Magyar Hírlap, 1972. június (5. évfolyam, 150-179. szám)

1972-06-25 / 174. szám

2 1972. JÚNIUS 25. VASÁRNAP HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap A megyei városok Egy esztendő tapasztalatai a mérlegen Alig több mint egy esztendő, az alap­vető társadalmi viszonyokat szabályozó törvények, így a tanácstörvény­­ „éle­tében” sem hosszú idő, a társadalmi gya­korlat által felszínre hozott pozitív és negatív tapasztalatok azonban figyelem­re érdemesek, értékelésre már alkalma­sak. Ez természetes, hiszen mi más le­hetne a törvények érvényesülésének leg­jobb mércéje, mint a társadalmi gyakor­lat? A nálunk honos felfogás a törvények végrehajtását a törvényalkotás folyama­tának tekinti, és azt vallja, hogy a tör­vények végrehajtása a döntési folyamat része. Ezzel a nézőponttal a Miniszter­­tanács Tanácsi Hivatala, a több mint egy­éves tanácstörvény érvényesülésének gya­korlatát folyamatosan tekinti át, szembe­sítve a törvényi célkitűzéseket a valós helyzettel. Az áttekintésnél elsőbbséget kapnak a törvényben megkonstruált új intézmények és a főbb, új működési és szervezeti elvek. Ennek a tervszerű és át­gondolt munkának jelentős állomása volt a megyei városok helyzetének vizsgálata, ezt követően a megyei városi vezetők és az érintett megyei tanácselnökök néhány napja, a megyei városok helyzetéről Győr­ben tartott tanácskozása. Hétszázezer ember lakóhelye A települések, ezen belül a városok he­lye, szerepe több nézőpontból is alapvető jelentőségű. A tanácstörvény új intéz­ményként hozta létre a helyi tanácsok körén belül a megyei városi tanácsok ka­tegóriáját, egyben két — új szemléletet tükröző — elvet fogalmazott meg. Neve­zetesen: a tanácstörvény településcent­rikus, a fő figyelmet a lakossággal közvet­len kapcsolatban levő települési tanácsok­ra irányítja. (Vajon véletlennek tekint­hető-e a korábbi tanácstörvény ismert szóhasználata „a járási jogú város”? Kér­dezhetnénk, miért nem „városi jogú já­rás” szerepelt a törvényben? Az egyes jogszabályok előkészítésekor a hatáskö­rök elhelyezésének lehetőségét miért vizs­gáltuk fentről lefelé az elmúlt években?) Továbbá: a törvény a települések taná­csainak funkcióit, szervezetét stb. diffe­renciáltan szabályozza. (A megyei váro­sokat a településfejlesztési koncepció pl. kiemelt felsőfokú központoknak minősí­ti, ennek lényeges szervezeti, feladat- és hatásköri stb. következményei is vannak.) A helyi tanácsok közül a megyei városi tanácsok kiemelkedő jelentőségűek. Az öt megyei város (Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged) az ország politikai, társa­dalmi, gazdasági életében kiemelten je­lentős szerepet tölt be. A megyei váro­sok a vidéki ipartelepítés és az ország gazdasági életének centrumai. Ennek vonzataként az ország társadalmi és kul­­­turális, valamint tudományos és művé­szeti életének legjelentősebb vidéki köz­pontjai, a lakosság tömörülésének, az or­szág közlekedési hálózatának legjelentő­sebb gócpontjai. Budapestet kivéve e vá­rosokban és környékükön mutatkozik meg legerősebben az agglomerálódás, és ennek valamennyi, a lakosság ellátására, lakás­közműfejlesztése stb. gyakorolt hatása. A megyei városok az ország legnagyobb mértékben és legdinamikusabban fejlődő települései. Intézményeik egy része országos, regionális, avagy az adott me­gyére kiterjedve lát el jelentős funkció­kat. Az öt város területén több mint 700 ezer ember él (megyénként eltérően a megye össznépességének 23—24%-a). A megyei városok lakosságszáma perspek­tívában ISO—300 ezer, vonzásterületüké pedig a központtal együtt egy-másfél millió lesz. A megyei városokban rend­kívül erőteljes a lakosság bevándorlásá­nak üteme. (1960—1970 között, a legala­csonyabb népességszám-fejlődést muta­tó Győr lakossága is közel 20%-kal növe­kedett. A legnagyobb fejlődést elért Pécs minden negyedik polgára a legutóbbi tíz év alatt vált a város lakosává, a növeke­dés üteme 26,6%-os volt.