Magyar Hírlap, 1975. április (8. évfolyam, 90-118. szám)

1975-04-03 / 92. szám

»Ugvár­­. ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK 1975. ÁPRILIS 3. CSÜTÖRTÖK 9 Magas kitüntetést kapott két szocialista brigád A Csepel Vas- és Fémművek szer­számgépgyárának Proletár Akarat for­gácsoló szocialista brigádját kiemelkedő munkája elismeréseként az Elnöki Ta­nács a Munka Vörös Zászló Érdemrend­jével tüntette ki. A kilenctagú kollektíva 1959-ben nyer­te el a szocialista brigád címet. Azóta többször kapott arany- és ezüstplakettet, 1972-ben a vállalat, a múlt évben pe­dig a szakma kiváló brigádja lett. A lel­kes kollektíva mind a termelőmunká­ban, mind a társadalmi tevékenységben példamutatóan élen jár. A brigád meg­alakulása óta 19 újítást és 67 ésszerűsí­­tési javaslatot nyújtott be, ezeket már alkalmazzák a termelésben. A brigádtagok részt vettek valameny­­nyi kommunista műszakban. A kitüntetést Gácsi Miklós kohó- és gépipari államtitkár szerdán adta át Györkös András brigád­vezetőnek a szerszámgépgyár kultúrtermében. Az ün­nepségen részt vett Méhes Lajos, a va­sasszakszervezet főtitkára és Gérnyi Kál­mán, a budapesti pártbizottság titkára. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjé­vel tüntették ki az Ózdi Kohászati Üze­mek martinacélművében a Girászin András vezetésével dolgozó Vörös Csil­lag öntőbrigádot. Az 1962-ben alakult tizenöt tagú kol­lektívából tizenhárom a fizikai dolgozó, ketten pedig műszakiak. A brigád a tech­nológiai fegyelem betartásával és jobb munkaszervezéssel az igényekhez,­­vala­mint a feladatokhoz képest már szűk termelői kapacitás mellett is évről évre emelkedő acélmennyiséget produkált. Nem kevés része volt a kollektívának abban is, hogy az Ózdi Kohászati Üze­mek a múlt évben rekordot ért el az acélgyártásban. A Vörös Csillag brigád a kobillák fel­­használásának csökkentésével az elmúlt évben 1,2 millió forint megtakarítást ért el. Kiváló eredményeivel megalakulása óta minden évben elnyerte a szocialista brigád címet, 1973-ban pedig a szakma kiváló brigádja lett. A brigád tagjai nagy gondot fordítot­tak szakmai képzésükre is. Kiveszi ré­szét a brigád a társadalmi munkából is. A kiemelkedő munkáért járó magas kitüntetést szerdán Ózdon, a Pártoklatok Háza tükörtermében rendezett munkás­gyűlésen adta át dr. Horgos Gyula kohó­­és gépipari miniszter Ghrászin András brigádvezetőnek és a brigád tagjainak. Az átadási ünnepségen részt vett Sugár György, a Vas-, Fém- és Villamosenergia­ipari Dolgozók Szakszervezetének titká­ra, dr. Havasi Béla, a Borsod megyei pártbizottság titkára és Pethes András, az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazga­tója. ____________________ Elismerés idős kisiparosoknak A KIOSZ szerdai ünnepségén dr. Ger­­vai Béla elnök 19 idős fővárosi kisipa­rosnak adta át az ötvenéves kisipari munkásságért járó kitüntető oklevelet és jelvényt. Ugyanezen az ünnepségen 30 fővárosi kisiparos vette át a fővárosi tanács vb által a szolgáltatás terüle­­tén kiemelkedő munkát végzőknek ado­mányozott Az ipar kiváló mestere ki­tüntetést. Közülük öten másodízben ré­szesültek ebben az elismerésben. Filmlevél KILENCVEN PERCNYI kollektív önélet­rajz, amit e játékfilm-terjedelmű doku­mentumgyűjteményben kapunk. Kollek­tív önéletrajz, mindannyiunké. Az önéletrajzok, tudjuk, szükségsze­rűen korlátozott terjedelműek. Igaz, tel­jes önéletrajz csak több ezer oldalas re­gényfolyamban írható , s ekkor is csak egyetlen ember élete fér bele: tízmillió ember harminc évnyi történelme kilenc­ven perc alatt csak felvillanthatja a leg­jellemzőbb