Magyar Hírlap, 1975. február (8. évfolyam, 32-59. szám)
1975-02-16 / 47. szám
4 1975. FEBRUÁR 16. VASARNAP Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP KÖZÉLET — DIPLOMÁCIA Magyar—holland diplomáciai megbeszélések Hugo Scheltema, a holland külügyminisztérium utazó nagykövete néhány napos látogatást tett Budapesten. Megbeszélést folytatott Nagy János külügyminiszter-helyettessel a magyar—holland kapcsolatokról és az időszerű nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel az európai biztonsági és együttműködési értekezletre. A nagykövetet fogadta Marjai József külügyi államtitkár. Hazaérkezett Moszkvából a munkaügyi küldöttség Szombaton Buda István munkaügyi államtitkár vezetésével hazaérkezett Moszkvából a KGST anyagi ösztönzéssel és bérezéssel foglalkozó munkacsoportjának ülésén részt vett küldöttség. A delegáció tárgyalt Sz. Sz. Novozsilovval, a Szovjetunió munka- és bérügyi állami bizottsága első elnökhelyettesével is a kétoldalú munkaügyi kapcsolatok fejlesztéséről. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából — a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta Ambrus Jenőnek, az MSZMP pécsi városi bizottsága első titkárának. A kitüntetést szombaton a városi pártértekezleten Jakab Sándor, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője adta át. Az első helyen a lakásépítés *• (Folytatás az 1. oldalról) har több pénz jut egy óvodai helyre, s 4,5 százalékkal több egy általános iskolai tanulócsoportra. A helyi feladatok megoldásában igen eredményes a tanácsok, valamint a területükön működő vállalatok, szövetkezetek közös érdeken alapuló együttműködése. Erre utal az is, hogy a tanácsok az idén körülbelül 2,5 milliárd forintot kapnak közös létesítmények megvalósítására különböző vállalatoktól, szövetkezetektől. A többletpénz elsősorban lakásépítésre és közműfejlesztésre jut, de számottevő a gyermekjóléti intézmények fejlesztéséhez való hozzájárulás. Új vonás, hogy 1975-től a vállalatok és szövetkezetek, közművelődési intézmények és munkástelepüléseken működő művelődési otthonok építéséhez is adhatnak pénzt a tanácsoknak, a tanácsok viszont több mint 1,3 milliárd forinttal támogatják a vállalati fejlesztéseket, elsősorban a lakossági szolgáltató tevékenységet. A tanácsi gazdálkodás a felújításra 1975-ben több mint 1 milliárd 380 millió forintot költhet, ez 320 millió forinttal több az 1974-esnél. A IV. ötéves terv elején még jelentős szociális, egészségügyi és oktatási ellátási színvonalkülönbségek voltak az azonos szerepkörű városok és községek, illetve az egyes megyék között. A tervidőszakban a színvonalkülönbségek mérséklésére 800 millió forint jutott, ebből az idén 220, millió forint használható fel. Elutaztak Budapest vendégei (Folytatás az 1. oldalról) Constantin Cimbru, a budapesti román nagykövetség ügyvivője, illetve Vaclav Moravec, budapesti csehszlovák nagykövet. Elutazott a lengyel küldöttség is, amelyet Jerzy Majewski, a LEMP KB tagja, Varsó főpolgármestere vezetett. Vendégeinket Szépvölgyi Zoltán és Gérnyi Kálmán, a budapesti pártbizottság titkára búcsúztatta. Jelen volt Stefan Jedrychowski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete is. A jugoszláv főváros pártküldöttségét amely Milan Tadicsnak, a belgrádi pártbizottság titkárának vezetésével vett részt a budapesti ünnepségeken — Molnár József, a budapesti pártbizottság alosztályvezetője és dr. Pongrácz Pál, Budapest főépítésze búcsúztatta. A berlini küldöttséget Karl Heinz Nadler, a berlini pártbizottság titkára vezette. Vendégeinket dr. Molnár Endre, a budapesti pártbizottság titkára és dr. Békési László, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese kísérte ki a repülőtérre. A búcsúztatásnál megjelent Georg Folk, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosa, Stefan Docev, a