Magyar Hírlap, 1975. január (8. évfolyam, 1-31. szám)

1975-01-07 / 7. szám

Magyar Hírlap KOZONSEGSZOLGALAT 1975. JANUÁR 7. KEDD 11 MAI MŰSOROK RADIO Mindkét rádióadó 4.25-kor kezdi műsorát. 8.00 órakor: Hírek. Időjárás. Műsorismertetés. KOSSUTH: 8.22: Bartók-kórusok. 8.35: Har­sán a kürtszó! 9.10: Bizet: Gyöngyhalászok. (Háromfelvonásos opera.) Közben: 10.05: Is­kolarádió. 10.35: Az operaközvetítés folytatása. Közben: 11.09: Édes anyanyelvünk. 11.19: Az operaközvetítés folytatása. 11.47: Kocsár Mik­lós fúvósműveiből. 12 35: Melódiakoktél. 14.05: A beszélőgép. 14.47: Éneklő Ifjúság. 13.10: Rá­dióiskola. 16.05: Latin-am­eri­kai dalok és tán­cok. 16.20: Látogatóban a Hradec-Kralove-i na­­rodi vihornál. 16.40: Grieg: Holberg-szvit. 17.05: Fiatalok stúdiója. 17.30: Operettfelvételekből. 17.46: Havasok és teaültetvények. 18.00: Nép­dalok. 18.30: A Szabó család. 19.25: Emlékeze­tes pillanatok. 20.15: Lionel Hampton együttese játszik. 20.27: Élet a születés előtt. 21.00: Házi­muzsika. 22.30: Cigánydalok, nóták. 22.40: A közgazdaságtudomány műhelyeiben. 23.00: Rosztakovics: XI. szimfónia ,,1905­. 0.10: Ope­rettdalok. PETŐFI: 8.05: Operettrész­. 9.03: Verbunko­sok, népdalok 9.50: Kritikusok fóruma. 10.00: A zene hullámhosszán. 12.00: Vészi Endre ver­sei. 12.06: XX. századi muzsika. Közben: 12.43: Törvénykönyv. 13.03: A XX. századi muzsika c. műsor folytatása. 14.00: Kettőtől hatig... 18.10: A fogyasztás két világa. I1. rész.­ 18.35: Éneklő világ. 19.00: Szokolay Sándor: Duhaj­kodó­­ szvit. 19.09: A rock mesterei. 19.39: A díszlettervezésről. 20.25: Új könyvek. 20.28: Kritikusok díja. 21.28: Népdalok. 21.38: A gon­dolattól a megvalósításig. 21.58: Félóra sanzon. 22.28: Balettzene operákból. 23.15: Nóták. 3. műsor. 18.10: Iskolarádió. 18.25: Új magyar zene a rádióban. (1. rész.) 19.22: 2000 felé... 19.57: Brahms: f-moll szonáta. 20.37: Magnósok, figyelem! 21.22: Európai nemzetek zenéje. TELEVÍZIÓ BUDAPEST: 9.00—9.55: Iskolatévé. — 14.30— 15.25: Iskolatévé. — 16.53: Hírek. 17.00: Síugró négysáncverseny (színes). 18.00: A nagy hehró. 18.15: Közvetítés a Miskolci Húskombinátból. 18.45: Játék a betűkkel. 19.10: MOKÉP-reklám. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Tréfa­csinálok. 21.35: Szőnyi G. Sándorral Morvát Já­nos beszélget. 22.00: Tv-híradó 3. 22.10: Vázlatok Tázlátra (dokumentumfilm). 2. műsor. 20.00: Tv-tárlat: osztrák kultúrtör­téneti sorozat — VI. r. 20.40: A tangó története (színes dokumemumfilm). 21.10: Tv-híradó 2. 21.30: Reklámműsor. 21.35: Oly korban él­tünk (tévéfilm — II. rész). POZSONY. 9.00: Iskolásoknak. 9.30: Az ör­vény. (Ism.) 10.30: Publicisztika. 14.15: Iskolá­soknak. 17.00: Pozsonyi híradó. 17 15: Szóra­koztató műsor. 18.10: Tanácsok, asszonyoknak. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Publicisztika. 20.15: A rendőrség száma 110 (NDK-filmsorozat, 1 rész.) 21.25: Tv-híradó és publicisztika. 22.05: Hang­verseny. JUGOSZLÁV. 16.35: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Az emberek és a föld. 18.15: Történe­tek a zenéről. 13.45: A felismerés pillanata. 