Magyar Hírlap, 1977. október (10. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-21 / 248. szám

Magyar HírlapX­­1IX- V ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK 1977. október 21, péntek 9 Szeretünk ünnepelni. Sokszor még akkor is, ha különö­sebb ok nem kínálkozik rá. A józsefvárosi ifjúsági napok rendezvénysorozattól egészen a szegedi ünnepi hetekig hú­zódik a széles skála. Szeren­csére mind kevesebb az ön­célú magamutogatás. Ehelyett mindinkább valamilyen ered­ményt akarnak megmutatni országnak-világnak, s egy ki­csit mérleget is kívánnak ké­szíteni, mondván: lássuk, mi­re jutottunk az elmúlt hóna­pok, évek alatt. Mindez akkor jutott eszünk­be, amikor a Ceglédi Városi Tanács V. B. reprezentatív kis füzetecskéjét lapogtattuk. A néhány oldalas könyvecske a Ceglédi ősz ’77 címet vi­seli. S nem csupán a nyomdai munka igényes, a füzet tar­talma is az. Hírül adják Ceg­léd város vezetői, hogy az idén ismét sor kerül a város kulturális életének kiemelke­dő eseményére, a kétévenként megtartott őszi rendezvényso­rozatra A programok össze­állításánál az a cél vezette a szervezőket, hogy a város la­kói és az odalátogatók meg­ismerjék a nagy alföldi tele­pülés hagyományait, gazda­sági, tudományos és művé­szeti eredményeit. Okosan, szépen ünnepelnek az idén Cegléden, hiszen prog­ramjukban környezetvédelem és várospolitikai fórum, sport­­esemény és gyermekrajz-kiál­­lítás egyaránt szerepel. Nem lesz a városnak egyetlen olyan polgára sem, aki ne találna rá az érdeklődési körének megfelelő eseményre: részt vehetnek a ceglédiek és a vendégek politikai fórumokon, hangversenyeken, kiállításo­kon is. Az idei ősz azért is fontos a város életében, mert egybeesik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójával, így a rendez­vénysorozatban jelentős he­lyet foglalnak el a megemlé­kezéssel kapcsolatos esemé­nyek. K.L. Az NDK eisenachi autógyárá­nak dolgozói luxuskivitelű tarto­zékokkal szerelték fel a Magyar­­országra szállított 100 000­ Wart­­burg gépkocsit. A jubileumi 353 W de Luxe típusú, tolótetős, ZT 95—95 rendszámú autó kulcsait a Merkur Vállalat csepeli tele­pén — a gyártóüzem, az érdekelt NDK-beli és hazai kereskedelmi szervek képviselőinek jelenlété­ben — csütörtökön ünnepélyesen adta át Szalai Lajosnak, a győri Rába Vagon- és Gépgyár műsze­részének Csűri István vezérigaz­gató. A Wartburgok magyarországi szállítása 20 évvel ezelőtt kezdő­dött. Az első évben mindössze 200 kocsi jött, akkor még egyet­len fajtája e típusnak. Az idén ötféle Wartburgot importálunk, s a mai napig 14 000-et át is ad­tak belőlük a megrendelőknek. A jubileum alkalmából a Wartburg-gyár termékeinek ma­gyarországi értékesítésében érde­kelt hazai és NDK-beli vállala­tok szocialista együttműködési szerződést írtak alá. A megálla­podás értelmében tovább kíván­ja növelni a Wartburgok im­portját, javítják a pótalkatrész­ellátást, és emelik a garanciális szolgáltatások színvonalát . A százezredik Wartburg A Merkúr csepeli telepe Tovább tart a kellemes őszi idő Kontinensünkön, Közép-Eu­ró­pa keleti széléig csendes, száraz, a nap legnagyobb részében pá­rás, sokfelé ködös az idő. A Szovjetunió európai területe fe­lett viszont — az erős cikloná­­lis örvény hatására — északi széllel, hideg, sarkvidéki eredetű levegő áramlik Ukrajna felé. Nyomában a legmagasabb nap­pali hőmérsékletként csak