Magyar Hírlap, 1972. augusztus (5. évfolyam, 211-241. szám)

1972-08-19 / 229. szám

Magyar Hírlap KÖZÉLET­I DIPLOMÁCIA Állami vezetők fogadták első kanadai és új iráni nagykövetünket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fo­gadta Bartha Jánost, hazánk első kanadai nagykövetét és Gál Bálintot, hazánk új iráni nagykövetét, akik a közeljövőben utaznak állomáshelyükre. Távirat Guillermo Rodriguez Lara tábornok, az Ecuadori Köztársaság elnöke táviratban mondott köszönetet Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének az Ecuadori Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából kifejezett jókívánságaiért. Dr. Antonio José Lucio Paredes külügyminiszter, ugyancsak táviratban mondott köszönetet Péter János külügyminiszternek. Emlékezés Dózsa Györgyre Kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában A mai magyar grafika és plasztika — a legfiatalabbaktól Kisfaludi Strobl Zsig­­mondig — emlékezik meg Dózsa György­ről a Magyar Nemzeti Galéria pénteken megnyílt kiállításán, amelyen megjelent kulturális és művészeti életünk számos képviselője, valamint a Budapesten akk­reditált diplomáciai képviseletek több tagja. — Ezen a tárlaton — mondotta meg­nyitó beszédében Pogány Ö. Gábor fő­igazgató — a tárlatra való felkészülés so­rán bebizonyosodott, hogy a magyar kép­zőművészet ereje az együttes fellépésben van, az egymás mellett alkotó nemzedé­kek össztermésében. — A XX. század érzékeny idegzetű képzőművészének — megfelelő intellek­tuális felkészültséggel­­— van mondani­valója arról, mit jelentett a Dózsa-fel­­kelés szélsebesen kibontakozott forradal­mi kísérlete századokon át a magyar, a közép-európai progressziónak — mondotta. f­orum 1972. AUGUSZTUS 19. SZOMBATH Új távbeszélő-központot avattak Pécsett (Folytatás az 1. oldalról) amelyeket erre a célra biztosítottak. S ami ugyancsak jelentős eredmény: a pos­tánál e tevékenység során felnőtt az az új műszaki szakembergárda, amely a megkezdett úton az ország távközlőhá­lózatát tovább korszerűsíti. Dr. Csanádi György az új pécsi táv­központról szólva elmondotta, hogy az 12 000 állomásos és távhívófokozattal ren­delkezik. A központ céljára új műszaki épületet emeltek, amelyben még további 17 000 állomásos központ telepíthető. A most üzembe helyezett és még üzem­be helyezendő rendszerek honosítási és telepítési munkáiban a magyar ipar, a svéd Ericsson és az olasz Siemens Auso cégek vettek részt. A miniszter beszédét követően került sor az új távbeszélő-központ üzembe he­lyezésére, majd jutalmakat adtak át a legjobb dolgozóknak. Népművelők és népművészek kitüntetése (Folytatás az 1. oldalról) A művelődésügyi miniszter a közműve­lődés terén kifejtett eredményes munká­jukért a KIVÁLÓ NÉPMŰVELŐ címet adományozza: Atucs Lászlónak, a­ Bács-Kiskunt megyei Mo­­ziüzemi Vállalat igazgatójának, Baglyas Kata­linnak, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete XI. kerületi könyvtára vezetőjének; Jelinek Lászlónénak, a Fővárosi Szabó Ervin Könyv­tár 4. számú kerületi könyvtára vezetőjének; Juhász Tamásnak, a TIT Heves megyei szerve­zete titkárának; Kardos Istvánnak, a Magyar Televízió közművelődési főszerkesztősége fő­munkatársának; Majoros Károlynak, az MSZMP Szolnok megyei bizottsága propagan­da- és művelődésügyi osztálya vezetőjének; Martsa Alajosnak, az esztergomi városi könyv­tár