­ A megyei vá­rosokban valósul meg az országos és me­gyei fejlesztési célkitűzések nagy hánya­da is. Az említett és egyéb körülmények a megyei városok jogállásának szabályozá­sát mindig az érdeklődés homlokterébe állították. Ezt a megállapítást a szabá­lyozás története igazolja. Az előtörténet előnyei és hátrányai Az első tanácstörvény hatályba lépéséig a jelenlegi megyei és mellettük még más városok is, hagyományosan ún. tör­vény­hatósági jogú városok voltak. Ennek a státusának lényege: nem tartoztak az adott megyék irányítása alá, közvetlenül kapcsolódtak a központi szervekhez, ön­­kormányzati jogosítványaik és szerveze­tük a megyével volt azonos, igazgatási szervezetük felépítése és hatásköre ugyan­csak. Ezt a jogállást 1950-ben megszün­tette az első tanácstörvény. A városokat a megyei, a kisebb városokat pedig az ak­kor megalakult járási tanácsok irányítása alá helyezte. A városoknak e jogállását 1954-ben a második tanácstörvény meg­szüntette, és létrehozta a megyékkel azo­nos jogállású megyei jogú városok és a járásokkal azonos jogállású járási jogú városok kategóriáját. A megyei jogú városok fejlődésére az 1954. évi változtatás előnyösen hatott. A központi szervek 1954 óta nagyobb anya­gi eszközöket biztosítottak a megyei jogú városok fejlesztésére. Ennek, valamint a helyi erőforrásoknak a kibontakozása kö­vetkeztében jelentősen fejlődött a váro­sok kommunális ellátottsága, egészség­­ügyi és kulturális intézményhálózatuk. Jelentős társadalmi erők mozdultak meg a városok fejlesztése érdekében. A társadalmi erők felhasználásához szerve­zeti keretet és tartalmi bázist biztosítot­tak a kerületi tanácsok. A megyei tanácsoktól való teljes külön­válásuk azonban nemcsak előnyökkel, ha­nem hátrányokkal is járt. A megyei vá­rosok fejlődésükkel arányosan egyre job­ban kapcsolódtak a megyékhez, illetőleg az őket övező és körülvevő területhez. A tényleges kapcsolatok erősödése ellenére a tanácsok és azok szervei között nem alakult ki szervezeti kapcsolat. Ez a szer­vezeti különállás ellentétes volt a poli­tikai, társadalmi és gazdasági életben kí­vánatos egységgel. Több tényező nehezí­tette a város és a környező területtel ösz­­szehangolt, egymásra tekintettel levő koncentrált, arányos és tervszerű fejlő­dést, fölösleges párhuzamosságot okozott a kulturális, egészségügyi, kommunális szolgáltatás és ellátás területén. A város teljes szervezeti különállása következté­ben nem érvényesülhetett a területi elv, amelynek hiánya különösen az utóbbi években hátráltatta a fejlődést, az erők koncentrálásának lehetőségét. Hatáskörök és garanciák A tanácsrendszer továbbfejlesztése so­rán lehetségesnek, sőt szükségesnek mu­tatkozott a területi elv hatékonyabb ér­vényesítése, a párhuzamosságok meg­szüntetése. Ennek érdekében elengedhe­tetlenné vált, hogy az érintett városok, mint helyi tanácsok, ténylegesen is a megye irányítása alá kerüljenek. A cél­kitűzés érvényesítésénél­ azonban néhány alapvető követelményt számításba kellett venni. Mindenekelőtt azt, hogy a váro­sok dinamikus fejlődése ne torpanjon meg. Ebből az alapvető követelményből kiindulva a tanácstörvény és a végrehaj­tásról szóló kormányrendelet, továbbá más jogszabályok a megyei városnak ki­emelt helyzetet, a többi városnál több ha­táskört, így teljesebb önállóságot biztosí­tanak. (Ezt a szerepkört a felsorolt főbb jellemzők indokolják.) A tanácstörvény hatálybalépése után hozott egyéb jogsza­bályok további többlet hatásköröket ál­­lapítottak­ meg a megyei városok tanácsi szervezetének. A tanácstörvény az alábbi — a kiemelt helyzetet garantáló — főbb rendelkezéseket tartalmazza: — a helyi tanácsok között külön, ön­álló településként határozza meg a me­gyei várost; — a törvény tartalmazza a megyei vá­rossá nyilvánítás feltételeit; — ugyancsak megfogalmazza a tör­vény azt a garanciális szabályt, hogy a népgazdasági tervben és költségvetésben — a megye tervében és költségvetésében ugyan, de elkülönítve — kell meghatároz­ni a megyei városi tanács fejlesztési fel­adatait, bevételi forrásainak körét, az eb­ből való részesedés mértékét, valamint az állami hozzájárulás összegét. Az említett hatáskörök mellett a me­gyei városoknak további hatásköröket is ad a tanácstörvény. Ilyenek: