Magyar Hírlap, 1972. június (5. évfolyam, 150-179. szám)
1972-06-25 / 174. szám
2 1972. JÚNIUS 25. VASÁRNAP HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap A megyei városok Egy esztendő tapasztalatai a mérlegen Alig több mint egy esztendő, az alapvető társadalmi viszonyokat szabályozó törvények, így a tanácstörvény „életében” sem hosszú idő, a társadalmi gyakorlat által felszínre hozott pozitív és negatív tapasztalatok azonban figyelemre érdemesek, értékelésre már alkalmasak. Ez természetes, hiszen mi más lehetne a törvények érvényesülésének legjobb mércéje, mint a társadalmi gyakorlat? A nálunk honos felfogás a törvények végrehajtását a törvényalkotás folyamatának tekinti, és azt vallja, hogy a törvények végrehajtása a döntési folyamat része. Ezzel a nézőponttal a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, a több mint egyéves tanácstörvény érvényesülésének gyakorlatát folyamatosan tekinti át, szembesítve a törvényi célkitűzéseket a valós helyzettel. Az áttekintésnél elsőbbséget kapnak a törvényben megkonstruált új intézmények és a főbb, új működési és szervezeti elvek. Ennek a tervszerű és átgondolt munkának jelentős állomása volt a megyei városok helyzetének vizsgálata, ezt követően a megyei városi vezetők és az érintett megyei tanácselnökök néhány napja, a megyei városok helyzetéről Győrben tartott tanácskozása. Hétszázezer ember lakóhelye A települések, ezen belül a városok helye, szerepe több nézőpontból is alapvető jelentőségű. A tanácstörvény új intézményként hozta létre a helyi tanácsok körén belül a megyei városi tanácsok kategóriáját, egyben két — új szemléletet tükröző — elvet fogalmazott meg. Nevezetesen: a tanácstörvény településcentrikus, a fő figyelmet a lakossággal közvetlen kapcsolatban levő települési tanácsokra irányítja. (Vajon véletlennek tekinthető-e a korábbi tanácstörvény ismert szóhasználata „a járási jogú város”? Kérdezhetnénk, miért nem „városi jogú járás” szerepelt a törvényben? Az egyes jogszabályok előkészítésekor a hatáskörök elhelyezésének lehetőségét miért vizsgáltuk fentről lefelé az elmúlt években?) Továbbá: a törvény a települések tanácsainak funkcióit, szervezetét stb. differenciáltan szabályozza. (A megyei városokat a településfejlesztési koncepció pl. kiemelt felsőfokú központoknak minősíti, ennek lényeges szervezeti, feladat- és hatásköri stb. következményei is vannak.) A helyi tanácsok közül a megyei városi tanácsok kiemelkedő jelentőségűek. Az öt megyei város (Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged) az ország politikai, társadalmi, gazdasági életében kiemelten jelentős szerepet tölt be. A megyei városok a vidéki ipartelepítés és az ország gazdasági életének centrumai. Ennek vonzataként az ország társadalmi és kulturális, valamint tudományos és művészeti életének legjelentősebb vidéki központjai, a lakosság tömörülésének, az ország közlekedési hálózatának legjelentősebb gócpontjai. Budapestet kivéve e városokban és környékükön mutatkozik meg legerősebben az agglomerálódás, és ennek valamennyi, a lakosság ellátására, lakásközműfejlesztése stb. gyakorolt hatása. A megyei városok az ország legnagyobb mértékben és legdinamikusabban fejlődő települései. Intézményeik egy része országos, regionális, avagy az adott megyére kiterjedve lát el jelentős funkciókat. Az öt város területén több mint 700 ezer ember él (megyénként eltérően a megye össznépességének 23—24%-a). A megyei városok lakosságszáma perspektívában ISO—300 ezer, vonzásterületüké pedig a központtal együtt egy-másfél millió lesz. A megyei városokban rendkívül erőteljes a lakosság bevándorlásának üteme. (1960—1970 között, a legalacsonyabb népességszám-fejlődést mutató Győr lakossága is közel 20%-kal növekedett. A legnagyobb fejlődést elért Pécs minden negyedik polgára a legutóbbi tíz év alatt vált a város lakosává, a növekedés üteme 26,6%-os volt. A megyei városokban valósul meg az országos és megyei fejlesztési célkitűzések nagy hányada is. Az említett és egyéb körülmények a megyei