Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)

1971-04-08 / 98. szám

101971. ÁPRILIS 8. CSÜTÖRTÖK KULTÚRA - MŰVÉSZET ^­­_______ Magyar Hírlap Premier ma Átlagos és átlag alatti filmek V X \' A BÖRTÖNŐR. Komor tónusú történet­e a két világháború közötti évek Csehszlo­vákiájából. Hőse egy kissé együgyű fia­­talemer, aki azért lesz börtönőr, mert az biztos egzisztencia. Ivan Renc fiatal ren­' dező filmje ezen a ponton mutat rokon­ságot Luis G. Berlanga nálunk is vetí­tett A hóhér­jával, amelyben a munka­nélküli, hogy családjának megélhetést nyújtson, vállalja a megvetett „állás”-t. A különbség azonban már a hangvétel­ben megmutatkozik. A spanyol rendező sötét humorral rajzolja meg figurájának sorsát, René ellenben (aki maga írta a forgatókönyvet is) drámává hangolta az egészet. A film tulajdonképpen lélektani tanul­mány arról, hogy a hatalom megrontja az embert. Pepa, a hős eleinte ,,jófiú”, csak jámbor házőrző kutyáját püföli, s képzeleteinek kalandjaiban éli ki ösztö­neit. Utóbb azonban, amikor összeütkö­zésbe kerül a világgal (a rab, akiben bízott, megszökik, felesége elhagyja), a börtön zsarnoka lesz. René szinte teljes egészében Pepa alakjára koncentrál. Ehhez Jiri Hrzan személyében megfelelő színészt is talált. Ivan Slapeta operatőr naturális képek­ben ábrázolja a börtön zárt, vigasztalan világát és azt a kispolgári életformát, amelyben Pepa él. ___ A hiba talán ott van — s a börtönőr azért nem emelkedik igazi példázattá —, mert Pepa nem egy köznapi ember, ha­nem majdhogy klinikai eset. Együgyűsé­­ge nem analóg a legendás svejki együ­­gyűséggel. REKVIEM. A második világháborúban I \ 'iCs számtalan kalandos, filmre kívánkozó r\ U epizód is akadt. Ami azonban 1939 és \\' 1945 között történt, semmi esetre sem tekinthető csak kalandnak. Caslav Dam­­janovic, a Rekviem forgatókönyvének írója (és egyszemélyben rendezője) ott követte el az első tévedését, amikor ezt a tényt szem elől tévesztette. Filmje ugyan­is inkább westernre, mint partizántörté­netre emlékeztet. Igaz, a jól alkalmazott kalandelemek szuggesztívan is hathatnának. A fordu­latosan bonyolított cselekmény, a mar­kánsan jellemzett figurák, a légkör és miliő megteremthetné a história hitelét. Sajnos azonban, Caslav Damjanovic minderre fittyet hány és így sikerült el­készítenie az utolsó 25 esztendő leglogi­­kátlanabb, legnaivabb ellenállási film­jét, amelyben a fordulatokat nem az élet, hanem az írói szeszély, a minden­ izgalomkeltés diktálja. ) K SZERETMEM, SEGÍTSZ A kitűnő színészt,­­ Alberto Sordit becsvágya nem hagyta­­ nyugodni, s megpróbálkozott a forgató­könyvírással, majd a rendezéssel is. Ezt a filmjét is maga írta (Rodolfo Sonego társaságában), ő játssza a főszerepét, s a forgatást is személyesen irányította. Chaplin, Orson Welles ilyen funkció­­halmozás közben is remekeltek, Sordi azonban belebukott a sokirányú művé­szi erőkifejtésbe. Az ötletet: mit szól a szavakban modern elveket valló férj, amikor megtudja, hogy felesége mást szeret — nem tudta igazán kibontani. Filmje úgy tetszik, mintha a kitűnő Mo­nica Vitti magánszámaiból és némi fő­iskolai helyzetgyakorlatokból tevődne össze. Carlo di Palma szép felvételei, Piero Piccioni dallamos muzsikája pozitívuma a Szerelmem, segíts !