Magyar Hírlap, 1975. január (8. évfolyam, 1-31. szám)
1975-01-07 / 7. szám
Magyar Hírlap KOZONSEGSZOLGALAT 1975. JANUÁR 7. KEDD 11 MAI MŰSOROK RADIO Mindkét rádióadó 4.25-kor kezdi műsorát. 8.00 órakor: Hírek. Időjárás. Műsorismertetés. KOSSUTH: 8.22: Bartók-kórusok. 8.35: Harsán a kürtszó! 9.10: Bizet: Gyöngyhalászok. (Háromfelvonásos opera.) Közben: 10.05: Iskolarádió. 10.35: Az operaközvetítés folytatása. Közben: 11.09: Édes anyanyelvünk. 11.19: Az operaközvetítés folytatása. 11.47: Kocsár Miklós fúvósműveiből. 12 35: Melódiakoktél. 14.05: A beszélőgép. 14.47: Éneklő Ifjúság. 13.10: Rádióiskola. 16.05: Latin-amerikai dalok és táncok. 16.20: Látogatóban a Hradec-Kralove-i narodi vihornál. 16.40: Grieg: Holberg-szvit. 17.05: Fiatalok stúdiója. 17.30: Operettfelvételekből. 17.46: Havasok és teaültetvények. 18.00: Népdalok. 18.30: A Szabó család. 19.25: Emlékezetes pillanatok. 20.15: Lionel Hampton együttese játszik. 20.27: Élet a születés előtt. 21.00: Házimuzsika. 22.30: Cigánydalok, nóták. 22.40: A közgazdaságtudomány műhelyeiben. 23.00: Rosztakovics: XI. szimfónia ,,1905. 0.10: Operettdalok. PETŐFI: 8.05: Operettrész. 9.03: Verbunkosok, népdalok 9.50: Kritikusok fóruma. 10.00: A zene hullámhosszán. 12.00: Vészi Endre versei. 12.06: XX. századi muzsika. Közben: 12.43: Törvénykönyv. 13.03: A XX. századi muzsika c. műsor folytatása. 14.00: Kettőtől hatig... 18.10: A fogyasztás két világa. I1. rész. 18.35: Éneklő világ. 19.00: Szokolay Sándor: Duhajkodó szvit. 19.09: A rock mesterei. 19.39: A díszlettervezésről. 20.25: Új könyvek. 20.28: Kritikusok díja. 21.28: Népdalok. 21.38: A gondolattól a megvalósításig. 21.58: Félóra sanzon. 22.28: Balettzene operákból. 23.15: Nóták. 3. műsor. 18.10: Iskolarádió. 18.25: Új magyar zene a rádióban. (1. rész.) 19.22: 2000 felé... 19.57: Brahms: f-moll szonáta. 20.37: Magnósok, figyelem! 21.22: Európai nemzetek zenéje. TELEVÍZIÓ BUDAPEST: 9.00—9.55: Iskolatévé. — 14.30— 15.25: Iskolatévé. — 16.53: Hírek. 17.00: Síugró négysáncverseny (színes). 18.00: A nagy hehró. 18.15: Közvetítés a Miskolci Húskombinátból. 18.45: Játék a betűkkel. 19.10: MOKÉP-reklám. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Tréfacsinálok. 21.35: Szőnyi G. Sándorral Morvát János beszélget. 22.00: Tv-híradó 3. 22.10: Vázlatok Tázlátra (dokumentumfilm). 2. műsor. 20.00: Tv-tárlat: osztrák kultúrtörténeti sorozat — VI. r. 20.40: A tangó története (színes dokumemumfilm). 21.10: Tv-híradó 2. 21.30: Reklámműsor. 21.35: Oly korban éltünk (tévéfilm — II. rész). POZSONY. 9.00: Iskolásoknak. 9.30: Az örvény. (Ism.) 10.30: Publicisztika. 14.15: Iskolásoknak. 17.00: Pozsonyi híradó. 17 15: Szórakoztató műsor. 18.10: Tanácsok, asszonyoknak. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Publicisztika. 20.15: A rendőrség száma 110 (NDK-filmsorozat, 1 rész.) 21.25: Tv-híradó és publicisztika. 22.05: Hangverseny. JUGOSZLÁV. 16.35: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Az emberek és a föld. 18.15: Történetek a zenéről. 13.45: A felismerés pillanata. 19.15: Rajzfilm. 20.00: Fehér könyv. 20.45: A Thibault család. 22.15: A kultúra ma. 2. műsor. 20.00 Az évek múlnak, az idő folyik. 20.25: Monty Puytton repülő cirkusza. 21.00: Huszonnégy óra. 21.15: Dokumentumfilm. 21.30: Tudományos tárca. 