igazgatójának; Mérey László ezredesnek, a Honvédelmi Minisztérium politikai főcsoport­­főnökség kulturális osztálya vezetőjének; Mi­­halovits Ervinnek, a Tiszai Vegyi Kombinát Derkovits Gyula Művelődési Központja igaz­gatójának; Nagy Zoltánnak, a Pedagógusok Szakszervezete Budapesti Művelődési Otthona igazgatójának; Papp Gyulának, Szeged megyei Város Tanácsa elnökhelyettesének; Papp Ist­vánnak, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ igazgatójának; dr. F. Petres Évának, a Fejér megyei múzeumi szervezet igazgató­­helyettesének; Sánta Miklósnak, a vásárosna­­ményi Esze Tamás Művelődési Központ igaz­gatójának; Slezsák Imrének, az edelényi járási könyvtár igazgatójának; Szebeni Istvánnénak, a MEDOSZ kulturális, agitációs és propaganda osztálya vezetőjének; Timár Istvánnénak, a vit­­nyédi népitánccsoport vezetőjének; Tomáry Ferencnek, a Mohácsi Járási Hivatal népműve­lési előadójának; Vértes Györgynek, Barcs nagyközség művelődési központja igazgatójá­nak; dr. Waldmann Józsefnek, a Szegedi Ta­nárképző Főiskola docensének, a Csongrád megyei Népművelési Tanácsadó szakreferensé­nek. A művelődésügyi mini­szter a Közal­kalmazottak Szakszervezete főtitkárával egyetértésben, a kiemelkedő muzeológusi, illetve múzeumügy fejlesztése érdekében végzett teljesítményük elismeréseként a MÓRA FERENC EMLÉKÉRMET adományozza. Dr. Antal Józsefnek, a Semmelweis Orvos­­történeti Múzeum igazgatóhelyettesének; dr. Boreczky Lászlónak, a Központi Múzeumi Igaz­gatóság művészeti vezetőjének; dr. Csallány Dezsőnek, a történettudományok kandidátu­sának, a Szabolcs megyei múzeumi szervezet igazgatójának; dr. Korek József régésznek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyette­sének ; Miklós Róbertnek, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos főmunkatársának; Nagy Gyulának, az orosházi Szántó Kovács János Múzeum igazgatójának. A művelődésügyi miniszter, a Közalkal­mazottak Szakszervezete főtitkárával egyetértésben, kiemelkedő könyvtárosi, valamint a könyvtárügy fejlesztése terén végzett tevékenységük elismeréseként a SZABÓ ERVIN EMLÉKÉRMET adományozza. Dr. Csűry Istvánnak, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtára igazgató­jának, dr. Juhász Imrének, az Egyesült Villa­mosgépgyár Művelődési Központja könyvtárve­zetőjének; Listák Pálnak, a Békés megyei Könyvtár igazgatójának; dr. Remete Lászlónak, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár osztályvezető­jének, dr. Ruzsás Lajosnénak, a Pécsi Orvos­­tudományi Egyetem könyvtára vezetőjének; Takács Miklósnak, a Vas megyei Berzsenyi Dániel Könyvtár igazgatójának. A művelődésügyi miniszter, a népmű­vészet­ terén kifejtett kiváló alkotó mun­kájukért ! A NÉPMŰVÉSZET MESTERE kitüntető címet adományozza: Czugh Dezső fazekasnak; id. Horváth Péterné énekesnek; Horváth Vince faragónak; Nyisztor György táncosnak; Pápai Istvánné mesemon­dónak; Petrovics Jánosné hímzőnek; Szed­­lacsek Dara István takácsmesternek; Tóthfa­­lussy Sándor szíjgyártónak. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottsága és a Népi Ipar­­művészeti Tanács pályázatán a követke­zők nyerték el A NÉPMŰVÉSZET IFJÚ MESTERE címet: Borda Erzsébet szövő; Gonda István fazekas; Hubai Gyöngyi hímző; Ilku Anna szövő; Ko­­czogh András faragó; Kovács László faragó; Nagy Sándor faragó; Pataki Miklósné hímző; Saárossy Gábor faragó; Sipos István faragó; Szű­cs Miklósné hímző; Varga Gábor fazekas. Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke pénteken meghitt ün­nepség keretében adta át a Szocialista kultúráért kitüntetést azoknak a társadal­mi munkásoknak, akik különlegesen so­kat tettek a szocialista kultúra elterjesz­téséért. A kitüntettek: Cser Ferencné, Vési Huber Istvánné, Gyenes Lászlóné, Lénárt Istvánné és Makoldi Mihályné. A SZOT elnökségének javaslatára a művelődésügyi miniszter alkotmányunk ünnepe alkalmából kitüntetéseket ado­mányozott szakszervezeti kultúrmunká­­soknak. A kitüntetések egy részét péntek délután a Benczúr utcai SZOT-szállóban Baradzsej Lászlóné, a SZOT alelnöke ad­ta át. A szocialista kultúráért kitüntetést 42-en kapták meg, miniszteri dicséret­ben 37-en részesültek, míg a kiváló dol­gozó kitüntetést két kultúrmunkásnak ad­ták át. Az ünnepségen rész vett a Művelődés­­ügyi Minisztérium több vezető munkatár­sa. A kitüntetetteket Simó Tibor, a SZOT osztályvezetője üdvözölte. v POGÁNY Az elmúlt két hétben volt négy olyan ** este, amikor szinte az egész ország figyelmét, vitatkozó kedvét magára vonta a képernyő. Közösségi eredményekről, gondokról, hétköznapjaink valóságának egyik döntő gazdasági-társadalmi műhe­lyéről, a mai termelőszövetkezeti faluról adott jelentést egy szociográfiai tévéso­rozat. Az érdekeltség izgalmával, mohó­ságával a tényeknek olyan tömegét mar­kolta össze, amely mellett meg kell állni. Jelzéseket kaptunk és fölöttük aligha le­het napirendre térni. Jól tudva azt, hogy az elhamarkodott általánosítás torzítja az összképet és meg­fontolva, hogy a kifaggatott dél-dunántúli falu a maga módján sajátos történelmi képződmény, szem előtt tartva a helybeli téesz zárszámadásának az átlagot meg­haladó, 50 milliós termelési értékét — mégis mód van, sőt szükséges is a feltárt tényanyagot szélesebb és mélyebb össze­függésbe állítani. Nincs itt elegendő tér, hogy a négyrészes sorozat valamennyi je­lentést hordozó, véleményt provokáló részletét, akár jelzésszerűen is, emlékez­tetőként felvonultassuk. Arra viszont vál­lalkozhatunk, hogy éppen a problémákat megidéző tévé szemszögéből vessünk egy pillantást a négy „jeles napra”. Kiindulási alapul azt az elhangzott megállapítást választjuk, hogy a téesz nemcsak gazdasági egység, hanem a tu­datformálás szerve is. E nagyon igaz megfogalmazásból kiindulva, vajon mi­ként fest az elmélet és a gyakorlat vi­szonya a mai falu társadalmi rétegeinek valóságában ? A kamera pontosan és sokatmondóan rögzít. Egy asszony, szinte emberfeletti munkával, káprázatos tempóban eteti, tisztogatja a háztáji sertések egész fal­­káját. Ez, amit látunk. És amiről csak hallunk: a bikahizlalás, a saját istálló­ban, ugyancsak az asszonyok nem könnyű és nem is veszélytelen dolga. De teszik ezt is, nemegyszer önpusztító lendülettel. Akik otthon maradtak, és akik eljárnak — akár a téesz üzemegységeibe, akár a szomszédos nagyváros munkahelyeire­t, egy célra törnek: „egy fokkal feljebb”. Ez az egy fok pedig anyagiakban realizá­lódik. Állóképek sora: új házak. Sátortetős pallérfantáziák. „A családok egymást fi­gyelik.” Utánoznak, másolnak és túllici­tálnak. Miért? Hogy meglegyen a gye­reknek, ha szárnyra kel, a saját fészke. Villany, mosógép, hűtőszekrény, politúro­zott szekrénykombinációk, és a csúcson: a „négy