Magyar Hírlap, 1971. június (4. évfolyam, 151-180. szám)

1971-06-08 / 158. szám

Magyar Hírlap közönségszolgálat 1971. JÚNIUS 8. KEDD 11 MAI MŰSOROK RADIO KOSSUTH. 8.20: Zenekari muzsika.­­9.00: A Gyermekrádió műsora. 9.35: Libanoni és per­zsa népdalok. 10.25: Mozart: E-dúr trió. 10.44: Kodály: Székelyfonó. Egyfelv. daljáték. 12.30: Melódiakoktél. 13.57: Törvénykönyv. 14.12: Mo­gyoró titka. Rádiójáték gyermekeknek. 14.49: Éneklő ifjúság. 15.10: Chopin-zongoraművek. 15.35: Az élő népdal. 16.05: Brubeck: Dialógus dzsesszcombóra és szimf­­zkarra. 16.38: R. Strauss: Salome — közjáték és zárójelenet. 17.20: Dallal, tánccal a világ körül. 18.00: Könnyűzenei híradó. 18.30: A Szabó család. 19.30: Zord idő. Rádiójáték. 20.15: Mező László zkri gordonkaestje. Kb. 21.35: Az MRT népi zkra játszik Lakatos Sándor vezetésével, Do­­mahidy László énekel. 22.20: A frontváros frontjai. Útijegyzet. II. 22.30: Hősi példa. Rá­diójáték. 0.10—0.25: Bundschuh István citera­­zik. PETŐFI. 8.05: Népdaljáték. 8.41: Indulók. 9.05: Kamarazene. 12.00: Zenekari muzsika. 14.00—18.00: Randevú — kettőtől hatig. 18.10— 19.40: Fiatalok hullámhosszán. 19.40: Találko­zunk öt év múlva. Rip. 20.25: Új könyvek. 20.28: Kompozíció Alekszandr Tvardovszkij műveiből. 21.26: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. 21.46: Wagner: Tannhäuser-nyitány. 22.46: Dunántúli népdalok. 23.15: Részi. J. Strauss operettjéből. URH: 18.10: Hanglemezparádé. 19.00: Holnap közvetítjük. 19.20: Tervezz, dolgozz, kormá­nyozz! Tábori András írása. 19.30: Brazil szer­zők műveiből. 19.50: A dzsessz kedvelőinek. 20.35: Részi. Verdi operájából. 21.16: Láttuk, hallottuk. 21.36: Leonard Bernstein vezényel. TELEVÍZIÓ BUDAPEST: 9.30—10.00: A tv politikai tan­folyamának adása. 15.55: V. országos úttörő­találkozó. 17.25: Kuckó. 17.55: Hírek. 18.00: Hétvégi birodalom. II. 18.25: A hatodik parag­rafus. Rip.-film. 18.55: Esti mese. 19.05: Para­bola. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A nehézvíz csa­tája. 21.45: A szemtanú. Beszélgetés Valentyin Mihajlovics Berezskóval. 22.05: Tv-híradó — 2. POZSONY. 9.00: A szlovák politikai plakát. (Ism.) 9.25: Solaris. II. rész. (Ism.) 12.00: Tv­­híradó. 14.00: Iskolások műsora. 17.20: Hírek. 17.25: Ifjúsági magazin. 19.00: Tv-híradó. 19.20: Kommentár. 20.00: A pozsonyi „Lyra” dalfesz­tivál elődöntője. 21.00: A merész lány. Cseh filmkomédia. 22.30: Tv-híradó. JUGOSZLÁV. 16.00: Giro detalija kerékpár­­verseny, felvételről. 16.45: Magyar nyelvű kulturális panoráma. 17.40: Kis világ. 18.30: Reggeltől takarodóig. 19.00: A melográf útján: Szlavóniai farsang. 19.20: Tv-posta. 20.35: Sze­relmesfilm. — Magyar játékfilm. 22.25. Kont­rasztok: Csillagok árnyékában. SZÍNHÁZAK Állami Operaház: Siegfried (Székely M. bér­. 