Magyar Hírlap, 1976. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-29 / 256. szám

Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP imo­ort 1976. OKTÓBER 29. PÉNTEK 5 Intézkedések a szőlőtermesztés fejlesztésére A mezőgazdasági bizottság ülése Csütörtökön Tokajban tartotta ülését az országgyűlés mezőgaz­dasági bizottsága. A tanácskozá­son részt vettek a tokaj-hegyal­jai borvidék fejlesztésében érde­kelt intézmények képviselői is. A szőlő- és a bortermelés helyzeté­vel, ötödik ötéves időszakra szóló fejlesztési célkitűzéseivel foglal­kozó ülés vitájában huszonnégyen szólaltak fel Borsod megyei tudósítónktól. Ismeretes, hogy az MSZMP Po­litikai Bizottsága 1965-ben, a Mi­nisztertanács pedig 1974 novem­berében foglalkozott a tokaj­­hegyaljai rekonstrukció helyzeté­vel. Utóbbi testület kiemelt tá­mogatást biztosított e terület me­zőgazdasági nagyüzemei és a kis­termelők számára egyarát Ennek ellenére — jóllehet már az egy évtizede elhatározott rekonstruk­ciós feladatokat az elmúlt év vé­gére be kellett fejezniük — Hegy­­alján tovább csökkent a termő szőlőterület. Ennek fő okát abban látják — és ezt a bizottsági ülés is egyöntetűen megállapította —, hogy másfél évtized alatt hatszor változott az állami támogatás mértéke, s ez már önmagában sem ösztönzött szőlőtelepítésre. A bizottsági ülés után Kovács Istvánt, a bizottság titkárát kér­tük, összegezze a bizottság teg­napi munkájának eredményét: — Nagyon fontos helyet foglal el a népgazdaságban ez az ága­zat, a nemzeti jövedelemnek 3 százalékát termeli meg. Az el­múlt években visszaesett nem­csak Tokaj-Hegyalján, hanem or­szágosan is a szőlőtermelés. Ép­pen ezért intézkedésekre van szükség. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium komplex anyagot terjesztett a bi­zottság elé, amely elsősorban a jövőt körvonalazza.­­ Nagy gondot jelent, hogy a jövedelmezőség nem megfelelő. Tokaj-Hegyalján elsősorban a technikai és technológiai, vala­mint a területi fejlesztés feltéte­leit kell megteremtenünk, és jö­vedelmezővé kell tenni a szőlő­­termelést. Az Állami Tervbizott­ság már döntést hozott e kérdés­ben, s a tegnapi ülést követően kerül a kormány elé az átfogó anyag, amely meghatározza a jövőbeni tennivalókat. Korszerűbb technika az iskolákban Az oktatáspolitikai párthatáro­zat nyomán több­­ százmillió forint értékű taneszközzel gazdagodtak az általános iskolák. A Pedagógu­sok Szakszervezete elnökségének csütörtöki ülésén megállapították, hogy a szemléltető kísérleti esz­közök, az audiovizuális berende­zések felhasználása ugrássze­rűen megnövekedett a tanítási órákon. Még mindig megoldatlan vi­szont az elromlott, hibás eszkö­zök javítása, alkatrész-utánpótlá­sa. A természettudományos tan­tárgyakat tanító, valamint az újí­tó pedagógusok nagy idő- és energiaráfordítással sokat segíte­nek ugyan, de végső soron nem ez a megoldás. Gyakori panasz, hogy a taneszközök egy része nem felel meg a tartós iskolai igény­bevételnek, mert nem speciálisan iskolai használatra készült. Jegyzet Döntés-előkészítés A demokratikus döntéshoza­­tal napjainkban növekvő jelentőségre tesz szert. Az „össznépi zsűrizés” általános gyakorlattá válik a politikai döntések előkészítésében. Most, úgy látszik, új mozzanat illesz­kedik­­ a társadalmi tervezés így kialakult gyakorlatába. Ki­adványok tájékoztatják a szé­lesebb nyilvánosságot is, ho­gyan vélekedtek a társadalmi szakértők a napirendre tűzött probléma különböző vonatko­zásairól. Annak idején kiad­ták a közoktatási párthatáro­zat előkészítésének anyagát. Most pedig, a közművelődési törvény meghozatalának nap­jaiban került nyilvánosságra a közművelődési dokumentu­mok vaskos gyűjteménye is A közművelődés helyzete és fej­lesztésének feladatai címen. E kezdeményezés közvéle­ményformáló erejét nehéz túl­becsülni. Mindenekelőtt azért, mert érdemben