epizódokat. Bokor László, a Szembesítés rendezője jól tudja vállalkozásának nagyságát és felelősségét: azzal is igazat mondhat vagy torzíthat, amit megjelenít, vagy amit el­hagy. A nagy összegezések mindig ma­gukban hordják a veszélyt, hogy túlsá­gosan is csak a legfőbb erővonalakra koncentrálva, szükségszerűen háttérbe szorítják, akaratlanul is a kisebbeket, amelyek pedig a maguk részletigazságai­nak hitelességével végeredményben épp a nagy összefüggések valódiságát igazol­ják, erősítik. A legnehezebbet: a megfe­lelő arányok kialakítását, a mérték pon­tosságát és emberszabású igazságát biz­tos kézzel ragadta meg a rendezés. A ROMOKBÓL,­­ vigasztalanul füstölgő szeméthalmokból felemelkedő Budapest harminc esztendővel ezelőtti képei, az egykori híradókból ismert, történelmivé vált felvételek részletei után rögtön in­timmé, személy szerint hozzánk beszélői­vé „szűkíti” a témát. Zamercev tábor­nok, Budapest első szovjet városparancs­noka egy iparbáró luxusvilláját lefog­lalva, éhező munkásgyerekek számára rendezte be az épületet. Látjuk a kis vendégeket a korabeli csoportképen. Va­jon mi lett belőlük? — villan belénk a kérdés, s a vásznon feleletként megjele­nik Takács Szonja, aki az imént ott ka­nalazta az ebédet a többi, éhes sráccal együtt a hosszú asztalnál, ma pedig — harminc esztendővel később — egy kül­kereskedelmi vállalatnál dolgozik. Vagy: az egykori híradófilm kockái megörökítették, hogy miként vállalnak nehéz életet, kemény erőfeszítést a fal­vak, tanyák gyermekei, hogy élve az új lehetőségekkel, tanulhassanak. A képen egy fejkendős kis parasztlány érkezik a kollégiumba: az egykorú híradó befeje­ződik ott, ahol kis bátyújával lekászoló­­dik a lovas kocsiról. Gyors vágás: Ács Ilona főorvosnő beszél a riporternek haj­dani önmagáról, s mai munkájáról. Vagy: az ötvenes években történt, hogy kiváló esztergályos tűnt fel Győrben: újításaival, termelési eredményeivel gyorsan országosan ismertté tette nevét. Ma Horváth Ede a győri Vagon- és Gép­gyár vezérigazgatója, ugyanazzal a sze­rény, kissé fanyar mosollyal beszél a mai feladatokról, mint hajdan az akkoriak­ról. Az ember tökéletesen megőrizte identitását, önmagával való azonosságát. Csak éppen több lett, tapasztaltabb, oko­sabb, nagyobb feladatokra kész... A KÉPSOROK dramaturgiai felépítésé­nek ez a módja persze magában hord­hatta volna azt a veszélyt, hogy az eltelt harminc esztendőnek valamiféle idillikus képe bontakozik ki a filmből. Valami szakadatlan győzelemsor, az igazság, a jóság, tehát a szocializmus megtorpaná­sok, vereségek és vargabetűk nélküli folytonos diadala. Ami persze — mind­annyian tudjuk — nem lenne igaz. Nem is beszélve arról, hogy ilyen képet fes­teni eltelt harminc évünkről nem állna, nem is állhatna érdekünkben. Éppen ar­­ra van szükségünk, hogy nehézségeink, időleges kudarcaink ne merülhessenek feledésbe, hogy tanulságaikat folytono­san érvényesítsük mindennapjainkban. A Szembesítés nem csupán a sikerek­kel, a győzelmekkel, hanem tragikus pil­lanataink némelyikével is szembesíti a nézőt. A film visszatérő, képszimbólu­mot hordozó kelléke, a visszapillantó­tükör időnként elhomályosul, torzító tü­körré válik, jelezve azokat a szakaszo­kat, amikor megbomlott a szavak és a tettek egysége. Amikor csak kívülről né­zett ki úgy, mintha minden rendben len­ne, de a társadalom minden rétegében halmozódni kezdtek a feszültségek, s le­küzdésükre az önámító frázisok alkal­matlanoknak bizonyultak. A KÉPEK BESZÉDES NYELVE pontos eligazítást ad: micsoda habzó, igazi bol­dogság áradt az imént az első május el­seje