Magyar Hírlap, 1973. október (6. évfolyam, 270-300. szám)
1973-10-13 / 282. szám
2 1973.október 13.szombat NEMZETKÖZI POLITIKA Bugyor Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL nPaBAft Km gam m K| AB *— Az SZKP központi |1 Oo Ei fl lapja pénteki szá-t írt BMiraOmában szerkesztésési cikkben elemezte az egy hete fellángolt közel-keleti háborút. Izrael — mutat rá a cikk — az egyiptomiak és a szíriaiak megfélemlítésére ismét a békés lakosság elleni terror politikájához folyamodott. Az áldozatok között külföldiek is vannak. Az izraeli vezető körök politikájának nincs jövője. Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az arab országok nem hajlandók megbékélni területük elvesztésével. Kudarcot vallott Tel Aviv másik elképzelése is, nem tudják rákényszeríteni Egyiptomot és Szíriát, hogy mondjon le a progresszív fejlődési vonalról és a szocialista országokkal való együttműködésről. A Szovjetunió és a szocialista országok — emlékeztet a Pravda — mindent megtettek, hogy kioltsák a háború izzó parazsát a Közel-Keleten, elérjék az izraeli agresszió következményeinek felszámolását. A Szovjetunió egész sor konkrét javaslattal állt elő ebben az ügyben az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben. A Pravda szemleírója megállapítja: " Izrael makacsul ragaszkodik terveihez, az agresszió folytatására helyezi tétjét. Ezzel még inkább fokozódik az a felelősség, amely a helyzet kiéleződésének súlyos következményeiért hárul Izraelre és imperialista támogatóira. A közel-keleti válság egyetlen igazságos megoldását az izraeli agresszió beszüntetése, az agreszszió összes következményeinek, felszámolása, az izraeli csapatoknak a törvénytelenül elfoglalt arab földekről való kivonását jelenti. Most" A tokiói lap a ",e Japan Times moszkvai japánszovjet csúcstalálkozó eredményeit elemezve hangsúlyozza: A magas szintű találkozó megnyitotta az utat a békeszerződés megkötése felé, és hogy az erre irányuló tárgyalások felölelik majd a területi kérdés rendezését is. Most mindkét fél fontos feladata, hogy miután megállapodtak a kapcsolatok fejlesztésének szükségességében, mindezt megtegyenek azegymás iránti kölcsönös bizalom erősítése érdekében. A szovjet vezetők tervezett tokiói látogatása tovább csökkentheti a távolságot a két ország között. Tanaka hangsúlyozta, hogy moszkvai útja új erőfeszítések kezdete a kapcsolatok kiépítése érdekében. Az elhatározás megéri, hogy keményen munkálkodjanak, valóra váltása javára — írja vezércikkében a Japan Times. . . . Az argentin napilap Haopinion , a.»»»» togatásának elhalasztását kommentálja. Washingtonban meglepetéssel fogadták a bolíviai elnök döntését. Megfigyelők véleménye szerint komoly belső okok kényszerítették erre, a politikai élet több áramlata is nyomást gyakorolt rá. Az elnök helyzete meglehetősen ingatag. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a La Paz-i kormány kénytelen volt egy puccskísérletet kitalálni, hogy helyzetét megszilárdítsa. A belügyminisztérium közleményében említettek mindannyian tagadták a tervnek még a létezését is. A puccstervet természetesen valamiért kitalálták: az ok az volt, hogy a kormány keményebben szeretett volna föllépni a szakszervezetek ellen, amelyek jelentős béremeléseket követelnek. A bérkövetelésekkel kapcsolatban derült fény arra, hogy a kormány által meghirdetett stabilizációs intézkedések — mint a Falange három vezetője is bevallotta — kudarcot vallottak. Banzer más kudarcokat is elkönyvelhet. Tervezési minisztere, Julio Prado Salmon a közelmúltban lemondott, mivel egy nagyon várt amerikai hitel — 225 millió dollárnyi — nem érkezett meg. A lemondás a jelek szerint még kormányválságot is okozhat. A másik — ennél sokkal jelentősebb — válság: a három fegyvernem közül kettőnek a vezetői megharagudtak Banzerre, amiért túl hamar nyitott a chilei katonai junta felé. Most derült ki, hogy Pinochet tábornok volt a szerzője annak a soviniszta elméletnek, amely szerint Bolíviának nincs joga tengeri kijárathoz. A legutóbbi események igazolták a chilei jobboldal megvetését a bolíviaiakkal