tájékoztat a társadalmi tervezés hátteréről. Elolvasunk egy ilyen kötetet, s az államhatalom nem ano­nim többé a szemünkben. Megismerjük a döntéshozatal szerkezetét, az előkészítésbe vont, illetékes szakemberek körét, s a vélemények dialek­tikáját, amelynek menetében a gondolatok — a bizottsági megfogalmazástól a határozat megszövegezéséig — végleges­sé alakulnak. A kötet felépítése a döntés­­hozatal logikáját követi. Elő­ször — ahogy a szaknyelv mondja — jelzések érkeznek a társadalmi gyakorlatból, bí­ráló észrevételek, hogy a fej­lődés hol teremtett elemzésre váró feszültséget. A dokumen­tumkötet e ponton veszi föl a tárgyalás fonalát, a Központi Bizottság 1974. márciusi ülé­sére beterjesztett jelentésével Nagyobbik felét a közművelő­dés fejlesztési tervének előké­szítő anyagai töltik meg, a másfél éves helyzetfelmérés munkabizottsági jelentései, egyéni tanulmányai. Harmadik részében az 1974 márciusában hozott párthatározat végre­hajtási dokumentumai, a köz­művelődési aktívaértekezlet, valamint a társadalmi szervek állásfoglalásai találhatók meg. Más, magas szintű politikai határozatok előkészítéséhez hasonlóan, most is széles kör­ből kértek véleményt. A köz­­művelődés felülvizsgálatában részt vett a megyei pártbizott­ságokon és a tanácsi művelő­dési osztályokon kívül 11 ku­tatóintézet, 8 főhatóság, 6 tö­megszervezet, 6 szakmai szö­vetség, 4 társadalmi bizottság és 3 felsőoktatási intézmény. A véleményező szakemberek közül 77 főhatósági és intéz­ményi vezető volt 52 tudós és kutató, 31 felsőoktatási szak­ember, 26 közéleti funkcioná­rius, 22 író és újságíró, 8­8 művész, pedagógus, könyvtá­ros és közművelő, 2 termelő­vállalati vezető és 1 egyete­mista. Mindebből persze, nem a számok fontosak. Hiszen az is, a szakértői kör összetétele is változhat aszerint, miről dön­tenek. De nem változik a dön­téshozatal lényege. A társa­dalomtervezés, mint a külön­féle lehetőségek közötti vá­lasztás aktusa, az érdekek egyeztetésére törekszik. Minél szélesebb körű számvetés elő­zi meg a döntést, s azt minél inkább megalapozzák szaktu­dományos elemzések is, annál jobb feltételek alakulnak ki az optimális döntéshez. Tud­juk, hogy a politikai döntések rendszerének különböző szint­jein a társadalom demokrati­kus részvételének form­á­ja, mértéke nem egyforma. E do­kumentumkötet hű képet ad a legmagasabb szintű döntések folyamatáról, sajátosságairól. Ez teszi megjelenését bizonyos mértékben közvéleményformá­­ló eseménnyé a politikai könyvkiadásban. György G. TT'-'TT Üdülőhelyi klubok Veszprém megyei tudósítónktól. Esős időben bizony, gondot okoz a Balaton-parti üdülőknek, miként töltsék el tartalmasan az időt. Kevés a kulturális szó­rakozást nyújtó hely. Ezen kíván változtatni az a terv, amely sze­rint az északi part több üdülő­helyén úgynevezett üdülőhelyi klubokat létesítenek. Az első kettő jövőre máris a nyaralók rendelkezésére áll. Húszmillió forintos költséggel Keszthelyen és Balatonalmádiban nyitják meg. A klubok télen sem lesz­nek kihasználatlanok, a hely­beliek közművelődését szolgál­ják. Vendéglátás a lakótelepeken Kocsmából étterem Néhány napja csendes megnyi­tó színhelye volt Budapesten a Füredi úti lakótelep. Egyszerű, mégis modern, régen hiányzó üzletet vehetett birtokába a kör­nyék lakossága. A pontos megha­tározás persze nehéz, mert a tág helyiség egyszerre cukrászda, ét­terem és söröző. Az új egység hi­vatalos neve: Zalán bisztró-presz­­szó. Gazdája az Észak-pesti Ven­déglátóipari Vállalat, amelynek hatáskörébe négy nagy kerület — a IV., a XIV., a XV. és a XVI. — ellátása tartozik, s újabban a ha­marosan igazi sport- és pihenő­­központtá váló Városliget. — Megbirkóznak-e a jelenté­keny terület ellátásával? — tuda­kozódtunk a vállalat termelési és értékesítési, valamint szervezés­­technikai osztályvezetőjétől, Ko­máromi Gyulától és Tóth