Magyar Hírlap, 1975. április (8. évfolyam, 90-118. szám)

1975-04-20 / 108. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP \/A |-Vy 1 ^ \/N |\ ) \ -' C __________________________________1975. ÁPRILIS 20. VASARNAP U A Magyar Hírlap A fő feladat: a lendületes, hozzáértő munka a megyében a megyei pártbizottság első titkárának és a megyei tanács elnökének nyilatkozata Olyan időszakban jártuk Szolnok megye városait és falvait, amikor mindenütt a XI. pártkongresszus friss élményei foglalkoztatták az embereket. Bárhová látogattunk el, bárkivel beszéltünk, a gondolatok mindig a kongresszus útmutatásaitól indultak el és oda tértek vissza. A kongresszus fényében értékelték az elmúlt évek eredményeit, s határozatai alapján fogalmazták meg a jövő terveit, tennivalóit. Megyei sorozatunk hagyományainak megfelelően számvetésre, összegezésre és az el­következő évek teendőire vonatkozó kérdéseinkkel a megye vezetőit: dr. Gergely Ist­vánt, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának első titkárát és dr. Hegedűs Lajost, a megyei tanács elnökét kerestük fel. — A pártkongresszusi előkészületek az egész országban alkalmat adtak a számvetésre, a mérlegkészítésre, mit értünk el a legutóbbi években, hol tartunk ma? Kérjük, ismertes­sék olvasóinkkal, milyen eredményeket ért el Szolnok megye a gazdasági fejlődés területén a két kongresszus közötti időszakban, milyen gondokkal kellett ennek során megküzde­niük? DR. GERGELY ISTVÁN: Szolnok me­gye gazdasági életét a X. kongresszus óta eltelt években dinamikus, tervszerű fej­lődés jellemzi. A fejlesztés pénzügyi for­rásai is bővültek. Az 1974-ben teljesített beruházások összege kereken 20 százalék­kal haladta meg az 1970. évit. A megye ipara 20, mezőgazdasága közel 10 milliárd forint­ értékű termékkel járult hozzá az ország termeléséhez. Különösen erőteljes volt az ipar fej­lődése. Jellemző erre, hogy megyénk szo­cialista iparának 1974. évi termelése 30,4 százalékkal haladta meg az 1970-es szin­tet. Több ipari termékből az ország ter­melésének jelentős hányadát a megye vállalatai szállítják a bel- és külkereske­delemnek. Mintegy 15—20 iparcikkből a megye vállalatai állítják elő az országos termelés komoly részét. Kizárólag Szol­nok megyében gyártanak például háztar­tási hűtőszekrényt és tornacipőt. A kén­­savtermelés 93, a gumitalp 83, a porított szuperfoszfát 50, a férficipő 26, a fermen­tált dohány 23, az alumínium háztartási edény 21 százaléka megyénkből szárma­zik. A szocialista építőipar fejlesztésére 1971—1974 között mintegy 120—130 mil­lió forintot fordítottak. A megyei szék­helyű építőipar javuló fejlődését jelzi, hogy építési-szerelési teljesítménye 1974-ben 31,3 százalékkal volt magasabb, mint 1970-ben. Ám bármilyen szépek is ezek az eredmények, megyénk építési igényeit az építőipar még nem tudja ki­elégíteni. Szolnok megye szerepe jelentős hazánk mezőgazdasági termelésében: az ország összes mezőgazdasági területének 7 szá­zalékát nálunk hasznosítják. Néhány fon­tosabb növény — például kenyérgabona, rizs — termelésében különösen nagy a megye részaránya. A mezőgazdaság fejlődésének tenden­ciáját világosan kifejezi, hogy a nagy­üzemeinkben lekötött eszközérték átlago­san 35,4 százalékkal haladta meg az 1970. évit; ugyanebben az időszakban a me­zőgazdasági aktív keresők száma 10 szá­zalékkal csökkent. A termelés bővítése csak intenzív úton történhetett. Ezt a fo­lyamatot mutatja az iparszerű termelési rendszerek elterjedése, a beruházásokon belül a gépbeszerzések arányának jelen­tős növekedése, a kemikáliák növekvő felhasználása, az öntözés bővítése, a rét- és legelőgazdálkodás intenzifikálásának felgyorsulása, az üzem- és munkaszerve­zés színvonalának emelkedése. A megye mezőgazdasági termelésének növekedése meghaladta az ötéves tervben előirányzottat. A