19.15: Rajzfilm. 20.00: Fehér könyv. 20.45: A Thibault család. 22.15: A kultúra ma. 2. műsor. 20.00 Az évek múlnak, az idő fo­lyik. 20.25: Monty Puytton repülő cirkusza. 21.00: Huszonnégy óra. 21.15: Dokumentum­film. 21.30: Tudományos tárca. 22.10: Gidon Kremer hangversenye. SZÍNHÁZAK Állami Operaház: Bohémélet (1. béri. 4. ea. — 7). Erkel Színház: Koldusopera (1. béri. 3. ea. — 7). Nemzeti Színház: Jegor Bulicsov és a többiek (7). Madách Színház: A murányi kaland (J. béri. — 7). Madách Kamara: Inci­dens. . . Egy, kettő, három (7). Vígszínház: Barbárok (K. béri. 3. ea. — 7). Pesti Színház: Hárman a padon (7). Thália Színház: Lengyel fantázia (7). Thália Stúdió: Egy hipochonder emlékiratai (18). József Attila Színház: Vágy a szilfák alatt (D. béri. 3. —­7). Mikroszkóp Színpad, Dunaújvárosban: A versenyló halála (18). Irodalmi Színpad, a Korona Cukrászdá­ban: Bessenyei Ferenc előadóestje (7). Fővá­rosi Operettszínház: Egy fiú és a tündér (A. bék­. 2. ea. — 7). Vidám Színpad: Polly Ame­rikában (f8). Kamara Varieté: Klub minden mennyiségben (f8). Állami Déryné Színház, Nagykanizsa: Árgyi­lus királyfi (de. fl. és du. 4). Őriszentpéter: Éva és Ádám (7). Tisza­vas­vári: Warrenné mes­tersége (7). Aszód, Fiúnevelő Intézet: Az új ember kovácsa (du. 4). Jászivány: A sötétség hatalma (7). Győri Kisfaludy Színház: Sybill (Petőfi béri. — 6). Kecskeméti Katona József Színház: Sybill (7). Miskolci Nemzeti Színház: Egerek és emberek (7). Pécsi Nemzeti Szín­ház: Don Juan (Szigligeti béri. — du. 13). Hoff­mann meséi (Erkel béri. — 7). Kamaraszínház: Zóra (Törzs A. béri. — f8). Szegedi Nemzeti Színház: Cirkuszhercegnő (7). Székesfehérvári Vörösmarty Színház: D. Éva, Éva (E. béri. — 7). HANGVERSENY Zeneakadémia: Kocsis Albert és Szabó Csilla szonátaestje (Mesterbérlet 5. — este 18). MESEMONDÓ A távbeszélő mesemondó (171—888) műsora: A madárlátta cipó. (Elmondja: Csók Pál.) Hív­ható délután 5 órától este 10 óráig. Az ifjú nyelvbarátok programja Az Ifjú Nyelvbarátok és a Nyelvkedve­lők Klubja angol, francia, német, olasz, spanyol társalgási és nyelvgyakorló asz­taltársaságai együttes szórakoztató fog­lalkozásai naponként 5-­9 óráig: hétfőn a Béke­szálló presszóban, kedden a VII., Kertész u. 16. alatti BKV pinceklubban, szerdán és csütörtökön a Hungária Ká­véház nagy irodalmi szalonjában, pénte­ken a Royal-nagyszálló cukrászdájában. Ezeken kívül vidám estek zenével és tánccal. 5—10 óráig szombaton az V., Váci utca 33. alatti Bölcs Bagolyba,­ és vasárnap a Budapesti Műszaki Egyetem IX., Zsil u. 2. alatti pinceklubjában. Dél­előtt: szombaton 11 órától a Szépművé­szeti Múzeum meglátogatása és vasárnap nyelvgyakorló séta 10 órától a Moszkva téri metrótól. Mezőtárkányi mozaik Mezőtárkányból három levelet kaptunk. Aláírói: Kiss Gézáné, özv. Tóth Ferencné és ifj. Zelei Jánosné. Valamennyien az „ön is kérjen szót” borítékban juttatták el hozzánk soraikat. Mezőtárkány fejlődéséről, a közösség és az egyé­nek boldogulásáról számolnak be. Ifj. Zelei Jánosné például ezt írja: 1973 márciusában az Egri