Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)

1971-04-20 / 109. szám

2 1971. ÁPRILIS 20. KEDD Csak Kelenföldüli ? ijj Az idősek kérdeztek — a fiatalok nem válaszoltak A következő eset a tanácstagi jelölő gyűlések krónikájában az igen tanulsá­gosak között foglal helyet. Az emelvényen kissé megilletődött fia­talember nézett a megjelent lakótársak­ra, többnyire idősebb emberekre, akik­nek még nem is oly régen — nemre való tekintet nélkül — kezitcsókolommal kö­szönt. Smák Jánost, huszonhét éves fizi­kai munkást jelölte a Hazafias Népfront. A hangulat nem volt éppen bensőséges­nek nevezhető. Sorra-másra álltak fel az emberek gondterhelten — kétségeikkel. Meg tud-e birkózni egy ilyen fiatalember a tanácstagra nehezedő problémákkal, ha megválasztják; lesz-e elegendő tekin­télye, ha majd eljár az ügyekben? Ké­pes-e átérezni a reá háruló felelősséget? Meglesz a kitartása? És egyáltalán: meg­érett-e arra, hogy a választókörzet lakói­nak kisebb-nagyobb horderejű ügyeivel szinte államférfiúi felelősséggel foglal­kozzon? A teremben egyre inkább pesszimista légkör uralkodott el. Ennek legfeljebb az volt a furcsasága, hogy senki sem emelt egyetlen szót sem Smák János személye ellen, csupán a fiatal kora miatt kétel­kedtek alkalmasságában, hogy megfe­lel-e az egyébként szimpatikusan magas­ra emelt mércének. Már-már úgy nézett ki, hogy egy újabb jelöltet kell számítás­ba venni, emberek jöttek el, s nem akadt, aki „megvédte” volna a fiatalabb jelöltet. Ezzel az utolsó mondattal kezdtem el a beszélgetést a kerületi KISZ-bizottság szervező titkárával, Perényi Károlynéval. — Első ízben a mostani választások előkészítésébe kapcsolódhatott be tevé­kenyen a KISZ. Nyolc jelöltet mi java­soltunk, s az operatív bizottságok ■ mun­kájában is részt vesznek a KISZ képvi­selői. Négy évvel ezelőtt gyakorlatilag semmi szerepet nem játszott a KISZ. En­nélfogva sok tapasztalattal nem is ren­delkezhetünk. Elsősorban az a szemre­hányás ért bennünket — több oldalról is —, hogy nem eléggé mozgósítottuk a fia­talokat. Nem véletlen, hogy ez az észre­vétel csak a tanácstagi jelölő gyűlésekre vonatkozik. Az országgyűlési képviselő­ket elsősorban egy-egy üzem kollektívá­ja jelöli, s az üzemi KISZ-szervezetek út­ján aktivizálni tudtuk a tagságot, amely ezeken az összejöveteleken szép szám­mal s tevékenyen részt is­ vett. Nem véletlenül... — S a tanácstagok esetében? — Az a baj, hogy nekünk nincs lakó­­területi hálózatunk, s nagyrészt tehetet­lenek voltunk. A KISZ központi bizottsá­gának nem véletlenül született nemrég egy határozata, amely a lakókörnyezeti munka megjavítását célozza... Jóllehet a fentiek csupán egyetlen ke­rület tapasztalatai, valószínű, hogy sok általános vonást tartalmaznak. Szolgál­jon mentségül az idegenkedő idősebb vá­lasztópolgárok számára, hogy adott eset­ben a jelöltben hajlamosak ugyanazt a rövidnadrágos kisfiút látni, aki nemrég még az ablak épségét veszélyeztette lab­dájával. S ki más lenne hivatottabb el­oszlatni ezeket a kétségeket, mint maguk a fiatalok. S amikor a jelölteket mérleg­re tették, elkelt volna egy-két biztos fel­lépésű, hasonló korú ismerős, aki rá tud mutatni, hogy a rövidnadrágos , kisfiú időközben felnőtt emberré