22.10: Gidon Kremer hangversenye. SZÍNHÁZAK Állami Operaház: Bohémélet (1. béri. 4. ea. — 7). Erkel Színház: Koldusopera (1. béri. 3. ea. — 7). Nemzeti Színház: Jegor Bulicsov és a többiek (7). Madách Színház: A murányi kaland (J. béri. — 7). Madách Kamara: Incidens. . . Egy, kettő, három (7). Vígszínház: Barbárok (K. béri. 3. ea. — 7). Pesti Színház: Hárman a padon (7). Thália Színház: Lengyel fantázia (7). Thália Stúdió: Egy hipochonder emlékiratai (18). József Attila Színház: Vágy a szilfák alatt (D. béri. 3. —7). Mikroszkóp Színpad, Dunaújvárosban: A versenyló halála (18). Irodalmi Színpad, a Korona Cukrászdában: Bessenyei Ferenc előadóestje (7). Fővárosi Operettszínház: Egy fiú és a tündér (A. bék. 2. ea. — 7). Vidám Színpad: Polly Amerikában (f8). Kamara Varieté: Klub minden mennyiségben (f8). Állami Déryné Színház, Nagykanizsa: Árgyilus királyfi (de. fl. és du. 4). Őriszentpéter: Éva és Ádám (7). Tiszavasvári: Warrenné mestersége (7). Aszód, Fiúnevelő Intézet: Az új ember kovácsa (du. 4). Jászivány: A sötétség hatalma (7). Győri Kisfaludy Színház: Sybill (Petőfi béri. — 6). Kecskeméti Katona József Színház: Sybill (7). Miskolci Nemzeti Színház: Egerek és emberek (7). Pécsi Nemzeti Színház: Don Juan (Szigligeti béri. — du. 13). Hoffmann meséi (Erkel béri. — 7). Kamaraszínház: Zóra (Törzs A. béri. — f8). Szegedi Nemzeti Színház: Cirkuszhercegnő (7). Székesfehérvári Vörösmarty Színház: D. Éva, Éva (E. béri. — 7). HANGVERSENY Zeneakadémia: Kocsis Albert és Szabó Csilla szonátaestje (Mesterbérlet 5. — este 18). MESEMONDÓ A távbeszélő mesemondó (171—888) műsora: A madárlátta cipó. (Elmondja: Csók Pál.) Hívható délután 5 órától este 10 óráig. Az ifjú nyelvbarátok programja Az Ifjú Nyelvbarátok és a Nyelvkedvelők Klubja angol, francia, német, olasz, spanyol társalgási és nyelvgyakorló asztaltársaságai együttes szórakoztató foglalkozásai naponként 5-9 óráig: hétfőn a Békeszálló presszóban, kedden a VII., Kertész u. 16. alatti BKV pinceklubban, szerdán és csütörtökön a Hungária Kávéház nagy irodalmi szalonjában, pénteken a Royal-nagyszálló cukrászdájában. Ezeken kívül vidám estek zenével és tánccal. 5—10 óráig szombaton az V., Váci utca 33. alatti Bölcs Bagolyba, és vasárnap a Budapesti Műszaki Egyetem IX., Zsil u. 2. alatti pinceklubjában. Délelőtt: szombaton 11 órától a Szépművészeti Múzeum meglátogatása és vasárnap nyelvgyakorló séta 10 órától a Moszkva téri metrótól. Mezőtárkányi mozaik Mezőtárkányból három levelet kaptunk. Aláírói: Kiss Gézáné, özv. Tóth Ferencné és ifj. Zelei Jánosné. Valamennyien az „ön is kérjen szót” borítékban juttatták el hozzánk soraikat. Mezőtárkány fejlődéséről, a közösség és az egyének boldogulásáról számolnak be. Ifj. Zelei Jánosné például ezt írja: 1973 márciusában az Egri Ruhaipari Szövetkezet képviselői megkeresték községünket, s elmondták, hogy telephelyet szeretnének ott létesíteni. A javaslatot vezetőink örömmel fogadták, s hamarosan megkezdődtek az előkészületek, majd a munka. A termelés egy szalagon, két műszakban kezdődött. Községünkben ez az üzem jelentette az ipar megjelenését. A lányok, asszonyok szívesen jönnek dolgozni, az üzemet második otthonuknak tekintik. Nem csoda: kulturált körülmények között, lakásukhoz közel találtak megélhetést. Átlaglétszámunk 81, 1974-es termelésünk mégis 46 ezer pantalló. Jelenleg líbiai exportra dolgozunk. A központban történik a szabás, nálunk az összeállítás. Ami elkészült, azt én veszem át, s továbbítom Egerbe. Azért számolok be minderről, mert mint tanácstag is, mint az Egri Ruhaipari Szövetkezet adminisztrátora is, értékelem az üzem létesítését és a jó munkaalkalmat. Özv. Tóth Ferencné tanácstag, egyben a művelődési, egészségügyi, szociálpolitikai állandó bizottság elnöke, ő így látja a mezőtárkányiak helyzetét: 1963 óta képviselem a 27-es számú körzetet. Sajnos, a választópolgároknak nem mindenben tudok eleget tenni, mert gyakran előfordul, hogy az ő panaszuknál sürgősebb elintéznivaló