Magyar Hírlap, 1971. december (4. évfolyam, 334-363. szám)

1971-12-18 / 351. szám

Magyar Hírlap " hétvégi 1971. december is, szombat III. Mélyfúrás az amerikai társadalomba élni a lehetőségekkel Az 1950-es években egy új szo­ciológiai irányzat jelentkezik az Egyesült Államokban. Nem szer­vezetten, irányzat jellege csak utó­lag válik nyilvánvalóvá. Riesman, C. Wright Mils, William H. Whyte, Vance Packard írásai jel­zik, hogy ez az egymástól függet­lenül dolgozó törzsgárda szakí­tásra, leszámolásra készül a di­vatos szociológiai irányzatokkal, s ez a leszámolás be is követke­zik: Mills megsemmisítő tanul­mányával, amelyet Talcott Par­­sonsról ír. Az új törekvések lényege az analitikus kritikai szociológia, amely nemcsak a hangzatos, lát­ványos, ám a valóságtól elszakadó teóriáktól, hanem a részletigaz­ságokba, leszűkített tényanyagok­ba belefulladó „absztrakt empi­­riától” is elkülöníti magát. Fromm és mások nemcsak friss szemlé­letet, mítoszt pusztító, álmot romboló tevékenységet vittek be a szociológiai kutatásokba, hanem szinte már új műfajt is terem­tettek, „regényből, riportból, filo­zófiai esszéből, szociológiai föl­mérésből” megteremtették a do­kumentumprózát, amely nemcsak a hatvanas évek Amerikájának vált vezető műfajává, hanem át­jutott hozzánk is, pontosabban, hatására fölfrissült ez a jellegze­tesen magyar irodalmi műfaj. Aki tizenhatszor költözködött Ebből az úttörő gárdából ezút­tal Vance Packard műveit adja közre a Gondolat Kiadó Feltö­rekvés, reklám, szexualitás Ame­rikában címmel, Sükösd Mihály okos bevezetőjével, rövid, de pon­tos,­ s a kritikai szociológiához méltó kritikus méltatásával. Van­ce Packard 1950-ben kezdte meg anyaggyűjtő munkáját, s azóta hat kötete jelent meg a társa­dalmi osztálytagozódásról, a rek­lámról, a feltörekvőkről, a sze­xuális kérdésekről. Ebből a témá­ban és a terjedelemben is gazdag anyagból, persze, csak ízelítőt, válogatást adhatott ez a kötet. A megvizsgált témakörök bármeny­nyire is szerteágaznak, minden­képpen egy­­ középponti kérdést járnak körül, az amerikai társa­dalmi berendezkedés változását a második világháború után, cáfol­va az amerikai társadalomról és lehetőségekről hangoztatott hie­delmeket, de anélkül, hogy az Egyesült Államokat valamiféle naív prekoncepció alapján egy­oldalú beállításba helyeznék. A harmincas évek Amerikájá­ban, a nehéz gazdasági körülmé­nyek között elterjedt az a nézet, hogy az általános jólét megte­remti majd az osztály nélküli tár­sadalmat. Ez a jóléti társadalom a második világháborút követő évtizedekben „meg is valósult”. Az emberek túlnyomó többsége számára „eltűntek” a nyilvánvaló státuskülönbségek; öltözködés, életforma, lakás, autómárka már nem feltétlen árulója a társadal­mi hovatartozásnak. Egy amerikai folyóirat „tényként proklamálta”, hogy az USA „eljutott a történe­lem legigazabb osztály nélküli tár­sadalmába”. Egy másik műben az „amerikai osztályrendszer el­tűnését, mint korszakunk legna­gyobb újdonságát” ünnepelték, egy hirdetővállalat pedig „arról biztosított”, hogy „országunkban ma nagyobbak a lehetőségek, mint valaha”. Tartja magát az az illúzió is, hogy Amerika egyet­len, hatalmas „középosztállyá” válik. Az amerikai átlagpolgár el is fogadja azt, „hogy haladunk az egyenlőség felé, hiszen ez ... össz­hangban van az amerikai hitval­lással, és az amerikai álommal, s mélyen be van ágyazva népha­gyományunkba”. Valójában azonban ennek az el­lenkezőjét bizonyítja be Vance Packard­­ és a már említett il­lúziót foszlató szociológus társak. „Képtelenek voltunk átlátni a ki­fejlődésben levő tényleges hely­zetet. Nemzeti létünk számos te­rületén megerősödőben vannak az osztálykorlátok, és fokozódott a státus utáni hajsza.” Ez a státus utáni hajsza meg­határozza és