Magyar Hírlap, 1975. június (8. évfolyam, 150-179. szám)
1975-06-15 / 164. szám
10 1975. JÚNIUS 15. VASÁRNAP HÉTRŐL HÉTRE Saigon ( Szellemi nagytakarítás- A sikeres köztisztasági mozgalom — ** amelynek során a fiatalok megkezdték a Saigonban felgyülemlett szemét eltakarítását — még be sem fejeződött, amikor május végén hozzáfogtak a szellemi nagytakarításhoz, az amerikai jelenlét nyomán elburjánzott szennyirodalom begyűjtéséhez. Az ideiglenes forradalmi kormány Saigonban tartott első ülésén, június 5-én Huyn Tan Phat miniszterelnök egyik fontos feladatként jelölte meg a haladó, nemzeti és demokratikus kultúra kifejlesztését, a reakciós kultúra kigyomlálását. Az Egyesült Államok dél-vietnami jelenléte idején főként a városokat elárasztották szadizmust és erotikát árasztó filmekkel, kiadványokkal. E „kultúra” hatásai alá kerültek a vietnami nyelvű kiadványok is. A saigoni katonai közigazgatási bizottság már a DIFK ülése előtt, május 24-én megadta a jelt a szellemi nagytakarítás megkezdésére. A katonai közigazgatási bizottság rendeletet adott ki, amelyben megtiltotta a reakciós szellemű kiadványok és folyóiratok forgalmazását, vásárlását és eladását, hogy kedvező feltételeket teremtsen a demokratikus és egészséges nemzeti kultúra kialakításához. Az amerikai kultúra hatása alá került saigoniak az újra megnyitott ötvenegy moziban már északon, Hanoiban készített művészi filmekkel és a szocialista országok filmművészeinek alkotásaival ismerkedhetnek. . Saigon ifjúsága a katonai közigazgatási bizottság rendeletének kiadását követően öntevékenyen megkezdte a reakciós kiadányok összegyűjtését. A kampányhoz 45 ezer fiatal csatlakozott, s egy hét alatt 135 ezer ártalmasnak ítélt könyvet gyűjtöttek össze. A katonai közigazgatási bizottság egyetértéssel fogadta a fiatalok kezdeményezését, mert az utcai kereskedők a rendelet után is nyíltan árulták a reakciós könyveket, a Playboyt, s az ahhoz hasonló pornográf amerikai folyóiratokat. Az ügy buzgó fiatalok egyes csoportjai azonban — félreértelmezve a DIFK szándékát — az összegyűjtött kiadványokat kezdték elégetni. A katonai közigazgatási bizottság gyorsan közbelépett. A katonai közigazgatási bizottság a Felszabadulás (Glai Phong) adón jelentette be: „Szigorúan megtiltja a reakciós könyvek és sajtótermékek megsemmisítését." A tájékoztatási és művelődési bizottság vezetője a tilalmat kommentálva kijelentette: „Civilizált nép vagyunk. Tiszteljük mások, így az amerikai nép kultúráját is. Tiszteljük a tudományos kutatások eredményeit. A közigazgatási bizottság csupán a dekadens, reakciós könyvek árusítását tiltotta be, s nem rendelte el azok megsemmisítését. El kell távolítanunk a dekadens kultúrát, s ápolni, támogatni kell a nemzeti kultúrát, de sohasem buzdítottunk a könyvek égetésére.” A fiatalok túlkapásainak megszüntetésére a bizottság elrendelte, hogy az összegyűjtött könyveket adják át a minősítő bizottságnak. A saigoni fiatalok túlkapását egy olvasói levélben a néphadsereg lapja, a Quan Dói Nhan Dán is elítélte. A levél írója, a néphadsereg egyik tisztje hangsúlyozta: a népi felszabadító erők katonái a harcok során arra is ügyeltek, hogy megmentsék a régi rezsim idején felhalmozódott kulturális javakat, az iskolák, a buddhista intézetek és egyetemek könyvtárainak anyagát. Most a szellemi nagytakarítás megkezdésekor sem engedhető meg a könyvek elégetése. Nem könnyű feladat a szellemi nagytakarítás. Nem könnyű a fekete piacról begyűjteni az emberek tudatát mérgező irodalmat, kiadványokat. Ám ennél is nehezebb az emberek tudatából kigyomlálni a mérgező eszméket. Ez hosszú, türelmes felvilágosító munkát kíván. Erre utalva Tran Van Tra tábornok, Saigon katonai közigazgatási bizottságának vezetője kijelentette: „A rendelkezésünkre álló emberekkel kell felépítenünk az új Vietnamot.’’ Bőgős László A dohánykertészek „kedve" és az igények A " Huszonnégymilliárd cigaretta Sokat füstölünk. Sőt, a statisztikák szerint évről évre többet. A dohányzás elleni jószándékú akciók, a tudományos vizsgálatokra utaló, s nemegyszer drámai hangú publikációk, úgy látszik, egyelőre hatástalanok. Az igények gyors növekedését jelzi, hogy míg tíz évvel ezelőtt 18,5 milliárd cigarettát gyártott a hazai ipar, tavaly már 22,9 miliárdot, s a választékbővítésre behozott külföldi gyártmányokkal együtt 23,6 milliárdot értékesítettek. Az idei fogyasztást a szakemberek kereken 24 milliárdra taksálják, s arra számítanak, hogy 1980-ban már 28 milliárd cigarettát kell itthon gyártaniuk az igények mostanihoz hasonló szintű kielégítésére. Bizony, nem lesz könnyű feladat. Elsősorban a hazai dohánytermesztésben ismét tapasztalható stagnálás, sőt, viszszaesés miatt. Megcsappant volna a dohánykertészek termelési kedve? Vagy kiöregedtek a régi „kakasok”, s az ifjabb nemzedékekből vékony az utánpótlás? A miértekre a Dohányipari Vállalatok Trösztjénél kértünk választ, ahol Riskó György, a termelésfejlesztési osztály helyettes vezetője és Lossinszky Andor műszaki és gazdasági tanácsadó mindenekelőtt a termeltetés jelenlegi helyzetét vázolta. Ismét hullámvölgy ? Az idén a 17 ezer 500 hektárra tervezett termőterületből csak 16 ezer 400 hektárra sikerült szerződést kötniük. Jelenleg 4 állami gazdaság, 380 téesz, 36 szakcsoport és 5500 háztáji gazda foglalkozik dohánytermesztéssel. A szakszövetkezeti és háztáji terület együtt 5000 hektár. Ez utóbbi csoportokban a termelési kedv szinte változatlan, évek óta s most sem csökkent a szerződött terület. Igaz, a termelők többsége itt régi dohánykertész, értik és szeretik a szakmát. Egyébként az országosan leszerződött termőterület 90 százalékára kiültették már a dohánypalántát, az eredés és a kezdeti fejlődés biztató. A gondjaink főleg abból adódnak, hogy a dohánytermesztő nagyüzemek anyagi érdekeltsége megcsappant — hangsúlyozta Riskó György. — Bár sok eredője van a problémának, a legfőbb ok azonban ismét ez. Már a hatvanas évek végén is találkoztunk vele. Akkor a körmünkre égett problémákat — munkaerőhiány, gazdaságtalan termelés, alacsony technológiai-technikai színvonal stb., amelyek következményeként három év alatt (1969—1971) 20 ezer 400 hektárról 14 ezer 650 hektárra csökkent a termőterület, s így a gyárak nyersanyagszükségletének csupán 60—65 százalékát, tudtuk fedezni hazai termésből — kormányintézkedés oldotta meg. — Átlagosan 25 százalékkal emelték a felvásárlási árakat, a speciális dohányművelő gépek és a korszerű mesterséges szárítóberendezések beszerzéséhez 70, illetve 47 százalékos állami támogatást adtak. Egyszóval lehetőséget kaptunk a dohánytermesztés komplex fejlesztésére. Helyreállt a termőterületi egyensúly, hosszabb távú szerződéskötési rendszert vezettünk be, megkezdtük a termesztés korszerűsítését, hét szakosított mintagazdaságot is szerveztünk. Csupán a műszaki fejlesztési alapunkból 1974-ig 24 millió forintot költöttünk a dohánytermesztés korszerűsítésére. Tavaly mégis megtört ez a jó lendület, főleg a gépesítés egyébként is lassú ütemének visszaesése és a fokozódó kézimunkaerő-hiány miatt. Itt meg kell jegyezni, hogy a dohánytermesztő nagyüzemek, kevés kivétellel, gyenge termőképességű homoktalajokon gazdálkodnak, saját fejlesztési alapjukból sem a szükséges meliorációs munkákra, sem a munkaerőhiányt kiegyenlítő korszerű gépesítésre nem tudnak nagyobb összegeket költeni. Ugyanakkor az emelkedő termelési költségek miatt a dohány jövedelmezősége erősen lecsökkent. — Tehát a vonakodás, amit az idei évre szóló szerződéskötéseknél csaknem mindenütt tapasztaltunk, tulajdonképpen természetes következmény volt. Több téeszben — főleg a frissen egyesültek közül — a termelésszerkezeti változások miatt, teljesen megszüntették a dohánytermesztést. A zavartalan ellátásért Vajon a nehéz helyzetből van-e