a megyei város végrehajtó bizottsága kerületi hi­vatalokat hozhat létre az első fokú ha­tósági és egyéb feladatok ellátására, a me­gyei városi tanácsszervezet másodfokú hatóság, a megyei városi vb-titkár a pa­naszügyek elbírálása, a szabálysértési bírság elengedése tekintetében ugyanazo­kat a jogokat gyakorolja, mint a megyei vb-titkár. És így tovább. A területi elv érvényesülése Több mint egy év tapasztalatai alapján megállapíthatjuk: a törvényben megfogal­mazott rendelkezések jók, az elvek he­lyesek, a törvény végrehajtása jó irányú, de nem mentes gondoktól. A megyei városok fejlődése töretlen. Ezt az is elősegítette, hogy az érintett megyék testületi szerveiben a megyei vá­rosok képviseletét gondosan biztosították. A következő évek feladatai a megyei ta­nácsok irányító szerepének és felelőssé­gének erősítése. A megyei testületek rendszeresen foglalkozzanak a városok problémáival, a megyei tanács határozza meg a városi tanácsszervek tevékenysé­gének fő irányát, kétévenként számoltas­sák be a városi végrehajtó bizottságot, a megyei végrehajtó bizottság az ágazati feladatok tárgyalásakor mindig vizsgálja és értékelje a városok sajátos helyzetét stb. Egyidejűleg a hatékonyabb elvi­koordináló, sokrétű, tehát nem operatív megyei irányítás feltételeit is meg kell teremteni (pl. a megyei apparátus szín­vonalának emelése útján), ezért szélesí­teni kívánatos a megyei tanácsi szervek­nél a városi, a városi tanácsi szervek ese­tében pedig a megyei (területi) szemléle­tet. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kí­vül hagyni a megyei városok törvényben foglalt sajátos jogait, a megyei városok ,,nagyságrendjét” stb. Ezt a lényeges té­nyezőt az irányító tevékenység során kö­vetkezetesen számításba kell majd ven­ni. Tudatosítani szükséges, hogy a jog­állás megváltoztatása társadalmi folya­mat eredménye (pl. agglomerálódás), a területi elv érvényesülését szolgálja. To­vább kívánatos erősíteni a kialakuló egy­séges és helyes szemléletet. Informálni célszerű a megyei tanácstagokat a város helyzetéről. Jó módszer, hogy a városi testületek határozatait a megyei hivata­los lap közli. A városok egyedüli érdek­­képviseletének intézményes formájaként célszerű létrehozni a megyei városok me­gyei tanácstagjainak csoportját. A megyei és a megyei városi tanács­szervek színvonalasabb és tartalmasabb kapcsolatainak lényeges biztosítéka a tisztségviselők „együttműködése”. A tiszt­ségviselők biztosítják a segítőkész együtt­működés rendszerességét, közvetlenségét és hatékonyságát. Ennek egyik formája lehet a már több megyében kialakított helyes gyakorlat, a megyei és a megyei városok tisztségviselői évenkénti együt­tes megbeszélése, amelyen a városi ta­nácsszervek tevékenységét értékelik, a vezetés színvonalát, módszereit, problé­máit vitatják meg. A tisztségviselők je­lentős feladata a megyei és a megyei vá­rosi szakigazgatási szervek hatékonyabb együttműködésének biztosítása, annak el­lenőrzése. A tapasztalatok szerint ugyan­is ez a legkevésbé kialakult gyakorlat, és itt mutatkozik a helytelen szemléletből eredően a legtöbb negatív jelenség. El­képzelhető a munkatársak cserélődése, közös továbbképzés. Célszerű rendszeressé tenni a megyei osztályvezetők értekezle­tén a városok részvételét és fordítva. Célszerű az is, hogy a megyei szakigaz­gatási szervek hatékonyabb ellenőrzést gyakoroljanak a városi osztályok szak­­igazgatási tevékenysége fölött, tervsze­rűen tartsanak felügyeleti vizsgálatokat stb. Tapasztalható a tartózkodás, eseten­ként ragaszkodás a korábbi pozíciókhoz, a „betartás” is. A városok területén működő tanácsi intézmények irányításának, illetőleg a ta­­nácsi vállalatok felügyeletének felülvizs­gálata is célszerű abból a nézőpontból, hogy a városi lakosság szükségleteit vagy a városon kívül lakók szükségleteit elé­­gítik-e ki. A vállalatok, intézmények irá­nyításának és felügyeletének rendszerét ennek megfelelően kellene kialakítani. Jó módszernek látszik intézményeink kö­zös felügyelete és működtetése is. Mi történt a választások óta? „ / C\"\1. ^ 1 ^ Megvalósított