kényelmetlenné te­­­­szi, rossz irányba befolyásolja az amerikai polgár életformáját, ho­vatovább „pokollá” teszi az éle­tét. Alig egy esztendő alatt pél­dául 33 millió ember költözött Amerikában, ami példátlan jó la­kásviszonyokra is enged követ­keztetni, de arra is, hogy a sátus­­öntudat valósággal fölzaklatja a magánéletet. (Egy nagyvállalati vezető 16-szor költözködött csa­ládostul hivatali emelkedése évei­ben.) Ez a státusszemlélet, státusön­tudat lett a kereskedelem egyik fő mozgatója. Az egyes árukat státusszimbólumként reklámoz­zák. Vance Packard katasztrofá­lis hatásúnak látja ezt a tüleke­dést és státusproklamációt, amely a nap minden órájában, szórako­zásban és használaticikk-vásár­­lásban, otthoni kialakításban és érdeklődésben is társadalmi ran­got akar megnyilatkoztatni. Az elkölthető pénz mennyisé­gének emelkedése, az egyenlőség és osztály nélküli társadalom el­vének hangoztatása mellett, a jó­léti társadalom öntudatos prokla­­málásával egyidőben az „osz­tályhatárok nemhogy nem tűntek el, hanem még merevebbé vál­tak". Ismét egy mítosz Adatokkal bizonyítja Packard, hogy a második világháború döntő fordulatot hozott az ameri­kai társadalom szerkezetében. Korábban a különböző amerikai társadalmi osztályok együttéltek. Egy-egy kisebb közösségen belül különböző rétegek érintkeztek, a cégek, vállalatok főnökei és al­kalmazottai között emberi kap­csolatok alakultak ki, klubokban, egyesületekben különféle társa­dalmi szintet képviselő emberek kerültek össze, ismerkedtek meg egymással. Manapság ilyen köze­ledésről az osztályok között alig lehet szó. A kiinduló tétel megint egy amerikai mítosz: egy szegény fiú legalulról könnyen fölverekedheti magát az „ipar nagyvezéreinek sorába”­. A szociológiai kutatások ellenben azt bizonyítják, hogy negyvenötször valószínűbb, hogy az üzleti csúcsvezetőt, a család­jából kikerülő ifjú követi pályá­ján, s nem egy alulról f­öltörek­­vő tehetséges más rétegbeli. Az üzletemberek gyerekeinek óriási előnye van a többi réteggel szem­­ben. De így van ez egyéb terüle­teken is. „A szegényebb fiúkat gyakran valósággal elhessegetik az orvosi pályákról.” A főiskolai tanulmányok idején is belátha­­tatlanok a jómódúak előnyei: a szegényebb­ sorsúak dolgozni kényszerülnek tanulásuk mellett, s ez nagyobb erőkifejtésre, kisebb eredményre kényszeríti őket. Mindennek a következménye az lesz, hogy nem föltétlenül a leg­tehetségesebbek jutnak előbbre, hanem a jó startról indulók. A társadalmi megmerevedés a közösségi érintkezésben is meg­mutatkozik. „A vezetőségben ... mintha nagyob­an leereszkedő magatartás kezdene kialakulni az alkalmazottakkal szemben.” Ben­jamin Selekman szerint ..Aggasz­tó... hogy az ipari megoszlás lét­rehozott egy olyan elitet, amely lenézi azokat, akik a mindennapi munkát végzik.” A társadalmi elkülönülés, a megmerevedés folyamata más vo­natkozásokban is észlelhető. A szexuális életben, a szexuális er­kölcsi szokásokban éppen úgy ki­­alakulnak­ az egyes rétegek között az eltérésit, mint az élet más te­rületein. A nemzetiségek, a fele­kezetek elkülönülnek egymástól, zárt kasztokat kezdenek alkotni, előítéletekkel viseltetnek egy­mással szemben — többnyire köl­csönösen. A bestsellerlisták élén Vance Packard mélyfúrásai a társadalom rétegeibe, olykor megdöbbentő és­­ meghökkentő eredményekkel járnak, nem rit­kán a közhiedelmeket cáfolják. De, hogy mennyire a tömegeket érintő kérdésekről tud beszélni, azt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy könyvei, és persze a szocio­lógus társak hasonló tárgyú mun­kái is, a bestseller listák csúcsá­ra kerültek. A társadalom önmeg­ismerési igénye azonban nem amerikai sajátosság: világjelen­ség ez, amivel nálunk is találko­zunk. Enélkül társadalmat építeni, jövőt