szófiai pártbizottság titkára vezette a bolgár főváros küldöttségét a budapesti ünnepségeken. A küldöttség elutazásánál megjelent Király Andrásáé, a budapesti pártbizottság titkára, valamint Radi Botev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosa. Tatár Imre vasárnapi levele: A TELJESÍTMÉNY tévé legutóbbi teleszubjektív műsorában hallottam egy mondatot egy fiatalember szájából. Nem tudom szó szerint idézni, de kijelentésének értelme az volt, hogy mindenki — akár fiatal, akár idősebb — annyit kapjon munkája ellenértékeként, amennyit teljesít. Ha egy huszonötéves teljesítménye annyit ér, mint az ötvenévesé, jusson neki ugyanannyi. Ez a megállapítás voltaképpen igaz. És mégsem az. Az elosztás szocialista elve, hogy tudniillik mindenki munkája szerint részesüljön a javakból, helyes. Kérdés, hogy a munkát, vagyis a teljesítményt napi értelemben nézzük-e, vagy nagyobb távlatokban. Kissé elvont közgazdasági tételből indulok ki, hogy majd visszatérjek a gyakorlati problémára. Köztudott, hogy senki nem kapja, nem is kaphatja meg munkájának teljes ellenértékét, bárhol és bármit dolgozzon is. Egy rész jut neki bér, formájában, illetve társadalmi juttatásként, a fennmaradó hányadot a vállalat, az intézmény, de főképpen az állam használja fel. Száraz közgazdasági kifejezéssel ezt társadalmi közös fogyasztásnak nevezik. Fejlesztik belőle a vállalat berendezéseit, szociális intézményeit, a város vagy az állam iskolákat, kórházat épít, és még nagyon sok mindenre szolgál az az érték, amelyet az ember évek során át létrehoz. Hadd említsek példákat Tegyük fel, hogy egy lakatos huszonöt esztendeje dolgozik valamelyik gyárban (esetleg élete során több gyárban is tevékenykedett, ez a mi szempontunkból most nem érdekes). Még csak nem is kell különösen áldozatkésznek, odaadónak kiemelkedő szorgalmúnak, vagy nagy képességűnek lennie. Átlagos lakatos volt negyed századon át, de így is elmondhatja, hogy munkájának eredménye benne van a gépekben, amelyeket azóta vásárolt az üzem, a szerszámokban, amelyeket ő és a fiatalabbak használnak, az óvodában, amelyet építettek. Akárcsak Kőmíves Kelemen esetében ,elnézést kérek, hogy a száraz közgazdasági eszmefuttatásba balladaelemeket vegyítek), a lakatos életének jobbik fele is benne van a falakban. De szélesítsük szemlélődési körünket: munkájának értéke, annak atomnyi részecskéje ott rejlik minden iskolában és kórházban, az autóutak betonjában és a külképviseletek berendezéseiben. Mindezzel nem dicsekedhet el a fiatal lakatos, aki csak most, vagy nemrég kezdte el a szakmát. Még akkor sem mondhatja ezt el magáról, ha történetesen már most tudja mindazt, amit az ötvenes kolléga. De vehetünk más, bonyolultabb példát is. Tegyük fel, hogy egyazon iskolában két pedagógus dolgozik: egy huszonöt és egy ötvenéves. Azt is fűzzük hozzá, hogy a fiatal igen jó képességű és szemre ugyanolyan teljesítményt nyújt, mint az idősebb tanár. Mit mutat itt a mérleg? Pénzben valószínűleg nem lehet meghatározni, mit hozott az a befektetés, amelyet az idősebb tanárnak köszönhetünk. Hány gyerek fejébe töltötte a számtant, a fizikát, a magyart, az irodalmat? És hogyan realizálódott mindez, mennyi kamatot hozott gondolatokban és termékekben? Senki nem tudja kiszámítani, legalábbis nagyon nehéz lenne elvégezni ezt az összeadást. Annyi azonban bizonyos, hogy e pedagógus munkájának eredménye, haszna ott található a legkülönbözőbb formákban, tanítványai tevékenységének legkülönbözőbb gyümölcseiben. A fiatal, a kezdő tanár ezt nem mondhatja el magáról, még akkor sem, ha a múlt esztendőben, vagy az idén ugyanolyan jól tanította a számtant a gyerekeknek, mint az említett idősebb kollégája. Így is lehet mérni a teljesítményt. Ki mennyit tett mér a közös pikszisbe. Egy nemzet kincstára, minden, amit magáénak mondhat, abból