Magyar Hírlap, 1975. június (8. évfolyam, 150-179. szám)
1975-06-16 / 165. szám
4___________| HÉTFŐI MAGYAR HÍRLAP ^^június 16. Közmű a falvakban Vízminőségi program Tudósítónktól. A Felső-Tisza-vidéken, Szabolcs-Szatmárban, mint általában az egész Tiszavölgyben, a vízgazdálkodásban a menynyiségi és a minőségi gondok együttesen mutatkoznak. Külön nehézséget okoz a vízügyi hatóságoknak: a szennyvizeket úgy vezessék le, hogy a nyírségi és rétközi részeken ne okozzanak károkat A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság hosszabb távú vízminőségi-gazdálkodási program kidolgozását vette tervbe, erre azért van szükség, mert az elmúlt 10 év során a Szamoson és a Krasznán aránylag nagymértékű szennyeződés észlelhető. Vásárosnaményig a Tisza még tisztának mondható, de a Szamos hordaléka miatt már kisebb mértékű szenynyeződés állapítható meg. Kritikusabbnak ítélik a helyzetet Nyíregyházán is, ahol az Érpatak és a hozzá csatlakozó csatornák, patakok vize tisztítatlan. A vizek szennyeződése környezetvédelmi és közegészségügyi szempontból már károsnak minősíthető, gátolja a vizek újrafelhasználását. A negyedik ötéves tervre az egyes vízfolyásokra vízminőségi „célállapotokat” tűztek ki, meghatározzák a szükséges beavatkozások és műszerek rendszerét. Első fontos lépésnek tartják a szennyező ipari üzemek belső vízgazdálkodásának megjavítását Jelentős lépést tett ezen a területen a Nyírbogdányi Kőolajfinomító Vállalat, a Demecseri Keményítőgyár, amelyeknél már tervezik (az előbbinél üzemben is van) a szennyvizek szakaszos lebocsátását lehetővé tevő tisztító szennyvíztározókat. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetői tervbe vették a megye területén adódó egyéb szennyvíz-elhelyezési lehetőségek feltárásait. A szennyvíztározás és időszakos leeresztés, oxidációs és halastó, továbbá szikkasztás, illetve szennyvízöntözés útján történő megvalósítását. A feladat különösen azért nagy, mert az ötödik ötéves tervben mintegy 40 település közműves ellátását tervezik, ami természetesen a szennyvízlevezetés egyidejű megoldását is jelenti. Ugyancsak ezt a célt szolgálja a vízszegény Nyírség komplex tározórendszerének további építése, amely a hasznosítható többletvízkészlet mellett szennyvízhígításra igénybe vehető vízkészleteket is tárol. A tározórendszer fejlesztésének keretében 1975-ben a leveleki tározó építését kezdik meg . A leendő édesanya már jóval a szülés előtt érezheti azt a sokoldalú gondoskodást, amivel társadalmunk körülveszi. A fővárosi tanács vezetői több tanácsi gyógyintézetben átcsoportosítást végeznek, hogy még több hely jusson a kórházakban a szülőanyáknak. A budapesti gyermekkórházak — szinte kivétel nélkül — korszerűtlen épületekben működnek. Csak az orvosok és az ott dolgozó egészségügyiek lelkiismeretes, odaadó munkájának, maximális erőkifejtésének köszönhető, hogy feladatukat el tudják látni. Gyors rekonstrukciót A főváros és egyben az ország legnagyobb , viszonylag legjobban felszerelt gyermekkórháza a Heim Pál Gyermekkórház és Poliklinika is segítséget vár, hogy gondosabban, jobban gyógyíthassák a rászoruló gyermekek ezreit. Az Üllői út és a Nagyvárad tér ölelkezésénél levő kórház épülete szinte életveszélyes. A kórtermek, a folyosók, a gyógyító helyiségek egy részét gerendákkal dúcolták alá, s a közeljövőben még újabb helyiségek megerősítésére is sor kerül. Mi idézte elő ezt a helyzetet? Sokan a metróépítést okolják. