Magyar Hírlap, 1972. január (5. évfolyam, 1-31. szám)

1972-01-28 / 28. szám

M­A Győr Hírlap ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK 1972. JANUÁR 28. PÉNTEK 9 Magyar—csehszlovák tudományos együttműködés Csütörtökön, a Magyar Tudományos Akadémián Tétényi Pál, az Akadémia főtitkárhelyettese és Karel Siska, a Csehszlovák Tudományos Akadémia al­­elnöke, a Szlovák Tudományos Akadémia elnöke aláírta a magyar és a csehszlovák akadémia közötti együttműködési egyez­mény 1972—1975-re szóló munkatervét. Az ünnepélyes aláíráson a két delegáció tagjain kívül részt vett Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Köpeczi Béla, az Akadémia megbízott fő­titkára. Ott volt Frantisek Dvorsky buda­pesti csehszlovák nagykövet. Élelmiszer-gazdasági konferenciák­­ Tolna megye élelmiszer-gazdaságának helyzetéről, fejlesztéséről tanácskoztak csütörtökön Szekszárdon a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisztérium vezető munkatársai Tolna megye párt-, és taná­csi vezetőivel. A megbeszélésen részt vett dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, So­mi Benjamin, a Tolna megyei pártbizott­ság titkára és Szabópál Antal megyei ta­nácselnök is. Dr. Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes — a MÉM több vezető munkatársával együtt — csütörtökön Veszprém megye vezetői­vel tanácskozott a megye élelmiszer-gaz­daságainak helyzetéről. A miniszterhe­lyettes helyesnek ítélte meg a megye me­zőgazdasági üzemeinek most elkészült középtávú terveit. Februárban fizetik a felemelt családi pótlékot Mint lapunkban is közöltük, január el­sején lépett életbe a családi pótlék rend­szerének továbbfejlesztéséről szóló kor­mányrendelet. Ennek leglényegesebb in­tézkedése, hogy gyermekenként havi 100 forinttal emelkedik a három- vagy több gyermekes családok, továbbá az egy- és kétgyermekes egyedülálló dolgozók, vak házaspárok, valamint egy, illetve két tes­ti vagy szellemi fogyatékos gyermeket eltartó családoknak járó családi pótlék összege. A jogosultaknak a felemelt összegeket első ízben a januárra járó — tehát a munkaviszonyban állók a februárban fo­lyósított — családi pótlékok kifizetésekor kapják. A nyugdíjasok (több mint tízez­ren, főleg fiatalon nyugdíjazott rokkan­tak), valamivel előbb hozzájutnak a fel­emelt összeghez. Az eredeti családi pót­lékot a nyugdíjasok a szokásos módon, a nyugdíjjal együtt kapják meg, néhány nappal később pedig a különböztetőt is kézbesíti a posta. Az emelésről szóló rendelet egyébként a mezőgazdasági termelőszövetkezeti ta­gokra és a­­mezőgazdasági szakszövetke­zetek tagjaira is kiterjed. Azok számára, ahol üzemi kifizetőhely nincs, az illeté­kes társadalombiztosítási igazgatóság a szokásos módon februárban már ugyan­csak a felemelt összeget küldi ki postán. Életbe léptek a családi pótlék rendsze­rének továbbfejlesztésével kapcsolatos egyéb jogszabályok is, amelyek a gyer­mekes családok több kategóriájánál ki­terjesztették a jogosultság körét. Az újonnan vagy az eddiginél nagyobb ösz­­szegre jogosultak szintén az említett idő­pontokban kapják meg járandóságukat. Ötszázhúszezer forintos kár a Katona József Színházban A Petőfi Sándor utcai vízcsőtörést a Vízművek már