érett, s ilyen meg olyan tudásra, képességekre tett szert, amit most már szeretne a köz szol­gálatába állítani. A fiatalokat nagy tisztesség érte, hogy a választási munkában — benne a jelöl­tek kiválasztásában — tevékeny szerepet kaptak. A KISZ-titkár szavait idéztem. Azonban a lehetőség önmagában nem elég, élni is kell vele. Ez a fiataloknak is érdeke. Hahn Péter Mennyből az angyal A Hazafias Népfront kerületi titkára kért szót. Először is arra emlékeztetett, hogy Smák János eddig sem kímélte ma­gát, ha a lakókörzetének közös ügyeiről volt szó. Másodszor pedig a jelölt-jelölt fiatal korának előnyeire hívta fel a fi­gyelmet, miután előtte mások egyolda­lúan a valóságos vagy vélt hátrányait boncolgatták. Felszólalása nyomán sokan kértek szót. Smák János mellett szóltak. Elmondták, hogy közöttük nőtt fel. Ismeri minden­ki. Ő pedig ismeri Kelenföld problémáit , valóban, ha bárhová hívták segíteni, csatornát ásni, utcát rendezni, sohasem mondott nemet. A legidősebbek tisztelet­tudó magatartására hívták fel a figyel­met. Végül is egyhangúlag, másod jelölt nélkül megszavazták a jelöltlistára való felvételét. Ami ezen a jelölő gyűlésen történt nem elszigetelt jelenség. Ahol a Hazafias Népfront jelöltje a fiatalabb korosztályok közül került ki, a választópolgárok több­nyire a kétségekkel kezdték. S nem min­denütt akadt olyan felszólaló, mint ez esetben a népfronttitkár volt... Árulkodó számok A XI. kerületben — ahol a fenti eset történt — 142 jelölt indult, közülük­­14 harminc év alatti. Kettő a jelölő gyűlé­seken nem került fel a listára. A meg­maradt tizenkettő mellé — ugyancsak a gyűléseken — hat jelölttársat állítottak. Ugyanakkor a 128 idősebb jelölt mind­egyike „állva” maradt, s a gyűléseken is csak négy alkalommal állítottak másod­jelöltet, noha 28 most indult először a szavazásokon. Nagy Istvánné, a XI. kerületi népfront­bizottság titkára — a bizonyos perdöntő felszólaló — aki az elmúlt napokban a jelölő gyűlések tucatjain vett részt, a kö­vetkezőképpen ítéli meg: — Kerületünk lakosságának meglehe­tősen nagy része fiatal. Hozzánk tarto­zik Kelenföld is. Mi mégis csak minden tizedik jelöltként szerettünk volna fiatalt a választópolgárok bizalmába ajánlani. Hol voltak a „fogadott" prókátorok — Miért kisebb arányban? — Mert a realitások talaján akartunk maradni, számolva az emberek idegen­kedésével. Így sem sikerült az elképze­lésünket maradéktalanul valóra váltani. S majd csak a választások döntik el, hogy az „állva” maradt tizenkettő közül végül is hányan lesznek tanácstagok. Hogy mi az ok? Én két alapvető tényezőre vezet­ném vissza. Egyrészt bizonyos tudati be­állítottságra. Az emberek kissé bizalmat­lanok a fiatalokkal szemben. Hiszen ki­vétel nélkül minden esetben a jelöltek korát kifogásolták, s nem a személyét. Ezt az idegenkedést egyébként nem tar­tom túl jelentősnek. Például azoknak a fiataloknak az esetében, akik az elmúlt ciklusban már tanácstagok voltak — ketten voltak ilyenek a XI. kerületben —, nem is merült fel a másodjelölt in­dításának az igénye. Másfelől — s ezért magukra vessenek a kerület KISZ-istái — a jelölő gyűlésekre elsősorban idősebb HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap MEGYEI