Magyar Hírlap, 1975. május (8. évfolyam, 119-149. szám)
1975-05-18 / 136. szám
II 1975. MÁJUS 18. VASÁRNAP HAZAI KÖRKÉP iwv Magyar Hírlap Száljut, pobeda! Úttörők tisztelgése a Szabadság téren A Szaljut, pobeda! — Köszöntünk, győzelem! A nemzetközi úttörőakció befejezése alkalmából szombaton 200 magyar úttörővel együtt bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK-beli és szovjet úttörők 20—20 fős csoportja tisztelgett a szovjet hősök Szabadság téri emlékműve előtt. Szűcs Istvánné, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának főtitkára, majd A. G. Manyko ezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviseletében, Szobavári Irma, a budapesti kisdobosok és úttörők nevében köszöntötte a szocialista országok úttörőinek küldötteit. A magyar úttörők és a testvéri pionírszervezetek képviselői a felszabadító szovjet hősökre emlékezve elhelyezték virágaikat az emlékmű talapzatán. A magyar úttörők a testvérszervezetek zászlóira emlékszalagot, a külföldi pajtások nyakába magyar úttörőnyakkendőt kötöttek. A ünnepi esemény színhelye volt szombaton délután Székesfehérvárott a Dózsa György tér is. A város vezetőinek jelenlétében ezer új úttörőt avattak. A legifjabb vörös nyakkendősöket a város úttörőmozgalmának vezetői köszöntötték, majd a fogadalomtétel után a pajtások megkapták első úttörőnyakkendőjüket. Jubilál a polgári védelem A polgári védelem szervezete az idén ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból tegnap Vácott sajtótájékoztatót rendeztek, amelyen Pataki Iván alezeredes, a Polgári Védelem Országos Parancsnokságának osztályvezetője ismertette a szervezet tevékenységét és feladatait. A polgári védelem évfordulójáról jubileumi versennyel és országszerte rendezett kiállításokkal emlékeznek meg. Az első kiállítást Vácott, a Komócsin Zoltán Kollégiumban nyitották meg szombaton. A jubileumi versenyre az 1970—75. közötti kiképzési időszak befejező mozzanataként kerül sor. Az első vetélkedőt hétfőn Pest megye rendezi, ugyancsak Vácott, majd szerte az országban lezajlanak az alapszintű versenyek. Ezután kerül sor a megyei döntőkre, amelyeknek legjobbjai részt vesznek a Szolnokon októberben megrendezésre kerülő országos döntőn. Szolgáltatás vagy kiszolgáltatottság? Azok, akik estéken át hiába várják a tévéjavítót, akiknek szabadságot kell kivenniük,, mert a vízvezeték-szerelő csak a „kiszállás” napját hajlandó megmondani, érkezése óráját véletlenül sem; azok, akik elhűlve látják, hogy öltönyüket a tisztítóban tönkre tették, bizony inkább az utóbbit érzik helyes kifejezésnek. A kiszolgáltatottság érzése lesz úrrá azon a társunkon is, aki fürdőszobáját akarván korszerűsíttetni, a hivatásos karbantartó céghez fordul, az építőszerelők azonban csak az előleg felvétele, a régi csempék és berendezési tárgyak lebontása után közlik: nincs anyag, a munkát csak két hét múlva folytatják... Harmincezres sereg Ezek a negatív példák. Egy vagy több hasonló esetet bárki felsorolhat, mint ahogy mindezek ellenkezőjét is elmondhatjuk. Az aranykezű szövetkezeti iparosok hipp-hopp a helyszínen teremnek, fúrnak, faragnak, kalapálnak, s a megrendelő elégedetten nyúl a zsebébe. Kelenhegyi Emillel, az OKISZ elnökhelyettesével a realitásokat kívánjuk számba venni. Az országban 11 ezer szövetkezeti felvevőhelyet tartanak számon, ahol 30 ezer dolgozó foglalkozik javítással, szolgáltatással. Először a textiltisztítás helyzetét kívánjuk körvonalazni. Jóllehet, ma már a háztartások zömében ott áll a mosógép, s az üzletekben jobbnál-jobb mosóporok kaphatók, a gyorstisztítás iránti igény mégis ugrásszerűen növekszik. Fejlesztési programunk szerint úgynevezett középüzemként építünk, anyagi erőforrásainkat így kívánjuk koncentrálni. Eddig négy ilyen bázist alakítottunk ki, s akár a budapesti, akár az almásfüzitői, vagy a kecskeméti telepek tapasztalatait, vizsgáljuk, kedvező eredményekről adhatunk számot. Egy-egy telep műszakonként két-három tonna