városok jogállásának szabályozását mindig az érdeklődés homlokterébe állították. Ezt a megállapítást a szabályozás története igazolja. Az előtörténet előnyei és hátrányai Az első tanácstörvény hatályba lépéséig a jelenlegi megyei és mellettük még más városok is, hagyományosan ún. törvényhatósági jogú városok voltak. Ennek a státusának lényege: nem tartoztak az adott megyék irányítása alá, közvetlenül kapcsolódtak a központi szervekhez, önkormányzati jogosítványaik és szervezetük a megyével volt azonos, igazgatási szervezetük felépítése és hatásköre ugyancsak. Ezt a jogállást 1950-ben megszüntette az első tanácstörvény. A városokat a megyei, a kisebb városokat pedig az akkor megalakult járási tanácsok irányítása alá helyezte. A városoknak e jogállását 1954-ben a második tanácstörvény megszüntette, és létrehozta a megyékkel azonos jogállású megyei jogú városok és a járásokkal azonos jogállású járási jogú városok kategóriáját. A megyei jogú városok fejlődésére az 1954. évi változtatás előnyösen hatott. A központi szervek 1954 óta nagyobb anyagi eszközöket biztosítottak a megyei jogú városok fejlesztésére. Ennek, valamint a helyi erőforrásoknak a kibontakozása következtében jelentősen fejlődött a városok kommunális ellátottsága, egészségügyi és kulturális intézményhálózatuk. Jelentős társadalmi erők mozdultak meg a városok fejlesztése érdekében. A társadalmi erők felhasználásához szervezeti keretet és tartalmi bázist biztosítottak a kerületi tanácsok. A megyei tanácsoktól való teljes különválásuk azonban nemcsak előnyökkel, hanem hátrányokkal is járt. A megyei városok fejlődésükkel arányosan egyre jobban kapcsolódtak a megyékhez, illetőleg az őket övező és körülvevő területhez. A tényleges kapcsolatok erősödése ellenére a tanácsok és azok szervei között nem alakult ki szervezeti kapcsolat. Ez a szervezeti különállás ellentétes volt a politikai, társadalmi és gazdasági életben kívánatos egységgel. Több tényező nehezítette a város és a környező területtel öszszehangolt, egymásra tekintettel levő koncentrált, arányos és tervszerű fejlődést, fölösleges párhuzamosságot okozott a kulturális, egészségügyi, kommunális szolgáltatás és ellátás területén. A város teljes szervezeti különállása következtében nem érvényesülhetett a területi elv, amelynek hiánya különösen az utóbbi években hátráltatta a fejlődést, az erők koncentrálásának lehetőségét. Hatáskörök és garanciák A tanácsrendszer továbbfejlesztése során lehetségesnek, sőt szükségesnek mutatkozott a területi elv hatékonyabb érvényesítése, a párhuzamosságok megszüntetése. Ennek érdekében elengedhetetlenné vált, hogy az érintett városok, mint helyi tanácsok, ténylegesen is a megye irányítása alá kerüljenek. A célkitűzés érvényesítésénél azonban néhány alapvető követelményt számításba kellett venni. Mindenekelőtt azt, hogy a városok dinamikus fejlődése ne torpanjon meg. Ebből az alapvető követelményből kiindulva a tanácstörvény és a végrehajtásról szóló kormányrendelet, továbbá más jogszabályok a megyei városnak kiemelt helyzetet, a többi városnál több hatáskört, így teljesebb önállóságot biztosítanak. (Ezt a szerepkört a felsorolt főbb jellemzők indokolják.) A tanácstörvény hatálybalépése után hozott egyéb jogszabályok további többlet hatásköröket állapítottak meg a megyei városok tanácsi szervezetének. A tanácstörvény az alábbi — a kiemelt helyzetet garantáló — főbb rendelkezéseket tartalmazza: — a helyi tanácsok között külön, önálló településként határozza meg a megyei várost; — a törvény tartalmazza a megyei várossá nyilvánítás feltételeit; — ugyancsak megfogalmazza a törvény azt a garanciális szabályt, hogy a népgazdasági tervben és költségvetésben — a megye tervében és költségvetésében ugyan, de elkülönítve — kell meghatározni a megyei városi tanács fejlesztési feladatait, bevételi forrásainak körét, az ebből való részesedés mértékét, valamint az állami hozzájárulás összegét. Az említett hatáskörök mellett a megyei városoknak további hatásköröket is ad a