Magyar Hírlap, 1972. augusztus (5. évfolyam, 211-241. szám)
1972-08-19 / 229. szám
Magyar Hírlap KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA Állami vezetők fogadták első kanadai és új iráni nagykövetünket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta Bartha Jánost, hazánk első kanadai nagykövetét és Gál Bálintot, hazánk új iráni nagykövetét, akik a közeljövőben utaznak állomáshelyükre. Távirat Guillermo Rodriguez Lara tábornok, az Ecuadori Köztársaság elnöke táviratban mondott köszönetet Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének az Ecuadori Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából kifejezett jókívánságaiért. Dr. Antonio José Lucio Paredes külügyminiszter, ugyancsak táviratban mondott köszönetet Péter János külügyminiszternek. Emlékezés Dózsa Györgyre Kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában A mai magyar grafika és plasztika — a legfiatalabbaktól Kisfaludi Strobl Zsigmondig — emlékezik meg Dózsa Györgyről a Magyar Nemzeti Galéria pénteken megnyílt kiállításán, amelyen megjelent kulturális és művészeti életünk számos képviselője, valamint a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több tagja. — Ezen a tárlaton — mondotta megnyitó beszédében Pogány Ö. Gábor főigazgató — a tárlatra való felkészülés során bebizonyosodott, hogy a magyar képzőművészet ereje az együttes fellépésben van, az egymás mellett alkotó nemzedékek össztermésében. — A XX. század érzékeny idegzetű képzőművészének — megfelelő intellektuális felkészültséggel— van mondanivalója arról, mit jelentett a Dózsa-felkelés szélsebesen kibontakozott forradalmi kísérlete századokon át a magyar, a közép-európai progressziónak — mondotta. forum 1972. AUGUSZTUS 19. SZOMBATH Új távbeszélő-központot avattak Pécsett (Folytatás az 1. oldalról) amelyeket erre a célra biztosítottak. S ami ugyancsak jelentős eredmény: a postánál e tevékenység során felnőtt az az új műszaki szakembergárda, amely a megkezdett úton az ország távközlőhálózatát tovább korszerűsíti. Dr. Csanádi György az új pécsi távközpontról szólva elmondotta, hogy az 12 000 állomásos és távhívófokozattal rendelkezik. A központ céljára új műszaki épületet emeltek, amelyben még további 17 000 állomásos központ telepíthető. A most üzembe helyezett és még üzembe helyezendő rendszerek honosítási és telepítési munkáiban a magyar ipar, a svéd Ericsson és az olasz Siemens Auso cégek vettek részt. A miniszter beszédét követően került sor az új távbeszélő-központ üzembe helyezésére, majd jutalmakat adtak át a legjobb dolgozóknak. Népművelők és népművészek kitüntetése (Folytatás az 1. oldalról) A művelődésügyi miniszter a közművelődés terén kifejtett eredményes munkájukért a KIVÁLÓ NÉPMŰVELŐ címet adományozza: Atucs Lászlónak, a Bács-Kiskunt megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójának, Baglyas Katalinnak, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete XI. kerületi könyvtára vezetőjének; Jelinek Lászlónénak, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 4. számú kerületi könyvtára vezetőjének; Juhász Tamásnak, a TIT Heves megyei szervezete titkárának; Kardos Istvánnak, a Magyar Televízió közművelődési főszerkesztősége főmunkatársának; Majoros Károlynak, az MSZMP Szolnok megyei bizottsága propaganda- és művelődésügyi osztálya vezetőjének; Martsa Alajosnak, az esztergomi városi könyvtár igazgatójának; Mérey László ezredesnek, a Honvédelmi Minisztérium politikai főcsoportfőnökség kulturális osztálya vezetőjének; Mihalovits Ervinnek, a Tiszai Vegyi Kombinát Derkovits Gyula Művelődési Központja igazgatójának; Nagy Zoltánnak, a Pedagógusok Szakszervezete Budapesti Művelődési Otthona igazgatójának; Papp Gyulának, Szeged megyei Város Tanácsa elnökhelyettesének; Papp Istvánnak, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ igazgatójának; dr. F. Petres Évának, a Fejér megyei múzeumi szervezet igazgatóhelyettesének; Sánta Miklósnak, a vásárosnaményi Esze Tamás Művelődési Központ igazgatójának; Slezsák Imrének, az edelényi járási könyvtár igazgatójának; Szebeni Istvánnénak, a MEDOSZ kulturális, agitációs és propaganda osztálya