Magyar Hírlap, 1975. május (8. évfolyam, 119-149. szám)
1975-05-17 / 135. szám
8 1975. MÁJUS 17. SZOMBAT KUITORA-MŰVÉSZET Magyar Hírlap Hanglemezfigyelő TÖRTÉNELMÜNKVONATKOZÁSÁBAN aligha van elcsépeltebb közhely annál a megállapításnál, mint hogy Magyarország „Európa védőbástyájaként” megállította a tatár, majd a török inváziót, és e harcok miatt nem épülhetett ki magasrendű kultúra országunkban. Mint minden közhely, ez is az igazságot mondja; valóban nem volt itt lehetőség évszázadokon keresztül a városok polgárosulására, ami minden magas kultúra kifejlődésének alapja. Az udvarok megtették a magukét: külföldről szerződtettek festőket, szobrászokat, muzsikusokat, tudósokat, de arra, hogy ezek útmutatása és tanítása nyomán magyar művész- és tudósgárda jöjjön létre, néhány kivételes esetet nem számítva, ismét csak nem adott lehetőséget a különböző korok történelmi szituációja. Néha egy-egy publikáció mintegy tükörben villantja fel mindezt. Így idézi emlékezetünkbe kulturális történelmünket az a lemezkiadvány, amely Magyar udvarok zenéje címmel három hanglemezen mutatja be mindazt, ami kedvező történelmi helyzet esetén nálunk is létrejöhetett volna. Tehát azt a zenét, amelyet a magyar királyi, fejedelmi, egyházi és főúri rezidenciákon énekeltek és játszottak, azt a zenét, amelyet a magyar udvarokban működő külföldi muzsikusok írtak. A három hanglemez anyagát végighallgatva, fájó plaszticitással bontakozik ki a magyar zenetörténet kettőssége. Az egyik réteg a magyar népzenéé, az ősi dallamkincsé, amely az évszázadok alatt egyre gazdagodott és ugyanakkor konzerválni tudta a legrégibb, még Ázsiából származó dallamokat is. A másik a magyar műzene, amely csak egy-egy szerencsés pillanatra jelenik meg, fel-felbukkan a magyar gregoriánumban, Tinódiban, Bakfarkban, Esterházy Pálban, a Magyarországról elszármazott muzsikusokban. Ám ami műzeneként Magyarországon megszólalt, azt döntő többségében nem magyarok írták. IZGALMAS ÉS ÉRDEKES ez a zenei anyag; a szerkesztő Darvas Gábor figyelmét úgyszólván semmi nem kerülte el. (Egyetlenegy hiányosságot említhetünk csak: az anyagban nem szerepel Esterházy Harmónia Coelestise; ez a kantátasorozat ugyan teljes egészében megjelent hanglemezen és így hozzáférhető, ennek ellenére ebből az összeállításból nagyon hiányzik.).. A legkülönbözőbb forrásokból táplálkozik a gyűjtemény. Kézenfekvő, hogy szerepel benne minden komponista, aki dokumentálhatóan megfordult, illetve működött Magyarországon: Petre Vidal, a híres francia trubadúr, aki 1200 körül Imre király udvarában élt egy ideig; Oswald von Wolkenstein, az 1440 táján Zsigmond szolgálatában állt Minnesänger; Jacob Barbireau, akit Miksa császár küldött 1490-ben Budára; Stolhem, Mátyás udvari kóruskarnagya; Thomas Stoltzer, a Magyarországon működött idegen muzsikusok egyik legnevezetesebbje, II. Lajos udvari zeneegyüttesének karmestere, a mohácsi csata egyik áldozata; Gianbattista Mosto és Antonio Romanini, Báthory Zsigmond gyulafehérvári udvarának muzsikusai; az osztrák Andreas Rauch, aki negyedszázadig élt és működött Sopronban a XVII. század elején; Daniel Speer, ez a XVII. századi vándordiák-muzsikus, aki nemcsak a felvidéki városokban volt zenész, hanem regényben is emléket állított magyarországi látogatásának. És végül helyet kaptak az anyagban természetesen a leghíresebbek, a XVIII. századi rezidenciákon működő nagy osztrák zeneszerzők: Karl Dittersdorf, Johann Georg Albrechtsberger, valamint Michael és Joseph Haydn. A források másik része az egyházi és világi kottatárak. A magyar gyűjteményekben fellelhető másolatok egyértelműen tanúskodnak arról, hogy a lemásolt műveket énekelték, illetve játszották nálunk, így kerültek a hanglemezsorozatba Josquin, Villáért, Diruta, Wagenseil és Goudimel művei. Magyar vonatkozások miatt joggal szerepel az egyik művét Beatrix királynénak ajánló Tinctoris, Palestrina Báthory