tanácstörvény. Ilyenek: a megyei város végrehajtó bizottsága kerületi hivatalokat hozhat létre az első fokú hatósági és egyéb feladatok ellátására, a megyei városi tanácsszervezet másodfokú hatóság, a megyei városi vb-titkár a panaszügyek elbírálása, a szabálysértési bírság elengedése tekintetében ugyanazokat a jogokat gyakorolja, mint a megyei vb-titkár. És így tovább. A területi elv érvényesülése Több mint egy év tapasztalatai alapján megállapíthatjuk: a törvényben megfogalmazott rendelkezések jók, az elvek helyesek, a törvény végrehajtása jó irányú, de nem mentes gondoktól. A megyei városok fejlődése töretlen. Ezt az is elősegítette, hogy az érintett megyék testületi szerveiben a megyei városok képviseletét gondosan biztosították. A következő évek feladatai a megyei tanácsok irányító szerepének és felelősségének erősítése. A megyei testületek rendszeresen foglalkozzanak a városok problémáival, a megyei tanács határozza meg a városi tanácsszervek tevékenységének fő irányát, kétévenként számoltassák be a városi végrehajtó bizottságot, a megyei végrehajtó bizottság az ágazati feladatok tárgyalásakor mindig vizsgálja és értékelje a városok sajátos helyzetét stb. Egyidejűleg a hatékonyabb elvikoordináló, sokrétű, tehát nem operatív megyei irányítás feltételeit is meg kell teremteni (pl. a megyei apparátus színvonalának emelése útján), ezért szélesíteni kívánatos a megyei tanácsi szerveknél a városi, a városi tanácsi szervek esetében pedig a megyei (területi) szemléletet. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a megyei városok törvényben foglalt sajátos jogait, a megyei városok ,,nagyságrendjét” stb. Ezt a lényeges tényezőt az irányító tevékenység során következetesen számításba kell majd venni. Tudatosítani szükséges, hogy a jogállás megváltoztatása társadalmi folyamat eredménye (pl. agglomerálódás), a területi elv érvényesülését szolgálja. Tovább kívánatos erősíteni a kialakuló egységes és helyes szemléletet. Informálni célszerű a megyei tanácstagokat a város helyzetéről. Jó módszer, hogy a városi testületek határozatait a megyei hivatalos lap közli. A városok egyedüli érdekképviseletének intézményes formájaként célszerű létrehozni a megyei városok megyei tanácstagjainak csoportját. A megyei és a megyei városi tanácsszervek színvonalasabb és tartalmasabb kapcsolatainak lényeges biztosítéka a tisztségviselők „együttműködése”. A tisztségviselők biztosítják a segítőkész együttműködés rendszerességét, közvetlenségét és hatékonyságát. Ennek egyik formája lehet a már több megyében kialakított helyes gyakorlat, a megyei és a megyei városok tisztségviselői évenkénti együttes megbeszélése, amelyen a városi tanácsszervek tevékenységét értékelik, a vezetés színvonalát, módszereit, problémáit vitatják meg. A tisztségviselők jelentős feladata a megyei és a megyei városi szakigazgatási szervek hatékonyabb együttműködésének biztosítása, annak ellenőrzése. A tapasztalatok szerint ugyanis ez a legkevésbé kialakult gyakorlat, és itt mutatkozik a helytelen szemléletből eredően a legtöbb negatív jelenség. Elképzelhető a munkatársak cserélődése, közös továbbképzés. Célszerű rendszeressé tenni a megyei osztályvezetők értekezletén a városok részvételét és fordítva. Célszerű az is, hogy a megyei szakigazgatási szervek hatékonyabb ellenőrzést gyakoroljanak a városi osztályok szakigazgatási tevékenysége fölött, tervszerűen tartsanak felügyeleti vizsgálatokat stb. Tapasztalható a tartózkodás, esetenként ragaszkodás a korábbi pozíciókhoz, a „betartás” is. A városok területén működő tanácsi intézmények irányításának, illetőleg a tanácsi vállalatok felügyeletének felülvizsgálata is célszerű abból a nézőpontból, hogy a városi lakosság szükségleteit vagy a városon kívül lakók szükségleteit elégítik-e ki. A vállalatok, intézmények irányításának és felügyeletének rendszerét ennek megfelelően kellene kialakítani. Jó módszernek látszik intézményeink közös felügyelete és működtetése is. Mi történt a választások óta? „ / C\"\1. ^ 1 ^ Megvalósított