nul­la és mínusz 5, az éjszakai mi­nimumként pedig mínusz 2, mí­nusz 8 fokot mértek, s mindezt, rövid­ebb-hosszabb ideig tartó havazások is kísérik. Az átlagosnál némileg hide­gebb éjszakák és melegebb nap­palok jellemzik időjárásunkat, s, amint az Országos Meteorológiai Szolgálatnál elmondták, a követ­kező héten is a mostanihoz ha­sonló száraz, napos, kellemes őszi idő elé tekinthetünk. A nyugodalmas, derűs időszak­nak­­az oka, hogy ilyenkor, októ­ber derekán, a tenger és a szá­razföld közötti hőmérsékletkü­lönbség kiegyenlítődik, s nem kell már számolni a tenger felől hideg levegő beáramlásával, így most egész, Közép-Európában a mienkhez hasonló időjárás ala­kult ki. Az is jellemzője a hely­zetnek, hogy gyakori a hajnali ködképződés. A meteorológusok továbbra is „derűlátóak”. Az előrejelzés sze­rint a hét végén kellemes kirán­dulóidőre számíthatunk, napsü­téssel, s 20 fok körüli langyos meleggel. Jelentős mennyiségű csapadék (legalább 5 millimé­ter) az országban sehol sem lesz. Ma estig főleg az ország nyu­gati felében lesz éjszakai és haj­nali ködképződés, ennek felosz­lása után száraz, napos időre van kilátás. A legalacsonyabb éjsza­kai hőmérséklet mínusz 1, plusz 4, a legmagasabb nappali általá­ban 15 fok körül, a tartósan kö­dös helyeken kevéssel sa fok fe­lett várható. A Duna vízállása Budapesten tegnap 148 centiméter volt. Fel­zúdultak a lakók Váróterem a telefonközpontban Hogy mikor lesz végre telefon a XVI. kerületi centenáriumi la­kótelep lakásaiban, arra talán csak a „telefonok istene” tudna válaszolni — ha egyáltalán len­ne ilyen. Ennek a lakótelepnek a szervezői és tervezői azonban bölcsek és előrelátóak voltak: a lakások kivitelezésével egy idő­ben egy majdani telefonközpont célját szolgáló helyiség is elké­szült, a lakótelep­­ épülettömb­jében. Ez a helyiség sokáig üre­sen állt, mígnem a lakásszövet­kezet nőbizottságának eszébe ju­tott, hogy itt kellene berendezni egy ideiglenes váróhelyiséget az iskolabuszos lakótelepi gyerekek­nek! — A mi lakótelepünkön sajnos nem a telefonhiány az egyedüli gond — mondja Szállás Károly­­né tanácstag. — Ez egyébként is, megoldódott úgy ahogy, amióta felszereltek egy-két nyilvános te­lefonállomást. Nem kell már pa­naszkodnunk az üzlethiány miatt sem, a tanács felállított egy ideig­lenes faházat, a legfontosabb élelmiszereket nem kell messzi­ről hazacipelni. Nagyobb baj az, hogy nincs még óvodánk, bölcső­dénk, iskolánk és napközi ottho­nunk itt a közelben. Egyelőre minden szülő oda viszi a kisgye­rekét bölcsődébe és óvodába, ahová tudja, a környékbeli gyer­mekintézmények mind túlzsúfol­tak. Iskolásaink szorgalmasan gyalogoltak eddig néhány kilo­métert, egészen a Színjátszó utcai iskoláig ... Lavinaként... Nem lehet tehát csodálkozni, hogy az iskolabusz igénye min­den tanácstagi beszámolón, min­den szülői értekezleten fölme­rül. A kerületi tanács nem zár­kózott el a segítségtől, megígérte a pedagógusfelügyeletet és az autóbuszt, egyedüli kikötése az volt, hogy keressenek egy alkal­mas váróhelyiséget, ne kénysze­rüljenek a gyerekek hóban-fagy­­ban a szabad ég alatt várakozni. — Sokáig törtük a fejünket, mit csináljunk? — emlékszik vissza Göröncséri Károly, a la­kásszövetkezet társadalmi elnö­ke. — Felvetődött, hogy kölcsön­kérjük az Ikarus-kultúrházat, ami reggelenként úgyis üresen áll. Ezt a környéket azonban az óriási