Magyar Hírlap, 1971. november (4. évfolyam, 304-333. szám)
1971-11-09 / 312. szám
idóGYŐR Hírlap ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK 1971. NOVEMBER 9. KEDD 9 A magyar konyha külföldön A Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat az idén számos éttermet nyit külföldön. November első felében például a baseli Stadt Casinóban kezdődnek magyar gasztronómiai hetek. Magyaros vendéglátóhely nyílik Barcelonában. Az NSZK- ban a leghíresebb sörgyártó cég, a Löwenbrau is magyar szakácsokat akar szerződtetni vendéglőibe. Luganóban, a Hotel Olivellában magyar konyhai stáb dolgozik majd A belgrádi Hotel Metropolban márciusi vendégszereplése után újra meghívták a magyar szakácsokat. Jugoszláv elektronikai kiállítás Jugoszláv elektronikai kiállítás nyílt hétfőn a Budapesti Természettudományi Stúdióban. A legnagyobb jugoszláv villamosipari gyár, az Elektronika Industrija első ízben mutatja be hazánkban termékeit. A legkorszerűbb háztartási cikkek — mosógépek, tűzhelyek, mosogatógépek — mellett kiállítottak számító, távközlési és hírközlési berendezéseket is. A jugoszláv cég számos terméke a legnagyobb európai vállalatokkal, köztük magyar cégekkel kooperációban készül. Az Elektronika Industrija tíz éve áll kapcsolatban magyar gyárakkal. Az Egyesült Izzótól például évek óta vásárolnak rádióprogramjukhoz szükséges elektroncsöveket, s együttműködnek a Videoton gyárral is. Az idei export-import forgalmuk Magyarországgal meghaladja a kétmillió dollárt. Szilikátipari oktatási konferencia Pécsett A negyedik ötéves terv az építőanyagipar gyorsütemű fejlesztését írja elő. A fejlesztési program megvalósításához pedig egyre több megfelelően képzett szakemberre lesz szükség. A szakemberképzés fontosságára tekintettel kétnapos országos oktatási konferenciát szervezett Pécsett a Szilikátipari Tudományos Egyesület, amelyen az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a szilikátipari vállalatok, illetve a hasonló szakirányú képzést folytató egyetemek, főiskolák és szakközépiskolák vezetői vesznek részt. Az oktatási konferencia hétfőn nyílt meg a pécsi Technika Házában. Célja kettős: egyrészt a szilikátipari szakemberképzés problémáinak feltárása, másrészt a tudományos egyesületi társadalmi munka hatékonyságának vizsgálata a szakemberek továbbképzésében. A RÓZSA SÁNDOR SOROZATRÓL, már szóltunk naplónkban. Az első hat rész hatalmazott fel véleményünk kialakítására, azzal a természetes fenntartással, ha az elkövetkezendők ránk cáfolnak, ezt is őszinte örömmel jegyezzük fel. Nem a kritikus bölcs előrelátásának álszerény apoteózisa, amikor leírjuk: sajnos a második rész nem kényszerített helyesbítésre. Vagyis, a tiszteletre méltó vállalkozás nem sikerült. Móricz regényremekéből egy gyenge tévéfilm született. Sem a forgatókönyv, sem a rendezői munka, következésképp a színészi játék sem szolgálta jól a művet, minden őszinte buzgalom ellenére. Az alkotásnak könyörtelen törvényei vannak; a puszta szándék itt nem üdvözít. Sipos Tamás forgatókönyvét az alázat jellemzi. De ez a gyöngéje is. A móriczi epikum szinte minden részletének, sőt árnyalatának „átmentésére” törekszik. A regény eredeti szövegéhez alig mer hozzányúlni. S amikor erre kényszeríti a végkép elfogyott „cselekmény”, akkor nem a belső akciók kibontására tesz erőfeszítést, hanem sztorit „importál” — nem maradva meg „a lovát ugratja” körén belül — a regény második kötetéből. Aligha hihetjük, hogy ezért bárki is komolyan „összevonná a szemöldökét”. De ha már belekaszált a móriczi folytatásba, miért nem vágott legalább egy rendet a magyar reformkor világából is? A két Rózsakönyvben Móricz társadalmi összképet rajzol fel: nemcsak szikár szegényparasztok és huttyánozó urak arcképcsarnokát kínálja, hanem az „ifjú Magyarországot" is — jellegzetes típusaiban. A XIX. század első felének ez az enciklopédiája megbabonázta Sípost. Mindent egyformán fontosnak, jellegzetesnek és szépnek érez, még annak árán is, ha a közölt tény nem filmre való, vagy ha igen, magas