fehérnemű mosására vállalkozhat. Bár az érdekelt tanácsok elsősorban konkurensünket, a Patyolatot ösztönzik a hálózat bővítésére, mi is elégedettek vagyunk a kooperációs lehetőségekkel. Különösen így van ez a vegytisztítás terén. A szövetkezetek — a tanácsok közreműködésével — jelenleg 30 szalont építettek az ország különböző pontjain. A típusberendezések megkönnyítik a szakemberképzést, s módot adnak a gyorsabb fejlesztésre. Eddig főleg nyugati devizáért vásároltak gépeket, most azonban sikeres együttműködésre nyílik módjuk NDK-beli szállítópartnerükkel. A német cég vállalta, hogy már a közeljövőben átadja első komplett magyarországi szalonját. Az igények ugrásszerű növekedésével párhuzamosan mind több különleges import vegyianyagra van szüksége a tisztító szövetkezeteknek. Kelenhegyi Emil hangsúlyozza, hogy a világpiaci árak emelkedését nem hárították át a lakosságra: egy-egy kiló ruha tisztításához az állami költségvetés többel járul hozzá, mint maga a megrendelő. A putnoki módszer Lépjünk be a szolgáltatások másik tag körébe, oda, ahol az elektroakusztikai cikkeket javítják. A Gelga-fiókokhoz hasonlóan, a szövetkezeti egységek is magas színvonalon működnek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden szerelőjük a szakmai ismeretek csúcsán veszi kézbe az elromlott rádiókat, magnókat, tévéket. Egy-egy reklamáció a szerviz statisztikájában ezrelékszámmal fejezhető csak ki, a panaszoknak viszont száz százalékos a kára. Éppen ezért minden esetben arra törekszünk, t és egy hibánkat előzékenyen és főleg gyorsan javítsuk ki. Úgy tűnik, a városokban sokkal jobb a helyzet. De mi van falun? Az OKISZ a megoldást az úgynevezett begyűjtőhálózat kiterjesztésében keresi. Borsod megyében, Putnokon hozták létre az első ilyen centrumot. A túrakocsik rendszeres időközökben sorra járják a megye nagy részének községeit, s összegyűjtik a javítandó holmikat, a szövetkezet központjában pedig négy-öt nap alatt végeznek a munkával. Igaz, az OKISZ elnökhelyettese is követésre méltónak nevezte e módszert, ám engedtessék meg a szerény megjegyzés: a kitűnő példát mintha az indokoltnál is lassabban követnék más területek szövetkezetei. — Szervizeinkben igen alaposan felkészültünk a színes televíziók javítására; import műszereink talán korszerűbbek is, mint a hagyományos készülékek esetében. Azzal számoltunk ugyanis, hogy a lakosság érdeklődése a jelenleginél dinamikusabban nő e készülékek iránt. Az ellentmondáson most úgy kívánunk segíteni, hogy a Híradástechnikai Szövetkezetet mi is ösztönözzük, fokozzák a hagyományos javításokhoz szükséges mérő- és más műszerek gyártását. Rövidesen átadják budapesti mintaszervizünket, ahol a vidéki szerelők továbbképzésére is sor kerül majd. 63 milliárd javításra Beszélgetésünk legnehezebb részéhez értünk, az építőipari javítások helyzetét kívánjuk vázolni. Túl sok pozitívumról nem írhatunk: a városi házak jelentős hányada elöregedett; a felújítások iránti igények évről évre nőnek; kevés a szakember; a szervezettség még mindig sok kívánni valót hagy maga után. A szövetkezetek nehéz helyzetben vannak, s ez is indokolja, hogy keressék az új lehetőségeket. — Így alakult meg például a budapesti nyugdíjasok lakáskarbantartó szövetkezete is — mondja Kelenhegyi Emil. — A munkaerőgondokat kívántuk kivédeni, amikor több tucat 60 éven felüli szerelőt vettünk fel. A fővárosi tanács is segítette munkájukat: 40 kisebb-nagyobb helyiséget utalt ki a számukra. És két év múlva bekövetkezett a csőd, az öszszeomlás. Az árak, a rezsi, a bérek, az álló- és forgóeszközök diszharmóniája arra is rávilágított: új utakat kell keresnünk. Rövid időn belül megalakulnak a megyei lakáskarbantartó szövetkezetek. Nem az építőipari szervezetek keretében hívják életre őket; munkájuk ebben az esetben óhatatlanul a melléktevékenységgé válna. Az új rendelkezéseknek megfelelően, Budapesten is megalakulnak a lakásfelújító egységek és szoros kapcsolatban maradnak a