Magyar Hírlap, 1972. március (5. évfolyam, 61-91. szám)

1972-03-15 / 75. szám

y Megjelenik a hét minden nap- HB JHM HB HI ÁRA* ftfi Etil ÉH? jön, szombaton és vasárnap fpjfl if||­ JT #­*»*«. OW TlkkEK H­BF I Ml I aft n ■ I ■ Hm Ml I ter* 5.ÉVFOLYAM, 75. SZÁM­­ V P O L I T I K A I N A­P I L A P 1­972. MÁRCIUS 15. SZERDA ünnepei Egy nemzet életében, az egymást vál­tó­­nemzedékek tudatában néhány év­tized is nagy idő. Évszázadnyi távolság pedig már a régmúlt: az, amit hajda­nán politikumnak tudtak, az történelem­mé, sokszor legendák szövevényévé fi­nomult: a hajdani indulatok elfakultak, a szenvedélyeket­­a belátó mérlegelés magyarázza. És mégis, a nemzetek éle­tében kialakulnak a határpontok, a felejthetetlen pillanatok, amelyeknek emléke nem fakul az időben. Ilyen határpontok a forradalmak pil­lanatai. Amikor a nemzet legjobb ön­magát keresi és mutatja fel. Amikor a tömegek nem akarnak s nem tudnak többé a régi módon élni. Amikor a nemzet a világ minden népéért s ön­maga legtisztább megvalósításáért har­col, amikor maga a nép áll talpra. Ezek a történelmi pillanatok nem lobbannak el az időben: energiájuk megmarad, hajtóerőként, mérceként, a cselekvés inspirálójaként; példát és erőt adón. Sérthetetlenek, lepattogzik róluk min­den idegen anyag. Emlékezhetünk: a Horthy-korszakban a hivatalos üresség­gel folyó, hazug, „március Idusáról” szavaló kincstári ünnepélyek milyen árulkodó egyértelműséggel árasztották a cinikus, kongó ál-hazafiság bűzét. A március emlékét, Petőfi emlékét, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elhangzó tizenkét pont emlékét népünk tisztán őrizte meg. A nép Petőfijéből sehogyan sem sikerült az urak Petőfijét lefaragni. Pedig mi mindent megpróbáltak! A vi­lágszabadság költőjének szavaival az elnyomás rendszerét igyekeztek igazol­ni, a testvériség költőjének szavaival a soviniszta gyűlölködés, a gonosz és hazug öntömjénezés rendszerét magasz­talni. Reménytelenül ostoba kísérlet volt, erőszakos és bugris, mint maga az ellenforradalom. A Petőfi-életmű kristályos csillogása semmit sem halvá­nyult e szánalmas és gonosz dadogás­tól. A március emléke soha, egyetlen pillanatra sem segítette az elnyomókat. De segítette és támogatta a szabad­ság ügyét. Ezrek és ezrek sereglettek azon a harminc esztendővel ezelőtti Batthyány-eml­ékműhöz; tüntetésük fél­reérthetetlen volt és messze hangzó. A hatalom, a hazugságokban és szégyen­ben fuldokló, a történelem sodrában már halálra ítélt hatalom megrettenve láthatta, mit sem ért a két évtizedes, kínban fogant erőlködés. Március szel­lemét, Petőfi, Táncsics, Kossuth emlékét nem sikerült — nem is sikerülhetett — „visszájára fordítani”, nem lehetett beépíteni őket az ellenforradalmi kor pro­pa­g­an­da -kel­léktá­rána­k pa­noptiku­m­i figurái közé; sehogyan sem illett rájuk, hogy a „szegedi gondolat” előfutárai­vá hazudjék halhatatlanná növekedett alakjukat. Ma harminc éve, ott, a Batthyány­­emlékműnél, március 15-én ismét be­igazolódott: negyvennyolc valódi jelen­tése nem fakult el az időben; nem fo­gott rajta sem rágalom, sem hamis szándékú magasztalás. Maradt, ami volt: a nép hatalmáért folytatott küz­delem gyönyörű példája, ragyogva és sérthetetlenül. Ezt a példát idézzük ma is, egy héttel