akad. Fejlődésünk azonban tagadhatatlan. A felszabadulás óta villamosították községünket, van jó ivóvizünk,jó ódánk, napközi otthonunk és a napokban megkezdték az új iskola alapjainak lerakását. Községünk vezetősége sokat tesz a lakosságért, s szerintem az állandó bizottság is jól működik. Mezőtárkányon nincs egyetlen öreg sem, akiről ne gondoskodnának. Aki nem kap nyugdíjat, a tanács szociális segélyben részesíti. Nem mondom, volna még mit tenni, de hát semmi nem megy egyik napról a másikra. Végül Kiss Gézáné leveléből idézünk, amelynek csattanója egy régi igazság. Többször megkértek a környékbeliek, fordítsam ki, vagy varrjam meg használt ruháikat. Nehéz munkát végezni nem tudok, ezért szívesen elvállaltam az apróbb javításokat. Bevallom, féltem, hogy valaki feljelent. Tudtam és láttam, hogy tanácsunk vezetője szívesen ad felvilágosítást, elbeszélget öreggel, fiatallal. Egyszer elmentem hozzá. Elmondtam, hogy nem akarnék a törvény ellen cselekedni, mit tehetnék hogy a kis jövedelmem is megmaradjon, s a feljelentéstől se kelljen tartanom. Hamarosan megkaptam az engedélyt a női szabósághoz. Most már nyugodtan dolgozom, mert azt tartom: „jobb a sűrű krajcár, mint a ritka garas”. Távirat a vásárlónak Nemrég inget vásároltam a Verseny Áruházban. Azaz: csak kiválasztottam a nekem tetszőt, s a pénztárhoz mentem, várva, hogy rám kerüljön a sor. A pénztárcámat az áru mellé tettem. Várakozás közben vettem észre hogy az ingen folt van, ezért visszaakasztottam a fogasra, és hazamentem. Este otthonomban vettem észre, hogy a tárcám hiányzik. Másnap délelőtt 11 órakor táviratot kaptam a Verseny Áruházból, amelyben közölték: Mindannyiunk kára Négy hónapja utazgatok napi 172 kilométert Abony és Budapest között. A hónapok alatt 16 ezer kilométerre gyűlt út igen gazdag volt élményekben. Közülük két közérdekűt szeretnék elmondani. Közismert, hogy a vasúti kocsik egyik felét a dohányzók, másikat a nemdohányzók részére jelölték ki, méghozzá érthető és egyértelmű jelrendszerrel. Az is köztudott, hogy valamennyi szerelvény fülkéiben, sőt, a folyosókon is tilos az alkoholfogyasztás. Mindez azonban falra hányt borsó. Főleg „nagypénteken” (amikor kéthetenként a szabad szombatosok hazajárnak). Úgy állnak a sörös, boros, és röviditalos üvegek a vonatablakokban, mint gyerekes háznál nemrég a mikuláscsomagok. A napokban az egyik kalauz meg akart büntetni három utast, akik a nemdohányzó szakaszban cigarettáztak. (Rajtuk kívül más utas nem volt a fülkében.) E büntetés jogosságát nem vitatom. Ám önkéntelenül arra gondolok, vajon nem kellene-e a szeszes italt snnyasztókat is felelősségre vonni? Hiszen ez éppen olyan tilos, mint a dohányzás. Meggyőződésem, hogy a rendet fenntartani, az italfogyasztásnak gátat vetni nem csupán a kalauzok kötelessége. Egyedül nem is képesek rá, már csak azért sem, mert sok közöttük a nő. Ha két-három ügyeletes rendőr van a vonaton, akkor sem tér el sokban a helyzet. Igaz, a tettlegességet, a botrányokat megakadályozzák. Szerintem azonban fontosabb lenne ezek megelőzése! A táblák tilalmának érvényt kellene szerezni, mondjuk azzal, hogy csak a büfékocsikban lehessen inni. Másik megfigyelésem az I. és II. osztályú jegyekkel kapcsolatos. A munkáltató csak a II. osztályú jegyek bizonyos százalékát téríti meg, ezért I. osztályon utazni nem gazdaságos. Gyakran mégis igénybe vesszük, főleg helyhiány miatt. Azt viszont, kapunk-e ülőhelyet, már csak a vonaton tudjuk meg, s emiatt nem mindig váltjuk meg előre az I. osztályra szóló kártyát. Ha nincs hely, probléma sincs, mert kiegészítő jegyet kapunk a vonaton. Előfordult viszont az is, hogy a