állampolgári javaslatok Tudósítónktól. A Hajdú-Bihar megyei Tanács minap tartott ülése mérleget készített: miként válnak valóra azok a közérdekű javaslatok, amelyek a legutóbbi választások során tartott jelölőgyűléseken hangzottak el. A tanácsülés örömmel állapíthatta meg, hogy a választópolgárok javaslatainak megvalósítását különös gonddal intézik a helyi tanácsok. A jelölőgyűléseken a pontos statisztika szerint 5508 olyan közérdekű bejelentés, javaslat hangzott el, amelyek tanácsi intézkedést követelnek. Ezek nagyobb része — 73,5 százaléka — községfejlesztési, főleg kommunális gondokat érintett, utak, járdák, csatornák építését szorgalmazta. Jelentős számú észrevétel kérte a kereskedelmi hálózat fejlesztését, az egészségügyi és szociális ellátás javítását, az iskolai tantermek számának növelését. A községi és városi tanácsok saját hatáskörben bírálták el az észrevételek, javaslatok 94,5 százalékát. Ez egyébként azt mutatja, hogy jól érvényesül a helyi tanácsok nagyobb gazdasági önállósága, másrészt azt is jelzi, hogy a javaslatok többsége reális igényeket fogalmazott meg. A megyei tanács végrehajtó bizottságához érdemi elbírálás céljából a javaslatoknak alig több mint 5 százalékát terjesztették fel. Hogyan váltak valóra a javaslatok? A pontos felmérés megállapítja, hogy a községekben 50,7 százalékuk, a városokban 35,7 százalékuk valósult meg vagy van a megvalósulás útján. A városok között Debrecen vezet, a végrehajtás 54,6 százalékos arányával. A közérdekű bejelentések 27,1 százalékát a tanácsok csak a negyedik ötéves terv időszakában tudják teljesíteni, mert nagyobb anyagi erőt követelnek. Ilyen például a törpevízművek építése. A legtöbb helyen megkezdték már a vízműtársulások szervezését, a tervidőszakban tizenhárom községet látnak el vezetékes, jó ivóvízzel. A kérések, javaslatok 16,1 százaléka még az említetteknél is több pénzt igényel, ezek valóra váltására csak a következő ötéves tervek idején lesz mód. A tanácsok a javaslattevőknek elküldött válaszukban ezt őszintén megírták. A jelölőgyűléseken elhangzott javaslatok között természetesen voltak elenyésző számban (8,7 százalék) olyanok is, amelyek minden realitást nélkülöztek. Egyik kisebb község egyik felszólalója például kórház építését kérte. A megyei tanács elbírálásra kerülő javaslatok nagy részét megvalósították, így kapott élelmiszerboltot rózsa, fogászati iskolai szakrendelést Hajdúbagos, mentőállomást Püspökladány. A központi szervek és a tanácsok Több gondot okoz a megyei városok és a központi szervek kapcsolata. Alapvető elvként azt célszerű érvényesíteni, hogy a központi szervek és a városok kapcsolatai a megyei szervek útján valósuljanak meg. A tanácstörvényben kiemelt jogokat, hatásköröket érintő ügyekben indokolt azonban egyes minisztériumok rendszeres (főleg OT, PM), vagy eseti (pl. ÉVM) közvetlen kapcsolattartása is, de minden esetben a megyei szervek egyidejű bevonása és informálása mellett. Célszerű a központi szerveknél tartott lényegesebb, a várost is érintő megbeszélésekre a megyei városi tanácsok vezetőit is meghívni. A megyei városok által a minisztériumnak adott írásbeli információt, jelentést stb. a megye közvetítésével helyes továbbítani. Célszerű az is, ha a statisztikai összeállításokban a megye adatain belül külön sorban szerepelnek a megyei városok adatai. A megyei városok jogállásának megváltoztatása nem öncélúan történt. A státusváltozás nem csökkentette a városok szerepét, nem lassította fejlődésük ütemét. Ellenkezőleg. A megyei városok lakossága az új szabályozást elfogadta, a tanácstagok eredményesen szervezik a lakosság részvételét a tanácsi feladatok megoldásában. Az ügyintézés gyorsult. A területi elv következetes megvalósítása a megyei városok kiemelt jogállásának érvényesítése, a lakosság tevőleges támogatása, az egységes szemlélet erősítése, a feltárt negatív jelenségek felszámolása — olyan tényezők, amelyek elősegítik és biztosítják a tanácstörvény célkitűzéseinek eredményes érvényesülését. J DR. VARGA JÓZSEF