Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)
1971-04-09 / 99. szám
Magyar Hírlap HAZA! KÖRKÉP FÓRUM X 1 320 / 1971. ÁPRILS 9. PÉNTEK 3 K ö Z É L E T — Dl P L O M Á C I A Aczél György előadása az I. kerületben Csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára előadást tartott időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. Az előadáson részt vettek a főváros I. kerületének pártszervezeti titkárai, párt- és KISZ-propagandistái, valamint szakszervezeti aktivistái. Az előadás után Aczél György találkozott a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Állami Népi Együttes, illetve a Népművelési Intézet vezetőivel és tagjaival, munkatársaival. A találkozón jelen volt Kada István, az I. kerületi pártbizottság első titkára. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bartik Andrásnak, az MSZMP budapesti bizottsága alosztályvezetőjének, dr. Gergely Károlynak, a Schöpf-Merei Kórház igazgató főorvosának, Kovács Emilnek, a Csepel Vas- és Fémművek tanácsadójának, Poór Józsefnek, a Medicor Művek Röntgengyára igazgatójának eredményes munkásságuk elismeréséül, nyugállományba vonulásuk alkalmából; Thury Zsuzsa írónőnek, írói munkássága elismeréséül, Rados Dezsőnek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott tanárának eredményes munkássága elismeréséül, 80. születésnapja alkalmából, dr. Sándor Pálnak, a filozófiai tudományok doktorának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárának eredményes munkássága elismeréséül, 70. születésnapja alkalmából, Gerevich László Kossuth-díjasnak, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, a Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézete igazgatójának eredményes munkássága elismeréséül, 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át Michal Krukowski elutazott Csütörtökön elutazott Michal Krukowski, a Lengyel Népköztársaság munka- és bérügyi bizottságának elnöke, aki az időszerű munkaügyi kérdéseket tanulmányozta néhány napig hazánkban. A vendéget Lázár György munkaügyi miniszter és Tadeusz Hanuszek, Lengyelország nagykövete búcsúztatta. Kanada nagykövete végleg elutazott hazánkból Thomas Wainman-Wood, Kanada rendkívüli és meghatalmazott nagykövete csütörtökön végleg elutazott hazánkból. A nagykövetet dr. Nagy Lajos, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője búcsúztatta. Fogadás az NDK nagykövetségén Dr. Herbert Plaschke, a Német Demokratikus Köztársaság nagykövete csütörtökön este fogadást adott abból az alkalomból, hogy Heinz Naue kereskedelmi tanácsos hatévi küldetése befejeztével viszszautazik az NDK-ba. Búcsúztatása alkalmából egyben bemutatta az új kereskedelmi tanácsost, dr. Kurt Rödigert. A fogadáson részt vett Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Gyenes András külügyminiszter-helyettes, Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, továbbá a magyar politikai és gazdasági élet több vezető képviselője. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Választási nagygyűlések Lenke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának vezetője csütörtökön Egerbe látogatott. A pártszékházban Heves megye és Eger város pártos állami vezetői fogadták, majd a megye és a város helyzetéről, fejlődéséről folytattak eszmecserét. Délután Egerben, a Finomszerelvénygyár művelődési házában választási nagygyűlést rendeztek, amelyen a város üzemeinek, hivatalainak, intézményeinek, iskoláinak képviseletében több mint kétezren vettek részt. Választási beszédében Bankó Valéria ismertette közéletünk fejlődésének eredményeit és az időszerű nemzetközi kérdéseket. Választási nagygyűlést tartottak Ajkán a városi művelődési központban is, ahol jelen volt a Veszprém megye 11. választókerületéhez tartozó Ajka, Halimba, Nyirád, Öcs, Szőc és Padragkút lakosságának több mint 700 képviselője. Müller Jánosnak, a Hazafias Népfront ajkai városi bizottsága titkárának üdvözlő szavai után Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, országgyűlési képviselőjelölt mondott beszédet. Dr. Ajtai Miklós, a kormány elnökhelyettese csütörtökön Zalaegerszegre látogatott. A