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a kétemeletes épületek majdnemiidegyike, ,80—100 éves'. " ' . A tény mindenképpen az, hogy a kórház ilyen állapotban nem tudja feladatát maradéktalanul ellátni. Márpedig a népesedéspolitikai határozatok életbelépése óta a születések száma nő, s reméljük, ez az ütem még fokozódni fog. Ennek egyenes következménye: javítani kell a gyermekegészségügyi ellátáson is. Hogyan? Mi a teendő? — erre kerestük a választ. Farkasonszky Lajos, a fővárosi tanács elnökhelyettese a következőket mondotta: — Ismerjük a Heim Pál kórház helyzetét. Sürgős cselekvésre van szükség. Új gyermekkórházat nem tudunk építeni, erre nincs módunk. Az adott lehetőségekkel kell számolnunk. Ebből adódik: a kórház rekonstrukcióját végre kell hajtani, meg kell gyorsítani. Ehhez mind a szükséges pénz, mind az építőipari kapacitás biztosított. Tudomásul kell azonban venni, hogy a kórházban egyszerre gyógyítani és építkezni nagyon nehéz, tehát a gyógyítási munkát átmenetileg csökkenteni kell. A kórház nagy gondot jelentett és jelent a tanácsnak. Semmiféle tervben nem szerepel a rekonstrukció. Ehhez először pénz kellett keríteni. Az építőipar teljes kapacitása le volt kötve. A tanácsi építőipart a szó szoros értelmében kényszeríteni kellett a munka elvállalására. Még most sincs végleges terv. Sokmilliós költség — Budapest egészségügyére az idén jóval többet költöttünk és költünk, mint a felszabadulás óta bármikor. Műszerekre háromszor, felújításra pedig kétszer annyi pénz áll rendelkezésre. De a hiányokat, lemaradásokat nem lehet rövid idő alatt pótolni. A IV. ötéves tervben a budapesti egészségügyi intézmények műszerezettségének a javítására, fejlesztésére a terv 911 millió forintot irányzott elő, s csupán az idén 70 milliót költöttünk el. A Heim Pál kórház főépületét le kell bontani. Az új központi épület majdnem 160 millióba kerül. A főváros vezetősége a magas színvonalú gyógyító munka zavartalanságáért mindent elkövet. Addig azonban sok nehézséggel, kényelmetlenséggel kell számolniuk az ott dolgozóknak. Dr. Bartha Ferenc, Budapest vezető főorvosa, a tanács egészségügyi főosztályának vezetője erről így vélekedett: — A kórház átmenetileg nem tudja azt nyújtani, amit eddig. A gyermekszakrendelést — nem a kórházi kezelést — meg kell szüntetni. A szakrendelést átmenetileg Kispesten, illetve az V. Rosenberg házaspár utcában levő rendelőben kell ellátni. Az orvostovábbképzésről átmenetileg szintén le kell mondani. Csizmadia Tibor főosztályvezető-helyettes, aki a gazdasági ügyek felelőse, kiegészítésként hozzátette: " A budapesti gyermekkórházi ellátás nem szenvedhet csorbát. Az építők ígéretet tettek, hogy a határidőket pontosan betartják. Az építkezés helyének biztosítása folyik. Területet kell kisajátítani, az pedig nem megy egyik napról a másikra. A kórház új nővérszállása előre gyártott elemekből épül és jövőre lesz kész. Oda kerül — átmenetileg — az igazgatóság. Az „A” épület helyét, épül fel az ötszintes főépület, mely 1978- ra készül el. Az épület felső szintjén kórtermek lesznek. A központi épületet folyosórendszer köti össze a többi felújításra, átalakításra váró pavilonnal. A korszerű, minden igényt kielégítő konyha építése már megkezdődött. Szakértők véleménye szerint a ..B" épület, ami jelenleg igen fontos funkciót tölt be — itt van például a gyógyszertár, amely más intézményeket is ellát, — szintén lebontásra kerül. Fahidy József Mi lesz a Heim Pál kórház sorsa? Jules Verne és a geológia ^\\ Ágazás a Föld középpontja felé Jules Verne (Verne Gyula), ifjúkorunk egyik legkedvesebb, leginkább olvasott írója hetven éve halott... Talán soha nem akadt még egy író, aki oly sokat meglátott volna a természet csodái közül, oly nagyszerűen felismerte volna a tudomány és technika jövendő fejlődésének