Ist­vántól. — Szóljanak először a Városligetről — kérjük. —■ A parkot, a játszótereket egyre több idős ember és kisgyerek látogatja. De a li­get nagy részén még egy bü­fét sem találnak, ahol frissítőt, egy pohár tejet, szendvicset kap­hatnának. Várható-e valami vál­tozás? — A Városliget egyik oldalán jó az ellátás — magyarázzák. — A Széchenyi fürdő, az Állatkert, a cirkusz, a Vidám Park környé­kén és ezek kerítésein belül is több büfé, étterem működik. A liget még rendezés alatt levő bel­ső területein valóban nincs meg-­­oldva a sétálók ellátása. A ma­gunk részéről egyelőre három pa­vilon felépítését tervezzük. Vár­juk, hogy a tanács megjelölje a pontos helyet, s mi azonnal mun­kához látunk. Pest északi kerületeiben, a la­kótelepeken több tízezren élnek. És panaszkodnak a hiányos ellá­tásra. — A sokféle igény kielégítésé­re új típusú üzleteket nyitunk — mondja a szervezéstechnikai osz­tály vezetője. — Ilyen a Zalán is, ahol mód van az olcsó étkezés­re, ahol bárki leülhet egy feketé­re vagy süteményre, s mindig megihat egy pohár sört. Terveink­ben tehát a vegyes megoszlású üzletek szerepelnek. A rendelke­zésünkre álló helyiség nagyságá­tól és a vendégek kívánságától függ: mit mivel kombinálunk, az éttermet a cukrászdával, a bisztrót a sörözővel és így tovább. Komáromi Gyula elmondta: az újpalotai lakótelepen például két éve nyitottak egy presszót A környéken azonban nem volt ét­terem, ezért bevezették a helyben fölmelegített gasztrofol ételek árusítását. Sőt elfogadják a köz­étkeztetési blokkokat is. — A közétkeztetés fejlesztését egyébként minden kerületünkben kiemelt feladatunknak tartjuk — teszik hozzá. — Jelenleg 25 üzle­tünkben havonta 2600 előfizetéses menüt főznek és körülbelül hat­van helyen fogadják el az előre váltott, csaknem 50 ezer darab étkezési jegyet. Újabb lehetőséget keresünk a gyermekétkeztetés bővítésére is. A XV. kerületi Frankovics ét­teremben bevezetik a gyerekek fejlődési sajátosságait figyelembe vevő diákmenüt. A Makrapipába máris kétszáz gyerek jár ebédel­ni a környező iskolákból. A Ve­zér úti Patak vendéglőben pél­dául a délutáni nyitást előbbre hozták, hogy itt is fogadhassák a diákokat. — A közétkeztetés körének szé­lesítése kétségtelenül fontos fel­adat — napközben. De az új üz­letekben talál-e egyéni hangula­tot a délután vagy este betérő, s rendszerint már kevésbé sietős vendég? — Vannak kimondottan sajá­tos üzleteink. Az újabbak közül ilyen az újpalotai lakótelep szélén megnyílt Mátyás vendéglő, ahol a falakat fával burkoltuk és a be­rendezés is egyedi. Az italbolt­ból átalakított zuglói éttermünk, a Kinizsi, új törzsközönséget von­zott. Természetesen nemcsak a megváltozott környezettel, hanem jó konyhájával is. De magunk is tudjuk: mindezek csupán kezdet­nek elegendők. Az V. ötéves terv idején az Észak-pesti Vendéglátóipari Vál­lalat hozzávetőleg 150 millió fo­rintot költ új beruházásokra. Az Örs vezér téren épülő bevásárló­­központ részeként 600 négyzetmé­teres önkiszolgáló bisztró-eszp­resszó nyílik. Újpalotán két, ezer négyzetméternél nagyobb, ugyan­csak önkiszolgáló étterem-eszp­resszót adnak át. A IV. kerület három új üzlettel gazdagodik, és a XVI. kerület két lakótelepe, a Centenárium és a Jókai úti is kap egy bisztróval, illetve étte­remmel kombinált presszót. A meglevő üzlethálózat bővítését helyiségek hiányában nemigen tervezhetik, ezért továbbra is nagy szerepet kap a korszerűsí­tés, az alapterületet gazdaságosan kihasználó üzletvitel szervezése. A közeljövőben több italboltot átépítenek, ezek helyén ételbárok, gyorskiszolgáló éttermek nyílnak. A vállalati elképzelések bizta­tóak. Mégis borúlátásra ad okot, hogy a beruházások nagy része, különösen a lakótelepeken, az előző tervidőszakból is áthúzódott 1976-ra. A bevezetőben említett Zalán megnyitása is több hóna­pot késett — a csatorna hiánya