bruttó termelési érték 15 százalékos növelésével számoltunk, ezt már 1973-ban túlteljesítette az ágazat; 21,4 százalékos termelésnövekedés való­sult meg. Részletezés nélkül említem, hogy a két kongresszus közötti években szinte szem­látomást javult vasúti, közúti közleke­désünk és fejlődött kereskedelmünk. A megye gazdaságának csak a legfőbb területeiről igyekeztem képet adni. A va­lóság ennél sokszínűbb, gazdagabb, igaz, hogy itt-ott árnyaltabb is. Milyen problémákkal kellett megküz­­denünk? A mi problémánk lényegét abban lehet megjelölni, hogy a IV. ötéves terv idő­szakában nálunk egyes területeken el­maradásokat is kellett pótolni, és egy­idejűleg gyorsítani a fejlődést. A gyor­sabb fejlődéshez célratörő elképzelések, tervek, törekvő emberek és sok pénz is kell. A problémák egyike, hogy elképze­léseink, terveink továbbra is bőségesen vannak, a pénzből viszont kezdünk ki­fogyni. Problémáink másik fajtája, hogy a munka végzése során az istráng még nem egyformán feszül mindenki oldalán, noha a gazdaság nagyobb lendületbe ho­zásához mindenki akarására szükség van.­­ Az elmúlt időszak eredményeiben fontos szerepe volt a szocialista demokrácia fejlődé­sének. A XX. kongresszus ezen belül külön ki­emelte a munkahelyi, az üzemi demokrácia további kibontakoztatásának fontosságát. Ho­gyan értékelik helyzetüket ezen a területen? DR. HEGEDŰS LAJOS: A párt XI. kongresszusa újabb ösztönzést adott a szocialista demokrácia, ezen belül az üzemi, szövetkezeti demokrácia fejleszté­séhez, világosan kijelölte a következő évek feladatait. Azon leszünk, hogy a kongresszusi határozatokat ezen a téren is minél eredményesebben valósítsuk meg. Megyénkben a legfontosabb eredmény­nek e téren azt tartjuk, hogy a vezetők és a dolgozók egyre jobban értékelik az üzemi demokrácia politikai, társadalmi, gazdasági jelentőségét. Kialakultak, bő­vültek és nagyrészt rendszeresen működ­nek a munkahelyi demokrácia fórumai. Az új fórumok — például a szocialista, brigádvezetők, újítók, nők, fiatalok, mű­szakiak tanácskozásai — szintén a jogok és kötelességek egységben való értelme­zését, érvényesítésüknek feltételeit bőví­tették. Egyre inkább általánossá válik az a fel­fogás, hogy az üzem, a vállalat nemcsak termelési, hanem társadalmi-politikai szervezet is, ahol az emberi sorsok, né­zetek, az emberek közötti viszonyok for­málódnak, hogy az üzem a szocialista ember kialakításának egyik fő terepe, lehetősége.­­ Úgy gondoljuk, a fejlődés nemcsak a gaz­dasági eredményekben mérhető le. A gazdaság fejlesztése eszköz a társadalom szocialista át­alakításához, a nép jólétének növeléséhez. Szeretnénk, ha összefoglalnák, a megyében ho­gyan alakultak ebben az időszakban a tár­sadalmi viszonyok és hogyan változtak a la­kosság életkörülményei? DR. GERGELY ISTVÁN: Szolnok me­gye 436 ezer lakosának életkörülményei sokat javultak. A lakosság jövedelmé­nek emelkedése a fogyasztás növekedé­sében is visszatükröződik. Az infrastruk­túra fejlesztésében — különösen a váro­sokban — a lakásállomány növelése, a gyermekintézmények bővítése és az út­hálózat korszerűsítése volt a legdinami­kusabb. A kereskedelmi ellátás és a szol­gáltatások is magasabb színvonalat értek el, mégsem lehetünk elégedettek, hiszen újabb feszültségek is keletkeznek, ame­lyeket fel kell oldanunk. A társadalmi viszonyok fejlődésének alapját a termelőeszközök társadalmi tu­lajdona képezi. Megyénkben az állami vállalatoknál, intézményeknél és a szö­vetkezetekben dolgozik a foglalkoztatot­tak 96 százaléka. Az állami tulajdon sze­repének növekedését döntően előmozdí­totta az ipar fejlődése. Fejlődtek a szo­cialista tulajdonviszonyok a szövetkeze­tekben is. Több gazdaság egyesülése ré­vén erősödött a koncentráció és egyúttal folytatódott az ésszerű szakosodás. Az állami és a szövetkezeti