Andrásnak ajánlott motettája, a török elleni hadjáratot megéneklő Christoph Demantius kórusciklusa, Alessandro Poglietti toccatinája a Wesselényi-összeesküvésről, Matteo Simoné ii Buda felszabadításának tiszteletére írt miséje. A MAGYAR KULTÚRA TÖRTÉNETÉNEK egy különleges részét eleveníti meg tehát ez a hanglemezsorozat. Méghozzá olyan részét, amely nem állott sohasem a magyar zenetörténeti kutatás homlokterében, sem pedig a közönség érdeklődésének középpontjában. Valószínű, hogy e kiadvány nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy ez a zenei anyag éppoly népszerűvé váljék, mint a Harmonia Coelestis vagy a Camerata Hungarica által nagy közönségsikerre vitt régi magyar tánczene. Nemcsak maguk a művek, nemcsak a hozzájuk fűződő kultúrtörténeti érdekesség teszi várhatóan népszerűvé ezt a kiadványt, hanem a darabok előadása is. Legkitűnőbb hangszeres művészeink és együtteseink fogtak össze a bécsi Musica Antiqua együttessel. Legfőbb célkitűzésük a stílushűség volt. Hacsak lehetséges, régi hangszereken szólaltatták meg a darabokat — az orgonafelvételek például a XVIII. században készült sárospataki orgona hangját örökítik meg. De nemcsak az előadói apparátus, hanem a zenei megvalósítás is a különböző korok stíluskövetelményeihez igazodott. A feldolgozásokat a szerkesztő Darvas Gábornak és a Musica Antiqua művészeti vezetőjének, Bernhard Klebelnek köszönhetjük. Az együttesek közül igazságtalanság lenne bármelyiket is külön kiemelni: szólisták, énekkarok, zenekarok és kamaraegyüttesek egyaránt nagyszerű teljesítménnyel járultak hozzá a felvételsorozat igen magas színvonalához. Ezt a színvonalat képviseli a technikai megoldás, a hangfelvétel is Nagyon szép a kazetta kiállítása, sok információt tartalmaz a gazdagon illusztrált kísérőfüzet. Így''minden együtt van ahhoz, hogy kesl- és belföldön egyaránt újabb sikert könyvelhessen el a magyar hanglemezgyártás. Várnai Péter Az Operaház 1975—76-os programja Bemutatók és vendégművészek Tudósítónktól. Tegnap délelőtt az Operaház szokásos évi sajtótájékoztatóján Lukács Miklós igazgató az idei évad hátralevő eseményeiről és a jövő szezon programjáról beszélt. A beszámolóval egy időben folytak az Operaház színpadán Monteverdi Odüsszeusz hazatérése című operájának próbái. A bemutató május 24-én lesz. Június 22-én mutatja be az Operaház balettegyüttese a Monteverdi-zenékre készült Átváltozások című balettet, amely később szerepel az együttes külföldi turnéjának programjában is. A balettegyüttes a velencei fesztiválon, majd a dubrovniki fesztiválon három-három előadással vendégszerepel. A jövő évad műsorrendjén bemutatók, felújítások — operák és balettek egyaránt — valamint neves vendégművészek sora szerepel. Szabó Ferenc Légy jó mindhalálig, Richard Strauss Elektra, Rossini A török Itáliában című operái és Petrov A világ teremtése című balettje jelzik a bemutatók sorát. Felújításra került Csajkovszkij Csipkerózsika című balettje és Muszorgszkij operája, a Borisz Godunov. A vendégművészek listája talán minden eddiginél gazdagabb és színvonalasabb. Számos ismert, nálunk is népszerű világsztár jelezte érkezését, valamint sok olyan művész is, akikkel a budapesti közönség eddig személyesen még nem találkozhatott. Így először látogatnak el hozzánk a bayreuth-i Wagner-előadások ünnepelt művészei Donald McIntyre és Jean Cox. A moszkvai Nagyszínház kitűnő énekesnőjét, Jelene Obrazcovát, eddig csak a színház együttesének vendégszereplésekor hallhattuk. Most Verkli Aida című operájában lép fel, ezenkívül a Szovjetunió Nagyszínházának magánénekesei is több előadáson szerepelnek. Új szerepekben is hallhatjuk a régi ismerősöket, Raina Kabaivanskát, Alexandrine Milcsevát, Peter Schreiten, Giacomo Aragallt, Karl Ridderbuscht, Anja Silját, Nicolai Geddát. Ismét Verdi-operát, a Traviatát fogja vezényelni Lamberto Gardelli több előadáson. Az Operaház régi bérlői