Magyar Hírlap, 1972. november (5. évfolyam, 303-331. szám)

1972-11-04 / 306. szám

I ^ u „ Xoco^'/L , X MAGYAR Hírlap FORUM______________________________ - ) *C-­­ U?2. november 4.szombat 3 Kitüntetések november 7. alkalmából Országszerte folynak a megemlékezé­sek a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 55. évfordulójáról. A hétköznapi termelés, a társadalmi élet terén kiemel­kedő munkát végzettek kitüntetésben ré­szesülnek, a fegyveres erőknél új tábor­nokokat és főtiszteket neveztek ki. A fő­városban és vidéken egyaránt számos ün­nepséget, baráti találkozót rendeztek no­vember 7. jegyében. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 55. évfordulója alkalmából a nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa a katonai és politikai kiképzés színvonalának emelé­sében, a harckészültség fejlesztésében több éven át végzett kiemelkedő mun­kájuk elismeréseként dr. Bíró György, Hodosán Imre, Mórocz Lajos és Pocsék József ezredeseket vezérőrnaggyá nevez­te ki. Hét főtisztnek a Vörös Csillag Ér­demrendet, 27 tisztnek a Kiváló Szolgá­latért Érdemrendet adományozta. A honvédelmi miniszter 14 főtisztet ezredessé léptetett elő. Számosan kapták meg a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany, ezüst, illetve bronz fokozatát, va­lamint a Honvédelmi Érdemérmet. A tábornoki kinevezéseket és a kü­lönböző kitüntetéseket Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi miniszter adta át péntek délután a Néphadsereg Központi Klubjában rendezett ünnepségen. Az ün­nepi eseményen megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára, Bor­­bándi János, a Központi Bizottság osz­tályvezetője és dr. Szénási Géza legfőbb ügyész. Ott voltak a Honvédelmi Minisz­térium vezetői, valamint a néphadsereg tábornoki és parancsnoki karának sok tagja. Részt vett az ünnepségen V. K. Andrjuscsenko altábornagy, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői fő­parancsnokságának magyarországi képvi­selője. Ünnepséget rendeztek a Belügyminisz­tériumban is. A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Harangozó Szilveszter rendőr ez­redest eredményes munkája elismeréséül, rendőr vezérőrnaggyá nevezte ki. A Belügyminisztériumban végzett ered­ményes munkájuk elismeréseként az El­nöki Tanács többeknek a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést adományozta. Huszonnyolc belügyi dolgozót a Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel tüntettek ki. A belügyminiszter kilenc alezredest ez­redessé léptetett elő. Főtiszteket, tiszte­ket, tiszthelyetteseket a Haza Szolgála­táért Érdemérem, a Közbiztonsági Érem és a Tűzrendészet Érem arany, ezüst fo­kozatával tüntetett ki. A kitüntetéseket és előléptetéseket Benkei András belügyminiszter adta át. Az ünnepségen részt vett Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára, továbbá a Bel­ügyminisztérium tábornoki és parancs­noki karának több tagja. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében Pullai Árpád köszöntötte a kitüntetésben és előlépte­tésben részesülteket. A Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában rendezett ünnepségen a po­litikai és társadalmi munkában kiemel­kedő tevékenységet kifejtő népfront­tisztségviselőknek és -aktivistáknak Ben­­csik István, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkára kitüntetéseket adott át. A bensőséges ünnepségen jelen volt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke is. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség november 7-e alkalmából kitünte­tési ünnepséget rendezett. A Munka Ér­demrend ezüst fokozatát öt, bronz foko­zatát hat, Ifjúságért­­ Érdemérmet 35, KISZ Érdemérmet pedig 18 kitüntetett­nek nyújtott át pénteken Főcze Lajos, a KISZ központi bizottságának titkára. Tóth Károly, a KISZ Komárom megyei bizottságának első titkára pénteken ün­nepélyesen adta át az esztergomi Mar­tos Flóra Kollégium KISZ-szervezetének a KISZ KB vörös vándorzászlaját. Ünnepséget rendezett a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság a Barátság Házá­ban. Az ünnepségen Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke kitüntetéseket nyújtott át. A Munka Érdemrend különböző foko­zatait kapta több aktivista a magyar— szovjet barátság elmélyítésében végzett kiemelkedő munkájáért. Az MSZBT első ízben adományozott aranykorszorús plakettet kiváló munkát végző tagcsoportjainak. MSZBT arany­koszorús plakett kitüntetést kaptak. Az Akadémiai Kiadó, az Orion Rádió- és Vil­lamossági Vállalat, a Mélyépítési Tervező Vál­lalat, a pécsi Pannónia Sörgyár, a Lenin Ko­hászati Művek, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek szalagedző üzeme, a Nagykőrösi Konzerv­gyár, a Kőolajvezeték Vállalat (Siófok), a MÁV záhonyi vasúti csomópontja, valamint a Bony­hádi Cipőgyár MSZBT-tagcsoportok. Az MSZBT legmagasabb kitüntetését, az aranykoszorús jelvényt a következők kapták: Németh Lászlóné, az MSZMP KEB tagja, a Kentter-Jutagyár pb-titkára, dr. Ortutay Gyu­la, az MTA nyelv- és irodalomtudományok osztályelnöke, a néprajzi kutatócsoport igaz­gatója, Vass Istvánné országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja, Pandurovics József, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa vezető tit­kára, Bíró Gyula, az MSZMP Somogy megyei bizottságának titkára, Bihari László, az MSZMP III. kerületi bizottságának első titkára, Rúzsa János, az MSZMP Szekszárd városi bizottsá­gának első titkára, Csapó Sándor, az MSZMP Kaposvár városi bizottságának titkára, Tóh Fe­renc, a MÁV dombóvári csomópont pb-titká­ra, Wendler Lászlóné, a KISZ KB munkatársa, Gaál Ferenc, az MSZMP Győr-Sopron megyei bizottságának munkatársa. Kovács Barna, az MSZMP Heves megyei bizottságának munka­társa, Kecskés Imre, az MSZMP Szolnok me­gyei bizottságának munkatársa. Sztéhló Bé­­láné, az MSZMP V. kerületi bizottságának mun­katársa, Teres András, az MSZMP XII. kerületi bizottságának munkatársa, Támadi József, az MSZMP XIX. kerületi bizottságának munkatár­sa, Stadinger István, a Fővárosi Gázművek ve­zérigazgatója, Vajó István, a Fővárosi Szállí­tási Vállalat igazgatója, Hermann Lajos, a Sas­vári Nyomda igazgatója, dr. Gáldi László, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, dr. Hadrovits László egyetemi ta­nár, akadémikus, Lukács Sándor, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium igazgató­ja, valamint Bakonyi György, a Könnyűipari Minisztérium főosztálvezetője, Lapusnyik La­jos, a Mezőhegyes­ Állami Gazdaság pb-titká­­ra. Csirke Antal, a besenyőteleki Lenin Tsz párttitkára, ifj. Bajnok Sándor, a bátai Novem­ber 7. Tsz gépcsoportvezetője. Darida László, a fűzfői Nitrokémiai Ipartelepek főműveletője, Kiss Ernő, a Kecskeméti Konzervgyár főosz­tályvezetője, az MSZBT országos elnökségének tagjai és Lábossá Istvánná, Cseppentő Imre, Kaposvári Józsefné, az MSZBT munkatársai. A kitüntetések átadásánál jelen volt: "Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, Grósz Károly, az MSZMP KB osztályvezető­helyettese, V. J. Pavlov, a Szovjetunió nagykövete. Emlékmű a Bükkben A Büki- hegységben, a kőkapui részen — ahol a Diósgyőri Gépgyár szivattyú­gyáregységének Lenin nevét viselő MSZBT szocialista brigádja a második világháborúban elesett ismeretlen szov­jet katona sírját találta meg — felavat­ták a sír fölé állított emlékoszlopot. Gyulán, a Jókai Művelődési Házban Lenin és a forradalom címmel dokumen­tumkiállítás nyílt. A megnyitón Volent