megjavította, mégis, a Katona József Színház előadásai a víz okozta károk miatt estéről estére elma­radnak. Mi történt a Nemzeti Színház kamara­­színházában? Z­ánka Gyula gazdasági igazgató tájékoztatott bennünket: — A víz behatolt a színház pincéjébe, áttörte a pincefalat, elborította az égő kazánokat és felrobbant a transzformá­tor. A fényszabályozó berendezés transz­­duktora és a memóriaegység is tönkre­ment. Nagy kozt­ok keletkeztek a­­díszle­tekben is. — Hogyan halad a helyreállítási mun­ka? —­ A helyreállítás azonnal megkezdő­dött, de a tervezettnél lassabban halad. Szerdán reggel ugyanis a munkások még 30 centiméteres vízben dolgoztak. Teg­nap reggel megtartották a kazán nyomás­próbáját, de a maximális terhelésnél rendellenességek mutatkoztak, így to­vábbi javításra van szükség, amely előre­láthatólag hétfőn fejeződik be. A fény­­szabályozó berendezés javítását a Kon­­verta gyár soron kívül vállalta, és remél­jük, hogy keddre ez is elkészül. Akkor szerdán megkezdődhet az üzempróba, s ha minden sikerül, csütörtökön, február 3-án már lehet előadás. A Gyilkosok a ködben lenne műsoron, de a díszletek megrongálódása miatt egy másik darabot mutatunk be. — Mekkora kárt okozott a Vízbetörés? — Szerdán a Nemzeti Színház és a Vízművek korjegyzőkönyvet állított ösz­­sze. A bevételi kiesést és a színház mun­kásainak túlmunkáját nem számítva 520 ezer forintos kárt mutattunk ki. A. L. f’éregember ül egy hatos autóbuszon, kö­­zel a kalauzhoz, a hátsó ajtóval szem­ben. Nem vonná magára a figyelmet, ha nem eredne szóba a kocsi belsejébe igyek­vő emberekkel, s kapatos jókedvében nem kezdene rá magyar nótákra. Barna ruhája kopottas, nyakkendőt nem hord. Barázdás arcán erős vonalú orr — az ilyet energikus jelzővel szokták meg­tisztelni. A keze: nagy tenyerű, erős, cson­tos. Valahogy, a munkát mar­kolja öre­gen, ültében is. Gyalut forgatott-e, vagy kalapácsot... A faérletet szorongatja, időnként felmu­tatja, mindenkinek, hadd lássák: — Van, hát járok vele. Mindennap el­megyek Kispestig. Érzi, hogy valami nincs rendjén, s igyekszik tudtul adni, hogy neki az uta­zás jogos. A másik kezében egy kék je­gyet gyűröget: — Mégis megvetette velem — trünnyögi morcosán a kalauznak. — Meg ám, öregem — szól a kalauz —, ha egyszer csak villamosbérlete van. Más­kor villamoson jár Kispestre, nem? Az öreg ránéz, nem válaszol. Azt kérdi: — Hol járunk? A Harcsa utcánál le­szállók. (Talán mostanában halt meg a felesége, hogy azért legyen mellette valaki, szofga­­konyhás lakásába odavett egy fiatal há­zaspárt.) A Nemzeti Múzeumnál felszáll egy lány, leül az öreggel szemben, könyvet vesz elő, olvas. Az öreg ránéz és új nó­tába kezd. (Talán, a házaspár rábeszélte az öre­get, hogy cseréljék el azt a kispesti la­kást, és jöjjenek ide. Óbudára. És az ét­kezőfülkébe beállítottak egy kemping­ágyat.) A lány ránéz az öregre, mutatóujját a szája elé teszi, úgy figyelmezteti, hogy utazni — csendesebben illenék. De az öreg csak fújja tovább. (Talán azt gondolta az öreg, hogy neki már az a kempingágy is elég, meg a nyug­díj, meg az kis pénz, amit a házaspártól kap. És ellátja magát, hiszen még van benne erő.) Előzmény — Bácsi, itt nem szabad énekelni — szól hozzá a lány. Dehogynem, lelkem — feleli az öreg, és körülnéz. — Nem érünk még a Harcsa utcához? Ott leszállnék. A kalauz morog valamit. A lány ránéz. Az van a tekintetében, hogy meg kellene nyugtatni az öreget, jó autóbuszra szállt, nemsokára odaérnek. A kalauz megérti: — Már eleget mondtam, hogy szólok, ha leszállhat. A Nagyvárad tértől szórakoz­tat.