a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának évfordulója előtt, amelyet április 4-e, a felszabadulás ünnepnap­ja követ. A történelem­ fejlődésének szép folytonossága tükröződik az ün­nepnapok egymásba kapcsolódó lánc­szemeiben. A magyar n­ép halhatatlan költőjén­ emlékezik !A Petőfi E­mlékbizottság felhívása Petőfi Sándor emléke előtt tiszteleg a magyar nép, a halhatatlan költő szüle­tésének százötvenedik évfordulójéién. Petőfi Sándor emléke előtt tiszteleg­­nek szerte a világon azok a magyaroka1 is, akik a haza határain kívül élnek, de őrzik a magyar néphez tartozás érzéseit, és őrzik nemzeti értékeinket. Petőfi Sándor emléke előtt tiszteleg­nek a világ népei, a már felszabadultak és szabad hazát építők, s azok közül is egyre többen, amelyek szabadságukért küzdve erőt meríthetnek a szabadság­­harcos költő művéből. A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány és a Hazafias Népfront által létre­hívott Petőfi Emlékbizottság ünnepre hívja a haza és a világ, a „népek hazája” népeit, polgárait, a szabadság és a köl­tészet tisztelőit. Ünnepelni hívjuk mindazokat, akik adósai a költőnek, mindazokat, akiknek sorsába beleszólt valamikor Petőfi mű­ve, Petőfi áldozata. Ünnepelni hívjuk a fiatalságot, „Petőfi nemzedékét”, ünne­pelni hívjuk mindazokat, akik felelős­nek érezvén magukat a haza, a nép, a népek sorsáért, felelősséget vállalnak az emberi gondolat, a művészet, az iroda­lom sorsáért . Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a ma­gyar nép történelmi mélységekből faka­dó törekvéseit és legmagasabb érdekeit kifejezve emelt halhatatlan költői szót az elnyomás, a feudalizmus ellen. Azt a költőt ünnepeljük, aki költői értelemben már akkor felszabadította a magyar né­pet, az elnyomott jobbágyot, a megalá­zott értelmiséget, a kisemberek tömegeit, amikor hazánkban még hűbériség ural­kodott, amikor botozták a parasztot, és a nemesi kutyabőrnek nagyobb volt a becsülete, mint a szellem emberének. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki népe társadalmi szabadságáért küzdve, az el­sők közé emelkedett a magyar nemzeti függetlenségért harcolók sorában. A ple­bejus demokratát ünnepeljük, a népi forradalmárt, aki nem kérte, de messze­­hangzó költői szóval követelte a kizsák­mányolás megszüntetését, aki már akkor hitet tett Magyarország önállósága és függetlensége mellett, amikor még a ha­ladó szellemű középnemesi politika kép­viselői sem tették meg az elhatározó lépést ebben az irányban. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki az egész emberiség szabadságában jelölte meg az emberhez és a költészethez mél­tó küzdelem végső célját. A magyar ple­bejus a világ népeit ölelte át forradal­mas szabadságszere­tetével, Heine, Victor Hugo, Dickens, az orosz forradalmi de­mokraták kortársaként, a korai szocia­lista és kommunista eszmék európai és amerikai széthullámzásának időszakában, a nemzeti lét öntudatára ébredő kelet­európai népek feleszmélésének, Marx és Engels első küzdelmeinek éveiben. Kö­vetkezetesség a társadalom dolgainak el­rendezésében, következetesség a forra­dalmi­­ demokratizmus programjának­­szefli­xköreivé, világméretűvé tételében; éskörül gyökerű törekvések egységét­­példázza elmúlhatatlanul Petőfi élete és műve. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a né­pet, a nemzetet, az egész emberiséget ölelte át verseivel, bizonyságot téve a költészet hatalmáról. A költők — hir­dette Petőfi — „világot — alkotnak az ember elé”, a költészet ezért „olyan épü­let, — mely nyitva van boldog-boldog­talannak, — Mindkinek, ki imádkozni vágy, — Szóval: szentegyház, ahová be­lépni — Bocskorban sőt mezítláb is sza­bad”. Ezért a költői parancs: „Előre hát mind, aki költő, — A néppel tűzön-vízen át!” Az ekként értelmezett költészet ma­gaslatáról látta és ítélte el Petőfi az or­szág nemes urait, Pató Páljait és óhitű táblabíráit, akik saját kiváltságaikat fél­tették a szellem napvilágától, az iroda­lomtól is. A népért, nemzetért, emberiségért fele­lős költészet eszménye és gyakorlata Pe­tőfi számára az élet gazdagságának iro­dalomba emelését jelentette. Annak a világnak a költészetbe fogadását, amely­nek középpontjában a szabadsághoz, az igazi élethez méltó, a teljes életre vá­gyó ember áll: a népet megtestesítő em­ber, a nép fia. Petőfi a plebejus fellépés költői feszültségével telíti a tájat, a ma­gyar alföld képét. Népdalaiban, szülőket ölelő költeményeiben és szerelmes ver­seiben a nép érzelmi világának gazdag­sága, lelki kincsednek szépsége, ember­ségének meleg fénye tükröződik, emel­kedik egyetemes érvényre. Petőfit ünnepeljük, aki a nép világát emelte a költészetbe, s a népi jellem mértéke szerint kívánt új természetet adni a nemzet jobbik felének, minden­kinek, aki részt vállalt a haza feleme­lésének nagy munkájában. Petőfi man­dátum nélkül is a magyar falu népének küldötte volt a közéletben, s a városi forradalmas rétegek szószólója a^f paraszt­­ság előtt Otttifena volt a fadü^fe a város, (Folytatása oldalon) . MARX KÁROLY SÍRJÁNÁL (MTI) Brit kommunisták, munkásmozgalmi szervezetek, a szocialista országok londo­ni nagykövetségeinek képvi­selői tegnap a highate-i te­metőben Marx Károly halá­lának 89. évfordulója alkal­mából megkoszorúzták Marx síremlékét. Hazánk londoni nagykövetségének nevében dr. Házi Vencel nagykövet helye­zett el koszorút MANILA! VENDÉG MOSZKVÁBAN (MTI) A Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet művelődésügyi mi­nisztérium meghívására teg­nap Moszkvába érkezett Imel­da Marcos, a Fülöp-szigeti el­nök felesége. ÖSSZEÜL A LEMP KB (MTI) A LEMP Politikai Bizottsága tegnapi ülésén úgy határozott, hogy március 27-re összehívja a párt központi bi­zottságának plénumát. Napi­rendjén az 1971—1975-re szó­ló ötéves népgazdasági terv fő irányainak, feladatainak és problémáinak megvitatása szerepel majd. DIPLOMÁCIAI UTAK (UPI, AFP) Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára április ele­jén hivatalos látogatást tesz Nagy-Britanniában és Fran­ciaországban. Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter március 20— 22. között hivatalos látogatást tesz Tunéziában. Nixon amerikai elnök ápri­lis 13—15. között Trudeau ka­nadai miniszterelnök meghívá­sára Ottawába látogat. Sir Alec Douglas-Home brit külügyminiszter március 19— 21. között Pakisztánba látogat, hogy Bhutto elnökkel a dél­ázsiai helyzetről tárgyaljon. Úton Pakisztán felé Douglas- Home március 18-án Tehe­ránba érkezik, hogy látogatást tegyen az iráni sahnál. ROMÁN-SZOVJET EGYEZMÉNY (Agerpres) A