L­A­P­SZEMLE Óvodák és általános iskolák Tolna megyében - Termelőszövetkezeti szakemberképzés saját erőből - Fejlődik Fejér megye kereskedelme mm m m __ A Szekszárdim NPIN­TICXI! megjelenő napi-IxfdljR 0J91M/mD lapban beszámo­ló jelent meg az oktatásügy fejlődéséről. Ebből idézünk: Kezdjük a legkisebbeknél: 365-tel bő­vült az óvodai helyek száma, s ezzel az ország legjobban ellátott megyéi közé tar­tozunk. Nincs a megyében olyan község, amelyben, ha igény és gyerme­klétszám van, ne működne óvoda. Ennek köszön­hető, hogy jelenleg 627 gyerekkel több jár óvodába, mint 1967-ben. Az általános iskoláinknál a most befe­jeződő ciklus alatt, részint a tanuló­létszám erőteljes csökkenése miatt, gyors koncentrálódási folyamat indult meg. Az általános iskolák száma 194-ről 176-ra csökkent, s további 12 kisiskola meg­szüntetése folyamatban van. Az elmúlt négy év alatt ötezerrel csökkent az álta­lános iskolai tanulók száma. Ennek kö­vetkezménye, hogy az egy osztályteremre jutó létszám 35-ről 31,2-re csökkent. A nevelők száma azonban emelkedett tizen­hárommal, s ma már hetvennel kevesebb képesítés nélküli pedagógus tanít a me­gye iskoláiban, mint 1967-ben. A tanítók létszáma csökkent, az általános iskolai tanárok száma — százhússzal — emelke­dett, s így a szakosan leadott órák szá­ma­ 66,3 százalékról 67,1 százalékra emel­kedett. Ezzel a megyében 90,7 százalékra emelkedett a szakrendszerű oktatásban részesülő tanulók száma. 1 . A Szabolcs-Szat-Magyarország mentor jelent meg Szakemberképzés saját erőből címmel. Idézzük figyelemre méltó részeit: Régen mondogatjuk: mezőgazdasági nagyüzemeink szakember-ellátása csak akkor rendeződik megnyugtatóan, ha ma­guk a termelőszövetkezetek megértik, hogy az ő érdekük a megfelelő számú felső-, középfokú szakember jelenléte, és nem utolsósorban a mezőgazdasági szak­munkások kiképzése. Az állam nem volt szűkkeblű eddig sem az erre fordított anyagi erővel. Csakhogy az irányító szer­vek azt tapasztalták, hogy az ilyen felső unszolásra létrejött szakemberlétszám önmagában nem oldja meg a kérdést. Ha nem becsülik őket, ha nem érzik, hogy a téeszek akaratából képezték ki őket, ké­sőbb, munkába lépésük után elmarad az a megbecsülés, ami munkájukhoz okvet­lenül szükséges. Most fordult a szél. A mátészalkai já­rásban nyolc növényvédő tanfolyamot rendeztek télen, falvakba központosítva­­ a környék tanulóit. Jármiban 30, Vaján 40, Mátészalkán 40, Csengerben 30, Ópá­­lyiban 32, Vállajon 33 új növényvédő be­tanított munkás tett eddig sikeres vizs­gát, és még a közeli napokban készül vizsgáira az Ököritófülpösön tanult 30 és a Nyírkátán szorgoskodó 30 fő. Tehát 250 új szakember, alsó, de nagyon fon­tos, szinte nélkülözhetetlen munkakör­ben. Még örvendetesebb, hogy az új típusú, szakosított állattenyésztő telepek kezelő­­személyzetének régen kért utánpótlására is megtörtént az első kezdeményezés a felnőttoktatásban! Porcsalmán és Sza­­mosszegen az első 72 főnyi raj vizsgázik e napokban, az első évfolyam elvégzése után. Jövő ilyenkor megkapják a szak­munkás-bizonyítványt. „„ __ _ _ A Székesfehérvár Sqor*uszjH rótt megjelenő m­ZuSEv napilapban Hajba " * Kálmán, a me­gyei tanács vb-elnökh­elyettese cikket írt A kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat fej­lesztése a IV. ötéves tervben cím alatt. Idéz­zük részeit: A negyedik ötéves terv idején me­gyénk kereskedelmi és vendéglátó forgal­ma 45 százalékkal emelkedik. A fejlődés alapja elsősorban a belső vásárlóerő nö­vekedése, a tartós és nagyobb értékű használati cikkek beszerzése lesz. Tovább növekszik és választékosabb lesz a bolti élelmiszer-forgalom, miközben újabb és újabb rétegek vendéglői és közétkezte­tési igényének kielégítésére is fel kell készülni. A továbbiakban a beruházásokról ír. Új kereskedelmi és vendéglátóipari be­ruházásokra előreláthatóan 420 millió fo­rint fordítható. Az élelmiszer-kereskede­lem fejlesztésére 127 millió forintot köl­tenek. Ebből többségében ABC-áruházak, csemegeáruházak és élelmiszer-szaküzle­­tek épülnek, és mintegy 12, úgynevezett ellátatlan területen javul a napi alap­ellátás. Az iparcikkhálózat 184 milliós beruhá­zással fejlődik. A terv nagy- és kisáru­­házak, korszerű szaküzletek építését tar­talmazza. A vendéglátás és közétkeztetés 124 millió forinttal fejlesztődik. Jelentősebb beruházás Székesfehérváron az Alba Re­­gia-szálló, a Videoton Étterem, a belvá­rosi önkiszolgáló étterem, a móri Gyé­mánt Étterem és néhány, Velencei-tó környéki beruházás. Gépkocsialkatrész, üzemanyag, tüzelő­olaj- és gázcseretelepek fejlesztésére 30 milliós, a székesfehérvári piac korszerű­sítésére 10 milliós, a kereskedelmi szak­iskola építésére 15 milliós beruházással számolunk. Választási kislexikon VÁLASZTÁSI HIRDETMÉNYT tett közzé minden helyi — tehát fővárosi, vá­rosi, fővároskerületi és községi választási elnökség a választás előtt tíz nappal. A hirdetmények a választás napját, a sza­vazás kezdetének és befejezésének idő­pontját tartalmazzák. Ha például a szava­zás a helyi körülményekre tekintettel reg­gel 6 óra előtt kezdődik, azt is közli. Ki­hirdeti továbbá a szavazókörök sorszámát és területi beosztását, megjelöli a szavazó­helyiségeket utca, házszám, ajtószám sze­rint. Tudatja az állampolgárokkal, hogy a szavazókörökben melyik választókerület­nek választói szavaznak, valamint felhív­ja a figyelmet arra, hogy a szavazáshoz a személyi igazolványt is magukkal kell vinniük. Ezenkívül közli, hogy minden szavazó vigye magával azt a tanácsi ér­tesítést, amely a névjegyzékbe való fel­vételről szól. A választási hirdetmény tar­talmazza a szeszárusításra való tilalmat is. A SZAVAZÁS IDŐPONTJA: Szavazni a választás napján 6 órától 18 óráig le­het. Ez eltér az eddigi szokásoktól. Ko­rábban 7 órától 20 óráig tartott a szava­zás ideje. Most tehát: reggel hattól este hatig sza­vazhatunk. Így a szavazás eredményét gyorsabban összeszámolhatják és kihir­dethetik. Kivétel lehetséges, például olyan bányavidéken, ahol a folyamatos termelés miatt munkaszüneti napon is dolgoznak. Ilyen helyeken korábban is meg lehet kezdeni a szavazást, vagy este hét óráig is lehet szavazni. A szavazást akkor is be lehet fejezni, ha 18 óra előtt nem szavazott le minden­ki, de biztos, hogy valamilyen ok miatt már nem is szavaz. (Baleset érte aznap és eszméletlen.) IRATOK. A szavazáshoz a következő iratokat vigyük magunkkal: személyi igazolványt, vagy ha esetleg aznap elve­szett, akkor más