kerékre épült kívánságok szim­bólumrendszere” — a kocsi. Ez is a gye­reknek. Jól emlékszünk még a „fridzsider­­szocializmus” vitáira, és mi sem áll tő­lünk távolabb, mint hogy szót emeljünk a megnövekedett és természetessé vált igények kielégítése ellen. Az autó vagy az olajkályha önmagában ideológiailag se nem jó, se nem rossz. A technikai adott­ság, a civilizációs lehetőség csakis az em­berhez való viszonyában kaphat erköl­csi kategóriákkal jellemezhető tartalmat. A hangsúly ezen a viszonyon van. E­gy riporteri kérdés: „Tudnak-e élni a megszerzett javakkal az emberek?” A válasz: „Egyelőre talán nem, de belenő­nek.” Valóban ez a helyzet. Azok számá­ra, akik előteremtik ezeket az értékeket, az eszköz gyakran eszményképpé válik, és a hódítás behódolássá torzul. Az értel­mes, tehát kívánatos viszony megfordul: a civilizációs tárgy, ahelyett, hogy felsza­badítaná, maga alá gyűri az embert. Erőfeszítéseik indoklása során többször előfordult az érv: a gyerekért. A gyere­kért, aki bejár a városba tanulni, dol­gozni, akinek számára egyetlen vonzó eredmény, hogy felépült a presszó, aki, ha megkérdik tőle: vállalja-e szülei agyonhajszolt életformáját, titokzatosan és némán valamiféle nem tisztázott ur­bánus jövendőbe révül,­­mert a szülőfalu már nem köti magához. Szenvedélyes sza­vakat hallottunk arról, hogy a népműve­lés hagyományos formái elavultak, és en­nek a munkának nincsen sem társadalmi presztízse, sem megfelelő gárdája. És a Pécsről kijáró értelmiségiek, akik szakértelmükkel, ötleteikkel és lelkese­désükkel az ország egyik legjobb, leggaz­dagabb termelőszövetkezetét segítették megteremteni Pogány­ban? Lelkesedéssel, alkotó- és vitakedvvel állják a sarat ren­dületlenül. Most a hogyan, tovább nagy kérdését hozta az egyre intenzívebbé vá­ló fejlődés. Emésztő gondjaik, őrlő fele­lősségtudatuk túlnő Baranyán, és a szo­­ cialista gazdasági fejlődés országos alap­kérdéseibe kapcsolódik: az egészet kell látniuk ahhoz, hogy a rész­t a saját te­rületük benne maradhasson a fejlődés sodrában és tarthassák, sőt túlszárnyal­hassák eddigi eredményeiket. És most is­mét egy riporteri kérdés, amely szinte felnyitja mind a négy tévéadás jelenté­sét: vajon tud-e a tagság a téesz vezető­ségét foglalkoztató problémákról? A vá­lasz: nem, ők ezeket nem érzékelik. Ők­ csupán keresnek a téeszben és a háztáji­ban. A képlet ezzel a válasszal végletesen rs leegyszerűsödött, mondhatnánk azt is, hogy sivárrá lett. Akik emberfeletti mó­don dolgoznak és házat tudnak építeni Ú­j-Pogányban, azok a „tekintélyek akik elfogadják a munka gyümölcseit, és a maguk módján élvezik azt, a fiatalok, s akik mindennek megteremtik gazdasági kereteit, a vezetők. A tévésorozat által készített tablón ezek a rétegek egymástól jórészt elszigetelten járnak a „maguk” dolga után. Ismételjük, ez a képlet, ebben a formá­ban túlzottan egyszerűsített, de az alján nagy igazság van. Az tudniillik, hogy ilyen körülmények között egészen nyil­vánvaló az ellentmondás a premissza („a téesz nemcsak anyagi értéket termel, ha­nem korszerű emberi tudatot is formál”) és a valóság között. Éppen ezt a felada­tot nem végezheti Pogányban, legfeljebb­­— ez a ..legfeljebb” persze, nagyon so­kat jelent itt és minden más hasonló esetben is — anyagi lehetőségeket kínál fel az ilyen célok szolgálatára. Ezen a ponton kanyarodhatunk