Zoltán, a művelődési ház igazgatója mon­dott ünnepi beszédet. A Békéscsabai Mezőgép Vállalatnál magyar—szovjet baráti találkozót rendez­tek, amelyen harminc szovjet fiatalt lát­tak vendégül. Csongrád megye számos üzemében, in­tézményében ünnepi pártnapot, műsoros megemlékezést tartottak. Hódmezővásár­helyen a Divatkötöttárugyár és a Szán­tó Kovács János Termelőszövetkezet MSZBT-tagcsoportjai — szovjet vendé­geikkel közösen — emlékeztek meg a szocialista forradalom évfordulójáról. Ugyancsak pénteken tartottak ünnepsé­get a szegedi József Attila Tudomány­egyetem, valamint a Szegedi Tanárkép­ző Főiskola tanárai és hallgatói is. A szekszárdi Babits Mihály Művelődé­si Központban kitüntetéseket, jutalmakat adtak át a legkiválóbb szakszervezeti ak­tivistáknak. A szekszárdi Panoráma film­színházban ünnepélyesen megnyitották a Tolna megyei szovjet filmhetet. Hasonló eseményre került sor Veszp­rémben, a megyei pártbizottság nagy­termében, ahol díszbemutatón vetítették A katona visszatért a frontról című új szovjet filmalkotást. Barátságvonatok indultak a Szovjetunióba A Nagy Októberi Szocalista Forrada­lom ünnepségeire több delegáció és cso­port utazott a Szovjetunióba. A Háborús Veteránok Szovjet Bizott­ságának meghívására pénteken Moszkvá­ba utazott a Magyar Partizán Szövetség küldöttsége . Padányi Mihály alelnök, építésügyi és városfejlesztési miniszter­­helyettes vezetésével. A delegáció részt vesz a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 55. évfordulójának ünnepségein. A küldöttség búcsúztatására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Úszta Gyu­la, a partizánszövetség főtitkára, ott volt F. P. Bogdanov, a budapesti szovjet nagykövetség tanácsosa. Szolnok megyei munkásőrök harminc­tagú csoportja utazott pénteken a Szov­jetunióba. Közös Zala és Somogy megyei barát­ságvonat indult 300 utassal Moszkvába. A vonat utasai munkások, termelőszö­vetkezeti tagok, műszakiak, valameny­­nyien a Hazafias Népfront mozgalom aktív társadalmi munkásai. Pénteken reggel a miskolci Tiszai pá­lyaudvarról borsodi barátságvonat indult a Szovjetunióba. A vonat utasai — há­romszázhúsz termelőszövetkezeti tag és üzemi dolgozó­k kilenc napot töltenek a vendéglátó baráti országban. A borso­diak ellátogatnak Kijevbe, Leningrádba és Moszkvába. KÉPZETTÁRSÍTÁS E­gy felelős állami tisztviselő kijelentette a televízióban, hogy 1968-tól, vagyis az új gazdaságirányítási rendszer beve­zetésének esztendejétől, aggasztó mérete­ket öltött a dolgozók iskoláiba járók szá­mának csökkenése. A nyilatkozat akkor is figyelmet érde­melne, ha a szóban forgó tisztviselő nem hivatásszerűen bonyolódnék ilyen kérdé­sekbe. A tény attól még tény maradhat­na. Így azonban — minthogy a megkér­dezett illetékességéhez kétség sem fér­het — bizonyára sok televíziónézőben váltott ki indulatot a puszta közlés. Ugyanis a dolgozók általános iskolája jel­legzetesen munkásoktatási intézmény­­típus és a legkevésbé sincs rendjén az, ha akármicsoda bevezetésének az idő­pontjától is, kiszorulnak valahonnét a munkások, ahol ott lenne a helyük. Igazán távol áll tőlünk a szándék, hogy bármit is dramatizáljunk, de a probléma valóságtermészetét rendkívüli nyomaték­kal húzza alá néhány adat, amely — mellesleg — a televízióban el sem hang­zott. Ezek közül indulatstabilizátornak kitűnően használható lenne például a következő összefüggés: a 15—39 év kö­zötti dolgozók 51,1 százaléka nem ren­delkezik általános iskolai végzettséggel olyan körülmények között, amikor a dol­gozók általános iskoláiban jelenleg ke­vesebb felnőtt végez, mint amennyi gye­rek nem végez az egyébként tanköteles korosztályok közül a nappali tagozaton. E passzív mérleg magától értetődően messzi