útját, mint éppen ő. A tengeralattjáró, a holdrakéta, a naprendszerbeli utazás mind megvalósult, ha technikailag nem is abban a formában, amint ő megálmodta. Időzzünk el kissé egyik leghíresebb és leginkább vitatott regényénél, amely magyarul Utazás a Föld középpontja felé címmel jelent meg. A szakembereknek általában nincs jó véleményük erről a történetről, már ami a tudományos részleteket illeti — úgy látszik. Verne ezúttal nem készült fel oly alaposan a regény megírása előtt, mint más alkalmakkor —, azonban vannak a regénynek oly részei is, amelyek mai szemmel nézve is rendkívül érdekesek és helytállóak. Nem találkozott az ördöggel Lássunk először két elmarasztaló véleményt. Haroun Tazieff, a világhírű francia vulkanológus így ír erről a munkáról Találkozás az ördöggel című művében: „Megvallom, hogy gyermekkorom kedvencei: atérképek és metszetek’, az útleírások, Robinson Crusoe, a Routabaga országa és más olvasmányok Jack Londontól és Verne Gyulától, aligha érzékeltethették velem azt az elképesztő történetet, amelyet az Utazás a Föld középpontjába jelentett számomra. Annak idején nem ismerhettem fel Verne Gyula hősei kalandjainak lehetetlenségét, mivel tizenkét esztendős koromban még azt sem tudtam, hogy létezik a földtan tudománya, s arról sem volt fogalmam, hogy írónk mennyire él a szertelen ,költői szabadsággal’... Harminc esztendővel később, amikor a szűk vulkáni csatorna szegélyén a mélység fölé hajoltam, és pillantásomat megragadta e színjáték csodálatos káprázata, gondolatom egyszeriben Axel, Hans és a bölcs Lindenbrock felé szállt... Valóban. Verne Gyula sohasem közelített meg működő krátert, még akkor sem, ha ilyenfajta tapasztalatairól másoknak mesélt is.” V. A. Obrucsev, a nagy szovjet geológus pedig így foglalja össze véleményét a szóban forgó regényről: „Mindez nagyon valószínűtlen. A tűzhányó krátere nem mélybe nyúló nyílt cső, hanem megdermedt lávával van tele; forró vízen pedig nem lehet tutajozni, még kevésbé izzó láván ... A jó tudományos-fantasztikus regénynek valószerűnek kell lennie, azt a meggyőződést kell keltenie az olvasóban, hogy bizonyos körülmények között a leírt események mind megtörténhetnek, semmi természetfölötti, csodálatos nincs bennük.” Mindezen hibák, sőt, az ősvilági élet sokhelyütt igen helytelen ábrázolása ellenére is értékes és hasznos regénynek minősül az Utazás a Föld középpontja felé, mert Verne csodálatos tényfelismerő képessége ebben a regényben is felcsillantott egy-két oly észrevételt, amelyet a tudományos kutatás a mű megjelenése óta eltelt idő alatt pontosan igazolt Verne tehát ezúttal is éppúgy előre megsejtette a valóságot, mint sok más művében, s alapjában véve helyesen mutatta meg, hogy milyen felfedezésekhez vezet majd a geológia. Helytálló felismerések Az 1923-ban megjelent francia kiadásban Verne például a következőket mondja: „Gondolatban végigmentem Izland egész geológiai történetén. Ez az érdekes sziget kétségkívül viszonylag fiatal földtörténeti korban bukkant fel a víz mélyéről. Talán még ma is tovább emelkedik észrevétlenül. Ha ez így van, születését csak a föld alatti hőnek köszönhetjük ... Az (izlandi) vulkánok létrejötte előtt trapp masszívumból állott (maga a sziget), amit a középpont felől ható erők nyomása lassan a víz színe fölé emelt... De később keresztbe a szigeten, délnyugat-északkeleti irányban széles repedés támadt, és ezen keresztül lassanként kinyomul a vulkáni láva. Ez a jelenség akkor csendesen folyt le, mivel a nyílás roppant nagy volt.” Jelenlegi geológiai ismereteink fényében ezek a megállapítások kétségkívül helytállóak. Izland az