7., este 6). Erkel Színház: A rosszul őrzött lány (7). Nemzeti Színház: Ivanov (7). Katona József Színház: Álszentek összeesküvése (7). Madách Színház: Black Comedy (7). Madách Színház Kamaraszínháza: Cápák a kertben (7). Vígszínház: Nyár és füst (K. Kéri, 6., 7). Pesti Színház: Egy őrült naplója (7). Fővárosi Ope­rettszínház: Csárdáskirálynő (7). József Attila Színház: Karikacsapás (7). Vidám Színpad: Egy fiúnak négy mamája (este 18). Thália Stúdió: Ki lesz a bálanya? (este 8). Állami Déryné Színház. Törtei: Leányvásár. Vése: Okos mama. Zagyvarékas: Szerelmi báj­ital. Sajószentpéter: A tékozló lány. Hantos: A kaktusz virága. Zánka: Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül. Vásárosnamény: Vihar. Száz­halombatta: Mi férfiak. Békéscsabai Jókai Színház: Kezeket fel! (7). Hódmezővásárhely: Dacból terem a szerelem (7). Debreceni Cso­konai Színház: Honolulu (7). Győri Kisfaludy Színház: Mosonmagyaróvár: Csárdáskirálynő (este 18). Kecskeméti Katona József Színház: Doktor úr (7). Miskolci Nemzeti Színház: Ame­rikai tragédia (7). Pécsi Nemzeti Színház: Pé­csi balett 1971 (7). Szegedi Nemzeti Színház: Makó: Cigányprímás (este 8). Székesfehérvári Vörösmarty Színház: Elveszett paradicsom (a Thália Színház vendégjátéka, 7). Szolnoki Szigligeti Színház, Salgótarján: Sybill (7). OTTHON-STRANDON - 9!TC AN MARGARETAS PAPUCSSZANDAL Ára 60,— Ft Autoszifon és spanyol madár Igazán szívbeli örömmel ol­vastam BNV-oldalukon napról napra A. A. színes beszámolóit Vásári mozaik című rovatában. Egyetlenegyszer kellett csóvál­ni a fejem. Amikor arról írt A. A., hogy szifonpatront még a Szénsavtermelő Vállalat vá­sári pavilonjában sem látott. Én is jártam a vásárban, s meg kell mondanom, szeren­csésebb voltam, mint A. A. Én ugyanis halomszám láttam a drága kincset, pontosan a vál­lalat pavilonjában, a kirakat­ban éppen úgy, mint bent, a belső helyiségben. Mert én bal­ga, beléptem oda, s örömmel közöltem, hogy vásárló lennék erre a kiállított ritkaságra. „Intelme gyorsan, nyersen ért...” — írhatnám a költő­vel, mert az, aki ott szemmel láthatóan főnök volt, közölte, hogy itt csak kiállítanak, de nem árusítanak patront, azt a városban, a szaküzletekben le­het kapni, mert „a vállalat na­ponta szállít, és teljesen fedezi a budapesti igényeket”. Az oktatást megköszöntem, s róni kezdtem a boltokat. Mon­danom sem kell: hiába. Azóta azon gondolkodom: vajon a magam és a sok tíz­ezernyi szomjazó társam vágya nem jelent-e budapesti igényt, vagy talán — uram bocsá’ — nem rendelkezett kellő infor­mációval a Szénsavtermelő Vállalat vásári kirendeltsége? És ha már a vásár ürügyén morgolódok, engedjenek meg még néhány szót. Patroncsaló­dásom után lerogytam a dalla­mos nevű Andalúzia Étterem egyik asztalához. Az étlap pompázatos volt. A sok spa­nyol nevű ételcsoda sorában az egyik így kínálkozott: spanyol madár. Ilyet még nem ettem, de nem is láttam. Nosza, pró­báljuk meg. A mellette sze­rénykedő több mint 30 forintos ár nem riasztott vissza. Hamar a madarat.... S most közölnöm kell, hogy furcsa madár a spanyol ma­dár. Tudniillik egyáltalán nem madár. Egyetlen szelet vé­konyka hús, tősgyökeres ma­gyar szarvasmarhából. Bele­csavarva valami kis töltelék. Két falásra el is tűnik egy éhes ember gyomrában. A fizetésnél reklamáltam: miért madár a kicsike? Ma­gyarázatot kaptam: a formája olyan, mint egy madáré. Még­sem volt igazam, mikor elé­gedetlenkedtem. Volt ott ma­dár. Palimadár — ahogy Pes­ten mondják. És ez én voltam. L. G. Budapest Kapunyitás és hivatalos óra Lapunk március 16-i számában Kapunyitás és hivatalos óra cím­mel közöltük egyik olvasónk pa­naszos levelét. Az illetékestől az alábbi választ kaptuk: A kapukulcs