Magyar Hírlap, 1972. február (5. évfolyam, 32-60. szám)
1972-02-14 / 45. szám
Magyar Hírlap __________ Valaha a nehézségek azért voltak, hogy leküzdjük őket. Ma gyakorta azért vannak, mert létrehozzuk őket. De ez ám nem szubjektív termék, hanem objektív, tornyosuló szükségszerűség. Ezekre a filozofikus eszmékre pediglen engem az ampullareszelő faramuci sorsa indított, és ugyanaz egyben bizonyítja elméleti megállapításaim igazságát. Ugyanis azt írja kedvenc délutáni lapom, hogy importáljuk az ampullareszelőket — drágán, kemény valutáért! — holott nem is régen még mi exportáltuk őket, finom Valutáért. Ez ugyebár közgazdasági rejtély. Próbáljuk megoldani. Kézenfekvő lenne a magyarázat: nagy az SZTK, sok a beteg, rajonganak az injekcióért, a doktorok nem tudnak ellenállni az ostromnak, évről évre a sokszorosát kell reszelni az ampulláknak, nem győzzük gyártani a reszelőket, hát behozzuk őket. De nem erről van szó. Cikkíró kollégám arról világosít fel, hogy saját gazdasági és társadalmi struktúránkon belül fortyognak az ellentmondások. Tíz évvel ezelőttig egyetlen kisiparos látta el az országot ampullareszelővel, még exportra is jutott. Rossz volt ez a reszelő? Nem, jó volt, jobb, mint amit mi most behoztunk. Ámde a gyártást — finoman szólva — átvette tőle az állami szektor, nevezetesen a Lemezárugyár. Helyeselni lehet-e ezt? Természetesen igen: gyarapodjék az állami szektor, az a jó. Ámde a Lemezárugyár nem akart gyarapodni. A Lemezárugyár importálni akart. Az eddigi hazai alapanyag helyett külföldit importált drágán. Újabb közgazdasági rejtély! Amellett olyan titokzatos, hogy nincs is rá ésszerű magyarázat. Legfeljebb holmi humorista adhatna valamiféle indoklást, felelőtlenül célozgatva olyasmikre, hogy netán egy nagy gyárban egyes vezetők szeretnek kiutazgatni behozatali tárgyalásokra, vagy isten tudja, sok a valutakeretük, el akarják költeni, avagy netán utol akarják érni a világszínvonalat... igen, igen még egy humoristának is be kell látnia, csakis erről lehetett szó. Ámde nem világszínvonal állt elő belőle, hanem újabb rejtély. A hazai alapanyagú reszelő ugyanis bizonyos edzési eljárás segítségével 30—100 vágásra volt alkalmas, míg a külföldi alapanyag mindössze 3—4 vágást tett lehetővé, aztán eltompult. Ily módon — drága alapanyag, hússzoros minőségromlás! — a gyártás gazdaságtalanná vált. Ez bizony nem csoda. Nahát akkor, gondolom, megint csak kézenfekvő lehetett a megoldás: vissza kell állítani a régi technológiát! Ámde nem ez történt, hanem újabb rejtély: a gyártást megszüntették, teljesen és radikálisan. Azóta minden egyes ampullareszelőt, — nemcsak az alapanyagát! — kemény valutáért vásárolunk. Évi 20 millió darabot. Cikkíró kollégám, aki a helyzetet minden ágabogával együtt tiszteletre méltó realitással ábrázolta, ezután a jövőre függeszti tekintetét és kiutat ajánl — és ez az, ahol nem értek vele egyet. Ő azt írja, hogy az a bizonyos régi kisiparos ma is készen áll a gyártásra, akár napi százezret is készíthetne öt munkással nagyobb beruházás nélkül — még exportra is telne. Nosza hát, miért ne?! — sugallja cikkében ... Dehát Tisztelt Kolléga, ahol már ennyi rejtély jött létre, mért vár ön egyszerű, logikus megoldást? Nem, a megoldás a mi sajátos viszonyaink között nem itt van. Gordiusi csomókat, amióta a világ világ, átvágni szokás, íme, az én javaslatom. — Ne gyártsunk ampullareszelőt. Ne gyártsunk netán hagyományos ampullákat sem. Szólítsuk fel valamelyik üzemet, hogy találja fel — találmányi díj a megfelelő kollektívának biztosítva! — a nem reszelendő ampullát! Variációk: 1. üvegampulla marad — de hozzá apart kis kézi lézerkészülék, azzal vágjanak e! 2. Műanyag ampulla — teteje egyszerű gyertyaláng mellett leolvasztható. 3. Ampulla vanadiumból, irídiumból, színaranyból — teteje leválasztható, használat után a gyár újratölti. De minek is töröm itt én a fejemet! Hiszen én nem kapok érte még csak újítási díjat sem. Elmélkedjék csak az érdekeltek serege és bizonyítsa be, hogy a magyar elme, a magyar tudás, a magyar következetesség, célszerűség mindenre képes! Még takarékoskodni is. Persze, ha érdekelt benne. Gombó Pál MI A VÉLEMÉNYE A KÖNYVÉVRŐL Saját(os) hírmagyarázatunk Gordius ampullája humor . " február 9,hótig 9 Király a vérpadon clondos gengszterhistória FEBRUÁR 17-i FILMBEMUTATÓK Egy megrázó nap ERNST BARLACH, a nagy német szobrász életéből Szélesvásznú NDK film Mim Látványos, színes, szélesvásznú, szinkronizált angol történelmi filmFőszereplő: RICHARD HARRIS Színes, szinkronizált, szélesvásznú tudományos-fantasztikus csehszlovák filmvígjáték MEDVETÁNC Színes magyar rajzfilje.ff , Rendező: i’ m , RICHLY ZSOLT ~Z Megjelent a KEPES FILM HÍRADÓ FEBRUARI SZÁMA ! fotomelléklet: CLAUDIA CARDINALF