Magyar Hírlap, 1975. április (8. évfolyam, 90-118. szám)

1975-04-21 / 109. szám

1975 ÁPRILIS 21. HÉTFŐI MAGYAR HÍRLAP Választások előtt (Bojár Sándor felvételei) Ahti|(arjalainen életrajza Ahti Karjalainen 1923. február 10-én született Hirven­salmiben. A helsinki egyetem államtu­dományi karán 1946-ban fejezte be tanulmá­nyait. 1959-ben doktori címet szerzett. 1947 és 1950 között az Agrárpárt információs titkára, 1950—56-ban a miniszterelnök titkára, 1957-ben és 1958-ban pénzügyminiszter, 1959 és 1961 között kereskedelem- és iparügyi mi­niszter volt. 1961—­62-ben, illetve 1964—70-ben és 1972 óta ismét külügyminiszter. 1962—63-ban és 1970—71-ben miniszterelnök volt. Parlamenti képviselő 1966 óta. Magyarorszá­got két alkalommal járt: 1968 októberében kül­ügyminiszterként, majd 1969 szeptemberében a hazánkban hivatalos látogatást tett Kekkonen elnökkel együtt. 1971 januárjában miniszter­elnökként ő volt a házigazdája a Finnország­ba látogatott magyar miniszterelnöknek, Fock Jenőnek. Emlékezés mártírokra A bergenbelseni náci koncentrációs táborban a második világháború idején a fasizmus szörnyűségeinek áldozatául esett mártírokra emlékeztek vasárnap Bu­dapesten. A tábor felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából a borzalmakat túlélt hozzátartozók, bajtársak gyűltek egybe a Wesselényi utcai hősök templo­mában. A kegyeletes megemlékezésen részt vett dr. Seifert Géza, a Budapesti Izraelita Hitközösség és a Magyar Izrae­liták Országos Képviseletének elnöke, ott voltak a Nácizmus Üldözöttei Bizottságá­nak képviselői is. Dr. Salgó László főrabbi és Wiesner Sándor, a NÜB vezetőségi tagja mondott beszédet. Hálával és tisztelettel emlékez­tek a felszabadító dicső Szovjet Hadsereg hős katonáira. Mindkét szónok hangsú­lyozta: három évtized után is a túlélők és a mai nemzedék elsőrendű kötelessége, harcos elszántsággal küzdeni a fasizmus újjáéledése ellen, bármely országban, bár­milyen formában jelentkezzék is. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a béke, a Szeretet, a humánum eszméi uralkodjanak szerte a világon. A kegyeletes ünnepség befejezéseként koszorút és virágokat helyeztek el a templom sírkertjében. KISZ-delegáció utazott Kubába A Kubai Kommunista Ifjúsági Szövet­ség meghívására dr. Maróthy Lászlónak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottsága tagjának, a KISZ Köz­ponti Bizottsága első titkárának vezetésé­vel vasárnap ifjúsági­­ delegáció utazott Kubába. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Borbély Gábor, a KISZ KB titkára és Boros Béla, a KISZ budapesti bizottságának első titkára búcsúztatta. A küldöttség elutazásánál jelen volt Flo­­real Chomon, a Kubai Köztársaság buda­pesti nagykövete, és F. P. Bogdanov bu­dapesti szovjet nagykövetségi tanácsos. Vasárnapi munka a földeken Sok helyen vetik a kukoricát és a cukorrépát Vasárnap a szép napos időben ország­szerte gépek sokasága dolgozott a ter­melőszövetkezetek és az állami gazda­ságok földjein. A háztáji kertekben is megélénkült a forgalom, főleg zöldséget és burgonyát ültettek. Somogy megyében több, mint fél ezer gép készítette a magágyat, szórta a mű­trágyát, végezte a vegyszeres gyomirtást és vetette a kukoricát. A Siófoki Állami Gazdaság határában egy-egy vetőgép csaknem 100 hektáron tette a földbe a kukorica magját és folytatták a szabad­földi paradicsommag vetését is. Befeje­zéshez közeledik a 200 hektárnyi bur­gonya ültetése is.