­­S így járja az öreg az utat, minden­nap. Óbudától Kispestig, a régi helyre, ahol nyolcvan évet élt. Ahol, ha nem ijed meg az egyedülléttől, és ha nem hajlik a házaspár könyörgő szavára: „Akár az apánkat, úgy fogjuk szeretni,­akkor az öreg, duplaágyas szobában egy-egy szomszéd csak rányitott volna.­ A lány mellett üres lesz egy hely. Az öreg odapenderü­l: — Én nyolcvankét éves vagyok, kérem. Na és? Kinek baj, ha jókedvű vagyok? A­ Harcsa utcánál majd leszállok. A lány, most, hogy mellé került az öreg, nem érti a jegyet meg a bérletet. Megné­zi. Látja, hogy a bérlet csak villamosra szól. — Rendben van itt minden, nem igaz? — állítja az öreg, és indul, hogy leszáll­jon. Dülöngél. — Tessék maradni — szól a lány —, még nem értünk oda (A bácsinak talán már csak egy társa­sága van: az utasok. Az érdeklődők, a szenvtelenek, a barátságosak, az unottak. Többet érnek, mint a négy fal, a nappal összecsukott kempingággyal. Este, a fia­talasszony kiszól: „Ejnye már, nappal eleget pipázhat!”) Minél inkább kérleli a lány az öreget, az annál inkább menni akar. Úgy látszik, az ellentmondó természetű részegek közé tartozik. — Messze még a Harcsa utca. Elgázolja valami. Ne akarjon a családjának szomo­rúságot — mondja a lány, és az utasok felé fordul. — Ilyenek azok a nyugdíja­sok, akik a járművek alá kerülnek. — Nincsen nekem senkim — rántja vállát az öreg. (Kapatosan hazudós az öreg Fia is van, meg lánya. Náluk már nem fért vol­na el, így aztán becsengetnek néha, és le­tesznek a kempingágy mellé egy kis pi­padohányt, cukorkát, vagy bort, az ol­csóbbik fajtából. Többször is rányithat­nák az ajtót, de ha csak annyira jut ide­jük. Az se baj. Nem jár a szülőknek kö­szönet.­ A lány megfogja a karját, nem engedi. Az öreg tréfásan káromkodik, széjjelnéz úgy mondja: — Ez aztán igen. Ezt még a feleségem se merte volna. Aj, aj, szegény Erzsi. Négy éve meghalt. — Hazakísérem —­ szól a lány. — Jó? — Jó — feleli az öreg. — Majd adok valamit. — Nem azért teszem — csóválja fejét a lány. — Ojjé! Itt vagyunk a Margit-hídnál! Megyek villamossal. Most már nem lehet visszatartani. — Hagyja, hadd menjen — szólnak töb­ben a lánynak. — Látja, itt már kiisme­ri magát. A lány is leszáll. Az öreg után figyel, megtalálja-e a villamosmegállót. Az öreg észre veszi és visszabukdácsol: — Igyunk meg egy kávét, galambom, vagy amit akar. Van pénzem. Tántorog az öreg, hangoskodik, együtt mennek a megállóhoz. A lány két vára­kozót is megszólít: — Nem Óbuda felé mennek? A bácsi­nak kellene szólni a Harcsa utcánál . . . Az öreg most már nem tágít a lány mellől. Inni invitálja. A lány otthagyja az öregembert a járdaszigeten, átszalad az úttesten és felugrik egy induló hatosra Fest felé. Háta­­mrad, kinéz Az ú'tester csoportosulás, semmit se látni. (S a házaspár, talán még vár egy ideig, majd néhány közömbös tőmondat