vezetőjének; Timár Istvánnénak, a vitnyédi népitánccsoport vezetőjének; Tomáry Ferencnek, a Mohácsi Járási Hivatal népművelési előadójának; Vértes Györgynek, Barcs nagyközség művelődési központja igazgatójának; dr. Waldmann Józsefnek, a Szegedi Tanárképző Főiskola docensének, a Csongrád megyei Népművelési Tanácsadó szakreferensének. A művelődésügyi miniszter a Közalkalmazottak Szakszervezete főtitkárával egyetértésben, a kiemelkedő muzeológusi, illetve múzeumügy fejlesztése érdekében végzett teljesítményük elismeréseként a MÓRA FERENC EMLÉKÉRMET adományozza. Dr. Antal Józsefnek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatóhelyettesének; dr. Boreczky Lászlónak, a Központi Múzeumi Igazgatóság művészeti vezetőjének; dr. Csallány Dezsőnek, a történettudományok kandidátusának, a Szabolcs megyei múzeumi szervezet igazgatójának; dr. Korek József régésznek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettesének ; Miklós Róbertnek, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos főmunkatársának; Nagy Gyulának, az orosházi Szántó Kovács János Múzeum igazgatójának. A művelődésügyi miniszter, a Közalkalmazottak Szakszervezete főtitkárával egyetértésben, kiemelkedő könyvtárosi, valamint a könyvtárügy fejlesztése terén végzett tevékenységük elismeréseként a SZABÓ ERVIN EMLÉKÉRMET adományozza. Dr. Csűry Istvánnak, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtára igazgatójának, dr. Juhász Imrének, az Egyesült Villamosgépgyár Művelődési Központja könyvtárvezetőjének; Listák Pálnak, a Békés megyei Könyvtár igazgatójának; dr. Remete Lászlónak, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár osztályvezetőjének, dr. Ruzsás Lajosnénak, a Pécsi Orvostudományi Egyetem könyvtára vezetőjének; Takács Miklósnak, a Vas megyei Berzsenyi Dániel Könyvtár igazgatójának. A művelődésügyi miniszter, a népművészet terén kifejtett kiváló alkotó munkájukért ! A NÉPMŰVÉSZET MESTERE kitüntető címet adományozza: Czugh Dezső fazekasnak; id. Horváth Péterné énekesnek; Horváth Vince faragónak; Nyisztor György táncosnak; Pápai Istvánné mesemondónak; Petrovics Jánosné hímzőnek; Szedlacsek Dara István takácsmesternek; Tóthfalussy Sándor szíjgyártónak. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és a Népi Iparművészeti Tanács pályázatán a következők nyerték el A NÉPMŰVÉSZET IFJÚ MESTERE címet: Borda Erzsébet szövő; Gonda István fazekas; Hubai Gyöngyi hímző; Ilku Anna szövő; Koczogh András faragó; Kovács László faragó; Nagy Sándor faragó; Pataki Miklósné hímző; Saárossy Gábor faragó; Sipos István faragó; Szűcs Miklósné hímző; Varga Gábor fazekas. Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke pénteken meghitt ünnepség keretében adta át a Szocialista kultúráért kitüntetést azoknak a társadalmi munkásoknak, akik különlegesen sokat tettek a szocialista kultúra elterjesztéséért. A kitüntettek: Cser Ferencné, Vési Huber Istvánné, Gyenes Lászlóné, Lénárt Istvánné és Makoldi Mihályné. A SZOT elnökségének javaslatára a művelődésügyi miniszter alkotmányunk ünnepe alkalmából kitüntetéseket adományozott szakszervezeti kultúrmunkásoknak. A kitüntetések egy részét péntek délután a Benczúr utcai SZOT-szállóban Baradzsej Lászlóné, a SZOT alelnöke adta át. A szocialista kultúráért kitüntetést 42-en kapták meg, miniszteri dicséretben 37-en részesültek, míg a kiváló dolgozó kitüntetést két kultúrmunkásnak adták át. Az ünnepségen rész vett a Művelődésügyi Minisztérium több vezető munkatársa. A kitüntetetteket Simó Tibor, a SZOT osztályvezetője üdvözölte. v POGÁNY Az elmúlt két hétben volt négy olyan ** este, amikor szinte az egész ország figyelmét, vitatkozó kedvét magára vonta a képernyő. Közösségi eredményekről, gondokról, hétköznapjaink valóságának egyik döntő gazdasági-társadalmi műhelyéről, a mai termelőszövetkezeti faluról adott jelentést egy szociográfiai tévésorozat. Az érdekeltség izgalmával, mohóságával a tényeknek olyan tömegét markolta össze, amely mellett meg kell állni. Jelzéseket kaptunk és fölöttük aligha lehet napirendre térni. Jól tudva azt, hogy az elhamarkodott általánosítás torzítja az összképet és megfontolva, hogy a