­­ A Balatonnagybe­­reki Állami Gazdaságban, ahol még több, mint 1500 hektáron vetnek kukoricát a szekszárdi rendszerben, vasárnap 3 gép több mint 300 hektárt vetett be. A bala­­tonöszödi Vörös Csillag Termelőszövet­kezetben befejezték a gabona vegyszeres gyomirtását. Somogyban egyébként a gazdaságok már végettek a cukorrépa­­vetéssel. Szolnok megyében is befejezték a 16 600 hektáron a cukorrépa vetését és a gépi brigádok vasárnap mintegy 4000 hektáron vetették el a kukoricát. Ezzel csaknem a tervezett terület felét bevetet­ték a megye talajtípusaitól függően több mint negyvenfajta hibrid kukorica­maggal. A Nagykunság több közös gaz­daságában hétfőn megkezdik a tervezett 14 000 hektáron, gondosan megszervezett munkával a rizs vetését. A megye téeszei egyébként a kongresszusi munkaversenyt továbbfolytatva vállalták, hogy május elsejéig elvetik a tavasziakat és befeje­zik a szépen fejlődő gabona vegyszeres gyomirtását is. Győr-Sopron megyében vasárnap szin­tén sok gazdaságban dolgoztak és a 13 000 hektárra tervezett cukorrépának 75 szá­zalékát vetették el. Ha az idő nem rom­lik el, néhány nap múlva végeznek a fon­tos ipari növény vetésével. A korábban bevetett területeken egyébként már zöl­dellnek a répaföldek. A megyében 57 000 hektáron termelnek az idén kukoricát a termelőszövetkezetek és az állami gazda­ságok. A gondosan előkészített talajba néhány helyen megkezdték a kukorica vetését is. A közeljövő tervei­b '­l­l Javul Budapest egészségügyi helyzete A felszabadulás idején a főváros egész­ségügyi helyzete közismertem rossz volt. A főváros kezelésében levő 36 kórház ka­zántelepei, fűtési és elektromos berende­zései, gyógyászati műszerei hatalmas ká­rokat szenvedtek. A helyreállítás ered­ményeképpen 1946-ban az egészségügyi intézményekben már 16 706 ágy állt a be­tegek rendelkezésére. Az egységes társa­dalombiztosítás létrehozása egyrészt ki­szélesítette az ingyenes orvosi ellátásban részesülők rétegét, másrészt lehetőséget teremtett a meglevő egészségügyi eszkö­zök gazdaságosabb, tervszerűbb kihaszná­lására. Budapesten jelenleg egy körzeti orvos 2616 személy egészségügyi ellátását bizto­sítja. A kórházak befogadóképessége is je­lentősen nőtt, hiszen majdnem 30 ezer ágy áll a gyógyítás szolgálatában. Dr. Beck Béla, a fővárosi tanács közgazdasági és tervfőosztályának vezetője kérdésünk­re elmondotta: annak ellenére, hogy az elmúlt három évtized alatt igen sokat fej­lődött a főváros egészségügyi ellátása, mégis vannak gondok, tennivalók. Talán a legnagyobb probléma a fekvőbeteg-ellá­tásnál tapasztalható. Ez abból is fakad, hogy Budapesten 1945 óta nem épült kór­ház. Új 800 ágyas kórház Katona Imre, az MSZMP KB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára a XI. kongresszuson is szóvá tette: „A főváros egészségügyi hálózatának sok éves és ma már nyomasztó elmaradását csak nagyobb központi segítséggel és meglevő adottsá­gaink jobb, szervezettebb kihasználásá­val pótolhatjuk.” — Milyen intézkedéseket terveznek a budapesti egészségügyi helyzet javítására? — kérdeztük dr. Beck Bélától. — Fő feladatunk a hiányok pótlása — válaszolta a főosztályvezető. — Elsősorban a fekvőbeteg-ellátást kell megjavítani. En­nek érdekében már az idén megkezdődött a dél-pesti kórház építése. A 800 ágyas kórház több évig épül, és több mint 800 millió forintba kerül majd. A Róbert Ká­roly körúti kórház szülészeti pavilonjának megépítésével 124, szervezéssel és átcso­portosítással pedig a szülészeti osztályon levő ágyak száma további 150-nel növek­szik. Ez a munka mintegy 40 millió fo­rintba kerül és minden valószínűség sze­rint az év végére elkészül. Buda egyik legnagyobb egészségügyi intézményének, a Margit kórháznak a rekonstrukciója is megkezdődik, itt egy új pavilon építésére is sor kerül, ennek költsége 230 millió fo­rint lesz. A Tétényi úti Kórház területén is új pavilont építtetünk, ez azonban csak 1976-ban készül el, költsége pedig 84 mil­lió forint. A Merényi kórház bővítését is tervezzük, az idén itt mintegy 9 millió fo­­rnt értékű munkát végeznek el.