leírhatatlan, daloktól, fénylő tekin­tetektől, csattogó lobogóktól megszentelt tüntetésében! Ifjúkori önmagunkat ke­resve a képen, ma is érezzük, szinte a gerincünkön futó villamosságként, az ak­kori órák határtalannak hitt erejét, a legyőzhetetlenség, a világot megforgató, csodás szabadság korlátlan, végleges győ­zelmének meghatott és lelkes bizonyossá­gát ... de a rá következő építőmunka hősi erőfeszítéseit is, a nagy tettek, a nagy áldozatok értelmes pátoszát. És a lassan elszürkülő képek hivata­lossá merevedő, szertartásos ünnepléseit, az unott tapsokat, a hirtelen előbukkanó, láthatatlan kérdőjeleket is megérezteti a film. Nem kibontva, nem tudományosan elemezve persze — erre nem is alkal­mas ez a műfaj, de első pillanatától az utolsóig hitelességre, a történelmi igaz­ság lényegének ábrázolására törekedve. Ez az igazság pedig a nép felszabadult alkotó erejének kiteljesedéséről beszél: ezredévnyi történelmünk legújabb, a fel­szabadulással megkezdett korszakáról, amikor mintha új évezredbe lépett volna nálunk a világ. HŰSÉGES KRÓNIKÁSKÉNT, művészileg és politikailag egyaránt hatásosan ezt summázza a Szembesítés. Önmagunkkal találkozunk, mi, tízmillióan, a saját ön­életrajzunkkal, fájdalmas és felemelő, keserves és sikeres emberöltőnk króni­kájában: rajtunk múlik, hogyan haszno­sítjuk tanulságait Geszti Pál Szembesítés­ sől Megjelent a Fáklya legújabb száma Magyarország szabad! — ezzel a cím­mel közli a lap — folytatásokban — Fomin ezredes, hadtörténész írását. Új részlete a Magyarország felszabadításá­ért folytatott utolsó harci cselekmények leírását tartalmazza. Megtudhatja az ol­vasó, hogy több mint egymillió szovjet katona és tiszt harcolt 195 napon és éj­szakán át magyar földön. A szabadság élő jelképe a város fe­lett címmel érdekes riport számol be a felszabadulási emlékmű bronzba ön­tött szovjet harcosa modelljének, Va­­szilij Golovcovnak életéről, sorsáról. A magyar népgazdaság három évti­zedes fejlődését a magyar—szovjet gaz­dasági együttműködésen keresztül szem­lélteti Víg Istvánnak a 30 év legfonto­sabb ipari-gazdasági eredményeiről be­számoló írása. Vastaps! — ez a címe annak a riport­nak, amely sok színes képpel számol be a budapesti Operaház szovjetunióbeli nagysikerű vendégszerepléséről. Megjelent a Fáklya új száma, amely vezető helyen közli az SZKP főtitká­rának, Leonyid Iljics Brezsnyevnek a felszabadulási évforduló alkalmából a Fáklya olvasóihoz, s rajtuk keresztül egész népünkhöz intézett üdvözletét. MAGYAR PANTHEON HUNGAROTON HANGLEMEZEKEN KÁROLYI MIHÁLY, írásai és kortársak visszaemlékezései tükrében LPX 15047 Ára: 60,-Ft DR. MÜNNICH FERENC beszél életéről, harcairól LPX 15046 Ára: 60,- Ft LUKÁCS GYÖRGY, portré a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Televízió archívumának anyagából LPX 15045 Ára: 60,- Ft KÖZÉLET—DIPLOMÁCIA Kulturális delegáció utazott Helsinkibe Dr. Polinszky Károly oktatási minisz­ter vezetésével szerdán kulturális kül­döttség utazott Helsinkibe az április 3- án kezdődő magyar kulturális napok al­­alkalmából. A küldöttség tagjai: Ortu­­tay Gyula akadémikus, Csikesz József­­­né, a fővárosi tanács elnökhelyettese és Bernáth György, az Akadémiai Kiadó igazgatója A delegáció búcsúztatására a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent dr. Gosztonyi János oktatási államtitkár, dr. Rosta Endre, a KKI elnöke és Esztergályos Ferenc, a Külügyminisztérium csoport­­főnöke. Jelen volt Paul Jyrkankallio bu­dapesti finn nagykövet is. A küldöttség megérkezett Helsinkibe. A repülőtéren Marjatta Väänänen köz­­oktatásügyi