házkezelőségekkel. A három belső kerületben még a nyáron megkezdik önálló tevékenységüket. A munkaerőhiányon korszerű és termelékeny kisgépekkel kívánnak segíteni, s azzal, hogy mellékfoglalkozású szerelőket alkalmaznak. A lakásszövetkezetekkel pedig, élvezve a SZÖVOSZ támogatását is, átalánydíjas szerződést kötnek. E téren nem fokozatosan előrehaladásról kell gondoskodni, hanem döntő fordulatról. Erre ösztönöz bennünket a kormány által megalakított Központi Szolgáltatásfejlesztési Bizottság is. Az életszínvonal tervszerű, céltudatos emelkedésével párhuzamosan nő — így mondják a közgazdászok — a szolgáltatási kereslet. Az idén a lakosság összes fogyasztásából, folyó áron, legkevesebb 62 —63 milliárd forintot költünk a háztartási gépek, a lakások az autók javítására, ruhatisztításra, fodrászra és így tovább. Ez pedig legalább 4 százalékkal több mint a tavalyi kiadások értéke. Az OKISZ elnökhelyettesének az a véleménye, hogy a szervizhálózat bővítése, a munka minőségének javítása, az átfutási idő csökkentése és az udvariasság, a közönségkapcsolat javítása új megrendelőket vonz. Ez pedig már nemcsak a lakosság és a szövetkezetek érdeke, hanem a népgazdaságé is. Benedek István Gábor Egy kormányhatározat nyomdokain Szolgáltatás vagy kiszolgáltatottság? Legendák és tények Közélet a lakótelepeken A tömeges lakásépítés világszerte létrehozta azt a városi települési formát, amelyet lakótelepnek neveznek. Az ötvenes és a hatvanas évek fordulója óta nálunk is elsősorban lakótelepek létrehozására összpontosult a városi lakásépítés. A hatvanas évek végén a városi lakosság mintegy 10 százaléka, körülbelül félmillió ember élt nálunk lakótelepeken. Ez a szám azóta lényegesen megnövekedett. Meggyökeresedett tévedések A lakótelepekből előbb-utóbb a városokhoz szervesen kapcsolódó új városrészek lesznek. Nem a régibb városnegyedektől való különbözőségük, hanem a városhoz tartozásuk lesz rájuk jellemző. Ma azonban még az aránylag régebbi lakótelepek is viszonylag újak, s elsősorban az tűnik szembe rajtuk, ami megkülönbözteti őket — előnyükre és hátrányukra — a régebbi városrészektől. És itt nemcsak a tárgyi környezet különbségére — a lazább, levegősebb beépítésre, a zárt utcasorok hiányára, a kevesebb üzletre és vendéglátóhelyre, a jórészt még hiányzó kulturális létesítményekre — gondolunk, hanem a lakótelep társadalmi környezetének megkülönböztető sajátosságaira is. Bár, mint a továbbiakból kiderül, ezen a területen az eléggé elterjedt közhiedelemmel szemben koránt sincsenek élesen elkülönülő lakótelepi sajátosságok. Egyebek között, ez is kitűnik abból a szociológiai vizsgálatból, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének kutatói végeztek az elmúlt években a kelenföldi és az újpalotai lakótelepen. A vizsgálat elsősorban a közéleti aktivitás problémáira irányult, de ennek kapcsán a lakótelepi életviszonyok számos más vonatkozásával is szembe találta magát. A szociológusoknak nem volt feladatuk, hogy az általuk feltárt problémák megoldására konkrét javaslatokat tegyenek, de tanulmányuk nagy hasznára lehet a tanácsi szerveknek és azoknak a társadalmi szervezeteknek, amelyek a lakóhelyi közélet gazdái. A vizsgálat egyik fontos eredményére már fentebb utaltunk. A kutatók arra az egyértelmű következtetésre jutottak, hogy a lakótelepi életmódról és közéleti viszonyokról a köztudatban élő erősen meggyökeresedett negatív ítéletek jórészt a hamis legendák birodalmába tartoznak. A lakótelepen élő emberek elmagányosodásáról, nagyfokú politikai passzivitásáról meglehetősen széles körben elterjedt véleményeket a kutatás nem igazolta. Az sem bizonyult helytállónak, hogy a lakótelepi közélet bázisát elsősorban a nyugdíjasok körében lehet fellelni. Mint a tanulmány bevezetőjében megállapítják: „Adataink megcáfolták ezeket a leegyszerűsített elképzeléseket, és véleményünk szerint meggyőzően bizonyítják, hogy a politikai passzivitás valóban létező tüneteiben kevés a kifejezett