Atlanti-óceán mélyén húzódó hatalmas méretű Atlanti-hátság (az óceánaljzatról kiemelkedő, keskeny, de sok ezer kilométer hosszú magaslat) közvetlen folytatásában fekszik. A hátság a Föld felszínének viszonylag nem túlságosan idős képződménye. Hossztengelye mentén mély völgy húzódik, amelyet a szakirodalom ,,repedésvölgy” néven tart számon, minthogy a földkéreg felrepedése révén jött létre. A repedésvölgy mentén évmilliók óta, és napjainkban is, roppant mennyiségű magmás anyag érkezik a Föld kérge alatti állományból, az úgynevezett földköpenyből. Ez a magmás anyag építi fel megszilárdulása során magát a völgyet kétoldalról szegélyező hátságot és lassan szétterül az óceán aljzatán. Az izlandi vulkáni zónák közül a nagyjából észak—déli csapásirányú, amely egyúttal a legfontosabb vulkáni övezet a szigeten, nem más, mint az óceán mélyén levő hátság repedésvölgyének közvetlen, szárazföldi folytatása. Az izlandi vulkánosságot, ennek megfelelően, elsősorban robbanásmentes, de igen nagy arányú lávaömlések jellemzik. Ezek a lávatömegek a repedésvölgy csapásirányával egyező irányú szakadékok mentén jutnak a szabad felszínre. 1783-ban például a Laki repedéskitörés alkalmával 12 milliárd köbméter láva és 2 milliárd köbméter hamu került Izland földjére. Ez volt a történelmi idők legnagyobb arányú lávaömlése, amelynek következtében Izlandon éhínség támadt — hiszen a termőföldek mind elpusztultak — és 9238 ember veszítette életét. Verne tehát helyesen állította, hogy Izland vulkánosságát túlnyomó mértékben a nagy lávaömlések jellemzik. A Snaefells kráterén át? A Snaefells (Snaefellsjökull —jókul! izlandi nyelven jégmezőt jelent) valóban létező tűzhányó. Verne hősei ennek kráterén át szállnak be az „alvilágba”, Izlandnak azon a kis, nyugati félszigetén található, ahol Verne is említi. Koordinátái : 64,48° É, 23,47 Ny, magassága a valóságban 1446 méter, míg Vernénél 1700 méter. A Snaefells-et egyetlen vulkanológiai kézikönyv sem sorolja az aktív tűzhányók közé. Aktívnak az oly vulkánokat nevezzük, amelyek a történelmi időkben legalább egyszer kitörtek már. Nem ismeretes, honnan származik Vernének a regényben többször is említett azon adata, amely szerint a Snaefells 1229-ben kitört volna. A regény legújabb magyar nyelvű kiadásában egy helyütt 1219 szerepel 1229 helyett, de ez nyilvánvalóan nyomdahiba. Berninghausen 1964-ben publikált izlandi vulkánkatalógusa szerint a szigeten 1219-ben is, 1229-ben is teljes nyugalom honolt. A Snaefells abban a vulkáni övezetben fejlődött ki, amely a jégkorszak vége után, tehát legfeljebb 10—12 évezreddel ezelőtt keletkezett, s amely — a főövezettől eltérően — kelet—nyugati irányban húzódik. Ezzel a főzónával semmiféle közvetlen kapcsolata nincs. Történelem előtti kitörései során 25 krátere működött. Ezek közül 17 nagyjából egy egyenes mentén helyezkedik el. Az a vulkáni építmény, amelyet Verne regényének hősei felkerestek, voltaképpen egy önmagában álló, a többi krátertől kissé elkülönülő kúp, amelyen több másodlagos, úgynevezett parazitakráter található. Verne ezek közül kettőről szól. Hogy tudott e mellékkráterekről, az arra enged következtetni — amint arról néhány Verne-kutató is említést tesz —, hogy az író maga is megfordult Izlandon, s a helyszínen ismerkedett meg a Snaefells-zel, regényének színterével. Mások szerint azonban soha nem járt a zord, északi szigetországban. A Snaefellsről szóló leírásának helytálló volta mégis azt mutatja, hogy olvasmányai révén meglehetősen ismerte a helyszínt. Ezt valószínűsítik egyébként más, az izlandiak életéről, szokásairól szóló leírásai is. Dr. Hédervári Péter