miniszter, J. Numminen Jaako (Mauri) közoktatásügyi államtit­kár, Kaarina Virolainen, a Finn—Ma­gyar Társaság elnöke és a finn kulturá­lis élet számos ismert képviselője fogad­ta a küldöttséget. Szlovén közlekedési küldöttség Budapesten A MASPED vezérigazgatójának meg­hívására szlovén közlekedési küldöttség érkezett Budapestre, amelyet Livij Ja­­komin, a Szlovén Szocialista Köztársa­ság végrehajtó tanácsának tagja vezet. A delegáció tájékoztatót tart Magyar­­országon a koperi kikötő munkájáról, továbbfejlesztésének terveiről. L. Jakomint és a küldöttség tagjait fogadta Faluvégi Lajos pénzügyminisz­ter, a­­ magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság magyar tago­zatának elnöke. A megbeszélésen a szlo­vén delegáció tájékoztatást adott a ko­peri kikötő fejlesztési terveiről és az együttműködési lehetőségekről. A küldöttséget dr. Ábrahám Kálmán közlekedés- és postaügyi államtitkár is fogadta, akivel a két országot érintő közlekedési kérdésekről tárgyaltak. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Lehoczky Győzőnek, az Országos Onko­lógiai Intézet osztályvezető főorvosának eredményes gyógyító munkája elismeré­séül — nyugállományba vonulása alkal­mából — a Munka Érdemrend arany­­fokozata kitüntetést adományozta. A ki­tüntetést szerdán az Egészségügyi Mi­­nisztériumban dr. Zsögön Éva állam­titkár adta át. Az OBT állásfoglalása Az Országos Béketanács a dél-vietna­mi helyzettel kapcsolatban állásfoglalást tett közzé, amelyben hangsúlyozza: Ngu­yen Van Thieu kormánya és hadserege — az­ Amerikai Egyesült Államok támo­gatását élvezve — területszerző fegyve­res támadásaival, sorozatos provokációi­val lehetetlenné tette a párizsi egyez­mények érvényre juttatását, s ezzel ma­gára vonta a dél-vietnami nép haragját, a világ haladó közvéleményének felhá­borodását. A dél-vietnami felszabadító erők legutóbbi nagyszerű győzelmeiben és a Thieu-rendszer elleni sorozatos népi felkelésekben a dél-vietnami népnek az az elhatározása jut kifejezésre, hogy megakadályozza a párizsi egyezmények elleni provokációkat, és megteremtse a feltételeket az egyezmények végrehaj­tásához. A világ haladó közvéleményével együtt elítéljük a dél-vietnami lakosság erősza­kos tömeges elhurcolását, kitelepítését, amellyel az Amerikai Egyesült­ Államok kormánya által támogatott saigoni re­zsim durván megsérti a párizsi egyezmé­nyeket. Az amerikai hadihajók és tenge­részgyalogosok jelenléte a dél-vietnami felségvizeken, a légihíd és a saigoni csa­patokat segítő más manőverek ellentéte­sek a párizsi egyezményekkel. Népünk, a magyar békemozgalom min­dig cselekvően juttatta kifejezésre szoli­daritását a vietnami néppel. Meggyőző­désünk, hogy most folyó hősi harcok je­lentős hozzájárulás a párizsi egyezmé­nyek valóra váltásához, a vietnami nép igaz ügyének győzelméhez — hangzik az állásfoglalás. Közlemény a rijekai csecsemőtragédia okairól A rijekai csecsemőtragédiával — amelyről lapunk is hírt adott — keddi ülésén a horvát tagköztársaság kormá­nya is foglalkozott. A kiadott közlemény megállapította, hogy a tragédia „több szerencsétlen kö­rülmény és súlyos mulasztások következ­tében történt”. A mulasztások között hangsúlyozták „a munkához való rend­kívül felelőtlen viszonyt, az előírások megszegését, a belső szervezetlenséget és a társadalmi ellenőrzés hiányát". A hor­vát köztársasági kormány egyébként egyetértett azzal a javaslattal, hogy „sür­gősen vizsgálják felül az egészségügyi szolgálat területén uralkodó helyzetet és biztosítsák, hogy az egészségügyi dolgo­zók maradéktalanul teljesítsék köteles­ségüket”.

Next