Ruhaipari Szövetkezet képvi­selői megkeresték községün­ket, s elmondták, hogy telep­helyet szeretnének ott létesí­teni. A javaslatot vezetőink örömmel fogadták, s hamaro­san megkezdődtek az előké­születek, majd a munka. A termelés egy szalagon, két mű­szakban kezdődött. Községünkben ez az üzem jelentette az ipar megjelené­sét. A lányok, asszonyok szí­vesen jönnek dolgozni, az üze­met második otthonuknak te­kintik. Nem csoda: kulturált körülmények között, lakásuk­hoz közel találtak megélhe­tést. Átlag­létszámunk 81, 1974-es termelésünk mégis 46 ezer pantalló. Jelenleg líbiai ex­portra dolgozunk. A központ­ban történik a szabás, nálunk az összeállítás. Ami elkészült, azt én veszem át, s továbbí­tom Egerbe. Azért számolok be minderről, mert mint ta­nácstag is, mint az Egri Ruha­ipari Szövetkezet adminiszt­rátora is, értékelem az üzem létesítését és a jó munkaal­kalmat. Özv. Tóth Ferencné tanács­tag, egyben a művelődési, egészségügyi, szociálpolitikai állandó bizottság elnöke, ő így látja a mezőtárkányiak helyzetét: 1963 óta képviselem a 27-es számú körzetet. Sajnos, a vá­lasztópolgároknak nem min­denben tudok eleget tenni, mert gyakran előfordul, hogy az ő panaszuknál sürgősebb elintéznivaló akad. Fejlődé­sünk azonban tagadhatatlan. A felszabadulás óta villamosí­tották községünket, van jó ivóvizünk,j­ó ódánk, napközi otthonunk és a napokban megkezdték az új iskola a­lap­jainak lerakását. Községünk vezetősége sokat tesz a lakosságért, s szerintem az állandó bizottság is jól mű­ködik. Mezőtárkányon nincs egyetlen öreg sem, akiről ne gondoskodnának. Aki nem kap nyugdíjat, a tanács szociális segélyben részesíti. Nem mon­dom, volna még mit tenni, de hát semmi nem megy egyik napról a másikra. Végül Kiss Gézáné leveléből idézünk, amelynek csattanója egy régi igazság. Többször megkértek a kör­nyékbeliek, fordítsam ki, vagy varrjam meg használt ruhái­kat. Nehéz munkát végezni nem tudok, ezért szívesen el­vállaltam az apróbb javításo­kat. Bevallom, féltem, hogy valaki feljelent. Tudtam és láttam, hogy tanácsunk veze­tője szívesen ad felvilágosítást, elbeszélget öreggel, fiatallal. Egyszer elmentem hozzá. El­mondtam, hogy nem akarnék a törvény ellen cselekedni, mit tehetnék hogy a kis jövedel­mem is megmaradjon, s a fel­jelentéstől se kelljen tartanom. Hamarosan megkaptam az engedélyt a női szabósághoz. Most már nyugodtan dolgo­zom, mert azt tartom: „jobb a sűrű krajcár, mint a ritka ga­ras”. Távirat a vásárlónak Nemrég inget vásároltam a Verseny Áruházban. Azaz: csak kiválasztottam a nekem tetszőt, s a pénztárhoz men­tem, várva, hogy rám kerüljön a sor. A pénztárcámat az áru mellé tettem. Várakozás köz­ben vettem észre hogy az in­gen folt van, ezért visszaakasz­tottam a fogasra, és hazamen­tem. Este otthonomban vettem észre, hogy a tárcám hiányzik. Másnap délelőtt 11 órakor táviratot kaptam a Verseny Áruházból, amelyben közölték: Mindannyiunk kára Négy hónapja utazgatok na­pi 172 kilométert Abony és Bu­dapest között. A hónapok alatt 16 ezer kilométerre gyűlt út igen gazdag volt élményekben. Közülük két