vállalatok, vala­mint a kereskedelem együttműködése mé­lyült, nemritkán társulás formáját ölti. A megye gazdaságában bekövetkezett változások visszatükröződnek a társadal­mi struktúrában is: tovább növekedik az iparban foglalkoztatottak száma, s csök­ken a mezőgazdasági nép­esség. Ma száz aktív kereső közül ötvenhat munkás, ti­zenkilenc paraszt, huszonegy szellemi dolgozó és négy kisárutermelő. (A mun­kások száma kereken százkilencezer, 1949-ben a mezőgazdasági munkásokkal együtt alig több, mint ötvenezer volt.) A megyében 76 ezer nő dolgozik, ez az összes foglalkoztatottaknak alig 39 szá­zaléka. Élelmiszeriparban szegény megye lévén a nők foglalkoztatásában a megyék között sajnos tartósan az utolsó helyen vagyunk. Jövő feladataink formálásában szeretnénk ezen változtatni. Az életszínvonal alakulásáról a követ­kezőket mondhatom el. Megyénkben a lakosság készpénzbevétele 1974-ben 44 százalékkal volt nagyobb, mint 1970-ben. A reálbérek növekedése mérsékeltebb volt az országos átlagnál. A társadalmi juttatások a központi intézkedések révén számottevően bővültek. Az életszínvonal egyik lényeges muta­tója a fogyasztás alakulása. A kiskeres­kedelmi áruforgalom az ötéves terv eltelt négy évében 42 százalékkal növekedett, s a fogyasztás szerkezete korszerűsödött. Nagy gondot fordítottunk a kereskedel­mi munka színvonalának javítására. Fe­dett piac épült Szolnokon, Karcagon, Kis­újszálláson és épül Jászberényben. A bolti kiskereskedelem alapterülete 20 szá­zalékkal bővült, de még korántsem ele­gendő. Szociálpolitikánk legfőbb törekvése a lakáshelyzet javítása. A terv szerint me­gyénkben 15 ezer lakást kell felépíteni, évi átlagban háromezret. 1971 és 1974 kö­zött mintegy 14 400 lakás épült, így az ötéves tervet lényegében négy év alatt teljesítettük. Nem tudjuk pontosan, hogy az igyekezetünk volt-e nagyobb, vagy a terv szűkmarkú. A munkáslakás-építési akció eredményei jók. 1973—1974-ben 370 munkáscsalád jutott így új otthonhoz, további 450 munkáslakás építése megkez­dődött. Az új lakások minősége is javult, valamivel növekedett a két- vagy ennél több szobások aránya. A lakásépítés nagyrészt Szolnokra koncentrálódott, amit az is indokolt, hogy a lakásigénylők száma — érthetően — a megyeszékhelyen a legnagyobb. A gyermekintézmények gyarapítását kiemelt feladatnak tartjuk. Az ötéves tervben előirányzott óvodai helyeknek a kétszeresét — zömében társadalmi össze­fogással —, kereken négyezret építettünk. Jelenleg az óvodáskorú gyermekek há­romnegyedét tudjuk elhelyezni az óvo­dákban. A legfőbb gondunk, hogy kevés az ál­talános iskolai tantermek száma. Szol­nokon hovatovább három váltást kell bevezetni. Bölcsődét, óvodát lehet tár­sadalmi összefogással építeni, de tartha­tatlan iskolahelyzetünket ily módon gyor­san nem lehet javítani. Ehhez a legna­gyobb erőfeszítéseink is kevésnek bizo­nyulnak. Javultak a sport és testnevelés felté­telei is a megyében. Társadalmi segít­séggel felépült új szolnoki stadionunk. Befejezés előtt áll a tiszaligeti sportcsar­nok építése, Jászberényben a Hűtőgép­gyár épített sportcsarnokot. Munkacsar­nokot kapott a szolnoki MÁV. A lakosság életkörülményein a X. kongresszus határozatainak végrehajtása során, az ötéves tervben foglaltaknak megfelelően tovább javítottunk. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy feladatok és ten­nivalók jócskán maradtak a következő esztendőkre.