áll, amit generációk halmoztak fel, épületekben, könyvekben, a fejekben, alkotó- és munkakészségben. Ezt persze mindenki tudja, ha megkérdezzük az általános iskolást, az is. De akkor alkalmazni kell a tételt a konkrét ötvenévesekre is. Nemcsak a múlt századok generációi dicsekedhetnek ezzel, s nemcsak őket kell dicsérni, hanem a maiakat is, és nemcsak a nagy csaták hőseit, a nagy találmányok megalkotóit, hanem még azt is, aki történetesen a leveleket hordja, vagy az utcát kövezi. No de milyen következtetéseket vonjunk le mindebből? Semmi esetre sem akarok beleszólni bérpolitikai kérdésekbe, nem is értek hozzá. Az az érzésem, hogy az illetékeseknek, akik a bérek elosztásának elveit meghatározzák, nincs is szükségük tanácsaimra, általában figyelembe veszik az életkort, a teljesítménynek ezt az oldalát is. Soraimmal az általános szemléletre szeretnék hatni, a munkateljesítmény értékelésére, a fiatalok és a kevésbé fiatalok körében. Azt mondhatja minderre a fiatal lakatos, vagy a tanár — visszatérve a példának kiválasztott két hivatáshoz —, hogy az életnek, a társadalmi felhalmozásnak ezt az útját mindenki végigjárja. A huszonötéves is lesz ötven, az ő nyomában is feltűnnek új huszonötévesek. Örök körforgás, mindenki egyaránt lerója ezt az adót a társadalomnak. Számítson csak a napi teljesítmény, így is föl lehet fogni a dolgot. De akkor legyünk következetesek, és a mai huszonötéves állja negyed évszázad múltán is azt, amit ma mond. Ha akkor pontosan annyit és azt kapja majd, amit az akkori huszonötéves, ne nézzen körül felháborodottan, vagy elkeseredetten. És ne kérdezze azt: „Hát érdemes volt?” Bárd András emléke A pártmunkás Hetvenöt évvel ezelőtt, 1900. február 1■ 16-án született Budapesten Bárd András. Tisztviselőként kezdte pályáját, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek hatására felvette a kapcsolatot a munkásmozgalommal, s tizennyolc évesen belépett a megalakuló Kommunisták Magyarországi Pártjába. A proletárdiktatúra győzelmét követően fegyverrel védte a munkáshatalmat, küzdött az intervenciós seregek ellen. A Tanácsköztársaság megdöntése után alkalmi munkából tartotta fenn magát. Kapcsolata a szakszervezeti mozgalommal és az újjászerveződő kommunista párttal egy percre sem szakadt meg. Mozgalmi munkáját főleg Újpesten végezte. Itt kapcsolódott be a Munkás Testedző Egyesületben folyó illegális pártmunkába is. A fehérterror éveit követően textilgyárakban dolgozott, a Magyar Pamutiparban, majd a Kender- és Jutagyárban. A textiles szakszervezet újpesti helyi csoportjában a szakszervezeti ellenzéki munkát irányította. A harmincas években tagja lett a budapesti pártbizottságnak, s 1934—1935- ben a KMP újpesti bizottságának a titkára. Nagy szerepet játszott különböző sikeres sztrájkok szervezésében az újpesti textiles üzemekben. Közülük kiemelkedett a jutagyári dolgozók 1936-os munkabeszüntetése, amelynek egyik szervezője, irányítója volt. Az egy hónapig tartó jól szervezett sztrájk teljes sikerrel zárult. Forradalmi tevékenységéért a horthysta rendőrség többször letartóztatta. Öszszesen hat évet töltött különböző börtönökben, internálótáborokban. A fogságban a tüdeje megbetegedett, s 1943-ban súlyos műtéten esett át. De megrendült egészségi állapota ellenére, 1944 végén, az újpesti partizáncsoport harcainak egyik részese lett. Földes Lászlóval és Andrássy Gyulával irányította az újpesti ellenállók harcát a nyilasok és a német fasiszták ellen. Ő volt annak az akciócsoportnak a vezetője, amely a fasisztái védelmi berendezéseit rombolta, tankcsapdákat temetett be s drótakadályokat vágott szét. Az Újpest felszabadulását követő hetekben a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének titkára, majd a pártközpont munkatársa. Tagja a budapesti pártbizottságnak és párt-végrehajtó bizottságának is. Hét éven keresztül felelősségteljes megbízatást teljesített a Központi Ellenőrző Bizottság titkáraként. A személyi kultusz keltette bizalmatlansági hullám őt is elérte: 1953-ban tíz hónapig ártatlanul fogságban tartották. A koholt vádak tisztázódása után az Állami Ellenőrző Bizottság munkatársa. 