után összecsukják a kempingágyat.) Sarkadi Mária Építési stopot javasolnak a Balatonnál Az 1971-es üdülési és idegenforgalmi idény balatoni eredményeiről, tapasztala­tairól, és az ez évi balatoni tervekről tar­tott sajtótájékoztatót csütörtökön Buda­pesten az újságíróklubban Pajti Tibor, a Balatoni Intéző Bizottság főtitkára. Az elmúlt év végén Keszthelyen tartot­ták a BIB két területi bizottságának ülé­sét, amelyen a sikeres idegenforgalmi eredmények ellenére az 1971-es üdülési szezont nem értékelték egyértelműen po­zitívnak. Az ellentmondást az okozta, hogy a Balaton iránt megnövekedett a belföldi és külföldi érdeklődés, de a tó­parti létesítmények állapota nem követi a fejlődést, továbbra sem kielégítő. A kulturális, kommunális és kereske­delmi hálózat fejlesztésére, az elmúlt év­ben 2,5 millió forintot adott a BIB vissza nem térítendő támogatásként a két bala­toni megye területi bizottságainak. Az idén az idegenforgalmi igények jobb ki­elégítése érdekében az eddiginél nagyobb összegeket fordítanak a Balaton környék fejlesztésére. Nehezíti a tanácsok munkáját, a tóparti üdülőterületek és községek közművesíté­sét, hogy az újonnan parcellázott terüle­teken gombamód szaporodnak a hétvégi házak, szinte minden alapvető közmű nélkül. Amikor valamelyik község mel­lett kialakul egy-egy ilyen település, szin­te természetessé válik, hogy hozzácsatol­ják, majd az új üdülőtelep már vízveze­téket, csatornát és egyéb kommunális be­rendezéseket igényel. Ezért a BIB java­solta: a tóparton rendeljenek el építési stopot addig, amíg az érintett községek­ben megteremtik a szükséges kommunális létesítményeket. Mezőgazdasági pótkocsik Tovább bővíti választékát a Hódmező­vásárhelyi Mezőgép Vállalat, amely már eddig is évente mintegy 5000 különféle közúti, illetve speciális mezőgazdasági termékeket szállító pótkocsit adott piac­ra. Ezúttal két újdonsággal jelentkezik. Az egyiket francia, a másikat NSZK-li­­cenc alapján készíti. A francia szabada­lom szerint gyártott 8,5, illetve 10 ton­nás pótkocsiból az idén százat készíte­nek. Az NSZK-ból vásárolt licenc alap­ján készülő pótkocsikat szervestrágya­­szóró adapterrel is felszerelik. Az év vé­géig összesen ezret gyártanak belőle. ­ / V TEGNAPI CSÜTÖRTÖKÖN, noha a híradók utáni fő műsoridőben Douglas Hayes regényéből készült, A színész című angol filmet sugározta a televízió, mely minden zökkenőjével együtt, elmondhat­juk, gondolatébresztő szórakoztatást nyúj­tott, figyelmünket mégis inkább a nap ismeretterjesztő jellegű adásai kötötték le. Befejezéséhez érkezett a Számítógép Magyarországon című sorozat, melynek utolsó adásában a számítógépek hazai gyártásával, fejlesztésével, alkalmazásá­val kapcsolatos problémákról vallottak a szakemberek, egyúttal azt is jelezve, hogy hazánk átlépte ugyan a „számító­­gépkorszak” küszöbét, a felvetődő kér­dések azonban a legközelebbi és a távo­labbi jövő aktuális problémái is. S így ha ez az igen hasznos, érdekes sorozat be is fejeződött, reméljük, a magyarországi számítógéptechnika kérdése a jövőben sem hiányzik majd a képernyőről. Annál is inkább, mert Csató István oldott hang­nemben lepergett műsora bizonyára sok olyan ma még laikus tévénéző