II. osztályon le tudnánk ülni, mégsem tesszük, a terjengő italszag és fogyasztóinak állapota miatt. Ilyenkor tíz forint pótdíjat kell fizetni. Ám az is előfordul, hogy megveszszük az I. osztályú jegyet, de ülőhely híján állnunk kell. Ilyenkor a kalauz csak sajnálkozását fejezi ki. A vonatok higiéniájáról és a menetidő betartásáról nem kívánok sok szót ejteni. Ezeknél az objektív akadályok is közrejátszanak, s az utasok többnyire megértnek. Magam is az vagyok, ennek ellenére gondolkodóba ejt, hogy négy hónap alatt a menetrend szerinti érkezés a tíz százalékot sem érte el! Vagy a menetrend készítésben, vagy a gyakorlati végrehajtásban, vagy mindkettőben hiba van. Az utas nem ér rá az okokon tömrengeni, számára az a lényeg, hogy idejében célhoz érjen. Ám a késések miatt e kötelezettségének nem tud eleget tenni. Ez már túlnő az egyéni kényelmetlenségeken. Tekintetben lakásügyi jogszabályok számos kedvezményt nyújtanak a többgyermekes családoknak A három, vagy ennél több gyermekes család esetében például a lakáskiutalási névjegyzékbe történő felvétel — tehát „sorbaállás” — nélkül teljesíthető a bérlőnek az a kérelme, hogy a jogos lakásigényét ki nem elégítő lakása ellenében nagyobb lakást kapjon. Ilyen esetben az általános rendelkezéseken túl is halasztást, vagy részletfizetési kedvezményt lehet adni a használatbavételi díj teljes összegére. A gyakorlatban vitássá vált, hogy az említett kedvezmények szempontjából milyen gyermekeket lehet figyelembe venni. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium e tárgyban állásfoglalást tett közzé. (Építésügyi Értesítő 34. 87.) Az állásfoglalás szerint az említett kedvezmények elbírálásánál azt az eltartottnak miínősülő gyermeket kell figyelembe venni, aki a 16. életévét még nem töltötte be. Idősebb gyermek akkor jöhet számításba, ha nappali tagozatos iskolán tanul tovább, a 25. életévét még nem érte el, vagy pedig betegsége, testi, szellemi fogyatkozása miatt a munkaképességét legalább kétharmad részben és legalább egy évi időtartamra elvesztette. A fenti feltételeknek megfelelő gyermeket akkor is figyelembe kell venni, ha tanulmányainak folytatása miatt nem a szülei lakásában lakik. A lakásügyi részletszabályok így kerülnek összhangba a népesedéspolitikai határozatnak azzal az elvével, hogy azok a családok részesüljenek fokozott kedvezményben, amelyek több gyermek neveltetéséről a saját anyagi erejükből, ténylegesen gondoskodnak. Faluhelyen gyakori, de amint azt K. József budapesti olvasónk levele is példázza, manapság már a városokban sem ritkaság a háziállatok tartása, tyúkok nevelése, sertések hizlalása. Olvasónk jó néhány esztendeje évenként egy-két disznót hizlalt fel, így történt ez az idén is. A karácsonykor tartott disznótor után a házi úr, vagyis a ház tulajdonosa, akivel olvasónk, K. J. egy családi házban él, szóban, a jövőre nézve, megtiltotta a háziállatok tartását. Olvasónk ezt a lépést igazságtalannak, mi több, jogtalannak tartja, hiszen a tanács — mint írja — engedélyezte az állatok tartását jogunk, e fenti tényállást szabályozva, a háziállattartás jogszerűségéhez két feltételt állított fel. A helyi tanácsok, így pl. a fővárosi tanács szabályrendelete értelmében a kerületi tanács szerve jogosult megállapítani, megvannak-e az adott területen az állattartás engedélyezésének feltételei. A kedvező államigazgatási döntés azonban még nem ad minden egyes esetben zöld lámpát az állattartáshoz. A tanácsi engedély ugyanis nem kötelezi a bérbeadót az állattartáshoz való engedély megadására. Különösen akkor észszerű és egyben jogszerű is a tulajdonos részéről az engedély megtagadása vagy megvonása, ha több tagú családjával együtt maga is az ingatlanban lakik, s az állattartás a tulajdonjog (pl. a kerthasználat) gyakorlását akadályozza, korlátozza, vagy lehetetlenné teszi. H. Istvánné a rokkantsági résznyugdíj egyes szabályai iránt érdeklődik. Az 1958. 