szemben, fia két fegyvernem főparancsnoka Latin-Amerikában megharagszik, az nem jó jel — írja a Buenos Aires-i La Opinion. Scheel az NSZK keleti politikájáról Bochkor Jenő, az MTI tudósítója jelenti: Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter első ízben ismerte el a televízió nyilvánossága előtt, hogy más nézeteket vall az NSZK külpolitikájáról, mint Herbert Wehner, az SPD parlamenti csoportjának vezetője. Csütörtökön későn este Scheel egyórás vitát folytatott a nyugatnémet televízióban a „Wehnerügyről” három vezető újságíróval. Reményét fejezte ki, hogy az NSZK keleti politikájáról támadt vita nem nehezíti meg a bonni diplomácia munkáját. Tagadta, hogy a szocialista országok irányában csökkenőben van az NSZK aktivitása és aláhúzta, hogy most más szakasz van, amikor az aprólékos mindennapi munka feladatai vannak a napirenden. Walter Scheel határozottan leszögezte, hogy a keleti politika egyetlen gazdája a külügyminisztérium lehet. „Nincs több külügyminiszter rajtam kívül” és az ügyek vitelébe nincs beleszólása a kancellári hivatalnak sem. Egon Bohr szövetségi miniszter csak azért volt hosszú ideig a szocialista országok tárgyalópartnere, mert korábban a külügyminisztériumban dolgozott és ő dolgozta ki még akkor a keleti politika irányelveit. Most viszont Bahr feladata az, hogy a két német állam viszonyával foglalkozzék, amelyet Scheel tudatosan nem tüntetett fel külpolitikai kérdésnek. Reményét fejete ki, hogy előbb-utóbb mindkét fél számára kielégítően rendeződik a csehszlovák—nyugatnémet viszony, de jelezte, hogy Nyugat-Berlin konzuláris képviseletének kérdésében változatlan az NSZK álláspontja. " A chilei junta ragaszkodik a hatalomhoz ia, áremelkedések, elbocsátások, máris körvonalazódtak. Eduardo Frei volt elnök, a Kereszténydemokrata Párt vezére, az ABC című spanyol lapnak adott interjújában kijelentette, hogy „a fegyveres erők által végrehajtott akciók képezik az ország megmentésének egyetlen útját”. Nyilatkozata a kereszténydemokrata párt egyszerű tagjai között is felháborodást váltott ki. Chilében — közölte a Le Monde tudósítója — megkezdődött a rövid úton lebonyolított bírósági perek időszaka. A tárgyalásokat zárt ajtók mögött tartják, az ítéletek ellen fellebbezésnek helye nincs, a halálos ítéletet kimondása után végre kell hajtani. Változatlanul életveszélyben van Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára. A junta „hazaárulással” vádolja azon egyszerű oknál fogva, hogy „marxista párt tagja”. (AFP, TASZSZ, UPI) Rendkívüli biztonsági intézkedések közepette, a Népi Egység kormányzásának éveiben felépült ultramodern UNCTAD-palotában ünnepelte meg véres hatalomátvételének első hónapos fordulóját a chilei ellenforradalmi katonai junta. Az egybegyűltek előtt Pinochet tábornok, a junta vezetője tartott rádió- és a televízió által is közvetített beszédet, amelynek tartalmát tábornoktársai előzőleg jóváhagyták. Pinochet bejelentette, hogy a fegyveres erők meghatározatlan ideig maradnak hatalmon. Visszavonulásuk feltételeként ,a belső béke helyreállítását” jelölte meg, és azt, hogy „az ország rátérjen a gazdasági fellendülés és a szociális fejlődés útjára”. „Küldetésünk nem lesz olyan rövid, mint ahogy szeretnénk, és ezért nem is tűzünk ki időpontot” — mondta a tábornok. Pinochet beszédéből kiderült, hogy a chilei fegyveres erők nem egykönnyen fognak megválni a megkaparintott hatalomtól. Beszédében Pinochet azt állította, hogy a junta ellenőrzése alatt tartja az országot. Bejelentette viszont, hogy az ostromállapot továbbra is érvényben marad, mivel az országban folytatódik a juntával szembeni fegyveres ellenállás. Fenyegető hangon beszélt a dolgozó osztályokhoz, mondván, hogy a fegyveres erők érvényesíttetni fogják a munkafegyelmet, s kijelentette, hogy „a haladás érdekében mindenkinek áldozatokat kell hoznia”. Ezek az áldozatok a junta intézkedéseiben — a béremelések elmaradás A FÜGGETLENSÉG TÉR és a Lenin út sarkán rendezik Mogadishuban, a Szomáli Demokratikus Köztársaság fővárosában az ünnepi felvonulásokat, s a legtöbb táblán legutóbb ez volt