május 26-a és június 9-e között újíthatják meg bérleteiket, az új bérletek június 16-tól vásárolhatók meg. Száz éve született Thomas Mann Thomas Mann születésének centenáriumáról Magyarországon is megemlékeznek. Az NDK budapesti nagykövetségének kulturális és tájékoztatási központja, a Kulturális Minisztérium és a Magyar Pen Club közös rendezésében május 20-án kétnapos tudományos ülésszak kezdődik az NDK Centrumban. A szegedi egyetem tanszékvezető tanára, dr. Halász Előd Thomas Mann a magyar haladó irodalomban ottrrum és tart előadást, majd magyar és német kutatók elemzik a nagy író életművének különböző sajátosságait. A május 20-án este rendezendő ünnepi megemlékezésen az NDK nagykövete mond beszédet. Az ezt követő műsorban, Major Tamás tolmácsolásában, többek között elhangzik József Attila Thomas Mann üdvözlése című költeménye is magyar és német nyelven. . A Szépművészeti Múzeum harminc éve Pénteken megnyitották a Szépművészeti Múzeum jubileumi kiállítását, amely átfogó képét nyújt a múzeum elmúlt három évtizedes tevékenységéről. Fényképek, grafikonok, plakátok tájékoztatnak a gyűjteménygyarapodásról, az időszaki, vándor- és vendégkiállításokról, a tudományos és közművelődési munkáról. A nagyszabású retrospektív kiállításon bemutatják a felszabadulás óta restaurált legértékesebb műtárgyakat, a rekonstruálást dokumentáló fotókkal együtt, valamint a 30 év során szerzett mintegy nyolcezer műtárgyból álló gyűjtemény kiemlekedő darabjait. A legújabb kori gyűjteményből többek között Vasarely grafikái, Picasso eredeti festményei, Chagall, Le Corbusier, Rodin, Amerigo Tot alkotásai láthatók. Megnyitóbeszédet mondott dr. Keresztúry Dezső, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke A kiállítás szeptember elejéig tekinthető meg. \\j \cr\ vjjöw ' Véget értek a helikoni ünnepségek Keszthelyen pénteken befejeződött a négynapos Helikon-ünnepségsorozat. A város valamennyi középületének nagyobb helyisége kulturális és művészeti bemutatók, hangversenyek és vetélkedők színhelye volt, öt dunántúli megye és a főváros 67 középfokú tanintézményének mintegy 3000 diákja adott számot tehetségéről, kulturális felkészültségéről. A pénteki program — bár a művészeti bemutatók már csütörtökön befejeződtek — eseménydús volt. Ezen a napon tartották meg a városi művelődési központban a fiatal írók, költők és diákok találkozóját. A városi könyvtárban megnyitották a helikoni ünnepi könyvhetet. A helikoni rendezvényeken szerepelt fiatalok pénteken diákok és ifjúmunkások baráti találkozóján vettek részt Keszthely és környékének üzemeiben. A négynapos eseménysorozatot követő gálaesten a legjobb csoportok és együttesek szerepeltek. é Folyt. köv. J&U Politikai revü a Mikroszkóp Színpadon IZGALMAS TALÁLKOZÓ színhelye ezúttal a Mikroszkóp Színpad: Lenin, Lunacsarszkij, Gorkij, Sztanyiszlavszkij, Meyerhold, Majakovszkij és Okudasava vitájának lehetünk tanúi. Ez az eszmecsere természetesen a képzelet játéka, résztvevői Komlós János meghívását elfogadták ugyan, de a valóságban nem rendezték meg az összejövetelt. A színházi ötlet mégis helyén való, mert az egymásnak feszülő gondolatok egy körből valók, s ha a tér és az idő másmás pontjain is hangzottak el, a múló évtizedek felhatalmazzák a műsor szerzőjét, hogy egyetlen dialógussá fűzze őket. A politikusok, írók és színházi emberek a forradalom és a művészet viszonyáról polemizálnak ebben a jelenetben, s érveik, indulataik kitágítják a Mikroszkóp tenyérnyi színpadát. A középpontban Lenin, amint figyelmesen hallgatja a szertelen Majakovszkijt, megérti Gorkij félelmét az avantgarde túlzásaitól, és gondja van a színházi viszályokra is. Érti és megértetni próbálja, hogy a régi és az új, hagyomány és modernség érzékeny egyensúlya szükséges a forradalmi időkben. Hogy a művészi kísérletek nevében nem tagadhatjuk meg a klasszikus értékeket, ám azok védelme sem állíthat falat a