bukaresti kül­ügyminisztériumban tegnap új román—szovjet konzuli egyezményt írtak alá. A két ország 1957. szeptember 4-én kötött legutóbb konzuli meg­állapodást egymással. NORVÉGIAI MANŐVER SZTASZSZ) Észak-Norvégiá­­ban véget ért a NATO had­gyakorlata. A norvég hadse­reg 6000 katonáján kívül an­gol tengerészgyalogos egysé­gek is részt vettek a manő­veren. FAJGYŰLÖLET (Reuter) Angela Davis pe­rében kizárólag fehér embe­rekből álló esküdtszék mond majd ítéletet, miután a vád képviselőjének indoklás nél­küli követelésére a jelöltek soraiból kizárták az egyetlen négert. Angela Davis ügyvéd­je az újságíróknak elmondot­ta: a vádnak joga van elejte­ni bármelyik esküdtszéki tag jelölését, ebben az esetben azonban nyilvánvaló, hogy az ügyésznek volt oka erre a lé­pésre, és ez az ok: a fajgyű­lölet. A NAP HÍREIBŐL A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ma ülést tart A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését 1972. március 15-re összehívták. A Politikai Bizottság időszerű nemzetközi kérdések, valamint az alkotmány mó­dosításáról szól£­ előterjesztés megvitatását javasolja. Küldöttségünk vezetőjének nyilatkozata K­fi , /-­­j Jubilál a genfi leszerelési bizottság Oltványi Ottó, az MTI genfi különtu­­dósítója írja. A genfi leszerelési bizottság tegnap tar­totta 549. ülését, amely egybeesett a bi­zottság tízéves működésével. W. Natori nagykövet, a lengyel delegáció vezetője, az ülés soros elnöke, megnyitójában em­lékeztetett arra, hogy tíz esztendővel ez­előtt Genfben, a Nemzetek Palotájában kezdte meg munkáját a SS hatalmi lesze­relési bizottság. Röviden méltatta a tíz­éves munkát, majd személy szerint is megemlékezett azokról — többek között Myrdal svéd és Hrisztov bolgár nagykö­vetről — akik kezdettől részt vesznek a bizottság munkájában. Ezt követően Alva Myrdal asszony nagykövet, Svédország delegációjának vezetője mondott beszédet Kijelentette, mint a leszerelési tárgyalá­sok egyik veterán résztvevője, nem túlsá­gosan lelkes a jubileumi napon, mivel — mint mondotta —, nem hunyhatunk sze­met afölött, hogy valójában a nagy prob­lémáéit nem sikerült megoldani. Hang­súlyozta: a leszerelési tárgyalás terén to­vábbi erőfeszítés szükséges, mert a le­szerelés alapvetően fontos a béke szem­pontjából. Krum Hrisztov nagykövet, a bolgár delegáció vezetője visszatekintésé­ben utalt a bizottság egy évtizedes tevé­kenységére, majd további leszerelési in­tézkedéseket sürgetett, mivel ezek meg­győzően bizonyítanák a testület további működésének szükségességét. Az ülés után a diplomaták a jubileum alkalmából nyilatkoztak a sajtónak. A magyar küldöttség vezetője, dr. Kőmíves Imre nagykövet, a Magyar Távirati Iroda tudósítójának az alábbi nyilatkozatot ad­ta: — A genfi leszerelési bizottság eredeti­leg 1961-ben, szovjet—amerikai megálla­podás alapján és az ENSZ-közgyűlés tá­mogatásával, mint tizennyolc hatalmi le­szerelési bizottság jött létre. Először ép­pen tíz esztendővel ezelőtt, 1962. március 14-én ült össze genfben. Az ebben a ke­retben folyó leszerelési tárgyalások „idő­számítása” innen kezdődik. 1969-ben bő­vült a bizottság. Először Japán és Mon­gólia, majd néhány héttel később — augusztus 17-én — Argentina,Hlollandia. (Folytatás­ az MSi oldalon)

Next