-nek. ■vŰ L. (\f\ AZ ÉVSZÁZAD RIPORTJA. Márk Mihály\ (rendező, író) és Borbély János (opera­tőr) becsvágyó vállalkozása ez a doku­­mentáris összeállítás. Nagy részben ar­­chivális anyagból (szovjet és amerikai) eredeti felvételekből megpróbálták fel­rajzolni a világűr meghódításának tör­ténetét. A munkát, mint krónikát dicsér­hetjük elsősorban és azt az összegező szándékot, amely lehetővé tette, hogy az alkalmanként a nézők elé került ripor­tokat, híradókat úgy vágták össze, hogy aki látja, átfogó képet kapjon. Kár, hogy Hárs Mihály nem bízott eléggé a témá­ban és a kísérő szöveggel próbálta érde­kesebbé tenni, amivel éppen ellenhatást ért el. Ábel Péter Idegen nyelvi tanulmányi versenyek döntői Szerdán megkezdődtek az idei közép­iskolai tanulmányi verseny idegen nyelvi országos döntői. Orosz nyelvből a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság Gorkij fasori székházában bonyolítják le a dön­tőt két napon át. Angol nyelvből április 8-án és 9-én a Pedagógusok Szakszer­vezetének Csengery utcai Fáklya klub­jában mérik össze tudásukat az első forduló legjobbjai. Oroszból 103-an, an­golból 40-en vesznek részt a döntőn. Április 18-án kezdődik a magyar nyelv hete Nemzetközi konferencia a szabad időről (Munkatársunktól.) A TIT egy napon két sajtótájékoztatót is tartott Bródy Sándor utcai székházá­ban. Két nagyszabású rendezvénysoroza­tot jelentett be ez alkalommal Vonsik Gyula, a TIT főtitkára. A magyar nyelv hetének ünnepi programját a rendezőség nevében Lőrincze Lajos és Deme László ismertette. Ezúttal ötödször rendezik meg a nyelvművelés e sokrétű s egyre gyara­podó programját. Az idei magyar nyelv hetét ünnepélyesen április 18-án nyitják meg Budapesten, április 19-én pedig Győrben; a legtöbb előadást, ankétot, ese­ményt ezúttal a fennállásának 700. év­fordulóját ünneplő Győr városában tart­ják. Olyan érdekes ismeretterjesztő prog­ramok lesznek itt, mint a Nyelv és nyel­vészet a tudományos-technikai forrada­lom idején című előadás, a megnyitó napján, vagy az április 23-i nyelvészeti séta. Az idén is megtartják a Kazinczy gimnáziumban A szép magyar beszéd or­szágos döntőjét. Lőrincze Lajos Győrben az Amerikában élő magyarok nyelvkultú­rájáról, Grétsy László pedig Budapesten a Jugoszláviában élő magyarok nyelvéről ad elő. Április 24-én Budapesten a Ke­repesi temetőben nagy magyar nyelvé­szek sírjánál tesznek emlékező látoga­tást. Dr. Fukász György, a TIT nemzetközi szabadidő-konferenciájának programját ismertette az újságíróknak. Az UNESCO támogatásával és az European Center for Leisure and Education szervezet közre­működésével rendezendő konferenciát április 15-től 17-ig tartják Budapesten. Színhelye a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat Bocskay úti természettudo­mányi stúdiója. Ez a konferencia olyan kérdéseket tárgyal, mint a szabad szom­batok bevezetésének hatása a munkások hét végi tevékenységére. Ismertetik egy város — Kazincbarcika — lakosságának szabad idejére vonatkozó szabadidő-vizs­gálatokat. Plenáris ülésen tárgyalják a gazdasági tényezők szerepét a szabad idő felhasználásában. Különleges szerepet kap a szabad időre nevelés témaköre. Szekcióüléseken vitatják a szabad idő és az ifjúság, a szabad idő és az életmód, a szabad idő és a felnőttoktatás össze­függéseit