40. Tvr. 8. §-a értelmében rokkantsági résznyugdíjra jogosult az, aki a rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, de legalább tízévi, illetőleg korkedvezményre jogosító munkakörben legalább nyolcévi szolgálati ideje van. A résznyugdíj összegéről szólva a már idézett jogszabály úgy rendelkezik, hogy az a munkabér felének annyiszor két százalékkal csökkentett összege, ahány év a rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időből hiányzik. A jogász válaszol a Magyar Hírlap POSTÁJA tárcámat a vezetőnél átvehetem. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Ferencsik Andrásné pénztárosnak, aki észrevette tárcámat, s az áruház vezetőjének, aki a megnyugtató táviratot küldte. Bár mindenütt hasonlóan gondolkodnának! Dr. M. A. 1125 Budapest Diósárok 26 , véve a Pest környékén élő, naponta utazók jelentős számát, a késések jelentős népgazdasági kárrá növekednek. Vass János 27, Abony Tószegi u. 10. Követendő az ID 06—20 Csepelen, a Tanácsház téren történt, délutáni csúcsforgalomban. A zebra előtt a járdaszélen bizonytalanul állt egy öreg néni. Fehér botjával tapogatta a járdaszegély görbületét. A Rákóczi Ferenc utat keresztező Zaporozsec megállt a zebra előtt. A vezető kiszállt. A nénihez sietett, belekarolt, átsegítette az úttesten, majd visszaült kocsijába, s elhajtott. A mögötte felsorakozott néhány autós csendesen, nyugodtan várta amíg a 45—50 év körüli férfi ismét elindítja kocsiját. Ritkán adódik, hogy járókelő ilyesminek legyen tanúja. Az ID 06—20 rendszámú gépkocsi vezetője bebizonyította, hogy mindenkor, mindenütt legfontosabb az emberség. M. J. B. 1137 Budapest Pozsonyi út H. Jobb későn, mint soha Az emberek többsége ma már tudja, a társadalmi fejlődés és az egyéni boldogulás egyaránt megkívánja, hogy tanuljunk. Ahol a lehetőséget megteremtik, többnyire élnek is vele, sőt, hálásak az alkalomért, mint például a most közölt levél írója. Negyvenhét éves vagyok, három szép gyerek nagyma mája. Bizony, ha 2-3 évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy deresedő fejjel ráadom magam a tanulásra, megmosolygom. Most mégis iskolába járok, nem is egybe, hanem kettőbe. De hadd kezdjem az elején. Több, mint tíz éve dolgozom az AMFORA Üveg, Porcelán, Kerámia és Műanyag-kereskedelmi Vállalat budapesti kirendeltségénél. Beosztásom: áruösszeállító. Ez tulajdonképpen segédmunka, s a fizetés is ennek megfelelő. Pedig nem közömbös, mennyi a keresetem, hiszen ez már beleszámít a nyugdíjalapomba, így aztán örömmel éltem az alkalommal, amikor munkahelyünkön megszervezték az általános iskola VII. és VIII. osztályát, egyidejűleg kezdetét vette a szakmai oktatás is. Tanulásunkért mindenki megtette a magáét. Körzetünk nem tudott tanárokat adni, de a VIII. kerületi Tanács oktatási osztályának vezetője, Szádli Gyuláné a segítségünkre sietett. A tanárok a legnagyobb rugalmasságot tanúsították: a dolgozók esti iskolájából, a Péter utcából járnak ki hozzánk, az AMFORÁ-hoz. Közeleg a félév, s én koromat meghazudtoló izgalommal várom, milyen bizonyítványt kapok a VII. általánosban, s hogy minősítik tanáraim szakiskolai előmenetelemet. Ha minden jól megy, a tanév végén kereskedelmi alkalmazotti szakmunkásbizonyítványt is kapok. Köszönet érte munkahelyemnek, a VIII. kerületi Tanácsnak, s nem utolsósorban tanáraimnak. Fogarasi Ferencné Budapest, X. bér. Cegléd u. 8/26.