vissza a n­agy jelentőségű szociográfiai sorozat­nak most elsősorban tévés tanulságaihoz. A négyrészes „nyomozás” — a maga sa­játos eszközeivel — kendőzés,­ kertelés nélkül mutatta meg a valóságot. Annak legalább is egy cseppjét. S ha tudjuk is ■a mennyiség és a minőség dialektikájá­ból, hogy egy csepp tengervíz nem azonos a tengerrel, mégis bizonyos, helytálló kö­vetkeztetések vonhatók le belőle az „egész” vonatkozásában. A Pogányról ké­szített televíziós sorozat igen világosan mutatta meg azt, hogy az eszménynek az eszközökkel való azonosítása eltorzulásra vezethet, beszűkítheti a perspektívákat, rést nyit arra, hogy a közösségi tudat he­lyébe az anyagi érdekeltség nyomakod­­jék. Óriási alkotó energiák szabadultak fel, de ezek nem mindig a legjobb irány­ban törnek utat maguknak. Korántsem új felfedezés, hogy az anyagi előrelépés­sel nincs szinkronban a tudatfejlődés, s mégis gyakran és nyomatékosan kell ezt hangsúlyoznia elsősorban egy olyan nagy jelentőségű, országos tudatformáló mű­helynek, mint a televízió. A Pogány című film nemcsak az utób­­­­­bi idők legjelentősebb tévéprodukciói közé sorolandó, hanem úgy is nézhettük (s most és itt így értelmezzük), mint egy hosszú évekre előre meghirdetett prog­ramot. A szocialista életmód lehetséges modelljeinek népszerűsítése, a valóság okos és szuggesztív bemutatásán túlme­nően e valóság továbbépítése, a tudat for­málása, olyan alkotói és népnevelői fel­adat, amit vállalniuk és következetesen teljesíteniük kell a képernyő munkásai­nak. BÉLLEY PÁL TI/ Tovább fejlődik Bács-Kiskun és Krím együttműködése A Szovjetunió Krím területének ötta­gú küldöttsége, amely egy hetet töltött Bács-Kiskun megyében, pénteken eluta­zott Kecskemétről. Az Ukrán SZSZK Krím területi pártbizottságának titkára, A. M. Roscsupkin vezette szovjet delegá­ciót előző nap fogadta dr. Romány Pál, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára. A megbeszélésen, amelyen a ba­ráti látogatás tapasztalatait értékelték, részt vettek a megyei pártbizottság titká­rai, ott volt Gajdócsi István, a megyei ta­nács elnöke. A többi között megállapították, hogy a küldöttség megyei körútja, valamint a Krím terület népgazdasági fejlődését do­kumentáló kecskeméti kiállítás nagyban hozzájárult a magyar—szovjet barátság elmélyítéséhez. A vendégek tanulmányoz­ták a megye iparát, mezőgazdaságát, egye­bek között a bácskai tájkörzet fejlett ku­koricatermesztését. Bács-Kiskun megye és Krím terület év­tizedes, gyümölcsöző kapcsolatát tovább­fejlesztik. Ennek érdekében megvitatták az együttműködés 1973. évi programját. Aranybulla-emlékmű Székesfehérvárott Tegnap délután Székesfehérvárott az avatás előtt álló millenniumi emlékműnél Kalmár Dezső, a városi pártbizottság el­ső titkára és dr. Tilinger István, a városi tanács elnöke köszönetet mondott az em­lékmű építésében részt vett társadalmi munkásoknak. Száz dolgozónak nyújtot­tak át köszönetül Társadalmi munkáért­­emlékjelvényt. Az Aranybulla kihirdetésének 750. év­fordulója alkalmából a városban a tör­vénykönyv kihirdetésének hajdani szín­helyén felállították az Aranybulla-emlék­művet. Rétfalvy Sándor szobrászművész alkotása mészkőből készült, három és fél méter magas, stilizált pergament alakját idézi. Közepén az Aranybulla pecsétje lát­ható, II. András domborművével és la­tin nyelvű felirattal.

Next