kiút, s merre? A tröszt szakemberei a megoldást elsősorban a hazai dohánytermesztés újabb fellendítésében látják. Az import nagymértékű növelése semmiképp nem gazdaságos, hiszen éppen az utóbbi évek során a dohány világpiaci ára robbanásszerűen emelkedett; a keleti típusú dohányfélék áraezekből, bármilyen jó a hazai termesztés helyzete, legalább 4-5 ezer tonnányit évente be kell hoznunk, hogy a fogyasztói ízlésnek, a szokásoknak megfelelő cigarettaválasztékot produkálhasson az ipar, a korábbinak háromszorosára, az egyéb dohányfajtáké a kétszeresére nőtt. A zavartalan ellátást pedig a továbbiakban is elsőrendű kötelezettségüknek tartják, így tehát marad a hazai fejlesztés. Ennek jó feltételeit kell sürgősen megteremteni. Megfelelő ösztönzőket a termőterület és a hozamok növelésére, hatékony támogatást a korszerűsítés folytatásához, a termesztés és a feldolgozás nagyobb mérvű gépesítéséhez. Mint a továbbiakban kiderült, csupán a 24 milliárd cigaretta gyártásához 24 ezer tonna fermentált dohánylevél szükséges, viszont az idei termőterület legfeljebb 16 ezer 500 tonnányit adhat. Vagyis a szükségeshez képest 7 ezer 500 tonna hiánnyal máris számolnunk kell, s ehhez jön még a kötelező tartalékkészlet gyártása. A területbővítésen kívül a gépesítést külön indokolja, hogy a dohánytermesztés kézimunkaerő-szükséglete hektáronként hagyományos módon 130—250 munkanap, ugyanakkor például a búzánál és a kukoricánál a szinte teljes gépesítés révén 6, illetve 10 napra csökkent. Szakértői felmérések szerint évente 2500— 3000 hektárnyi dohányültetvényen kellene komplex gépesítést bevezetni ahhoz, hogy a munkaerőhiány ne akadályozza a gyártáshoz szükséges hazai alapanyag megtermelését. Ezzel párhuzamosan gyorsítani kívánják a már kidolgozott új betakarítási és szárítási technológiák elterjesztését. A véleményük szerint ugyancsak sürgős lenne olyan új termesztési eljárások kidolgozása, amelyeknek alkalmazásával az eddiginél lényegesen nagyobb kézimunkaerő-megtakarítás érhető el. Társulás és rendszer A Dohányipari Vállalatok Trösztje (két termeltető vállalaton és a négy dohánygyáron kívül a debreceni Dohánykutató Intézet és a Dohányértékesítő és Készletező Vállalat tartozik hozzá) az együttműködés, az erőkoncentráció eszközeit is felhasználja a biztonságos és az igényekhez igazodó termelés megszervezésére. Az utóbbi három év alatt a dohányipari vállalatok és a termelőüzemek között 51 egyszerű társasági szerződésen alapuló termelési kooperációt hoztak létre. Az idén még tovább léptek: márciusban, az országban elsőként, megalakult a Nyírségi Virginia Dohánytermesztő Társulás. Tagjai, a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat és 8 téesz, jelenleg 350 hektáron korszerű technológiára alapozott új módszerrel fogtak hozzá a termeléshez, mégpedig azzal a céllal, hogy speciális dohányfajtával és hozzávaló gépekkel folytatott munka során meghatározzák majd a legalkalmasabb termesztési, betakarítási technológiát, és kéthárom év múlva iparszerű dohánytermesztési rendszerré fejlődjenek. Ezek a kezdeményezések is arra mutatnak, hogy a dohánytermesztés jelenlegi hullámvölgyéből igenis van kivezető út. Csak a mozdításra, a most legsürgetőbb problémák megoldására kérnek segítséget, megértést a hagyományokkal rendelkező nagyüzemektől és a mindenképpen érdekelt nagyobb közösségtől. — --------------------------------------------------------jcg*e\ *\ Ösztöndíjakat alapított a Győr-Sopron megyei Tanács Tudósítónktól. Győr-Sopron megyében nincs elég orvos és gyógyszerész. A megyei tanács legutóbb a budapesti és a pécsi egyetemmel létesített kapcsolatot azért, hogy elsősorban a megyéből származó egyetemi hallgatók hazatérését ösztönözze. A kezdeményezés sikeres volt, egyre több megyei fiatal jelentkezik az ösztöndíjas szerződés igényével. Az ösztöndíjak elsősorban a nehezen betölthető munkahelyek szakembereinek