reggeli autóforgalom miatt veszélyesnek tartottuk, és az öt­letet magunk vetettük el. Eszünk­be jutott az is, hogy van a lakás­­szövetkezetnek egy­ e célra alkal­masnak látszó faháza, azonban ezt az ötletet a szigorú tűzrendé­­szeti szabályok miatt kényszerül­tünk feladni. Végül a nőbizottság jött az ötlettel: ott van ürese­n a­z épületben a telefonközpont helyisége. Hamar rájöttünk, hogy valóban ez az egyetlen számba jöhető megoldás, mert a helyi­ség — bár elég kicsi — mégis ideális, hiszen biztonságos, víz is, mellékhelyiség is van benne, a fűtés megoldható, ráadásul még a villany is leválasztható. Afö­lötti örömünkben, hogy végre megtaláltuk a lehető legjobb megoldást, nem is gondoltunk rá, hogy ezzel a döntéssel mekkora lavinát zúdítunk magunkra... Az elhatározást ugyanis azon­nali tettek — és azonnali reak­ciók követték, összeült a lakás­­szövetkezet vezetősége, és for­mailag hozzájárult a helyiség ideiglenes igénybevételéhez Azon­­nyomban megvettek két villany­fűtőtestet, beállítottak padokat, a tanács megegyezett a BKV-val — kivontak két autóbuszt a reg­geli csúcsforgalomból , és al­kalmazott két felügyelő pedagó­gust. A gyerekek beköltözéséről azonban nem tájékoztatták az épülettömb lakóit, és nem tisz­tázták kellően a helyiség tulaj­donjogi helyzetét sem! Gitt a kulcslyukban . Úgy gondoltuk, elegendő az igazgatóság ,áldása”, a helyiség úgyis a lakásszövetkezet közös tulajdona — folytatja Göröncsé­ri Károly. — Hideg zuhanyként ért bennünket a­z épülettömb lakóinak ellenállása. Tiltakoztak önkényes döntésünk ellen, felhá­borodtak, hogy gyerekek özönlöt­ték el házukat, s mindem elkép­zelhető kifogást és ürügyet fel­hoztak ellene: hogy zaj meg pi­szok lesz a lépcsőházba­n, felbo­rul a lakók nyugalma, betörik az ablakokat és odapiszkítanak a lépcső­házba, meg hogy amúgy is egészségtelen ilyen apró helyi­ségbe bezsúfolni ennyi gyereket. Volt azonban egy elfogadható érvük is, amire sajnos, mi is csak később jöttünk rá! A cen­tenáriumi lakótelepen ugyanis ez a bizonyos majdani telefonköz­pont céljait szolgáló helyiség a­z épülettömb 56 lakástulajdono­sának, és nem az egész szövetke­zetnek a tulajdonát képezi ... — Éppen a fonák jogi helyzet miatt kellett volna megkérdezni a lakókat: beleegyeznek-e ebbe az átmeneti megoldás­ba — foly­tatja Göröncséri Károly. — Így azonban csak utólag hívtu­nk össze részközgyűlést, amire azon­ban senki nem jött el — aki pe­dig az igazgatósági fogadónapon a lakók képviseletében megje­lent, az már csak fenyegetőzött, és feljelenteni akart... Az első napokban, amikor a gyerekek megjelentek a házban, napirenden voltak az összetűzé­sek. Egyik nap gyufával, másik nap gittel tömték be a zárat, vagy a kaput zárták be a gye­rekek és a nyugdíjas pedagógus elől, aki pedig nagy igyekeze­t­­tel próbálja lekötni a gyerekek fiigyelmét, nehogy idejük legyen a rendetlenkedésre. Igyekezete egyelőre sikerrel jár: a gyerekek reggelente szájtálva hallgatják a folytatásos meséket, ők nem vesznek tudomást a háborúsko­dásról ... — A lakásszövetkezet elnöke hozzánk fordult, szabályos volt-e az eljárásuk? — magyarázza Tódika László, a XVI. kerületi Tanács elnöke. — Mi azt java­soltuk, hogy valamennyi lakónak mondják el utólag: milyen ala­pon született a döntés, s azt is, hogy rendezni fogják ezt az el­lentmondásos jogú helyzetet mondják el, hogy mindez csak