tervezni ma már képtelen­ség. Vance Packard könyvének megjelentetése remélhetőleg ezt a hazai tendenciát fogja erősíteni, nemcsak érdeklődést elégít majd ki, hanem érdeklődést is kelt egy „új” tudomány iránt. • Szalay Károly Gazdasági fejlődésünk jelenle­gi szakaszában különös jelentő­ségűvé váltak a vállalaton belüli üzem- és munkaszervezés kérdé­sei. Új munkamódszerek és ügy­viteli eljárások­ bevezetésével, ill. a jelenleg alkalmazott eljárások korszerűsítésével, a gépesítés és automatizálás eszközeinek fel­­használásával sok tartalék tárha­tó fel és vehető igénybe a mun­kaerő-gazdálkodás, az állóeszköz­üzemeltetés, az anyaggazdálkodás területén és még számos más vo­natkozásban. Ehhez pedig állam­­igazgatási szerveink és vállala­taink vezetőinek és felelős beosz­tásban levő dolgozóinak ismer­niük kell a legújabb fejlődési irányzatokat, az ezeknek megfele­lően hozott gyakorlati intézkedé­seket és a b­evezetésükkel elért eredményeket. Ennek az ismeret­­anyagnak az elsajátítása nem cse­kély feladat, éppen ezért úgy gon­doljuk, némileg segítségére lehe­tünk a gazdálkodó szerveinkben különböző szinteken dolgozóknak azáltal, hogy rövid áttekintést adunk a szakirodalomban való tá­­jékozódás lehetőségeiről. A szakirodalom tanulmányozá­sához — amennyiben az elsődle­ges források (könyvek, folyóirat­­cikkek stb.) elolvasása nehézsé­gekbe ütközik — a szakirodalmat ismertető úri. másodlagos forrá­sokat (referáló folyóiratokat, szak­bibliográfiákat stb.) lehet felhasz­nálni. Az utóbb említett eljárás elsősorban a külföldi szakiroda­­lom tanulmányozásánál részesí­tendő előnyben, a külföldi publi­kációk felhasználásánál jelentke­ző különböző (beszerzési, nyelvi stb.) nehézségek áthidalására. Az üzemszervezés és ipargazda­ság tárgykörében közzétett hazai irodalom teljes egészében, vala­mint a külföldön megjelent mun­kák jelentős része is megtalálha­tó szakkönyvtárainkban, elsősor­ban az Országos Műszaki Könyv­tárban és a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem köz­ponti könyvtárában. Az újabban megjelent ipargaz­dasági-üzemszervezési művek kö­zül az alábbiakra hívjuk fel olva­sóink figyelmét: Varga Sándor: Iparvállalatok belső irányítási rendszere; Ladó—Deli—Kocsis: A komplex iparvállalati tervezés módszertana; Üzemszervezési ké­zikönyv; Bucsy—Kovács: Vállala­tok szervezési tapasztalatai; Ve­zetés és ellenőrzés; Susánszky Já­nos és munkaközössége: Vezetési ismeretek; Demmer, K. H. és munkaközössége: Új management módszerek; Szlezinger, G. K.: Az irányítási munka szervezése. A hazai folyóiratok közül első­sorban az Ipargazdaság és az Ipargazdasági Szemle közöl a tárgykörbe tartozó tanulmányo­kat és cikkeket, a hetilapok kö­zül pedig a Figyelő közleményei foglalkoznak legnagyobb súllyal az üzem- és munkaszervezés kér­déseivel. De sok esetben tárgyal­nak szervezési kérdéseket közgaz­dasági folyóirataink, valamint napilapjaink is. Világviszonylatban több ezer folyóirat dolgozza fel az üzem- és munkaszervezés tárgykörében fel­merülő, rendkívül nagy változa­tosságban adódó problémákat. Közülük itt csupán néhány, kü­lönböző nyelveken megjelenő, profiljában is erősen eltérő folyó­iratra hívjuk fel a figyelmet." A Szovjetunióban kiadott Ekonomi­­cseszkaja Gazeta igen széles pro­filú, a lengyel Ekonomika i Or­­ganizacja Pracy elsősorban a ter­melési és munkaszervezés kérdé­seit tárgyalja, vállalati és iparági szinten, a csehszlovák Podniková Organizace a gépipari vállalatok tevékenységének elemzésére he­lyezi a fő súlyt, az NDK-ban meg­jelenő Die Wirtschaft a demok­ratikus német állam tervgazdál­kodásának úgyszólván egész te­rületét átfogja, az ugyanott ki­adott Neue Technik im Büro pe­dig az ügyviteltechnika legújabb fejlődési irányzatairól ad részle­tes