túlmutat a felnőttoktatás vagy akár az egész iskolarendszer kérdésein, munkásérdek — tehát nemzeti érdek — szenved itt sérelmet valahol, indulatok­kal nincs mit kezdeni. Persze, indula­toktól fűtötten, vagy anélkül, a televízió nyilvánossága semmiképpen sem veheti jó néven, ha 1968-tól, vagyis az új gaz­daságirányítási rendszer bevezetésének esztendejétől ilyen aggasztó méreteket ölt egy karakterisztikusan munkásoktatási intézménytípus sorvadása. ro­mbátor: fontos itt az időpont? Meg­határoz valamit? Valaki netán azt állította volna, hogy ok és okozati ösz­­szefüggés mutatható ki gazdaságirányí­tási modellünk szerkezeti változásai és az említett létszámcsökkenés között? Nem, ilyen nézet, legjobb tudomásunk szerint mind ez ideig nem kapott han­got sem a televízióban, sem másutt. Az évszámról valószínűleg egyszerű képzet­­társítással juthatott eszébe a televízió­interjú alanyának a gazdasági mecha­nizmus, tekintettel arra, hogy az 1968-as esztendőnek kétségtelenül az volt a leg­fontosabb, leginkább jellemző eseménye hazai vonatkozásokban. De honnét jutott eszébe az évszám? Kedvünk ellenére való adatokkal ter­helni bárkit is, de vannak olyan helyze­tek, amikor az aligha is kerülhető el, feltéve legalább a bizonyítás szándékát és a lehetőségét. Kezdjük tehát a sort azzal: az alapfokú felnőttoktatás az 1963—64-es tanévben tudta nálunk a leg­nagyobb munkástömegeket meghódítani, s azóta meredeken vezetett lefelé a gra­fikon, amit legfeljebb az utóbbi eszten­dő szépít valamelyest. A létszám jelenleg hozzávetőlegesen egyhatoda a nyolc év­vel (s nem a négy esztendővel!) ezelőtti­nek. Pontosabban, kissé részletezve a té­nyeket: az 1963—64-es tanévtől az 1968— 69-es tanévig 116 670-ről 27 983-ra csök­kent az intézménytípus hallgatóinak lét­száma. Tehát rövid fejszámolással meg­állapítható: az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését megelőző négy esz­tendőben 88 687 pad maradt üresen — legalábbis jelképesen — a tetőzéshez ké­pest. Ezzel szemben az új gazdaságirá­nyítási rendszer bevezetése óta eltelt négy év során a csökkenés csupán 5856, arról nem is szólva, hogy az idén a gra­fikon — ha nem is meredeken, de hosszú idő óta először — ismét felfelé kúszott. M­int mondottuk, a legcsekélyebb meg­lepődést sem váltja ki belőlünk, ha netán arról kell tudomást szereznünk: bizonyos indulatokat szül, hogy egy ügy — legyen az bármilyen ügy! — kapcsán háttérbe szorulnak a munkás-, tehát a nemzeti érdekek. Nekünk igenis fáj, bennünket igenis felháborít, ha a munkás valamiből keve­sebbet kap, mint ami kijár neki. S ez vonatkozik nemcsak a ruhára, a cipőre, a kenyérre, a nyaralásra, hanem — tisz­tesség ne essék szólván — a „francra” is! Hát ha minderre vonatkozik, akkor ép­pen a kultúra értékei szorulhatnának ki a felsorolásból? Amióta munkásemléke­zet van, a tudás megszerzése mindig elől szerepelt a követelmények listáján, s ezt a tradicionális munkásprogramot ma kevésbé szabad feladni, mint bármikor, ha valóban azt akarjuk, hogy a munka gazdasági kényszerből társadalmi él­ménnyé váljék mindannyiunk számára. A történelmi sorsfordulók, megrázkód­tatások általában hozzájárulnak az egy nemzedéken belüli nagy átrétegeződések látványos produkciójához, amelynek egyik jele rendszerint az, hogy felszökik a tanulási láz görbéje. A hosszabb ideig tartó konszolidáció már kevésbé járul hozzá ahhoz, hogy az emberek tömeg­méretekben akarjanak valahol erejük megfeszítésének a felső határán élni, ami nélkül pedig aligha lehet szó felnőtt­kori tanulásról. Ez tehát egyrészről ma­gyarázhatja, miért olyan nagy a létszám­­csökkenés a dolgozók általános iskolái­ban. De másrészről lehetetlen belenyu­godnunk abba, hogy elvégezetlen marad­jon