progreszszív irányzatok elé. Okos és mély értelmű montázs ez, alighanem az előadás legjobb részlete. De aztán elmarad a méltó folytatás. S észrevesszük, hogy itt voltaképp már másodszor törik meg a műsor gondolati íve. AZ ELSŐ CSALÓDÁS is egy megkezdett logikai úton ért, az élénk, mozgalmi dalokkal felfűtött, majd a „zakatolások” korszakát idéző nyitókép után, amikor a szereplők egyszer csak elfáradva-józanodva leültek a nézők elé, és arról kezdtek beszélni, hogy az ő fiatal nemzedéküknek mit is jelent valójában mindaz, amit elénekeltek, eljátszottak. Ez a hirtelen váltás megragad és teljes szellemi készenlétre sarkall, csakúgy, mint az imént említett fiktív vitatöredék. De mielőtt a kérdéseket érdemi válaszok követhetnék, iemét éles vágás következik. Megjelenik Svejk, a derék katonai s új irányba tereld figyelmünket. Visszatérve tehát a művészetelméleti eszmecsere jelenetére, ott is az zavar, hogy a folyt, nem kör. Félreértés ne essék, nem a szájbarágós aprólékosságot hiányoljuk, azt is tudjuk, hogy az előadás éppen a történelmi folyamatosságra, az előttünk álló nyitott társadalmi útra vonatkoztatja címét is, mondandóját is. S jogos alkotói kívánság, hogy ennek megfelelően a néző gondolati útja szintén szabad legyen, hadd lépjen rajta magától tovább. De ahhoz, hogy ezt megtehesse, szüksége volna a részfolyamatok eddig már ismert tapasztalatainak következetes színpadi összegezésére. Hiszen tudjuk: a húszas évek forradalmi művészete — hogy csak a színháznál maradjunk, Meyerhold törekvései —, nemcsak például a Sztanyiszlavszkij emelte gátakon torpantak meg, hanem a dogmatikus kultúrpolitika tilalomfái előtt is. A proletárforradalom nyomán kibontakozó új művészi irányzatok történetében ez az időszak hozta a legdrámaibb konfliktusokat, s az előadás ezeket nem kerülheti meg, ha arra vállalkozik, hogy a máig vezető útról beszél. Kivált, ha Lenin színpadon elhangzó szavainak súlyát is csak a halála után történtek ismeretében mérhetjük le igazán. Mert a művészetről vallott nézeteknek jelentőségét éppen az adja, hogy válságokon át torzítások ellenére is érvényre jutottak. A Folyt. köv. nem egységes drámai mű, úgynevezett kihagyásos szerkesztésmódja nyilvánvalóan a néző képzettársításainak felkeltésére szolgál. Ennek a technikának azonban előfeltétele, hogy a gondolati pillérek — amelyeken aztán saját érzelmi-értelmi pallóinkat végigfektethetjük — szilárdak és pontosan „bemértek” legyenek. Ha esetleges, elnagyolt szerkezeti megoldásokkal találkozunk, könnyen elveszítjük kedvünket ahhoz az önálló szellemi munkához, amely nélkül az ilyenfajta montázsdramaturgia hatástalan marad. EGY PÉLDA: néhai Morus Tamás •megjelenik a pénz igézetében élő mai kispolgárok között, s döbbenten látja, hogy mindazok a társadalmi változások, amelyeket nagy művében, az Utópiában megjósolt, még késnek. Márpedig akkor hiába hajtottam vérpadra a fejem — mondja keserűen. Ne firtassuk, hogy ez a kabarészellemben fogant néhány perc, hogyan fér össze a műsor valóban tartalmas leleményeivel — de VIII. Henrik istenben boldogult kancellárjáról annyit érdemes megemlítenünk, hogy feje vesztését nem az Utópiával érdemelte ki (e könyvéért éppenhogy kiváló tiszteletnek örvendett a „hivatalos körökben” is); sorsát az anglikán egyházzal szemben tanúsított magatartása pecsételte meg. A színházi csoportjáték eszközeivel dolgozta fel az előadás laza jelenetfüzérét Nagy András László, a rendező. Munkája mozgalmas. Talán túlságosan is az, minden irányba „kiterjedő” színpada idő múltával inkább nehezíti, mintsem elősegíti figyelmünk összpontosítását. És alighanem feleslegesen sok jelmezt és kelléket használ a maga választotta stílushoz, a mindenki mindenkit játszik alapelve jelzésszerűbb, lényeget hangsúlyozóbb megoldásokat tenne lehetővé. Lázár Katalin és Harkányi Endre színészi teljesítménye kiemelkedik az alkalmazkodó együttesből. Mészáros Tamás