párt- és tanácsi vezetők társaságában felkereste a Zala Bútorgyárat, majd megtekintette a híres falumúzeumot és az Országos Olajipari Múzeumot. Délután a Hazafias Népfront zalaegerszegi városi bizottsága választási nagygyűlést rendezett, amelyen dr. Ajtai Miklós beszédet mondott. Választási nagygyűlés zajlott le Békéscsabán, a Széchenyi-ligetben is. A díszelnökségben helyet foglalt többek között dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter, Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei bizottságának első titkára és Nyári Sándor, a Hazafias Népfront Békés megyei titkára. A nagygyűlésen dr. Korom Mihály mondott választási beszédet a mintegy négyezer főnyi közönség előtt. Tegnap délután Budapesten, a XII. kerületben, a MOM Szakasits Árpád Művelődési Házban került sor választási nagygyűlésre, amelyen Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkár-helyettese, a főváros 49-es választókerületének képviselőjelöltje találkozott a választókkal. Az ünnepi díszbe öltöztetett színházteremben ott voltak a környező gyárak, intézmények, a Közlekedési Építő Vállalat, a posta-vezérigazgatóság, a János-kórház, a Központi Fizikai Kutató Intézet, a Magyar Optikai Művek munkáskollektíváinak küldöttei, a kerület lakosságának képviselői. Dr. Reischl Antal, a HNF budapesti bizottsága alelnökének megnyitó szavai után Bugár Jánosné lépett a mikrofon elé. Szólt a kerületnek a legutóbbi választások óta elért fejlődéséről, gyarapodásáról, a helyi és az országos gondokról, tervekről egyaránt. Ezt követően számos hozzászólás hangzott el. A Hazafias Népfront ózdi városi bizottsága, valamint a városi, üzemi KISZ- bizottság az első választó fiatalok részvételével rendezett nagygyűlést az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Központban. A nagygyűlés szónoka, dr. Horváth István, a KISZ központi bizottságának első titkára, Borsod megye 15. számú választókerületének országgyűlési képviselőjelöltje volt. A Hazafias Népfront Vas megyei bizottsága Gencsapátiban rendezett választási nagygyűlést, ahol Kovács Antal, a Vas megyei pártbizottság első titkára, a megye 4. számú választókerületének országgyűlési képviselőjelöltje találkozott a választókkal. Celldömölkön dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes, országgyűlési képviselőjelölt a pedagógusokkal, művelődésügyi dolgozókkal találkozott, s a közoktatás- és művelődésügy időszerű kérdéseiről tartott tájékoztatót. Szabad hétfő? KGST-országok belkereskedelmi tanácskozása Április 5. és 8. között Budapesten tartotta harmadik ülésszakát a KGST-országok belkereskedelmi miniszteri tanácskozó testületének közgazdasági és tudományos munkacsoportja. Az ülésszak jegyzőkönyvét csütörtökön este írták alá a Budapest-szállóban. Az ülésszak munkájáról Keserű Jánosné belkereskedelmi miniszterhelyettes, a munkacsoport elnöke nyilatkozott. Elmondta, hogy a tanácskozáson a csehszlovák, az NDK-beli és a szovjet belkereskedelmi minisztérium tájékoztatója hasznos tapasztalatokat nyújtott a kereskedelemben náktttk , napirendre kerülő munkaidő-csökkentés előkészítéséhez. A rövidített munkaidő általában nem a napi munkaidő csökkentését, hanem a hetenkénti, kéthetenkénti szabadnap biztosítását jelenti. A kereskedelem szabadnapjára a legritkább esetben kerülhet szombaton sor, de közel lehet a hét végi pihenőnapokhoz, s erre legalkalmasabbnak a hétfő látszik. Keserű Jánosné befejezésül elmondta, hogy a következő években bevezetik az elektronikát a kereskedelemben, kidolgozzák a kereskedelem intergációs folyamatait, tárgyalnak a KGST-tagországok belkereskedelmi tervezési módszereiről. N SZEMBESÍTÉS /32 N incs ártatlanabbnak látszó dolog a világon, mint egy több milliós példányban készült kérdőív, a maga megszokott, sablonos rubrikáival. S olykor nincs nála árulkodóbb és veszedelmesebb se. Például olyankor, mikor a kérdezettek jóhiszeműen kitöltik a rovatokat s nem tudják, vagy csak egy részük tudja, hogy a kérdező milyen szándékokat rejtett a görbe hátú kérdőjelek mögé. Kezes madarat könnyű megfogni, mert gyanútlan. Ilyesmiken tűnődik az ember, ha