használatáról a 3/1965. (III. 21.) E. M. számú rendelet intézkedik, és állapít­ja meg az ezzel kapcsolatos jo­gokat és kötelezettségeket. A hivatkozott rendelet 7. parag­rafusának alapján, a kulcs használatáért kapukulcson­ként havonta öt forintot köte­les fizetni a bérlő a házfel­ügyelőnek. A jogszabály ezen rendelkezése lehetővé teszi, hogy a bérlő munkába menet vagy jövet a kapupénzt a ház­­felügyelőnek vagy annak csa­ládtagjának kifizesse. Budapest Főváros Tanácsá­nak 2­­960. számú rendelete a lakóházak házirendjéről úgy intézkedik, hogy a házfelügye­lő a feladatköréhez tartozó ügyek intézésére (labérbesze­­dés, hibabejelentés, igazolások kiadása stb.) munkanapokon reggel 7—9, és este 18—19 óra­kor köteles a lakók rendelke­zésére állni. Tehát ez azt je­lenti, hogy a házfelügyelők meghatározott időben kötele­sek a bérlők rendelkezésére állni. A legtöbb esetben nem kényelmi szempontokból ra­gaszkodnak a házfelügyelők a kijelölt időpontok megtartásá­hoz, hanem azért, mert kény­ a Magyar Hírlap postája jelenek mellékfoglalkozást is vállalni. Budapesten a hagyo­mányos házfelügyelők havi át­lagkeresete nem éri el az öt­száz forintot. A kerületi ingatlankezelő vállalatoknak meg kell azon­ban követelniük, hogy a ház­­felügyelők a munkaszerződés­ben vállalt kötelezettségüknek eleget tegyenek. Kérjük fentiek szíves tudo­másul vételét, és kérjük, hogy a házfelügyelők problémáival, és munkakörük ellátásával kapcsolatos nehézségekkel is foglalkozzanak lapjukban. Dr. Kovács Hana, Bp. Főváros Tanács V. B. Ingatlankezelési Főosztályának osztályvezetője A levélírónak igaza van Lapunk május 18-i számában És a magyar tenisz? címmel kö­zöltük Szepesi Andor budapesti olvasónk levelét. A hazai te­niszsport hanyatlásáról írt. Az illetékestől az alábbi választ kap­tuk: A levélírónak teljesen igaza van, ami a szakosztályok meg­szüntetését illeti. Sajnos, va­lóban nem növekedik a tenisz­szakosztályok száma, mivel a sportegyesületek nagy része el­sősorban az olimpiai sportágak fejlesztését tekinti elsőrendű feladatának. A tenisz nem olimpiai sportág, fejlesztését a legtöbb helyen nem tekintik fontos feladatnak. A „halálra ítélés”, ha erős kifejezés is, de egyes esetek­ben találó, elsősorban a kisebb szakosztályok szempontjából, mivel támogatásuk nem kielé­gítő. Teniszpályáink száma, első­sorban a fővárosban, valóban kevesebb, mint a háború előtt volt, pedig versenyzőink, játé­kosaink száma növekszik és magasabb, mint a háború előtt. Beépítik, elveszik, más célra használják a pályákat, egyes esetekben más sportágak (ké­zilabda, röplabda stb.) veszik birtokukba. Nem vigasztaló a helyzet, és ha nem is vagyunk halálra ítélve, de több támogatást és megértést szeretnénk minden­ki részéről, mert a tenisz a ver­senysport mellett egyike azok­nak a sportágaknak, melyek elősegítik a növekvő szabad idő hasznos eltöltését. Népsze­rűsége nő, ezzel együtt kellene a feltételeket is megteremteni és nem csökkenteni. Csak megemlítem: nem vé­letlen, hogy a teniszsport — népszerűségét és létszámát te­kintve — az első között van a világon. Ez elgondolkoztató, ha hazánk teniszéletét és a szakosztályok számának alaku­lását vesszük figyelembe. Saroveczki Gyula, a Magyar Tenisz Szövetség főtitkára