Magyar Hírlap, 1973. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1973-01-19 / 18. szám

Magyar Hírlap ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK 1973. JANUÁR 19. PÉNTEK 9 TÉVÉNAPLÓ TEGNAP, CSÜtÖRTÖKÖN, csakúgy, mint egy­ héttel korábban, ismét szűköl­ködtünk a műsorokban. Úgy látszik, a té­vések a hét közepén pihentetőnek szán­ják: egyre kevésbé terhelnek meg ben­nünket, arról nem is szólva, hogy a látot­tak is inkább a szórakoztatást szolgál­ják. Feltűnő például, hogy a híradó utáni programot tegnap is a kalandvágyó és könnyű múzsa uralta. Az Amerre a vaddisznók járnak ese­dékes részében a kalandokat nem nél­külöztük, legfeljebb a magvas gondola­tokat, ugyanakkor a kevésbé érdekesnek ígérkező Pompadour kellemes meglepe­tést szerzett. A gondos zenei szerkesztők koncepciózusságát bizonyítja, hogy Verdi Nabuccója után Leo Fall operettje is si­kert aratott. Ez, persze, aligha véletlen, hiszen a libretto gyorsabban avul el, mint a dallam ... Még sok lehetőség rej­lik ezekben a szűkszavú, lényegretörő zenei keresztmetszetekben. A híradó előtti programban is akadt ugyan kalandműsor, de legalább a tartal­masabbik fajtából. A Nysával a Karako­­rumban című útibeszámoló-sorozatra gondolunk. Az operatőrnek, vágónak is megfelelő lengyel alpinisták nemcsak jel­legzetes kocsijukat mutatták be, hanem a végcélhoz vezető út állomásainak felidé­zésére is vállalkoztak. Az első megálló, a Boszporusz és Konstantinápoly min­denesetre alkalmasnak bizonyult arra, hogy ébren tartsa érdeklődésünket. A másik, rendhagyó útibeszámolóban Kopeczky Lajos egy termelő közösség hétköznapjait, ellentmondásait villantotta fel. Ennél többre nem is nagyon volt szükség: a hollóházi körkép így is gondo­latébresztőre sikeredett. A témában jára­tos riporter jól érzékeltette, hogy az or­szág északkeleti csücskében, a hátrányos helyzet ellenére is lehet virágzó köz- és gazdasági életet teremteni. A Téka már annyira hozzánk nőtt, hogy szinte észre sem vesszük erényeit. Pedig nem árt újra és újra emlékeze­tünkbe vésni, hogy az országos közmű­velődési program beharangozása valóban széles körű tájékozódást és tájékoztatást igényel. A tévés kedvcsinálók nemes szándékában ezúttal sincs okunk kétel­kedni. kár, hogy az aránytalan filmelő­zetes kissé háttérbe szorította az irodal­mi, zenei, képzőművészeti élet esemé­nyeit. MA, PÉNTEKEN, ismét dúsabb terí­tékre készülhetünk fel. Az új év első Ifjúsági Telemagazinjában egyebek kö­zött az élsportolás etikai problémái ke­rülnek szóba, a Fotográfia című új ma­gyar film főszereplői is megszólalnak majd, s Wisinger István szerkesztő meg­hívja az érdeklődőket egy érdekes klub­ba is... A Telemagazint követő Hatáskör és felelősség vitaműsorban dr. Zsarnóczai Sándor a gazdasági élet döntési mecha­nizmusát tárja majd fel. Csúcsidőben su­gározza a televízió a Kórkép a világról című összeállítást. Farkas Katalin az im­már haminc éve halott marxista publi­cista, Bálint György írásaiból válogat. Késő este kerül a képernyőre a Jogi ese­tek, dr. Petrik Ferenc egy házasság bo­nyodalmairól számol be. A két gondol­kodtató műsor között Dalidát látjuk-hall­­juk a párizsi Olympia Színházból. Zöldi László A m­élyen elgondolkozva