­­ A népesedéspolitikai határozatok maradéktalan végrehajtása érdekében a gyermekek egészségével is törődni kell. Az ország legnagyobb gyermekkórháza az Üllői úton levő Heim Pál kórház, igen rossz állapotban van. Mi lesz ennek a sorsa? — Nem vitás, hogy a gyermekegészség­­ségügyi intézmények fejlesztését nem sza­bad figyelmen kívül hagyni. A fővárosi tanács vezetői mindent elkövetnek, hogy a Heim Pál gyermekkórház mielőbb kor­szerűsödjék és betöltse hivatását. Előre­láthatólag az ötödik ötéves tervben igen jelentős összeget biztosíthatunk majd a kórház rekonstrukciójára. A lakótelepek ellátása A főosztályvezető megemlítette, hogy a járóbeteg-ellátás javítására még az idén megkezdik a Vili., Auróra utcai és a XIII., Szegedi úti, valamint az Örs vezér téri szakorvosi rendelőintézetek kivitelezését. Beck Béla megemlítette, hogy az Auróra utcai szakorvosi rendelő építése majdnem 50 millió forintba kerül. A fővárosi tanácsnál a jövőre is gondol­nak. Ebből adódik az a feladat, hogy az elkövetkező években a XII., a II. kerület­ben és még néhány egészségügyi intéz­ménnyel kevésbé ellátott peremkerület­ben akarnak szakorvosi rendelőintézetet létesíteni. — A lakótelepek egészségügyi ellátása sem zavarmentes .— mondotta dr. Beck Béla. — Éppen ezért már az idén is na­gyobb gondot fordítunk az új lakótelepek egészségügyi ellátásának javítására. Itt nemcsak a körzeti orvosi hálózat megte­remtésére gondolunk, hanem kisebb ren­delőintézeteket is kialakítunk. A tanács vezetőinek álláspontja: nagyobb lakótele­peken már akkor biztosítani kell a kor­szerű egészségügyi ellátást, amikor az új otthonokba a bérlők, tulajdonosok beköl­töznek. Ebben az esztendőben Budapest terüle­tén a körzeti orvosi rendelők száma nyolccal, az orvosi körzetek száma pedig 16-tal bővül. Természetes, hogy a város vezetői nem feledkeznek meg az egészségügyi ellátás­hoz szorosan kapcsolódó gyógy­szertár­­fejlesztésről sem. Több budapesti gyógy­szertár korszerűsítése fejeződik be az idén, ugyanakkor új gyógyszertárak meg­nyitására is sor kerül az év végéig. V­ahidy József Emléktúra Simontornyán A Tolna megyei Természetbarát Szö­vetség a felszabadulás és a győzelem nap­ja harmincadik évfordulójának jegyében emlékünnepséget rendezett vasárnap dél­előtt Simontornyán. A Sió menti nagyközség sporttelepén gyülekeztek a megye természetjáró cso­portjai, majd a szovjet katonahősök te­metőjébe vonultak és megkoszorúzták az emlékművet. A koszorúzási ünnepségen megemlékeztek hazánk felszabadulásá­ról, melynek során a szovjet Vörös Had­sereg Simontornyán és környékén súlyos harcokat vívott a fasiszta megszállókkal. Az emléktúrán részt, vevők megtekintet­ték az újjáépült simontornyai várat is. Fórum Tavaszi ígéretek Lesz öntözőcső. És lesz bütyköstengely is a traktorokhoz. A mezőgazdasági gépjavítók időben elvégzik munkájukat, így azután a zöldségkínálat is jól lesz, s nem kérnek borsos árat a borsóért. Ezekben a hetekben szinte hogy napról napra „visszaköszönnek” az ipar, a szol­gáltatók, a termelők ígéretei