ismertetést. A tőkésországok­ban megjelenő nagyszámú szak­­folyóirat közül kiemeljük az NSZK-ban kiadott Zeitschrift für Organisation és a Marketing Journalt, a svájci Der Organisa­tor, az angol nyelven megjelenő folyóiratok sorából pedig a Har­vard Business Rewiew-t, az Ad­ministrative Management-et, a Management Rewiew-t és a Per­sonnel Journalt. A szakirodalom elsődleges for­rásainak tanulmányozása — ezek rendkívül nagy bősége és sok esetben a publikációk hosszúsága folytán — az államigazgatásban vagy vállalati munkakörben dol­gozók számára csak korlátozott mértékben lehetséges. A szakiro­dalmi publikációk számának ál­landó nagymértékű szaporodása a másod­lagos források (dokumen­tációs kiadványok) tanulmányo­zására szorítja rá mindazokat, akik különböző szakterületek­re­ - máshoz kapcsolódó teilud- A irányzatait kívánják az üzemszer­­vezési szükségletekre tekintettel megismerni. E másodlagos forrásokat a tájé­koztatási dokumentációs intézmé­nyek bocsátják az érdekeltek rendelkezésére, információs folyó­iratok, speciális tájékoztató adványok és figyelőkarton-szolá­­­lat formájában. Ez intézmények közül az ip­a­r­gazdasági és üzemszervezési tájé­­koztatás terén a legkiterjedtebb tevékenységet az Országos Mű­szaki Könyvtár és Dokumentá­ciós Központ folytatja. Havon­kénti megjelenéssel közreadja az Üzemszervezés, Ipargazdaság cí­mű lapszemlét, amely részlet­es referátumokban ismerteti a tárgy­ körben publikált külföldi folyó­­iratcikkeket, valamint a legfon­tosabb külföldi könyvek és a ha­zai folyóiratcikkek címadatait. Az ugyancsak havonta kiado­tt Gyorsindex-ipargazdaság a tárgy­körbe tartozó folyóiratok legújabb számaiban megjelent cikkek, té­mák szerint, permutált indexét és részletes tartalomjegyzékét közli. Az OMKDK és a Magyar Távirati Iroda közös kiadásában me­jelenő Korszerű Vezetés című havi in­formációs kiadvány elsősorban a vállalatvezetés feladatait szem előtt tartva dolgozza fel az­ üzem- és munkaszervezés külföldi iro­dalmát. A Kohó- és Gépipari Miniszté­rium Műszaki Tudom­ányos Tájé­koztató Intézete dokumentációs tevékenysége keretében két üzemszervezési kérdéseket is­ érintő kiadványt jelentet meg. Időszerű Gazdaságirányítási Kér­­dések címen (kéthavonkénti és Iparpolitikai Tájékoztató címen (havon­tál. A Nehézipari Minisztérium Mű­szaki Dokumentációs és Fordító Irodája három sorozatban nyújt az üzemszervezés irodalmáról tá­jékoztatást: ezek: a Bányaipari, az Energiaipari és a Vegyipari Gazdasági Tájékoztató című, két­­l­­vonként megjelenő kiadványok Az Építésügyi Tájékoztatás Központ kiadványai közül ipar­gazdasági-üzemszervezési kérdé­sekre is kiterjed az Építésügyi Műszaki és Gazdasági Tájékozta­tó című, havonta megjelenő pub­likáció és a hetenként kiadott Építőipari és Városfejlesztési Vi­lághíradó. Hasznos segítséget nyújthatnak szervezési kérdésekben a gazdál­kodó szervek tájékoztatást, ill. a szakmai tanácsadást igénylő dol­gozóinak az üzemszervezés és ipargazdaság területén működő tudományos­­kutatóintézetek. Kö­zülük iparunk legjelentősebb te­rületeit fogják át a KGM Ipar­gazdasági, Szervezési és Számítás­technikai Intézet, a NIM Ipargaz­dasági és Üzemszervezési Intézet, a Könnyűipari Szervezési Intézet, és az Építésgazdasági és Szerve­zési Intézet. Az államigazgatási szervek, vál­lalatok, intézmények üzem- és munkaszervezéssel foglalkozó dol­gozói — a fentiek szerint — sok­féle módon és irányban tájéko­zódhatnak a munkaterületükön alkalmazható új módszerekről és eljárásokról, időbeosztásuknak és adottságaiknak megfelelően vá­laszthatják meg a nekik leginkább megfelelő tájékoztatási eszközt. Mindenekelőtt rajtuk múlik, hogy éljenek is a fennálló lehetőségek­kel. Dr. Gáspár István A munkaszervezés szakirodalmi forrásai Gótika

Next