kifaggatott dél-dunántúli falu a maga módján sajátos történelmi képződmény, szem előtt tartva a helybeli téesz zárszámadásának az átlagot meghaladó, 50 milliós termelési értékét — mégis mód van, sőt szükséges is a feltárt tényanyagot szélesebb és mélyebb összefüggésbe állítani. Nincs itt elegendő tér, hogy a négyrészes sorozat valamennyi jelentést hordozó, véleményt provokáló részletét, akár jelzésszerűen is, emlékeztetőként felvonultassuk. Arra viszont vállalkozhatunk, hogy éppen a problémákat megidéző tévé szemszögéből vessünk egy pillantást a négy „jeles napra”. Kiindulási alapul azt az elhangzott megállapítást választjuk, hogy a téesz nemcsak gazdasági egység, hanem a tudatformálás szerve is. E nagyon igaz megfogalmazásból kiindulva, vajon miként fest az elmélet és a gyakorlat viszonya a mai falu társadalmi rétegeinek valóságában ? A kamera pontosan és sokatmondóan rögzít. Egy asszony, szinte emberfeletti munkával, káprázatos tempóban eteti, tisztogatja a háztáji sertések egész falkáját. Ez, amit látunk. És amiről csak hallunk: a bikahizlalás, a saját istállóban, ugyancsak az asszonyok nem könnyű és nem is veszélytelen dolga. De teszik ezt is, nemegyszer önpusztító lendülettel. Akik otthon maradtak, és akik eljárnak — akár a téesz üzemegységeibe, akár a szomszédos nagyváros munkahelyeiret, egy célra törnek: „egy fokkal feljebb”. Ez az egy fok pedig anyagiakban realizálódik. Állóképek sora: új házak. Sátortetős pallérfantáziák. „A családok egymást figyelik.” Utánoznak, másolnak és túllicitálnak. Miért? Hogy meglegyen a gyereknek, ha szárnyra kel, a saját fészke. Villany, mosógép, hűtőszekrény, politúrozott szekrénykombinációk, és a csúcson: a „négy kerékre épült kívánságok szimbólumrendszere” — a kocsi. Ez is a gyereknek. Jól emlékszünk még a „fridzsiderszocializmus” vitáira, és mi sem áll tőlünk távolabb, mint hogy szót emeljünk a megnövekedett és természetessé vált igények kielégítése ellen. Az autó vagy az olajkályha önmagában ideológiailag se nem jó, se nem rossz. A technikai adottság, a civilizációs lehetőség csakis az emberhez való viszonyában kaphat erkölcsi kategóriákkal jellemezhető tartalmat. A hangsúly ezen a viszonyon van. Egy riporteri kérdés: „Tudnak-e élni a megszerzett javakkal az emberek?” A válasz: „Egyelőre talán nem, de belenőnek.” Valóban ez a helyzet. Azok számára, akik előteremtik ezeket az értékeket, az eszköz gyakran eszményképpé válik, és a hódítás behódolássá torzul. Az értelmes, tehát kívánatos viszony megfordul: a civilizációs tárgy, ahelyett, hogy felszabadítaná, maga alá gyűri az embert. Erőfeszítéseik indoklása során többször előfordult az érv: a gyerekért. A gyerekért, aki bejár a városba tanulni, dolgozni, akinek számára egyetlen vonzó eredmény, hogy felépült a presszó, aki, ha megkérdik tőle: vállalja-e szülei agyonhajszolt életformáját, titokzatosan és némán valamiféle nem tisztázott urbánus jövendőbe révül,mert a szülőfalu már nem köti magához. Szenvedélyes szavakat hallottunk arról, hogy a népművelés hagyományos formái elavultak, és ennek a munkának nincsen sem társadalmi presztízse, sem megfelelő gárdája. És a Pécsről kijáró értelmiségiek, akik szakértelmükkel, ötleteikkel és lelkesedésükkel az ország egyik legjobb, leggazdagabb termelőszövetkezetét segítették megteremteni Pogányban? Lelkesedéssel, alkotó- és vitakedvvel állják a sarat rendületlenül. Most a hogyan, tovább nagy kérdését hozta az egyre intenzívebbé váló fejlődés. Emésztő gondjaik, őrlő felelősségtudatuk túlnő Baranyán, és a szo cialista gazdasági fejlődés országos alapkérdéseibe kapcsolódik: az egészet kell látniuk ahhoz, hogy a részt a saját területük benne maradhasson a fejlődés sodrában és tarthassák, sőt túlszárnyalhassák eddigi eredményeiket. És most ismét egy riporteri kérdés, amely szinte felnyitja mind a négy tévéadás jelentését: vajon tud-e a tagság a téesz vezetőségét foglalkoztató problémákról? A válasz: nem, ők ezeket nem érzékelik. Ők csupán keresnek a téeszben és a háztájiban. A képlet ezzel a válasszal végletesen rs leegyszerűsödött, mondhatnánk azt is, hogy sivárrá lett. Akik emberfeletti módon dolgoznak és