is. 150 esztendeje, 1821. április 9-én született A romlás virágainak­­ francia poétája: Charles Baude- t A magyarra fordított Baude­­­laire-művek jegyzékét, a nagy francia költő munkásságára vonatolkozó irodalom bibliográ­fiái alá Kozocsa Sándor állítot­ta ősze. Ez a rendkívül hasz­nos és alapos munka 300 ol­dalnyi terjedelemével arról győz meg, hogy­­a baudelaire-i életműről újat már alig mond­hatunk. Költészete felszívódott az irodalmi köztudatba. Jel­lemzésére is készen állnak a vezérszavak: antipolgár, anti­­romantikus, dekadens, hideg és sátános ... Hogy az évforduló során mégis szót kér ez a cikk, an­nak oka Baudelaire életének egy kevéssé ismert magyar kapcsolata. Brüsszelben, a Szent Alfonz utcában állt a Casa Jósika. Kertjében rododendronok virí­tottak. De virult, és egyre szebben, az a csipkekereskedés is, amely Júlia asszony szor­galmát és üzleti leleményessé­gét dicsérte. Ez a hősies, vál­lalkozás tette lehetővé, hogy Jósika Miklós dolgozószobá­jának álló írópultján egyre szaporodjanak a kéziratköte­­gek. Itt született az Eszther, A nagyszebeni királybíró, A hat Uderszky lány. A magyar romantikus regény megterem­tője, akinek Abafiját „Uraim, le a kalappal...” köszöntöt­te a korabeli kritikus, a sza­badságharc bukása után emig­rációba kényszerült. A tollat nem tette le, tovább dolgo­zott. Ebbe a műhelybe toppant be 1863 októberében, a maga meghökkentő, de sohasem sér­tő erőszakosságával Kertbeny Károly. „Írónak dilettáns volt, em­bernek esendő, s amikor mint műfordító, a magyar véka alá fojtott virágokat kihordta a nagyvilágba, azokkal is csak a maga dicsőségét akarta meg­világítani.” Így jellemzi a ma­gyar irodalomnak ezt a külö­nös, kissé gyanús „kultúrvigé­­cét” Móra Ferenc. Kertben­ az irodalom pere­mén élt, de mindig a magyar literatúráért. Költészetünket akarta felmutatni Európának. Petőfinek és Aranynak készí­tett helyet a párizsi szalonok­ban. A maliciózus mendemon­da szerint Arany Keveházá­­ját, Kaffeehaus des Johann Goldnak fordította. Az viszont tény, hogy az Őrültben a har­­matcseppet harmadcseppnek, másutt a jó embert jó ember­nek értelmezte. A rajongva vállalt feladat és képességei nem állottak arányban. A szándék, az ön­megvalósítás vágya viszont annál hevesebb, gátlástala­nabb. Kora „kapcsolataira”, a „nagy emberekre” úgy vadá­szott, mint egy szenvedélyes lepkész a ritka példányokra. Liszt Ferenctől Marxig, Mic­­kiewicztől Bakuninig — min­denkit ismert. Jósika Miklósék brüsszeli körébe Párizsból érkezett. Az első lépéseket még az „Eszther szerzőjének” segítségével tet­te meg, de csakhamar önálló­sodott. Flamand írók, festők fogadták bizalmukba. Vélet­lenül összeakadt egy párizsi ismerősével is, Arthur Stevens műkereskedővel, aki 1864. áp­rilis 24-én barátjával, Baude­­laire-rel egy időben érkezett a városba. A francia költő összes mű­vei számára kiadót keresve, jött Brüsszelbe. A Lacroix— Verboeckhoven cégnél voltak kecsegtető kilátásai. A belga szépművészeti körben előadá­sok megtartására kérték fel. Május 2-án Delacroix festé­szetéről beszélt „éles, átható, magas regisztert!” hangján. Május 11-én már feltűnik a neve Kertbeny jegyzőkönyvé­ben: „Einladung von Baude­laire.” Meghívást kapott a költőtől. Ezután egymást kö­vették a találkozások a külön­böző brasseriekben. Egész éj­szakákat átbeszélgettek a sö­röskorsó mellett, természete­sen művészeti, irodalmi kér­désekről : „Baudelaire nagyon barátságos ...” jegyezte fel Kertbeny, de a megtárgyalt témákra csupán következtetni lehet.. 