lakótelepi sajátosság.” Ez egyben azt is jelenti, hogy a vizsgálat eredményei nemcsak a lakótelepi, hanem általában a városi lakóhelyi közélet fellendítéséhez is hasznos kiindulópontokat nyújthatnak. Az aktivitás és fékjel Sok összetevőből adódik, hogy a lakótelepen élők közül ki és milyen mértékben kapcsolódik be a helyi közéletbe. Az elvárásoknál itt megfontoltan mérlegelni kell azt az időt és energiát, amelyet a munkahelyi közélet köt le és azt, amelyet az emberek művelődésre, szórakozásra, pihenésre szánnak, családjukkal akarnak tölteni. Reális igényeket csak mindezek figyelembevételével támaszthatunk. A vizsgálat mindenesetre azt bizonyította, hogy a potenciális közéleti aktivitás a lakótelepeken jóval nagyobb a valóságosnál. A megkérdezettek például sokkal több személyt tekintettek aktívnak, mint ahánynak a lakóhelyi szervezetek valamelyikében funkciója van. Miből adódik ez a különbség? A tanulmány szerint nem utolsósorban abból, hogy az aktív és közéleti funkciót betöltő személyek jelentős hányada túlzottan elmarasztaló véleménnyel van a lakosság közéleti érdeklődéséről. Hajlamosak arra, hogy riasztó képet fessenek a többség nemtörődömségéről, elzárkózásáról, ugyanakkor információs kapcsolatokat nagyrészt csak egymás között tartanak fenn, nem használják ki kellően lehetőségeiket a lakosság szélesebb köreinek közéleti kérdésekről való tájékoztatására. Erősíti ezt a tendenciát a lakóhelyi közéletet irányító szervezetek jelenlegi tájékoztatási gyakorlata is, amely szintén elsősorban az aktívnak tekintett emberek felé irányul. Ez a gyakorlat újratermeli és erősíti a közéleti tájékozottságban tapasztalható egyenlőtlenséget, fékezi a helyi közélet iránti érdeklődés kibontakozását. A felméréseket még a lakóbizottságok jogait és kötelességeit szabályozó új fővárosi tanácsi rendelet megjelenése előtt végezték. Ezért különösen figyelemreméltó az a tapasztalat, hogy e szerveknek máris igen lényeges helyük van , még sokkal fontosabb szerepük lehetne a lakótelepi — de elmondhatjuk, hogy általában lakóhelyi — közéletben. A lakással kapcsolatos problémákban az emberek elsősorban e bizottságok tagjait keresik meg, de gyakran fordulnak hozzájuk egyéni és családi vonatkozású ügyekben is. Az új rendelet megjelenésével a lakóbizottságok jogköre kiszélesedett, érvényesíthetik szavukat nemcsak házi rendet, hanem a szűkebb lakókörnyezetet érintő problémákban is. (Például boltok nyitása és bezárása, nyitva tartási idő módosítása, lakóházjavítási és tatarozási ügyek stb.) Sokat lendítene a lakóhelyi közéleten, ha a lakóbizottságok valóban kitöltenék a rendelet által megszabott kereteket. Ez azonban nemcsak rajtuk múlik, hanem az ebben érdekelt szerveken és intézményeken is. Lakóbizottságok, tanácstagok Ebben az összefüggésben kellene újra átgondolni a tanácstagok és a lakosság közötti kapcsolatok kérdéseit. A vizsgálat során szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy a választók nagyon keveset tudnak: a tanácstagoknak a testületben végzett munkájáról és a tanácsi apparátushoz való viszonyáról. Ezért nem is tudnak reális követelményeket támasztani a jelöltekkel szemben, nem tudják értékelni munkájukat. A megoldás abban az irányban látszik kibontakozni — vannak is ilyen kezdeményezések —, hogy a tanácstagok és a lakóbizottságok egy egységes kapcsolatrendszer elemei legyenek. A lakóbizottságok közvetítsék a lakosság igényeit, problémáit a tanácstagokhoz s ugyancsak közvetítő szerepet töltsenek be a lakosság tájékoztatásában is. A lakóhelyi közélet fellendítése szerves része a szocialista demokrácia kibontakoztatására irányuló törekvéseknek. Igazuk van a vizsgálatot végző kutatóknak, amikor arra figyelmeztetnek, hogy a potenciális közéleti aktivitást minél hamarabb tényleges aktivitássá kell változtatni, mert ha ez nem történik meg, az aktivizálhatóság lehetőségei is csökkennek, és a lakótelepi emberek bezárkózása legendából valóssággá válhat Kis Tamás