archívumokban matat, s egyszerre kezébe akad egy választási számlálólap. Nem új, nem is nagyon régi, a félmúltból való, az elsüllyedt rendszer utolsó, 1939-ben lezajlott képviselőválasztásának céljait szolgálta. Ez a számlálólap sok mindent akar tudni, első pillantásra azt hihetné valaki, hogy általános népszámlálásra szánták, ahol számba kell venni az országúti eperfákat is. De nem. Harminckét évvel ezelőtt ennek alapján választották Magyarországon az országgyűlési képviselőket. A hemzsegő kérdések közül most csak a legszelídebbet húzzukalá, amely így szól: „Születési ideje?" A mai vizsgálódó — a hibakeresés szándéka nélkül és automatikusan — viszontkérdéssel válaszol: hogyan bízhat egy politikai rendszer a saját jövőjében, ha egyszer nem bízik az ifjúságban? A választójoghoz szükséges korhatár ugyanis abban az időben harminc év volt, szerencsésebb esetben huszonhat. Ám ismerjük az akkori körülményeket. Az ország sarkában a gazdasági válság sziszegett, lába előtt a világháború szakadéka szédített.- Ilyen feltételek között talán a tapasztaltabb korosztályok véleményét igényelte inkább a kormányzó hatalom? A tények nem ezt bizonyítják. Igaz, hogy a gazdasági helyzet nyomasztó volt, s a világ nagy betegként hánykolódott egyik oldaláról a másikra. A kormányzat számára azonban mindezeknél nagyobb gondot jelentett a leendő parlament politikai megoszlása. A harmincas évek végére ugyanis külpolitikailag nevetségessé, belpolitikánál pedig tarthatatlanná vált az addigi nyílt választási rendszer, s helyére ekkor lépett a titkos szavazás. Biztosítékok kellettek a kormányzatnak, s ezek ott sűrűsödtek a számlálólap kérdőjeleiben. Válasszunk ki belőlük egyetlen csoportot. Az 1938-ban hozott választójogi törvény behatóan érdeklődik a 26 éven felüli állampolgárok iskolai végzettsége iránt, mindössze azt az egyet hagyva ki, hogy miért is van millió és millió embernek alacsony — ma már minimálisnak se számító — iskolázottsága. A törvény megkövetelte a leendő választótól, hogy írni-olvasni tudjon, de ha ennél többet felmutatni nem tudott, akkor a kérdőjelek sorával kellett szembenéznie: „Szerzett-e vitézségi érmet? Károly-csapatkeresztet? Hadirokkant? Elért-e a világháborúban altiszti rendfokozatot?" S ha nem, akkor kár kitölteni a számlálólapot. Írni-olvasni tudó kereskedőkre, iparosokra, földművesekre ilyen kérdések vártak: „Önálló-e? Fizet e két év óta egyenes adót? Hány kataszteri hold földje van? Hány arany korona az évi tiszta jövedelme? Van-e háza?" Mert ha nem, mert ha nincs ... A leginkább árulkodó kérdést a mezőgazdasági cselédek kapták: „Tudja-e igazolni, hogy huzamosabb idő óta ugyanannál a gazdánál szolgál?" Mikor a mai szemlélő idáig jut a kérdések dzsungelében, pedig hol van még a vége, s a nők számára bevezetett különlapról még nem is beszélt, önkéntelenül is arra gondol, hogy ehhez képest hogyan fest egy mai összeírólap? Nehezen tudja maga elé idézni, pedig alig néhány hete töltötte ki. S amikor előkerít egyet (a házfelügyelőnél maradt egy fölös), akkor gyorsan megérti, hogy miért hagyta cserben a memóriája; a lap kicsiny, s öszszesen hét kérdés szerepel rajta. Nyilván kitöltötte két perc alatt minden tizennyolcadik évét betöltött ember, sőt ennyi idő alatt elolvasta a lapocska hátulján levő néhány sort is, amely arról tudósít, hogy a választójogból csupán a bűnözők, a rendszerünkre kezet emelők és az elmebetegek maradnak ki. Sajátos, de nem logikátlan csoportosítás. Vajon ama másik kitöltéséhez mennyi idő kellett? Hogyan tudott kérdéseiben eligazodni a négy elemit végzett ember, vagyis az ország akkori lakosságának túlnyomó többsége? S vajon tudta-e az az egymillió ember, akinek még a nyílt szavazás idején — a szorító rendelkezések ellenére is — lett volna választójoga, de az új törvény már elvette, hogy melyik kérdésre adott válasza vette ki kezéből a szavazócédulát? Igen, sokan talán a mai napig se tudják, de a kormányzat tudta, hogy biztosíték kell, sok-sok biztosíték. Aminthogy az is homályban maradt az egyszerű ember előtt, hogy a választójoggal rendelkezők nagy része viszont miért