miatt. Az épület körül még most sincs járda. A vállalat saját költ­ségén murvával töltötte fel az üzlet körüli gödröket... Máshol a gáz- és közműbekötés, megint másutt a berendezés késik. Ezek arra figyelmeztetnek, hogy a ter­vek egyeztetésére, a munka össze­hangolására nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a vállalat és a velük együttműködő szervek ve­zetőinek. Mert nem kis dolog: sok tízezer felnőtt és gyerek minden­napi ellátása vagy éppen zavar­talan szórakozása a tét. Lakatos Tamás Textilipari tanácskozás Csütörtökön a Textilipari Mű­szaki és Tudományos Egyesület és a Magyar Selyemipari Vállalat textilipari szimpoziont szervezett a Selyem 76 című kiállítás alkal­mából. A tanácskozáson dr. Ba­kos Zsigmond könnyűipari mi­niszterhelyettes tartott előadást a ruházati ipari rekonstrukció má­sodik ütemének megvalósításáról. Átépített vasútvonal Csütörtökön megindult a me­netrendszerű forgalom az oszkói dombon épült új vasútvonalon. A régi pályán csak 40 kilométeres sebességgel közlekedhettek a sze­relvények, az új nyomvonal vi­szont 80 kilométeres gyorsaságra alkalmas. Az építés során másfél kilométerrel megrövidült a dom­bon levő vasútszakasz hossza. ­ Inkább a büntetést fizetik • •Összehangoltabb szállítást Az őszi szállítások zavartalan végrehajtása minden esztendőben sok gondot okoz a vasútnak. Az idén azonban még a szokottnál is több a probléma. Eddig 108 mil­lió tonna áru szállítását biztosí­tották, amelyből 66 millió volt a belföldi, 10 az export-, 17 az im­port- és 15 millió a tranzitforga­lom. Az idén még 20—22 millió tonnányi áru vár szállításra. Ezt az óriási mennyiséget csak a vas­út és a fuvaroztató kölcsönös se­gítőkészségével lehet a megadott címre eljuttatni. Épp ezért a vas­út vezetői közül Szabó Béla ve­zérigazgató-helyettes, dr. Gérin­­ger Ferenc, a forgalmi osztály vezetője és dr. Boksa Béla, a ke­reskedelmi osztály helyettes ve­zetője tegnap a 25 legnagyobb szállító vállalat megbízottaival vi­tatta meg a közeljövő tennivalóit. Szabó Béla többek között meg­említette: — Naponta a MÁV-tól 16—17 ezer teherkocsit igényelnek, ugyanakkor 12 ezer 500—13 ezret vesznek csak igénybe. Minden vállalat túl akarja magát biztosí­tani. Ezért fontossági szempontból rangsorolni kell a szállításra váró termékeket. Napjainkban a mező­gazdaságé az elsőbbség. A Gabo­na Tröszttel már igen jó együtt­működés alakult ki, velük nincs is probléma. Ugyanakkor a cu­korrépa szállításánál van javíta­nivaló. A tanácskozáson megtudtuk, hogy a 700 sertésszállító speciális vagont azért, hogy ne álljanak üresen, a SZÖVOSZ göngyöleg­szállításra veszi igénybe. A MÁV — a terv szerint — az idén 2200- zal akarta növelni tehervagonjai­nak számát, de eddig csak 900-at vehetett át. Remélik, heteken be­lül a többi is rendelkezésre áll, ami nagyon megkönnyítené a szállításokat. Szaporítják az irányvonalakat is. Sok vállalat éjszaka és munkaszüneti napokon nem akar rakodni, holott ezt kor­mányrendelet írja elő. Ennek a következménye aztán, hogy az odaérkezett száz megrakott kocsi­ból a Fűzfői Papírgyár 77.7, a Kecskeméti Parkettgyár 90-et, Inota 68.9, a Merkur pedig 63-at még a minap is késve rakott ki. Nagyon sok vállalat inkább bün­tetést fizet, minthogy gyors kocsi­kirakással eleget tenne a népgaz­dasági érdekeknek. A meglevő hiányosságok és problémák fel­számolása céljából a vasút és a fuvaroztató vállalatok a­­ jövőben kéthetenként egyeztetni fogják az igényeket és a lehetőségeket. Szabó Béla a tanácskozás után megállapította: " Egyetlen gyárban sem áll­hat­­meg a munka azért, mert a vasútnál elakadt a nyersanyag, vagy a félkész termék késve ér­kezett. Ezért szükséges, hogy a népgazdasági érdekeket szem előtt tartva, a vállalatok ne tá­masszanak indokolatlan igénye­ket, s ugyanakkor a címükre ér­kezett árut gyorsan rakják ki. F. J.

Next