1956-ban ismét fegyvert fogott az ellenforradalom leveréséért, Újpesten küzdött a munkásosztály, a szocializmus ügyéért. Utána a IV. kerületi pártbizottság titkára, majd a Központi Bizottság munkatársa, később az Országos Nyugdíj Intézet alelnöke lett. 1960-ban nyugdíjba vonult. Mozgalmi munkája azonban továbbra sem szakadt meg, a Népszabadság társadalmi munkásaként a dolgozók bejelentéseinek a kivizsgálásával foglalkozott. Hosszú szenvedés után, 1967. január 2-án hunyt el. Bárd András élete, egyénisége az áldozatkész és hűséges kommunista pártmunkás egyik kiemelkedő példája. Botos János , Bárd András születésének 75. évfordulója alkalmából szombaton a Mező, Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában levő urnáján elhelyezték a megemlékezés és a kegyelet koszorúit. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága nevében Szerényi Sándor és Sebes Sándor, a KEB tagjai, a IV. kerületi pártbizottság részéről Ilcsik Imre titkár, az újpesti tanács nevében Mezősi János tanácselnök koszorúzott. 7976: fejlődési világkonferencia "Áv ^ 4 " Véget ért a BVT fejlődési munkacsoportjának budapesti tanácskozása A Béke-világtanácsnak a fejlődő országok kérdéseivel, valamint a fejlődési világkonferencia előkészítésével foglalkozó munkabizottsága szombaton az Akadémia dísztermében tartott záróülésén elfogadta a tanácskozás dokumentumait. Pethő Tibor, az Országos Béketanács elnökhelyettese zárószavában hangsúlyozta: századunk utolsó negyedében fel kell építeni az egész világra kiterjedő békerendszert, és ezzel együtt az új világgazdasági struktúrát. A mostani háromnapos megbeszélés feltétlenül közelebb vitt a fejlődési világkongresszus megszervezéséhez, és így hasznosan járult hozzá a nagy célok megvalósításához. Az Országos Béketanács és tudományos bizottsága, valamint az Akadémia Világgazdasági Kutató Intézete a záróülés után fogadást adott a részvevők tiszteletére a Gellért-szállóban. Romesh Chandra sajtóértekezlete Romesh Chandra, a Béke-világtanács főtitkára sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat a világtanács 1975-ös terveiről és a most véget ért tanácskozásról. A Béke-világtanács és az egész békemozgalom idei tevékenységének kiemelt területe az európai biztonság problémaköre, kapcsolatban az európai biztonsági konferencia várható harmadik szakaszéval. Akciók egész sorát tervezik az ENSZ- nek az új nemzetközi gazdasági rend létrehozásáról szóló állásfoglalása, valamint az államok gazdasági jogait és kötelességeit tartalmazó alapokmánya támogatására. A nők nemzetközi éve alkalmából széleskörűen foglalkoznak a nők jogainak biztosításával. Tovább folytatódnak és jelentősen bővülnek a vietnami, a chilei és a közel-keleti helyzettel kapcsolatos, az igazságos rendezést, a népek jogainak érvényesülését, szenvedéseik megszüntetését célzó akciók. A világtanács állandóan figyelemmel kíséri a nemzetközi helyzet alakulását, s éppen a közelmúlt napokban küldtek táviratot az ENSZ Biztonsági Tanácsának és főtitkárának, valamint Makariosz érseknek, a Ciprusban bekövetkezett egyoldalú török lépéssel kapcsolatban amelyet az ENSZ- határozatok megsértésének tekintenek. A most lezajlott tanácskozásról szólva Romesh Chandra kifejtette, hogy a fejlődési világkonferencia összehívásáról többek között 30 ország kormányfőivel folytattak megbeszéléseket, és ő maga személyesen ismertette az ENSZ-közgyűlés IV. bizottságában a konferencia témáját és szükségességét. A munkaértekezlet 1976-ra javasolja a konferencia összehívását.