állampolgári javaslatok Tudósítónktól. A Hajdú-Bihar megyei Tanács minap tartott ülése mérleget készített: miként válnak valóra azok a közérdekű javasla­tok, amelyek a legutóbbi választások so­rán tartott jelölőgyűléseken hangzottak el. A tanácsülés örömmel állapíthatta meg, hogy a választópolgárok javaslatai­nak megvalósítását különös gonddal in­tézik a helyi tanácsok. A jelölőgyűléseken a pontos statiszti­ka szerint 5508 olyan közérdekű bejelen­tés, javaslat hangzott el, amelyek taná­csi intézkedést követelnek. Ezek nagyobb része — 73,5 százaléka — községfejlesz­tési, főleg kommunális gondokat érin­tett, utak, járdák, csatornák építését szor­galmazta. Jelentős számú észrevétel kérte a ke­reskedelmi hálózat fejlesztését, az egész­ségügyi és szociális ellátás javítását, az iskolai tantermek számának növelését. A községi és városi tanácsok saját hatás­körben bírálták el az észrevételek, javas­latok 94,5 százalékát. Ez egyébként azt mutatja, hogy jól érvényesül a helyi ta­nácsok nagyobb gazdasági önállósága, másrészt azt is jelzi, hogy a javaslatok többsége reális igényeket fogalmazott meg. A megyei tanács végrehajtó bizott­ságához érdemi elbírálás céljából a ja­vaslatoknak alig több mint 5 százalékát terjesztették fel. Hogyan váltak valóra a javaslatok? A pontos felmérés megállapítja, hogy a köz­ségekben 50,7 százalékuk, a városokban 35,7 százalékuk valósult meg vagy van a megvalósulás útján. A városok között Debrecen vezet, a végrehajtás 54,6 szá­zalékos arányával. A közérdekű bejelen­tések 27,1 százalékát a tanácsok csak a negyedik ötéves terv időszakában tudják teljesíteni, mert nagyobb anyagi erőt­ kö­vetelnek. Ilyen például a törpevízművek építése. A legtöbb helyen megkezdték már a vízműtársulások szervezését, a tervidő­szakban tizenhárom községet látnak el vezetékes, jó ivóvízzel. A kérések, javas­latok 16,1 százaléka még az említettek­nél is több pénzt igényel, ezek valóra váltására csak a következő ötéves tervek idején lesz mód. A tanácsok a javaslat­­tevőknek elküldött válaszukban ezt őszintén megírták. A jelölőgyűléseken elhangzott javas­latok között természetesen voltak el­enyésző számban (8,7 százalék) olyanok is, amelyek minden realitást nélkülöz­tek. Egyik kisebb község egyik felszóla­lója például kórház építését kérte. A megyei tanács elbírálásra kerülő javas­latok nagy részét megvalósították, így kapott élelmiszerboltot rózsa, fogászati iskolai szakrendelést Hajdúbagos, men­tőállomást Püspökladány. A központi szervek és a tanácsok Több gondot okoz a megyei városok és a központi szervek kapcsolata. Alapvető elvként azt célszerű érvényesíteni, hogy a központi szervek és a városok kapcso­latai a megyei szervek útján valósuljanak meg. A tanácstörvényben kiemelt jogo­kat, hatásköröket érintő ügyekben indo­kolt azonban egyes minisztériumok rend­­­szeres (főleg OT, PM), vagy eseti (pl. ÉVM) közvetlen kapcsolattartása is, de minden esetben a megyei szervek egy­idejű bevonása és informálása mellett. Célszerű a központi szerveknél tartott lé­nyegesebb, a várost is érintő megbeszé­lésekre a megyei városi tanácsok vezetőit is meghívni. A megyei városok által a minisztériumnak adott írásbeli informá­ciót, jelentést stb. a megye közvetítésével helyes továbbítani. Célszerű az is, ha a statisztikai összeállításokban a megye adatain belül külön sorban szerepelnek a megyei városok adatai. A megyei városok jogállásának meg­változtatása nem öncélúan történt. A stá­tusváltozás nem csökkentette a városok szerepét, nem lassította fejlődésük üte­mét. Ellenkezőleg. A megyei városok la­kossága az új szabályozást elfogadta, a tanácstagok eredményesen szervezik a la­kosság részvételét a tanácsi feladatok megoldásában. Az ügyintézés gyorsult. A területi elv következetes megvalósítása a megyei városok kiemelt jogállásának ér­vényesítése, a lakosság tevőleges támoga­tása, az egységes szemlélet erősítése, a feltárt negatív jelenségek felszámolása — olyan tényezők, amelyek elősegítik és biztosítják a tanácstörvény célkitűzései­nek eredményes érvényesülését.­­ J DR. VARGA JÓZSEF

Next