utánpótlását, valamint az alacsony jövedelmű, elsősorban fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek továbbtanulását szolgálják. A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbb 20 személy részére alapított ösztöndíjat, melynek összege havi 700—700 forint. Az örök bál tvatták a kultúrházat és ebből az alkalomból bált rendeztek a faluban. A legény egykedvűen és kissé unatkozva lézengett a sokadalomban. Ámbár nagyokat kurjantott olykor, ha ismerősre talált, vállára vertek neki is, ő is a cimboráknak, de egy perc múltán már nem volt mit mondania s nem érdekelte, amit neki mondtak. Ki merre dolgozik, menynyit keres, hol lehetne még többet keresni? — és kész. Minden más csak szószaporítás. Fél éve, hogy leszerelt s akkor gépkocsivezetői képesítést és egy táskarádiót hozott haza magával, továbbá néhány „beköpést”, amelyek közül főképpen azzal aratott sikert cimborái körében, hogy „olyan vagy, mint egy üzbég versenykecske”, avagy ugyanez más változatban: „olyan vagy, mint egy szőke néger”. Nem sokáig fogja itthon a helyi városba ment dolgozni. Munkásszálláson lakott, most látogatóba jött s ha már meghirdették ezt a bált, elment megnézni, hogy „milyen itthon a piac?”. Sok volt körülötte az ismeretlen fiatal, akik azóta nőttek fel, amióta ő bevonult meg eljárt dolgozni. „Nem való vagyok már ide” — gondolta és mindinkább idegenkedve figyelte a hullámzó sokaságot. Rosszkedve ellenére mosolyognia is kellett néha, amikor észrevette, hogy az újonnan eladósorba került lányok némelyike bűvölgetni próbálta bociszemeivel. „Mit akarsz, kis húgyos?” — mondta nekik a tekintetével, aztán másfelé fordult. , Sodródott a tömeggel a bálteremben, aztán csupán azért, hogy ne múljék el a nap anélkül — lekért egy lányt. A legcsinosabbat kérte le mindazok közül, akiket eddig látott, mert hiú ember volt és ügyelt rá, hogy olyan partnere legyen, akivel „nem lehet lebőgni”. — Hogy mondta a nevét, kedves? — kérdezte leereszkedő fölénnyel s a gyors ütemű zenére szándékoltan lassan lépkedett, hogy kinyilvánítsa erősebb akaratát. — Eszter — felelte a lány közönyösen. — Jól táncol — folytatta a beszélgetést a legény. Gyakorlott udvarló volt, nem szokott ilyen lapos szövegeket mondani, de most akaratlanul csúszott ki a száján, mert meglehetősen igaznak érezte. A lány mellett még saját lépteit is könnyebbnek találta. A leány úgy bólintott, mint aki megszokta és unja az ilyen bókokat. A legény új mondatra készült, hogy kijavítsa iménti sutaságát, de ebben a pillanatban lekérték a lányt. A büfébe ment és grogot rendelt. Korábban féldecizett, de most grogot akart. Ezt is katonáéknál tanulta, a felderítőknél, ahol rendkívül sokszínű társaság préselődött egybe, és sok mindent lehetett tanulni. Azóta mindig grogot ivott, ha „feldobott” hangulatban volt. Megmagyarázta a csaposnak, miképpen keverte össze a cukrot, forró vizet, rumot s élvezte, hogy néhány pillanatig az érdeklődés gyűrűjébe került. Aztán igyekezett vissza a bálterembe. Olyan buzgalommal furakodott előre, mintha megállapodott volna valakivel, aki viszszavárja. A lány még az előbbi fiúval táncolt, tehát nem kérhette le. Hirtelen ötlettel nyakon csípett egy közelében bámészkodó ifjút. — Megtennél egy szívességet, Kelemen? — Dávid vagyok — felelte a fiú némileg sértetten. — Nahát, én Góliátot csinálok belőled. Látod azt a lányt? Abban a piros ruhában, barna hajjal? Na, odalépsz hozzá és lekéred. — Nem tudok rokizni. — Akkor keringőt jársz. Ne törődj vele, ott leszek a nyomodban. Előreküldte a fiút, s egy perc múltán ő is a lány mellett állt. — Szabad? — hajolt meg diadalmasan, ámde ugyanebben a pillanatban másik legény is táncra kérte a lányt, aki hirtelenében nem tudta, miképpen döntsön. — Egy az ízlésünk, pajtás — mondta a katonaviselt gúnyos mosollyal, aztán kicsikét félretolta a kakaskodni készülő MunroR Hírlap Hírlap / _ ^Csalló Jenő