az újságok hasábjain. Az elmúlt évek gyakorlata alapján hajlamosak lennénk mosollyal fogadni e közlemények némelyikét. Nem fogadjuk így — a szó szoros értelmében is kenyerünkre vonatkozónak. És valóban, annyi esztendei tapaszta­lat után, miért ne tanultuk volna meg a tavaszi ígéretek fedezetének megte­remtését? A vevőszolgálatok, piacfelmé­rések korában miért jelentene még min­dig — most is — gondot jó néhány fon­tos mezőgazdasági gép alkatrészellátása, miért ne lenne magától értetődő, hogy öntözzék a földeket, még akkor is, ha emberemlékezet óta sivó homokban kín­lódtak arrafelé a palánták, s öntözésről csak a szaklapok hasábjain olvastak ez idáig. Téeszvezető ismerősöm legyintett — el is sorolta, milyen fájdalmas tapasztala­tok alapján — az idei tavasz mezőgaz­daságra vonatkozó ígéreteit olvasván. Azután mégis elbeszélgettünk arról, hogy az öt esztendővel ezelőtti 18, s a tavalyi 34 mázsás búzatermés milyen valóra vált ígéreteket takar, itt vetőmagvakét, kor­szerű kombájnokét, elegendő műtrágyáét például. Hogy talpalni kellett annak idején értük? Az is igaz. Sőt — így mondja nem egy mezőgazdasági vezető — „kiimádkoztuk az áldást”. Mármint a termést. Amiben pedig nagyon igazuk van: rossz az, hogy néha bizony legfel­jebb a jószándék húzódik meg az ígére­tek mögött — reális ipari háttér, készlet nem. Rossz, mert ilyenkor kerül elő a sokszor felhasznált mondat a termelők „hirtelen megnövekedett” igényéről. De hogyne nőne hirtelen az az igény, ha kor­szerű eszközt, hatásos anyagot propagál­nak? Gyakran az a benyomása az újságíró­nak, hogy legkevésbé a gyártók bíznak újfajta termékükben, azért készítenek belőle oly keveset. A „bevezetés” viszont megindul, s a megfelelő készletet sem­milyen prospektus nem pótolja. Ilyen furcsa helyzet is indokolja pél­dául az elmúlt néhány esztendő vissza­­vissza térő gondját: még szükség idején, aszályban sem öntöztek azokon a földe­ken, ahol arra lehetőség lett volna. A lehetőségen a víz értendő, s az öntözés alapberendezései. De azok a korszerű öntözési eszközök, melyekkel gazdaságo­san, hatékonyan dolgozhattak volna a termelők, sokáig csak igen kis tételekben voltak megszerezhetők. S ha nézzük az idei adatokat, soha ilyen nagy területre nem telepítettek ha­zánkban korszerű öntözőberendezéseket. A kereskedelem raktáraiból rekordmeny­­nyiség fogyott már eddig is. Fogyott — mert volt. S nem fontos most már, hogy mi okozta az elmúlt esztendőkben a megtorpanást — mondhatnánk. Nem len­ne igazunk. A legérdemlegesebb megje­gyezni való csak az lehet: az ígéret igényt szül. A tavasz szinte valamennyi nyilvánosságot látott, vagy nem publi­kált termelői fogadkozására áll ez. Meg­tartásuk több kenyeret jelent, megszegé­sük a maliciózus legyintések számát nö­veli. Jó lenne úgy megőrizni ezt a kife­jezést: „tavaszi ígéretek”, hogy eredeti tartalmán túl semmilyen mellékzönge ne társuljon hozzá. V. P. 3 Szocialista brigádok Leninvárosért A Tiszai Vegyi Kombinát dolgozói 1974- ben több mint huszonötezer óra társa­dalmi munkával járultak hozzá Lenin­­város szépítéséhez. Az elmúlt évben fő­ként a gyermekintézmények, játszóterek és parkok karbantartását, felújítását vé­­gezték el. 1975-ben a Tiszai Vegyi Kombinát szo­cialista brigádjai a gyár és Leninváros környezetének szépítésére negyvenötezer óra társadalmi munkát ajánlottak fel. Az elmúlt évben megkezdett munkát foly­tatva, ifjúsági park létrehozására és tö­megsporttelep építésére fordítanak nagy figyelmet. Úszótanmedencét is építenek.

Next