közérdekűt sze­retnék elmondani. Közismert, hogy a vasúti ko­csik egyik felét a dohányzók, másikat a nemdohányzók ré­szére jelölték ki, méghozzá ért­hető és egyértelmű jelrend­szerrel. Az is köztudott, hogy valamennyi szerelvény fülkéi­ben, sőt, a folyosókon is tilos az alkohol­fogyasztás. Mindez azonban falra hányt borsó. Fő­leg „nagypénteken” (amikor kéthetenként a szabad szomba­tosok hazajárnak). Úgy állnak a sörös­, boros, és röviditalos üvegek a vonatablakokban, mint gyerekes háznál nemrég a mikuláscsomagok. A napokban az egyik kalauz meg akart büntetni három utast, akik a nemdohányzó szakaszban cigarettáztak. (Raj­tuk kívül más utas nem volt a fülkében.) E büntetés jogos­ságát nem vitatom. Ám ön­kéntelenül arra gondolok, va­jon nem kellene-e a szeszes italt snnyasztókat is felelősség­re vonni? Hiszen ez éppen olyan tilos, mint a dohányzás. Meggyőződésem, hogy a ren­det fenntartani, az italfo­gyasztásnak gátat vetni nem csupán a kalauzok kötelessége. Egyedül nem is képesek rá, már csak azért sem, mert sok közöttük a nő. Ha két-három ügyeletes rendőr van a vona­ton, akkor sem tér el sokban a helyzet. Igaz, a tettlegességet, a botrányokat megakadályoz­zák. Szerintem azonban fonto­sabb lenne ezek megelőzése! A táblák tilalmának érvényt kel­lene szerezni, mondjuk azzal, hogy csak a büfékocsikban le­hessen inni. Másik megfigyelésem az I. és II. osztályú jegyekkel kap­csolatos. A munkáltató csak a II. osztályú jegyek bizonyos százalékát téríti meg, ezért I. osztályon utazni nem gazdasá­gos. Gyakran mégis igénybe vesszük, főleg helyhiány miatt. Azt viszont, kapunk-e ülőhe­lyet, már csak a vonaton tud­juk meg, s emiatt nem mindig váltjuk meg előre az I. osz­tályra szóló kártyát. Ha nincs hely,­ probléma sincs, mert ki­egészítő jegyet kapunk a vo­naton. Előfordult viszont az is, hogy a II. osztályon le tudnánk ülni, mégsem tesszük, a ter­jengő italszag és fogyasztóinak állapota miatt. Ilyenkor tíz fo­rint pótdíjat kell fizetni. Ám az is előfordul, hogy megvesz­­szük az I. osztályú jegyet, de ülőhely híján állnunk kell. Ilyenkor a kalauz csak sajnál­kozását fejezi ki. A vonatok higiéniájáról és a menetidő betartásáról nem kí­vánok sok szót ejteni. Ezeknél az objektív akadályok is közre­játszanak, s az utasok többnyi­re megértnek. Magam is az va­gyok, ennek ellenére gondol­kodóba ejt, hogy négy hónap alatt a menetrend szerinti ér­kezés a tíz százalékot sem ér­te el! Vagy a menetrend készí­tésben, vagy a gyakorlati vég­­rehajtásban, vagy mindkettő­ben hiba van. Az utas nem ér rá az okokon tömrengeni, szá­mára az a lényeg, hogy idejé­ben célhoz érjen. Ám a késé­sek miatt e kötelezettségének nem tud eleget tenni. Ez már túlnő az egyéni ké­nyelmetlenségeken. Tekintetbe­n lakásügyi jogszabályok számos kedvezményt nyújta­nak a többgyermekes csalá­doknak A három, vagy ennél több gyermekes család eseté­ben például a lakáskiutalási névjegyzékbe történő felvétel — tehát „sorbaállás” — nél­kül teljesíthető a bérlőnek az a kérelme, hogy a jogos lakás­igényét ki nem elégítő lakása ellenében nagyobb lakást kap­jon. Ilyen esetben az általános rendelkezéseken túl is halasz­tást, vagy részletfizetési ked­vezményt lehet adni a hasz­nálatbavételi díj teljes össze­gére. A gyakorlatban vitássá vált, hogy az említett kedvezmé­nyek szempontjából milyen gyermekeket lehet figyelembe venni. Az Építésügyi és Város­­fejlesztési Minisztérium e tárgyban állásfoglalást tett közzé. (Építésügyi Értesítő 34. 