1864. május 23-án a francia poéta saját kezűleg írt levélben hívja meg a jól tájé­kozott, eleven eszű magyart utolsó előadására, a Cerrle Artistique-ba. A Mesterséges Paradicsomok: a hasis és az ópium a téma. Az Abafitól a XIX. századi „modern” európai költészet „sátánosságáig” óriási az ív. Kertbeny valószínűleg nem érzékelte az irodalomtörténeti fáziseltolódásnak ezt a jól megragadható pillanatát: a találkozás abszurd „koraisá­­gát”. A brüsszeli barátkozás­­nak véget vetett a „belga Pi­­ripócs ” értetlensége. Baude­laire tervei nem valósultak meg, ezért sértődötten, és egy egész versfüzárben dühöngve hagyta el a várost. Kertbenyt, a különös irodalmárt is tovább sodorta nyugtalan vére, hogy majd a budai Rudas fürdő vendégszobájában morzsolja le öreg napjait. 1882-ben hunyt el. Az első magyar Baudelaire-fordítás négy esz­tendő múlva került az olvasók elé az Arad és Vidékében, Re­viczky Gyulától. A brüsszeli találkozás a vé­letlen műve volt. Irodalomtör­téneti értékűvé Baudelaire és a magyar irodalom kapcsolata csak 1908-ban vált. A Nyugat­ban megjelent Ady-írás: A magyar Pimodan jelzi, hogy Baudelaire, a „felszabadító mámorok” prófétája megérke­zett a magyar líra gondolat­körébe is. I . Bélley Pál A­ laire. ----- *ifBrüsszeli találkozás Czóbel Béla­­életmilve — Hát ennyit de dolgozte Ma? !—.­Ikiá­tftsz­fel a magyar festészet nagy örege, Czó­bel Béla, amikor rendezés közben végig­járta a Műcsarnok termeit. Valóban ennyit dolgozott. Képek szá­zai jelzik munkásságának útját Európa­­szerte és a kontinens határain túl, köz- és magángyűjteményekben, otthonokban. Nehéz is volt összeszedni ezt a kiállítá­si anyagot, amelynek csaknem a fele külföldről, erre az alkalomra került ha­za: mintegy 150 olajfestmény szépen, szellős rendezésben, hatalmas ívben ös­­­szegezve csaknem hét évtized munkás­ságát. Életének, munkásságának gazdag, szép foglalta ez a kiállítás. Bármennyire szétnyúlt is művészpályája az időben, bármennyit változott s sokrétű, izgalmas századunk folyamán — mégis töretlen, egységes maradt. Kossuth-díjas, kiváló művészünk 1902 —1906 között a nagybányai szabadisko­lában nyaranként Iványi Grünwald Bé­lánál tanult, s itt, valamint München­ben és Párizsban akkortájt festett képei­nek egy része még a szecesszió hatását mutatja. Czóbel életútja örökös vándor­lás, amelyen belül Párizs az egyik nyug­vópont, a másik pedig Szentendre. Mint olyan sokan századunk nagy fes­tői közül, ő is „un­d”-ként kezd magára­­találni, s a Salon d’Automne-ban, a Fau­­ves-csoport tagjaival együtt állít ki, ab­ban az időben, amikor még Rippl-Rónai is sokat tartózkodik Párizsban (az ő pet­­­tyes korszaka is hat Czóbelre). Haza­térve, 1908-ban tagja és alapítója a MIÉNK csoportnak, később az oly sok vihart kiváltó és annyi máig ható kez­deményezést elindító Nyolcaknak. De vándorútján ez is csak intermezzó. 