fokú vizuális megjelenítést, sőt, jelképes sűrítést követel. A sorozat feleútján már szóltunk erről, most csupán két, de nagyon jellemző, újabb példa: Veszelka Péter fürdési jelenete (milyen szemérmes a magyar asszony), és a Havi búcsúban a templomépítés legendája. Az elsőt alámondott szöveg idézi a regényből, a másodikat konstruált jelenetben mesélteti el a forgatókönyv. Elsősorban tehát Sipos szerénysége, sőt alázata magyarázza a tévéváltozat gyengeségét. A móriczi művet nem merte és ezért nem tudta teljes értékű képi megjelenítéshez segíteni. A rendezés — Szinetár Miklós munkája — elfogadta ezt a könyvet. Szinte paszszívan „eltűrte” és biztos mesterségbeli rutinnal — megvalósította. De Móricz ennél többet kíván. Ezt írja egyik tanulmányában : „A rendező végzi a színdarabon a külső megformálás munkáját. De ez a külső megformálás szervesen hozzátartozik a belsőhöz is. Az író egy álomnak rabja, s egy varázslattól elkapatva, nem tud eléggé ökonomikus lenni: jön a rendező, s megérti az írót, megérti a meg nem írott instrukciókat, átadja magát az író lelkiségének, s azt átszűrve a saját lelkiségén, beleadva tapasztalatait, mesterségbeli tudását, itt nyes, ott átforgat... arra törekszik, hogy az írói munkát tökéletes épségben hozza ki.” Szinetár az igazi Móriczot nem találta meg, csak a forgatókönyv eredendő gyengéit „hozta ki”. Csupán a „szöveget” látta, nem a mögötte lélegző, lüktető, eleven emberi-történelmi valóságot. Nem rezonált igazán, őszintén és mélyen a mű kínálta lehetőségekre, nem valósította meg ezeket a maga műfajának, a tévének önálló, sajátos módszerével. Kaptunk — egyebek között — énekes népszínművet, Tisza-parti jelenetet, megsirattuk a lóbetörés és a lángszelídítés elmulasztott nagy lehetőségét, bosszankodtunk a burleszkre sikerült jeleneteken, és a nem karakter-, hanem inkább karikatúrafigurákon. Szinetár Miklós ennél többet tud, különbre képes. Mintha az utolsó részre tartogatta volna a bizonyítékot: a Havi búcsú, a zarándokok vonulása, a tűzvész tömegjelenetei igen szépek voltak, s még a képernyő méreteiben is kiváltották a megcélzott hatást. Biró Miklós kamerája ezúttal remekelt! Mintha hallanék a választ: itt volt is mit rendezni, fényképezni! Úgy véljük, akadt az egyebütt is, csak meg kellett volna lenni, mint azt a regénybe bele nem írott, de móriczian hiteles, messze előremutató mozzanatot, amelyben a perzekutor futni hagyja Sándort a lángok között. Szerencsés kézzel választotta ki Rózsa Sándor alakját, külső figuráját a rendezés. Úgy véljük, ezt a népi hőst meg kellett keresni, helyes volt, hogy nem valamelyik ismert színészre bízták ezt a szerepet. Oszter Sándor, ez a fiatal művész nagy lehetőséget kapott a bizonyításra, és nagyjában-egészében helyt is állt. A sziklakemény, lefojtott indulatokat szikráztató „kisded ember”, a gyöngéd szerető, és a könyörtelen pusztai „királyjelölt” súlylyal és meggyőzően mozgott a kamerák előtt. Művészi hitele volt Pisze Matyinak is. Raksányi Gellért felfogásában azonban nem a maga hasznát néző „ravasz parasztra” esett a hangsúly, hanem belejátszott alakításába egy „népi intrikus” eltorzult életének pszichopátiás indoklása is. S a többiek? Az „őzéshez” érkeztünk. Talán a legtöbb port felvert, felületinek látszó, de tulajdonképpen a problémák gyökeréig mutató kérdéshez, amely most már minden alakításra egyaránt vonatkozik. Móricz Zsigmond írta ez ügyben Szegedre, Bálint Sándornénak: „Ne verjenek agyon érte. Rózsa Sándor Három fiatalember került rendőrkézre, akik a MAFILM vállalat által bérelt, s a Fővárosi Autótaxi Vállalat tulajdonába tartozó FIAT-személygépkocsit két napig jogtalanul használták. Béky Sándor 21 éves büntetett előéletű, Budapest IV., Báthory utca 24. szám alatti lakos és két fiatalkorú társa: K. János és T. Tamás budapesti lakosok november 5-én este hamis kulccsal felnyitották a IX. kerületi, Berzenczey utca 30. szám előtt lezártan parkoló személygépkocsit, s elhajtottak. A rendőrség elrendelte a gépkocsi körözését. November 7-én