87.) Az állásfoglalás szerint az említett kedvezmények elbírá­lásánál azt az eltartottnak mi­í­nősülő gyermeket kell figye­lembe venni, aki a 16. életévét még nem töltötte be. Idősebb gyermek akkor jöhet számítás­ba, ha nappali tagozatos isko­lán tanul tovább, a 25. életévét még nem érte el, vagy pedig betegsége, testi, szellemi fo­gyatkozása miatt a munkaké­pességét legalább kétharmad részben és legalább egy évi időtartamra elvesztette. A fenti feltételeknek megfe­lelő gyermeket akkor is figye­lembe kell venni, ha tanulmá­nyainak folytatása miatt nem a szülei lakásában lakik. A lakásügyi részletszabályok így kerülnek összhangba a né­pesedéspolitikai határozatnak azzal az elvével, hogy azok a családok részesüljenek foko­zott kedvezményben, amelyek több gyermek neveltetéséről a saját anyagi erejükből, tényle­gesen gondoskodnak. Faluhelyen gyakori, de amint azt K. József budapesti olvasónk levele is példázza, manapság már a városokban sem ritkaság a háziállatok tar­tása, tyúkok nevelése, serté­sek hizlalása. Olvasónk jó néhány eszten­deje évenként egy-két disznót hizlalt fel, így történt ez az idén is. A karácsonykor tartott disznótor után a házi úr­, vagyis a ház tulajdonosa, aki­vel olvasónk, K. J. egy családi házban él, szóban, a jövőre nézve, megtiltotta a háziálla­tok tartását. Olvasónk ezt a lépést igazságtalannak, mi több, jogtalannak tartja, hi­szen a tanács — mint írja — engedélyezte az állatok tartá­sát jogunk, e fenti tényállást szabályozva, a háziállattartás jogszerűségéhez két feltételt állított fel. A helyi tanácsok, így pl. a fővárosi tanács sza­bályrendelete értelmében a kerületi tanács szerve jogosult megállapítani, megvannak-e az adott területen az állattar­tás engedélyezésének feltéte­lei. A kedvező államigazgatási döntés azonban még nem ad minden egyes esetben zöld lámpát az állattartáshoz. A tanácsi engedély ugyanis nem kötelezi a bérbeadót az állat­tartáshoz való engedély meg­adására. Különösen akkor ész­szerű és egyben jogszerű is a tulajdonos részéről az enge­dély megtagadása vagy meg­vonása, ha több tagú család­jával együtt maga is az ingat­lanban lakik, s az állattartás a tulajdonjog (pl. a kerthasz­nálat) gyakorlását akadályoz­za, korlátozza, vagy lehetet­lenné teszi. H. Istvánné a rokkantsági résznyugdíj egyes szabályai iránt érdeklődik. Az 1958. 