maj és külföldi italokkal ? Miért szinte művészet vidéken hoz­zájutni jó üdítő italhoz, egy­­egy üveg Coca Colához vagy Pepsi Colához? Sőt, a Tropi Cola is csak fehér holló a vi­déki üzletek polcain. Szilárd Ádám Bucsa Ifjúsági klub helyett italbolt Megdöbbentő hitelességgel nyúlt május 20-i számukban Életveszélyben című írásában Fodor Gábor az alkoholizmus szomorú példatárához. Nehéz lenne megszámlálni azt a ren­geteg publikációt, ami ebben a témakörben az utóbbi évek­ben napvilágot látott, hogy fel­keltse a figyelmet és elriasz­­szon. Ennek ellenére az alko­holizmus társadalmi valóság maradt, sőt hatósugara — ki­terjedt. Az okok mindenképpen ösz­­szetettek. A kérdés a fogyasz­tók oldaláról nézve — főleg a fiatalabb generációt értve itt — jelenleg olyan, hogy az után­pótlás, sajnos, biztosított. En­nek oka az is, hogy a fiatalok jó része szépen keres, pénzé­ből minden anyagi megrázkód­tatás nélkül bőven futja italra. Sajnos, még ma is ott tar­tunk, hogy hamarabb nyitnak meg egy községben a meglevő két italbolt mellé egy harma­dikat, mint például egy ifjú­sági klubot. Ami a kérdés kereskedelmi oldalát illeti: miért kell az üz­leteket szinte elárasztani ha­ Legyen folytatásos regény Nagy érdeklődéssel olvastam lapjukban a Megbolydult méh­kas című folytatásos regényt. A történet számomra nagyon tanulságos és érdekes volt. Most, hogy véget ért, azzal a kéréssel fordulok a szerkesz­tőséghez: ha lehetséges, egy másik, hasonló regényt közöl­jenek folytatásokban. Bizonyá­ra nem állok egyedül ezzel a kérésemmel. Faragó Imre Szeged, Őrhalom u. 1/b Nem mi írjuk Egyik kedves olvasónk újságkivágást küldött levelezési rovatunknak. Az alábbiakban az eredetiről készített klisét közöljük. Nem mi mondjuk tehát, hanem nálunk illetékesebbek: a Sajtóterjesztési Híradó munka­társai. Akinek nem inge... A napokban ismét­ róttuk­­ a budapesti utcákat, és Ma­­­■ gyar Hírlapot kerestünk.. Ez,­­ középeurópai időszámítás sze­­r­i­int, 10.10 órától 12.05 óráig­­ tartott. Kerestünk, de alig ta­­­­láltunk. Az eredmény elég el­­y szomorúd volt. Kilenc árus­­ közül háromnál 11 órakor­­ nem volt 1 MIlCYNR Hírlap­ ­ és hat árusnál pedig nem volt­­ kitéve. A szép nylon tasakok­­­­ban a többi napilap között , hiába kerestük, Magyar Hír­­­­lap csak elvétve volt benne.­­ Miért? Az egyik árus, amikor a­­ harmadik tájékozódó mondat­a után megérezte, hogy a szak­­­­mához értő, netán ellenőrrel s beszél, így mentette magát:­­ uram, magának megmondom, s miért nem rakom ki a Magyar Hírlapot. Azért nem­, mert csak egy van, még s­em jött meg a vevője, annak tartogat­tam. Miért nem kér többet? —* Nem kapok, hiába kérek. Mindez nem Budán, hanem Pesten történt. Megkérdezzük: meddig menjen ez a türelem­játék? Azt mondják, amiről levelezési rovatunkban már több ízben be­számoltunk kedves olvasóink pa­naszos levelei alapján: nem lehet kapni Magyar Hírlapot az utcai árusoknál. Az idézett kis cikk ar­ról is árulkodik, hogy miért. Mi még csak egyet tennénk hoz­zá. A cikk a pesti helyzetképet vázolja. De ugyanez volt a hely­zet például május 18-án Aszódon, a község legforgalmasabb pontján, s ugyanilyen panaszról kaptunk ezen a héten hírt Pécsről és Eger­ből is. Az idézett cikkhez legfeljebb