délután K. János vezette — jogosítvány nélkül — a gépkocsit, s a IV. kerületi Venetiáner utcában összeütközött egy Trabant személyautóval. Személyi sérülés szerencsére nem történt, csak anyagi kár keletkezett. A három kocsikázó szóváltásba került a Trabant tulajdonosával, aki értesítette a rendőrséget s a fiatalembereket őrizetbe vették. A rendőrség jogtalan használat és a társadalmi tulajdont károsító gondatlan rongálás bűntette miatt eljárást indított ellenük, mégse beszélhet debreceni dialektusban, s vettem magamnak azt a lelkiismeretességet és fáradságot, hogy egy kicsit színesítettem az őzéssel a képet. De ne gondolja, hogy azt ambicionálom, hogy tökéletes legyen ... így csak a magyart, az emberit és mindnyájunkkal közöset akartam.” A Rózsa Sándor film — elnézést, de így láttuk — ebben a vonatkozásban gyakran úgy hatott, mint Karinthy Frigyes közismert Móricz-paródiája. És ennek nem csupán a humoristák által üldözőbe vett őzés és a „bakfitty” az oka, hanem a hangvétel egésze. Ezért volt hamis és „elidegenítő” a „szegedi” nyelven való szólás, ezért éreztük népszínműbe tévedt cukrászlánynak „Rúzsa Bandi” szeretőjét, ezért vált erőtlenné még Horváth Teri alakítása is ebben a környezetben. Keserves tanulság ez. Vajon alkotóműhelyeink csak egy paródia szintjéig tudják követni Móricz problémafelvetéseit? Mert nem a közönség fülével és szemével van itt a baj! Türelemmel (ha gyakran bosszankodva is), a magáénak kijáró féltéssel (ha sűrűn bakfittyeivé is) nézte és aggódta végig, negyed éven át ezt a produkciót az ország. Várjuk és igényeljük tehát irodalmunk klasszikus alkotásainak bemutatását a képernyőn. Reméljük, hogy őszinte szavunk nem a kedvet szegi, hanem ellenkezőleg: újabb és sikeresebb erőpróbára szólítja ki tévéművészetünk jó szándékú alkotóit. MA, KEDDEN, nem különösebben gazdag, és nem is üdítően változatos a műsorkínálat. Délután egy lengyel kisfilm, a Visszatérés viszi el nézőit az alpinizmus világába. Utána Komárom megyéé a képernyő és a szó, két produkcióban. A nagy megyesorozat utolsó darabja kerül bemutatásra. Az esti órákban a Fórum jelentkezik, aktuális külpolitikai kérdésekkel. A műsort az Állami Artistaképző Iskola életéről készített film, a Premio Ondas-szal kitüntetett Porondl és iskola zárja. Bolley Pál | TÉVÉKAPLÓ yiru Két kerékpáros és két lovas helyett Az autó percnyi pontossággal érkezik A Kunszentmiklóshoz tartozó 206 tanyára 1971. október 31-ig négy postai kézbesítő juttatta el a küldeményeket. A Magyar Posta közismerten nehéz kézbesítési gondjai közepette ez az adat látszólag nagyvonalúságról vall, hiszen egy budapesti postáshoz nyolcszázezer család tartozik. Ám, a tanyai kézbesítők munkája szinte emberfeletti: naponta harmincötnegyven kilométert kerékpároznak, még akkor is, ha két-három levelet, négy-öt újságot kell házhoz vinniük. De a távolságnál nagyobb bajhozó az időjárás. Még nyáron is, a szárazságban a kunsági homok szinte járhatatlan. Esős-sáros időben, a postás egyik vállán a táska, másikon a kerékpár, s úgy járja a tanyákat. Menetrendszerű kézbesítés A külterületi postai szolgáltatás megjavítása érdekében november 1-én a Kunszentmiklós környéki tanyavilágban újszerű kísérlet kezdődött. Fodor István, a Szegedi Postaigazgatóság vezetője ennek jelentőségéről tájékoztatott: " Az eddigi nehézségeket jól jellemzi, hogy az igazgatósághoz tartozó három megyében, Békésben, Csongrádban és Bács- Kiskun megyében. 