját jövőjében, ha egyszer nem bízik az ifjúságban? A választójoghoz szükséges korhatár ugyanis abban az időben harminc év volt, szerencsésebb esetben huszonhat. Ám is­merjük az akkori körülményeket. Az or­szág sarkában a gazdasági válság szisze­gett, lába előtt a világháború szakadéka szédített.- Ilyen feltételek között talán a tapasztaltabb korosztályok véleményét igényelte inkább a kormányzó hatalom? A tények nem ezt bizonyítják. Igaz, hogy a gazdasági helyzet nyomasztó volt, s a világ nagy betegként hánykolódott egyik oldaláról a másikra. A kormányzat számára azonban mindezeknél nagyobb gondot jelentett a leendő parlament po­litikai megoszlása. A harmincas évek vé­gére ugyanis külpolitikailag nevetséges­sé, belpolitikánál pedig tarthatatlanná vált az addigi nyílt választási rendszer, s helyére ekkor lépett a titkos szavazás. Biztosítékok kellettek a kormányzat­nak, s ezek ott sűrűsödtek a szám­lálólap kérdőjeleiben. Válasszunk ki be­lőlük egyetlen csoportot. Az 1938-ban hozott választójogi törvény behatóan érdeklődik a 26 éven felüli ál­lampolgárok iskolai végzettsége iránt, mindössze azt az egyet hagyva ki, hogy miért is van millió és millió embernek alacsony — ma már minimálisnak se szá­mító — iskolázottsága. A törvény megkö­vetelte a leendő választótól, hogy írni-ol­­vasni tudjon, de ha ennél többet felmu­tatni nem tudott, akkor a kérdőjelek so­rával kellett szembenéznie: „Szerzett-e vitézségi érmet? Károly-csapatkeresztet? Hadirokkant? Elért-e a világháborúban altiszti rendfokozatot?" S ha nem, akkor kár kitölteni a számlálólapot. Írni-olvasni tudó kereskedőkre, iparo­sokra, földművesekre ilyen kérdések vár­tak: „Önálló-e? Fizet e két év óta egye­nes adót? Hány kataszteri hold földje van? Hány arany korona az évi tiszta jö­vedelme? Van-e háza?" Mert ha nem, mert ha nincs ... A leginkább árulkodó kérdést a mező­­gazdasági cselédek kapták: „Tudja-e iga­zolni, hogy huzamosabb idő óta ugyanan­nál a gazdánál szolgál?" Mikor a mai szemlélő idáig jut a kér­dések dzsungelében, pedig hol van még a vége, s a nők számára bevezetett külön­­lapról még nem is beszélt, önkéntelenül is arra gondol, hogy ehhez képest hogyan fest egy mai összeírólap? Nehezen tudja maga elé idézni, pedig alig néhány hete töltötte ki. S amikor előkerít egyet (a házfelügyelőnél maradt egy fölös), akkor gyorsan megérti, hogy miért hagyta cser­ben a memóriája; a lap kicsiny, s ösz­­szesen hét kérdés szerepel rajta. Nyilván kitöltötte két perc alatt min­den­ tizennyolcadik évét betöltött ember, sőt ennyi idő alatt elolvasta a lapocska hátulján levő néhány sort is, amely arról tudósít, hogy a választójogból csupán a bűnözők, a rendszerünkre kezet emelők és az elmebetegek maradnak ki. Sajátos, de nem logikátlan csoportosítás. Vajon ama másik kitöltéséhez mennyi idő kellett? Hogyan tudott kérdései­ben eligazodni a négy elemit végzett em­ber, vagyis az ország akkori lakosságának túlnyomó többsége? S vajon tudta-e az az egymillió ember, akinek még a nyílt sza­vazás idején — a szorító rendelkezések el­lenére is — lett volna választójoga, de az új törvény már elvette, hogy melyik kér­désre adott válasza vette ki kezéből a szavazócédulát? Igen, sokan talán a mai napig se tudják, de a kormányzat tudta, hogy biztosíték kell, sok-sok biztosíték. Aminthogy az is homályban maradt az egyszerű ember előtt, hogy a választójog­gal rendelkezők nagy része viszont miért szavazhatott kettőzötten? Korabeli idé­zettel szólva: az állampolgároknak „az a rétege, amely nagyobb műveltséggel és anyagi függetlenséggel rendelkezik". Világos beszéd. A két világ számlálólapját jó lenne pontról-pontra összevetni, de ez aligha le­hetséges. Az általános összevetés ugyan megadja az alapképletet, amely szerint az egyik minél kevesebb, a másik