valami, amit el kell végeznünk. Ne­künk gyorsabban kell haladnunk minden tekintetben — tehát a kultúra birtokba­vételében is! — a polgári konszolidációk­nál. Gazdaságirányítási rendszerünk alkal­mas lehetne arra, hogy ezt az egészsé­ges nyugtalanságot ébren tartsa, kondi­cionálja a tömegekben, de ehhez egye­bek mellett arra is szükség lenne, tud­jon ez a gazdaságirányítási rendszer ab­ban is hatékonyan érvényesülni, hogy differenciál munkás és munkás között, ami nyilvánvalóan nemcsak jövedelmi különbségeket ugratna ki jobban a szo­cialista elosztás elvének megfelelően, ha­nem egyszersmind nagyobb mércét is állítana, több perspektívát is teremtene az egyén számára. S hogy ez még nem valósulhatott meg a kívánatos mérték­ben, az bizonyára hozzájárul a felnőtt­­oktatási statisztika alakulásához is. Ha ma nem végzik el ebben az ország­ban az alapfokú általános műveltség megszerzését biztosító iskolát annyian, mint amennyinek okvetlenül el kellene végeznie — s sajnos, nem végzik el! —, akkor azért mi felelősek vagyunk, tekin­tet nélkül arra, hogy a felnőttkutatási grafikon 1968-ban, vagy 1964-ben kez­detbe zuhanni. Nálunk munkáshatalom volt nyolc esztendővel ezelőtt, az volt négy esztendeje, és az van ma is. De mindebből még egyáltalán nem követke­zik, hogy érzéketlennek bizonyulhatunk a részletkérdések iránt; hogy nem kell minden — sokszor mégoly apróságnak tűnő — mozzanat megítélésében, vagy hangsúlyozásában őrizkednünk a sommás nagyvonalúságtól, ha az történetesen va­lamely társadalmi kérdést érint. Sőt, ép­pen ellenkezőleg: amikor az átmeneti korszak bonyolultságára hivatkozunk, rendszerint arról van szó, hogy előtérbe kerülnek a részletkérdések, nem lehet többé nüanszokkal nem bíbelődve szol­gálni az ügyet. L­­a egy macska átszalad az úttesten, majd ezt követően megbotlik egy já­rókelő — magára vessen, ha azt hiszi, hogy az egésznek a macska az oka. A televízió az egészen más! Ha a televízió nézése közben támadnak hamis képzet­­társításaink, azért nem biztos, hogy csak magunkra kell vetnünk. A szándékkal, vagy szándék nélkül közölt, úgynevezett „mögöttes” információ sokszor nagyobb hatást gyakorol a nézőre, mint ami fel­szólító módban hangzik el. Tudniillik a macskáról már eleve azt tételezi fel mindenki, hogy véletlenül került az út­testre, de a televízióban elhangzott infor­mációnak szándékot tulajdonítanak még akkor is, ha hiányzik ez a szándék. Talán bizonygatnunk sem kell: meg­jegyzéseinkkel senki sem akartunk meg­bántani, legkevésbé a televízió munka­társait, akik politikai műsoraikkal rend­kívül sokat — írjuk már egyszer le: a magyar tömegkommunikációban a leg­többet!­s tesznek annak érdekében, hogy a valóságos problémákra irányuljon a figyelmünk, mindenről tudomást szerez­zünk időben, és állásfoglalásaink meg­bízható információkra épüljenek. Nem gesztusokat, félmondatokat akarunk mi számon kérni, csupán azt szeretnék érzé­keltetni, hogy a hibás képzettársítások rossz irányba terelhetnek nemes szenve­délyeket is. FODOR GÁBOR Megnyílt a Prága múltja és jövője című kiállítás Prága múltja és jövője címmel nyitott kiállítást pénteken a fővárosi tanács Ta­nács körúti bemutatótermében Skoda La­jos elnökhelyettes és Karel Spal, Prága helyettes főpolgármestere. A kiállítás több tucatnyi nagyméretű fotóval mutatja be a régi Prágát, a mű­emlékekben, látnivalókban gazdag törté­nelmi várost. Makettek, fényképek sorá­val kalauzolja el a látogatót a mai, mo­dern csehszlovák fővárosba, s grafiko­nokkal, rajzokkal, térképvázlatokkal szemlélteti a jövőt. Prága fejlődésének tervekben már körvonalazott arculatát. A kiállítás megnyitóünnepségén részt vett Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke.

Next