1914—19 között Hollandiában élt, több­­ször állított ki Amsterdamban, majd Berlinbe települt. Itt 1925-ig dolgozott, a német expresszionistákkal rokon je­gyeket felmutató stílusban, de úgy, hogy Nagybányán kialakult mélytüzű kolorit­­ját megőrizte. A berlini korszak munkáit 1924- ben Budapesten is bemutatta, hogy csakhamar ismét megváljon hazájától. 1925- ben Párizsba költözött, és attól kezdve 15 éven át ott alkotott. A francia kritika több ízben hangsú­lyozta, Rouault-lal vagy Soutins-nel va­ló rokonságát, de — és mostani kiállítá­sa is ezt bizonyítja — ez csak felületi rokonság, hiszen Czóbel soha nem szűnt meg önmaga lenni. Még párizsi tartózkodása idején, 1929- ben New Yorkban állította ki gyűjte­ményes anyagát. A negyvenes években hazajött, és ekkor Budapesten és Hat­vanban festett. 1940 óta „kétlaki”, nya­ranként Szentendrén, telente pedig Pá­rizsban fest. De nem tartózkodási helyé­nek, hanem művészetének köszönheti, hogy egyaránt vallja festőjének Magyar­­ország és a világ. Hányan mondhatják el vajon — akár rövidebb életpályára vissza,tekintve is —, hogy minden változás ellenére mindig hűek voltak önmagukhoz? Hány művész kiállítását nézhetjük végig úgy, hogy hét évtized alkotásait összegezve, mindvégig érezzük a folytonosságot, mindvégig ta­núi lehetünk a nem lankadó lendület­nek, a megújuló­képességnek. Ami Czó­­belben korszerű volt pályája indulásá­nak első évtzedében, az máig sem avult el. Pedig programja „szerény” volt: örömmel élni, és örömöt adni. Ezzel tel­jes egész eddigi élete, ezzel teljes a mun­kássága. Bojár Iván A közösségi élet bázisai kiváló művelődési házakat, könyvtárakat tüntettek ki Szerdán a Művelődésügyi Miniszté­riumban ünnepélyesen hirdették ki a „Kiváló művelődési otthon” és a „Kiváló könyvtár” címért folyó, felszabadulásunk 25. és Lenin születésének 100. évforduló­ja alkalmából meghirdetett pályázat eredményeit, az intézmények és fenntar­tó szerveik vezetőinek jelenlétében. Az okleveleket és a jutalmakat 27 kultúrház és 28 könyvtár képviselői vették, át­ ki­lenc intézmény dicséretben részesült. A kitüntetett intézmények munkáját ünnepi beszédében dr. Garamvölgyi Jó­zsef művelődésügyi miniszterhelyettes méltatta. — Ezek az intézmények — mondotta — a művelődés és a nemes szórakozás, a közösségi élet, a társadalmi aktivitás és a szocialista demokrácia gyakorlatának fontos bázisává váltak. A pályázat cél­kitűzései egybeestek a párt X. kongresz­­szusának határozatával, amely a szocia­lista kultúra terjesztőinek méltó megbe­csülését szorgalmazta. Különösen örven­detes a városok, általában a munkáslakta települések kulturális életének fellendü­lése, és sokat tettek a tsz-parasztság, az egész falusi lakosság sajátos művelődési igényeinek kielégítéséért a községi kult­úr­­otthonok, könyvtárak. A pályzatnak a vártnál is nagyobb sikere pedig arra ösz­tönzi a meghirdető szerveket — a Mű­velődésügyi Minisztériumot, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsát és a KISZ-t —, hogy újra kiírják a versenyt a „ki­váló” címért a művelődési házak és a könyvtárak számára. Biró Vera, a Művelődésügyi Miniszté­rium közművelődési főosztályának veze­tője bejelentette: a Képzőművészeti Alap értékes műalkotásokat — képeket, szob­rokat, iparművészeti tárgyakat — aján­dékoz a címet elnyert intézményeknek. A kitüntetettek nevében Gyarmati Kál­mán, a Ha­jdú-Bihar megyei Művelődési Központ igazgatója mondott köszönetet. G. Sz. L.

Next