olvasható: „Éljen a tudományos szocializmus!" Az országot 24 tagú legfelső forradalmi tanács irányítja, amely 1969 októberében katonai államcsínnyel vette át a hatalmat. A néphez hű fegyveres erők romlott és szétzüllött rendszernek vetettek véget. „Az országot törzsi viszályok marcangolták, a kormányapparátusban dívott a korrupció, a sógorság-komaság, fosztogatták az államkasszát, az uralkodó elit egyre gazdagodott, a néptömegek pedig továbbra is nyomorban éltek” — írja AH Mattan Hasi, a legfelső forradalmi tanács tagja. Szomália — V alakú ország Afrika keleti partján. Déli szárán halad át az Egyenlítő, északi szára az Adeni-öblöt határolja. Stratégiai fontosságát a századfordulón ismerték fel, s ekkor osztották fel egymás között a britek, a franciák és az olaszok. Az 1961-ben függetlenné vált Szomáli Demokratikus Köztársaság a brit és az olasz területet egyesítette, az északi szomszéd — Affarok és Isszák Földje néven — ma is francia felségterület. A hazánk területénél hétszerte nagyobb országban mintegy hárommillióan élnek. Több afrikai országgal összevetve szerencsésnek mondható, hogy egységes nyelvet beszélnek, a szomálit (idén január óta használják hivatalos nyelvként, latin betűvel írottan is), s túlnyomó többségük szunnita mohamedán. Ők örökölték azonban világviszonylatban is az egyik legfejletlenebb gazdaságot: egy főre kevesebb nemzeti jövedelem jut, mint évi 50 dollár. A függetlenség elnyerésekor a lakosság 70—90 százaléka nomád-félnomád állattenyésztő volt. A KATONASÁG erélyes fellépését, a forradalmat megelőző helyzet zűrzavarát jellemzi, hogy az 1969-es választásokon például 88 párt indult, s a szavazásnak mintegy száz halott és sebesült esett áldozatául. Mohamed Sziad Barré tábornok irányítása alatt a hadsereg és a rendőrség a hatalom megragadása után elsőként a " • / a.v Pozitív semlegesség Katonák Szomália élén pénzügyeket vonta központi ellenőrzés alá, államosította a külföldi bankokat és az importot. Kiindulási pontja és jelszava: „Harc az éhség, a betegség, a tudatlanság ellen.” Az elmúlt négy év alatt azonban továbbment ennél a célkitűzésnél. Vezetésével Szomália a fejlődés nem kapitalista útját választotta. Ez — mondotta Barré — osztálydöntés, az elmaradottság, a kizsákmányolás elleni harc, az osztály nélküli társadalom megteremtéséért vívott küzdelem kezdete. Első intézkedései között maximálta a lakbért és az élelmiszerárakat, ingyenessé tette az orvosi ellátást, és csökkentette a hivatalnokok fizetését. A korszerű államért vívott gigantikus küzdelmet jellemzi néhány legutóbbi intézkedés: megalkották az első polgári törvénykönyvet (eddig az olaszt használták), a munkaügyi és az önkormányzati törvényeket, helyi közigazgatást szerveztek, és megtartották az első helyhatósági választásokat. Megindították a szövetkezeti mozgalmat mezőgazdasági, kisipari és kiskereskedelmi téren, s az állam ezt már támogatni is tudja. Az 54 éves Barré tábornokot országszerte puritán emberként, őszinte hazafiként tisztelik, s maga is szereti hangoztatni, hogy „egyszerű katona” — most is laktanyában lakik. Szomália ma sem dúskál a javakban, de felszámolták a belső államadósságokat, javult a fizetési mérleg, nőtt a devizatartalék. Az eredmények elérésében segített a tervgazdálkodás — központi elgondolás alapján használják fel a belső és a jelentős külső anyagi forrásokat. Az első (1968—70) hároméves terv során a beruházások 70 százalékát az infrastruktúra fejlesztésére fordították, a most folyó második hároméves tervben is a beruházás 35 százalékát költik a közlekedés fejlesztésére, 23 százalékát a mezőgazdaságra, új földdarabok feltörésére (minthogy csak az ország területének másfél százaléka áll művelés alatt), a monokultúrás gazdaság átalakítására. A fejlesztési prograns végrehajtásában segíti Szomáliát a Szovjetunió. Barré elnök antiimperialista — az arab és az afrikai szolidaritást szem előtt tartó — külpolitikai vonalvezetése, pozitív semlegessége a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatokkal egészül ki. A tábornok első külföldi állomásai között szerepelt