házat tudnak építeni Új-Pogányban, azok a „tekintélyek akik elfogadják a munka gyümölcseit, és a maguk módján élvezik azt, a fiatalok, s akik mindennek megteremtik gazdasági kereteit, a vezetők. A tévésorozat által készített tablón ezek a rétegek egymástól jórészt elszigetelten járnak a „maguk” dolga után. Ismételjük, ez a képlet, ebben a formában túlzottan egyszerűsített, de az alján nagy igazság van. Az tudniillik, hogy ilyen körülmények között egészen nyilvánvaló az ellentmondás a premissza („a téesz nemcsak anyagi értéket termel, hanem korszerű emberi tudatot is formál”) és a valóság között. Éppen ezt a feladatot nem végezheti Pogányban, legfeljebb— ez a ..legfeljebb” persze, nagyon sokat jelent itt és minden más hasonló esetben is — anyagi lehetőségeket kínál fel az ilyen célok szolgálatára. Ezen a ponton kanyarodhatunk vissza a nagy jelentőségű szociográfiai sorozatnak most elsősorban tévés tanulságaihoz. A négyrészes „nyomozás” — a maga sajátos eszközeivel — kendőzés, kertelés nélkül mutatta meg a valóságot. Annak legalább is egy cseppjét. S ha tudjuk is ■a mennyiség és a minőség dialektikájából, hogy egy csepp tengervíz nem azonos a tengerrel, mégis bizonyos, helytálló következtetések vonhatók le belőle az „egész” vonatkozásában. A Pogányról készített televíziós sorozat igen világosan mutatta meg azt, hogy az eszménynek az eszközökkel való azonosítása eltorzulásra vezethet, beszűkítheti a perspektívákat, rést nyit arra, hogy a közösségi tudat helyébe az anyagi érdekeltség nyomakodjék. Óriási alkotó energiák szabadultak fel, de ezek nem mindig a legjobb irányban törnek utat maguknak. Korántsem új felfedezés, hogy az anyagi előrelépéssel nincs szinkronban a tudatfejlődés, s mégis gyakran és nyomatékosan kell ezt hangsúlyoznia elsősorban egy olyan nagy jelentőségű, országos tudatformáló műhelynek, mint a televízió. A Pogány című film nemcsak az utóbbi idők legjelentősebb tévéprodukciói közé sorolandó, hanem úgy is nézhettük (s most és itt így értelmezzük), mint egy hosszú évekre előre meghirdetett programot. A szocialista életmód lehetséges modelljeinek népszerűsítése, a valóság okos és szuggesztív bemutatásán túlmenően e valóság továbbépítése, a tudat formálása, olyan alkotói és népnevelői feladat, amit vállalniuk és következetesen teljesíteniük kell a képernyő munkásainak. BÉLLEY PÁL TI/ Tovább fejlődik Bács-Kiskun és Krím együttműködése A Szovjetunió Krím területének öttagú küldöttsége, amely egy hetet töltött Bács-Kiskun megyében, pénteken elutazott Kecskemétről. Az Ukrán SZSZK Krím területi pártbizottságának titkára, A. M. Roscsupkin vezette szovjet delegációt előző nap fogadta dr. Romány Pál, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára. A megbeszélésen, amelyen a baráti látogatás tapasztalatait értékelték, részt vettek a megyei pártbizottság titkárai, ott volt Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke. A többi között megállapították, hogy a küldöttség megyei körútja, valamint a Krím terület népgazdasági fejlődését dokumentáló kecskeméti kiállítás nagyban hozzájárult a magyar—szovjet barátság elmélyítéséhez. A vendégek tanulmányozták a megye iparát, mezőgazdaságát, egyebek között a bácskai tájkörzet fejlett kukoricatermesztését. Bács-Kiskun megye és Krím terület évtizedes, gyümölcsöző kapcsolatát továbbfejlesztik. Ennek érdekében megvitatták az együttműködés 1973. évi programját. Aranybulla-emlékmű Székesfehérvárott Tegnap délután Székesfehérvárott az avatás előtt álló millenniumi emlékműnél Kalmár Dezső, a városi pártbizottság első titkára és dr. Tilinger István, a városi tanács elnöke köszönetet mondott az emlékmű építésében részt vett társadalmi munkásoknak. Száz dolgozónak nyújtottak át köszönetül Társadalmi munkáértemlékjelvényt. Az Aranybulla kihirdetésének 750. évfordulója alkalmából a városban a törvénykönyv kihirdetésének hajdani színhelyén felállították az Aranybulla-emlékművet. Rétfalvy Sándor szobrászművész alkotása mészkőből készült, három és fél méter magas, stilizált pergament alakját idézi. Közepén az Aranybulla pecsétje látható, II. András domborművével és latin nyelvű felirattal.