pedig mi­nél több állampolgárra terjesztik eme lé­nyeges politikai jogot, de a részleteket illetően már nehezebb a dolog. Az egyik oldalon a jogszűkítést célzó rubrikaerdő, a másikon a legszükségesebb személyi adatokra vonatkozó két kérdés. Kívülről nézve ez mennyiségi kérdés ugyan, de lényegét tekintve nagyon is minőségi. Az alma-körte problémája ez; egys­zerűen nincs mit mivel összevetni. A­z immár megsárgult számlálóívet leg­­** inkább önmaga következményeivel lehet szembesíteni. A legközvetlenebb: 1939 májusában a jobboldal választási győzelme. Vele maradt és erejére hivat­kozhatott egy rendszer, amely befelé megújhodást, kifelé más népekkel ellen­ségeskedést szülő területi gyarapodást ígért. Megújhodást, sokszor hivatkozva az el­múlt ezer évre, amit annyiban joggal te­hetett, hogy az általa konzervált társada­lomban a népelnyomás újkori módszerei különös módon keveredtek a középkor vi­rulens elemeivel. Területi gyarapodás? A választás után két évvel, 1941 ama emlékezetes nyarán megindultak a Szovjetunió ellen az első menetoszlopok. És mi mindennél fontosabb: objektíve valóra válthatta volna-e az akkori kor­mányzat választási ígéreteit? önmaga lé­tének veszélyeztetése nélkül nem. Ezzel tisztában volt és eszerint cselekedett. Már­pedig az utókor szemében egy po­litikát nemcsak következményei-eredmé­­nyei és kudarcai, hibái és erényei minősí­tenek, hanem vezetőinek őszintesége, er­kölcsi szilárdsága is. A vezetettek iránt megnyíló bizalma, vagy elzárkózó bizal­matlansága is. Láttuk ezt elbukott forra­dalmak példáján s tapasztaltuk ellenfor­radalmak évtizedeiben és pillanataiban. Mi alapos okkal szoktunk beszélni eredményeinkről, s talán nem is eleget Ezen belül azonban azt is tudjuk, hogy — hibái, gyengeségei, sőt, átmeneti kudar­cai ellenére — a tömegek szíve és keze azé a rendszeré, amelynek fejpárnája a tiszta lelkiismeret. Ama bizonyos, elsárgult számlálólap, amely tűnődéseinket elindította, visszake­rül kattanó záró dossziéjába. Kérdőjeleit, íme, vádoló felkiáltójellé kalapálja a je­len, s bizonyos, hogy többé nem is kerül elő. Ám tanulságai — akár a főbenjáró bűnöké — nem évülhetnek sohasem. REMÉNYI JÓZSEF A Magyar UNESCO Bizottság közgyűlése Csütörtökön tartotta évi közgyűlését a Magyar UNESCO Bizottság a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. Dr. Lengyel Sándor egyetemi tanárnak, a bizottság el­nökének megnyitója után dr. Müller Sándor főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést az írásos jelentéshez, amely összegezte a Magyar UNESCO Bizottság 1969—70-es évi tevékenységét, számot adott az UNESCO 16. közgyűléséről és vázolta a bizottság 1971—72. évre szóló munkater­vét.­­ A tervek szerint a bizottság erejéhez mérten kiveszi részét az UNESCO 1971— 72-es évi programjának végrehajtásából is. Ebben az időszakban kerül sor Euró­pa kulturális minisztereinek konferen­ciájára, a felnőttoktatás kérdéseivel fog­lalkozó világkonferenciára, továbbá egy tudományos tájékoztatási világrendszer kidolgozására megtartandó nemzetközi kormányközi értekezletre. Előrelátható­lag Budapest lesz színhelye jövőre a tu­dománypolitika európai kormányszakér­tői tanácskozásának, amely az 1970. évi párizsi találkozó ajánlásai alapján az európai tudományos együttműködés fej­lesztésének ügyét hivatott előbbre vinni. Jövőre Budapest ad otthont a nemzet­közi hidrológiai továbbképző tanfolyam­nak, s a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Művelődésügyi Minisztérium tervei szerint — ugyancsak az UNESCO támogatásával — nemzetközi talajtani to­vábbképző tanfolyam is indul. A Magyar UNESCO Bizottság tagjai élénk eszmecsere után elfogadták a tit­kárság beszámolóját, majd több javaslat­tal egészítették ki és fogadták el az 1971 —72-es évre szóló munkatervet

Next