figyelmét felkeltette, akiknek a jövőben több-keve­sebb mértékben szükségük lesz a számí­tógépek ismeretére. A Magyar Televízió háromtagú forga­tócsoportja, Balogh Judit szerkesztő Vá­mos Judit rendező és Várszegi Károly operatőr egy hónapot töltött Indiában. S ha a Találkozás Indiával című riportso­rozatukról az első adás után korai is len­ne ítéletet mondani, azt mindenesetre jól láthattuk, hogy szándékuk jelentősen töb­bet rejt magában, semhogy megeléged­nének a felszínes és aktuális indiai kör­képpel. A Boldog Völgy címmel sugár­zott első adásban, melyben a Hindusztán­­félsziget két északi ikerállamát- Jammu­­val és Kashmirral ismerkedtünk meg, nem volt nehéz észrevennünk, hogy az éles riporteri — és operatőri — szem nemcsak az érdekességekre, nemcsak az egzotikumokra figyel, hanem elsősorban az indiai társadalom égető problémáira. Igaz, megjegyezzük, a tegnapi félóra leg­­érdekfeszítőbb percei a szőttesművész’s­t bemutató filmkockák voltak. A Raics István műsorvezetésével szo­kásosan jelentkező Zenei Figyelő, ez a tudósító jellege mellett nem kevésbé is­meretterjesztő adás, jó formát „futott”; a színes összeállításból külön kiemeljük Benjamin Brittennek az Erkel Színház­ban ma bemutatásra kerülő operájáról kapott rövid tájékoztatást (s talán ha bő­vebb és mélyebb lett volna, még jobban örültünk volna). S oda kellett figyelnünk Kalmár György kora délutáni program­ban sugárzott ifjúsági műsorára: a Talál­kozzunk a kamera előtt! adásában egy rokonszenves pécsi fiatalt faggatott a ri­porter. Igaz, ez a tegnapi beszélgetés, mint mondani szokás, csak csepp volt a­­tengerből, a maga egyediségében mégis a tévé jól sikerült közéleti programjai közé sorolhatjuk. MA, PÉNTEKEN, Urbán Ernő húsz év­vel ezelőtt ÜT — s nyilván sokak ált ismert — Uborkafa című szatírája szü­letik újjá a képernyőn. A színpadi vál­tozat az ötvenes évek elején készült, a mű alapkérdése azonban, az elvtelen haj­­longás és a korrupció pellengére állítása, még nem vesztette el minden aktualitá­sát. A művet televízióra alkalmazó Siklós Olga és a rendező Marton Endre abból indultak ki, hogy a tehetségtelen kishi­­vatalnok „pünkösdi királyságának" tör­ténete jócskán szolgál tanulsággal a mai nézőknek is. Pályi András Cukorrépa-termelési tanácskozás A cukorrépa-termelés gondjairól ta­nácskoztak csütörtökön Nyíregyházán Szabolcs-Szatmár megye élelmiszer-ter­melő gazdaságainak vezető szakemberei. Szabó Géza, a Cukoripari Tröszt vezér­igazgatója bevezető előadásában rámuta­tott, hogy legalább 100 ezer hektáron kell cukorrépát termelni ahhoz, hogy hazai termésből elégíthessük ki a belföldi cu­korkeresletet. A termelési kedv az utób­bi években csökkent. A termelés visz­­szaesésének objektív okai között van a gépesítés elmaradottsága. Az illetékes szervek megfelelő intézkedéseket tettek ennek megszüntetésére. Az idén tovább javul a cukorrépa-termelő gazdaságok gépellátása, sok olyan felszerelést, beren­dezést, gépsort kapnak, amelyekkel csök­kenthetik a köz* munkaerő­t’Tóvá* Az előadást követő vita során a Sza­bolcs-Szatmár megyei szakemberek el­mondták, hogy a gépesítés lehetőségeit kihasználva, már az idén növelik a cu­korrépa vetésterületét.

Next