öntözgettem szo­­bám dísznövényeit, amikor váratla­nul gyenge sikolyt hallottam. Valahogy így: — Ju-uj! Meglepődve néztem körül a szobámban. Egyedül voltam. Különös­t gondoltam, és folytatni akartam az öntözést, ám a következő pillanatban elejtettem a kan­nát. Az új, cirmos levelű szobanövény szólalt meg — efelől most már semmi kétségem sem lehetett —, az előbbinél jóval erélyesebb hangon ezt mondta: — Nem érti, hogy hagyjon! Maga dur­va fráter! Megrökönyödve hebegtem, és reszkető ujjakkal kapkodtam a füleimhez. Mire a hang gúnyosra váltott: — Ne a fülét piszkálja, szerencsétlen! Olvassa el az önéletrajzomat, amit a pa­pírkosárba dobott­ önéletrajzot? Igaz is, volt ennek a nö­vénynek a szárára kötve egy kis nyomta­tott cédula — jutott eszembe. Volt ám, azzal együtt adták a virágboltban! Lázas igyekezettel estem a papírkosárnak, s csakhamar meg is találtam a cédulát. Hangosan olvastam: „Dieffenbachia pic­­ta”. — Érdekes önéletrajz, latinul curricu­lum vitae — fordultam a zöldnövény felé. — Ez milyen nyelven van? — Az a nevem, maga idióta! — förmedt rám a növény. Zavartan hajoltam meg: Dieffenbachia picta — O, pardon — suttogtam, és mond­tam a nevem én is. Gépiesen emeltem a­ kezem, de ő nem nyújtotta egyik levelét sem. Csupán ennyit jegyzett meg fölé­nyesen: — Szólítson csak Diffinek! A meleg­házban is így szólítottak a fővárosi ker­tészetnél. — Én egyszerűen csak Jani vagyok! — mondtam szerényen, és olvasni kezdtem az önéletrajzot: „Brazília őserdejéből ke­rültem a XIX. század elején a növény­kedvelő Bécsbe, ahol impozáns külsőm, díszítő hatásom, és jó tulajdonságaim miatt megszerettek és kedveltté váltam egész Európában. A kényesebb, nagyobb gondozást igénylő zöldnövények közé tar­tozom, de megfelelő kezelés mellett fej­lődésem nagy örömöt szerez majd ön­nek.” Csodálattal néztem fel a cédulá­ról: — Ó, ön igazán előkelő, s fölöttébb nemes szándékú zöldnövény, kedves Diffi! — Mit gondolt, a Hortobágyról szalaj­­tottak, Jani! — mondta bosszúsan. Zavar­tan olvastam tovább. Az életrajz további részében Diffi arról írt, hogy az állandó IS—20 fok hőmérsékletű helyen érzi jól magát: hideg, egyenetlenül fűtött szobá­ban levelei elsárgulnak. Nagy örömére szolgál továbbá a gyakori, állott vízzel történő permetezés... (Ahán, ezért jaj­­dult fel, mert én hideg vízzel öntöttem nyakon!) Ilyen és ehhez hasonló dolgo­kat írt még magáról. — Biztosíthatom, kedves Diffi, a jövő­ben meg lesz velem elégedve — mondtam bűnbánóan. — Gondos ápolását szép fejlődésem­mel fogom önnek meghálálni — válaszolt kimérten, életrajza egyik mondatával. Megkockáztattam egy kérdést: — Mégis, kedves Diffi, hogyan írta ön ezt az életrajzot? Úgy értem, melyik le­velével? — Pancser — mondta lenézően. — Csak nem gondolja, hogy leállok firkálni. Ter­mészetesen diktáltam a Virágért egyik gépírónőjének. Akar még valamit? — Csak annyit, hogy bizonyára jó ba­rátok leszünk — feleltem. — Mit szólna, kedves Diffi, ha tegeződnénk? — és emel­tem az öntözőkannát, hogy pertut igyak vele. Ám alaposan túllőttem a célon. Diffi leveleinek zöldje egyszerre méregzöldre váltott, a fehér foltok még sápadtabbra fehéredtek, majd kurtán, elutasítóan is­mét csak a cédulára írott