szavazhatott kettőzötten? Korabeli idézettel szólva: az állampolgároknak „az a rétege, amely nagyobb műveltséggel és anyagi függetlenséggel rendelkezik". Világos beszéd. A két világ számlálólapját jó lenne pontról-pontra összevetni, de ez aligha lehetséges. Az általános összevetés ugyan megadja az alapképletet, amely szerint az egyik minél kevesebb, a másik pedig minél több állampolgárra terjesztik eme lényeges politikai jogot, de a részleteket illetően már nehezebb a dolog. Az egyik oldalon a jogszűkítést célzó rubrikaerdő, a másikon a legszükségesebb személyi adatokra vonatkozó két kérdés. Kívülről nézve ez mennyiségi kérdés ugyan, de lényegét tekintve nagyon is minőségi. Az alma-körte problémája ez; egyszerűen nincs mit mivel összevetni. Az immár megsárgult számlálóívet leg** inkább önmaga következményeivel lehet szembesíteni. A legközvetlenebb: 1939 májusában a jobboldal választási győzelme. Vele maradt és erejére hivatkozhatott egy rendszer, amely befelé megújhodást, kifelé más népekkel ellenségeskedést szülő területi gyarapodást ígért. Megújhodást, sokszor hivatkozva az elmúlt ezer évre, amit annyiban joggal tehetett, hogy az általa konzervált társadalomban a népelnyomás újkori módszerei különös módon keveredtek a középkor virulens elemeivel. Területi gyarapodás? A választás után két évvel, 1941 ama emlékezetes nyarán megindultak a Szovjetunió ellen az első menetoszlopok. És mi mindennél fontosabb: objektíve valóra válthatta volna-e az akkori kormányzat választási ígéreteit? önmaga létének veszélyeztetése nélkül nem. Ezzel tisztában volt és eszerint cselekedett. Márpedig az utókor szemében egy politikát nemcsak következményei-eredményei és kudarcai, hibái és erényei minősítenek, hanem vezetőinek őszintesége, erkölcsi szilárdsága is. A vezetettek iránt megnyíló bizalma, vagy elzárkózó bizalmatlansága is. Láttuk ezt elbukott forradalmak példáján s tapasztaltuk ellenforradalmak évtizedeiben és pillanataiban. Mi alapos okkal szoktunk beszélni eredményeinkről, s talán nem is eleget Ezen belül azonban azt is tudjuk, hogy — hibái, gyengeségei, sőt, átmeneti kudarcai ellenére — a tömegek szíve és keze azé a rendszeré, amelynek fejpárnája a tiszta lelkiismeret. Ama bizonyos, elsárgult számlálólap, amely tűnődéseinket elindította, visszakerül kattanó záró dossziéjába. Kérdőjeleit, íme, vádoló felkiáltójellé kalapálja a jelen, s bizonyos, hogy többé nem is kerül elő. Ám tanulságai — akár a főbenjáró bűnöké — nem évülhetnek sohasem. REMÉNYI JÓZSEF A Magyar UNESCO Bizottság közgyűlése Csütörtökön tartotta évi közgyűlését a Magyar UNESCO Bizottság a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. Dr. Lengyel Sándor egyetemi tanárnak, a bizottság elnökének megnyitója után dr. Müller Sándor főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést az írásos jelentéshez, amely összegezte a Magyar UNESCO Bizottság 1969—70-es évi tevékenységét, számot adott az UNESCO 16. közgyűléséről és vázolta a bizottság 1971—72. évre szóló munkatervét. A tervek szerint a bizottság erejéhez mérten kiveszi részét az UNESCO 1971— 72-es évi programjának végrehajtásából is. Ebben az időszakban kerül sor Európa kulturális minisztereinek konferenciájára, a felnőttoktatás kérdéseivel foglalkozó világkonferenciára, továbbá egy tudományos tájékoztatási világrendszer kidolgozására megtartandó nemzetközi kormányközi értekezletre. Előreláthatólag Budapest lesz színhelye jövőre a tudománypolitika európai kormányszakértői tanácskozásának, amely az 1970. évi párizsi találkozó ajánlásai alapján az európai tudományos együttműködés fejlesztésének ügyét hivatott előbbre vinni. Jövőre Budapest ad otthont a nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamnak, s a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Művelődésügyi Minisztérium tervei szerint — ugyancsak az UNESCO támogatásával — nemzetközi talajtani továbbképző tanfolyam is indul. A Magyar UNESCO Bizottság tagjai élénk eszmecsere után elfogadták a titkárság beszámolóját, majd több javaslattal egészítették ki és fogadták el az 1971 —72-es évre szóló munkatervet