­­ Mind a X., mind a XI. kongresszus nagy hangsúllyal foglalkozott az államigazgatási te­vékenység tökéletesítésével, a tanácsok mun­kájának továbbfejlesztésével. Hogyan jellemez­nék a megye tanácsi testületeinek és szervei­nek munkájában elért eredményeket? DR. HEGEDŰS LAJOS: A feladatok hatékonyabb megoldása azt tanúsítja, hogy megyénkben jól halad a tanácstör­vény végrehajtása. A tanácsok népkép­viseleti, önkormányzati és államigazga­tási szerepe növekedett, eredményeseb­ben érvényesült gazdasági, szervezési és működési vonatkozásban egyaránt. Szak­­igazgatási tevékenységünk is mind egy­szerűbbé és ezáltal gyorsabbá vált, úgy hiszem, egyre inkább közmegelégedésre. Sokat fejlődött a tanácsok tömegkapcso­lata, mindenekelőtt tartalmában, rend­szerességében és színvonalában, örven­detes az is, hogy a testületi munka haté­konyabbá, érdemibbé vált. Megyénk tanácsi szervei mindinkább betöltik szerepüket a központi akarat és a helyi önállóság egységben való érvé­nyesítésében. Többségük jól tudja ütköz­tetni az ágazati és területi érdekeket úgy, hogy a társadalmi érdekeknek el­sőbbséget adnak. A tanácsok végrehajtó bizottságai mind hatékonyabban szerve­zik a jogszabályok és a tanácsi határo­zatok eredményes végrehajtását, jól irá­nyítják a szakigazgatási szerveket. Az egészségesen fejlődő tanácsi munka sem vonja el figyelmünket a még meg­levő fogyatékosságokról. Néhány terüle­ten szükséges, hogy a munka hatékony­ságát javítsuk. A XI. kongresszus megha­tározta az állami élet, a tanácsi munka fejlesztésének fő követelményeit, megyei pártértekezletünk pedig a konkrét helyi feladatokat. Munkánkat abban a tudatban kell vé­geznünk, hogy a tanácsok és szakigazga­tási szerveik tevékenysége kihat egész társadalmunkra, a lakosság közérzetére, alkotókészségére, az életszínvonal-politi­ka megvalósítására, megyénk egész ar­culatára. A tanácsi munka ma már a tes­tületekben és az apparátusban egyaránt jól felkészült, tehetséges embereket kí­ván, akik szaktudásuk,­­magatartásuk és politikai elkötelezettségük alapján élve­zik a választók, a lakosság bizalmát.­­ Hogyan összegeznék a megye dolgozói, a megyei vezetés előtt álló legfontosabb felada­tokat a XI. kongresszus határozatainak tük­rében? DR. GERGELY ISTVÁN: Meggyőződé­sem: a megye gazdasági, társadalmi, po­litikai helyzete biztos, szilárd alap ah­hoz, hogy sikerrel fejezzük be a IV. öt­éves tervet, jól felkészüljünk a követke­ző tervidőszakra és végrehajtsuk a XI. kongresszus határozatait. A következő öt esztendőre úgy hatá­roztuk meg soron levő feladatainkat, hogy azok végrehajtásával biztosítsuk a megfelelő feltételeket gazdaságunk táv­lati fejlesztéséhez. Ehhez jó adottságok­kal és elegendő tartalékkal rendelkezünk. A megye gazdaságának fejlesztésében alapvető jelentőségű a bővülő, verseny­­képes termelés, az ötödik ötéves tervbe való zökkenőmentes átmenet feltételei­nek megteremtése. Ehhez az élen járók­nak is meg kell gyorsítani lépteiket és az ő színvonalukra való felzárkózás — ki­­nek-kinek a saját munkájában — sarka­latos feladat. Az a fő célunk, hogy mind több, a megyében előállított termék le­gyen versenyképes a világpiacon, váljon itthon is jócsengésű márkává. Ehhez bő­víteni kell a korszerű gyártmányok körét, javítva minőségüket. Az elmúlt évek egyik legtanulságosabb tapasztalata számunkra, hogy társadalmi összefogással nagy feladatokat is meg­oldhatunk. Most és a jövőben is azt a közfelfogást kell erősítenünk, amely a szocialista közéletiséget, cselekvő hazafi­­ságot tiszteletre és megbecsülésre méltó­nak tartja. Az önzést, a harácsolást, az egyéni érdekeknek a társadalom rovásá­ra történő érvényesítését pedig elítéli. Meggyőződésem, hogy a politika, a köz­élet, a gazdaság, az ideológia, a kultúra területén továbbra sem az a fő feladat, hogy­ tetszelegjünk az elért eredmények­ben. A fő feladat: a lendületes, hozzáértő munka, a fegyelmezett egységes cselek­­vés, szocialista emberré, fejlett szocialista társadalommá válás, a XI. kongresszus határozatainak és programnyilatkozatá­nak hatékony megvalósítása. PETER ILONA—KIS TAMÁS \ V. V • \. Szolnok — a Zagyva partja. A modern lakóépületek tövében még meghúzódnak az apró, falusias jellegű házak rvrneze Lajos rajza)

Next