önéletrajzából idézett: — Bármely kezelésemmel kapcsolatos probléma esetén forduljon a Virágért-üz­­letekhez, ahol díjtalan szaktanácsadással is szolgálnak! Azóta nem szólt hozzám egy szót sem. D. Kiss János Bontóper és építési engedély Módosították az illetékrendeletet 1973. január elsejei hatállyal rende­letben módosította a pénzügyminiszter az illetékekre vonatkozó szabályokat és díjakat. A rendelet jelentős része nem érinti közvetlenül a lakosságot, mivel a különböző szervezetek (üzemek, vállala­tok, szövetkezetek) egymás közötti jog­vitás ügyeiben való eljárás illetékének mértékét szabályozza. Magánszemélyeket az építésügyi hatósági eljárás illetéke, a vámkezelt gépkocsik adásvételével, cseré­jével és ajándékozásával kapcsolatos il­leték, valamint a polgári bírósági eljá­rások illetéke érdekelheti elsősorban. A módosítások elrendelésének szüksé­gességéről, valamint az illetékek válto­zásáról dr. Dániel Béla, a Pénzügymi­nisztérium csoportvezetője tájékoztatta lapunkat. A többi között elmondta, hogy főként a polgári perrendtartás módosí­tása tette szükségessé az illetékrendelet korrekcióját. Az eljárások során felme­rülő költségeket nem fedezték az illeté­kek, főként az elhúzódó, hosszadalmas pereknél volt éles a kontraszt, így pél­dául emelkedett a házassági bontóper illetéke 800-ról 1000 forintra. Ennek az összegnek — ha békítési eljárásra lehető­ség van — felét a keresetlevélen, másik fe­lét pedig — a bíróság felhívása nyomán — a tárgyalási jegyzőkönyvön vagy a kü­lön beadványon kell leróni. De hasonló a helyzet például az olyan elhúzódó bün­tetőpereknél, mint a rágalmazás vagy becsületsértés, ahol az eljárási illetéket 60 forintról 100 forintra emelték fel. Az illeté­km­ódosítás szerint a ma­gánszemélyek által külföldről behozott vagy részükre beérkező személygépko­csiknak a vámkezeléstől számított öt éven belül első ízben történő elidegenítése (adásvétele, cseréje, ajándékozása) ese­tén az átruházó — a személygépkocsi tulajdonjogát igazoló okirat illetékeként 10 százalékos illetéket köteles leróni; az illeték alapja a személygépkocsinak a vámkezelés alapját képező forgalmi ér­téke. Egyéb gépkocsieladásra, -cserére nem vonatkozik a módosítás, tehát nem változik — a közvéleményben elterjedt hírekkel ellentétben — a személygépko­csik úgynevezett átírási díja. Hasonlóan változatlan az illeték az ingatlaneladá­soknál is. Változott azonban az építésügyi ható­sági eljárás illetéke. A lakás-, a lakóház­­építéssel kapcsolatos minden alapvető eljárás illetékmentes, azonban újraszabá­lyozták a hétvégi házak építésének ille­tékét — a nagyságtól függően. Ennek alapján az építési engedély, ha a beépí­tésre kerülő alapterület a 30 négyzet­­métert nem haladja meg, 100 forint: 31— 50 négyzetméterig 200 forint: 51—70 négyzetméterig 500 forint: 70 négyzetmé­ter felett pedig 1500 forint illeték alá esik. Ezek az összegek közelítenek az építésügyi eljárások, költségeihez. Az eddigi gyakorlathoz hasonlóan — akiknek vagyoni és kereseti viszonyai in­dokolják — illetékmentességet kapnak. S. M. ------------—jr---------------------------------------------­Az­ Újpesti Gyapjúszövőgyárt és az 1013-as Bémegeszítést k kapunk a visszatérő kismamák Tudósítónktól. Az Újpesti Gyapjúszövőgyár dolgozói­nak 66 százaléka nő. Érthetően nagy fel­adat az 1013-as kormányrendelet végre­hajtása. Az eddigi eredményekről tájé­koztatott bennünket a közelmúltban Sza­bó József, a gyár igazgatója. — A szociális létesítmények fejleszté­sében, a munkakörülmények javításában a legszembetűnőbb az eredmény. A ko­rábbi években évi 6—800 ezer forintot tudott ilyen célokra a gyár fordítani. 