40. Tvr. 8. §-a ér­telmében rokkantsági rész­­nyugdíjra jogosult az, aki a rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, de legalább tíz­évi, illetőleg korkedvezmény­re jogosító munkakörben leg­alább nyolcévi szolgálati ideje van. A résznyugdíj összegéről szólva a már idézett jogsza­bály úgy rendelkezik, hogy az a munkabér felének annyiszor két százalékkal csökkentett összege, ahány év a rokkant­sági teljes nyugdíjhoz szüksé­ges szolgálati időből hiányzik. A jogász válaszol a Magyar Hírlap POSTÁJA tárcámat a vezetőnél átvehe­­tem. Ezúton is szeretnék köszöne­tet mondani Ferencsik And­­rásné pénztárosnak, aki észre­vette tárcámat, s az áruház ve­zetőjének, aki a megnyugtató táviratot küldte. Bár minde­nütt hasonlóan gondolkodná­nak! Dr. M. A. 1125 Budapest Diósárok 26 , véve a Pest környékén élő, na­ponta utazók jelentős számát, a késések jelentős népgazda­sági kárrá növekednek. Vass János 27­, Abony Tószegi u. 10. Követendő az ID 06—20 Csepelen, a Tanácsház téren történt, délutáni csúcsforga­lomban. A zebra előtt a járdaszélen bizonytalanul állt egy öreg néni. Fehér botjával tapogat­ta a járdaszegély görbületét. A Rákóczi Ferenc utat ke­resztező Zaporozsec megállt a zebra előtt. A vezető kiszállt. A nénihez sietett, belekarolt, átsegítette az úttesten, majd visszaült kocsijába, s elhajtott. A mögötte felsorakozott né­hány autós csendesen, nyugod­tan várta amíg a 45—50 év kö­rüli férfi ismét elindítja kocsi­ját. Ritkán adódik, hogy járóke­lő ilyesminek legyen tanúja. Az ID 06—20 rendszámú gép­kocsi vezetője bebizonyította, hogy mindenkor, mindenütt legfontosabb az emberség. M. J. B. 1137 Budapest Pozsonyi út H. Jobb későn, mint soha Az emberek többsége ma már tudja, a társadalmi fejlődés és az egyéni boldogulás egyaránt megkí­vánja, hogy tanuljunk. Ahol a le­hetőséget megteremtik, többnyire élnek is vele, sőt, hálásak az al­kalomért, mint például a most kö­zölt levél írója. Negyvenhét éves vagyok, három szép gyerek nagyma­ mája. Bizony, ha 2-3 évvel ezelőtt valaki azt mondja ne­kem, hogy deresedő fejjel rá­adom magam a tanulásra, megmosolygom. Most mégis is­kolába járok, nem is egybe, hanem kettőbe. De hadd kezdjem az elején. Több, mint tíz éve dolgozom az AMFORA Üveg, Porcelán, Kerámia és Műanyag-kereske­delmi Vállalat budapesti ki­­rendeltségénél. Beosztásom: áruösszeállító. Ez tulajdonkép­pen segédmunka, s a fizetés is ennek megfelelő. Pedig nem közömbös, mennyi a kerese­tem, hiszen ez már beleszámít a nyugdíjalapomba, így aztán örömmel éltem az alkalommal, amikor munkahe­lyünkön megszervezték az ál­talános iskola VII. és VIII. osz­tályát, egyidejűleg kezdetét vette a szakmai oktatás is. Tanulásunkért mindenki megtette a magáét. Körzetünk nem tudott tanárokat adni, de a VIII. kerületi Tanács oktatá­si osztályának vezetője, Szád­­li Gyuláné a segítségünkre sie­tett. A tanárok a legnagyobb rugalmasságot tanúsították: a dolgozók esti iskolájából, a Pé­ter utcából járnak ki hozzánk, az AMFORÁ-hoz. Közeleg a félév, s én koro­mat meghazudtoló izgalommal várom, milyen bizonyítványt kapok a VII. általánosban, s hogy minősítik tanáraim szak­iskolai előmenetelemet. Ha minden jól megy, a tanév vé­gén kereskedelmi alkalmazotti szakmunkásbizonyítványt is kapok. Köszönet érte munkahe­lyemnek, a VIII. kerületi Ta­nácsnak, s nem utolsósorban tanáraimnak. Fogarasi Ferencné Budapest, X. b­ér. Cegléd u. 8/26.

Next