egyet fűzünk hozzá. A sajtóter­jesztők, reméljük, nemcsak írják, hanem olvassák is híradójukat, s akik ebben illetékesek, végre se­gíteni is fognak a panaszokon. JOGTANÁCSOSUNK VÁLASZOL: Problémák a szabadságkiadás körül A törzsgárdatagság szabályai HORVÁTH JÁNOS, GYŐR. A szabadság kiadásának egyes spe­ciális esetei iránt érdeklődik. Kérdése: milyen szabály alkal­mazandó abban az esetben, ha a dolgozó munkaviszonya év köz­ben megszűnik, de már egész évre járó szabadságát kivette. Az ilyen esetekben az az ál­talánosan alkalmazandó sza­bály, hogyha a dolgozó már több szabadságot vett ki, mint amennyi a vállalatnál eltöltött idővel arányos lenne, a több­letnapokra járó átlagkeresetet vissza kell térítenie, vagy tar­tozásként a Munkavállalási igazolási lapra fel kell jegyez­ni. Ez utóbbi esetben pedig a fenti összeget új munkaviszo­nyából származó keresetéből vonhatják majd le. Az imént ismertetett általá­nos elvvel szemben azonban eltéréseket is megemlíthetünk. Áthelyezés esetén ugyanis a többletnapokra járó átlagkere­setet nem kell levonni, hanem a dolgozót új munkaviszonyá­ban az első naptári évben any­­nyival kevesebb szabadság il­leti meg, amennyivel a törvé­nyes keretet túllépte. Többlet­­szabadság miatt nincs levonás­nak helye akkor­ sem, ha a dol­gozó munkaviszonya halál, nyugdíjazás vagy sorkatonai szolgálat teljesítése miatt szűnt meg. DARABOS ISTVÁN, JÁNOS­HALMA: A törzsgárdatagság sza­­bályai érdeklik. A törzsgárdatagság szabá­lyait vállalatonként az erre vonatkozó szabályzat állapítja meg. Ez azonban nem jogi, ha­nem társadalmi szabály. Ebből az következik, hogy a törzs­gárdatagság nem jogi fogalom és annak tartalmát, kritériu­mait a szakszervezet vállalati szerve, valamint a vállalat igazgatója együttesen állapítja meg. A törzsgárdaszabályzat ilyen jellege maga után vonja, hogy tartalmának kialakításá­nál a megalkotók nincsenek kötve jogszabályokhoz. Így a szabályzat azt is kimondhatja, hogy a törzsgárdatagság meg­állapításakor csak ugyanannál a vállalatnál eltöltött időt ve­szik figyelembe, és abba az át­helyezett dolgozó korábbi vál­lalatánál eltöltött idejét nem, vagy csak bizonyos idő után kell figyelembe venni. A törzs­gárdatagság fennforgását — vita esetén — a szabályzatban megjelölt szerv, ha pedig ilyet nem határoztak meg, a szak­­szervezet vállalati szerve és a vállalat igazgatója együttesen állapíthatja meg. Árvíz a Velence partján Ha a Velence-fürdő felé uta­zók a vonaton olvasták a Ma­gyar Hírlap május 20-i számá­ban a Világ- és olimpiai baj­nokok a Velencei-tavon című cikket, bizonyos belső büszke­ség is eltöltötte őket. Csak azok szomorodtak el, akik — leszállva csomagjaikkal Velen­cén — az Orgona utca felé igyekeztek. (Ez egy a vasúttal párhuzamos utca a tóparton.) De hol is az utca?! Az ide­­igyekvő jobb, ha megáll az ut­ca végén, vagy gumicsizmát húz, és úgy próbál átvergődni. Mert itt, sajnos, novembertől júliusig 35—40 centiméteres víz áll, gödrökkel tarkítva. A környéken lakók már 12 éve kérik és remélik az útépítést. Felajánlottak társadalmi mun­kát is, de hiába. Az Orgona utcában változatlanul szépen fodrozódik a víz, és a benne növő nád szomorúan integet az erre igyekvőknek. K. G. Budapest XII., Csaba u. 9

Next