1971-ben 2 millió 700 ezer forintot, 1972- ben már több mint 3 millió forintot, és ebben az esztendőben, tehát 1973-ban há­rom és fél millióval számol a terv. Ezt az összeget a vállalat maga teremtette elő, saját munkánk eredménye. Néhány példa: kismamacipőkre — azokon a terü­leteken kapják a nők, ahol állómunkát végeznek, a szövödében, a fonodában — a múlt évben több mint 60 ezer forin­tot fordítottunk. A szülésből visszatérő kismamák részére havi 200 forint bérki­egészítést adunk két hónapon keresztül, azért, hogy a kiesett idő után ne érje veszteség őket, amíg ismét belelendülnek a munkába. A gyermekeiket mind elhe­lyezzük a bölcsődében, vagy az óvodában. — Lakásfejlesztési alapot létesítettünk, úgynevezett ,,F” alapot. Évente 200 ezer forintot adhatunk a dolgozók kölcsöné­hez, egy dolgozónak 50 ezer forintot ka­matmentesen. Ám megtaláljuk a módját más segélyezésnek is, ha valakinek pél­dául sürgősen szüksége van nagyobb ös­­szegre, mondj­uk bútorvásárláshoz, ezt is kamatmentesen kaphatja — hosszabb idő­re is. Erre ...” alapot teremtettünk. — A terveink a közeljövőben: a múlt év második felében megkezdtünk egy 600 személyes fürdőt építeni, ez évben befejezzük, és rendeltetésének átadjuk. Két és fél millióba került. Rövidesen be­fejeződnek vizsgálódásaink, amelyek az éjszakai műszak megszüntetésének lehe­tőségeit tárják fel. A megfelelő műszaki és egyéb intézkedésekkel kívánjuk foko­zatosan elérni, hogy a harmadik műszak­ban minél kevesebben dolgozzanak — mondotta végül Szabó József igazgató. Kopogás Legutóbb, mikor megjelent a postai irá­­nyítószámok jegyzéke, rögtön megvásárol­tam és belevetettem magam az irányító­számos ismeretek előttem még feltáratlan sűrűjébe. Az egyik füzetkéből megismertem a bu­dapesti utcarejtelmek decimális rendszerét, a másik füzetből az „ország gócterületi be­osztását, a gócterületek számát és a terü­leten belül felhasznált postai irányítószám­ke­retet”. Az év elején érkező postámban azután árgus szemekkel kezdtem kutatni a feladók irányítószámait , és a sajátomat, amit a figyelmesebbek és a hozzám ha­sonló igyekvők már kikerestek. A tanító iránymutatást és segítséget per­sze továbbra is a postától vártam, mely fekete holló képében már eddig is sok je­lét, adta a segíteni akarásnak — elsősor­ban a maga kopogós munkája megkönnyí­tése érdekében. Megjelent a postahivatalokban az irá­nyítószámok bevezetésének emlékbélyege, egy elegáns borítékkal, és rajta „a” példa, mintaként. Korábban megtanultam, hogy az első számjegy a „területi” góc száma. Figyel­mesen, izgatottan azonosítottam a mintá­val: stimmelt! A második két számjegy Bu­dapesten a kerület jelzésére szolgál: nem egyezett!! Elő a tanító könyvvel! A jegy­zékben két Hernád utca is szerepel. Az egyik a VI­., a másik a