Moszkva, ahol 1971-ben kétoldalú együttműködési megállapodást írt alá. Ennek nyomán szovjet segítséggel kiépült az Adeni-öböl partján Berbera kikötője, élelmiszer-feldolgozó és -tartósító üzemeket, iskolákat, kórházakat, nyomdát, rádiót építettek Szomáliában. Az államfő helyettese, Mohamed Ali Szemantar hadügyi államtitkár és a hadsereg főparancsnoka pedig a múlt héten látogatott Moszkvába — immár másodízben — kíséretével együtt, s tárgyalt több szovjet vezetővel. A SZOMÁLI KÜLPOLITIKAI állásfoglalást jellemzi Barré elnök tavalyi pekingi látogatása is. A Kínai Népköztársaság jelentős kölcsönt folyósít útépítésre Szomáliának. Amikor megköszönte ezt a segítséget, pekingi pohárköszöntőjében Sziad Barré felszólított a szocialista országok egységének megszilárdítására, imperialistaellenes összefogására (még javában folyt a vietnami háború!). Csou En-laj válaszában nem reagált Barré kijelentésére, az Új Kína hírügynökség pedig kihagyta beszámolójából ezt a kitételt. Az arab államokkal vállalt szolidaritás nemcsak abból adódik, hogy a szomáli nép mintegy átmenetet képez az arabok és a feketék között, s nemcsak a közös vallásból, hanem elsősorban az imperialistaellenes, el nem kötelezett politikából. S bár Szomália stratégiai szerepe valamelyest csökkent, mióta nem használják a Szuezi-csatornát, ma sem elhanyagolható, hogy áttekintheti a Vörös-tengernek és az Indiai-óceán északnyugati térségének forgalmát. S ez most, amikor a közelkeleti válság ismét fegyveres, frontális ütközetté élesedett, nem elhanyagolható. Molnár S. Edit Lemondott a norvég kormány (UPS) Lars Korvald norvég miniszterelnök pénteken benyújtotta kormánya lemondását V. Olav királynak. Politikai körök véleménye szerint a király Trygve Brattelit, a munkáspárt vezetőjét fogja felkérni, hogy alakítson kormányt. A munkáspárt a szeptemberi választáson 62-t szerzett meg a 155 parlamenti mandátumból. Bratteli kész kisebbségi kormányt alakítani, de mint mondotta, számít a szocialista választási szövetségbe tömörült pártok támogatására. Az idézett körök szerint Bratteli várhatóan a jövő héten hozza nyilvánosságra kormánya névsorát. Az új kormány megalakulásáig Korvald kabinetje ügyvezető kormányként fog működni. Paraszttüntetések Franciaországban (MTI) Pénteken Közép- és Délnyugat- Franciaország mintegy harminc megyéjében gyűlések százain és útakadályok felállításával tiltakoztak a francia parasztok a kormány mezőgazdasági politikája ellen. Tiltakozásuk elsősorban az ellen irányul, hogy miközben az infláció egyre gyorsul, a fogyasztói árak nyakra-főre emelkednek, a mezőgazdasági árpolitika következtében a parasztok továbbra is csak alacsony árakon tudják értékesíteni termékeiket, különösen a hús- és tejtermékek termelői árai maradnak el meszsze a fogyasztói árak mögött. Ez jelentősen csökkenti a parasztság életszínvonalát, hiszen a parasztoknak magasabb árakat kell fizetniük az iparcikkekért. Corvalán interjúja (TASZSZ) „Államcsínnyel sem lehet feltartóztatni a nép harcát” — jelentette ki Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára az olasz rádió és televízió tudósítójának adott interjújában. Beszámolt arról, hogy letartóztatása, szeptember 27-e után nyolc napig egy aprócska fürdőszobábantartották őt fogva, ahol még néhány lépést sem lehetett tenni. Abba a helyiségbe, ahol most őrzik, őrein kívül senki be nem teheti a lábát, olvasnivalót nem kap. Luis Corvalán határozottan megcáfolta a katonai juntának azokat az állításait, amelyek szerint a Népi Egység valamifé_________ re „tervet” dolgozott ki az ország fegyveres erői ellen. „Nem hiszem, hogy a Népi Egység más pártjai ilyesmibe keveredtek volna. Én a saját pártomért felelek. Mindezekben az években pártom feladata az volt, hogy elősegítse a társadalom szocialista , forradalmi átalakulását.” Corvalán kifejezte meggyőződését, hogy Latin-Amerika népei, és közöttük Chile népe is, folytatni fogják az előrehaladást. „Szeretem a szabadságot, de nem rémít a börtön. Lelkiismeretem nyugodt, nem félek a haláltól” — jelentette ki végezetül a Chilei Kommunista Párt főtitkára.