olyan okiratot, amivel személyazonosságunkat igazolhatjuk, va­lamint a névjegyzékbe való felvételről szóló értesítést. Kivételesen előfordulhat, hogy valaki a választás napján lakóhelyé­től távol van és ideiglenes tartózkodási helyén kíván szavazni, ott azonban még nem vették fel a választók névjegyzékébe. Ez a választópolgár vigye magával azt az igazolást is, amelyet az állandó lakhelye szerinti tanács végrehajtó bizottsága ál­lított ki a részére, hogy állandó lakóhe­lyén a választók névjegyzékében szere­pel. A SZAVAZÓHELYISÉG. A szavazó­helyiségben egy vagy több szavazóurna van. Kis ládák, tetejükön levélnyílással. A nyíláson kell bedobni a szavazólapokat tartalmazó borítékot. A szavazóhelyiségb­en az illető szavazó­kör szavazói tartózkodhatnak, annyi ideig, amennyi a szavazat leadásához szükséges. Ezt az időbeli korlátozást az esetleges torlódások elkerülése indokolja. Ott tartózkodnak természetesen a szava­zatszedő bizottság tagjai és az írásbeli munkákat végző irodai dolgozók. Rajtuk kívül még a szavazóhelyiségben tartózkodhatnak az Országos Választási Elnökség tagjai, a fővárosi, megyei, a he­lyi választási elnökség tagjai, az ország­­gyűlési választókerületi bizottság tagjai és a népfrontigazolással ellátott megbí­zottai. A sajtó, a rádió és más hírközlő szervek munkatársai közül csak azok tartózkodhatnak a szavazóhelyiségben, akiknek erre igazolásuk van, ők viszont addig lehetnek jelen ott, amíg feladatuk ellátásához szükséges. Részükre a fővá­rosi, a megyei vagy az Országos Válasz­tási Elnökség ad olyan igazolást, amely a szavazóhelyiségben való tartózkodásra jogosít. Gy. K. Figyelemre méltó eredmények az MHSZ munkájában Kiss Lajos vezérőrnagynak, a szövetség főtitkárának nyilatkozata A Magyar Honvédelmi Sportszövetség átszervezésére 1967-ben született határo­zat. Azóta Magyar Honvédelmi Szövet­ség néven működik. A széles társadalmi bázisra épülő szervezetnél azonban nem csupán a név cserélődött, hanem mély­reható változások következtek be tartal­mi munkájában is. A határozat óta eltelt időszak főbb tapasztalatairól és az MHSZ további feladatairól nyilatkozott Kiss La­jos vezérőrnagy, a szövetség főtitkára.­­ A követelmény az volt, hogy az MHSZ bázisait, technikai eszközeit, to­vábbá politikai és szakmai irányítóinak, aktivistáinak munkáját emeljük olyan színvonalra, amely biztosítja honvédelmi felkészítő és nevelési feladataink koráb­binál magasabb szintű megoldását. Szö­vetségünk munkája évről évre folyama­tosan fejlődik és alapvetően megfelel a követelményeknek. A fiatalok képzésével kapcsolatos feladatokat minden évben teljesítettük. Nevelőmunkánk szervesen beilleszkedik a szocialista nevelési rend­szerbe. A klubokra épülő szervezeti rend­szer jó feltételeket biztosít a honvédelmi felkészítő és nevelőtevékenységhez. Jutalom társadalmi munkáért Nyolcvannyolcmillió forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek tavaly Sza­­bolcs-Szatmár megye községeiben. Az egy főre jutó társadalmi munka értéke 149 forint volt. A megyei tanács végrehajtó bizottsága hétfői ülésén a legjobb eredményt elért kilenc községet összesen 3,3 millió forint­tal jutalmazta, amelyet településfejlesz­tésre használhatnak fel

Next