1970-ben 653 külterületi járásban összesen 1185 napon át szünetelt a kézbesítés, 923 napon pedig csak másnaponként lehetett a kézbesítést biztosítani. — Miben áll az új rendszerű kézbesítés lényege? — A gépjárművel közlekedő külterületi kézbesítő a címzetteket nem a lakáson keresi fel, hanem a kijelölt kézbesítési útvonalon levélszekrényekbe helyezi a küldeményeket, illetve az értesítéseket, amelyeket a címzettek bármely időpontban kivehetnek. A kézbesítő naponta menetrendszerűen közlekedik és a kijelölt helyeken meghatározott tartózkodási időben a kézbesítésen túl értékcikket árusít és a küldeményeket is felveszi. Kunszentmiklós körzetében tizenhat ponton helyeztük el a kétszázhat tanya levélszekrényét, úgy, hogy a legtávolabb lakó is nyolcszázezer méterre van a postaládájától. Eddig két kerékpáros és két lovas kézbesítő járta a tanyavilágot, mostantól kezdve egy gépkocsi jár. Pontosan fél kilenc. Farkasdi Lajos kézbesítő bezárja a GAZ terepjáró ajtaját, és engedélyt kér az indulásra. Most a szokottnál több a küldemény: minden ládába kerül majd újság és folyóirat, amolyan reklámféleként, kedvcsinálónak. — Könnyebbedett a kézbesítő munkája? — Sokkal kényelmesebb — mondja Farkasdi Lajos. — S ami fontos, a küldemények gyorsan és időben eljutnak a címzetthez. A négy kézbesítő ezelőtt sokszor késő estig járta a tanyákat, most kettőre már befejeződik a körút. Később az Egyetértés szövetkezet előtt találkozunk a járattal. Percre pontosan érkezik. Báli Sándorné, akinek a férje juhász a szövetkezetben — a 12-es rekeszt üríti. — örül-e az új kézbesítési formának? — Messzi tanyán lakunk, s bizony megtörtént nemegyszer, hogy a rossz idő miatt a küldeményeket nem kaptuk meg — mondja Baliné. — Ezentúl tudjuk, mikor jön a járat, s vagy én, vagy ha nem érek rá, a szomszédasszonyom eljön kiüríteni a ládát. Régen járattam újságot, aztán lemondtuk, mert három-négy naponként kaptuk. Most majd újból megrendeljük. Másfél órával később Kunszentmiklós egy másik távoli részén, a népbolt előtt ismét percnyi pontossággal érkezik az autó. Itt már néhány idősebb néni hangosan vitatja az új rendszer érdemét. — Eddig házhoz hozták a levelet. Most nekünk kell érte gyalogolni — méltatlankodnak. Idős Sebestyén Mihály mezőőr, bokáig érő viharkabátban, hasán a kétcsövű puskával, nevetve legyint: — Csak asszony beszéd. Hiszen az aszszonyok, meg mi is, mindennap eljövünk a boltba, egyúttal a szekrényt is megnézhetjük. Az meg külön kényelem, hogy csomaggal, levéllel nem kell Kunszentmiklósra begyalogolni, hanem itt helyben felveszik. Nagyon jól van ez így. Újabb tanyákon is bevezetik Menoni József, a Posta-vezérigazgatóság ügyosztályvezetője, a külterületi kézbesítés fejlesztésének országos programjáról beszél. November elsején a kunszentmiklósi kísérlettel egy időben Kisújszálláson is megkezdődött az új kézbesítési forma, ott kétszáztizenöt tanyát érint. December elsején Hajdúszoboszló környékén százhetven tanyát, Cegléd külterületén kétszáznegyven tanyát kapcsolunk a gépesített postajáratba. Az elkövetkezendő évben Kecskemét külterületi postaszolgáltatását három gépkocsival oldjuk meg. Kunszentmiklós tanyavilágának korszerű postaszolgáltatásához ötven szekrénytartalékban van. Úgy tűnik, ezekre nem lesz szükség. Már a kétszázhat szekrény is soknak mutatkozik. Időközben egy-két tanyáról elköltöztek, üresen maradt a levélszekrény. Évek, évtizedek alatt sokasodnak majd az üres szekrények. Itt a tanyavilágban a korszerűség csak átmenet. A. L. Két új tv-készülék A budapesti szaküzletekben a héten, s néhány nap múlva majd vidéken is két új típusú Orion tv-készülék jelenik meg. Az egyik a Venus, 51 centiméter átmérőjű sarkított képernyős készülék, amelyet programautomatikákkal is felszereltek. A másik újdonság az Orilux. Ennek képátmérője 61 centiméter, vagyis nagyobb a normális 59 centiméteres nagyképernyőnél is. A két új készüléktípusból karácsony előtt 12 ezer darabot hoznak forgalomba. ______________________ Szocialista brigádok üzemi megbeszélései Komárom megyében Komárom megyében hétfőn megkezdődtek a szocialista brigádok országos tanácskozását megelőző üzemi beszélgetések. Ezen a napon az Almásfüzitői Timföldgyár és az Aknamélyítő Vállalat tatabányai körzetének szocialista kollektívái tanácskoztak. December végéig a megyében több mint 3700 szocialista brigád 46 400 tagja vitatja meg a brigádmozgalom helyi problémáit, időszerű kérdéseit. Az üzemi összejöveteleken megválasztják küldötteiket az ágazati szintű és a szakmai tanácskozásokra, majd pedig az országos brigádtalálkozóra. Lopott autóval karamboloztak