XVIII. kerületben. A tanító borítékon a jelzett helyen 09, tehát a kilencedik kerület szerepel. No, és miért írják az utcanév elé római számmal a VII. kerület jelzést a mintaborítékon, mikor az idézett „tan­­könyv" 4. oldalán a címzés­minták megtanítanak rá, hogy az már fö­lösleges. Nézzük a feladót ezután — gon­doltam. A mintaborítékon „2391 Pécel" sze­repel. Az irányítószámok jegyzékében: „2119 Pécel” található. Miért nem kopog a holló pontosan? És mi történne, ha mi is így címeznénk? Tízszer tízen a X. VIT-re A Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség, a Magyar Rádió és a Magyar Te­levízió ifjúsági osztálya a X. Világifjú­sági Találkozó alkalmából vetélkedőt hir­det. A 10X10 a X. VIT-re című vetélkedőre minden 14—26 év közötti magyar fiatal jelentkezhet a KISZ helyi alapszerveze­teinél, 1973. február 15-ig. Bővebb tájé­­koztatást a KISZ járási, kerületi, városi és megyei bizottságai adnak. Távirányítás több százezer kilométerről Sikeresen manőverezik a Lunohod 2. A TASZSZ különtudósítója jelenti a kozmikus távirányítási központból. Szerdán, január 17-én este harmadszor sikerült a Földről kapcsolatot teremteni a Lunohod 2-vel. Ez a harmadik kapcsolat­­felvétel volt a legtartalmasabb. Az ön­járó készülék két órán keresztül műkö­dött a leszállás körzetében. Érdekes volt az a pillanat, amikor a Lunohod egészen közel jutott a Luna 21. űrállomás leszálló fokozatához. Kevesebb mint négy méter választotta el a két gé­pezetet. Úgy tűnt, hogy az összeütközés elkerülhetetlen, de a manőver teljes si­kerrel és pontossággal zárult. A földi irá­nyítók biztosan vezették a kerekeken mozgó terepjárót, amely tőlük több száz­ezer kilométerre működött. Gyorsan meg­fordították, majd megkezdődött a televí­ziós közvetítés a Lunohod holdkompjáról. A Lunohod egyik televíziós kameráját is bekapcsolták, hogy maximálisan közeli felvételeket nyerjenek a szállítóegységről és a landolás helyéről. Mint Borisz Nyepoklonov, a kísérletet végző főirányító csoport igazgatója el­mondotta: a Lunohod 2-t szállító egység Holdra szállásakor a felületi érintkezés annyira zökkenőmentes volt, hogy a szer­kezet négy lengéscsillapítója közül csak egy jelzett. A hajtóművek másodpercenként két méterre lassították a Lunohodot szállító szerkezet sebességét, összehasonlításul: az ejtőernyősök ötször nagyobb sebesség­gel közelednek a Föld felé. A telemetrikus adatok elemzéséből ki­tűnik, hogy a Lunohod 2. valamennyi be­rendezése és tudományos készüléke kifo­gástalan állapotban van, és szabályosan működik. Mezőgazdasági könyvhónap Tizenhatodik alkalommal rendezik meg az idén a mezőgazdasági könyvhónapot. Országos ünnepi megnyitója február 2-án lesz Kaposvárott, és az ezt követő napo­kon tartják a megyei megnyitókat. A me­zőgazdasági könyvhónapban, amely egy­ben az élelmiszer- és fagazdasági köny­vek és szaklapok hónapja is, több szak­előadást tartanak, szakíró-olvasó talál­kozókat és ankétokat szerveznek a váro­sokban, falvakban egyaránt. Ebből az alkalomból 37 új mű kerül a könyvesboltokba, 264 ezer példányban (1972-ben 23 mű jelent meg 100 ezer pél­dányban). Közülük a legtöbb ismeretter­jesztő munka, de sok az új kertészeti, ál­lattenyésztési szakkönyv is.

Next