átmeneti megoldás, hiszen jövő­re már kétszer ennyi iskolás gyerek lesz a lakótelepen, s ak­kor úgyis újabb vagy nagyobb helyiségre lesz szükség. És kér­dezzék meg a lakókat: mi zavar­ja őket leginkább, s ha valóban elfogadhatók az érveik, próbálja­nak tenni is ellene. Három napig? A lakók a másodszori invitá­lásra mégiscsak összejöttek. A többség ugyan változatlanul ki­*­borgott, elhangzott egy-két fe­nyegetés, de voltak már józa­nabb hangok is. Többen kérték, hogy a gyerekek ne hagyják nyitva az ajtót — azóta már fel is szereltették az automata ka­­pocsukat —, kérték a takarítást, amit egyelőre az ott gyülekező gyerekek szülei vállaltak ma­gukra. — Természetesen a „minden csoda három napig tart” igazsá­ga erre az ügyre is áll — mond­ja befejezésül Tódika László. De a lakásszövetkezet igazgató­ságával együtt magunk is meg­lepődtünk ezen a nem várt ellen­álláson. Persze, bízunk abban, hogy a kedélyek megnyugszanak, az ellentétek pedig végleg meg­oldódnak, ha elkészülnek ezek a most még hiányzó, fontos épü­letek. És előbb-utóbb mindaz, amin most, a­z épülettömb la­kói annyit bosszankodnak, kedé­lyes történetté szelídül, anekdo­taként mesélik majd a lakók a telep hőskoráról”. Révai Valéria ! -----------------7T'--------------------------60 hektáros telepen Szennyvíztisztítás A Kis-Balaton közelében ki­képzett 60 hektáros szennyvíz­­elhelyező telepen, ahol korábban madárpusztulást észleltek, meg­szüntették a káros folyamatot és helyreállították a biológiai egyensúlyt. A város növekvő mennyiségű szennyvizét a 10 évvel ezelőtt épí­tett szennyvíztisztító már képte­len volt megtisztítani. Szükség­­­megoldásként a lápon kiképzett, úgynevezett szikkasztó kazetták­ban helyezték el a szennyvizet, az azonban a magával hozott iszapot a kazetták mélyén elterítette, így a fenékzónában oxigénszegény ré­teg alakult ki. Most különféle beavatkozások­kal a kazettákat az eddigi szik­­kasztásos eljárás helyett, oxidá­ciós tórendszerré alakították át Nehéz rakományok Túlsúlyos járművek az utakon Az elmúlt esztendőkben nem­csak a személygépkocsik, hanem a teherjárművek száma is ugrás­szerűen megnőtt. Amint a fővá­rosi tanács közmű- és mélyépí­tési főigazgatóságán elmondták, az utóbbi években súlyosabbak és nagyobbak is lettek a szállító­­eszközök. Az ilyen tehergépjár­művek közlekedése, pontosab­ban közlekedtetése nem kis gon­dot jelent. 1970—1971-ben még csak né­hány tíz, tavaly már több száz ilyen járművel kapcsolatos enge­délyt adtak ki. Nem ritka, hogy egy járműszerelvény súlya 180— 240 tonna, nem egy esetben pe­dig 280 tonna összsúlyú jármű­vek gördülnek az utakon. A nagy súlyú járművek külö­nösen a hidakat veszik igénybe. A fővárosban csak a Petőfi-hí­­don mehetnek át 40 tonnát meg­haladó súlyú járművek. Így a főváros nem szorosan vett belső területén minden olyan túlsúlyos szerelvény megfordul, amelyet a Duna egyik vagy másik oldalá­ról indítanak útjára. A túlsúlyos járművek leggyak­rabban igénybe vett budapesti út­vonala: Vörös hadsereg útja, Határ út (ha nagyon magas a szállítmány, akkor a Gyáli út), Üllői út, Fe­renc körút, Petőfi-híd, Műegye­tem és Gellért rakpart, Hegyal­ja út, Alkotás utca, Moszkva tér, Mártírok útja, Frankel Leó út és Bécsi út. A budapesti Pe­­tőfi-hídon kívül az országban még két helyen van olyan köz­úti híd, amely alkalmas a nehéz járművek át­bocsátására.

Next